Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Koncertek áprilisban
2011-03-31 | koncertajánló


Blues B.R.Others Show
2011. április 22. - Budapest, Old Man's Music Pub

Blues Bell
2011. április 27. – Szeged, Milleniumi Kávéház
2011. április 29. – Villány, Borzsongás Fesztivál
2011. április 30. - Villány, Borzsongás Fesztivál

Blues Floor
2011. április 08. - Budapest, Old Man's Music Pub
2011. április 16. – Sopron, Hangár Music Garden

The BLUESBERRY Band
2011. április 01. – Budapest, Thália Színház (Arizona Stúdió) – Budapest Fringe Fesztivál
2011. április 02. – Veszprém, Expresszó Klubmozi és Kávézó – vendég: Tátrai Tibor

Bluesügyi Hivatal
2011. április 30. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Blúz tér 10
2011. április 14. – Budapest, Artkatakomba Kortárs Művészeti Galéria és Kávézó

Boll Weevil Folk Blues Gang
2011. április 07. - Budapest, Treehugger Dan’s Bookstore & Cafe

The Braindogs – Tom Waits dalok
2011. április 11. – Zalaegerszeg, Keresztury Dezső Általános Művelődési Központ
2011. április 13. – Budapest, Szikra Cool Tour House
2011. április 14. – Szombathely, AGORA - Savaria Filmszínház
2011. április 15. – Pécs, Pécsi Est Cafe
2011. április 16. – Veszprém, Expresszó Klubmozi és Kávézó

Colombre Band
2011. április 01. – Budapest, Crazy Cafe - Budapest Fringe Fesztivál
2011. április 04. – Budapest, Gödör Klub, vendég: Császári Gergely
2011. április 15. – Budapest, Szabad az Á

Deák Bill Blues Band
2011. április 02. – Pécs, Pécsi Ifjúsági Központ
2011. április 05. - Budapest, Old Man's Music Pub
2011. április 08. – Kiskunfélegyháza, Rocktár
2011. április 13. – Eger, Bartakovics Béla Művelődési Központ
2011. április 16. - Kaposvár
2011. április 19. - Budapest, Old Man's Music Pub
2011. április 23. - Budapest, Josefina Blues Bell

Ferenczi György és a Rackajam
2011. április 03. – Eger, Hotel Eger
2011. április 04. – Győr, Richter Terem
2011. április 09. – Budapest, FONÓ Budai Zeneház
2011. április 10. – Budapest, FONÓ Budai Zeneház

Jack Cannon Blues Band
2011. április 07. – Budapest, Cafe Cinema

Jambalaya
2011. április 01. – Budapest, Szilvuplé

Living Blues Project
2011. április 07. - Alcatraz Music Club & Restaurant, vendég: Dobozy Dóra
2011. április 16. – Budapest, Coffeinn Kávézó és Étterem

The Mayer's (John Mayer Cover Band)
2011. április 02. - Budapest, Crazy Cafe - Budapest Fringe Fesztivál
2011. április 12. - Budapest, Silenus Pub
2011. április 23. - Budapest, Szilvuplé

Pribojszki Trió
2011. április 15. - Budapest, Budavári Művelődési Ház – Szájharmonika Klub

T. Rogers
2011. április 01. - Budapest, Fregatt Music Pub
2011. április 08. - Budapest, Fregatt Music Pub
2011. április 15. - Budapest, Fregatt Music Pub
2011. április 22. - Budapest, Fregatt Music Pub

Tenderfoot Blues Unit
2011. április 02. – Budapest, Instant - Budapest Fringe Fesztivál
2011. április 09. – Budapest, Pilvax Kávézó
2011. április 29. - Budapest, Szilvuplé

Tengs-Lengs
2011. április 02. – Gyömrő, Művelődési Ház - Kamarás Fesztivál
2011. április 16. - Budapest, Fészek Művészklub

Tom White és Barátai
2011. április 02. – Budapest, Millenáris - 15. Devils Motor Show
2011. április 08. – Budapest, Amigo Bár

Török Ádám & Horváth Misi & Balogh Zoltán
201. április 26. – Budapest, Szimpla Kert

Török Ádám & Horváth Misi & Závodi János
2011. április 15. – Nyergesújfalu, Ászok Vendéglő
2011. április 23. – Gyula, Avantgarde Club
2011. április 29. - Villány, Borzsongás Fesztivál

Török Ádám és a Misi
2011. április 02. – Tarján, Öreg Favágó Kocsmája
2011. április 03. - Budapest, Budavári Művelődési Ház – vendég: ef. Zámbó István
2011. április 08. – Pécel, Club 11 Music
2011. április 09. - Esztergom, Napos Oldal Kávézó
2011. április 14. – Pápa, Esti Kornél Kávéház
2011. április 22. – Budapest, Gyradiko
2011. április 28. – Biatorbágy, Cafe Chaplin (Faluház)
2011. április 30. – Székesfehérvár, Petőfi Mozi Music Club

Tűzkerék xT
2011. április 21. - Budapest, Petőfi Csarnok - Club '68

Vadvirágok Blues Band
2011. április 02. – Budapest, Fogasház Kulturális Befogadótér
2011. április 07. - Budapest, Könyvtár Klub
2011. április 15. – Esztergom, Kaleideszkóp Ház
2011. április 28. – Szeged, Milleniumi Kávéház

VasZoli & Özséb
2011. április 09. - Budapest, Zöld Macska Diákpince

White Coffee Blues Band
2011. április 08. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2011. április 14. - Budapest, Silenus Pub & Rézangyal Bisztró
2011. április 23. - Budapest, Fregatt Music Pub

Összeállította: hcs


Budapest Blues Blast
2011-03-30 | koncertajánló


Bob Margolin (USA) & Mike Sponza Band (I)
Vendég:
Ian Siegal (UK), Pribojszki Mátyás (H)
Budapest, Colombus Pub
2011. április 17.


A Budapest Blues Festival-t is elérte a gazdasági krízis, de a szervezők nem hagyják, hogy a blues rajongók elvonási tünetektől szenvedjenek. A BBF égisze alatt kicsit kisebb méretben, de folytatva a tradíciót, április közepén újra a műfaj meghatározó figurái adnak randevút egymásnak Budapesten.
Bob Margolin Muddy Waters gitárosaként tette le a névjegyét a szakmában. A Blues Királyának halála után szólókarrierbe kezdett, aminek eredménye: tucatnyi önálló lemez a legjobb kiadóknál (Alligator Records, Telarc stb.) és rengeteg díj. Margolin a zenélés mellett publicistaként is sokat tesz a blues népszerűsítéséért. Idén tavasszal a nálunk is jól ismert Mike Sponza Band vendégeként turnézik szerte Európában, és ezt a koncertkörútat zárják a budapesti fellépéssel.
Az este további két vendége sem szorul bemutatásra: Ian Siegal napjaink legjobb fehér blues énekese, díjak tömkelegét söpörte már be. Nem tud úgy lemezt kiadni, hogy ne az legyen az év blues albuma és ami a legfontosabb, olyan karizmatikus előadó, akinek minden egyes koncertje élményszámba megy. Muddy Waters iránti rajongása közismert, így a Bob Margolinnal történő párosítás úgy hozza el az öreg szellemét, aminél hitelesebbet elképzelni is nehéz.
Pribojszki Mátyás hosszú ideje a legsikeresebb képviselője a hazai blues mezőnynek. Közel negyven országban öregbítette már a magyar blues muzsikusok jó hírét. Világszerte komoly elismertségnek örvend és szerencsére itthon is kezdik felfedezni tehetségét, amit a méltán elnyert aranylemezek is bizonyítanak.
A kiváló zenének, a Columbus Pub remek akusztikája és az ilyen koncertekhez tökéletes klub atmoszférája garantálja, hogy a tavasz felejthetetlen blues élménye legyen ez az este.

