Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Koncertek októberben
2010-09-30 | koncertajánló


Benkő Zsolt & Garda Zsuzsa duó
2010. október 22. – Budapest, Hunnia Bisztró

Blues B.R.Others Show
2010. október 22. - Budapest, Old Man's Music Pub
2010. október 29. – Békéscsaba, Csabai Kolbászfesztivál

Blues Floor
2010. október 01. – Mór, Móri Bornapok
2010. október 15. – Székesfehérvár, Petőfi Mozi & Music Club
2010. október 16. – Karcag, Déryné Művelődési és Ifjúsági Központ

The BLUESBERRY Band
2010. október 08. – Veszprém, Club VIP

Bornemissza Ádám
2010. október 05. – Budapest, Bonyai Étterem

Colombre Band
2010. október 02. – Győr, Csillag EZ Presszó
2010. október 05. – Budapest, Gödör Klub

Deák Bill Blues Band
2010. október 02. – Budapest, Josefina Blues Bell
2010. október 09. – Siófok, Nemzetközi Tojásfesztivál
2010. október 16. – Kiskunfélegyháza, Rock-Tár
2010. október 22. – Ráckeve, Kaptár Söröző

Dr. Valter Blues Társasága
2010. október 07. – Debrecen, Újinkognitó

Fekete Jenő & Horváth Misi
2010. október 30. – Budapest, Szilvuplé

Hobo
2010. október 01. – Kiskunfélegyháza, Rock-Tár - Circus Hungaricus
2010. október 07. – Budakalász, Kós Károly Művelődési Központ – Adjatok a kutyáknak húst
2010. október 09. – Budapest, Ericson Stúdió – Tudod, hogy nincs bocsánat
2010. október 11. – Budapest, Tivoli - Circus Hungaricus
2010. október 12. – Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2010. október 13. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2010. október 14. – Békéscsaba, Jókai Színház - Tudod, hogy nincs bocsánat
2010. október 31. - Budapest, Ericson Stúdió - Csavargók tízparancsolata

Ice Cream Blues Band
2010. október 08. – Budapest, Rozmaring Kertvendéglő

Jack Cannon Blues Band
2010. október 16. – Budapest, Pikler Söröző

   

Jambalaya
2010. október 09. – Budapest, Budavári Pálinka- és Kolbászfesztivál
2010. október 31. – Budapest, Gödör Klub

Living Blues Project
2010. október 01. - Budapest, Syma Csarnok - Hangfoglalás
2010. október 23. - Budapest, Tarajos Gőte Klub

Nemes Zoli & Horváth Misi
2010. október 13. – Budapest, Szimpla Kávézó
2010. október 27. - Budapest, Szimpla Kávézó

Ölveti Blues Band
2010. október 01. – Debrecen, Dózsa Nádor tér

Pribojszki Mátyás Band
2010. október 03. - Budapest, Syma Csarnok - Hangfoglalás
2010. október 14. - Budapest, Fat Mo’s Music Club

Rambling Blues Trió
2010. október 15. - Szeged, Milleniumi Kávéház

Rézangyal
2010. október 06. – Budapest, Rézmál Kávézó – Jimi Hendrix Pótfesztivál

Sonny & Big Fat Chubby
2010. október 28. – Budapest, Lámpás

Sonny & The Wild Cows
2010. október 09. - Baja
2010. október 30. – Békéscsaba

T. Rogers
2010. október 01. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. október 05. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. október 08. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. október 15. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. október 16. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. október 20. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. október 22. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. október 27. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. október 29. – Budapest, Fregatt Music Pub

Takáts Tamás Bues Band
2010. október 02. – Budapest, Jam Klub
2010. október 16. – Zalaegerszeg, Robinson Music Pub - Étterem

Tenderfoot Blues Unit
2010. október 14. - Budapest, Könyvtár Pinceklub
2010. október 22. - Budapest, Club 49
2010. október 29. - Budapest, Szilvuplé

Tengs Lengs
2010. október 29. - Érd, Blues Tanya

Tom White és Barátai
2010. október 01. – Budapest, Sark Presszó
2010. október 09. - Albertirsa
2010. október 22. – Budapest, Amigó Bár

Török Ádám és a Mini
2010. október 01. – Kőszeg, Irottkő Hotel
2010. október 02. – Szentendre, Parola Étterem
2010. október 29. – Békéscsaba, Csabai Kolbászfesztivál

Tűzkerék xT
2010. október 08. - Budapest, Csili Művelődési Központ - Club '68
2010. október 16. – Békéscsaba

