Kobuci Blues Fesztivál
2014.08.27.


Mojo Workings

vendégek:
Pengő Csaba,
Mezőfi István

2014.09.02.


III. SzeptemBeer
2014.09.06.


Ajánlott albumok

Hobo
Hobo
Circus Hungaricus
Tenderfoot
Tenderfoot
Takin' Off
Paul Karapiperis
Paul Karapiperis
One Sin In Seven Parts
John Mayall
John Mayall
Wake Up Call
King Biscuit Boy
King Biscuit Boy
Hoodoo In My Soul
Too Slim And The Taildraggers
Too Slim And The Taildraggers
Anthology
Missy Andersen
Missy Andersen
In The Moment
Memphis Slim
Memphis Slim
Mother Earth




Black & Tan Records


Boo Boo Davis
Ain't Gotta Dime


Boo Boo Davis
Name Of The Game


Doug MacLeod
The Utrecht Sessions


Various Artists
Keeping Living Music Alive vol. 2


Billy Jones
my Hometown


TBoo Boo Davis
Drew, Mississippi


Turnip Greens
Carry Me Down The Aisle


Roscoe Chenier
Waiting For My Tomorrow


Doug MacLeod
Where I Been


Harrison Kennedy
VOICE STORY

Archívum

Üssed, Fifi
2011-09-29 | kritika


Nos, elmentem a koncertre, ami arra volt hivatott, hogy tiszteletet tegyen Kepes Robi emlékének.
Az emlékezés sikerült, de a végéről hazamentem.
Hogy is van ez?
Kétségkívül a probléma velem van, nem mással.
Elhiszem én, hogy a fellépő zenészeknek nagyon fáj Robi hiánya.
Nekem is.
Sok örömet szerzett sok embernek, a színpadon és a deszkák előtt is. Ma legalább a közönség egy része megtudta, megérezte, megsejtette, hogy mit jelent, mi dolga van egy zenekarban egy basszernak.
Kell.
… és olyan basszer kell, mint a Robi. Akkor és ott, úgy.
Már indultam hazafelé, amikor az ajtóban összeakadtam Vörös Gabival. Nagy vonalakban ez a találkozás volt a legjobb dolog ezen a koncerten. (Bár kerestem Bendzsit is, akinek szintén itt lett volna a helye… Hol a francban vagy, amikor igazán szükség volna Rád? Amikor tényleg erőt, jövőt adhatnál? Hiányoztál, b+. Ezt elkú.tad. Tartozol eggyel. … én meg százzal, de végre neked is behúztam egy rubrikát.)
Szóval Gabi. Ő volt az, aki azért jött, amiért én is. Nem búcsúzni, hanem köszönni. … és az nem ugyanaz. Daczi Zsoltról beszélgettünk, Robiról, a fiamról. Ne haragudj, Gabi, az utolsót már nem kellett volna meginnom. De a lényeg a lényeg: itt voltál, és erről a koncertről már örökké Te jutsz az eszembe. Köszönöm.
Tudtam én előre, hogy nem kell ilyen koncertet csinálni. Pusztán Robi fejével gondolkodtam, aki biztosan nem akart volna ilyesmit.
Annak ellenére, hogy nagyon szerette azokat az embereket, akik ma játszottak neki a színpadon. Nagyon szerette Őket. Mondta nekem, többször is - és csillogott az a ravaszdi, huncut szeme. Nem hazudott.
Ha valamit szívesen látott volna, azok a tanítványai. Ők meg már zálogba vannak csapva.
Te, Máté, hol voltál, amikor itt lett volna a helyed? Hiányoztatok a színpadról, és hiányoztatok mellőlem. Olyat adhattatok volna, amit senki, de senki más. Nekem és Robinak is.
Nem érdekel Fekete Jenő jamje százkilencvenhetedszer. Ötvenedjére sem érdekelt. Unom, és szar is. Nincs összepróbálva, szanaszéjjel mászik, ütemtelen, gazdátlan, a „rutinra” hagyatkozik, nem jön sehonnan és nem megy sehová, ami nem elég a boldogsághoz. Az enyémhez és Robiéhoz sem. Még jó, hogy nem ezektől függ…
Szerettem Robit. Jó volt vele dolgozni, vagy pusztán csak sörözni. Kompromisszum nélkül volt szerethető. Egyszerűen csakis a szeretés kedvéért szerette az ember, és - tudom, hogy - nemcsak én. Ezt nem lehet tanulni, ilyenje vagy van egy embernek, vagy nincs.
Tanított, jól. Ez talán a legnagyobb dolog, ami létezik a világon. Láttam ezen a bulin nem egy tanítványát. Nekik már eztán máshol kell tanulniuk, de helyesnek gondolom, ha kimondják: „A leckét megtanultam, Robi. Én készültem…”
Nekik van a legnehezebb dolguk.
Nekik kell megmutatniuk, mi is az, amit tanultak, és mit is tettek hozzá ahhoz, amit Robi tanított nekik. Hogyan lesznek ők basszerből muzsikusok? Szerethető muzsikusok.
Az én unokám talán már nem tudja majd, ki volt az a Kepes Robi. De a gyerekem tudja. Ha nem is mondja el majd az Ő gyerekének, de „úgy” játssza majd, ahogy azt kell, egy hanggal sem többet. Talán. Remélem így lesz.
Zenei szempontból megfogható momentum egyetlen akadt a színpadon. Nevezetesen amikor Mezőfi Fifi beült a dob mögé. Akkor azért minden más lett. Odaütött és elsírtam magam.
Ő valóban megidézte Robi szellemét a színpadra. Nem akart Ő ilyet tenni, de hát Fifi ilyen. Aki ismeri, az tudja, miről is beszélek (bár itt értelmetlenek a szavak). Soha úgy nem hiányzott színpadról senki még, mint amikor Fifi beszállt a dalba, és Robi nem.
Azonnal hazamentem, mert ez itt a koncert vége. Nincs tovább.
A koncert előtt fecsegtem Fifivel. Tartotta magát, keményen. De amikor odaütött, minden kiderült. Felszállt a köd, kitisztult az ég. Hihetetlen, hihetetlen, hihetetlen volt.
Nehogy aszidd', Kepes Robi, hogy ennyivel megúsztad. Akár hiszed, akár nem, tudjuk, mit kell tennünk. Mert megtanítottad.
Visszük, amit „zeneileg” itt hagytál, ez ügyben nem kell aggódnod. A szellemedet is megidézzük, amíg élünk, és amíg szellemet tudunk idézni. Aztán meghalunk mi, szépen sorban, és nem idézi meg a szellemedet már többé senki sem. Elfelejtik a nevedet, nem hallgatják többé a dalaidat.
A huncut mosolyod, a csillogó szemed és a hang, amit csak Te tudtál eljátszani: az itt marad ezer évig.
Na ugye, hogy megérte.
Nyugodj békében, barátom.

