Archívum

Koncertek decemberben

2009-11-30 | koncertajánló

Benkő Zsolt & Garda Zsuzsa duó
2009. december 09. – Budapest, Szimpla Kávézó
2009. december 18. - Szekszárd, Húsvasaló Pub
2009. december 19. - Paks, Új Hullám Söröző

Blues B.R.Others Show
2009. december 16. – Dunaújváros

Blúz tér 10
2009. december 11. – Pécs, Makári Blues Kocsma

Bőrgyári Capriccio
2009. december 13. – Budapest, Fészek Klub
2009. december 18. – Budapest, Fészek Klub

Deák Bill Blues Band
2009. december 05. – Miskolc, Ifjúsági Ház
2009. december 09. – Budapest, Alcatraz Music Club
2009. december 11. - Nyergesújfalu
2009. december 12. – Szombathely, Végállomás
2009. december 18. – Tököl, Joker Söröző
2009. december 19. – Budapest, Téglagyári Megálló
2009. december 22. – Budapest, Morrison’s 2 Music Pub
2009. december 27. - Szekszárd, Sportcsarnok
2009. december 29. – Budapest, Josefina Blues Bell

Dr. Valter Blues Társasága
2009. december 03. – Debrecen, Havanna Kávézó

Hobo
2009. december 03. – Sopron, Hangár Music Garden - Circus Hungaricus
2009. december 05. – Budapest, Millenáris Teátrum - Circus Hungaricus
2009. december 10. – Budapest, Tivoli Színház - Circus Hungaricus
2009. december 11. – Debrecen, Csokonai Színház - Vadászat
2009. december 12. – Kolozsvár, János Zsigmond Unitárius Kollégium - Circus Hungaricus
2009. december 17. – Budapest, Tivoli Színház - Circus Hungaricus
2009. december 18. – Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2009. december 19. – Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2009. december 20. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2009. december 30. – Bakonybél, Faluház – Villon-est

Jambalaya
2009. december 01. – Budapest, Gödör Klub
2009. december 29. – Budapest, Sziluplé

Living Blues Projekt
2009. december 4. - Kiskunfélegyháza, Rocktár
2009. december 16. - Budapest, Kolibri Pince Kávézó

Nemes Zoli & Horváth Misi
2009. december 02. – Budapest, Szimpla Kávézó
2009. december 04. – Budapest, Szilvuplé
2009. december 16. - Budapest, Szimpla Kávézó

Özséb
2009. december 18. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Pribojszki Mátyás Band
2009. december 08. – Budapest, A38 Hajó
2009. december 27. – Budapest, Alcatraz Music Club

Sonny & Horváth Misi
2009. december 03. – Budapest, Lámpás Klub

T. Rogers
2009. december 11. – Budapest, Fregatt Music Pub
2009. december 12. – Budapest, Yes Pub
2009. december 15. – Budapest, Fat Mo’s Music Club
2009. december 18. – Budapest, Fregatt Music Pub
2009. december 26. – Budapest, Fregatt Music Pub

T. Rogers & Son Henry
2009. december 04. – Budapest, Fregatt Music Pub
2009. december 05. - Paks-Dunakömlőd, Faluház

Takáts Tamás Blues Band
2009. december 05. – Budapest, Rockrandevú
2009. december 12. – Zalaegerszeg, Robinson Music Pub
2009. december 17. – Budapest, Old Man's Music Pub
2009. december 18. – Tas, Napsugár Étterem

Tengs Lengs
2009. december 05. - Érd, Blues Tanya
2009. december 18. – Nagymegyer – Felvidéki Blues Karácsony
2009. december 19. – Budapest, Cadillac Sörbár - Lucifer Pincéje

Tom White és Barátai
2009. december 04. – Budapest, Amigo Bár - Rock ’n’ Roll Club
2009. december 11. – Budapest, Big Biker Pub
2009. december 13. - Dunaújváros
2009. december 16. – Szeged, Garabonciás Borozó

Török Ádám és a Mini
2009. december 11. - Várpalota, Kastélydomb - Kávéház étterem
2009. december 12. – Tarján, Öreg Favágó Kocsmája
2009. december 13. - Budapest, Budavári Művelődési Ház
2009. december 31. - Visegrád

Török Ádám és a Misi
2009. december 10. – Budapest, Pótkulcs
2009. december 15. – Budapest, Szimpla Kert

Tűzkerék xT
2009. december 4. - Kiskunfélegyháza, Rock-tár
2009. december 5. – Paks-Dunakömlőd
2009. december 11. - Budapest, József Attila Művelődési Központ - Club '68

