Archívum

Koncertek augusztusban

2011-07-31 | koncertajánló

Blues B.R.Others Show
2011. augusztus 14. – Budapest, Sziget – Blues Kocsma

Blues Bell
2011. augusztus 20. – Szeged, Kecskési Művelődési Ház
2011. augusztus 27. – Szolnok, Andante Borpatika és Gasztrokultúrház

Blues Brigantik
2011. augusztus 12. – Balatonudvari-Fövenyes, Vén Kalóz Pizzéria & Ételbár
2011. augusztus 20. - Balatonudvari-Fövenyes, Vén Kalóz Pizzéria & Ételbár

The BLUESBERRY Band
2011. augusztus 06. – Balatonalmádi, Balatonalmádi Borfesztivál
2011. augusztus 14. - Budapest, Sziget – Blues Kocsma

Blúz tér 10
2011. augusztus 11. – Budapest, Silenus Pub

Boogie Woogie Show
2011. augusztus 23. – Budapest, Gödör Klub

Bőrgyári Capriccio
2011. augusztus 21. – Budakalász, Lupa Fesztivál

Colombre Band
2011. augusztus 28. – Győr, Széchenyi tér – Győri Bornapok

Fat Cat Band
2011. augusztus 23. – Budapest, Gödör Klub

Fekete Jenő
2011. augusztus 01. - Budapest, Old Man's Music Pub
2011. augusztus 03. - Budapest, Old Man's Music Pub

Ferenczi György és a Rackajam
2011. augusztus 03. – Nagyharsány, Narancsliget – IV. Ördögkatlan Fesztivál
2011. augusztus 24. – Szeged, Szegedi Ifjúsági Napok

Jack Cannon Blues Band
2011. augusztus 05. - Biatorbágy, Cafe Chaplin (Faluház)
2011. augusztus 20. – Horány, Piac tér - VI. Szent István Napok

Jambalaya
2011. augusztus 05. – Debrecen, Debreceni Borkarnevál
2011. augusztus 12. - Szekszárd, Rock & Roll Bistro
2011. augusztus 13. - Budapest, Sziget - Blues Kocsma
2011. augusztus 20. - Csongrád, XXXII. Csongrádi Napok

Jambalaya Light
2011. augusztus 30. - Budapest, Gödör Klub

Living Blues Project
2011. augusztus 05. - Szentendrei-sziget, Pócsmegyer-Surány, Napsugár tér - Irány Surány Fesztivál
2011. augusztus 07. - Révfülöp, IV. Révfülöpi Zenei Napok
2011. augusztus 11. - Budapest, Silenus Pub - vendég: Boross László (Kashmir)

Ölveti Blues Band
2011. augusztus 13. - Fehérgyarmat
2011. augusztus 19. – Debrecen, Kerekestelepi Strandfürdő – I. Árpád-házi Zenei Napok Fesztivál

Pribojszki Mátyás Band
2011. augusztus 19. – Gyömrő, Negresco Grill & Terrace - VIII. Tóparti Jazz-Rock-Blues Fesztivál

S-Modell
2011. augusztus 23. – Budapest, Gödör Klub

Takáts Tamás Blues Band
2011. augusztus 05. – Jászszentandrás, IX. Tyre Feeders Motoros Találkozó

Tengs-Lengs
2011. augusztus 13. - Budapest, Pecsa Cafe Étterem és Kávézó
2011. augusztus 19. - Ecser

Tom White és Barátai
2011. augusztus 04. - Debrecen, Nagyerdei körút - Debreceni Borkarnevál
2011. augusztus 05. – Cegléd, ITT Lowara Hungary Kft. Családi Nap
2011. augusztus 06. – Tápiószele, Népkert – Tápiószelei Motoros Találkozó
2011. augusztus 11. – Budapest, Sziget – Blues Kocsma
2011. augusztus 13. – Kecskemét, Fő tér
2011. augusztus 20. – Balatonlelle, Buono Cafe & Lounge

Török Ádám & Horváth Misi & Závodi János
2011. augusztus 03. – Budapest, Városligeti Sörsátor
2011. augusztus 31. – Budapest, Városligeti Sörsátor

Török Ádám és a Mini
2011. augusztus 04. – Szigliget, Szent Antal Pince
2011. augusztus 05. - Balatonudvar
2011. augusztus 06. - Révfülöp, IV. Révfülöpi Zenei Napok
2011. augusztus 11. - Balatonszepezd
2011. augusztus 12. - Balatonakali
2011. augusztus 13. – Pécs, Sétatér - Pécsi Bor és Grill Napok
2011. augusztus 18. – Zamárdi, PartyFészek
2011. augusztus 19. – Gyömrő, Negresco Grill & Terrace - VIII. Tóparti Jazz-Rock-Blues Fesztivál
2011. augusztus 20. – Budakalász, Lupa Fesztivál
2011. augusztus 28. – Balatonalmádi, Balatonalmádi Pálinka Fesztivál

Tűzkerék xT
2011. augusztus 05. – Kaposvár, Deseda Feszt
2011. augusztus 13. - Esztergom-Búbánatvölgy, Kalifa tanya

Vadvirágok Blues Band
2011. augusztus 25. - Budapest, Könyvtár Klub

White Coffee Blues Band
2011. augusztus 04. - Budapest, Old Man's Music Pub
2011. augusztus 05. - Budapest, Fat Mo's Music Pub

Összeállította: hcs

Blues est az Irány Surány Fesztiválon

2011-07-30 | koncertajánló

Irány Surány Fesztivál
Szentendrei-sziget, Pócsmegyer-Surány, Napsugár tér
2011. augusztus 5-6.

Augusztus első hétvégéjén immáron negyedik alkalommal rendezik meg a Szentendrei-szigeten fekvő Surányban, az Irány Surány elnevezésű fesztivált. A Pilis Dunakanyari Kistérség nyári rendezvényeihez csatlakozva a surányi fesztivál szervezői is a hagyományápolást és értékközvetítést tűzték ki célul.
Idén először, a fesztivál első napja a blues műfaj szerelmeseinek kedvez. Az este 6 órától kezdődő koncerteken, Németh Bendegúz szólókoncertje mellett négy zenekar - a Valami Blues, a Rák Béla Combo, a Living Blues Project és a Magic Mosquitoz - csap a húrok közé, akik a blues műfaján belül egyéni vonalat képviselnek. Egyes előadók kalandozásra hívnak egyéb rokon műfajokba, mások egészen más felfogásban, egyedi és eddig szokatlan módon interpretálják a bluest, míg vannak olyanok, akik több korszak remekműveit próbálják meg felidézni. A fesztivál másnapján is lesz élőzene, az egész napos programot utcabállal zárják.

