Kiemelt koncertek


Blues for Blue 6.
2024.04.14.


Teddy Harpo
vendég:
Benkő Zsolt

2024.04.02.


Dan Patlansky

2024.04.20.


The Mojo
2024.04.26.


Fekete Jenő 60

2024.04.27.


Shemekia Copeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Archívum

Koncertek márciusban
2010-02-28 | koncertajánló


Big Fat Chubby & The Swamp Busters
2010. március 13. – Budapest, Williams Village Bowling & Country Club

Blues B.R.Others Show
2010. március 05. - Budapest, Old Man's Music Pub

Deák Bill Blues Band
2010. március 01. – Budapest, Morrison’s 2 Music Pub
2010. március 06. – Budapest, Békásmegyer
2010. március 09. - Budapest, Old Man's Music Pub
2010. március 13. – Budapest, Téglagyári Megálló
2010. március 14. – Győr, Petőfi Sándor Művelődési Ház
2010. március 19. – Szigetvár, Városi Sportcsarnok
2010. március 23. - Budapest, Old Man's Music Pub
2010. március 26. - Budapest, Josefina Blues Bell
2010. március 27. – Tatabánya, Puskin Művelődési Ház
2010. március 31. – Budapest, Morrison’s Music Pub

Ferenczi György és a Rackajam
2010. március 01. – Budapest, Szimpla Kert
2010. március 13. – Rákóczifalva, Varsány Közösségi Ház
2010. március 15. – Biatorbágy, Faluház

Hobo
2010. március 01. – Gyula - Circus Hungaricus
2010. március 05. - Budapest, Budapesti Kamaraszínház - Circus Hungaricus
2010. március 10. - Budapest, Budapesti Kamaraszínház - Circus Hungaricus
2010. március 11. – Herend - József Attila est
2010. március 12. – Veszprém, Expresszó Klub Mozi - Circus Hungaricus
2010. március 14. – Bakonybél, Faluház – Adjatok a kutyáknak húst
2010. március 16. - Budapest, Budapesti Kamaraszínház - Csavargók tízparancsolata
2010. március 17. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2010. március 18. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2010. március 19. – Inota, Retro Színház - Vadászat
2010. március 20. – Szentendre, Polgármesteri Hivatal - Tudod, hogy nincs bocsánat
2010. március 21. - Budapest, Budapesti Kamaraszínház - Tudod, hogy nincs bocsánat
2010. március 23. – Budapest, Angyalföldi József Attila Művelődési Központ - Hármasoltár
2010. március 26. – Jászberény - Circus Hungaricus
2010. március 27. – Nyíregyháza - Tudod, hogy nincs bocsánat
2010. március 30. - Debrecen, Csokonai Színház - Csavargók tízparancsolata
2010. március 31. - Debrecen, Csokonai Színház - Csavargók tízparancsolata

Jack Cannon Blues Band
2010. március 02. – Budapest, Szimpla Kert
2010. március 11. – Budapest, Picasso Point Blues & Jazz Klub

Jambalaya
2010. március 20. – Budapest, Take Five

Living Blues Project
2010. március 11. - Budapest, Jazz Klub
2010. március 14. - Budapest, Old Man's Music Pub
2010. március 25. - Budapest, Rockrandevú

Nemes Zoli & Horváth Misi
2010. március 10. – Budapest, Szimpla Kávézó
2010. március 24. - Budapest, Szimpla Kávézó
2010. március 29. - Budapest, Fat Mo’s Music Club

Pribojszki Mátyás & Kovács Erik
2010. március 03. - Budapest, Fat Mo’s Music Club

Pribojszki Mátyás Band
2010. március 17. - Budapest, Fat Mo’s Music Club

Rambling Blues Trió
2010. március 19. – Szeged, Belvárosi Mozi

Sonny & Horváth Misi
2010. március 09. – Budapest, Szimpla Kert

T. Rogers
2010. március 09. – Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. március 12. – Budapest, Fregatt Music Pub
2010. március 19. – Budapest, Fregatt Music Pub
2010. március 23. – Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. március 26. – Budapest, Fregatt Music Pub
2010. március 27. – Budapest, Yes Pub

Takáts Tamás Blues Band
2010. március 12. – Miskolc, Vian Klub
2010. március 13. - Baja
2010. március 20. – Kisújszállás

Tenderfoot Blues Unit
2010. március 13. – Budapest, Szilvuplé
2010. március 20. – Budapest, City Pub
2010. március 26. – Szentendre, Új Művész Étterem

Tengs-Lengs
2010. március 19. – Érd, Blues Tanya

Tom White és Barátai
2010. március 05. – Szekszárd, Húsvasaló Pub
2010. március 06. - Újhartyán
2010. március 13. – Nagykanizsa, Művelődési Ház
2010. március 16. – Budapest, Városmajori Gimnázium
2010. március 19. – Budapest, Hungexpo
2010. március 20. - Budapest, Hungexpo
2010. március 20. – Budapest, Lurdy Ház
2010. március 21. – Budapest, Hungexpo
2010. március 27. – Nagykőrös, Bols Jazz Cafe

Török Ádám és a Mini
2010. március 12. – Szigetvár, Flórián Rendezvényközpont
2010. március 13. – Dunaújváros, Music Land Zenesziget
2010. március 14. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. március 19. – Szigetszentmiklós, Könyvtár
2010. március 20. – Budapest, Budavári Művelődési Ház
2010. március 25. – Békéscsaba, Elefánt Söröző
2010. március 26. – Hódmezővásárhely, Ifjúsági Ház
2010. március 27. – Szeged, Port Royal étterem

Török Ádám és a Misi
2010. március 15. – Nyergesújfalu, Vidám Próféta Pub
2010. március 16. – Budapest, Szimpla Kert
2010. március 18. – Budapest, Lámpás Klub

Tűzkerék xT
2010. március 12. – Budapest, Csili Művelődési Központ

VasZoli és Özséb
2010. március 09. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Összeállította: Turista


Thorbjorn Risager: Track Record
2010-02-26 | kritika


A skandináv országok jól ismertek arról, hogy nagyszerű blues és jazz muzsikusokat adtak a zenei világnak. Ezt a tényt erősíti a látókörömbe került dán nemzetiségű blues előadók/zenekarok sora: a Mike Andersen Band, Thorbjorn Risager és Tim Lothar.
Thorbjorn Risager ez idáig 15 országban koncertezett, felvételeit a világ 65 rádióállomása játszotta. A tavaly megjelent Live At Victoria című, a svédországi Malmö városának színházában rögzített koncertfelvételen csak néhány új szerzemény volt hallható – ezzel szemben, a Track Record kilenc új, valamint Big Joe Williams örökérvényű szerzeményének, a Baby Please Don’t Go feldolgozását tartalmazza.
Risager zenéjében sok nagyszerű blues, rhythm ’n’ blues és soul művész hatása mutatható ki, ennek ellenére sikerült kialakítania saját, könnyen felismerhető stílusát.
A hattagú zenekar – aminek tagjai többségével 2003 óta együtt dolgozik – harmonikással és háttérvokalistákkal kiegészülve remek muzsikát produkál, tökéletes zenei hátteret biztosítva a gitáros-énekes részére, aki lenyűgöző, erőteljes, kissé rekedt hanggal rendelkezik.
Néhány dal, mely elvarázsolt: Let’s Go Down, Stand Beside Me és az Eyes That Turned Away.
A CD-t nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek meghallgatásra.