EOX


Ohio - Simonyi Nyári Egyetem és a pécsi „blues projekt”
2011-09-27 | hír


Elképzelhető, hogy a pécsi könnyűzene, blues és társműfajai hosszú évek óta kilátástalan jövőjét, szakmai szerveződését és képviseleti gondját néhány hazai és ohiói diák fogja megoldani? A stílusos válasz: oh, yeh!

Öt éve gazdasági és kulturális missziónak is tekinthető együttműködés zajlik a Pécsi Tudományegyetem és a Charles Simonyi Alapítvány között. A régió vállalkozásai és az egyetemisták körében jól ismert Ohio - Simonyi Nyári Egyetem keretében évről-évre a térség üzleti életének feltérképezésén dolgoznak amerikai, angol és magyar hallgatók, szakmai vezetők irányításával. A hathetes munka során a diákok pécsi vállalkozásoknak segítenek üzleti tervet írni, pénzügyeiket strukturálni, nemzetközi kapcsolatokat létesíteni. A képzést a híres magyar-amerikai vállalkozó, Charles Simonyi szponzorálja. Anyagi támogatással az emberekbe fektet be az alapítvány. Az együttműködés során az amerikai gazdasági szemléletet terjesztik a térségben, illetve a közép-európai gazdasági modelleket tanulmányozzák.
A 2011 nyarán ismét meghirdetett Ohio - Simonyi Nyári Egyetem kurzusainak egyikén, a pécsi „blues és társműfajai” téma is terítékre került. Az Ormosy Bence csoportvezető, Csécs Viktória, Brandon Barkley, Victor Colella és Daniel Kanyok alkotta team feladatául kapta Fekete Kálmán „blues projekt”-je üzleti tervének és megvalósíthatósági tanulmányának elkészítését. A hatvan oldalas anyag címe: Blues Organization Plan - A Global Consulting Program Project. Időközben elkészült a projekt magyar nyelvű változata, sőt, már a megvalósításán is dolgozik egy újabb egyetemi diákcsoport. Minderről Fekete Kálmán így nyilatkozott: „Álmaim, zenészek álmai válnak valóra, ha minden igaz, és rögtön leszögezném, nemcsak a bluesról van szó, hanem az annak társműfajait képviselő pécsi kortárs könnyűzenei formációk sorsáról.
A Blues Organization Plan elsősorban Gombár Gabriella és férje, a perzsa származású, de már Pécsett élő közgazdaságtan oktató, Kia Golesorkhi, a nyári egyetem magyar vezetője lelkesedésének és érdeklődésének köszönhető. Ők figyeltek fel az általam 2005-ben megírt I. Regionális Könnyűzenei Projectre, mely itthon eddig sehol, semmilyen szinten nem talált kellő fogadtatásra. Ezért is volt óriási öröm és megtiszteltetés számomra, hogy e munkám bekerült az Ohio - Simonyi Nyári Egyetem programjába.
A kapcsolatfelvételtől kezdve, az itthonitól jelentősen eltérő, igen pozitív szemlélettel szembesültem. A konzultációt rutinosan vezető Ormosy Bencéről eleinte azt hittem, kirendelt, tapasztalt közgazdász, aki tanórát vezet. Később tudtam meg, hogy Bence is „csak” diák! Maximális profizmussal dolgozott, hosszan és részletesen ismertette velem a project készítésének fázisait, annak pontos célját. Az általam írt anyagot előbb alaposan áttanulmányozta, majd a vendég diákoknak gondosan, türelmesen lefordította, ennek alapján láttak munkához.
Ugyancsak kellemes meglepetésként hatott az ohiói diákok őszinte érdeklődése és lelkesedése a pécsi könnyűzenei élet iránt, amely túlmutatott a konzultáció eredeti célján: felajánlották, hogy a lehetőségeikhez képest zenészi csere kapcsolatok elősegítését is vállalják Ohio és Pécs között. Nemcsak elméletben tettek az ügyért, de eljöttek egyik koncertünkre is (I. Várkert Blues-Jazz & Rock Fesztivál), így láthatták és hallhatták azokat a kortárs pécsi zenekarokat, akikért valójában a Blues Organization Plan megszületett.
Külön köszönet Csécs Viktóriának, aki Ormosy Bencével a nagyon komoly közgazdasági tanulmány magyar fordítását is elvégezte.
A Blues Organization Plan az első olyan hazai marketing és szakmai project, amely a könnyűzene gyökerének, alapjának számító blues műfajának megvalósítási programlehetőséget kínál. Marketing szempontból is jelentős mű, hiszen sem az országban, sem Pécsett nem született még hasonló.
Friss és igen jó hír, hogy a Blues Organization Plan megvalósításán, a pécsi egyetemen már dolgozik egy újabb szemeszternyi diák, akik december elején mutatják be „dolgozatukat”. Így hát kezdek reményt látni arra, hogy a pécsi kortárs könnyűzene, blues és társműfajai ága végre méltó helyére kerüljön, jövőképet, működési teret kapjon. Ehhez azonban még kell egy aprócska dolog: az érintett pécsi és régiós zenészek, bandák összefogása, és egyesületté alakulása…”
Közben a Fekete Kálmán vezette PMD Blues Band sem tétlenkedik, hisz a közelmúltban koncerttel ünnepelték a Tubesen található János-kilátó, éppen tíz esztendővel ezelőtti átadását. A zenekar gyönyörű környezetben, 611 méter magasan, a kilátó tövében megtartott fellépése alkalmával mutatta be a Tubes blues című, Gyetvai Erika szövegére írt dalát, mely hamarosan CD-n is kiadásra kerül.