További infó:
www.bobmargolin.com
www.mikesponza.com
www.iansiegal.com
www.pribojszki.com

A hely befogadóképessége korlátozott, ezért érdemes jegyeket elővételben megvásárolni! Jegyinformáció: www.columbuspub.hu


„Merjünk nagyot álmodni!”
2011-03-29 | beszélgetések


A másfél évtizede működő kilenctagú veszprémi együttes, a The BLUESBERRY Band 2010 decemberében útjára indította a Bluesberry-clubot, mely a hétvégén utolsó állomásához érkezik. Ez alkalomból kérdeztem a zenekarvezetőt, Eckert Ervint, aki által bepillantást nyerhetünk a csapat életébe és jövőbeni terveikbe is.

hoati: Az együttes 1996-ban a Mozizenekar felbomlását követően jött létre. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
Eckert Ervin: A Mozizenekar felbomlását követő napon eldöntöttük az akkori gitárosunkkal, hogy csinálunk egy másik zenekart. Egy nagy létszámú együttest akartunk, dögös rhythm & blues zenével, fúvósokkal, gitárokkal, amolyan igazi örömzenélés volt a cél. Veszprém nem nagy város, mondhatni mindenki ismer mindenkit, úgyhogy konkrét elképzelésünk is volt a tagok személyéről. Szerencsénkre valamennyien igent mondtak a megkeresésre.
Persze, ahogy az lenni szokott, a hosszú évek alatt nálunk is jöttek-mentek tagok, de ezzel nem untatnék senkit. Akit érdekel a történetünk, honlapunkon a biográfiában utánanézhet a folyamatnak. Ami viszont szerintem jó dolog, hogy a 9 alapító tagból 4 jelenleg is aktív tagja a Bluesberry-nek! Azt hiszem, mostanra jutott el abba a felállásba a banda, amin nem szívesen változtatnék, ha nem muszáj. Mind emberileg, mind zeneileg rendben van így, ahogy van. Szeretnék hosszú ideig ezzel a csapattal muzsikálni!

h.: Mely előadók/zenekarok azok, akik a legnagyobb hatással voltak az együttes stílusának kialakulására?
E.E.: A stílusból, zenekari felállásból adódóan kézenfekvő volt - főként a kezdeti időkben - a The Blues Brothers hatása, akkoriban a filmet amolyan bibliaként kezeltük mindannyian, egyfajta kultusz társult a sztori és a filmben szereplő muzsikusok köré. Magával ragadó volt a lendület, ami belőlük áradt.
Aztán ahogy jöttek-mentek a tagok és a zenei ízlésünk is folyamatosan alakult, nyilván a műsor is változott valamelyest. Az utóbbi időkben - ha lehet egyáltalán konkrét előadókat említeni, akik befolyásolják a zenénket - jobban a Sam & Dave, Wilson Pickett, Eddie Floyd féle soul-os rhythm & blues vonal az, ami közelebb áll hozzánk. Azt hiszem, inkább külön-külön tagonként tudnék előadókat említeni, hogy kire melyik nagy előd játéka volt hatással. Van akit Albert Collins vagy Buddy Guy, van akit Django Reinhardt vagy Jimmy Page, van akit Jaco Pastorius vagy Jimi Hendrix, és van akit Chat Baker inspirál. Érdekes nem? Elég sokszínű a paletta. De azt hiszem, pont ettől a sokszínűségtől tud izgalmasan együtt szólni a Bluesberry. Próbáljuk a dögös, „ereszd el a hajam” mellett az igényesebb, muzikálisabb vonalat is erősíteni a műsorunk összeállításánál.

h.: Műsorotok csakis feldolgozásokból áll. Tervezitek saját számok írását?
E.E.: Persze! A helyzet az, hogy tavaly év elején volt egy nagyobb „vérfrissítés” a zenekarban. Akikkel nem voltak azonosak az elképzeléseink, azoktól elköszöntünk és olyan tagokat hívtunk az együttesbe, akikkel emberileg is egy hullámhosszon vagyunk és zeneileg is hasonlóak az elképzeléseink. Férfiasan bevallom, nem érzem azt, hogy a korábbi tagokkal képesek lettünk volna hasonló színvonalú nótákat írni, mint amiket egyébként játszunk a műsorunkban. Annak meg semmi értelme, hogy a koncertek „negatív csúcspontjaként” előadjunk egy-egy saját számot.
A 2010-es év elején összeállt együttessel az addig játszott műsort teljesen újragondoltuk, újrahangszereltük, sok esetben teljesen átértelmeztük. Kiegészültek a számok saját ötletekkel, általunk írt zenekari betétekkel. Ezáltal nem „csak” játszuk, hanem meg is éljük a nótákat.
Most abszolút érzem azt az erőt, kreativitást, muzikalitást a Bluesberry-ben, hogy képesek vagyunk saját zenét írni, remélhetőleg azon a színvonalon, amit a közönség tőlünk megszokott és talán már el is vár. Ezt bizonyítja, hogy amely számokhoz hozzányúltunk, átdolgoztuk, azok szerintem kivétel nélkül jobbak, izgalmasabbak lettek, mint ahogy előtte játszottuk őket. Kialakult egy ránk jellemző stílus. Szerzőtől, eredeti előadótól függetlenül képesek vagyunk saját képünkre formálni a nótákat. Úgyhogy azt hiszem, most van itt az ideje a saját számoknak!

h.: A zenekar meglehetősen nagy létszámú. Mennyire nehéz a fellépéseket megszervezni, a különböző egyéniségű embereket összefogni?
E.E.: Azt kell, hogy mondjam, amióta ezek a tagok alkotják az együttest, azóta sok minden működik, ami előtte csak nehezen. Az esetek nagy részében én szervezem a koncerteket, de nem panaszkodom a srácok hozzáállására. Mindig vannak céljaink, próbáljuk koncepciózusan felépíteni a zenekar életét. Azt hiszem csak így tud működni, akár kisebb, akár nagyobb létszámú egy csapat.
Mindezek mellett rájöttem valamire: merni kell nagyot álmodni! Azért, hogy aztán célként lebegjen a szemünk előtt. Mindig legyen egy léc, amit meg kell ugrani, legyen hova fejlődni, legyen mibe kapaszkodni. Ha ez működik, akkor nem nehéz összefogni az embereket. Ha valaki pár éve mondja, hogy milyen helyeken fogunk játszani (mekkora sikerrel) és hogy kikkel adunk közös koncertet, azt hiszem sürgősen lázmérőt kerestem volna neki. Most meg már nem is tűnik olyan elérhetetlennek. Ez nagy tanulság volt!

