Kiemelt koncertek


Chris Bergson
& Ripoff Raskolnikov
2024.04.19.


Dan Patlansky

2024.04.20.


The Mojo
2024.04.26.


Zongorista találkozó
2024.04.26.


Fekete Jenő 60

2024.04.27.


Jumping Matt
and His Combo
és a Körösparti Vasutas
Koncert Fúvószenekar
2024.04.27.


Shemekia Copeland

Little G Weevil
and his band

2024.07.17.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Archívum

2011 legjobb albumai
2011-12-29 | hír


A zene, ezen belül egy-egy album az alkotója által sem kiszámítható, tervezhető érzelmeket, gondolatokat ébreszt a hallgatóban. Egyes dalok megérintenek, mások iránt immúnisak vagyunk. A blues, mint tudjuk nem csak a hangokkal való zsonglőrködésről szól, hanem az invenciókról, a hangzásról, az átszellemülésről, a megérintettségről, a jó zene ezen felül felkelti a figyelmet és kimozdít a lelkiállapotunkból is. Így év végén, kétfős szerkesztőségünk leült és összeírta, hogy melyek azok a lemezek, amik leginkább a „hatalmukba” kerítették. Ha tehetitek, hallgassátok meg őket, miközben figyeljünk az ösztöneinkre, legyünk nyitottak, érzékenyek, alázattal viszonyuljunk a különböző stílusok műfaji megnyilvánulásaihoz.

hoati
1. Tommy Castro: The Legendary Rhythm & Blues Revue – Live! (Alligator Records)
2. Big Pete: Choice Cuts (Delta Groove Productions)
3. Johnny Rawls: Memphis Still Got Soul (Catfood Records)
4. Király István & G-jam Project: Sides Of The Soul (Szerzői kiadás)
5. Too Slim And The Taildraggers: Shiver (Underworld Records)
6. Victor Wainwright & The WildRoots: Lit Up! (WildRoots Records)
7. Little G. Weevil: The Teaser (Apic Records)
8. Candye Kane: Sister Vagabond (Delta Groove Productions)
9. Grady Champion: Dreamin’ (GSM Music Group LLC)
10. Ütött-kopott angyal: Ösvény az éjszakában (Kultmédia)
11. Ian Siegal And The Youngest Sons: The Skinny (Nugene Records)
12. Ana Popovic: Unconditional (Eclecto Groove Records)
13. Borsodi Blue: Moonshine & Wine (Szerzői kiadás)
14. The Mighty Mojo Prophets: The Mighty Mojo Prophets (Rip Cat Records)
15. Hadden Sayers: Hard Dollar (Blue Corn Records)

    

hcs
1. Tedeschi Trucks Band: Revelator (SonyMasterworks)
2. Tracy Nelson: Victim Of The Blues (Delta Groove Music)
3. Marcia Ball: Roadside Attractions (Alligator Records)
4. Beth Hart & Joe Bonamassa: Don't Explain (J&R Adventures)
5. Trampled Under Foot: Wrong Side Of The Blues (VizzTone Label Group)
6. Little G Weevil: The Teaser (Apic Records)
7. Demetria Taylor: Bad Girl (Delmark Records)
8. Victor Wainwright & The WildRoots: Lit Up! (WildRoots Records)
9. Samantha Fish: Runaway (RUF Records)
10. JJ Grey & Mofro: Brighter Days (Alligator Records)
11. The Cash Box Kings: Holler And Stomp (Blind Pig Records)
12. Ian Siegal And The Youngest Sons: The Skinny (Nugene Records)
13. Henrik Freischlader: Still Frame Replay (Cable Car Records)
14. Seasick Steve: You Can’t Teach An Old Dog New Tricks (Play It Again Sam)
15. Donna Herula: The Moon Is Rising – Songs Of Robert Nighthawk (DH Records)