Elam McKnight & Bob Bogdal: Zombie Nation
2011-09-25 | kritika


Elam McKnight és Bob Bogdal neve nem teljesen ismeretlen a blues világában. A gitáros-énekes McKnight szólókarrierje során három lemezt készített, az utolsó albumán (Supa Good) található szerzeményét, a Devil Minded Womant Best Blues Song címre jelölték a 7. Annual Independent Music Awards-on. Bogdal több mint húsz éve van a pályán, a szájharmonikás jelenleg az új hanganyagán (Shadow Of A Darkened Moon) dolgozik.
Kettejük barátsága 2008-ig nyúlik vissza, de csak a közelmúltban döntöttek a közös munka mellett. Ha a CD borító alapján akarjuk kitalálni bemutatkozó lemezük zenei stílusát, komoly meglepetések érhetnek bennünket. Sokan úgy gondolnák, hogy a korong egy Heavy Metal együttes, vagy éppen egy Punk Rock banda dalait tartalmazza. Az ő feltételezésük tévesnek bizonyulna, hisz az albumon Mississippi Delta blues és Hill Country blues hallható. Az elmúlt hetekben megjelent hanganyagra Elam McKnight szerzeményei kerültek feljátszásra - a Brother To A Stone és a Hocus Pocus című nótákat William Cullen Bryant, illetve Kurt Vonnegut munkássága inspirálta. Az akusztikus és elektromos dalok színvonala egyenletes magas, egyszerűség és nyersesség uralja őket. A két muzsikust dobon a Grammy-díjas Tom Hambrigde kíséri, míg Michael Saint-Leon gitárjátékát a nyitó Pojo’s Place-ben élvezhetjük.
Összegzésként megállapítható, hogy a Zombie Nation pontosan olyan lemez, amelyet az ilyen kaliberű előadóktól elvár az ember - a McKnight - Bogdal páros albuma nagy műgonddal és tehetséggel összerakott, a zenei tudást a lélek rezdüléseivel elegánsan vegyítő hanganyag.

Desert Highway Records, 2011

hoati


Dicky James And The Blue Flames: Hard Rain
2011-09-23 | kritika


Richard Wagster, művésznevén Dicky James 2008-ban hozta létre a Dicky James And The Blue Flames nevű zenekart. Az öttagú banda The Blues Taste Good című bemutatkozó albuma a megalakulásukat követő évben került kiadásra. A szakmai körökben és a hallgatóság soraiban is pozitív visszhangot keltett kiadványt idén követte az együttes második lemeze.
A Pinetop Perkins emlékének ajánlott korongon a zenekar tagjainak szerzeményei mellett két örökzöld blues sláger, a Rock Me és a Born Under A Bad Sign új köntösbe bujtatott verziója található. Az album nyitódala, az A Real Good Blues tökéletesen megadja a lemez alaphangját, s már ekkor könnyedén leszűrhetjük, hogy első osztályú muzsikával állunk szemben. A Chicago blues stílusú, energiától duzzadó, kiváló témákkal teletűzdelt szerzeményeket tartalmazó kiadvány csúcspontjait a címadó dal, a Hard Rain, és az instrumentális Icehouse Shuffle jelenti. Az utolsó nóta elhangzását követően érdemes picit várnunk, mivel a korong egy „rejtett” számot (Roll The Credits) is tartalmaz.
Nem vagyok próféta, de talán nem tévedek nagyot, ha kijelentem, a Hard Rain olyan hanganyag, ami tovább fogja bővíteni a Dicky James vezette, összeérett formáció képét mutató együttes zenéje iránt érdeklődők táborát.