h.: 2010. december elején útjára indítottátok a Bluesberry-clubot. Volt valamilyen koncepció az egyes esték műsorainak összeállítása során?
E.E.: A Bluesberry-clubot azzal a nem titkolt céllal keltettük életre, hogy az együttes közreműködésével bemutassuk a Veszprém környéki élőzene rajongóknak a blues, rhythm & blues és soul műfaj sokszínűségét, mindezt egy-egy karizmatikus hangszeres, énekes szólista segítségével. Igyekeztünk a blues zene közismert hazai nagyjai közül olyan előadókat meghívni, akik mind-mind más oldalról közelítik meg a műfajt, más-más színezettel, ízzel képviselve azt a sokoldalú zeneiséget, amit az általunk is szeretett és játszott műfaj magában rejt.
A műsorunkat minden alkalommal az aktuális vendéghez igazítottuk, az Ő személyéhez kötődő szerzeményekkel egészítettük ki repertoárunkat. Ez a feladat komoly kihívás volt az egész együttes számára, hiszen egyikünk sem érezte volna jól magát, ha nem megfelelő színvonalon, minőségben interpretáljuk azokat a dalokat, amik az adott este sztárvendégeit naggyá tették a közönség szemében, és amiket nagy valószínűség szerint sokan ismertek is a jelenlévő hallgatóság soraiból. A kihívás mellett természetesen izgalmas volt alkalomról-alkalomra hol a Ferenczi György által egykoron képviselt Herfli Davidson, hol a Muck Ferenc szerzeményeivel ismertté vált Besenyő Blues Band vagy a Muckshow, hol a Pribojszki Mátyás Band, vagy éppen Mohai Tamást kísérő formáció bőrébe bújni és hitelesen előadni a fent említett zenekarok frontembereivel saját szerzeményeiket, vagy éppen az Ő közreműködésükkel a mi műsorunkat.
Jó kis sorozat volt! Élveztük, és a sztárvendégeink visszajelzései alapján Ők is kellemes élményként élték meg. Tervezzük, hogy hagyományt teremtünk, jövő télen újra megszeretnénk szervezni a sorozatot.

h.: Az egyik sikeres klubnapotoknak köszönhetően a banda tagsága is bővült…
E.E.: Igen. Óriási elismerésként éltük meg, hogy amikor a decemberi közös koncertünk után megkérdeztük Muck Ferit, tudna-e ajánlani az együttesbe állandó tagként komolyabb előadói kvalitásokkal rendelkező szaxofonost, esetleg lenne-e a tanítványai közül olyan, akit el tud képzelni nálunk, azt válaszolta, hogy Ő maga. Leesett az állunk az ajánlatától! Nem kértünk gondolkodási időt. Azóta kiderült, hogy az általa képviselt szakmai színvonal mellett remek emberi tulajdonságokkal felruházott taggal bővült zenekarunk!

h.: Hogy is áll akkor most össze a The BLUESBERRY Band?
E.E.: Jó hosszú a névsor: Muck Feri – szaxofon, a zenekar állandó vendége; Beke Gellért – trombita; Eckert Ervin – basszusgitár, vokál; Halmai Robi – billentyűs hangszerek, vokál; Horváth Ákos – ének, gitár; Hovorka Pisti – harsona; Marton Zolika – trombita; Nagy Gergő – gitár, vokál; Raáb Zsolti – dob

h.: Április 2-án Tátrai Tiborral fogtok fellépni. Vele mikortól kezdődtek a közös együttzenélések?
E.E.: Tibusszal tavaly májusban játszottunk először. Próbáltunk egyet, játszottunk egy nagyon jó bulit, aztán megmaradt a kapcsolat, ami mára - talán mondhatom - barátivá fejlődött. Decemberben közösen koncerteztünk Ajkán az iszapkárosultak javára és folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Megtiszteltetés volt például a Hobo Blues Band búcsúkoncertje után együtt ünnepelni vele! Az idei utolsó Bluesberry-club külön érdekessége, hogy ez alkalommal áll először színpadra a The BLUESBERRY Band az új felállásban, Muck Ferenccel kiegészülve.

h.: Van valami közeli-távlati tervetek, amit mindenképpen szeretnétek megvalósítani?
E.E.: Természetesen. Ahogy korábban mondtam, folyamatosan vannak terveink. Ami jó, hogy abszolút baráti a légkör a zenekarban, nagyon jól érezzük magunkat együtt, akár próbán vagyunk, akár fellépésen, akár egy kerti sütögetésen családtagjaink körében.
Az együttes repertoárja lehetővé teszi, hogy az országhatárokon túl is koncertezzünk. Nyelvi nehézségeink nincsenek, járunk is külföldre, amikor csak lehet. Tavaly többször voltunk Németországban, fesztiválokon és klubokban játszottunk. Szerencsénkre van egy nagy segítségünk ezeknek a fellépéseknek a lekötésében, a bátyám Eckert Róbert személyében. Ő Németországban él és teljesen magáénak érzi a Bluesberry ügyeit. Sokat köszönhetünk neki a szervezésben!
Ezek a túrák minden alkalommal olyan hangulatúak, mintha osztálykirándulásra mennél, csak nincs veled a tanárod. Szenzációs! Már az utazás is. Kilencen egy buszban. Gondolhatod! Aztán ahogy a nap 24 óráját együtt töltjük. Imádjuk! Az meg már a hab a tortán, ahogy fogadnak bennünket, amilyen sikerünk van a koncerteken, szinte kivétel nélkül. Nagyon szeretjük ezeket a turnékat. Az idei évre is vannak külföldi meghívásaink és dolgozunk rajta, hogy Európa egyik legkomolyabb jazz-blues fesztiváljára eljussunk. Tavaly eljött az egyik főszervező, meghallgatta a zenekart az Earth, Wind & Fire előtt. Tetszettünk neki, úgyhogy jó esélyünk van a kijutásra. Természetesen a hazai fellépéseket is szervezzük gőzerővel. Nyáron fesztiválok és szabadtéri rendezvények, ősztől klubok.
Egyébként azt hiszem, úgy tisztességes, ha a bátyám mellett megköszönjük a türelmét, segítségét a családtagjainknak, hogy tolerálják (biztos nem mindig könnyű) amikor nem töltjük otthon a szabadidőnket, Ferenczi Zé-nek a web oldalunkat, Siki Gyurinak a nyomdai munkáját, Mészáros Zolinak, Muraközy Péternek és mindenkinek a segítségét, akik kisebb-nagyobb dolgokkal mozdítják előre az ügyünket.
Az együttes honlapján folyamatosan nyomon követhetitek életünket. Láthatod, tele vagyunk rövidebb és hosszabb távú tervekkel, célokkal. Tudod, ahogy mondtam: merjünk nagyot álmodni! Bluesbaráti üdvözlet a Blues van olvasóinak!