Az augusztus 5-i blues est programja:
18:00 - Valami Blues
18:40 - Németh Bendegúz
19:40 - Rák Béla Combo
20:40 - Living Blues Project
21:40 - Magic Mosquitoz
22:20 - All Star Jam

Victor Wainwright & The WildRoots: Lit Up!

2011-07-29 | kritika

Victor Wainwright és Stephen Dees munkakapcsolata közel egy évtizedes múltra tekint vissza. A Georgia államból származó zongorista-énekes, a zeneszerzőként és producerként is tevékenykedő basszusgitárossal nyolc évvel ezelőtt, egy segélykoncerten ismerkedett meg. A két muzsikus azonos hullámhosszon mozgott, ezért megegyeztek a közös munkáról.
Először a Piana From Savannah című, Wainwright debütáló albumaként napvilágot látó hanganyagon dolgoztak együtt. A sikeresnek bizonyult CD-t követően Victor Wainwright & The WildRoots néven folytatták a zenélést. A formáció a két éve kiadott Beale Street To The Bayou után az elmúlt hónapban jelentette meg friss lemezét. A Wainwright - Dees alkotta páros szerzeményeinek stílusa széles zenei spektrumot ölel fel: a blues az alap, melyhez jazz, boogie woogie, rock ’n’ roll és funky társul. A változatos zenei ötletekben tobzódó korong egészét a rekedt hangú zenekarvezető expresszív zongorajátéka uralja. A szórakoztató dalszövegekkel bíró, igényes köntösbe bújtatott tételek feljátszásában, az összeszokott együttes képét mutató The WildRoots tagjai mellett számtalan vendégzenész segédkezett (Charlie DeChant, Mark Hodgson, Chris Stephenson, …).
A memphis-i székhelyű Victor Wainwright & The WildRoots-nak sikerült teljesítenie a magasra tett elvárásokat, legyen szó zenéről, dalszövegről, vagy éppen az album hangzásáról. A Lit Up! egy nagyon dögös lemez, az ez évi felhozatal egyik legerősebb termése.

WildRoots Records, 2011

hoati

Blues van, babám házibuli fesztivál

2011-07-29 | koncertajánló

Kedves emberiség! Van szerencsém bejelenteni, hogy a jobb körökben méltán ismert és elismert Rejtő Jenő Asztaltársaság végre elfoglalta az őt megillető helyet a világ zenei térképén. Konkrétan kicsíptünk egy remek szuterént a nyócban, ahol szabad a csók és a Tilos az Á... Budapesten, a VIII. kerület Mária utca 2. szám alatt, 2011. augusztus 4-én, Hallgatag Drugics névnapján lépünk a tettek mezejére olyan este nyolc óra tájt, amikor is kezdetét veszi a Blues van, babám házibuli fesztivál.
Belépés díjtalan, kilépés bizonytalan. Záróra nem van... Csak a csapos nem másnapos.
Végül, de nem utolsósorban, lehet fogyasztani derekasan a fölöttébb jutányos áru italnedűkből, melyekhez jól esik majd a zsírosdeszka és a tibeti Marlboro...
Még az is lehet, hogy itten örömzenéznek: Vas Zoli, Benkő Zsolt, Bornemissza Ádám, Gyöngyösi Gábor, Suba Attila, Medve Balázs, Shri Nassa, Li Olivér, Budapest BluesBoy. Továbbá várható még Garda Zsuzsi őnaccsága, akinek már a Fridi is megmondta a Megasztárban, hogy nincsen dinamikája, bár mink másképp szoktuk hallani.
Le fogjuk vetíteni a filmirodalom legjobb remekműveit: Korda György plays Sex Pistols in Las Vegas, Fásy Zsülike sings Etta James feat. Bunyós Pityu.
Várólistára tettük, de be van készítve: Rolling Stones - Cocksucker Blues, Rolling Stones - Shine a Light, U2 - Rattle and Hum (utóbbiban B.B. King is penget egy gyöngédet).
Ha nagyon elfáradtok, és elment az utolsó vonat, valamint a négyes metró, lehet a helyszínen aludni is low budget and last minute alapon, föltéve, hogy nem horkoltok hangosabban, mint egy 424-es. A beengedés erősen szabályozott, Pofa Jenő biztonsági menedzser felügyeletével, kinek bal keze az Uzsoki Kórház sebészete, jobbja meg a Fiumei úti Nemzeti Sírkert.
Előnyt jelent, ha tudjátok a jelszót, mely pediglen így szól: RECECE!
Gyere sokan! Érezd magad! Elő a gitárt, téveszd el az irányt! Piros - fehér - blues!!!

Hetesi Péter Pál/G3

Susan Wylde: In The Light

2011-07-28 | kritika

Susan Wylde klasszikusan képzett zongorista, aki zenei tanulmányait a Western Conservatory Of Music-on végezte. A kanadai származású muzsikus a hangszeres játék mellett az énekléshez is vonzódott, így fiatalkorában több musical darabban szerepelt.
Szólópályájának első komolyabb visszhangot kiváltó állomása a 2009-ben megjelent, több blues és jazz díjra jelölt Sambhala című lemeze volt. A rákövetkező évben a pop dalokat tartalmazó korongján (Evolution) túl, az Absolute Voices 2. válogatás albumon hallhattuk, olyan énekesnők társaságában, mint Norah Jones, Sarah McLaughlin, Alison Krauss és Sade. A jótékonysági estek szervezőjeként is tevékenykedő Wylde legutolsó CD-je a zenei stílusok széles palettáját vonultatja fel. A lemezen található saját szerzemények, valamint az egyedi hangvételű feldolgozások a blues, a jazz és a pop stílusjegyeit viselik magukon. Susan Wylde szépen kimunkált, melegséget árasztó hangja kiválóan alkalmas az emberi érzelmek közvetítésére. Zongorajátéka meggyőző, de a kísérőzenészekre sem lehet panaszunk, hisz a meghívott muzsikusok Kanada legjobbjai közé tartoznak (Jack de Keyzer - gitár, Pete Schmidt - gitár, Alec Fraser - basszusgitár, Paul Reddick - szájharmonika, ...).
A csodálatos atmoszférájú, mesterien hangszerelt, gyönyörű dallamokat és virtuóz szólókat tartalmazó felvételek már az első hallgatást követően utat találnak a hallgató szívéhez.