Vadvirágok Blues Band
2010. október 09. – Budapest, Fészek Klub

VasZoli & Özséb
2010. október 22. - Budapest, Zöld Macska Diákpince

Village Lizards
2010. október 08. – Várpalota, BEERKa Klub

Összeállította: hcs


Összeáll az ős-Mini!
2010-09-27 | koncertajánló


A '60-as évek végén hozta létre az énekes-fuvolás Török Ádám a progresszív rockot, a bluest és a jazzt egyesítő Mini zenekart, de 9 évnek kellett eltelnie, mire 1978-ban megjelenhetett az első nagylemezük, a Vissza a városba. A magyar rockzene egyik meghatározó anyagának dalai (pl. Fekete gép, Vissza a városba, Körbe-körbe, ...) október és november folyamán az eredeti tagok előadásában lesznek hallhatóak. Az apropó: Balogh "Szivacs" Jenő hazalátogat néhány hétre Las Vegas-ból.
Az 1976 és 1979 között létezett négyes áll majd a színpadon, felidézve a talán legsikeresebb Mini-korszakot. Néhány órára visszatér a teltházas ifiparki-, tabáni- és bemrockparti hangulat. Németh Lojzi, Németh Karcsi, Balogh "Szivacs" Jenő és Török Ádám a XXI. századba varázsolja a legendás ’70-es évek rock hangulatát!

A lekötött koncertek:
Október 9. – Tatabánya, West Étterem
Október 14. - Pécel, Club 11
Október 15. - Székesfehérvár, ÖKH
Október 21. – Budapest, Gödör Klub
Október 28. – Budapest, Colombus Jazzhajó
November 6. – Miskolc, Gárdonyi Géza Művelődési Ház


Eden Brent: Ain’t Got No Troubles
2010-09-25 | kritika


A Mississippi állambeli Greenville-ben született Eden Brent a 80-as években Abie "Boogaloo" Ames-től kezdett zongorázni tanulni. A hagyományos tanár-diák viszonyt azonban hamar kölcsönös tisztelet és barátság váltotta fel, mely a boogie-woogie mester 2002-ben bekövetkezett haláláig kitartott. Kettejük kapcsolatát a Boogaloo And Eden: Sustaining The Sound című díjnyertes dokumentumfilm örökítette meg.
Eden Brentnek a tanítójától elsajátítottakat szólópályája során is sikerült kamatoztatnia. A 2008-ban megjelent, a Blues Music Awards díjátadón két trófeával jutalmazott Mississippi Number One című albumával sikerült kitűnnie a kortárs blues gyakran gitár központú felvételei közül. Ugyanezen mondható el az idén Pinetop Perkins Piano Player Of The Year díjat kapott énekes-zongoristanő szeptemberben megjelent CD-jéről is.
Az 1920-as évek hangulatát idéző lemez a New Orleans-i Piety Street stúdióban került rögzítésre. A produceri teendőket a kanadai gitáros, Colin Linden látta el, akinek tanácsára meghívták a város legendás muzsikusait, George Porter Jr.-t, Bryan Owings-t és Jon Cleary-t a felvételek elkészítéséhez. A stúdiómunkák egy hétig tartottak, mivel a dalok nagy része már kész volt – Eden Brent szerzeményei mellett a korongra került többek közt Tommy Polk Beyond My Broken Dreams című, a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások ihlette száma.
A "Little Boogaloo" becenévvel illetett művésznő füstös, whisky áztatta, Bessie Smith-re emlékeztető hangja némi fülledt sexualitást sem nélkülöz, egyéni zongorastílusa és kifogástalan technikája pedig az első hangtól az utolsóig lebilincseli a hallgatót.
Az Ain’t Got No Troubles szinte tökéletes dalai a Piano blues szerelmeseinek a mennyországot jelenthetik.

Yellow Dog Records, 2010

hoati


Ifj. Katona Tamás három év után hazalátogat
2010-09-23 | koncertajánló


A pécsi származású ifj. Katona Tamás gitáros a 2000-es évek elején új színt hozott, és friss vért ömlesztett a hazai blues életbe. Sok emlékezetes koncertet idézhetünk fel, amelyeken korát meghazudtoló autentikus előadásmódjával, rendkívüli erőt sugárzó egyéniségével és példamutató szerénységével bűvölte el a jelenlévőket. Az intenzív munka eredménye a 2006-ban angol nyelven megjelent, saját dalokat tartalmazó Let Your Fingers Bleed című sikeres lemez, és az azt követő feledhetetlen, A38 Hajón tartott lemezbemutató koncert volt.
Az akkor még mindig csak 22 éves Tamás már több, jelentős nemzetközi helyszínen is megvillantotta tehetségét, többek közt az általa választott műfaj, a Texas blues őshazájában, Dallasban és Austinban, Európában pedig a finnországi Puistoblues vagy az olaszországi Pordenone blues fesztiválokon.
2007-ben aztán elhagyta Magyarországot és átköltözött Dallasba, az Egyesült Államokba. Az eltelt három év alatt gyökeret eresztett, jelenleg saját zenekarával, a Full Blasttal koncertezik.