hoati


Henrik Freischlader: Still Frame Replay
2011-03-27 | kritika


Henrik Freischlader a német blues-rock színtér csodagyereke új albummal jelentkezett. A nem mindennapi tehetségű énekes-gitáros már komoly rajongóbázissal rendelkezik Franciaországban, Lengyelországban, Luxembourgban, Ausztriában és Svájcban, viszont hazánkban vélhetőleg még kevesen ismerik.
A kölni születésű muzsikus már totyogó babaként érdeklődést mutatott a zene iránt. A kezdeti időszakban az ütőhangszerek, a zongora és a basszusgitár foglalkoztatta, majd 14 éves korában gitárra váltott. Autodidakta módon sajátította el a hangszer fortélyait, miközben Gary Moore, B.B. King, Stevie Ray Vaughan, Peter Green, Rory Gallagher és Robben Ford lemezeit hallgatta. A felismerhető gitárstílusú, hatalmas repertoárral rendelkező Freischlader az elmúlt 3 év alatt mintegy 500 koncertet adott, megjelentetett 3 korongot, és úgy tűnik felért a csúcsra. Ezen idő alatt nemcsak a közönség elismerését sikerült kivívnia, hanem a szakma is felfigyelt rá, hisz a műfaj olyan mesterei hívták őt a színpadra, mint B.B. King, Gary Moore, Peter Green, Johnny Winter, a Jethro Tull és Joe Bonamassa.
A Still Frame Replay címet viselő albuma alig három hónappal a Tour 2010 Live CD-je után jelent meg. A lemez egy határtalan művészi ambíciójú, nagy munkabírású alkotó kreatív munkája. Az alap természetesen a blues, de a dalok szerves részét képezi a rock, a funk, a soul, a jazz és a popzene is. 11 új szerzemény hallható a korongon, ezek minden tekintetben megállják a helyüket. Az egész albumot kellemes aura veszi körül, kezdve az igényesre sikeredett borítóval, s befejezve az elhangzott mintegy 53 percnyi anyaggal.
Henrik Freischlader és társai együttműködése egy hibátlan lemezt eredményezett, melybe maradéktalanul bele lehet feledkezni.

Cable Car Records, 2011

hcs


Mojo Blues Band: Thirty Year Blues Affair
2011-03-24 | kritika


A bécsi székhelyű Mojo Blues Band immár 34 éve meghatározó szerepet tölt be az osztrák zenei életben. A megalakulása óta eltelt időben olyan muzsikusok fordultak meg a bandában, mint Joachim Palden, Dana Gillespie és Christian Dozzler. A rendszeres Európa turnék mellett számtalan alkalommal felléptek az Egyesült Államokban. Jó kapcsolatokat építettek ki amerikai blues zenészekkel (Tail Dragger, Jimmy McCracklin, Willie Kent, A.C. Reed, …), a koncerteken túl többekkel lemezeket is készítettek.
Erik Trauner csapata a harmincadik évfordulóját a Thirty Year Blues Affair című albummal ünnepelte. A dupla korongra az együttes tagjainak szerzeményei, valamint Aaron Walker, Champion Jack Dupree, Mercy Dee Walton és Big Jay McNeely dalai kerültek feljátszásra. Az üdítően változatos, mind a dalszerzést, mind a hangszerelést tekintve a legmagasabb színvonalat képviselő hanganyag a Chicago blues, az R 'n' B és a Country blues különleges, a zenekarra jellemző keverékét tartalmazza. Az albumon a banda története során először akusztikus nótákat is hallhatunk. Az évek alatt megannyiszor megújuló formációhoz vendégmuzsikusként Red Holloway, Gerhard Wessely és Peter Müller csatlakozott.
Több mint meggyőző produkció a jubileumi Thirty Year Blues Affair, mely éppúgy előkelő helyen említendő az együttes sorlemezei, ahogy a műfaj kortárs kiadványai között.

Styx Records, 2007

hoati


Blues van, babám - Jó ez így, de nem lehetne jobban?
2011-03-21 | névjegy


Gajár Sanyi egy évvel fiatalabb volt nálam, de hozzám képest igazi rock and roll dandy. Belevaló körtéri Elvis. Énekelt, gitározott, hajtotta a bulákat, amikor én még csak saccolgattam, hogy nézhet ki a tényállás, ő már empirikus tapasztalással bírt nő bugyi nélkül tárgykörben…
Sankó a szomszéd házban lakott, sokat lógtunk együtt nyaranta a betonkerítés tövében az udvaron. Elő a gitárt, téveszd el az irányt, ahogy később azt majd Legát kolléga énekli a Kézi-Chopin élén. A felhozatal fölöttébb eklektikus volt. Miskolc (P. Mobil), Hey Joe (Hendrix), egy nyári digó slágerek, Rasputin (Boney M.), Let’s Twist Again (Chubby Checker), simlis rock and rollok népköltészeti szövegekkel…
Naná, hogy volt saját bandája. A Helix, az Alpha Helix. Menráth Gyuri (gitár), Horváth Joci (dob), Kolat Ferkó (basszusgitár) és Sankó. Ők is előadták szent művészetüket ugyanabban az alagsori ebédlőben, ahol mi a Beida Sahrával, csak őket leimádták a bigék rendesen. Joggal. Buli után meg tűz föl a Gellért-hegyre a csúszdákhoz, hogy legyen hol a szoknyák alá nyúlva kiaknázni a rock and roll galeri minden előnyét. Almabor, Sopianae, csőnadrág, Alföldi papucs, szimatszatyor. Fölöttünk a csillagok, alattunk Budapest, ez a hitehagyott szépasszony, aki bölcs belátással tűrte, hogy betongettóvá igyekeznek silányítani őt. Szabadok voltunk, amennyire lehet. Nem sokat tököltünk politikával, bár én tudtam a Charta 77-ről, de nem nagyon izgatott.
Olykor feltűnt egy-egy zsernyák, aki erősen markolva kutyája pórázát, rajtunk ütött, hogy begyűjtse személyinket. Hajrá, tessék csak. BM házakban laktunk, ismertük a zsandárnyelvet, esélytelen volt, hogy szokott stratégiájukkal ránk hozzák a szapora fosást a jagellók. Nem parkánoztunk, nem szívtunk nejlon zacseszból Technokol Radidot vagy Pálmatex-et, nem voltunk túl fontosak. Dumáltunk egyet a törzzsel, vigyázva erősen, senkit ne köpjünk be a cimborák közül. Flepnik vissza, mi meg szépen elballagtunk házoá.
Mélytengeri életforma volt? Ahogy Cseh Tamás énekelte nem sokkal később? Nekem nem. Csak a szárnyait próbálgatta egy ügyefogyott angyal a legvidámabb barakkban. Nem feszegettem a határokat, vagy ha mégis, hát korántsem szándékosan. Ártatlan voltam, de már nem ártalmatlan… Éppen hogy kiebrudaltak az Éden-kertből, de még nem vettem róla tudomást…
Jött a zene, és vitt magával, mind közelebb és közelebb a Nagy Tutihoz. Két pofára habzsoltam a muzsikát. Ha lehet napi huszonnégyben, hét napon át. Minit, P. Mobilt (kicsit untam mindig), na és persze Hobót. Viszolyogva figyeltem a Rice és a Piramis körül kialakult csajhisztit, de azért voltak ott is dalok, melyek elkaptak és magasra emeltek.
Az első sorokban ugráltam az Ifi Parkban, kemény könyökcsaták közepette. Muszáj volt közelről látni mindent, hogy aztán a téli ínség idején föl tudjam idézni a filmkockákat memóriám filmmúzeumában. Ahogy Németh Lojzi bűvölte a Körbe-körbe basszusmeneteit, Balogh Szivacs szeme villanását dobszóló közben, Szénich Janót és félmosolyát, amivel Kőrös Buksinak adta át a terepet. A Vikidál nyakán feszülő ereket, karján az ős tetkókkal. Na és Földes eszement marionettjét a Hosszúlábú asszonyban, amikor oldalt cipzáras fekete melegítőjében Bill bátyó nőjének adja ki magát alfa hím létére…
Camera Obscura. Sötétkamra fényes délben…
Volt a Helixnek egy dala, igazi háztáji világsláger. Még ma is beleborzongok… Sankó mesélte, hogy egy Zsolt nevű pasas követte el, akinek hatalmas a vakerja. Olyanokat bír mondani, hogy fölfázott a szódásüveg…