Magánkiadás, 2011

hoati


Demetria Taylor: Bad Girl
2011-09-21 | kritika


Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy ha van valaki, aki bátran kijelentheti, hogy a zene, a blues a vérében van, az nem más, mint a Szeles városból származó Demetria Taylor. Családjának tagjai közül édesapja (Eddie Taylor), bátyjai (Eddie Jr., Larry és Tim) és két nővére (Edna és Brenda) is a blues zenét választotta hivatásául.
A legkisebb lány, a még a negyvenedik életévét sem betöltő Demetria életében most nyílt lehetőség arra, hogy elkészítse első lemezét. Az album címválasztásában egyfajta utalásként apja egy korábbi lemezének, a talán a legsikeresebb munkájának a Bad Boy-nak a címe lett megidézve. A társai a szakma krémjét alkotják: Shun Kikuta (gitár), Eddie Taylor Jr. (gitár), Roosevelt Purifoy (billentyűs hangszerek), Greg McDaniel (basszus), Pookie Styx (dob), valamint hozzájuk csatlakozott vendégként Big Time Sarah (ének), Billy Branch (harmonika), Eddie Shaw (tenor szaxofon) és Luke Pytel (gitár). A választott dalok a Chicago blues „örökzöldjei” közül valók, így hallhatunk itt Willie Dixon, Magic Sam, Koko Taylor és Luther Allison szerzeményt is.
Demetria Taylor szivacsként szívott magába mindent a múltból, és mindazon zenei tapasztalat ami felhalmozódott, rétegződött eddigi élete folyamán egy karakteres, egyedi megszólalást eredményezett. Zenei atmoszférája a visszafogott megszólalástól a kitárulkozó, forró hevületű interpretációkig terjed. Az énekesnő rendelkezik azzal a képességgel, hogy átadja a lényét, hogy a zene folyamában feloldódva, a hallgató is eljusson a feloldódás élményéig.
Nem véletlenül látott fantáziát a Delmark Records a fiatal énekesnőben, s bizakodással tölthet el az a tény is, hogy következő lemezére már saját szerzeményeket is ígért.

Delmark Records, 2011

hcs


Blues van, babám - Eddy Kramer az meg ki?
2011-09-19 | névjegy


Olyan maga nekem Hepepe, mint Hendrix-nek az Eddy Kramer - nyilatkozza oda Tóth János Rudolf fogsorkatona, én meg állok, már megint tuskó vagyok, ki az az Eddy Kramer? Nagyon valaki - fejti meg Halper Laci, akinek zenekarában olykor Randy Brecker fújja a rezet, ha Hendrix-ről van szó. Szóval olyan egyesített Grammy - Oscar - Kossuth-díj ez, bólogatok, ha most vág belém a villám, már az se számít…
Janóval, aki még véletlenül se Rudi, 1993-ban sorsolt minket össze a jószerencse. A HBB a Férfibánat lemezzel turnézott, szobatársak lettünk és barátok életre-halálra. Csak épp megírni nem lehetett, amit megtudtam. Ébredt már erősen a másik Magyarország, egyre szorosabbra zártak a sorok, működött a rock and roll omerta, Dagadt, megölünk, ha megírod…
Drága Pánczél Géza, az egyetlen igazi bolsevik milliomos, akkor a Playboy és a Narancs is az övé volt, pedig adott előleget szépen a Kis Magyar Bluesográfiára. Ki is raktak a Tilostól, ahol Gőzborotva címen műsorom volt, amikor kiderült, ő se végtelen fejős tehén, utáltak, mert én kaptam, ők meg nem. A hivatalos indok persze nem ez volt, valami olyasmit emlegettek, hogy a Tilosban nem lehet Hobót játszani, de ezt is csak úgy üzenték a libsi partizánok, értettem a nem szép szóból, a többiről tessék kérdezni Papót, ő mindent tud.
Hobót egyébként meg azért toltam abban a kis víkendházban, mert ideje volt. Aznap alakult a MIÉP (vagy a Magyar Út Körök), és én föltettem a 45-ös bluest 45-ös fordulatszámon.
Nem kellett volna?
De. Inkább vagyok elefánt a porcelánboltban, mintsem bármilyen zászló árnyékszéke. Én azt hittem, a Tilosban tilos a tilos, hát nem, csak mások voltak a dobozok, meg a szalagok, de ugyanaz a szaros egy brancs vagyunk, kikúrunk veled, ha nem vagy span szemlélet, mint bárhol máshol.
Gyomorforgatókönyv.
A szabad rádiók környékén ugyanaz a csetepaté dúlt mindig is, mint a nagy médiában, csak kisebb volt a pálya, enbékettő, megyei egy. És nem volt kivétel később a Sziget sem, ahol Cs. Kádár Péter, azért zavarta haza a holland kalózrádiósokat, mert azok meg merték szkreccselni a Himnuszt éjfélkor.
De nekem már ez nagyon mindegy volt. Úgy tudtam már tovább állni, mint senki más. Semmilyen értékrend nem számított már. Se baloldali, se polgári, se zsidó. CSAK A ZENE VOLT.
Kezdett fontosabb lenni a backstage bár, mint a szerkesztőségi homokozó. Még nem írtam szöveget, csak áztattam magam a füstpácban, mint egy túlsúlyos hering, aki már van olyanban a bandával, hogy tréfák céltáblája legyen az ezredik biliárd bugi közben. Új szavak sorjáztak a szótáramban. Eszem ágában nem jutott zsurnálfiúnak maradni, amikor rock and roll volt, fajinság hegyek, elmesélhetetlen szép villanások. Apám a felhők fölött bagózva biztatott, de nagyon nem kellett, mentem én magamtól világgá, pedig épp Hobo volt, aki szólt, vigyázz Dagadt, kipörögsz mindenhonnan, miből fogsz megélni?
Igaza volt.
Ilyesmikre nem gondoltam.
De Tibuszék hamarosan bevettek, mint konferansziét a Magyar Atomba. Akkoriban még Jamie nem volt velünk, minden negyedórában más volt a zenekarvezető. Ábécé sorrendben. Mindig más mondta meg, melyik kocsmánál állunk meg. Aztán már csak álltam Tátrai gitárjának hangzuhatagában, mosott tisztára a muzsika, megvolt az orgazmus rendesen, képeket láttam, jött a téridőgörbület, kézfogás, meghajlás, turnébusz haza.
Ez volt az igazi BEAVATÁS. Az Igazság örökös pillanata.
Mindegy volt, ki az apám meg az anyám. Hogy KISZ meg MSZP. Hogy parlamenti szakértő, aki akár képviselő is lehet majd. Nem voltam más, csak én. A Hepi. Aki mindent tud, de semmit nem ugat el.
Bizalmi állás az ilyen. Az ma is.
Közben meg hírem ment, hogy bolond vagyok, de fajin hülye.
Természetes dolog volt, hogy szövegíró lettem…
Mert blues van.
Blues van, babám…