Sun, Moon & Stars Entertainment, 2011

hoati

Kicsi Misi Lábatlanról

2011-07-27 | beszélgetések

Nem sok jóval kecsegtette az Országos Meteorológiai Szolgálat azokat, akik július 23-án, szombaton délutáni-esti program gyanánt azt tervezték, ellátogatnak a lábatlani Gerenday kertbe, hogy részt vegyenek a IX. Blues-Rock Fesztiválon. A kedvezőtlen időjárási előrejelzés ellenére mégis sokan döntöttek úgy, hogy eső, hűvös idő ide vagy oda, ők bizony nem maradnak otthon, amikor végre egy színvonalas zenei program kínálkozik.
A fesztiválon fellépett a Trick Band, a Blues And Roll, a Bőrgyári Capriccio, a Borsodi Blue Trio, a Fekete Jenő Group, és végül, de nem utolsósorban a szakmai berkekben is elismert svájci Paul Camirelli. A koncertek alatt, a szünetekben a közönséget több sátorban elfogadható áron ételek, italok várták.
Az egyik átszerelés során sikerült a rendezvény - egyébként roppant elfoglalt - főszervezőjét, Horváth Mihályt felkérni egy interjúra, aki szívesen nyilatkozott az Esztergom és Vidéke olvasóinak. Misi lábatlani származású, jelenleg Budapesten él. Elismert zenész, hangszere a szájharmonika. Első együttesét még Lábatlanon alapította Fullánk Blues Band néven. Vidéki kiskocsmákban léptek fel, ami Misit nem elégítette ki, ezért a legjobb környékbeli zenészekből új formációt hozott létre, a Kába Szuflát. Velük már eljutott több fesztiválra, igényes vendéglátóhelyekre hívták őket. De a vidéki fiú nagyot álmodott: országos elismerésre vágyott. Úgy gondolta, erre csak a „tűzközelben”, Budapesten van lehetősége, így a fővárosba költözött. Ott találkozott Borsodi Lacikával, és megalapították a Virga Negrát. Öt éven át szinte az összes magyarországi fesztiválon felléptek, neves klubokban zenéltek. Misivel beindult a szekér, a csapatok, amikben jelenleg játszik, csak felsorolásszerűen: Török Ádám és a Mini, HaraKyru Band (blues, funky, rock), Long Tall Sonny (azaz Mr. Rhythm-and-Blues, Európa legfigyelemreméltóbb autentikus rhythm and blues énekese, gitárosa), Nemes Zoltán, Fekete Jenő és Zeffer András. A szívügye a Musical Trips Trió, egy hangulatos, kellemes zenei világot képviselő együttes. A repertoárjukat képező dalokban megtalálhatóak blues, boogie, funky, bossa és balkán zenei ízek egyaránt.

evid: Ez a kilencedik alkalom, hogy megrendezitek a fesztivált. Honnan az ötlet, hogy egy vidéki kisvárosba ilyen színvonalas zenei rendezvényt hozzatok?
Horváth Misi: A történet talán onnan indul, hogy miután Pestre kerültem, nem igazán hívtak játszani ide a környékre, blues koncertek sem voltak. Így kitaláltam, hogy ha nem hívnak, hát én magam csinálok egy rendezvényt. Szerettem volna megmutatni az ittenieknek azt a világot, ami az életem. Az ötlettel felkerestem a lábatlani önkormányzatot, ahol nagy szeretettel fogadtak és rengeteget segítettek.

evid: A fesztiválra nem szedtek belépőt, ami manapság bizony elég ritka. Hogyan tudtok mégis ilyen színvonalas programot kínálni?
H.M.: Az önkormányzat és a Holcim támogat bennünket. Azt is szeretném kiemelni, hogy mivel zenélek, benne vagyok a „zenei vérkeringésben”, a barátaim minimális tiszteletdíj fejében vállalják a fellépéseket. Így tudunk nagyon kevés pénzből minőségi, hangsúlyozom: nagyon minőségi programot csinálni. Az igazsághoz tartozik, hogy nem is lenne szívem pénzt elkérni a helyiektől. Ha már fesztivál, legyen ingyenes, ne azoknak szóljon, akiknek van pénzük. Nagyon fontos, hogy a bérből, fizetésből élő átlagemberek is el tudjanak jönni. A büfé árait is szabályoztam, itt nem lehet drágán adni az ételeket és az italokat.

evid: A fellépők közt van fiatal, kezdő zenekar is. Számukra lehet-e a fesztivál egyfajta „ugródeszka” a siker felé?
H.M.: Az, hogy a nevük szerepel a plakátokon, mindenképp nagyon jó reklám. Fontosnak tartom, hogy minden évben meghívjunk egy fiatal, helyi zenekart, hisz ők a következő nemzedék, akik majd tovább viszik a stafétát.

evid: Te vagy a fesztivál főszervezője. Beszéljünk egy kicsit rólad. Nagyon sokunk emlékezetében a break és az electric boogie jeles képviselőjeként élsz. Gyakran álltunk körbe a discóban, és tátott szájjal bámultuk a bemutatódat. Hogyan jutottál el onnan a szájharmonikához, a blueshoz?
H.M.: El lehet mondani, hogy én vagyok Magyarország egyetlen breaktáncos blueszenésze. Na de félretéve a tréfát, ezen már én is nagyon sokat gondolkodtam. Már gyerekként is szerettem az igényes, élő zenét, mindenféle stílusban. Hallgattam bluest, rockot, funky-t és szerettem Chuck Berry-t. Honnan a szerelem a blues iránt? Megkerestem a régi kazettáimat, és döbbenten hallgattam a rádióból felvett - akkoriban még így csináltuk - amerikai country, meg blues zenéket. A felvételek idején lehettem tán 10-12 éves…
Mellette meg táncoltam - break, electric boogie -, és hozzáteszem, nem rosszul. Tizenévesen már sok pénzt kerestem vele, elismertek, elit szállodákban táncoltam a Balatonnál. De mögötte rengeteg gyakorlás állt, és a hit, hogy sikeres leszek.
Ugyanez a kitartás, céltudatosság jellemzi a zenei pályafutásom is. 20 évesen kezdtem el szájharmonikázni, most 42 éves vagyok, de még mindig több órát gyakorlok naponta.
Azt hiszem, „jól állok a dolgokhoz”. Ha valamit meg akarok csinálni, azt végig is viszem. Most éppen gitározni tanulok, már harmadik éve. Vannak saját dalaim, szövegeim, magam írom őket. A cél egy saját lemez, ami már elérhető közelségben van. Alkotok, és ez nagyon jó érzés. Azt vallom, hogy minden akaraterő kérdése. Ha nagyon akarsz valamit, és hajlandó vagy mindent meg is tenni érte, az működni fog.