„Jó ez így, de nem lehetne jobban?
Tudni azt, és érteni a szót.
Hegy leszek, mely a távolban is látszik.
Ráncos homlokommal már senki sem játszik.”

Télleg? Miért nem írok én dalszöveget?
Télleg. Miért is ne.

Hetesi Péter Pál/G3


Zene határok nélkül - a világ legjobb szájharmonikásával
2011-03-20 | koncertajánló


Howard Levy (USA) & Chris Seibold (USA)
Micheller Myrtill és Pintér Tibor duó
Budapest, Budavári Művelődési Ház
2011. április 04.


2011. április 4-én kerül megrendezésre a Világ legjobb szájharmonikásának kikiáltott, amerikai Howard Levy koncertjére Budapesten, a BEM6-ban. A zenei határok nélküli, világhírű szájharmonika, zongora és okarina művész koncertjein szinte minden zenei stílusból ad egy kis ízelítőt a nagyérdemű közönségnek. Így a jazztől, a latinon át, a világzenéig, a klasszikus zenétől a színház- és filmzenéig a legtöbb zenei stílust felvonultatja, mindezt egyedi köntösben szájharmonikán, zongorán, gitárkísérettel (Chris Seibold).
Az est vendég fellépője Micheller Myrtill és Pintér Tibor „Voice And Guitar” duó formációja, amellyel sikeresen turnéztak London előkelő jazzklubjaiban is. Myrtill a zenei szakma elismert és megbecsült előadója: tanítványokkal foglalkozik, jazz klubok, fesztiválok, valamint exkluzív rendezvények állandó közreműködője és németországi és finnországi jazz versenyek díjazottja.
Az este 19 órakor kezdődő koncert, igazi zenei csemege, amely rendkívül különleges zenei élményt garantál.

Howard Levy (USA)
Howard Levy határok nélküli zenész, szájharmonika, zongora, és okarina művész. Zenéje a jazztől a pop, rock, világzene, latin, klasszikus, a folk, country, színházi és film zenéig szinte minden zenei műfajt átölel. Játéka abszolút egyedi és rendkívül virtuóz. Több száz lemezen közreműködött, 1986-ban Joseph Jefferson, majd 1997-ben Grammy díjjal is elismerték munkásságát.
A ’70-es évek közepén indította el a diatonikus szájharmonika „forradalmát”, az általa kifejlesztett ún. „túlfújásos” technikával. Ennek helyes elsajátításával a 10 hanglyukú diatonikus szájharmonikán, teljes kromatikus skála is kijátszható, így a zenei határok szinte megszűnnek.
Nemcsak kiváló zenész, de rendkívüli tanár is, hiszen rendszeresen tart előadásokat, valamint több oktatóanyaga is napvilágot látott.
Howard Levy volt az egyik alapítója a világhírű „Bela Fleck And The Flecktones” zenekarnak, akikkel több lemezt is készített, de közreműködött és turnézott olyan világsztárokkal is, mint Kenny Loggins, Bobby McFerrin, Paul Simon, John Prine, Paquito D’Rivera, Rabih Abou Khalil és Michael Riessler.


Various Artists: Louisiana Swamp Stomp
2011-03-19 | kritika


Louisiana az elmúlt években több természeti és ember okozta katasztrófát (Katrina hurrikán, British Petrol olajszennyezés) szenvedett. Azóta az élet visszatért a normális kerékvágásba, és a térség muzsikusai több alkalommal bizonyították alkotói kreativitásuk töretlenségét.
Erre az egyik legszebb példa a Louisiana Swamp Stomp című lemez, mely elkészítésének ötlete Dr. Paul McCarthy, az NLBSCIF elnökségi tagjának a fejében fogant meg. Az inspirációt Buddy Flett súlyos betegségből történő felépülése adta. A gitáros 2008-ban vírusos agyvelőgyulladást kapott, s hosszú ideig kómában feküdt. Amikor felébredt járni és beszélni sem tudott, hónapok teltek el, míg teljesen meggyógyult. A közel órányi hosszúságú korong árából befolyt összeget az agy és gerincvelő betegségek elleni kutatások finanszírozására fordítják. Az album döntően a déli állam zenészeinek produkcióit tartalmazza, így többekkel egyetemben Paul ”Lil Buck” Sinegal, Carol Fran, Little Freddie King, Percy Sledge, Sonny Landreth és Larry Garner felvételeit hallhatjuk. Mellettük chicagói székhelyű muzsikusok (Omar Coleman, Billy Flynn, Bob Stroger, …) által előadott nóták is rögzítésre kerültek.
A nemes cél érdekében piacra dobott Louisiana Swamp Stomp változatos, lebilincselő dalai átfogó képet adnak a régió gazdag és színes zenei kultúrájából. Csak bíztatni tudom olvasóinkat a CD megvásárlására!