Hetesi Péter Pál/G3


Novemberben új lemezzel jelentkezik Little G. Weevil
2011-09-18 | hír


Szeptember folyamán stúdióba vonult atlantai együttesével Little G. Weevil, hogy elkészítse új albumát. Szóló, duó és zenekaros számok fognak szerepelni a korongon, amelyek egytől egyig a gitáros-énekes szerzeményei. Több mint húsz dalból lesznek kiválasztva a legjobbak, és valószínűleg bonus nóták is felkerülnek majd az eddig ki nem adott anyagokból. „Nagyon örülök, hogy hosszú évek várakozása és a sok munka eredményeként végre egy teljes lemezt rögzíthetek az Egyesült Államokban. Nekem ez nagyon nagy dolog. Az atlantai stúdió egyébként ideális helyszínnek látszik, és a hangmérnök legutóbbi „bluesos” munkája Shemekia Copeland nemrég megjelent albuma volt ugyanebben a stúdióban.” – mondta a zenész.
A CD megjelenésének az időpontja még nincs pontosítva, de valószínűnek tűnik a november vége. Magyarországon is terjesztésre kerül a hanganyag, még karácsony előtt elérhető lesz a hazai vásárlók számára.

hcs


Dupla lemezbemutató a Gödör Klubban
2011-09-14 | koncertajánló


Budapest BluesBoys
Garda - Benkő Blues Duó
Ütött-kopott angyal
Budapest, Gödör Klub
2011. szeptember 22.


Színvonalas blues estre számíthatnak az érdeklődők 2011. szeptember 22-én a Gödör Klubban, három formációval és megannyi remek vendégmuzsikussal.
Elsőként HePePe zenekara lép színpadra Budapest BluesBoys néven (Hunyadkürti Éva - ének, Hetesi Péter Pál/G3 - ének, vers, Nagy Dénes - gitár, Nagy Máté - gitár), koncertjükön a Vadvirágok Blues Band két tagja, Suba Attila és Medve Balázs is tiszteletét teszi. Következő fellépőként a Garda - Benkő Blues Duó vezeti elő a hagyományostól eltérő repertoárját, mely addigra már Ezüst címen, CD lemezen is napvilágot lát. Vendégségbe ezúttal Petruska András készül hozzájuk. A finálé az Ütött-kopott angyalé. A Tóth János Rudolf (gitár, ének), Fejér Simon Pál (gitár) és Li Olivér (gitár) alkotta együttes, Ösvény az éjszakában című debütáló albumát mutatja be Fekete István trombitás közreműködésével. A dalszövegeket - akárcsak a Garda - Benkő páros esetében - Hetesi Péter Pál/G3 jegyzi.
Mindezek után, még az is meglehet, hogy alkalmi örömzene zárja az estet, mely egyben filmfelvétel is. Bán István és az Unlimited Pictures stábja Trendetlen címmel dokumentumfilmet forgat, melyhez a koncerthangot Dorozsmai Péter és a Tom-Tom Stúdió hangmérnökei rögzítik.


Fabrizio Poggi & Chicken Mambo: Spirit & Freedom
2011-09-10 | kritika


Fabrizio Poggi munkássága sokrétű. Az olasz muzsikus a zenélés mellett írt két szájharmonika tankönyvet, de zenetudósként és újságíróként is tevékenykedik. Pályafutása során több alkalommal koncertezett a tengerentúlon, az útjai alatt megismert blues hírességek közül sokan meghívásra kerültek aktuális lemezei felvételére.
A tavalyi évben Spirit & Freedom címmel piacra dobott hanganyagára kiválasztott dalok mondanivalója többnyire a szellem és szabadság témaköre körül forog. Az énekes-szájharmonikás tizenharmadik korongján néhány tradicionális dalon túl, egyebek között Bob Dylan, Leonard Cohen, Reverend Gary Davis, Kris Kristofferson és Willy DeVille szerzeményei találhatóak. A repertoárból mindenképpen kiemelendő Woody Guthrie költeménye, a My Peace, a folktrubadúr lánya, Nora Guthrie énekével, a We Shall Not Be Moved című szívhez szóló spirituálé, és a jól ismert polgárjogi himnusz, a Glory, Glory. A blues, gospel, soul és folk stílusú tételek rögzítésére valódi all-star csapat gyűlt össze, hisz olyan muzsikusok játékát élvezhetjük az albumon, mint Guy Davis, Charlie Musselwhite, Garth Hudson, Eric Bibb, vagy éppen a The Blind Boys Of Alabama tagjaiét.
Már elsőre is tetszett a lemez, de többszöri meghallgatás után újabb és újabb értékeket fedeztem fel. A Fabrizio Poggi & Chicken Mambo igazán figyelemre méltó CD-vel ajándékozta meg a bluesrajongókat.