Cope Records, 2010

hoati


Nemzetközi turnén a Vadvirágok Blues Band
2010-02-24 | hír


A hétvégén a Vadvirágok Blues Band nemzetközi turnéra indul, mely során Magyarország mellett fellépnek Szerbiában, Bulgáriában és Romániában is.
A zenekar 2007-ben alakult fiatal egyetemistákból. Repertoárjuk a ’40-es, ’50-es évek blues-ától a ’70-es évek rock & rolljáig terjed, melyben megtalálhatóak Muddy Waters, John Lee Hooker, B.B. King, Jimi Hendrix, a Cream, a The Rolling Stones, a The Doors és a Hobo Blues Band dalai - de rendelkeznek saját, magyar nyelvű szerzeményekkel is.
A budapesti csapat fennállása óta közel 180 koncertet adott hazánkban és külföldön. Együtt zenéltek Vasko The Patch (Vasko Krapkata) bolgár blueszenésszel és Sugar Blue amerikai szájharmonikással.
A zenekar tagjai: Suba Attila – ének, Medve Attila – szájharmonika, ritmusgitár, Mátray Csanád – szólógitár, Krómer Márton – basszusgitár és Vértes Péter – dob.

hoati


Tim Lothar: In It For The Ride
2010-02-22 | kritika


Napjaink elektromos zenei dömpingjében üdítően hat, ha akusztikus produkcióval találkozik az ember. „Hibátlan tradicionális, de mégis egyéni hangú country blues Robert Johnson, Son House és társaik nyomdokában haladva.” – olvasható Tim Lotharról. Na de ki Ő, aki felüdülést hoz a zajos mindennapokba?
Tim Lothar 1968-ban született Dániában. Zenei karrierjét dobosként kezdte, majd 25 év elteltével a váltás mellett döntött, akusztikus gitárra nyergelt át és klasszikus amerikai delta blues-t kezdett el játszani. A szóló előadóművészi évei kezdetén nem tétlenkedett sokáig, 2006-ban, otthonában elkészítette a Cut To The Bone című debütáló lemezét. A korong pozitív fogadtatásban részesült hazájában és külföldön is: „Egy gitáros blues-zal a vérében”, „Egy újabb európai klasszis blues zenész” – lelkesedtek a kritikusok. Az album nemcsak ismertté tette a nevét, hanem ennek révén beutazhatta Európát.
2009-ben jelent meg a második In It For The Ride címet viselő lemeze, amin továbbra is Mississippi Blues-t játszik. A CD-n sikerült megtartania a bemutatkozó album nyersességét, továbbra sem díszítette túl a számokat, csak Ő van és a gitárja. Zenéjének fő érdeme az ismert szerzemények (Someday Baby Blues, Shake It And Break It, Mississippi Aberdeen, Careless Love, Stones In My Passway) személyes újraértelmezése, a jó saját dalok (In It For The Ride, Honeybee, Over There), valamint a hibátlan slide gitárjáték. A pozitív visszajelzés ebben az esetben sem maradt el, az angol Blues Matters magazin ezt írta róla: „Tim Lothar saját dalai annyira jók, hogy utána kell nézned, hogy sajátja-e, vagy Sleepy John Estes vagy Charley Patton szerzeménye.”. A gitáros az albumért megkapta az év Dán Blues Lemezének járó díjat.
A zenész az elkövetkező napokban többször is hallható lesz hazánkban, kár lenne kihagyni!

Magánkiadás, 2009

Turista


A hetvenes évek szellemiségét megidézve
2010-02-20 | beszélgetések


A Bőrgyári Capriccio 2000 tavaszán alakult, hogy népszerűsítse a blues, rhythm & blues, rock és progresszív rock műfaj ismert és kevésbé ismert, a '60-as, '70-es években született klasszikusait, valamint, hogy saját számokkal bővítse a magyar zenei palettát.
Míg első lemezük inkább az útkeresésről szólt, második, Progressive című albumuk már jól tükrözte a zenekar által követett zenei irányt.
Az új, Túlsó oldal című, saját szerzeményeikből álló CD-jük a hetvenes évek szellemiségét megidézve több hazai blues-rock híresség közreműködésével készült, mely bemutatójára 2010. február 26-án kerül sor.


hoati: Közel másfél éve beszélgettünk utoljára. Mi történt veletek azóta? Jó pár jelentős fesztiválon is sikerült fellépnetek!
Gazdag Viktor:
Igen, repül az idő. Szerencsére több emlékezetes bulink volt azóta, a Sziget Fesztivál Blues színpadán már visszatérő fellépők vagyunk, a Millenárison is volt egy szép emlékű bulink tavaly nyáron és több motoros találkozón is szerepeltünk. Emellett elég sok időt töltöttünk a stúdiómunkával.

h.: A zenekar tagsága némileg átalakult, mi indokolta ezt?
G.V.:
Az indok részben az új album, változtattunk a hangzáson és így billentyűn rendszeresen Nemes Zoltán játszik velünk, nagyon jól színesítve a zenénket; Paróczai „Tacskó” Attila a Mini mellett nálunk is basszusgitározik, az ő játéka tényleg új hangzást hozott, illetve Kecskés András ritmusgitárosként a rock világából váltott a blues-osabb hangzás felé.