evid: A mai fiatalokból mintha hiányozna ez a fajta hozzáállás.
H.M.: Szerencsére mindig vannak követők. Én is ilyen „követő” vagyok, Török Ádám bácsi követője. Ádi bácsi a második apám, neki köszönhetek mindent. Úgy gondolja, az én generációm a következő a sorban, akinek ezt a műfajt tovább kell vinni. Az élő zenét - bár a művelői nincsenek könnyű helyzetben - csinálni kell, nem szabad feladni.

evid: Ki tanított herflizni?
H.M.: Zenélni magamtól tanultam, de az úton Török Ádám indított el. Véletlenül „csöppent” az életembe. Születésnapom volt, és a barátaim őt hívták el meglepetésvendégnek. Hallott játszani, aztán elhívott egy koncertjükre. Azóta rengeteget zenélünk együtt, bár ma este Fekete Jenőékkel játszom a Palermo Boogie Gangból.

evid: Létezik egy olyan formáció is - egy kis játék a szavakkal -, hogy Török Ádám és a Misi.
H.M.: Igen, most ősszel jelenik meg a lemezünk, ami nagyon jól sikerült, és ismét valóra vált egy álom. Nem az eddig megszokott blues, vagy jazz, hanem egy új, modern hangzásvilágú korong lesz, ami minden korosztálynak szól.

evid: Hogy éled meg, hogy a magyar könnyűzene nagy egyéniségeivel dolgozhatsz?
H.M.: „Öregek” közé kerültem, akikre mindig is felnéztem. Őket - a blues- és rockzenészeket - becsülöm igazán nagyra. Meg tudnak maradni hétköznapi embereknek, sztárallűrök nélkül. Küzdenek a fennmaradásért, kevés pénzért zenélnek az éjszakában. De nélkülük nem működne az élő zene, a klubok. Azt hiszem, ők is megkedveltek engem, jó érezni a szeretetüket. Ők a példaképeim, az öreg blueszenészek, rockerek.

evid: Ez a fesztivál is bizonyítja, hogy bár már évek óta Budapesten élsz, lélekben azért megmaradsz lábatlaninak.
H.M.: Sosem fogom elfelejteni, honnan indultam. Fellépésekkor a színpadon Ádi bácsi mindig úgy mutat be: Kicsi Misi Lábatlanról.

evid: Köszönöm a beszélgetést, és olvasóink nevében is kívánok neked további szép sikereket. A fesztivál közönsége nevében pedig üzenem Misinek: Jövőre veled, ugyanitt!

Németh Gabriella

A cikk eredetije az Esztergom és Vidéke Társadalmi és Kulturális Folyóirat oldalán jelent meg.

Blues van, babám - Betegség blues (2.)

2011-07-26 | névjegy

Belém ivódott, amit elfelejtenék. Ahogy a Halál ólálkodott körülöttem, míg pofájába nem röhögtem: nem is vagy, takarodj. Olyan szorosan járt a nyomomban, mint Robert Johnsonnak, amikor leért a keresztúthoz, ahol állítólag eladta a lelkét az ördögnek. Legalábbis ezt mondják róla.
Már a könnyebb hülyéknek fenntartott helyek egyikét foglaltam el, amikor gyógyszerosztásnál, abban a tolongásban, nem a saját piruláimat kaptam kézhez. Azonnal beleállt a jatagán a szívembe. Fulladtam, nem kaptam levegőt. Odatámolyogtam az első ápolóhoz, aki éppen vörös bábukkal vezette a sötét vezérszárnyi támadását, és ez le is kötötte minden figyelmét. Talán nem ő volt az, aki az osztályra érkezésemkor kizsebelt, de hogy kevésbé sem szart rám, mint 600 forintom tolvaja, az biztos. Mosolygott, mint az állami ítéletvégrehajtó Villonra. Kérem, itt mindenki rosszul van - közölte kedvesen, majd megtolta az esedékes gyalogot. Föltéptem a leszögelt ablakot, hogy oxigénhez jussak. Megint a robotpilóta vitt, mint ott a kapualjban a rendőrroham idején. Már alig álltam a lábamon, tudtam, hogy a végét járom. De az bizonyos volt, drágán adom a bőröm.
Ágyaink a folyosón álltak. Keresztben vágódtam el. Vitt le a Mélység Ura, olyan mélyre, ahol már kopik a Fény, ahol már csak te vagy és a kijárat a másik oldalra. Ekkor szólalt meg a Johnny B. Good. A Hungária játszotta, soha olyan jól, mint ott akkor. Neonzöld klumpa közeledett a folyosó kövén, Fenyő doktor az, akinek a receptje beutal az aligai haligali telepre. Kriszti hangját hallottam. Veszekedett. Azt nagyon tudott: „Azt mondtad erre a dalra, hogy még a sírból is fölkelt, hát akkor most állj rögtön föl!”
Még egy korty víz. Még egy slukk az ablaknál a levegőből.
Enged mellkasomon a vasmarok…
Dr. Fon Mártának mogyoróbarna szeme volt. Szeme bogarában örök mosoly. Ő volt az egyetlen fehérköpenyes azon az egész kurva rohadék osztályon, akit tényleg érdekelt, hogy vagyok. Dadogva meséltem neki, hogy a Bercsényi utca betonját föltörték, alatta csöveket, nagy beton csöveket cserélnek, onnan bányásszák elő apám tetemének foszlányait, nem sokára életre keltik… Péter, maga hisz Istenben? Nem, doktornő, én nem…
Anyám húsz és ötven forintosai megnyitották az osztály csak csókosoknak kijáró szolgáltatásait. Fejet moshattam, használhattam a kádat, néha kaptam egy kedves szót. Úri hülye lettem, jattos beteg, nem holmi pária, aki ott dögölhetik meg, csak darab-darab, élő hulla amúgy is. Anya naponta jött, almaturmixot hozott, házi kaját. A többiek gyűlöltek érte, megszegtem az etikettet, senkinek nem adtam belőle, nem lehetett velem bizniszelni, gyógyszerem nem volt eladó, cigit nem kértem. (Akkor még idegen volt a tarhálás szent művészete…) Folyamatosan munkásmozgalmai mitológia kísértett. Hogy áruló vagyok, akit majd dróttal tekernek be, mert beköpte az elvtársakat.
Még nem tudtam, hogy ez az osztály, a IX. osztály lesz az a hely, mely elválaszthatatlanná válik életemtől, mindig idehoznak majd, amíg be nem zárják az ispotályt. Itt tanulok meg üzletelni bagóval, merek először igazán verekedni, bandát szervezek, hernyósok hátán pihen a kezem, Reikivel kezelem őket, hogy ne remegjenek, én leszek az osztály télapója, aki éneklésre biztatja dr. Rigó Péter Pál főorvos urat…
Nekem rohangálnak majd a csótányok az ebédlőben, itt vágom a falhoz a disznónak rossz moslék kosztot, de mindig jut stika kaja, mert a konyhások szeretik a mosolyom, és azt, hogy magamtól segítek reggel fölcipelni a kocsit a pincéből, nem nekik kell a dagadt, rossz lábaikkal, amiken igazi viszerek jelzik, hol húzódik az igazi prolisor.
És persze ott a park, ahol majd Fionával sétálok, meg a Szomorú Fűzek Hercegével, nagyokat röhögünk, nem sejtjük szerelmi háromszög vagyunk, de ha sejtenénk se lenne érdekes, csak az őszi napfény a fák lombján, vigyáz rám a Hárshegy sárkánya, később már internet is van, leveleket küldök Evicának, persze hogy verset…
Az alagsorban örök menedék Gyöngyi művésznő kerámia műhelye. Porcelán sárkányaimat kiállításra viszik. Gregornak szólít, kíváncsi kezdeti digitális festményeimre, ő mondja elsőnek, hogy jééé, ezek jók, van itt galéria a házban, állítsuk ki.
Örök hála neki. Neki és mindazoknak, akiknek volt egy jó szava, falat kenyere, szál bláza. Vagy csak velem nevettek, hogy elkergessük a Sötétség Démonait…