Ultra Sound Records, 2010

hoati


"Boldog vagyok, szabad vagyok és hiszek a jövőmben."
2011-09-07 | beszélgetések


Garda Zsuzsát számtalan zenekar frontembereként, háttérénekeseként ismerhetjük, de produkciójával több tehetségkutató keretein belül is találkozhattunk. A napokban fejeződtek be a Benkő Zsolttal alkotott formációjának, a Garda - Benkő Blues Duónak a lemezfelvételei. Ennek okán tekintettük át az énekesnő karrierjét.

hoati: Mikor kezdtél el az énekléssel foglalkozni? Kik voltak a tanáraid?
Garda Zsuzsa:
Elsőként tiszteletem és szeretetem jeléül had említsem meg egyetlen mesteremet, Király Évát. Számomra ő az az énektanár, aki senkit nem átalakítani akar, hanem a saját stílusát csiszolni, kihozni belőle a legjobbat, ami benne van! Sík Olga tanítványa volt ő is, mint sok olyan énekes és tanár, akik nagy hatással voltak a magyar zenei világra. Jelenleg három helyen tanít klasszikus, jazz és gospel éneklést.
Több mint 10 év után nemrég újra találkoztunk. Kedvessége, mély embersége, szerénysége és tudása mit sem változott, ezért a mester-tanítvány és - büszkén mondhatom - baráti kapcsolatot újra felfrissítve megint hozzá járok feltöltődni szakmailag és lelkileg egyaránt.
Komolyan kb. 23 éves koromban kezdtem énekelni a Görögtűz nevű együttesben. Nagy iskola volt, mélyvízbe vetődtem, hiszen a heti kétszer négy órás próbák mellett, heti 1-3 koncert várt rám, teljesen amatőrként. Hamar beleszoktam, nagyon élveztem a bulikat! Ebben a bandában többek között Jimi Hendrix, Janis Joplin, a Led Zeppelin és a Deep Purple számait játszottuk. Óriási volt a hangulat, akkor még tömegek jártak a koncertjeinkre, évi nyolcvan előadással büszkélkedhettünk… Muris volt, hogy új helyeken sokszor azt hitték, valamelyik tag „csaja” vagyok és teljesen kiakadtak, hogy én fogom eme dalokat énekelni! (Aki nem ismer, annak magyarázatképpen: 150 cm-es nőszemély vagyok.) A szkepticizmust a szünetre rendre felváltotta a lelkesedés, elismerésképpen pedig atomos mennyiségű alkoholos itallal ajándékoztak meg a közönség tagjai.

h.: Kik azok az énekesek, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rád?
G.Zs.:
Szívem legmélyén, úgymond „civilben” mindig a férfi rockénekesek voltak a kedvenceim. Disturbed, Deftones, Depeche Mode, stb. Női példaképeim inkább szakmai szemmel nézve értékesek számomra, bár a dalaikat is szeretem hallgatni. Például Kim Lembo, Patti Labelle, Beth Hart, Anouk. Ők Magyarországon nem olyan ismert nevek. Örülnék neki, ha valaki épp e cikk kapcsán keresne rájuk a YouTube-on!
A magyarok közül Cserháti Zsuzsa az örök etalon. Személyesen közelebbről is ismerem Keresztes Ildikót, sokat muzsikáltunk együtt. Néhányszor beszélgettünk, szakma és magánélet összefonódásáról, zenéről… Az ő munkássága, személyisége is példa nekem - az eredmények és az általa bevállalt kudarcok egyaránt. Sokszor nyers őszintesége néhány embernek szúrhatja a szemét, számomra viszont abszolút hitelességét bizonyítja!
A fiatalok közül Rúzsa Magdival volt szerencsém együtt dolgozni a Billentyűsök éjszakáján, de szeretem Oláh Ibolya hangját is.

h.: Pályafutásod során vendégművészként, illetve háttérénekesként mely formációkkal dolgoztál együtt? Melyikre vagy a legbüszkébb?
G.Zs.:
Egyértelműen a Kimnowak a koronaékem! A zenekar utolsó négy aktív évében egyedül vokáloztam a koncerteken. Óriási élmény volt, hiszen akkor, mint amatőr csöppentem bele egy vérprofi együttesbe. Ájulásszerű érzés találkozni, zenélni velük… Még az évekig tartó közös munka sem tudta elnyomni bennem az elfogódottságot, ha együtt voltunk. Szívesen összeülnék, beszélgetnék bármelyikükkel, de mint mindenki tudja, rendkívül elfoglaltak. Én meg nem vagyok az a nyomulós fajta… De a ritka találkozásokból tudom, hogy a kölcsönös szeretet megmaradt.
Másik büszkeségem Pribil György saját formációja, az Equus. Sajnos nem lettek ismertek, pedig igazi „supergroup” volt! Gyuri a Kimnowakból érkezett, a basszusgitáros Vörös Gábor gyakorlatilag az Omentől a Pokolgépen át az összes híres metál bandában megfordult, a doboknál pedig Gerdesits Feri ült, akit most a Quimby-ből ismerhetünk. Mindkét lemezükön volt szerencsém közreműködni, több hírességgel egyetemben (Hobo, Ferenczi György, Dióssy D. Ákos, Novák Péter, Lukács László). Náluk négy évig énekeltem. Zenész életem egyik legszebb időszaka volt…
Vokáloztam a legnagyobb old school sztároknak (Charlie, Takáts Tamás, Vörös István, Pohl Mihály) a Billentyűsök éjszakáján 2010-ben, valamint büszke vagyok rá, hogy egy színpadon lehettem a fellépő billentyűsökkel (Benkő László, Lerch István, Pálvölgyi Géza, Jankai Béla, Gidófalvy Attila, Závodi Gábor, Berkes Gábor)! Felvételen Varga Miklósnak vokáloztam, akivel egy rockoperában együtt is játszottam (Jónás könyve - írta: Huszti Zoltán). Említettem Keresztes Ildit, aki évekig állandó vendégművészünk volt a Janis Joplin Emlékzenekarban. Őt helyettesítettem egyszer egy Omega koncerten. Freinreisz Károly 60. születésnapi koncertjén is háttérénekes voltam, ahol a rock nagy öregjei tiszteletüket tették barátjuk előtt (régi LGT, Metro, Skorpió teljes legénység és Új Skorpió). Neveket nem említek, minek?