h.: Az új, Túlsó oldal című lemezetek bemutatójára 2010. február 26-án kerül sor. Kérlek, mutasd be a friss anyagotokat!
G.V.:
Hosszú munka volt, több mint egy év, amíg elkészült - főleg azért, mert a stúdióban készítettük a számokat, később jöttek a szövegek és végül a vendégművészek. De úgy gondolom megérte, mert egy fogyasztható, színvonalas album lett az eredmény. A koncepcióm az volt, hogy mivel ez a banda első saját számokból álló lemeze, hívjuk el azokat a zenészeket, akik minket inspiráltak, akik zenéjén felnőttünk. Így pár szám erejéig vendégünk Török Ádám, Tátrai Tibor, Póka Egon és Németh Károly. Emellett pályatársaink közül Oláh Andor herflizik és Nemes Zoltán billentyűzik az albumon. A zenéket én írtam, több szövegíró is bemutatkozik az albumon, de Boros Gyuri (Ölveti Blues Band) barátom is írt egy remek verset.

h.: Hogyan sikerült az említett vendégművészeket megnyerni a felvételhez?
G.V.:
A bandánk jubilál, idén 10 éves. Ezen idő alatt jó kapcsolatba kerültünk sok zenésszel, így relatív egyszerű volt, inkább az időpont egyeztetések mentek nehezebben. Úgy gondolom, hogy a lemez mindenkit hamar meggyőzött a produkció színvonaláról.
Nekünk mindenképp óriási megtiszteltetés egy albumon szerepelni velük, nekem személy szerint dalszerzőként egy régi álmom teljesült!

h.: Tavaly a Magyar Dal Napján már bemutattátok a lemez anyagát. Hogyan fogadta a közönség?
G.V.:
Szép emlék nekünk, holott még korán sem voltunk kész a számokkal. Több százan voltak Óbudán, különösen a Cseh Tamás emlékére játszott Batthyányi tér blues aratott sikert!

h.: Az előzenekar szerepét a White Coffee tölti be. Mit kell tudni erről a bandáról?
G.V.:
Régi barátaink, majdnem egyszerre alakultak velünk, több közös koncerten vagyunk már túl.
Profi banda, hasonló felállásban játszanak, mint mi. Mindenképp érdemes meghallgatni őket, rendszeresen játszanak a Colombus hajón.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

hoati


Tomislav Goluban & Little Pigeon ForHill Blues: Zagorje Blues
2010-02-17 | kritika


Tavaly volt szerencsém bemutatni a horvát Tomislav Goluban és zenekarának, a  Little Pigeon ForHill Bluesnak a Mr. B. című lemezét. Recenzióm befejezésében kíváncsiságomnak adtam hangot, a folytatást illetően. És lőn, a napokban az énekes-szájharmonikás legújabb lemezét vehettem a kezembe.
Tomislav Goluban 1997-ben kezdett szájharmonikázni. Az azóta eltelt közel másfél évtizedben három stúdió lemeze és két maxi single-je jelent meg. Részvett a 2005-ös trossingeni World Harmonica Festivalon, ahol negyedik helyezést ért el, valamint a huszonötödik International Blues Challenge-en, Memphis-ben.
Zenéjében a country blues-t szülőföldje, Zagorje tradicionális muzsikájával kombinálja, melyhez némi zydeco, ragtime és gospel keveredik – e koncepció a Zagorje Blues-ra is igaz.
A CD-n található saját, valamint tradicionális dalok horvát nyelven szólalnak meg, mely cseppet sem zavaró. A közreműködő zenészek névsora meglehetősen hosszú, valamennyiük nevét felsorolni képtelenség, mivel harmincan voltak, így csak a két külföldi előadó, az amerikai Joe Filisko (szájharmonika) és az olasz Mike Sponza (gitár) nevét említeném meg.
Néhány kedvencem a lemezről: Isel budem v kleticu (Goluban és mentora, Filisko duó felvétele), Oj, mladoski moja (a XIX. században, az Osztrák-Magyar Monarchiában közkedvelt szlovák dal), Brzi vlak (először a hasonló című maxin volt hallható) és a Kaj god blues (1971-ben keletkezett szerzemény).
Összességében nem találtam gyenge pontot a lemezen, melynek dalai végig tele vannak vibrációval, de ugyanakkor érzékiséggel is. Tomislav Goluban a bevezetőben említett lemezével meglehetősen magasra tette a mércét, melyet az új albumával sikerült felülmúlnia.

Aquarius Records / Spona, 2009

hoati


Vörös szegfű blues
2010-02-15 | beszélgetések


A ’80-as évek második felében tűnt fel a hazai színpadokon az ausztriai Ripoff Raskolnikov. Jellegzetes alakját, zenéjét hamar megkedvelte a közönség. Őt kérdeztem zenéről, inspirációs forrásról, az új lemezéről…

Turista: Általában két dolgot szoktak veled kapcsolatban kiemelni. Elsősorban olyan kultikus figurákhoz, olyan dalszerzőkhöz hasonlítanak, mint Bob Dylan, Van Morrison és Tom Waits. Másodsorban meg szokták említeni, hogy később, egy másik korba születtél, mint ahogy kellett volna. Mit szólsz ezekhez a megállapításokhoz?
Ripoff Raskolnikov:
Van benne valami.

T.: Te hová helyeznéd magadat a zene világában?
R.R.:
Ezen nem szoktam elgondolkodni. Szeretek gitározni és időnként néhány dalt összerakni, és nagy örömmel veszem tudomásul, hogy ebből meg lehet élni, anélkül, hogy hatkor kelne az ember mindennap.

T.: A Bűn és bűnhődés című Dosztojevszkij regény hatására választottad a művészneved. Ez már több mint harminc éve történt. Azóta is olvasol szépirodalmat?
R.R.:
Igen, persze. Még mindig szeretem a XIX. századbelieket, de olyan angol nyelvű kortárs írókat, mint pl. Paul Auster vagy Kazuo Ishiguro is nagyon kedvelem.

T.: Sosem gondolkodtál azon, hogy néhány ausztriai vagy akár magyar zenészhez hasonlóan kiköltözzél az Egyesült Államokba?
R.R.:
Nem. Amúgy töltöttem egy kis időt az USA-ban, de nem találtam valami szimpatikus országnak.

T.: Mennyire figyeled a blues világ napi aktualitásait?
R.R.:
Egyáltalán nem.

T.: Mi hat rád inspirálólag napjainkban?
R.R.:
Ha az utolsó pár lemezemre gondolok, nem állíthatnám, hogy sok másról szólnának, mint a szerelemről vagy annak hiányáról. Ebben, úgy látszik, hűségesen követem a blues tradícióját. Ahogy a franciák szokták mondani: Cherchez la femme...