Hetesi Péter Pál/G3

Öt évesek lettünk!

2011-07-25 | hír

Kedves Olvasó! Oldalunk, a Blues van szerkesztését 2006. július 25-én kezdtük el, így a mai nap ünnepeljük öt éves születésnapunkat. Az indulás óta eltelt időben folyamatosan szolgáltunk információkkal a hazai és a nemzetközi blues zenei élettel kapcsolatban, s bízunk benne, hogy hozzájárulhattunk a blues muzsika magyarországi népszerűsítéséhez. E kerek évforduló alkalmából szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik valamiképpen segítséget nyújtottak munkánkhoz. Külön kiemelnénk Császár Márta nevét a nagyszerű fotókért, míg Hetesi Péter Pált a rengeteg információért, no meg a Blues van, babám blues regény megjelentetésének lehetőségéért említenénk meg. HePePe köszöntővel is megtisztelt bennünket, melyet az alábbiakban olvashattok.

„Öt éve immár, hogy Blues van. Mármint a világháló magyar fertályán. Kellett már igencsak, hogy így legyen, hisz veszni látszott itt a Kárpátok karéjában, amiért még érdemes magyarnak maradni. A médiamerániak torkunkra tették rendesen a pengét.
De elegendő egy talpalatnyi föld, hogy az emberszívűek népe megvesse lábát, tovább taposva a maga ösvényét. Széllel bélelt szegényen finánc, zsandár, kufár ki nem fogott még sosem. Most sincs esélyük…
Se velünk, se énekeinkkel szemben…”

Johnny Rawls: Memphis Still Got Soul

2011-07-22 | kritika

Zenei stílusok jönnek és mennek, de akadnak olyan előadók, akik zenei irányultsága az évtizedek során mit sem változik. Közéjük tartozik a gitáros-énekes Johnny Rawls is.
A Mississippi államban született muzsikus kezdetben klarinéton és szaxofonon játszott, majd középiskolás korában Joe Tex és Z.Z. Hill együtteseiben vokálozott. Az időközben gitározni is megtanult Rawls a 70-es évek közepén O.V. Wright zenekarához csatlakozott, amit a soul legenda 1980-ban bekövetkezett haláláig vezetett. Ezt követően néhány évig Little Johnny Taylor-ral turnézott. A szólókarrierjét 1985-ben elindító Blues Music Awards díjas művész lemezeit a Stax, a Motown és a Hi Records előadói által képviselt zenei világ jellemzi, ahogy azt az aktuális albumán is megtapasztalhatjuk. A Memphis Still Got Soul címet viselő CD egyetlen feldolgozás dala, O.V. Wright koncertjeinek egyik elmaradhatatlan tétele, a Blind, Crippled And Crazy, melyet az utóbbi időben a The Derek Trucks Band tett ismerté. A gondosan kidolgozott szerzemények a korábbi lemezein megismert kísérőzenészek által kerültek feljátszásra. Vendégmuzsikusként meghívásra került a megalakításának 40-edik évfordulóját ünneplő Motown Records stúdiózenésze, Johnny McGhee, akinek a gitárjátékát Marvin Gaye és Diana Ross hanganyagain is élvezhetjük.
Johnny Rawls egyenletesen magas színvonalú albumai számtalan elismerésben részesültek. Biztos vagyok abban, hogy az emlékezetes dalokat, szívből jövő szenvedélyes éneket és ragyogó hangszeres teljesítményeket tartalmazó friss korongja hasonló jókra számíthat.