h.: A musical világa sem ismeretlen számodra. Mely darabokban szerepeltél eddig?
G.Zs.:
Itt szeretném megemlíteni, hogy nagyon sokat köszönhetek a karrierem szempontjából Demeter Györgynek (Rózsaszín Bombázók, XL Sisters, Not For Sale, Bulldózer, Demjén Ferenc)! Szinte az összes eddig felsorolt nagy koncertre ő vitt magával, és ezeken Gyuri volt a társam a színpadon.
Ő hívott meg társulatába, a Musicalitas-ba is. 5 éve tart már óvatos barátkozásom a musicalekkel, kisebb-nagyobb sikerrel. Őszintén szólva, szerelem nem lett, inkább kihívás, megmérettetés. De a társulatban sokat tanultam színpadi jelenlétről, megjelenésről…
Konkrét darabot nem játszottunk, kreatív musical show-kat találunk ki. Nem is sorolnám, miket énekeltem. Musical szempontjából amúgy is problémás vagyok, lévén nagyon karakteres. Tehát Júlia és A kis Hableány szerepéről vérző szívvel lemondhatok.

h.: Néhány tehetségkutatóban láthattak téged az érdeklődők. Milyen tapasztalatokat szereztél ezekben?
G.Zs.:
Vegyeseket. Ez egy külön cikk lehetne. Megvan a véleményem az effajta „csillámgyárakról”. Igen, az ember próbálkozik, reménykedik és elbukik. De tanul és újjászületik! Ha érdekel valakit ez a téma, hosszan kitárgyalom, de ebbe itt most ne menjünk bele - kb. 12 éve Kifutó, 6 éve Megasztár. Ennyi. Még egyszer próbálkoztam a Megasztárral, de vágóképnek sem kellettem, úgyhogy…
Nem mondom, hogy nem voltam csalódott, dühös. Sőt! Bevallom, csúnyán összeomlottam. De nem lennék az, aki most vagyok, ha ezeket a tapasztalatokat nem élem át. Voltam keserű, de már nem vagyok. Voltam irigy, de értelmét vesztette. Feltettem a kérdést: „Szeretnél úgy élni, kinézni és azt énekelni, mint ezek?” A válasz határozott NEM. Úgyhogy 36 éves koromra elmondhatom, hogy boldog vagyok, szabad vagyok és hiszek a jövőmben.

h.: Jelenleg mely együtteseknek vagy a tagja?
G.Zs.:
Had kezdjem az egyik legkedvesebbel, a Garda - Benkő Blues Duóval. Zsoltival egy közös Janis Joplin Emlékzenekar - HaraKyru Band koncerten találkoztunk. Akkor már rég kerestem egy gitárost, akivel duóban játszhatok. Meghallottam és tudtam, Ő az! A színpad mellett kérdeztem meg, van-e kedve, és mivel neki is tetszett a produkcióm, örömmel mondott igent.
Másik büszkeségem jelenleg a Keep Floyding. Több mint 10 éve Echos Of Pink Floyd néven kezdték. Jelenleg sokak véleménye szerint az egyik leghitelesebb Pink Floyd cover band Európában! Külföldre is eljutottunk. Magyarországon is rohamosan terjed a hírünk. Iszonyatosan sok munkát, energiát, szeretetet és pénzt fektettek bele ebbe a bandába a fiúk. Ez látszik, hallatszik. A külcsínre is odafigyelünk, teljes fény- és lézershow-val rendelkezünk. Saját fénypultosunk (Zsámboki Gergely) és hangmérnökünk (Prohászka Ferenc) szintén a csapat tagjai.
Természetesen a Janis Joplin Emlékzenekart sem hagyom ki. A tagok sokszor változtak már. Volt rengeteg és kevéske koncertünk. Sok mindent átéltünk együtt. Joplin zenéje és a blues varázsa megmaradt, még mindig igény van rá. Úgyhogy szeptembertől megint rendszeresen zenélünk állandó klubunkban, a Rock Randevúban. Említettem már a Musicalitas társulatot…
El nem múló szerelem a jelenleg inaktív Red Pill. Ez valóban saját zene, a szövegeket is én írtam. Gitáros-zeneszerző Czifra Miklós, aki most a Balkan Fanatic-ban muzsikál. Valahol mélyen úgy érzem, az embereknek szüksége van ennek a zenének a fényére.

h.: Az elmúlt napokban, hetekben stúdióba vonultatok Benkő Zsolttal, hogy rögzítsétek közös duótok bemutatkozó lemezét. Milyen hangulatban telt a munka, mire számíthat az album iránt érdeklődő?
G.Zs.:
Zsoltival hihetetlen harmóniában tudtunk dolgozni, már az első pillanattól kezdve! Ez a saját dalokon is érződik. Bár a szövegeket nem én írom, hanem Hetesi Péter Pál, de a mi életünkből veszi a példákat, vagy hozzánk közeli témát választ, így nem nehéz a dolgunk.
Nagyon gyorsan állnak össze a nóták. A gitárdallamok és a szöveg ritmikája szinte adja az énekdallamot… Élvezzük a közös ihletettséget, inspiráljuk egymást. Jellemző momentum, hogy a múltkori próbán kb. 5 perc alatt raktunk össze egy dalt! A stúdiómunka is nyugodt, derűs, gyors. Szinte relaxálni megyünk a stúdióba. Főleg, hogy gyönyörű helyen van, és a „háziak” is mindent megtesznek, hogy teljes legyen a kényelmünk.