T.: Vonzódsz még hazánk felé? Ugyanis, ha az utóbbi éveket összegezzük, a mérleg nyelve nem éppen pozitív irányba mutat.
R.R.:
Ez sajnos igaz. Engem a sok jobboldali menetelés és zászlólobogtatás eléggé ijeszt. Ahogy, pl. a cigányokhoz viszonyul a magyarok többsége, az szerintem egyszerűen borzasztó.

T.: A közelmúltban rögzítetted az új lemezedet. Mesélnél erről?
R.R.:
Éppen a keverés fázisában vagyunk. Ugyanabban a felállásban vettük fel, mint a 2006-os Everything Is Temporary-t, és úgy néz ki, 14 dal lesz rajta. Azt a tényt, hogy a sok visszahallgatás során még nem untam meg az anyagot, azt igen jó jelnek érzem.

T.: Milyen témákat járnak körül az új dalok?
R.R.:
Ahogy már korábban mondtam…

T.: Többször felléptél már a Budapest Blues Fesztiválon. Ez idén sem lesz másként. Kijelenthetjük, hogy elismer, szeret a magyar közönség?
R.R.:
Csak nyugodtan!

T.: Játszani fogsz Pécsett és Szentendrén a dán Tim Lotharral is. Övé lett 2008-ban, Dániában a legjobb blues lemez. Mivel készültök erre az estre?
R.R.:
Különösebben nem készülök, gondolom Ő sem. Két valamit erő bluesman csak tud majd valamit improvizálni.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Turista


„A zene mindent felülírt az életemben.”
2010-02-13 | beszélgetések


Oláh Andor 1999-ben alapította meg a Blues Patika Közhasznú Alapítványt a műfaj népszerűsítése céljából. Az alapítvány koncerteket, fesztiválokat, turnékat, hangszeres oktatásokat és blues történeti előadásokat szervez. Az elmúl évben tizenkettedik alkalommal rendezték meg a Blues Patika Jamboree-t. Ennek apropóján kérdeztem a pályafutását 20 éve kezdő szájharmonikást.

hoati.: Tavaly, november végén tizenkettedik alkalommal került megrendezésre a Blues Patika Jamboree. Mennyire váltak be elképzeléseitek, hogy sikerült a fesztivál?
Oláh Andor.:
A Jamboree színes programot terített a látogatók elé. A partnerként társuló Gödör Klub adottságai teljesen megfelelnek nekünk, és a visszajelzések alapján a közönségünknek is. Ott laza körülmények között, akár egy sörrel, cigivel a kezedben is végignézhetsz egy koncertet.
A szervezés már az év elején elindult és több név is szóba került lehetséges fellépőként. Helyszínek között a budapesti mellett felmerült szlovákiai és csehországi rendezvény lehetősége is. Charlie Musselwhite és zenekara, a három helyszín közül a cseh partner válságviharát érezve visszalépett, ezzel kútba esett ez az ötlet és nagy csobbanással elmerült az iszapos vízben.
Közvetlen baráti szálak fűződtek Jeanne és Karen Carroll révén Koko Taylorhoz, de az érezhető nehézségek és a kaszás lassan végleg felszedte az ide vezető út köveit. Ezután kevés időnk maradt, így a hosszas ötletelés után szlovák partneremmel, Sajtos Ferenccel egyetértésben Mungo Jerry mellet döntöttünk, és utólag azt kell mondanom, hogy nem volt rossz a választás. A zenekar több mint kettő és fél órás muzsika élményében fürdette a közönséget egy igazi élő legendához méltóan.
A mai világban ritkán találkozom olyan zenésszel, aki tényleg szívből, élvezettel játszik a közönségnek. A profizmus néha már a kimért játékidőig terjed. Idegen tőlem, amikor azt látom, hogy a sztárzenekar dobosa az utolsó leütés után mesterien kidolgozott mozdulattal már a tokba is dobja az ütőket, és mintegy szimbolizálva a koncert végét behúzza a cipzárt.
Szerencsére a mi rendezvényünkre ez soha nem volt jellemző. Tavaly is jó muzsikával, baráti légkörben és hangulatban töltöttük az éjszakát hajnal fél ötig. Velünk volt Jimi Hendrix lelke, a hajnali kakasszó előtt tért vissza a túlvilági zenészek klubjába.
Saját bandám is komoly sikert könyvelhetett el. A rendezvény napján jelent meg a zenekar első lemeze, és ünnepléssel töltöttük az estét, igazi örömzenével sikerült bevonni ebbe a közönséget is.

h.: Esetleg egy momentum, egy sztori, amire évek múltán is szívesen emlékszel?
O.A.:
Millió van, de ami kötődik az eseményhez, az Mungo Jerry két és fél órás koncertjéhez fűződik. A koncert előtt megkérdezte, hogy mennyit játszhat. Hetven - kilencven percet kértem tőle, aztán ez jócskán több lett. Végül a hátam mögött nyugtalankodó zenészek miatt jeleznem kellet neki többször is, hogy sajnos lejárt az idő. Ők azonban csak nyomták a blues-t. Másnap a zenészek nevetve mesélték, hogy Ray beállított órája egyszerűen megállt, ezért felborult az időérzéke. Szerintem ez csak egy kedves magyarázata volt a zenében való elszállásnak, amit egy igazi blueser megért és elfogad. Végtére is nem siettünk sehová, előttünk volt még az éjszaka, és így kb. fél ötkor szálltak alá a Hendrix-esek.
Másnap Mungo Jerry-t a Klikk Fesztiválra vittem, Szlovákiába. Ott három órás fergeteges bulit játszott. Duracell nyúlként töltötte a közönséget. A tini feelinggel megáldott 63 éves mester tanított valamit a fiatal generációnak: játszani csak szívből érdemes!

h.: A Blues Patika Életműdíjat Török Ádám kapta. Nem látjátok célszerűnek egy olyan díj évről-évre történő kiosztását, mely a feltörekvő előadókat/zenekarokat célozná meg? Úgy gondolom, ez sokakra inspirálóan hatna.
O.A.:
Ezt a feladatot a tehetségkutatókra hagyom. A Blues Patika Életműdíj egy bizonyos műfaj, stílus iránti elkötelezettséget, és annak eredményeit díjazza.
Nincsenek már polihisztorok. Ahogy a világunk, úgy a blues is szétágazik milliónyi irányba. Különböző utakon halad tovább, és vannak vak ösvények, sokan bolyonganak. Van, aki rosszul választ vagy elviszi az életforma, vagy épp ellenkezőleg, a zenéje profi, de nincs meg az életforma. Ezek az előadók hiteltelenné válnak, ezeket nevezem hang zsonglőrnek, akiket benyel a hakni, stb. - vékony a jég, érezni kell a határokat. Találd meg magad, legyél mester!
Akik eddig díjat kaptak szerintem teljesen megérdemelten élvezik a kuratórium, és a közönség bizalmát, szeretetét. A nemzetközi blues elit tagjaivá váltak. Az elismerés, a tisztelet, nem megvásárolható. Ez a tehetség és az önzetlenség fizető eszköze. Egy fiatal zenész számára ijesztő lehet 20-30 évnyi eredményes munka, de hát ettől szép a díj kiérdemlése. Segítsen annyi, hogy az idő gyorsan repül, csak nem mindegy, hogy mivel töltjük a pergő perceket.