Honeybee Entertainment, 2010

hoati


Hazánkban játszik a Veronica & The Red Wine Serenaders
2011-03-17 | koncertajánló


Március végén, április elején hazánkban fog fellépni az olaszországi Veronica & The Red Wine Serenaders, egy mini turné keretében. A csapat a ’20-as és ’30-as évek amerikai vidéki zenéinek – country blues, ragtime, jug band music - eszményi fúzióját játssza, s miközben beutazzák a világot, megpróbálják életben tartani ezt a gazdag és értékes örökséget. A hagyományok ápolása azonban nem merül ki a kizárólagos másolásban, hisz arra törekszenek, hogy ezt a zenei nyelvet, stílust, megszólalást a napjaink környezetébe helyezzék. Az általuk használt hangszerek akusztikusak: találhatunk itt dobrót, ukulelet, mosódeszkát, nagybőgőt, s mindemellett irgalmatlan jól énekelnek. A csapat magját, motorját Veronica Sbergia és Max De Bernardi alkotja. Veronicával kapcsolatban olyan nagy amerikai elődök nevét szokták megemlíteni, mint Memphis Minnie, Sister Rosetta Tharpe és Bessie Smith.
2010-ben jelent meg a zenekar nevét viselő debütáló albumuk. A lemezen country blues, Piedmont blues és ragtime keveredik, s olyan szerzők dalai hallhatók, mint Blind Blake, Leadbelly, Reverend Gary Davis, Sam Chatom, Son House és Mississippi John Hurt.
Érzéki, finom, karakteres, intenzív zene ez, amely „fogyasztása” olyan élvezetet okoz, mint egy klasszikus olasz vörösbor.

A zenekar tagjai:
Veronica Sbergia - ének, ukulele, mosódeszka
Max De Bernardi - gitár, mandolin, ének
Alessandra Ceccala - bőgő, ének
Mauro Ferrarese - gitár, ének

Diszkográfia:
Veronica & The Red Wine Serenaders, 2010

A fellépések időpontjai:
2011. március 31. – Budapest, Fregatt Music Pub
2011. április 01. – Paks, Gastroblues Club
2011. április 02. – Paks, Gastroblues Club

hcs


Blues egy emberért
2011-03-16 | koncertajánló


Blues egy emberért – Koncert Boros György megsegítésére
Debrecen, Lovarda
2011. március 26.


„Blues gitárosnak születni nem nagy kunszt! Megmondta a Leadbelly is: Megtanulsz három akkordot, énekelsz rá valamit, ami a szívedet nyomja, aztán kész a blues.”

Most, hogy Budapesten élek, sajnos keveset vagyok kis városomban, Debrecenben. Ilyenkor, ha hazajutok, hétvégenként szombat délelőtt kilenc-tíz óra körül mindig csöng a kaputelefon - Boros vagyok! Iszunk egy frappét? Siess, mert megmelegszik - mondom a kagylóba, és mire felér a tizedikre, kész is a reggeli kihűlt kávéból a jégdarával, vanília fagyival, csoki darabokkal megszórt jéghideg ital. Kinyitom az ajtót és ott áll előttem, mellette Sefike, a szarvasgombavadász német vizsla ártatlanul néz rám. Kezébe nyomom a frappét, Ő meg egyszer a Pocsolyába léptem című könyv kéziratát, máskor meg egy frissen megírt dalszöveget vesz elő a hátizsákjából. Ilyenkor mindig születik valami új...
Budapest.
Hétfő reggel.
Vágom a füvet a kölcsönkért benzinmotoros fűkaszával, a telefont kb. a tizenötödik csengetés után hallom meg...
... és jött a sokkoló hír: Boros György, a Pocsolyába léptem dal szerzője, szövegíró, zeneszerző egy hirtelen jött súlyos betegség miatt kórházba került.
A zenészek, barátok és a rengeteg támogató rögtön az ügy mellé álltak, így alakult ki a Blues egy emberért koncert igen nívós műsora. Fellép többek között Demjén Ferenc, Somló Tamás, Lukács László, Hobo, Takáts Tamás, az Ölveti Blues Band, a Dr. Valter Blues Társasága, s nem utolsó sorban Dorka és barátai. A bevétel teljes összegét Gyuri gyógykezelésére - rehabilitációjára ajánljuk fel.

Pércsi Sándor


Tomislav Goluban: $200 SUN Memphis Album
2011-03-14 | kritika


A horvát Tomislav Goluban 2009 elején Memphis-ben, a Blues Foundation által rendezett 25. International Blues Challenge-en vett részt. Az énekes-szájharmonikás szabadidejében ellátogatott a Sam Phillips által alapított legendás Sun Studio-ba, ahol olyan nagyságok készítették albumaikat, mint Elvis Presley, Johnny Cash, B.B. King és Howlin' Wolf.
Kihasználva az adódó lehetőséget két óra leforgása alatt (1 óra = $100) öt dalt rögzített, amik alapját adják legutolsó, a $200 SUN Memphis Album címet viselő szólólemezének. Az elmúlt évben kiadott CD további két stúdiófelvételt, Beale Street-i klubokban (Alfred’s Club, Tap Room Club) rögzített dalokat, valamint bónusz videóként a közel félórás Grabrovec – Tennessee útifilmet tartalmazza. A saját szerzeményekre épülő repertoárt a tradicionális Amazing Grace és Sonny Boy Williamsontól (Rice Miller) a Mighty Long Time színesíti. A Little Pigeon becenevű, a country bluest szülőföldje, Zagorje tradicionális zenéjével keverő Goluban egyszemélyes produkciójához kíséretet két szám erejéig James Lott (gitár), Matt Ross-Spang (zongora), Eric Noden (gitár) és Joe Filisko (szájharmonika) nyújtott.
A $200 SUN Memphis Album tökéletesen beleillik Tomislav Goluban magas színvonalú, állandó jegyeket felmutató lemezeinek sorába, melyek nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket.

Croatia Records, 2010

hoati


Márciusi Ifjak Blues Fesztivál a Fészek Művészklubban
2011-03-11 | koncertajánló


Márciusi Ifjak Blues Fesztivál
Budapest, Fészek Művészklub
2011. március 14.


Március 14-én a Fészek Művészklubot zeneforradalmi hevület fűti majd, miközben három sokat próbált blues formáció verseng az igen tisztelt publikum kegyeiért. Az estet a Garda Zsuzsa - Benkő Zsolt duó nyitja, a karcos torkú csalogány és villámkezű fegyverhordozója régi, jól ismert nótákba lehel vibráló életet, de az utóbbi időben már saját kompozíciók is helyet kapnak repertoárjukban. Őket a Tenderfoot Blues Unit követi, akik új ritmusszekcióval, a szokott fiatalos lendülettel vetik bele magukat a funky-val és swinggel megbolondított muzsikálásukba – szem nem marad szárazon! És hogy ez biztos így történjen, az estet a vidám, magyar nyelvű blues-rockkal robbanó Zsebrakéta zárja, akik a gitármágus Dandó Zoltánt látják vendégül.
A fesztivál 21:00-kor kezdődik, a beugró, ami a zenekarok támogatása is egyben, 1000 forintra rúg. Ha élne, bizton állíthatjuk, hogy Petőfi is itt múlatná az időt!