h.: Mikor tartjátok a lemezbemutató koncertet?
G.Zs.:
Szeptember 22-én a budapesti Gödör Klubban. Terveink szerint a vendégzenekar, Hetesi Péter Pál formációja, a Budapest BluesBoy kezd. Különleges estére lehet számítani, hiszen együtt tartjuk a lemezbemutatónkat Tóth János Rudolféval, aki az Ütött-kopott angyal nevű zenekarának Ösvény az éjszakában című albumát mutatja be. A mi vendégművészünk Petruska András lesz. Nagyon örülünk, hogy elvállalta a felkérésünket, mert óriási tehetségnek tartjuk! A próbák alapján nem akármilyen produkciónak örülhet majd a publikum.

h.: Milyen távlati terveid vannak?
G.Zs.:
Szeretném életre kelteni a Red Pillt, vagy ha úgy alakul, mindenképp valamilyen saját zenével foglalkozni a duón kívül is.
Tudatosan fejlődni szakmai téren, egyre inkább igazi profivá válni, a szó nemes értelmében! Boldog lennék, ha bekerülhetnék vokálosként egy komolyabb projektbe. Nagy fejlődési lehetőség lenne!
A Garda - Benkő Blues Duóval és a Keep Floyding-gal is remélhetőleg nemzetközi porondra lépünk. Törekszünk rá, hogy Európában megmutassuk magunkat, és sikereket érjünk el! Ez már el is kezdődött: Ausztriában és Németországban jártunk mindkét zenekarral. Benkő Zsoltival pedig novemberben 12 állomásos cseh koncertturnét tervezünk.
Őszintén szólva, stabilan meg szeretnék élni ebből, ezért persze kompromisszumokat is kötök: jelenleg egy party formáción dolgozunk Nagy Norbival.
Rendkívüli művészekkel együtt dolgozni mindig felemelő. Izgalmas ez a szakma és én örömmel vetem bele magam az új feladatokba!

hoati


Blues van, babám - Ha szólít az Úr…
2011-09-05 | névjegy


Ravi Shankar, Boban Markovic, The Pogues…
I Can Etno Satisfaction.
Kell nagyon, kell most nagyon.
Hús - vér vasárnap.
Föl! Támadás!
Drága Jézusom, merre jársz?
Egy patakparton a halak népének dalolsz?
Buddhával borozol a Kalózok kocsmájában?
Ismered a szíved.
Csak papjaid vakok és süketek.
Te soha.
Messzire szólítottad utolsó igaz pásztorod II. János Pált.
Nyomában televidióták.
Ratzinger püspök nem pápa.
Annyi köze van hozzád, mint Szálasinak a béke Nobel-díjhoz.
Nyája, bégető barbárok bamba bandája.
Ölnek, ölelnek, szentelt vízzel locsolják pedofil püspökeik parázna piócáját.
Leckéztess, hadd leljek a nyugalom borára csöndedben.
Karmel-hegyi édes nektár vagy portugál asztali vörös könnyítse nyelvem járását.
Albérlő voltam Hades birodalmában és a Hotel Nirvana sem zárta be kapuit.
Nincs más dolgom, mint elmondani mindezt.
Ha földi testem végleg elhagyom, mint kopott felöltőt részeg hajnalon, majd engedj magadhoz.
Hozom a gitárom.
Énekelek neked.
Tiéd a zeném.
Te vagy a Hatalom.
Én drága hercegem…

Hetesi Péter Pál/G3


Various Artists: Sweet Home Nové Zámky
2011-09-02 | kritika


Semmi sem tart örökké, szoktuk valami jó dolog elmúltát követően mondani. Sajnos e megállapítás az érsekújvári Blues Pubra is igaz, mivel a sok-sok előadó számára fellépési-bemutatkozási lehetőséget biztosító, a mindennapokban pizzériaként üzemelő szórakozóhely 2011. július 22-én bezárta kapuit.
Szlovákia egyik legjelentősebb blues kocsmája két és fél évig üzemelt. A szervezők, Sajtos Feri és társai el akarták érni, hogy gyermekeink is tudják, mi az az élő, minőségi zene, hogy megismerjék John Lee Hooker, B.B. King, Eric Clapton, vagy éppen Jimi Hendrix muzsikáját. A statisztika szerint közel 150 koncertet láthattak az érdeklődők, melyeken a felvidéki, szlovákiai együttesek mellett megannyi magyar és külföldi formáció is megfordult.
A több esetben a Klikkblues Jamboree és a Jazz Blues Jamboree fesztiválhoz csatlakozó klub záró estjére került kiadásra a Sweet Home Nové Zámky című album. A hanghordozóra a Blues Pubban számos alkalommal fellépett előadók stúdió és koncert felvételei kerültek. A lemezt a Hajlok Blues Band nyitja, majd őket a blues standardokat játszó Csukamájolaj követi. A Felvidék legnépszerűbb blues-rock bandájának, a História zenekarnak sokak által kedvelt szerzeményei közül a Régi mocskos blues, a Mit ír az újság és a Kína is megtalálható a korongon. A Sajtos Feri vezette Joint Venture négy dallal képviselteti magát, de hallhatjuk még Dzulietta Rysavá-t, valamint az énekes, gitáros, rádióműsor-vezető Peter ’Bonzo’ Radványi és a Joint Ventura által közösen előadott Sweet Home Nové Zámky című számot is.
A Blues In Blues Pub alcímmel kiadott album méltó emléket állít a közkedvelt klubnak. Az érsekújvári, a környékbeli blues rajongóknak nem kell sokáig szomorkodniuk, hisz szeptembertől új helyen fojtatódnak a blues zenei estek.

Magánkiadás, 2011

hoati