Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Zsebrakéta: Győztünk!
2012-04-26 | kritika


A Zsebrakéta zenekar 2010 nyarán alakult Budapesten. Az évtizedes tapasztalattal rendelkező muzsikusok által létrehozott csapat fontosnak tartja, hogy saját dalaikkal szórakoztassa az érdeklődőket, de koncertjeiken mindig előkerül egy-egy nagyobb sláger feldolgozása is.
A jelenlegi felállását Csikós Péter (percussion) csatlakozásával elnyerő formáció bemutatkozó lemeze, a Győztünk! tavaly télen jelent meg. Már a hat számos EP nyitódala, a Szép voltál felkelti a hallgató figyelmét, amit a soron következő tételek fenntartanak. Az Alkalmatlan vagyok című KFT feldolgozás mellett, csakis saját szerzeményeket hallhatunk. Az iróniát, humort sem nélkülöző szövegek döntő többségét az együttes énekese, Hortobágyi ’Horty’ Gábor írta. A lendületes, precízen kidolgozott nótákkal ismerkedve lábaink beindulnak, tapsolni kezdünk, majdhogynem az asztalra is felperdülünk egyet táncolni. A lemez csúcspontját Bobby McFerrin klasszikusára, a Don't Worry, Be Happy-re szándékosan hasonlító Elindult a vonatom jelenti. Ehhez a számhoz Szolnoki-Kovács Péter főszereplésével videoklip is készült, azzal a céllal, hogy tükröt tartsanak a mai szegényes valóság elé.
Manapság a CD-ket leginkább maga a zenész adja el a koncerteken. Csak remélni tudom, hogy a hangszeres felkészültségükről, tehetségükről a debütáló hanganyaguk apropóján is tanúbizonyságot adó Zsebrakéta tagjainak a fellépéseik során sok lemezt sikerül eladniuk.

Szerzői kiadás, 2011

hoati


Janiva Magness: Stronger For It
2012-04-24 | kritika


Ha hallottad már valaha Janiva Magness zenéjét, akkor minden bizonnyal emlékszel arra az érzelmi hőfokra, intenzitásra, ami a muzsikájából árad. Ha nem hallottál még róla, akkor épp itt az ideje, hogy ezt a mulasztást bepótold, különben egy különleges zenei élményről maradsz le. A legjobb alkalmat az ismerkedésre a most bemutatásra kerülő, a március folyamán megjelent, Stronger For It album szolgáltathatja.
Volt már lehetőségem arra, hogy Janiva Magness pályájával foglalkozzak, előadói munkáját dicsérjem ezen oldalakon, ebből kifolyólag tudhatjuk, hogy nem volt könnyű élete. Még csak 16 éves, de elvesztette a szüleit, az utcákon él, 17 éves korában lányanya lesz, de nem is folytatnám tovább, olyan szomorú történet ez… Mint oly sokszor másoknál is, a zene volt az, ami felrázta, ami az életének irányt és célt adott. Ha pontosítanom kellene, egy Otis Rush koncertet neveznék meg, amit kiskorúként, egy klubba beszökve látott. Azóta sok év eltelt már, a siker sem maradt el, ezek közül talán a legfontosabb, a 2009-ben megkapott B.B. King Entertainer Of The Year díj. Ennek a fényét emeli az a tény is, hogy Ő kapta meg másodikként a hölgyek közül (először Koko Taylor volt az, akit ezzel jutalmaztak) ezt az elismerést.
Nyilvánvaló ezek után, hogy egy nehéz időszakon van túl az énekesnő. Ez a tény nagyban befolyásolta az album témáit és a hangulatát is. A korongot hallgatva lecsupaszítva tárul elénk az emberi lélek, a veszteség és a gyógyulás, a fájdalom és a megváltás. Két részre osztanám a korongot: ez első kilenc dal a szeretet, a szerettek elvesztésére koncentrál, míg az utolsó három tétel a kivezető úttal foglakozik. Mindenképpen kiemelnék a CD-n elhangzó tételek közül három számot, ezek jelentik a lemez amolyan érzelmi magját. Az önéletrajzi ihletésű There It Is, I Won’t Cry és Whistlin’ In The Dark szerzemények mindegyikét Dave Darling producerrel közösön jegyzik. A többi dal is nagyszerű választásnak bizonyult, ezeket is sikerült élettel megtölteni, így nem változó minőségű felvételeket hallunk, nem fáradt melankólia tárul elénk.
Itt egy hölgy, aki nem csak éli a bluest, hanem a zene segítségével felülemelkedett a veszteségein, hallgassuk hát a történeteit.