Három év után először látogat haza, de - a rövid itthon töltött idő ellenére - több koncertet is ad. Tamás egyedül érkezik, zenésztársai a korábbi időszakból már jól ismert muzsikusok lesznek, mint például édesapja, id. Katona Tamás, vagy a „soul brother” Petendi Tamás.

   

2010. október 08-án Budapesten, a Csekovszky Árpád Művelődési Házban kerül megrendezésre az első koncert.

Közreműködnek:
Fekete Attila - basszusgitár
id. Katona Tamás - gitár
Mezőfi István - dob
Petendi Tamás - gitár

Előzenekarok:
Blues Revolver
Blues and Roll

Másnap a Nothin’ But The Blues Pub-ban a Katona - Petendi duó, azaz a Double Magic Tom ad (fél)akusztikus koncertet, míg ifj. Katona Tamás Pécsett 2010. október 22–én a lép fel.


Így látta a szervező – Sziget 2010 Blues Színpad
2010-09-21 | kritika


Elsőtől az utolsóig, az idő mint pillanat!

Az első napon a jam session adott kellő lökést az egyhetes blues őrületnek a Lord Bishop Rocks tolmácsolásában. A Blues Színpad előtt élvezkedő zsűri (rajongók) a mojo felkent püspökét megkülönböztetett figyelmével kísérte. Rögtön megragadta azt a füstös fonalat, amit Ariel helyett a Lord gurított feléje hosszú fekete ujjaival.  A Püspök a szakma egyik legavantgárdabb figurája: 180 kiló, 2-3 méter közötti a magassága. Paszományos aranyozott palástját egy űrbéli cilinder teszi teljessé.
A show varázslás eszközeként az abrakadabra helyett a profi angol blues dinamikáját használta. A Lord az általam látott eddigi legjobb zenekarával érkezett, nemzetközi tagokkal és magyar muzsikusokkal a fedélzeten. A műsor improvizatív szereplők kimeríthetetlen tárházát gyűjtötte magába, a közönségből merített ihletet és szereplőket: zenészeket és táncos lányokat egyaránt!
A lányok az erotikát, a Lord pedig az igét hirdette. Szövegeihez a világból tépte a témát. A ránk telepedett, életünket mérgező gazdasági rezsim tulajdonságáról, a ránk húzott érzelem és időgyilkos kényszerzubbonyról (életforma) énekelt. Szólt a szerelemről, és táncos nótákat is pörgetett a rongylábúaknak.
A közönség a tenyerén hordozta az óriás bébiként őrjöngő zenészt, aki árasztotta magából a szexualitást. A színpad előtt kitört a Sziget Love. Az energiától duzzadó lányok combjaik közé fogadták a Sziget pajzán ördögét. Kéjes sikolyok között, tekergőzve érezték a bluest!

A Blues Színpad fölötti mennybolt bársonyába beleégett a K&H Bank holdjának (gázos reklám léggömbjének) kékje. Ez volt a támogató jelenléte, akinek a szeme mindent lát.


  