hcs


BAD ForesT: Hallótávolságban
2011-12-27 | kritika


A BAD ForesT nevű zenekart 2008-ban négy barát hozta létre. A székesfehérvári csapat a megalakulása óta számtalan helyre eljutott, felkapott klubokban és jól ismert fesztiválokon játszottak, s riportot készítettek velük a Motoroshang és a NeoFM rádióban.
Az idei Unicum tehetségkutató első fordulóját megnyerő együttes bemutatkozó lemeze Hallótávolságban címmel jelent meg. A tizenhat tételt tartalmazó hanganyag magába foglalja a 2009-ben rögzített demójuk nótáit is. A blues-rock stílusú szerzemények humorban bővelkedő dalszövegeit az énekes-szájharmonikás Szél László írta. A számok hallgatása közben néhány zenetörténeti klasszikusra való utalással szembesülünk: az Édes otthonom Magyarország, a Sweet Home Alabama átirata, amibe belecsempészték a Hej Dunáról fúj a szél című népdalt, Horváth Martina Veronika előadásában, de Eric Clapton örökbecsűjének, a Cocaine-nak is megcsinálták a magyar nyelvű verzióját, Igyál címmel.
A saját meghatározása szerint „abszurd bluest” játszó BAD ForesT albumából árad a vidámság és a zene szeretete, a humoros dalszövegek képesek bárkit jókedvre deríteni, amire a gondokkal teli hétköznapokban sokszor szükségünk is lehet.

Szerzői kiadás, 2011

hoati


Borsodi Blue: Moonshine & Wine
2011-12-22 | kritika


Borsodi László az első blues formációját Virga Negra néven 2000-ben hozta létre, mellyel csodálatos éveket élt meg. A gitáros-énekes legfőbb vágya azonban egy saját dalokat játszó csapat volt, ezért 2005-ben megalakította a Borsodi Blue nevű quartettet.
A békéscsabai székhelyű együttes az első hanganyagát, a Hit The Road And Live The Blues-t három éve készítette el. Az öt számos EP-t napjaink egyik legsokoldalúbb gitárosa, a padovai származású Enrico Crivellaro ajánlotta a zenekedvelők figyelmébe, aki a Borsodi Blue-t az európai feljövő blues generáció egyik legizgalmasabb formációjaként jellemezte. A zenekar első teljes hosszúságú lemeze a napokban kerül kiadásra. A korábban már többször beharangozott Moonshine & Wine című CD-n tíz szerzemény található. A blues, a soul és a jazz határán mozgó, gazdag harmóniájú dalok zenéjét Borsodi László, míg a szövegeket Little G. Weevil jegyzi. Nem szívesen emelek ki egyetlen számot sem az egységes albumból, ám úgy hiszem, hogy a So Long Baby és a Make My Guitar Sing Once Again hallatán, még a legkényesebb ízlésűek is elismerőn csettinthetnek. Az együttes névadójának technikás, ötletes gitárjátékáról, szenvedélyes énekéről, valamint muzsikustársai, Magda Lajos (billentyűs hangszerek), Pfeff Márton (basszusgitár) és Teleki Pál (dob) teljesítményéről csakis az elismerés hangján beszélhetünk. Az élőben felvett dalokban olyan kiváló erőket képviselő zenészek is közreműködtek, mint Pribojszki Mátyás, Abbas Murád és Csizmadia Dávid.
Csak reménykedni tudok abba, hogy minél több blues rajongóhoz eljut, a nemzetközi szintű csapat szórakoztató, egyben az érzelmekre is ható, magas zenei értéket képviselő produkciója.