Alligator Records, 2012

hcs


Levee Town: Pages Of Paperwork
2012-04-22 | kritika


A kansasi Levee Town nevű zenekar 2002-ben jött létre. Az elmúlt évtized során számos neves fesztiválon (King Biscuit Festival, Kalamazoo Blues Festival, Illinois Blues Festival, stb.) felléptek, és kétszer szerepeltek a Memphis-ben megrendezésre kerülő International Blues Challenge-n is, ahol 2007-ben a döntőig, 2010-ben pedig az elődöntőig jutottak.
Tavaly ősszel Pages Of Paperwork címmel jelent meg legújabb, sorban az ötödik lemezük. A szerzői kiadásban piacra dobott album a címadó dallal indul. A Chicago blues stílusú szám Jacque Garoutte, az együttes basszusgitárosának a szerzeménye. Tőle még két kompozíció, a Song She Sang és az Angel On My Shoulder került a CD-re, a fennmaradó dalokat zenésztársai, Brandon Hudspeth és Jimmie Meade jegyzik. A színes repertoárból kiemelendő a remekül táncolható Show Them Whatcha Got, valamint a funky beütésű Four Leaf Clover. A lemezen képviseltetik magukat rádióbarát szerzemények (The Ring, Don’t Wanna Wait) is, ezek a csaknem hatvan percnyi hosszúságú hanganyag második felén találhatók meg.
A Pages Of Paperwork izgalmas, minden igényt kielégítő CD, amiért tényleg lelkesedni lehet. Bizton állíthatom, ha a fejlődése töretlen marad, sokat hallunk még a kansasi csapatról.

Szerzői kiadás, 2011

hoati


James Blood Ulmer a Mediawave fesztiválon
2012-04-18 | koncertajánló


James Blood Ulmer
Komárom, 22. Mediawave Nemzetközi Film és Zenei Fesztivál
2012. április 29.


A Mediawave idén Komáromban, a világörökségre pályázó Monostori Erődben április 26 és 30-a között kerül megrendezésre. A nemzetközi hírű fényíró fesztivál az erős filmes program mellett zenei ínyencségeket is kínál, melyek közül kiemelkedik James Blood Ulmer fellépése.
A dél-karolinai St. Matthews-ben született Ulmer a hatvanas-hetvenes évek fordulóján robbant be az érdeklődés középpontjába stílusteremtő törekvéseivel, amik a mai napig erőteljesen hatnak a jazz és a rock határterületei felé mozgó fiatalabb zenészgenerációkra. Pályafutása során olyan jazz muzsikusokkal dolgozott együtt, mint Ornette Coleman, Rashied Ali, Larry Young, Joe Henderson, Paul Bley és David Murray, de a blues világa sem idegen számára, ezt bizonyítják a Living Colour gitárosával, Vernon Reiddel készített albumai, a Memphis Blood és a No Escape From The Blues, valamint a 2005-ben megjelent szólólemeze, a Birthright is.