A színpad előtti tér képe változatos volt: hol ülős – beszélgetős volt a buli, hol tombolós, pogós. A színpad népszerűsége egész héten töretlen volt. Ahogy eddig is, minden évben, a közönség már összefolyt az utca népével.
Koncepciónk szerint olyan zenék is meghívást kaptak idén a Blues Színpadra, melyek befolyásolták a blues kialakulásának történetét. Így lehetett, hogy a Firkin zenekar a maga ír punkjával - mely népi formájában nyomot hagyott a rhythm & bluesban is - a blueser közönség előtt koncertezett. A blues rajongó tömeg imádta a zenét és vidám esténk kerekedett.
A The Silver Shine psychobilly zenéje is telerakta a küzdőteret, bizonyítva, hogy a blues közönségétől ez a stílus sem áll annyira messze.
A klasszikusok hasítottak: a Blues Brothers-t vagy épp Jimi Hendrix-et idéző zenék, a chicagói muzsikát hozó Palermo Boogie Gang, valamint a bluest, rockot és funky-t játszó Hubert Tubbs - a Tower Of Power egykori énekese - kimagasló színvonalon szólaltak meg. A rockabilly napot a Sonny - Sophie páros uralta, és ahogy várható volt profi show-val jelent meg és sikert aratott a Mistery Gang is. A hazai blues hitelét az elit muzsikája biztosította Mohai Tamás, Szappanos György és Póka Egon képviseletében.
Hollandiát egy fiatal amszterdami gitáros, Gyo CC Kretz és zenekara hozta el hozzánk, rengeteg, a nézők közt helyet foglaló honfitársával együtt.
Kuriózumként az utolsó nap Európa egyik legjobb bandája, a Karen Carroll With The Mississippi Grave Diggers teremtett érzelmekkel és dinamikával átitatott teret, minőségi zenével és profi megszólalással. A koncert közepén felperdült a pódiumra egy 3 éves kissrác, Oláh Ábel, aki egész héten a színpad körül ólálkodott, leste a zenét, a fortélyokat és a mozgást. A maga módján, kis gitárjával végignyomta a koncertet, pillanatok alatt nagy feelinget és show-t teremtve! Megható pillanatokat éltünk át: egy ifjú zenész debütálásának lehettünk szemtanúi. A hitvallás, az út megtalálása és élvezete keveseknek adatik meg ily fiatalon. A közönség és a zenészek egyaránt átérezték a pillanat értékét, és a zenekar tiszteletbeli tagnak fogadta a fiatal titánt!
A blues, szilva a zene eleven kertjében, ami gyümölcsként és pálinkaként is nemesíti a testet - lelket egyaránt. A nemzetközi blues közönség érezte egymást. Kapcsolatok szövődtek, itt a jövőben már csak a nyelvi akadályokat kell áttörni.

Oláh Andor

A képeket Császár A. Márta készítette, akinek további fotói itt tekinthetők meg.


Albert Castiglia: Keep On
2010-09-19 | kritika


Kételyekkel telve ültem le Albert Castiglia új lemezének meghallgatásához. Kételkedve, hisz nem tudtam eldönteni, hogy valóban olyan jó zenész, mint az a kritikákban olvasható, vagy csak a sajtója ilyen erős. Briliáns, szuper hang, szuper dalok, karizmatikus előadásmód, megrázóan erős album egy virtuóztól, igazi bluesman, eredeti dallamok, mesteri slide munka – olvasható róla, s ha mindehhez hozzáveszem, hogy Junior Wells is felkérte, hogy szerepeljen a csapatában, akkor nyílván érthető az érdeklődésem.
Albert Castiglia 1969-ben New Yorkban született, 5 évesen szüleivel (édesanyja kubai-, édesapja olasz származású) Miamiba költöztek. 12 évesen kezdett el gitározni, s hamar rájött, hogy az érzelmeit legjobban a zenéje által tudja elmondani. 1990-ben csatlakozott a The Miami Blues Authority-hez, majd 1997-ben a Best Blues Guitarist címet szavazta meg számára a New Times Magazin. 2002-ben indította el szólókarrierjét a Burn lemezzel.
Az idén augusztusban megjelent Keep On címet viselő albuma immár a negyedik a sorban. A korongot, a csapatot alkotó trió (Albert Castiglia – ének, gitár, AJ Kelly - basszusgitár, Bob Amsel - dob), valamint a kísérőzenészek (Toby Walker – dobro, Bill Quinn - billentyűsök, Nicole Hart - ének, Emedin Rivera – ütőhangszerek, Sandy Mack - szájharmonika) jórészt élőben vették fel, így elképzelésünk lehet arról, hogyan is szólna ez a muzsika koncerten. A CD-n Castiglia öt saját szerzeménnyel szerepel, a többi Mack Rice, Bob Dylan, T-Bone Walker, Jack Fickel, Peter Green, Robert Nighthawk és John Lee Hooker szerzemény. Az album jammelős, spontán hangulatú, Castiglia dinamikus játéka érzelmekkel párosul, s kiválóan játszik elektromos-, akusztikus-, valamint slide gitáron is. Játéka eleven, felvillanyozza a hallgatót, mindemellett kerüli a sablonos megoldásokat. A korongon két akusztikus dal is szerepel a dobro géniusz Toby Walker által előadva.
A zenész ez idáig Dél-Florida színpadainak a kedvence volt, ezek után viszont kétség sem férhet hozzá, hogy a nemzetközi színtér is nyitva áll előtte.