h.: A Mississippi Grave Diggers Karen Carrollal közös lemeze Evolution Revolution címmel jelent meg. Várható lemezbemutató turné itthon vagy külföldön?
O.A.:
Természetesen, most kerekedik ki egy közel két éves előkészítő munka. Karennel két éve dolgozom együtt. Tavaly júniusban robbantottam a régi formációt, és egy hónap alatt összeállítottam az új, állandó, ütőképes csapatot. A zenekar már ismert alakjai mellé feltétlenül fiatal, tehetséges zenészeket akartam behozni a lendület és a nyitott játék miatt. És természetesen fontos volt maga az ember is!
Mindenképpen nemzetközi vizekre szánom terelni a zenekar hajóját, mert ott a helye. Túl vagyunk már egy-két megmérettetésen. A visszajelzések alapján bárhol szívesen látják a bandát a blues nemzetközi élvonalában. Generációs váltás küszöbén állunk. Az élet törvényei szerint újra rendeződnek a sorok. A guruk helyébe csak guruk léphetnek a blues nagy világában. Mi készen állunk. Behajóztunk, csak a jó széljárásra várunk!

h.: A Jamboree Produkciós Iroda együttműködést alakított ki a Gazdasági Rádióval, mely minden nap 20 órától egy óra hosszban, Blues legendák címen, Kajárik Andrea szerkesztésében blues zenéket sugároz. Hogy épül fel egy műsor?
O.A.:
Nagyon egyszerűen. Ellátom a rádiót mérhetetlen mennyiségű blues-zal és különböző minőségi zenével. Ez nem csevegős adás. Azt egy másik rádióban szeretnék indítani.
Megállapodtam a Rockélet Magazinnal is, ahol rendszeresen, kéthetente jelenünk meg különböző írásokkal, kritikákkal a blues világából.

h.: Húsz éve kezdted a zenei karrieredet. Milyen tervekkel vágsz neki a soron következő éveknek?
O.A.:
A zene mindent felülírt az életemben. Ezzel tisztában vagyok, így már könnyebben kezdem a következő lapok megírását. Aranykort érzek, zenészként és szervezőként azt vallom, hogy a zenei szabadság madarának nem egy rozsdás kalitkában a helye, hanem a levegőben. Ezért meg is teszek mindent, ami tőlem telik.
Az életem zenével töltött első húsz éve hamarabb pergett le, mint ahogy egy láma egy imamalmot megpördít. Azt kell mondanom, hogy eléggé tartalmasan, aktívan, szórakozva töltöttem eddig is az életem és valószínűleg ezután sem lesz másként. Ez az életformám!
Nem akarok görcsösen mindent, mert a dolgok nagy része megtörténik magától is. Elég a teremtő gondolat, és az eddig hasznosított energia, idő végül pályára kell, hogy állítsa, és önjáróvá kell, hogy tegye az ötleteimet. Persze ember tervez, isten végez!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

hoati


Új blues-jazz klub indult Pécsett
2010-02-10 | hír


Február 5-én, a közkedvelt UFF zenekarral startolt a pécsi Monarchia Blues-Jazz & Rallye Club. Fekete Kálmán, a PMD Blues Band vezetője a Makári Blues Kocsmában megszűnt blues kocsma mozgalmat indította újra – a zenei paletta is bővült: a blues és társműfajain kívül a jazz is rendszeres pódiumot kap, és folytatódnak a havonta kétszer, csütörtökön zajló népszerű rali közönségtalálkozók. Belépő nincs.

A klub februári programjai:
2010. február 12. – Beat’s
2010. február 20. – Ági & PMD Blues Band
2010. február 26. – Stoni Blues Band

hoati


Budapest Blues Festival hatodszor
2010-02-08 | koncertajánló


Budapest Blues Festival 2010
Budapest, Petőfi Csarnok
2010. február 27. 16 óra


Idén, február 27-én hatodik alkalommal kerül megrendezésre hazánk legrangosabb blues eseménye, a Budapest Blues Festival. A fellépők névsora igazi sztárparádét ígér.

Itt lesz a Chicago Blues Királynőjeként aposztrofált Deitra Farr, ráadásul együttesének sorait erősíti a világ egyik legjobb blues gitárosa, Alex Schultz (ex-William Clarke, ex-Rod Piazza, stb.). A repertoáron chicago blues és hammond orgonával és fúvósokkal megtámogatott soulos, rhythm and blues darabok hallhatók.
Ian Siegal neve ismerősen cseng itthon is. Az angol muzsikus elképesztő karizmájával ezreket hódított már meg Magyarországon. Tavalyi lemezét a legkomolyabb angol zenei szaklap, a Mojo az év legjobb blues albumának választotta. Ian a Petőfi Csarnok színpadán többször is előfordult már, de saját együttesével most debütál itt.
Dánia komoly blues központtá fejlődött az utóbbi években - Tim Lothar tavalyi albumáért begyűjtötte az év Dán Blues Lemezének járó díjat, és meg kell hagyni, joggal. Hibátlan tradicionális, de mégis egyéni hangú country blues Robert Johnson, Son House és társaik nyomdokában haladva.
Kellie Rucker Los Angeles apró termetű, de hatalmas hangú énekesnője (aki mellesleg a szájharmonikával is mesterien bánik), hazánk legjelesebb csapata, a Pribojszki Mátyás Band vendégeként mutatkozik be a honi közönségnek. A hölgy képességeiről ha csak annyit mondunk, ő váltotta az Imperial Crowns-ból visszavonult Jimmie Woodot az együttes frontembereként (új nevükön Soul Return), az talán sokat elárul a kirobbanó energiájú előadóról.
Ripoff Raskolnikov olyasféle szerepet tölt be felénk, mint a hatvanas-hetvenes évek előadói: JJ Cale, John Hiatt, Bob Dylan vagy Van Morrison. Messze az átlag feletti kvalitású dalszerző és emellett karizmatikus előadó is. Közelmúltban rögzítette a legjobb magyarországi muzsikusok társaságában új lemezét, és a fesztiválon jórészt ezt az anyagot mutatják majd be.
A Vaughan testvérek, a ZZ Top és társaik által képviselt gitárcentrikus texas blues-rock számos követőre lelt Magyarországon, de így vannak ezzel szerbiai barátaink is. A belgrádi blues szcéna legfényesebben ragyogó új csillaga a Nesa Zlatanovic által alapított Texas Flood. A frontember egy rövid vendégszereplés erejéig már bemutatkozott az első Joe Bonamassa koncert előtt, illetve Little G. vendégeként láthattuk őt a tavalyi Gastroblues fesztiválon is. Ősszel a belgrádi Sportarénában ők melegítették be a közönséget a ZZ Top előtt.
A mocsárvidék nem csak a louisianai muzsikusokra hatott termékenyítőleg, hanem a moszkitókra is. A fertőzések gyorsan terjednek, óceánok sem állhatnak útjukba, így nem csoda, hogy a blues vírust a Dunakanyarban is elkapták páran. A Magic Mosquitoz a legnyersebb mississippi bluesból merítette az ihletet, de teljesen saját hangzást és show-t hoztak létre.
Az este végén a fesztivál főszereplői egy All Star Jam Sessionben közösen is fellépnek. Valószínűleg ez a megismételhetetlen örömzene önmagában is elég ok kellene, hogy legyen, hogy ezt az egyszeri élményt senki se hagyhassa ki.