hoati


„Fekete hang fehér ruhában” - lemezek Magda Piskorczyktól
2012-04-15 | kritika


Magda Piskorczyk első együttese a Sexy Mama volt, mellyel 2001-ben díjat nyert a bialystoki Jesien z Bluesem fesztiválon. A Lengyelország délnyugati részén született gitáros, énekes és dalszerző a rákövetkező esztendőben szólópályára lépett. Hazájában négy alkalommal az év énekesnőjének választották, s kétszer, 2005-ben és 2006-ban döntős volt a legnevesebb nemzetközi blues versenyen, a memphisi International Blues Challenge-n.
A fiatal kora ellenére szép kis sikert magáénak mondható Piskorczyk 2009 szeptemberében a Satyrblues Fesztiválon lépett fel. Ugyancsak meghívást kapott a Tarnobrzeg városában tartott eseményre Slidin’ Slim, így a két muzsikus úgy döntött, hogy közös műsort is adnak. Magda és a Svédországból érkezett gitáros-énekes a koncertjük előtt találkozott először, és csak egy rövid próbára volt lehetőségük. A fellépésüket tizenöt percesre tervezték, de olyan fantasztikus fogadtatásban részesültek, hogy háromnegyed óra hosszat játszottak. Szerencsére az Aleksandra Siemieniuk (gitár) és Grzegorz Zawilinski (percussion) közreműködésével előadott számokat rögzítették, majd Live At Satyrblues címmel piacra is dobták.



Tavaly jelent meg Magda Piskorczyk negyedik albuma, az Afro Groove, amely az előző hanganyaghoz hasonlóan koncertlemez. A 2010-es Satyrblues Fesztiválon rögzített dupla CD-n angol, lengyel, tamashek és bambara nyelven énekelt dalokat hallhatunk. A jólesően változatos, sokféle hatást idéző számok között Tracy Chapman, Mississippi Fred McDowell, Eric Bibb és Ibrahim Ag Alhabib szerzeményeit, valamint Bogdan Loebl megzenésített versét, a Rzezb Mnie-t is megtaláljuk. A koncerten részt vett a Blues Music Award-díjas Billy Gibson (szájharmonika), akivel Piskorczyk két éve huszonkét állomásos turnét adott.
A jellegzetesen amerikai vallásos műfaj, a gospel és a spirituálé királynője, Mahalia Jackson tavaly ünnepelte volna 100. születésnapját. A zene mindent legyőző hatalmának jelképévé vált énekesnő dalai sokakat elvarázsoltak. Közéjük tartozik Magda Piskorczyk is, aki a kerek évforduló alkalmából emléklemezt készített. A Mahalia című korongra Jackson által világszerte ismerté tett gospelek és spirituálék kerültek kiválasztásra, így megtalálható a CD-n a Come On Children, Let's Sing, a Go Tell It On The Mountain, a Lord, Search My Heart, a Trouble Of The World és a Keep Your Hand On The Plow is - Magda érzelmekkel teli, szívből szóló, szokatlanul mély hangja remekül érvényesül az album valamennyi számában.
Magda Piskorczyk bemutatott CD-inek nagyszerűségét mi sem mutatja jobban, minthogy az Afro Groove és a Mahalia Fryderyk-díjra lett jelölve „Az év legjobb blues lemeze” kategóriában. Véleményem szerint a Mahalia Jackson emlékére született hanganyag a legerősebb, persze ki-ki maga is eldöntheti ezt a saját fülére és érzelmeire hagyatkozva.

Magda Piskorczyk & Slidin' Slim: Live At Satyrblues - Artgraff, 2010
Magda Piskorczyk: Afro Groove - Artgraff, 2011
Magda Piskorczyk: Mahalia - Artgraff, 2011

hoati


A faműves blues muzsikus
2012-04-11 | beszélgetések


Az Erdélyből származó Szabó Ferencz Lóránd (Jimi Taylor), a Rockin' Chair és Jimi Taylor Band zenekarok alapítójaként legfőképpen a blues gyökereit ápolja, de sokszínű muzikalitását számos felállásban, több eltérő stílust képviselő együttesben is megmutatta már. A fiatal generáció egyik figyelemreméltó gitáros-énekese, a magyar blues élet feltörekvő egyénisége.