Blues Leaf Records, 2010

hcs


Bullfrog Brown: Moon And Central
2010-09-17 | kritika


A két észt blues muzsikus, Alar Kriisa (ének) és Andres Roots (gitár) zenei együttműködése 2000-ben kezdődött. Közös zenekarukat, az Észtország legfontosabb export árucikkeként aposztrofált Bullfrog Brown-t a szájharmonikás Ullar Kart-tal kiegészülve 2003-ban hozták létre.
Az együttesnek megalakulását követően hamar sikerült felírnia nevét a blues zenei élet térképére. Felléptek Európa fontosabb fesztiváljain, de a punkos beütésű Delta blues muzsikát tartalmazó, folyamatosan megjelenő lemezeiket is kitüntető figyelem és komoly sikerek övezik. Dalaikat négy kontinens rádióadói játsszák, míg a 2008-ban megjelent Mother River Delta lemezüket a kanadai Blues Underground Network a Best European Release címmel illette.
Aktuális albumuk, az eredetileg EP-nek szánt Moon And Central néhány elektromos dal mellett akusztikusan előadott szerzeményeket tartalmaz. A slide gitáros Leave You Sleepin-t, a zenekar barátja, Dave Arcari előtt tisztelgő Years Past Midnight-ot és a szájharmonikás Steve Lury közreműködésével előadott Blues For Breakfast-ot hallva még a legkényesebb ízlésűek is csettinthetnek. A hanganyag értékét tovább növelik Andres Roots Bob Dylan stílusára emlékeztető dalszövegei – az 1995 óta keletkezettekből válogatva egy 40 oldalas könyvet mutattak be az idei Prima Vista Nemzetközi Irodalmi Fesztiválon.
Összességében egy igazán profi, kiérlelt munkát tett le a trió az asztalra. Ha osztályozni kellene, akkor egyértelműen megérdemli az ötöst az észt fiúk utolsó CD-je.

KWAQ Records, 2009

hoati


Grady Champion Featuring Eddie Cotton Jr.: Back In Mississippi Live At The 930 Blues Cafe
2010-09-14 | kritika


Grady Champion első felvételei az ezredforduló környékén a Shanachie Records gondozásában jelentek meg. A fiatal énekes-szájharmonikás nevét a Payin' For My Sins és a 2 Days Short Of A Week című CD-knek, majd azok lemezbemutató turnéinak köszönhetően a jövő nagy reménységei, Shemekia Copeland és Shawn Pittman társaságában emlegették.
Olyan sikert azonban, amire szinte minden blues rajongó felkapta a fejét csak 2010 januárjában, a 26. International Blues Challenge-en részt véve ért el. Zenekarával a 110 nemzetközi induló közül „Band” kategóriában az első, míg szóló előadóként a „Solo/Duo” kategóriában Matt Andersen mögött a második helyet szerezte meg. Ennek eredményeként meghívást kapott jelentős fesztiválokra, valamint az Earwig Music ismét kiadta a 2007 nyarán a 930 Blues Cafe-ban adott koncertje felvételét.
A több mint hetvenpercnyi hosszúságú anyagon állandó zenekara, a Grady Champion Revue kíséri a gitáros Eddie Cotton Jr. közreműködésével. A meglehetősen sokszínű album talán legkiemelkedőbb nótái a funky-s, fantasztikus szájharmonika szólót tartalmazó 1-800-Blu-Love és a Jacktown Swiff rap énekes segítségével előadott Policeman Blues, a lágyabb, meghittebb hangulatra vágyóknak pedig a Blues On Christmas-t ajánlhatom.
Grady Champion a blues nagy reménysége! Ha következetesen továbbmegy az általa megkezdett úton, nem is olyan soká beírhatja nevét a bluestörténet aranykönyvébe.

GSM Music Group / Earwig Music, 2008 / 2010

hoati


Lemezzel jelentkezett a soproni Blues Floor
2010-09-12 | hír


Tucatnyi év kellett ahhoz, hogy a Blues Floor elkészítse első albumát. A blues-rockot játszó együttes 1998-ban alakult Sopronban, igazi garázsbandaként – a zene szeretete miatt hozták létre jó barátok. Saját szórakoztatásukra muzsikáltak, egy éven át még csak fel sem léptek.
Ám ezután rászánták magukat a koncertezésre, s egyre több embert hódítottak meg eleinte feldolgozásokból, később már saját dalokból is álló műsorukkal. Sopronban több ízben is telt ház előtt játszottak a Liszt Ferenc Konferencia Központban, budapesti, vidéki, sőt osztrák klubok rendszeres fellépői.
Nem telt tehát eseménytelenül a tizenkét év, most azonban itt van a Blues Floor régóta várt első albuma, a Még egyszer újra. Tíz magyar nyelvű, saját dalt rögzített a Soundmaster stúdióban az egymást igazán érző ritmusszekció, azaz Rajkai József (basszusgitár) és Szolcsányi Szabolcs (dob), valamint a két kiváló szólista, Sásdi Tamás (gitár) és Horváth Gabi (ének). Méghozzá a bevett szokásoktól eltérően együtt játszva, hogy igazán élő muzsikát adhassanak a hallgatóknak. „Talán kellett is ez a tizenkét év ahhoz, hogy igazán jó legyen a lemezünk” – mondják a zenészek. „S most végre be tudunk lépni az ajtón, amelynek eddig csak a küszöbén toporogtunk. Amatőr zenekar vagyunk, ez tény – de nagyon reméljük, hogy a szó csak arra vonatkozik, hogy nem a zenéből élünk: a produkciónkra viszont nem.”