A korábbi évek hagyományait folytatva idén is két színpadon zajlanak majd az események. Délutántól a késő éjszakába nyúlva kb. tíz óra tiszta blues várja a vendégeket, az idén 25 éves Petőfi Csarnokban.

Az első 100 érkező között kisorsolásra kerül 3 db gyönyörű Budapest Blues Festival póló.

A fellépő előadók, zenekarok elérhetőségei:

Chicago Blues Királynője
Deitra Farr Band km. Alex Schultz and Raphael Wressnig
www.deitrafarr.com
www.alexschultz.com
www.raphaelwressnig.com

Anglia első számú blues előadója! Az év blues lemeze 2009 (Mojo Magazine)
Ian Siegal Band
www.iansiegal.com

Régi kedvenc, új lemezanyag
Ripoff Raskolnikov Allstars
www.ripoffraskolnikov.com

Los Angeles legvagányabb énekesnője, a legnépszerűbb magyar harmonikás együttesével
Pribojszki Mátyás Band km. Kellie Rucker
www.matyaspribojszki.com
www.myspace.com/kellierucker

Az év blues lemeze Dániában 2008
Tim Lothar
www.timlothar.com

Nehézsúlyú blues-rock Belgrádból
Texas Flood
www.texasfloodband.com

Mocsári garázs-blues a Dunakanyarból
Magic Mosquitoz
www.myspace.com/magicmosquitoz


Ferenczi György és a Rackajam: Milyen lárma?!
2010-02-06 | kritika


Az énekes-szájharmonikás Ferenczi György zenei pályafutását a ’80-as évek közepén kezdte - napjainkig több mint 250 lemezen szerepelt, a Herfli Davidson és Rackajam nevű zenekaraival pedig Európa-szerte nagy népszerűségre tett szert.
A Milyen lárma?! című lemeze 2007-ben, egy új korszak nyitányaként jelent meg. A CD-n található 11 dal egyik fele saját szerzemény, míg másik fele Petőfi Sándor, Radnóti Miklós és Weöres Sándor megzenésített versei, melyek hol népzenei stílusban, hol blues-ban, egyszer szájharmonikán, máskor hegedűn játszva szólalnak meg, létrehozva a sajátos Rackajam stílust.
A lemezen Ferenczi különböző hangszereken előadott virtuóz, ugyanakkor kifinomult és túlzásoktól mentes játéka, zenei nyitottsága, továbbá sajátos humora meghatározó. A Rackajam tagjai más generációt képviselnek, ebből kifolyólag zenei gyökereik is máshol keresendők, mégis a közös hangot tökéletesen megtalálták a zenekarvezetővel.
A CD belső borítóján Gere Attila bortermelő, a híres villányi Gere Pincészet tulajdonosának sorai olvashatók a természet és az ember közti tökéletes harmóniáról, a muzsikus és a bor kapcsolatáról - kedvet csinálva az igényes zene melletti minőségi bor fogyasztásához.

Gryllus, 2007

hoati


A Blues Aperitiv tehetségkutató nyertesei
2010-02-03 | beszélgetések


A Jack Cannon Blues Band 2006 őszén alakult, akusztikus blues-t játszó trió. A zenekar 2008-ban megnyerte a Blues Aperitiv tehetségkutató versenyt, melynek köszönhetően felléptek Csehország egyik legnagyobb blues fesztiválján, a Blues Alive-on. „A trió fő csillaga Zoltai György harmonikás és énekes, nem szolgai módon játssza a standard mintákat, hanem nagyon is alkotó módon…” - olvasható a fesztivál szórólapján. További információk az énekes-szájharmonikásról, valamint a zenekarról az alábbi beszélgetésből tudhatók meg.

hoati.: A szájharmonika 14 évesen ragadott magával, nem sokkal később már Ferenczi Györgytől tanultál. Mi fogott meg ebben a hangszerben?
Zoltai György.: Magam sem tudom, hogy mi. Egyszer egy sítúrán hallottam a testnevelő tanáromat harmonikázni és nagyon megtetszett. Ő ajánlotta Ferenczi Gyurit, aki elkezdett tanítani és nagyon sokat köszönhetek neki.

h.: Milyen zenekarokban játszottál 2006-ig, a Jack Cannon Blues Band megalapításáig?
Z.Gy.: Sok zenekarban megfordultam, de a legfontosabbak a Deák Bill Blues Band (2001-2002), a Kentucky Publix (2003-2004, velük tradicionális bluegrass-t játszottunk) és az Another Country (2005-2006, egy bluegrass formáció Bruce Lewis-zal) zenekarok voltak.

h.: Kérlek, mutasd be a Jack Cannon Blues Bandet: kik a társaid, ők milyen zenei előélettel rendelkeznek?
Z.Gy.: Rajtam kívül a zenekar tagja Bíró Ádám és Gyergyádesz Péter, kiknek a zenei pályafutása ekképpen alakult:

Bíró Ádám (akusztikus gitár)
Kétszínű csend: 1993-1994, alternatív rock
Bíborköd: 1994-1997, blues-rock
Sulyom fiúk: 1997, 2004, hakni
Crazy Blues Band: 1997, blues
Detroit: 1997-2003, instrumentális progresszív rock
Handmade: 2003-2005, instrumentális progresszív rock
Smilemakers: 2004-2005, jazz & soul
F.C.Pop: 2005-2006, akusztikus pop-blues-rock

Ezek közül kiemelném a Bíborködöt, amivel ’95-ben bejutottak az országos Ki Mit Tudba, a Detroitot, velük számos sikerük volt és készítettek egy nagylemezt, mely nem jelent meg. Az F.C.Pop duó pedig az énekes Wiegand Gyula tragikus halálával ért véget.