Szerzői kiadás, 2011

hoati


Shabby Blues Band: Blues vadász
2011-12-21 | kritika


Húsz év, hat nagylemez, egy DVD, s nyolcszáznál is több koncert. Röviden így lehetne summázni az első fellépését 1991 júliusában adó Shabby Blues Band eddigi történetét.
A zalaegerszegi együttes idén ősszel, születésnapi koncerttel ünnepelte fennállásának húszéves évfordulóját. A jubileumra új albummal jelentkezett a szájharmonikás Kránitz Antal vezette formáció, melynek összetétele az utóbbi időben átalakult - az énekes Molnár Zsolt 2009-ben kilépett a zenekarból, ami teljes átrendeződést vont maga után. Visszatért a bandába két alapító tag, Angyal Tibor (ének) és Gedeon Attila (gitár), a dobos posztját egy szintén visszatérő muzsikus, Kovács Barnabás töltötte be. A basszusgitáros Németh Attila lett, a legnagyobb változást azonban egy újabb frontember, Gál Szabolcs belépése jelentette. A Blues vadász című CD-n található saját dalok esetében a szövegírói feladatot Gál Szabolcs, a zeneszerzést pedig Gedeon Attila vállalta magára. Három tradicionális blues is feljátszásra került, melyekhez Lukács Sándor írt magyar szöveget. Az ötvenpercnyi hosszúságú korong szélesebb alapokon nyugszik, mint a korábbi Shabby Blues Band kiadványok, hisz a hagyományos bluestól a rock balladákig számos irányzat felfedezhető rajta.
A Shabby Blues Band az egyik vidéki blues műhely abból a kevésből, ami még megmaradt. Bízom benne, hogy túlélnek minden mélypontot és divathullámot, s még jó pár évig élvezhetjük koncertjeiket, újonnan megjelenő lemezeiket.

Szerzői kiadás, 2011

hoati


Blues van, babám - Közjáték (5.)
2011-12-19 | névjegy


Már megint elmúlt egy éjszaka. Csak rajzoltam, miről álmodtam, csak leírtam, amit gondoltam. Megint erre szállt az a hajó a szélben, már megint zöld volt a sárga és piros a kék. A Mária utcai tivornyatórium másik végében Dj Ramses Hoppa alussza a nyugtalanok lehető legmélyebb álmát, vagy egy hete itt van már a héder, hangos szó még nem esett, csak vagyunk, mint a gyöngyök Isten cserepes tenyerén, testvérem ő nekem, hogyne volna itt a helye a főhadiszálláson, ha bármikor…
Ő az egyetlen dj, akinek a muzsikáját gond nélkül be tudom fogadni. Még akkor is, ha hatalmas acid basszusokkal bombáz, hozza a nyolcvanas évek amszterdami hangrobbanásának emlékeit, amiből én csak a teuton válfajt ismertem és voltam bátor anno sugárban okádni a dobgépek digitális dorbézolásától. Aki tehetséges, az nagyon az. Folyékonyan beszél zenéül és emberül, ennél több még akkor sem kell, ha valaki amszterdami létére jobban csipázza Budapestet, mint Rotterdamot netán Hágát. Amszterdami vagyok, nem holland - közli oda mosolyogva, ha ilyesmiről faggatják.
Mire megöregszem, lepkegyűjtő leszek, barátokat és szerelmeket tűzök a gombostű végére, szépen lajstromozott kollekcióm lesz. Jó itt a Világ Köldökén ücsörögni ebben a fehér lótusz - fotelben, hagyni, hogy a zene sodorjon, soha meg nem unható felhőfiesta. Miközben a velem egyidős kispályások és nagyágyúk egyre vadabb meneteket birkóznak Herr Halálfélelemmel és Fraulein Aggodalommal, mind jobban szórakozom eme bolhacirkuszon. Tanulságos hangyahadgyakorlat, sajtó mortale online. Minden nap új ízt csempész szájpadlásomra, újabb vajszínű árnyalat az éjféli őrjáratok vásznain.
Volt időm megszeretni saját hangjaimat és szavaimat. Ha valami életben marad ezen a vincseszteren, az már érvényes. Dicsérhetik, szidhatják, már mindegy. Úgyis megtalál mindenkit minden, amit magához vonz. Miért volna fontos, ki mit tart (netán ír vagy mond) felőlem, és teszi ezt mekkora példányszámban? Hiúnak lenni macerás dolog, bíbelődős műfaj, nem sajátom nekem.
Az Univerzum tökéletes alkotás, én meg tükörképe volnék. Jól metszett kristálytükör.
Lázasan lüktető agy már nem dorombolja átkait, ha figyelmen kívül hagyom szerfelett nagy elszánását, hogy korlátozzon e tökéletes lét tökéletes átélésében. Kikopott belőlem az a nagy taníthatnék is immár. Gyógyítani pedig pláne, csak ha valóban fontos.
Pompás társaságban forgok napra nap.
Senki nincs, akit jobban értenék, mint magam, és aki jobban értene engem, mint én.
Blues van.
Blues van, babám…