Alvin Lee az I. Budapest Blues Legends Fesztiválon
2010-09-11 | beszélgetések


Blues legenda a láthatáron! Alvin Lee, a Ten Years After alapítója és egykori szólógitárosa 2010. szeptember 25-én, Budapesten a Petőfi Csarnokban koncertezik. A 60-as, 70-es évek egyik legizgalmasabb gitáros egyénisége, a Jimi Hendrix, Eric Clapton, Peter Green, Rory Gallagher alkotta nagy gitáros-nemzedék kitűnő képviselője utoljára 2005-ben járt hazánkban.

Idén a hagyományőrző szándékkal megrendezésre kerülő I. Budapest Blues Legends Fesztivál sztárvendégeként köszönthetjük fővárosunkban a lánglelkű gitárost, aki negyvenévnyi koncertezéssel, és több mint húsz lemezmegjelenéssel a háta mögött méltán érdemel előkelő helyet a zenei legendák között. Szólóalbumain olyan hírességekkel közös felvételek találhatók, mint Jerry Lee Lewis, Jon Lord, Scotty Moore vagy D.J. Fontana. George Harrisonnal közös dalát, a The Bluest Blues-t sokan a valaha rögzített legtökéletesebb bluesnak tartják.
A mindig újító szellemben dolgozó Lee korát meghazudtoló kirobbanó formában készül a magyar közönség elé állni, hogy virtuóz gitárjátékba ágyazva ajándékozzon meg minket több mint 40 évnyi bluesban és rock and rollban gyökerező életérzéssel. Az est folyamán egy feltörekvő, a progresszív blues-rock rajongói körben már jól ismert első lemezes zenekar, a Bőrgyári Capriccio vezeti fel a rendezvényt. A hazai és az európai fesztiválok sztárzenekara, a Karen Carroll With The Mississippi Grave Diggers pedig a rá jellemző örömzenével pörgeti fel a hangulatot Alvin Lee előtt.

A Jamboree Produkciós Iroda által készített interjúból sok érdekességet megtudhatunk a "Nyugat leggyorsabb kezű gitárosa" címmel illetett zenészről.

Szakértők szerint a woodstocki Fesztivál legnagyobb eseménye a Ten Years After fellépése volt. Hogy látod ezt négy évtized távolságból? Milyen élmény volt?
Woodstock különleges volt az emberek miatt. Teljesen más időket éltünk. A 60-as évek életérzése, a remények, várakozások és a fiatalok tenni akarása itatott át mindent. Egységbe kovácsolt minket a közös cél, a háború és a fennálló rendszer ellen való fellépés. Mindez nem állt a zene útjában, sőt. A dolgok jobbra fordultak, de ahogy telt az idő és lankadt a figyelmünk, minden visszafordult önmagába.

A hatvanas-hetvenes évek fordulója a nagy gitáros nemzedék ideje volt. Ki/kik azok az egyéniségek, akik a legnagyobb hatással voltak rád kortársaid közül?
Minden zenésztársamat nagyra értékelem, de akik a legnagyobb hatással voltak rám, azok az ötvenes évek nagy előadói, úgy mint Scotty Moore, Chuck Berry és Franny Beecher. Korábbról jazz gitárosok, mint Charlie Christian, Barney Kessel és Wes Montgomery. Bluesban Freddie, B.B. és Albert King városi hangzását részesítettem előnyben, de igazi szenvedélyem Big Bill Broonzy, Lonnie Johnson és John Lee Hooker country blues zenéje volt. Ezek a hatások forrtak egybe, majd hoztak létre valami nagyon érdekeset és izgalmasat, mikor elkapott a rock & roll.

Mit gondolsz a tiédet követő generációról?
Kiváló zenészek vannak feltörőben, csak az a kérdés, hogy képesek-e megőrizni egyediségüket ebben az X-Faktor és Big Brother uralta világban. Nehéz lehet manapság valóban megismerni a zenét, és megtanulni hangszeren játszani, miközben videojátékok és a modern világ hi-tech eszközei árasztják el a fiatalok életét. Amikor én zenélni kezdtem, még televíziónk sem volt, és ennek nagyon örülök. Nem hiszem, hogy napi négy órát gyakoroltam volna, ha van otthon Playstation.