Catfood Records, 2011

hoati

Peter Parcek 3: The Mathematics Of Love

2011-07-17 | kritika

Peter Parcek egy olyan lélekkel teli, érzelmes, technikailag felkészült virtuóz gitáros, aki szélesre tárta zenei világának kapuját, akinek a rock-, a gypsy-jazz-, a country-, a folk- és a blues zenére egyaránt nyitott stílusa van.
A muzsikus zenei pályafutása a vietnami háború kitörésével egy időben kezdődött. A Middletown, Connecticutból származó, középiskolás éveit Londonban töltő zenész jelen volt a ’60-as évek brit blues robbanásakor és élőben láthatta Eric Clapton, Jeff Beck valamint Peter Green játékát. Életének ebben a szakaszában a sors azonban nem volt kegyes hozzá, munkavállalási engedély hiányában visszaküldték az Egyesült Államokba. Az ekkora már Peter Green fanatikussá váló fiatalember, a zenével továbbra sem hagyott fel, Skip James, Muddy Waters, Albert King, Jimi Hendrix, B.B. King, Albert Collins és Buddy Guy előadásait látogatta. Az első zenekara Boston’s Nine Below Zero volt, ennek a csapatnak köszönheti, hogy felfigyeltek rá, így játszhatott Pinetop Perkins albumain ill. a zongorista legenda turné együttesének a vezetője lett.
A The Mathematics Of Love címet viselő korongja az előadó második lemeze. „Az első albumom címe Evolution volt, de ez az album az igazi evolúció a számomra. Ez a legösszeszedettebb, érzelmileg legsokrétűbb művészi munkám, amit a saját nevem alatt készítettem.” – magyarázza a stílusát "soul guitar"-nak nevező Peter Parcek. A lemez a Showbiz Blues című Fleetwood Mac klasszikussal indul, ami rögtön megszabja az atmoszféráját. Csupa finom, érzékeny darabot hallhatunk, amiket messzire kerül a harsányság. A dalokat érzelmi energiákkal tölti fel a gitáros-énekes, olyan zenei világot teremtve, amiből nem hiányzik a mélység, a szívszorítás, a harmóniák, és az emelkedettség sem. A CD-n 7:3 arányban a feldolgozásnóták felé billen a mérleg, de a saját szerzemények is belesimulnak a többség adta hangütésbe. A hangszerelésre, a zenekari összjátékra, a zene minőségére nem lehet panasz, ezen felül Peter Parceknek szépen felépített szólói vannak. Magamutogatás nélküli gitárjátékával, olykor lágy és visszafogott, olykor erőteljes megszólalásával képes rá, hogy az aktuális lelkiállapotunkból kimozdítson.
Buddy Guy mondta egyszer neki: „Olyan rossz vagy, mint Eric Clapton” - úgy gondolom, a hallottak alapján hihetünk neki!

Redstar Entertainment, 2009

hcs

Blues-Rock fesztivál Csolnokon

2011-07-16 | koncertajánló

I. Csolnoki Blues-Rock Fesztivál
Csolnok, Rendezvénypark
2011. július 29.

A csolnoki falunapok keretében idén először kerül megrendezésre a Csolnoki Blues-Rock Fesztivál. A fellépők között feltörekvő zenekarokat találunk, akik több befutott, vagy éppen a szárnyait próbálgató muzsikust hívtak vendégül, így az estre ellátogatók élvezhetik Katona Tamás, ifj. Katona Tamás, Petendi Tamás, Nagy Dénes és Duri Urgács játékát is.

Részletes program:
19:00 - Triász
20:30 - Blues Revolver
22:00 - Fall'N Angels
23:30 - Blues And Roll
01:00 - jam session a résztvevő zenészekkel

hoati

Donna Herula: The Moon Is Rising – Songs Of Robert Nighthawk

2011-07-14 | kritika

Bizony nehéz mosoly nélkül megállnom, amikor Donna Herula ez év januárjában megjelent második albumát a lejátszómba helyezem. Itt egy szép és intelligens hölgy, akit nem ragadtak el a futó trendek által felkapott műfajok és stílusirányzatok, hanem Robert Nighthawk slide-gitáros dalait részesíti előnyben. Robert Nighthawkról tudnunk kell, hogy a klasszikus bluesman archetípusa (szinte egész élete folyamán csavargott, gyilkosság vádjával is hírbe hozták, személyét jórészt rejtély fedi), egy olyan előadó, akinek a játéka nagyban befolyásolta Elmore James, Muddy Waters, B.B. King és Earl Hooker megszólalását is.
A tíz évesen először gitárt a kezébe fogó lányt a kezdetekben Johnny Winter, Rory Block, Eric Sardinas, Bob Brozman, Bonnie Raitt és John Hammond Jr. játéka inspirálta, majd fokozatosan felfedezte Son House, Robert Johnson, Muddy Waters zenéjét is. A chicagói Old Town School Of Folk Music intézményében eltöltött idő alatt folytatta a tradicionális blues zenék tanulmányozását, és megismerkedett olyan női előadók munkásságával is, mint Ma Rainey, Bessie Smith, Sippie Wallace és Memphis Minnie. 2009-ben fellépett Robert Nighthawk emlékére tartott centenáriumi megemlékezésen a Chicago Blues Festival-on, és az arkansasi Helenában tartott konferencián is.
Nem minden előzmény nélküli tehát az év elején megjelent The Moon Is Rising – Songs Of Robert Nighthawk korong. Az anyag intellektuális felkészültségről, műfajismeretről tesz bizonyságot, és nem hiányzik a hiteles tolmácsoláshoz szükséges érzékeny, befogadó személyiség sem. A „mester” szerzeményei kiváló nyersanyagnak bizonyultak, amolyan újból megtalált, felfedezett hangok, dalok ezek. A zenészek nem rémültek meg a feladattól, felszabadultan, örömmel zenélnek, a gépies másolás és a maníros hangvétel csapdáit ügyesen elkerülve. Megszólalásuk úgy historizáló, hogy a mai fül számára is élvezhető. Nem csúcsosodnak itt ki érzelmi és dinamikai csúcspontok, inkább a kiegyensúlyozott, természetességében, egyszerűségében is gyönyörködtető hangvétel a jellemző.
Azt kell, hogy mondjam: le vagyok nyűgözve! Donna Herula és zenésztársai személyes ügyként vették kezükbe Robert Nighthawk örökségét, s az utolsó hangok lecsengése után, ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy elővegyem a korszak többi „klasszikus” előadójának a munkáit is.