Joe Pitts: Ten Shades Of Blue
2011-03-10 | kritika


Léteznek olyan előadók/zenekarok, akik nem szorulnak különösebb bemutatásra a hazai blues rajongók körében. Joe Pitts-ről azonban ez nem mondható el, hisz munkásságáról még a fanatikusok is vajmi keveset tudnak.
A gitáros-énekes 1958-ban az amerikai Arkansas államban született. A zene iránti érdeklődését a 60-as és 70-es évek brit gitárlegendái, Eric Clapton, Jeff Beck és Jimmy Page keltették fel. Később megismerkedett Son House, Muddy Waters, valamint a „három királyok”, Albert King, B.B. King és Freddie King muzsikájával, ami végleg megpecsételte sorsát. Karrierje indulása óta több formációban szerepelt, tanulmányokat folytatott a híres bostoni Berklee College Of Music-on, jelenleg évi 150-200 fellépése van világszerte. Lemezeiről felsőfokon szólnak a szaklapok (Bands Of Dixie, Buscadero, Hittin’ The Note, stb.), 2006-ban pedig az Indie Artist Radio a Best Vocalist's Of The Year díjjal tüntette ki.
Utolsó albuma koncepciója a 2009-es Európa turnéja során fogalmazódott meg benne. A CD-re a munkásságát inspiráló nagyságok szerzeményeit válogatta, így többek között Albert King, Muddy Waters, Walter Trout, Elmore James és Peter Green dalai kerültek rögzítésre. Joe Pitts és zenésztársai új élettel, friss energiával töltötték meg a különböző stílusú nótákat. A nyers és érzelmekkel teli énekhanggal bíró arkansasi muzsikus technikás, sokoldalú gitáros, aki érezhetően igyekszik ideáljai játékát továbbvinni. Pályafutásának egyik fontos állomása a Ten Shades Of Blue című lemez, mely egyben méltó tisztelgés példaképei előtt.

Kijam Records, 2010

hoati


Négy éves a Vadvirágok Blues Band
2011-03-08 | koncertajánló


Vadvirágok Blues Band négy éves születésnapi koncert
Budapest, West-Bahnhof Underground
2011. március 11.


A Vadvirágok Blues Band 2007-ben alakult fiatal egyetemistákból. A budapesti csapat fennállása óta közel 270 koncertet adott hazánkban és külföldön, s olyan blues óriásokkal léptek fel, mint Sugar Blue vagy Eric Sardinas. A 2011. március 11-én tartandó négy éves születésnapi koncertjükön hallhatóak lesznek az újjávarázsolt saját számaik, valamint régi klasszikusok sok-sok vendégzenész közreműködésével. A 2 órásra tervezett esten az ifjú titánok mellett fellépnek a magyar blues élet nagyjai: Tóth János Rudolf, Pribojszki Mátyás és Jamie Winchester. A fiúk mindenkit szeretettel várnak a West-Bahnhof Undergroundba. A jelszó: Vadvirágok boogie!

A zenekar tagjai:
Suba Attila – ének, Medve Attila – szájharmonika, ritmusgitár, Mátray Csanád – szólógitár, Krómer Márton – basszusgitár és Vértes Péter – dob


Blues van, babám - Barbara az élen
2011-03-07 | névjegy


Mennyei Atyám, esküszöm Szűz Mária drágalátos könnyeire, melyekkel szent fiát siratta a Kereszt tövében a Koponyák Hegyén, hogy Barbarának voltak a legjobb csöcsei az egész monarchiában. Miket beszélek, nem is csöcsök voltak azok Uram, igazi keblek, a Teremtés legszebb csodái, mióta Sába királynőjét és Marilyn Monroe-t kivontad a földi forgalomból. Mit nem adtam volna érte, ha bimbai közt mormolhatok el egy pogány imát…
Barbie Babe virtigli szextárgy volt, csőre töltött, ha csak megláttam a menzán. Sose állt be az a kis szájacskája, be volt neki loopolva rendesen a vakerság. Hogy ott az a féllábú pasas, aki mostanában a Hobóékkal nyomja. Valami Bill, vagy mi a görcs…
A csajvakerokra érdemes odavigyázni a rock and rollban. Hendrix-et is úgy fedezte föl anno Chas Chandler, az Animals basszistája, hogy a grupik csilingeltek neki. Hogy itt ez az Isten, Jimmy James-nek hívják. Hallanod kéne Chas… Azt fogadom, nem tolták az arcába, hogy a hatlövetűje is nagyon korrekt, megadja az asszonynak, ami jár, igazi hoochie coochie man…
Akkor kezd el sűrűsödni a fennforgás, amikor először pinába száll a bátorság, és befigyel a kámaszútra…
Az első Hobo Blues Band koncertből semmire nem emlékszem. Csak annyi van meg az archívban, hogy nem értettük a szöveget, olyan lomon nyúzták a Kis Vörös Kakast, hogy az szégyen. Schuster Lóri sózta rájuk levedlett cuccát baráti alapon. De akkor is állat volt a basev, nyakkendőm gyorsan a csuklómra csúszott, beindult a villázás, üvöltöttem, ahogy csak egy magára hagyott sárkányherceg képes, amikor végre meglátja a szurok-égen a Holdasszony orcáját a Halál-katlan fölött…
Megjött, amire vártam. Gyomron lőtt a basszus, agyamat szaggatta a gitár, a dob Sztálin-orgonázott hallójárataimban. Bumm. Bumm. Bumm.
Örök hála neked, édes. Sosem értem hozzád egy ujjal sem, mégis nekem adtad az orgazmust. A szabad repülés szent művészetét. Tantra mantra volt ez ezerrel. Még ha akkor fogalmam sem volt róla. Arról meg pláne nem, hogy alig két év múlva már Hobóval nyomom a bluest a József Attila Gimnázium KISZ klubjában több száz ember előtt a Punkráció élén, és olyan helyiérdekű sztár leszek, hogy a legjobb luvnyák körmérkőznek izgága farkamért…

Hetesi Péter Pál/G3


Duke Robillard: Passport To The Blues
2011-03-05 | kritika


Az amerikai Duke Robillard vitathatatlanul a világ blues életének egyik fontos figurája. A hazánkban már két alkalommal megfordult muzsikus első zenekara a Roomful Of Blues volt, majd játszott Robert Gordon rockabilly együttesében és lemezeket készített a The Legendary Blues Band-del. A 90-es évek kezdetén Jimmy Vaughan-t váltotta fel a texasi Fabulous Thunderbirds-ben. Saját neve alatt kiadott albumai 1987 óta jelennek meg.
A Blues Foundation által a Best Blues Guitarist díjjal négy alkalommal kitüntetett Robillard aktuális korongja a Make It Rain című Tom Waits szerzeménytől eltekintve csakis saját vagy társszerzővel írt nótákat tartalmaz, melyek a valós világ aktuális kérdéseiről szólnak. A blues, a swing és a jazz keverékét tartalmazó, egységes hangzású lemez kimagasló dalai, a Howlin’ Wolf előtt tisztelgő Rhode Island Rooster és a nyolc perc hosszúságú Grey Sky Blues. Duke Robillard egyedi, tradíciókra épülő gitár stílusa könnyen azonosítható, mindenki számára azonnal felismerhető technikája maradandó élményt nyújt. A hangszerükkel mesterien bánó muzsikustársai (Doug James, Bruce Bears, Brad Hallen és Mark Teixeira) több esetben energikus, tüzes szólókkal hívják fel magukra a figyelmet.
Aki rajongó, vagy csak szeretne egy első osztályú blues albumot magáénak tudni, annak erősen ajánlott a Passport To The Blues mielőbbi beszerzése.