hoati: A gyerekkorodat a romániai Szászrégenben töltötted. Hogyan kerültél Magyarországra?
Szabó Ferencz Lóránd: Vajdahunyadon születtem, de nem sokkal utána Szászrégenbe költöztünk, szüleim és nővérem a családjával most is ott élnek. Nem gyakran van lehetőségem rá, de amikor tudok, mindig hazalátogatok. 1999 szeptemberében kerültem Magyarországra, amikor felvételiztem a budapesti Pályakezdő Fiatalok Esély Alapítvány Kézműves és Szolgáltató Szakiskolába, faműves-fafaragó szakra, amit két év alatt sikeresen el is végeztem. Előtte a faipar területén dolgoztam Szászrégenben, először festő-dekoratőrként, aztán fafaragóként, de amikor úgy éreztem, hogy az életem elérkezett egy keresztúthoz, s hiányzik valami, elköltöztem Budapestre.

h.: Mikor kezdtél gitározni és kik a fő inspirációid?
Sz.F.L.: Tekerjük vissza a filmet a diákéveimhez. Mielőtt leérettségiztem, már kialakult bennem egyfajta kapcsolat a zenével, ami arra késztetett, hogy megtanuljak gitározni. A marosvásárhelyi Művészeti Líceumban érettségiztem szobrászat szakon, ahol az osztályok úgy voltak kialakítva, hogy nem volt külön zene szakos és képzőművészetis osztály, így a muzsikusnak készülő osztálytársaim révén közelebbi kapcsolatba kerülhettem a zenével. Vásároltam egy sérült fémhúros gitárt egyik osztálytársamtól, aki megtanította nekem az első akkordot lefogni. Megjavítottam a hangszert és elkezdtem szorgosan pengetni.
Később (kb. 11 éve) megismerkedtem Fekete Jenővel, pontosabban, vettem a bátorságot és odaléptem hozzá egy Old Man's Pub-os Muddy Shoes koncert után, s megkértem őt, hogy segítsen eligazodni a bluesban, mutasson pár kottát. Két napra rá ott ültünk egész délután nála a szobában, ő játszott gitáron és énekelt, én meg elkezdtem kísérni szájharmonikán. Általa ismertem meg a blues zene nagyjait, Robert Johnson, Muddy Waters, John Lee Hooker, B.B. King, Buddy Guy, Eric Clapton, Jimi Hendrix, Stevie Ray Vaughan, stb. munkásságát, akiknek a muzsikája most is nagy hatással van rám. De ahogy azt szokás mondani, rá kell érezni a bluesra ahhoz, hogy valaki hitelesen el tudja játszani, elő tudja adni, hiszen a blues nem csak egy műfaj, hanem egy életérzés. Ezt akkor értettem meg igazán, amikor elkezdtem mélyebben belevetni magam a zenélésbe.
Egyébként az egyik fülemre születésem óta nem hallok, emiatt nem is írattak be szüleim zeneiskolába tízenévesen. Ennek ellenére egész jól kifejlődött jobb fülemre a hallásom, és talán ez motivált, hogy megtanuljak hangszeren játszani. Először hegedűvel és tangóharmonikával próbálkoztam, végül a gitárnál kötöttem ki, az éneklés és a szájharmonikázás utána jött. Valamennyi hangszeren autodidakta módon tanultam, a gitározást művelem leginkább, s énekelek. A szájharmonikát kevésbé van alkalmam fújni, legfeljebb ha szólóban játszom.

h.: Milyen formációban kezdtél zenélni?
Sz.F.L.: Az osztálytársaimmal a P.F.E.A. Kézműves és Szolgáltató Szakiskolában alapítottuk életem első együttesét, aminek a neve rövidítve É.Z.D.N. volt, ami annyit jelentett, hogy Élő Zene Van, Disco Nincs. A bandában Toperczer Ákos basszusgitározott, akivel később a Blues On Stage és Rockin' Chair zenekarokban játszottam együtt.