Hetesi Péter Pál/G3


Tommy Castro: The Legendary Rhythm & Blues Revue – Live!
2011-12-17 | kritika


Tommy Castro a blues szcéna egyik legkarizmatikusabb előadója. A varázslatos képességű muzsikus tavaly fantasztikus esztendőt zárt, hisz nem kevesebb, mint négy díjat vehetett át a 31. Blues Music Awards gálán, ami a pályafutását ismerőknek, cseppet sem meglepetés.
Az évi százötven fellépést magáénak tudó Castro legújabb lemeze, a Contemporary Blues Album Of The Year címmel jutalmazott Hard Believer-hez hasonlóan, a chicagói székhelyű Alligator Records-nál jelent meg. A The Legendary Rhythm & Blues Revue – Live! című albumon, a San Jose-ból származó gitáros-énekes különböző helyszíneken, vendégzenészek közreműködésével adott koncertjeiből hallhatunk felvételeket. A tizenkét számot tartalmazó korong a Legendary Rhythm & Blues Cruise-on 2010 októberében rögzített Wake Up Call-lal kezdődik. Az óceánjáró hajón felvett műsorból, Sista Monica Parker és Theodis Ealey által előadott dalok is a CD-re kerültek. A független lemezkiadóhoz tartozó zenészek közül Michael Burks, Rick Estrin és Janiva Magness egy-egy számban szerepel. Az ’Iron Man’ becenevű Burks saját kompozícióját, a Voodoo Spell-t adta elő, ami az album csúcspontjának tekinthető. A Kalifornia államtól egészen Virginiáig terjedő helyszíneken Joe Louis Walker, Debbie Davies, valamint a Trampled Under Foot zenészei is játszottak. Az elhangzó szerzeményekben az állandóságot, a Tommy Castro Band tagjai, Scot Sutherland, Ronnie Smith és Tony Stead jelentik, akik bizonyítják, hogy nem véletlenül díjazták őket Band Of The Year címmel a 2010-es Blues Music Awards-on.
Imádtam Tommy Castro előző CD-jét, gyakorlatilag hónapokig hallgattam rendszeresen, egyszerűen megunhatatlannak bizonyult. Éppen ezért nagy várokozással néztem az új korongja elé, bár sejtettem, ezúttal sem ér majd csalódás. És így is lett!