Stony Plain Records / Dixiefrog Records, 2010

hoati


Izgalmas tavasz elé néz a csabai Elefánt Söröző
2011-03-02 | beszélgetések


A békéscsabai Elefánt Söröző a Csabai Csípős Blues Club tagjainak hathatós segítségével Magyarország legszínvonalasabb blues klubjává nőtte ki magát. A klub megalakulása óta eltelt időről, a soron következő programjaikról kérdeztem Borsodi Lászlót, aki mesélt saját zenekaraival kapcsolatos terveiről is.

hoati: Milyen meggondolásból hoztátok létre a Csabai Csípős Blues Club-ot?
Borsodi László: A Csabai Csípős Blues Club egy civil szervezet, jelenleg közel száz tagdíjfizető taggal. A koncertekre ennél sokkal többen járnak, azzal a különbséggel, hogy a klubtagoknak a belépés ingyenes. Azért jött létre ez a klub, mert egy olyan varázslat kezdődött el négy éve, amit mindenképp életben akartunk tartani. Egy civil szervezetbe tömörülve erősebbek vagyunk, pályázhatunk, fesztiválokat szervezhetünk. Az ötlet egyébként az Elefánt Söröző tulajdonosától, Belanka Jánostól, az elnöktől, Ferencz Rezsőtől és néhány aktivistától származik.

h.: Az elmúlt napokban a Takáts Tamás Blues Band koncertjével ünnepeltétek fennállásotok negyedik évfordulóját. Mi történt veletek a magalakulásotok óta eltelt időben?
B.L.: Felsorolni is nehéz lenne. Többször elmondtuk már, és remélem, nem hangzik szerénytelenül, de az itt járt muzsikusok elmondása, és a különböző fórumokon terjengő hírek alapján egyértelműen a legrangosabb magyarországi blues klubbá nőttük ki magunkat, több száz koncerttel a hátunk mögött. A teljes hazai élvonal megfordult itt, és - egy embert leszámítva - mindenki fantasztikusan érezte magát. Természetesen az underground blues élet is egyenrangú szereplő nálunk. A közönség a zenekar előtt állva szinte közvetlen közelről lélegzik együtt a muzsikusokkal, a hangulat leírhatatlan. Az amerikai Billy Gibson Memphis-be hazatérve azonnal írt nekem, és csak a legjobbakat tudta mondani, az európai turnéja egyik legforróbb koncertjét adta itt. Egy évben két nagy fesztiválunk is van, márciusban és szeptemberben, de egyre több a "külsős" megkeresés is. A Csabai Csípős Blues Club nélkül azonban valószínűleg befellegzett volna a koncerteknek, hiszen a PANKKK pályázaton jogosan elnyert összegünket nem fizették ki, az illetékesek pedig egyszerűen felszívódtak. Komoly veszélybe kerültünk, de a hely tulajdonosa mellett a klub most már oroszlánrészt vállal a finanszírozásban, így úgy néz ki egyenlőre tudjuk folytatni. Megjegyezném, hogy az elnökségnek jómagam nem vagyok tagja, én elsősorban muzsikus vagyok, a kapcsolataimmal és a programok szervezésével segítem a blues fellegvárat.

h.: Az Elefánt Sörözőbe egyedülálló koncertsorozatot terveztek tavaszra. Mesélnél erről bővebben?
B.L.: A tavaszi szezonunk a Gitárpárbaj tavasz címet kapta. Biztosan tudjátok, hogy minden évben rendezünk egy-két olyan koncertet, amikor egyszerre három gitáros - ritmusszekcióval kiegészülve - jammel a színpadon. Ezek a bulik megrendítő sikerűek voltak, zsúfolt teltházzal. Az idén tavasszal négy ilyen koncert lesz. Érkezik hozzánk: Tátrai Tibor, Mohai Tamás, Pély Barnabás, Szász Ferenc, Nagy Ádám, Király István, Gál Gábor, Sipeki Zoltán, és természetesen Benkő Zsolt. Többen közülük visszatérőek, de vannak első „áldozatok” is! A házigazda minden esetben én vagyok, ezt a klub el is várja tőlem, köszönöm is nekik, hogy ilyen fantasztikus gitárosokkal játszhatok együtt. A Tátrai - Mohai - Borsodi estről egyébként élő koncertfilm készül, HD minőségben. A kíséretről Skorka Zoltán - basszusgitár, Pfeff Márton - basszusgitár és Tímár Tamás - dob gondoskodnak. Ellátogat még hozzánk tavasszal: a Loop Doctors,  a Smith And Wessons, az Orszlán, a Young Bluesers és a Pribojszki Mátyás Band.

h.: A közelmúltban meglehetősen keveset hallottunk zenekarodról, a Borsodi Blue-ról. Mi a helyzet felétek?
B.L.: Már többször elhangzott, most azonban biztosan állíthatom: a Moonshine & Wine című bemutatkozó lemezünk munkálatai valóban a finisben vannak. A mastering előtt állunk, de több ajánlat közül kell választanom. A lemezről, és hogy mi történt az elmúlt két évben, talán egy másik interjúban beszélnék, érdekesebb talán az, hogy miért nem lát minket többet a közönség. Igaz, hogy a Hit The Road And Live The Blues EP-nk óta nem sok mindent tettünk le az asztalra, és csupán néhány alkalommal - mint például Joe Bonamassa előtt - kavartuk fel a port, azonban a körülöttünk levő csendről inkább a blues fesztiválok szervezőit kéne megkérdezni. Én hiába dörömbölök a zárt kapukon, inkább azt mondanám: kérdezzék meg a zenekaromról azokat a fantasztikus zenészeket, akik a vendégeink voltak, vagy akik engem hívtak közreműködni.
Újdonság azonban a házunk táján, hogy miközben készül a lemez, létrehoztam a Borsodi Blue Trio-t, a közeljövőben ezzel a formációval kívánok koncertezni. Főleg standardeket játszunk a saját szánk íze szerint. Be is vonultunk a próbatermünkbe, bemikrofonoztuk a cuccot, barátaim hoztak három HD kamerát és feljátszottunk négy nótát (Everyday I Have The Blues, Rollin’ And Tumblin’, Be Careful With A Fool, és egy saját: Man Of Poise). Ha van kedvetek kukkantsatok rá a neten. A nagy videó megosztóba csak üssétek be: Borsodi Blue Trio (plusz valamelyik számcím). Üdvözlet a Blues van olvasóinak, remélem, hamarosan találkozunk, és jövünk a lemezzel!

hoati