h.: Jelenleg több együttesben is zenélsz. Mesélnél ezekről a formációkról?
Sz.F.L.: Ezelőtt tizenegy évvel, mielőtt még a faműves-fafaragó szakmát is megszereztem volna, egy duót alapítottunk egyik ismerősömmel, ő énekelt és gitározott, én gitároztam és vokáloztam, ami rövid ideig, de működött. Később bekerültem a Blues On Stage nevű blues-rock együttesbe. Nagyon jó koncerteket adtunk, de aztán „kiégett” a dolog, családi problémák is adódtak egy-két zenésztársam életében, viszont én úgy gondoltam, hogy folytatom. Mivel korábban énekeltem pár dalt a Blues On Stage bulikon, ezért Toperczer Ákossal (basszusgitár), Bíró Zoltánnal (dob) és Márkus Lászlóval (szájharmonika) először quartet felállásban játszottam. Az együttest elneveztük Rockin' Chair-nek. Idővel csatlakozott hozzánk a Blues On Stage gitárosa, Zombori Gábor is. Utóbb átalakult a zenekar. A basszusgitáros Cser László, a dobos Idrányi Barna és a szájharmonikás Svoboda Róbert alkotta csapat egész jól bevált felállás lett, egyre nagyobb körben kezdtek megismerni bennünket, egy-két éven belül már fesztiválokon játszottunk, majdnem egész évben voltak fellépéseink. Azonban a tagok nagy része más zenekarban is játszott, így egy idő után már nem sikerült összeegyeztetni a koncerteket és a helyettesítést. Aki ráért, eljött, aki nem, azt pótolni kellett. Ekként jött a képbe Köteles Róbert, Kiss Dala Péter, Szabó Tamás, Mezőfi ’Fifi’ István, Szabó ’Csobán’ Gergő, Lakatos ’Szoszó’ Sándor és Nagy Zsolt, akik mind kiváló muzsikusok. Különféle felállásokban léptünk fel, volt duó, trió, quartet és quintet összeállítás is.
A folyamatos tagcserék végett 2010 második felében úgy döntöttem, hogy Jimi Taylor Band néven folytatom tovább, mivel én voltam az egyetlen biztos pont az együttesben, illetve az ismerőseim és a rajongók nagy része évek óta Jimi becenevemen ismernek, ami 14 éves korom magasságában ragadt rám. Leginkább session zenészekkel (Kárpáti László - percussion, Csók Imre - basszusgitár, Lakatos ’Szoszó’ Sándor - billentyűs hangszerek, Nagy Zsolt - billentyűs hangszerek, Szabó Tamás - szájharmonika) játszom, mindig más felállásban.
Közben bekerültem a blues-rock és country feldolgozásokat interpretáló Magnolia Gardenbe, valamint a blues, soul, jazz és pop dalokat előadó Rita Soul nevű akusztikus trióba.

h.: Milyen gitárokon játszol?
Sz.F.L.: Van egy Cort elektroakusztikus gitárom, egy Ibanez AS73-BS Jazz gitárom, egy vörös színű Fender Squier Bullet Stratocasterem, és egy fekete elektroakusztikus Oscar Schmidt dobro gitárom. Alapból csöves erősítőn játszom (Fender Hot Rod Deluxe), néha effektet is használok, de leginkább akusztikus gitáron szeretek játszani.

h.: Mennyire figyeled a blues világ napi aktualitásait?
Sz.F.L.: A mindennapokban nem sok időm marad arra, hogy az internetet böngésszem, hogy utána olvassak dolgoknak, de amikor tehetem, próbálok minél több infót begyűjteni. Amit nagyon hiányolok Magyarországon, az az, hogy nincsenek blues fesztiválok, vagy nagyon kevés van, nem úgy, mint pár évvel ezelőtt. Régebben néhány szervezést én is bevállaltam, pl. 2007-ben Buddy Májkival együtt csináltunk egy kisebb blues-rock fesztivált az Almássy téri Szabadidőközpontban, ami elég jól sikerült.
A blues nagyjai közül nagyon sokan már az égi zenekarban játsszák a dalt, akik még élnek pedig lassan olyan korba érnek/értek, amikor már csak egy-két nagyobb fellépésre marad energiájuk, vagy már arra sem, aztán pihenés, éppen ezért a fiatalabb generációnak erősíteni kell a mezőnyt.