DH Records, 2011

hcs

JP Soars: More Bees With Honey

2011-07-13 | kritika

JP Soars tizenegy évesen kezdett el gitározni. Számos zenekarban megfordult a heavy metal és a rock műfaján belül, mígnem az érdeklődése a blues felé fordult. Muddy Waters, T-Bone Walker, Guitar Slim mellett Jessie Mae Hemphill és John Lowe játéka volt rá nagy hatással.
Az első lemeze 2008-ban Back Of My Mind címmel került kiadásra. A figyelemre méltó bemutatkozó albumát idén követte második CD-je, az időközben International Blues Challenge és Albert King Blues Guitar Award nyertes floridai muzsikusnak. A korongra a saját kompozíciók mellett Eddy Owens és Louisiana Red egy-egy szerzeménye került. Az elhangzó tételek mondanivalója nem túl mély, általában a nőkről, a párkapcsolatokról szólnak, mint azt oly sok blues dal esetében megtapasztalhattuk. Közülük három kedvencemet, az okos tempó váltásokat tartalmazó Hot Little Woman-t, a Chasin’ Whiskey A Whisky című lassú bluest, valamint JP Soars cigar-box gitár és Jason Ricci szájharmonika szólójával emlékezetessé tett Where’d You Last Night-ot emelném ki. A Blues Music Awards díjas Riccivel egyetemben még olyan zenészek segédkeztek a hanganyag feljátszásában, mint Terry Hanck, Sax Gordon és a néhai Robin Rogers.
Az utóbbi időben több International Blues Challenge finalista lemezét hallottam. Valamennyi korong, így JP Soars albuma is kifogástalan produkciót tartalmaz, cáfolatot adva a fanyalgóknak, akik a blues jövőjével kapcsolatban negatív véleményüket fogalmazták meg.

Soars High Productions, 2011

hoati

Blues van, babám - Betegség blues (1.)

2011-07-11 | névjegy

Minden baj, ajándékot hoz a kezeiben. Kérdés, észreveszed-e. Vagy félsz tovább tőlük. De mindaddig követnek a bajok, amíg el nem fogadod, amit kínálnak.
Ha nem sétálhatok a Sárga ház sárkáby kertjében Allen Ginsberg Betegség bluesának szótárazott szavaival…
De sétálhattam. Járhattam a Nyomor országútján. Többet és tovább, mint szerettem volna.
Utolsó szál cigik hajnali folyosón.
Üvöltés. Kaddish. Démonok. Az elme ketrece.
Minden megvolt. Nagyon sokszor.
És álmok ösvénye. A hit és a tapasztalat, hogy van szabadulás. Fogták a kezem az Istenek, úgy vezettek sötétségem fertályain.
“Örültek háza. Éjszaka.
Vizelet szaga. Vér szaga.”
Mániás depresszió - mondta dr. Gábor S. Pál. És megtanított vele együtt élni.
Betegségem út. Nem büntetés. Nekem a szabadulás útja.
Minden leckémet én vonzom magamhoz.
A muzsika volt egyetlen menedékem. Benne anyám szeretete, lányom szívdobbanása.
Ne kérj történeteket. Csak a lenyomatuk maradt. Rajtuk évektizedek opálja.
Mire kiverekedtem 1981-ben az első kerengő sikátorából, karácsony lett. Kriszti dacolt gyűlölködő anyjával, meghívott karácsonyra. Vess keresztet - könyörgött. Inkább keresztrejtvényt fejtek - morogtam.
De Lennon Double Fantasy-ja szólt. Azé a John Lennoné, akiről azt állítottam, én lőttem le egy Punkráció dalban.
A dühös démon, az én démonom, még sokáig kísért. Néha ma is fölemeli rút fejét, pont olyankor, amikor már azt hiszem, túl vagyok mindenen.
Már nincs akarat. Már nem AKAROK meggyógyulni. Dalokká érik bennem a karma.
Vonz és taszít. Szakadékos égbolt.
És mindig akad egy magányos utcasarok, ahol valaki ad egy szál cigit, ha még túl messzi a hajnal. Ahol el lehet morogni a You Gotta Move-ot.
Ez volt az egyetlen blues, amit bárhol bármikor elénekeltem. Félelem nélkül.
Nem tudom, van-e Isten. Vagy minden üres, ahogy Buddha tanította. Talán…
Ha van Isten, akkor a legnagyobb ürességben is szól ez a blues.
Kételkedem, tehát vagyok, de hiszem, mert lehetetlen.

Hetesi Péter Pál/G3

Hazánkban koncertezik Paul Camilleri

2011-07-09 | koncertajánló

Lassan visszatérő vendégnek számít hazánkban a libanoni születésű, de régóta Svájcban élő Paul Camilleri. A virtuóz zenésznek több fellépése volt már Magyarországon, s július folyamán együttesével újra ellátogat hozzánk. A négy állomásos turnén a Paul Camilleri (ének, gitár), Roland Sumi (basszusgitár) és Tom Beck (dob) alkotta formációhoz, a még mindig nagy népszerűségnek örvendő Török Ádám csatlakozik. A koncerteken elhangzanak a közelmúltban megjelent ötödik lemezük dalai is, melyek érdekessége, hogy a szövegeket Pete Brown, a legendás Cream szövegírója írta.

Fellépések:
2011. július 21. – Budakalász, Lupa Fesztivál
2011. július 22. – Budapest, Gödör Klub
2011. július 23. – Lábatlan, IX. Lábatlani Blues-Rock Fesztivál
2011. július 24. – Balatonszemes, XVII. Szemes Fesztivál

hoati

A blues sikere a Víz, Zene, Virág Fesztiválon!