Hallasz manapság eredeti dalokat, vagy a te generációd már letett mindent az asztalra?
Még közel sem valósítottunk meg mindent, a mai napig is csináljuk... De komolyra fordítva a szót, természetesen rengeteg eredeti és kiváló zene születik ma is. Én személy szerint hiszek abban, hogy valami nagyszerű dolog van kialakulóban. Át kell törnie rengeteg szeméten, hogy felszínre kerüljön, de ott van valahol és közeledik.

Mi volt az oka a Ten Years Aftertől való elválásnak?
Túlhajtottság és a túl sok pénz. Nyolc évig játszottunk együtt, ami sok időnek számít. A nagy arénák és stadionok azonban kivették a húzást a zenekarból, és így számomra megszűnt a zenélés öröme. A kreativitásom szenvedte meg a rengeteg turnét. Az ezzel együtt járó felelősség és az életforma pedig egyszerűen gyilkolt engem. Ebből ki kellett szállnom.

Hogy lehet, hogy a zenekar tartotta meg az eredeti nevet?
Amikor felfedeztem, hogy az eredeti nevet használják, megkértem Őket, hogy változtassanak, mivel ez összezavarhatja az embereket, akik így az eredeti felállást várnák. Ők megtagadták ezt a kérésemet. Mivel jobb dolgom is volt annál, hogy éveket töltsek pereskedéssel, hagytam, hogy menjen minden a maga útján.

A szóló lemezeid közül melyik a legemlékezetesebb számodra?
Az On The Road To Freedom, mivel az volt az első szóló kalandom. A szabadságot jelentette ahhoz a pénzgyári munkához képest, amiben korábban találtam magam. Szabadon alkothattam, és új zenészeket ismerhettem meg, ami mindig inspiráló élmény.

A legutolsó 2007-ben felvett Saguitar című albumod 14 új dalt tartalmaz. Ezekből is fogunk hallani a budapesti koncerten?
Általában az elmúlt 44 évben játszott kedvenceimet szoktam előadni, melyek jól hangszerelhetőek trióra, és amelyekben mindig ott a lehetőség, hogy a szóló részek tovább fejlődjenek. Ezek a legfontosabbak számomra, hiszen sohasem játszom el kétszer ugyanúgy egyetlen szólómat sem. Ez az, ami a legnagyobb örömöt és kihívást jelenti a játék során.

Hogyan kategorizálnád magad? Blues, rock vagy rock and roll gitárosként?
Azt mondanám, hogy mindegyik vagyok egyszerre, de talán a blues-rock áll hozzám a legközelebb. Az emberek szeretik a zenészeket berakni egy “dobozba”, bár ezt ők maguk nem szokták megtenni.

Most is a kedvenc vörös Gibson ES-335 gitároddal érkezel? Mi a története ennek a szerelemnek?
Igen, mindig ezen a típuson játszom, azóta ez a kedvencem, hogy először láttam rajta Freddie Kinget játszani. Természetesen nem az eredeti, egykor Woodstockban használt gitárt hozom, hiszen az már nagyon régi és törékeny, pótolhatatlan darab.

A koncerted az I. Budapest Blues Legends Fesztivál keretén belül kerül megrendezésre. Milyen érzés, hogy élő legendaként tartanak számon?
Jobb élő, mint halott legendának lenni...

Üzennél valamit a fiatal magyar zenészeknek?
Csak menjetek egyenesen az orrotok után és játszatok a fületek szerint. Szálljatok le a Playstationről!


Ismét Blues Junior Breakdown
2010-09-09 | koncertajánló


Blues Junior Breakdown Vol. 3
Budapest, Gödör Klub
2010. szeptember 24.


Az előző két alkalommal megrendezett Blues Junior találkozók sikerére való tekintettel ismét összejönnek fiatalok és öregek, hogy egy jót jammeljenek és bulizzanak.
A Breaking Blues nyitja a programot, akik alig egy éves fennállásuk alatt a legtehetségesebb szárnybontogató blues bandák közé emelkedtek. Az est kakukktojása, a Csehországból érkező Tara Fuki két csellista lányt takar, akik minden koncertjükön elbűvölik közönségüket virtuozitásukkal és egyedi hangulatú előadásmódjukkal. A Vadvirágok Blues Band igazi fergeteges bluest játszik, szerepeltek már Sugar Blue-val és Eric Sardinas-szal, jövő év elején pedig Szófiában Johnny Winterrrel fognak fellépni.
A harmadik ilyen rendezvényen változik egy kicsit a koncepció, mivel a blues sztárok a jam sessionben fogják segíteni a fiatal zenészeket. Közreműködik Pribil György, az S-Modell gitárosa, valamint az egyik legelismertebb, legtechnikásabb szájharmonikás, Szabó Tamás.