h.: Létezik olyan hely, ahol rendszeres fellépési lehetőséget kaptok?
Sz.F.L.: Igen, van egy-két olyan pub, vagy nagyobb szórakozóhely, ami biztos pont, s bízom benne, hogy a számuk egyre csak gyarapodni fog. Rendszeresen játszunk az Old Man's Music Pubban, múlt év végéig a Yes Pubban is többször felléptünk, reméljük, hamarosan visszamegyünk oda. Téli időszakban a Lámpás Klubban koncertezünk, akusztikusan pedig havonta egyszer a Limonádé Joe country pubban játszom. Májusra a Silenus étterembe kaptunk meghívást, és úgy néz ki, hogy időközönként fel fogunk lépni a Lokál Kávézóban Szabó Tamással, de további helyek is szervezés alatt állnak.

h.: Tervek a jövőre nézve?
Sz.F.L.: Tervek mindig vannak, kérdés, hogy sikerül-e kivitelezni őket. Múlt év tavasszal sok koncertünk volt, a legmelegebb hónapokban viszont kevésbé sikerült fesztiválokon fellépni, ezért nem lenne rossz ezen a nyáron erősíteni egy kicsit a fesztiválok terén, de tervezek Erdélyben is fellépést.
Szeretnék egy lemezt felvenni, de még nem körvonalazódott bennem teljesen, hogy milyen dalok fognak rákerülni, illetve még azt sem döntöttem el, hogy akusztikus vagy zenekari jellegű legyen. Sok koncerten kérdezik, hogy van-e már CD-nk, és ez visszajelzésként azt sugallja, annak ellenére, hogy az mp3 világában élünk, azért még mindig szükség van a kézzelfogható albumokra is. Persze, mint tudjuk, manapság nem is olyan könnyű lemezt kiadni, mint ahogy azt sokan gondolnák. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy szeretnék minél hamarabb egy saját CD-t tartani a kezemben, saját produkcióval, úgyhogy szponzorok segítségét, minden támogatást vagy ötletet szívesen veszek.

hoati


Mini: Fruit Pebbles
2012-04-07 | kritika


Török Ádám a magyar zenei élet legkarakteresebb előadói közé tartozik. A pályafutása során több díjjal jutalmazott muzsikus 1965-ben egy gimnáziumi együttesben kezdett el zenélni. Három évvel később, Demjén Rózsi távozását követően a Dogs énekese lett, majd még ugyanebben az esztendőben Závodi Jánossal létrehozta a legendás Mini együttest.
A zenekar megalakulásának 40. évfordulója alkalmából 2008-ban látott napvilágot a Fruit Pebbles című analóg kiadvány, amely tavaly CD formátumban is hozzáférhetővé vált. A nyolc számos hanganyagra a Mini talán legprogresszívebb korszakának szerzeményei, az 1972-ben és 1973-ban rögzített kislemezek dalai, valamint két hosszabb, eddig meg nem jelent instrumentális tétel, az Éjféli nap és a Ködben került kiválasztásra. A Török Ádám, Nagy István, Németh ’Nemecsek’ Tamás és Papp Gyula alkotta csapat által előadott kompozíciók közül a Gőzhajó és a Kereszteslovag ma is ismert, mi több, ez utóbbi szám bekerült a világ legjobb ezer dala közé, ahol a negyedik helyezést érte el. Az albumon Török Ádám fiatalkori énekhangját ismerhetjük meg, ami néhány hangközzel magasabb, mint napjainkban. A zenekarvezető fuvolajátéka remekül passzol a Papp Gyula által létrehozott billentyűs hangzáshoz, a ritmusszekció pedig minden igényt kielégítően látja el feladatát.
Kiváló összeállítás az emblematikus szerzeményeket is tartalmazó Friut Pebbles, melynek nótái az évtizedek alatt gyakorta megújult Mini egyik legsikeresebb időszakát villantják fel.

Moiras Records, 2008/2011

hoati