Alligator Records, 2011

hoati


Király István & G-jam Project: Sides Of The Soul
2011-12-15 | kritika


Volt idő, amikor meglehetősen sok instrumentális gitárlemezt hallgattam. Nagyon szerettem Steve Vai, Joe Satriani, Tonny MacAlpine albumait, az itthoni muzsikusok közül pedig Szekeres Tamásért rajongtam. Az évek során a zenei ízlésem változott, mégis örömmel vettem a kezembe a Király István & G-jam Project Sides Of The Soul című korongját.
A mátészalkai Király István első igazán komoly együttese a Szinkron volt. A Gidófalvy Attila által menedzselt banda egyetlen hanganyagát 1993-ban adták ki, mely kb. ötezer példányszámban kelt el. A csapat a turnéi és a fesztivál fellépései során rengeteg neves zenésszel (Edda, Sing Sing, Szekeres Tamás, …) játszott együtt, majd 1995-ben feloszlott.
A gitáros ezt követően saját formációt hozott létre G-jam Project néven, azzal a céllal, hogy a magyar zenei palettát a sokak számára ismeretlen instrumentális stílussal színesítse. A debütáló lemezük On The Road Again címmel 2008-ban jelent meg. A tíz kompozíciót tartalmazó album nemcsak a rajongók, hanem a kritikusok egyöntetű tetszését is elnyerte.
Második korongjuk, a Sides Of The Soul idén februárban került kiadásra. A feszített tempóban elkészült CD két részre osztható, a lemez első felén lendületes rockos nóták találhatóak, míg a második öt szám a bluesos vonalat képviseli. Az átgondoltan felépített, fülbemászó melódiájú szerzeményeket a közérthetőség jellemzi. Király István érezhetően az összes jelentős gitáros stílusát ismeri, és úgy tűnik, hogy sikerült neki az őt ért hatásokat egy letisztult formában egyesíteni. A Tom-Tom Stúdióban rögzített felvételeken a zenekarvezető mellett, a muzsikustársak is nagyot alakítottak: a pazar billentyűszólók éppúgy dicséretet érdemelnek, mint a remek szájgitár, vagy a halálpontos ritmusszekció.
A Király István & The G-jam Project világszínvonalú produktumot tett le az asztalra, melyet ha meghallgattuk, csak ülünk döbbenten, és újra és újra meg akarjuk hallgatni. A Sides Of The Soul az év legfontosabb lemezei között említendő, mondhatni kihagyhatatlan album!

Szerzői kiadás, 2011

hoati


Blues a karácsonyért
2011-12-11 | koncertajánló


Blues a karácsonyért
Budapest, Gödör Klub
2011. december 18.


Egy kivételes összefogás eredményeként ingyenes jótékonysági napra hív mindenkit Erzsébetváros Önkormányzata, a Gödör Klub, a Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezet és a VII. kerületi Bolgár Kisebbségi Önkormányzat.
A rendezvény célja: a létminimum alatt élő családoknak segítséget nyújtsunk, hogy mi is hozzájárulhassunk az ünnepek meghittségéhez. A helyszínen a Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezet várja az adományozókat és a szórakozni vágyókat 2011. december 18-án, Aranyvasárnap. Vigyél magaddal tartós élelmiszert, és támogasd a rászoruló családokat! Várnak lisztet, rizst, cukrot, étolajat, készétel konzervet, mindent, ami a karácsonyi vacsorához kellhet, illetve édességeket. Persely is kihelyezésre kerül, az abba helyezett pénzbeli adományokkal is segíthettek szebbé tenni a karácsonyt!

Délutáni program:
Játszósarok
Daloljunk együtt Sebestyén Katjával
Blues Mikulás meglepetés
Bolgár ételkóstoló
Vadvirágok And Blues Juniors

Esti program:
Magyar Atom
Vasko Krupkata (Bg) - vendég: Pribojszki Mátyás
Deák Bill Blues Band


Blues Trappers: Street Meeting
2011-12-09 | kritika


A budapesti Blues Trappers 2009-ben alakult, azzal a céllal, hogy az élőzene segítségével megismertesse az érdeklődők számára példaképük, a The Blues Brothers munkásságát.
Az együttes tavaly szinte lehetetlennek tűnő vállalkozásba fogott, amikor Budapest legfrekventáltabb köztereire utcazenés miniturnét szervezett. A Street Meeting című DVD-n ennek a megvalósítását követhetjük végig, a kezdetektől egészen az utólagos konklúziókig. A film kiindulópontját az előkészületek, valamint a banda tagjainak a nyilatkozatai adják. Ezt követően a koncertsorozatból láthatunk részleteket, jó pár nagyszerű szerzemény csendül fel a hihetetlen összhangot, zeneszeretetet árasztó csapat előadásában. A dalokat rocksztárokkal, értelmiségiekkel, járókelőkkel és hajléktalanokkal folytatott beszélgetések szakítják meg. A riportalanyoktól eltérő véleményeket hallhatunk a rendhagyó miniturnéról. A 76 perces mozi bemutatja azt is, hogy milyen bürokráciai buktatói vannak egy ilyen eseménysorozat megszervezésének, és mennyi munkát kell befektetni, ha „hátszél” nélkül, teljes mértékben önerőből, illetve baráti segítséggel szeretnéd megoldani mindezt.
A 2010-ben forgatott szabadságot sugárzó, tartalmas kikapcsolódást nyújtó film elgondolkodásra ösztönöz, a hangulata pedig könnyen magával ragadhatja a zenekedvelőket.