Gyergyádesz Péter (nagybőgő)
Kentucky Publix: 2000-2004
Acousticure: 2003- (2008-ban Európa legjobb bluegrass zenekara címet nyerték el az EWOB-on)
Another Country: 2005-2006
Rodeó: 2005-2007

h.: Csehország egyik legnagyobb blues fesztiválja, a minden évben Sumperkben megrendezésre kerülő Blues Alive. Ide az előtte megtartandó Blues Aperitiv tehetségkutató verseny megnyerésével is be lehet jutni. Ti ezt 2008-ban megnyertétek. Honnét jött az ötlet, hogy induljatok a tehetségkutatón?
Z.Gy.:
Nem tudtuk, hogy tehetségkutató, egyszerűen csak elküldtem a jelentkezésünket. Kaptunk egy válaszlevelet, amit persze csehül írtak, egy ismerősünk lefordította és kiderült, hogy a beküldött anyagunk alapján beválogattak a versenybe, amiben már csak a legjobb 10 zenekar vett részt. Megnyertük, így 2008-ban a kisszínpadon, 2009-ben a nagyszínpadon játszhattunk.

h.: Kik léptek még fel a Blues Alive-on? Esetleg ti is rákerültetek a fesztivál hivatalos CD-jére?
Z.Gy.:
2008-ban csak a nagyszínpadi koncertek kerültek fel a CD-re, a tavalyi Blues Alive-ról pedig nem készült lemez, sajnos erről lecsúsztunk.
Kevés lenne a hely, hogy felsoroljam az összes zenekart. 2008-ban a kisszínpadon játszottunk, óriási klubhangulatú buli kerekedett. Végig ott állt az első sorban egy nagydarab néger blues arc, a koncertünk végén gratulált is nekünk. Akkor még nem tudtuk, hogy ki ő, de később James Cotton-nal láttuk a színpadon. Nagyon jólesett, hogy ő is értékelte a zenénket, nekünk az ő játéka tetszett a legjobban.
2009-ben leginkább Zac Harmon, Diunna Greenleaf és Gregg Wright közös műsora tetszett. Sosem szerettem igazán a chichago blues-t, de ez ütős volt.

h.: A márciusi cseh turnétok időpontjainak száma egyre bővül, ez is azt mutatja, hogy Csehországban csaknem sikeresebbek vagytok, mint hazánkban. Ezt a tehetségkutató megnyerésének köszönhetitek?
Z.Gy.:
Tavalyelőtt megismerkedtünk Prágában egy koncertszervezővel, akinek nagyon megtetszett a formációnk, így felvállalta a turnék szervezését - ezeket a márciusi bulikat is ő szervezte. Persze a tehetségkutatónak is sok kapcsolatot, koncertet köszönhetünk.

h.: Első lemezeteket Trendi címmel készítettétek el, mely eddig még nem jelent meg. Mi hátráltatja a CD kiadását?
Z.Gy.:
Tavalyelőtt megnyertünk egy itthoni országos tehetségkutató versenyt. Szerződést kötöttünk „velük” lemezkiadásra és promotálásra. 2009 januárjában el is készítettük a lemez anyagát (60 napon belül ki kellett volna adniuk) és vártuk, hogy kiadják. A végén már ügyvédhez fordultunk, de már felesleges volt, a cég ellen felszámolási eljárás indult 2009 decemberében. Logikus, hogy a tehetségkutatóra felvett támogatásokat is lenyúlták. Ebben csak az a rossz, hogy tavaly két pályázat is volt, ami az első lemezes zenekarokat támogatta, így ezekről lemaradtunk. Azt hiszem, több tehetségkutatóra nem megyünk.

h.: Blues With The Mouth-Harp címmel szájharmonika oktató tankönyvet jelentettél meg. Milyen visszajelzéseid vannak, mennyire keresik ezt? Te milyennek találod a hazai utánpótlást?
Z.Gy.:
A visszajelzések szerint jól sikerült, egy pár lelkes kezdő herflis fel is keresett. Kétszer nyomták már újból, szóval azt feltételezem, hogy viszik is. Tanítok is pár éve, de a szájharmonika tanuláshoz sok kitartás kell, és ez kevesekben van meg. Sokan vágnak bele, mert azt gondolják, hogy a szájharmonika egy könnyű hangszer, ami a súlyára igaz is. Van akiben a feeling van meg, van aki hajlandó gyakorolni, de a kettő együtt ritka.

h.: Milyen szájharmonikákat használsz?
Z.Gy.:
Most már legfőképp Seydel 1847 Classic-ot. A legjobb harmonika, amit valaha is használtam. 10 lyukas fa betétes diatonikus blues harmonika, ami acél lemezzel van felvértezve, nem úgy, mint a "hagyományos" herflik, amiket réz lemezzel készítenek. Gyors, iszonyat vastag hangja van és a tartóssága hihetetlen. Amúgy 20 féle típusú harmonikát biztosan használtam már eddig és a szétfújt harmonikáim száma 100 felett van (gyűjtöm a megboldogultakat egy ládában).

h.: Szájharmonikás példaképek, kedvenc lemezek?
Z.Gy.:
Amikor elkezdtem harmonikázni sok harmonikás tetszett Sonny Terry-től kezdve Lee Oskarig. Aztán egyre kritikusabb lettem, de Paul Butterfield akusztikus játékát és Ferenczi Gyurit azért kiemelném. Mindig is a torzítás nélküli tiszta játékot szerettem, nem értem minek kellenek effektek, hisz magában is állatul szól. Sajnos ezt kevesen művelik, így inkább gitárosokat hallgatok. Szeretem Donny Hathaway-t (zenéje számomra az igazi soul), Robben Fordot, Prince-t, az AC/DC-t (pl.: Back In Black) és Ian Siegalt - a Meat & Potatoes lemeze talán a legjobb, ha valaki nem ismeri érdemes utána járnia, nem fog csalódni! Hiteles, nem megcsinált "véres" zenélés.