2011-07-08 | kritika

A blues hazai és nemzetközi sztárjai léptek fel Tatán 2011. június 24-e és 26-a között, a Víz, Zene, Virág Fesztivál keretein belül. A Mississippi Big Beat nagy sikerrel népszerűsíti hazánkban a műfajt, a kizárólag az ő nevükhöz fűződő nu blues irányzatot, szemmel láthatólag a közönség megelégedésére. Hangos tetszésnyilvánítás közepette élvezték a fesztiválra látogatók a trió big beatjeit, akik megtáncoltatták a jelenlévőket. Az Oláh Andor, Gál Csaba Boogie és Gyur alkotta Big Beat a jövőben is számos helyen koncertezik az országban és külföldön, érdemes hát odafigyelni rájuk!
A műfaj világsztárja, a Mungo Jerry a második napon, a Kastély Színpadon lépett fel. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a zenekar megalakulása óta (negyvenegy éve) töretlenül, és folyamatosan örvendezteti meg hallgatóközönségét olyan dalokkal, mint az In The Summertime, a Baby Jump, a Lady Rose, vagy az Alright, Alright, Alright. Nem volt ez másképp itt sem. Az együttes négy taggal érkezett, a frontember Ray Dorset ének, gitár és szájharmonika előadása hatalmas lelkesedést váltott ki a közönségből, majd következtek egy-egy szóló erejéig a tehetségüket külön is megvillantva: Winnie Martin basszusgitáron, Mark David dobon és Toby Hounsham billentyűn. A Mungo Jerry két órás koncertje bizonyára a hallójáratokat átjárva, lábakat megmozgatva, szájakat éneklésre kanyarítva maradandó élménnyé vált, a több mint hatezer főt számláló közönség számára! In the summertime when the weather is high, You can stretch right up and touch the sky. – ezt a Mungo Jerry-nek elhisszük.
A Jamboree Guru szervezésében hamarosan újból találkozhat a hazai közönség Ray Dorset csapatával. Ugyanezen produkciós iroda idén is összerakott egy nagyon színes műsort a Sziget Blues Színpadára. A részletekért mindenki kattintson a Jamboree Guru weboldalára.

Rudas Marianna

Grady Champion: Dreamin’

2011-07-06 | kritika

Grady Champion egy szegény többgyermekes családban látta meg a napvilágot, ezért nagyon korán megtanulta, hogy mit jelent a kemény és fáradságos munka. Mielőtt elindította volna zenei karrierjét, szülei farmján dolgozott, de bokszolóként és DJ-ként is kipróbálta magát.
Már az 1998-ban megjelent debütáló lemezével (Goin Back Home) jelezte a nemzetközi blues színtéren, hogy igen, vele is komolyan számolni kell. Nem sokkal később nevét a jövő nagy reménységei, Shemekia Copeland és Shawn Pittman társaságában emlegették. Az igazi áttörést a 26. International Blues Challenge megnyerése hozta meg számára. Az énekes-szájharmonikás aktuális albuma rögzítésére Zac Harmon és zenekara segítségével került sor. Az ötödik hanganyaga a korábbi korongjai által kijelölt vonalat viszi tovább, a jól megszokott stílusjegyekkel: a tradicionális blues soul-lal és R & B-val keveredik. Kimagasló dalokból persze ezúttal sincs hiány, gondoljunk csak a My Rooster Is King, a Make That Monkey Jump és a Walk With Me Baby című tételekre. A csúcspontot mégis egy gyönyörű ballada, a Weight Of The World jelenti, melyhez videoklip is készült.
A precízen kidolgozott, tartalmas szórakozást ígérő kiadvány professzionális hangminőségben szólal meg. A Dreamin’ remekmű-gyanús, kiváló állomás egy viszonylag egyenletes karrierben, melyből egy dolog hiányzik, de az nagyon: egy magyarországi koncert.

GSM Music Group LLC, 2011

hoati

RB Stone: Lonesome Traveler's Blues

2011-07-04 | kritika

Roland Bennett ’RB’ Stone meglehetősen változatos életet él. A coloradói muzsikus a középiskola befejezését követően menedzserként dolgozott, később csaknem mindenét eladva egy indián rezervátumba költözött. Nappal lovakkal foglalkozott, éjszaka gitározni tanult. Közel tíz év elteltével döntött úgy, hogy a mindennapjait a zenélésnek fogja szentelni.
Az első albumát egy barátja segítségével jelentette meg, majd megalakította saját lemezkiadóját (Wild Stallion Records), mely által hanganyagai Európába, Kanadába és Ausztráliába is eljutottak. A világ öt kontinensének 32 országába lépett fel, s lemezeiből 40000 példányt sikerült eladni. A gitáros-énekes zenéje számtalan gyökérből táplálkozik, amit a legutolsó, Lonesome Traveler's Blues című korongján is megtapasztalhatunk. Az elhangzó dalok a blues mellett a rock, a boogie woogie és a funky stílusjegyeit viselik magukon. A pályafutása során több díjjal jutalmazott RB Stone bariton hangja tökéletesen alkalmas az életről, a szerelemről, az összetört szívekről szóló szerzemények tolmácsolására. A kísérőzenészek közül a gitáros Glen Kuykendall önfeledt, mégis elegáns játékát emelném ki.
Miközben hallgatom ezt a minőségi muzsikát, újfent elgondolkodom, hogy a sok értéktelen produktum helyett, ami manapság megy a rádiókban, miért is nem kapnak nagyobb teret az ilyen felvételek.

Middle Mountain Music, 2011

hoati

The 44’s: Boogie Disease

2011-07-02 | kritika

A dél-kaliforniai The 44’s nevű quartet 2007-ben alakult. Az együttes még ebben az évben negyedik helyezést ért el az International Blues Challenge-n. Az energikus előadásaiknak köszönhetően a Los Lobos 2008 évi turnéjának az előzenekara voltak, a rákövetkező esztendőben pedig B.B. King előtt léphettek fel a Doheny Blues Festival-on.
A Chicago bluest a vibráló rock and roll-lal kombináló formációt, az egyik fellépésüket követően Kid Ramos kereste meg, és felajánlotta segítségét bemutatkozó korongjuk elkészítéséhez. A tavalyi év során megjelent albumra két saját szerzemény, valamint Lester Butler, Willie Dixon, Chester Burnett, William Clarke, Willie Love és Kid Ramos dalai kerültek. Ez utóbbi muzsikus a produceri teendők mellett négy számban gitártudását is megvillantotta. A The 44’s képzett zenészekből áll, akik érezhetően élvezik azt, amit csinálnak. Közülük a szájharmonikás Tex Nakamura (War) és a basszusgitáros Mike Turturro (Lynwood Slim, Candye Kane) neves muzsikosok kísérőformációiban is megfordult.
A Boogie Disease jól megírt és profin összerakott lemez, nincs semmi túlbonyolítva rajta - a banda tagjai egyszerűen képtelenek voltak hibázni. Soha rosszabb debütáló anyagot!

Rip Cat Records, 2010

hoati

Kiemelt koncertek

Ajánlott albumok

Archívum

Újdonságok

Kereső

Archívum

Társoldalak

Cikkek a bluesról