Szerzői kiadás, 2011

hoati


Steve Gerard & The National Debonaires: Voodoo Workin’
2011-12-05 | kritika


A Steve Gerard & The National Debonaires bemutatkozó lemeze, a New Sounds From Kansas City 2007-ben jelent meg, amit három év múlva követett a Words Are Like Bullets című hanganyag. A Mississippi állambeli Jackson székhelyű formáció albumain az énekesi feladatot David ’Elmo’ Bailey látta el, a dalok rögzítésében segédkezett többek között Lee McBee, Jimi Bott, Doug ’Sarge’ Rynack és Mike Clark is.
A gitáros-zenekarvezető Steve Gerard a Central Mississippi Blues Society által 2009 végén szervezett jam session során ismerkedett meg James ’Rock’ Gray-jel, akit felkért egy közös lemez elkészítésére. A legendás énekes örömmel elfogadta a megkeresést, így idén elkészült a banda harmadik korongja, a Voodoo Workin’. A mindössze félórányi hosszúságú CD-t Charles Sheffield címadó száma nyitja, majd olyan előadók szerzeményei következnek, mint Willie Mabon, Big Joe Turner és Nappy Brown. Az ’50-es, a ’60-as éveket megidéző tételekhez hangulatilag remekül illik a veterán Gray három dala. A javarészt középtempójú kompozíciókban az újraformálódott, Preston Hubbard, Dwight Ross Jr., Mike Sedovic, Doug James és Greg Demchuk alkotta The National Debonaires biztosítja a tökéletes zenei hátteret.
A több évtizede a pályán lévő profi muzsikusok által létrehozott, érzelmes éneket, remek hangszeres játékot, kiváló nótákat tartalmazó album nívós szórakozást nyújt az érdeklődök számára.

Blue Edge Records, 2011

hoati


Jim Allchin: Overclocked
2011-12-01 | kritika


Jim Allchin egy floridai farmon nőtt fel, ifjúkori éveit a családi gazdaságban dolgozva töltötte. Kamaszként megszállottan trombitálni tanult, majd a The Ventures és Jimi Hendrix hatására gitárra váltott. Az egyetem megkezdésével a zenélés háttérbe szorult. Az iskola befejezését követően nem sokkal a Microsoftnál helyezkedett el, ahol a társelnök pozícióig jutott a ranglétrán. A szoftvercég-óriástól egészségügyi probléma miatt távozott.
Az informatika világában töltött évtizedek után visszatért tinédzserkori szerelméhez, a zenéhez. A bemutatkozó lemeze Enigma címmel 2009-ben jelent meg, amelyre szinte minden hangszert saját maga játszott fel. A gitáros, énekes és dalszerző következő hanganyagának elkészültére két esztendőt kellet várni. Az Overclocked című albumon a néhány színtiszta blues szerzemény mellett blues-rock, rock és pop-rock stílusú tételeket hallhatunk. Az énekesi feladatokat Keely Whitney látja el az One For The Money-ban, aki duettet énekel Allchinnal a Perfect Game címet viselő kompozícióban. A korongon két instrumentális nóta, a Fall és az Opening My Eyes To Love is helyet kapott. A nem mindennapi képességű gitáros játékát érzelmi töltöttség jellemzi, nem kérkedni akar a tudásával, hanem elvarázsolni a hangszerével és a zenéjével. A kísérőmuzsikusok a profizmuson túlmutató lelkesedéssel teszik oda magukat a Jim Allchin saját dalait tartalmazó produkcióba.
Az Overclocked egy érett, kiegyensúlyozott, átgondolt hangszerelésű lemez, amit lehet szeretni a remek hangulatú dallamai, az érzés és a technika egyedi keverékét tartalmazó gitárszólói miatt.

Sandy Key Music, 2011

hoati