B.B. & The Blues Shacks: London Days
2010-09-07 | kritika


A B.B. & The Blues Shacks egy nagyszerű blues banda, akiket sokan Európa legjobb tradicionális blues zenekarának tartanak. A 90-es évek közepétől kezdve az 1940-es és 1950-es évek zenéjét játszották, az Unique Taste című CD-jükön azonban váltottak, és a lemezre az 1960-as éveket idéző számok kerültek.
Ezt a vonalat követi a nemrégiben megjelent London Days is. Már az első hangok után szembetűnő, hogy óriási rutinnal játszanak a zenészek - ez nem meglepő, hisz jóformán már a teljes világot bejárták, s szuggesztív, magával ragadó muzsikájukkal és előadásmódjukkal Moszkvától egészen Barcelonáig szereztek maguknak feltétlen híveket.
Különleges értéke az együttesnek Michael Arlt éneke és szájharmonikázása, de a zenekar valamennyi tagjáról elmondható, hogy abszolút mesterei hangszereiknek, míg a vendégzenészek közül a szinte hatodik tagnak tekinthető Raphael Wressnig Hammond orgona- és Matt Holland trombita játéka emelkedik ki. A neves producer, Liam Watson (White Stripes, James Hunter) invitálására a londoni ToeRag stúdióban rögzítésre került lemezen az Once In A While (Is Better Than Never At All) feldolgozása mellett az együttes magját alkotó Arlt testvérpár számai hallhatók.
A brémai lemezkiadó által megjelentetett igényes grafikai tervezésű digipack CD egyetlen „hibájaként” az róható fel, hogyha egyszer betettük a lejátszóba, nehéz megállni, hogy más albumok rovására ne ezt indítsuk el újra meg újra.

CrossCut Records, 2010

hoati


Letz Zep: A dal ugyanaz marad hazánkban is
2010-09-03 | koncertajánló


Letz Zep Tour 2010 - 'Led Zeppelin - 30 Years Gone'
Budapest, Papp László Budapest Sportaréna
2010. szeptember 24.


Bármilyen hihetetlen, de már harminc év telt el azóta, hogy a dobos, John Bonham eltávozott és így a legendás Led Zeppelin feloszlott. A dalaiknak köszönhetően azonban a zenekart minden idők legmeghatározóbb együtteseként tartják számon azóta is. John Henry "Bonzo" Bonhamet a rockzene történetének egyik legnagyobb dobosaként emlegetik a zenészek és a kritikusok egyaránt. Tehetsége és egyedülálló stílusa óriási hatással volt a hatvanas évek végének zenei világára. Halála után a Led Zeppelin tagjai az alábbi nyilatkozatot tették közzé:
„Mindenkivel szeretnénk tudatni, hogy drága barátunk elvesztése után a zenekar tagjai és a menedzserünk is úgy érzi, hogy az eddig megtörhetetlen harmónia felbomlott. Ez arra a döntésre késztetett minket, hogy ebben a formában nem folytatjuk tovább.”

Innentől kezdve - eltekintve az olyan kivételes alkalmaktól, mint a 2007-ben az O2 Arénában tartott The Ertegün Concert - a Led Zeppelin visszautasította az összes felkérést, és az ezzel járó több millió dollár tiszteletdíjat annak ellenére, hogy John fia, Jason Bonham a helyébe léphetett volna.

A Letz Zep a tribute zenekarok közül az, amelyik a kritikák és a rajongók szerint is a leghitelesebben adja vissza a Led Zeppelin egyedülálló stílusát és életérzését. A legnagyobb zenei szaklapok is elismerően nyilatkoznak róluk, a Ticketmaster például az Egyesült Királyság legnépszerűbb emlékzenekaraként említi őket, és mint ilyen, a BBC1, a BBC2 és az ITV1 televíziós csatornák állandó vendégei. A legnagyobb büszkeséggel mégis az töltötte el őket, hogy maguk a Led Zeppelin tagjai elismerésük jeléül előzenekarként meghívták őket a Led Zeppelin Mothership című CD-je hivatalos lemezbemutató partijára a londoni Sohóba. A repertoárjuk felöleli a Led Zeppelin egész munkásságát, olyan dalokkal, mint a Black Dog, a Rock And Roll, az akusztikus Gallows Pole, a Babe I'm Going To Leave You, a Kashmir és persze a klasszikus Stairway To Heaven.

Az idők változtak, de a dalok ugyanazok maradtak.

A zenekar tagjai:
William Kulke (Robert Plant) - ének
Andy Gray (Jimmy Page) - gitár
Steve Turner (John Paul Jones) - basszusgitár, billentyűk
Simon Jeffrey (John Bonham) - dobok