h.: Terveitek a jövőre nézve?
Z.Gy.:
Tavaly év végén elkezdtünk dolgozni Kertész Ákossal (professzionális ütős), vele együtt szeretnénk újra felvenni a Trendi lemezt, élőben, egy jobb stúdióban. Ő főleg cajonon csatlakozik a zenekarhoz. Keresünk menedzsert és külföldi szervezőket, kapcsolatokat, ki szeretnénk adni a lemezt és minél több fesztiválon, klubban játszani, turnén részt venni.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

hoati


www.newattach.com
2010-02-01 | hír


„A 2007-ben megjelent Special Guest című CD után, végre itt az oly régen várt album, ami www.newattach.com címmel látott napvilágot.
Tom Nolimit és Dr. Trae megint hozta a formáját. A már klasszikusnak mondható páros nem szűkölködött a zseniális ötletekben. Igazi energikus, vérpezsdítő zenével álltak elő a fiúk. Elmondásuk szerint, ennek egyik oka, a közel 20 éves ismeretség.
Mint tudjuk, számtalan egyéb produkcióban láthattuk már együtt őket, a zene szinte minden műfajában. Így nem meglepő, hogy mostani anyaguk az elmúlt évek tapasztalatainak egyféle vetülete, összegzése, amelyben ezernyi stílus találkozik az általuk diktált hibátlan ízléssel.
A mai agyonhajszolt világunkban ritkán találkoznak egymással olyan előadók, akik ennyi év színpadi közös zenélés után, még mindig tudnak újat nyújtani egymásnak és a nagyérdemű hallgatóságnak.
A lemezen hallható számokban olyan énekes előadókkal találkozhatunk, mint Little G. Weevil, Nemes „Jambalaya” Zoltán, Long Tall Sonny, Jewel From Rhyme, Frenk, de ne feledkezzünk meg a hazai zenészpark legjobbjaihoz tartozó Szirtes Edináról (hegedű, vokál), Hámori Jánosról (trombita), Csejtei Ákosról (szaxofon), a groove király Bacsa Gyuláról, és a herflizés fenegyerekéről, Szabó Tamásról sem.
A 13 számot tartalmazó digitális hanghordozó, mind hangzásában, mind kivitelezésében követi az amerikai trendet. „Na kérem, itt egy anyag végre, és így kell ezt csinálni!”
A bőbeszédűnek egyáltalán nem mondható két géniusz - kérdésemre, hogy mik a legközelebbi terveitek, sokat sejtően így feleltek: „Tervek nincsenek, csak project.”
… és igen, igen, igen, milyen igazuk van!
Ezt a lemezt mindenkinek szívemből ajánlom, nem hiányozhat a polcokról, vagy a számítógépes zenei könyvtárból.

Gyerekek, nosza, nyomjuk fel az ájpodokra, legyen ez a zene a ma Beatlese.”

 
 

Tudom kissé provokatív a szöveg, de ez a lemezünk is erre lett kiélezve. Sokféle műfajban alkottam már, volt blues, keringő, pop, stb.. Nyitottnak érzem minden zenei műfajra magam, bár vannak irányzatok, amiket nehezen fogadok el. Tudom, többen mondják, ez nem blues. Pedig szerintem az, csak egy kis játék a betűkkel, pl.: „Seulb”. A bluesnak egy értelmezése lehet mindig is. Az „állandóság”. Állandóság, de lehet párosítani különböző más műfajokkal, ahogyan ez számtalanszor megtörtént már.
Egyre többször izgat a hangszerelés. Hazánkban nagyon sok hangszeres csak a hangszerében gondolkodik és nem a zenében. Nos, én nem ezek közé az arcok közé tartozom. Néha sikerül, néha nem. Persze ehhez az is kell, hogy viszonylag jártas legyél a különböző hangképekben, zenei irányzatokban. A lemezre került stílusok mindegyikét körbejártam, vagy még ifjú koromban, vagy most. Izgalmas dolgok születnek a világban, és mindig elgondolkodom, mennyire tudok lépést tartani a fejlődéssel.
A lemez a www.newattach.com címet kapta, ami egyben egy link is az interneten. Szándékosan adtam ezt a címet, hiszen a blues zene átértelmezése, ez esetben igazán jellemző, és a számok készítésénél, a közös munkában sokat e-maileztünk, töltöttünk le számokat, hangképeket az internetről.
Két nevet választottunk magunknak, mint ahogyan ez a DJ vagy remix világban elterjedt: Tom Nolimit - Dr.Trae (Bacsa Gyula). Ez szintén hozzátartozik a lemez arculatához. Mint közreműködő természetesen feltüntettük magunkat. Ezzel is kérdőjelet téve a gondolatra, hogy mi is ez?
Két hangszerelő, zeneszerző dalai zenészekkel feljátszatva. Ilyenre számtalan példa van a világban, pl.: John Cameron vagy Quincey Jones. Persze, Ők az igazán nagy hangszerelők közé tartoznak.

Fura dolog rátalálni egy zenésztársra 25 év után. Ez esetben Bacsa Gyulára akkor, amikor ezt a 25 évet együtt játsszátok le. Észrevenni, mennyi közös dolog van bennetek, gondolkodásban és zenei felfogásban. Nagyon jó érzés. Igazán büszke vagyok a barátságára. Kiegészítjük egymást.
Az élet sok jó zenészbaráttal áldott meg, Ők sokszor szétszóródnak a világban, vagy elmennek egymás mellet. Mindig is próbálom az értékes arcokat magam körül tartani és újakat keresni, ami ahhoz kell, hogy folyton megújuljak. Ez a lemez valahol egy komoly fintorgás. Meglepő, hogy a külföldi visszajelzések milyen pozitívak (tele van a levelesládám szmájlival), és fura, hogy a hazai zenészkollégák mennyire idegenkednek más stílusoktól, mennyire bezárkózottak.
Szerintem ennyi humornak és nyitottságnak bele kell férnie minden műfajba. Nem nagyképűségnek szánom, de kiemelném két neves blues előadó reakcióját a lemezről, az egyik Little Axe, a másik Son Of Dave. Velük visszajelzésük óta is levelezésben állok.
Jó olvasni, hallani pozitív visszajelzést. Én is nyitott vagyok mindenféle új megközelítésre, próbálkozásra. Látni, hallani valami mást, abból tanulni és azt alkalmazni a legtöbb.

Tom Nolimit