VasZoli & Vladár Karcsi
2009. december 12. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Turista

„Számomra csak kétféle zene létezik…”

2009-11-29 | beszélgetések

A New Orleans-i zene legismertebb hazai népszerűsítője, a Jambalaya zenekar az októberben megjelent Végállomás, vagy utazás című CD-jével fontos állomáshoz érkezett, hisz a lemez magyar nyelven, csakis saját szerzeményeket tartalmaz. Erről, és még sok minden másról a zenekarvezető, Nemes Zoltán mesélt.

hoati: Országos ismertségre a Szabó Tamással közösen alakított Spo-Dee-O-Dee-val tettél szert. Közösen négy lemezt is készítettetek, mégis 2005-ben elváltak az útjaitok. Mi volt ennek az oka?
Nemes Zoltán: Arra a speciális rétegzenére, amit a Spo-Dee-O-Dee a zászlajára tűzött egyre kevesebb igényt éreztünk Magyarországon. Ez akkoriban – 2000-2005 környékén - általánosan jellemző volt az élőzenére, ilyen hullámvölgyek mindig is voltak és lesznek is, és sajnos sokszor okozzák a zenekarok vesztét. Nagyon jólesett azonban tavaly ősszel újra összeállni egy koncert erejéig, amit az Amerikából hazatért Little G.-vel (alias Szűcs Gáborral) és Sonny-val együtt összesen hat főre duzzadt formációval ejtettünk meg a Take Five Jazz Klubban. Tamással egyébként, azóta is számos egyéb lemez készítésén működtünk együtt közösen, alkalmanként szoktunk együtt játszani duóban, vagy kisebb formációkban.

h.: A New Orleans-i zene iránti szeretetedet már a Spo-Dee-O-Dee-ban is megtapasztalhattuk. Mi az, ami annyira megfogott ebben a zenei stílusban?
N.Z.: Amellett, hogy New Orleans zenetörténetbeli szerepe vitathatatlan, én mégis a legfontosabbnak azt a zenei értelemben vett „ízt” tartom, amivel ők - műfajtól függetlenül - bármilyen muzsikához hozzányúlnak. Fontos számunkra azt a New Orleans-i vonalat követni, ami a mai napig megújuló, azonban klasszikus módon zenei kérdés-felelet jellegű muzsikálást jelent.

h.: A Jambalaya zenekar első két lemeze New Orleans-i darabokat, valamint hasonló stílusban íródott saját dalokat tartalmaz. Mennyire sikerült megszerettetni a közönséggel e rétegzenének számító műfajt?
N.Z.: Szépen duzzadó közönségünk és a növekvő érdeklődés is azt mutatja, hogy a zenénknek idehaza is van létjogosultsága, nem csak külföldön. Persze az is igaz, hogy a műfajt sok esetben meg kell ismertetni az emberekkel, és ez külön kihívást jelentett, főleg a kezdetekkor. De számomra csak kétféle zene létezik, jó és rossz, ahogy egy zenekarnak is két útja lehet. Mi azt a rögösebb és hosszabb utat tudjuk csak elképzelni magunknak, amihez nem kell főzőműsorokban és szennylapokban feszítenünk műanyag emberek között.

h.: A zenekar harmadik CD-je Végállomás, vagy utazás címmel magyar nyelven jelent meg. Minek köszönhető ez a váltás?
N.Z.: New Orleans-i alapú muzsika hallható az új albumon, azonban ez már száz százalékban a mi zenénk. Magyarországon élünk, egész más hatások érnek itt bennünket. Szerettük volna az elmúlt időszak inspirálta saját gondolatainkat megmutatni zenei és szövegbeli értelemben egyaránt. A lemezen minden dal saját szerzemény. Külön öröm számomra, hogy a zeneszerzésbe ezúttal a tagokat is be tudtam vonni társszerzőkként.

h.: Milyen visszajelzéseket kaptatok a lemezbemutatóról, az új lemezről? Megkérhetlek, bemutatnád az albumot!
N.Z.: A lemezbemutató nagyon jól sikerült. Egy összetett hangszerelésű anyagot mutattunk be októberben az A38-on, ami a helyi erőknek köszönhetően nagyon jól megszólalt élőben. Külön energiát jelentett az Octovoice Énekegyüttes szereplése, akik a capella műsorukkal nem csak előzenekarként, de a Jambalaya programban a vokált erősítve is nagy sikert arattak. Aztán, ott volt rajtuk kívül Tóth Vera (ének), Varga Livius (ütőhangszerek), Kolmann Gábor (szaxofon) és Mohai Tamás (gitár), akik egytől-egyig szívüket-lelküket beleadva játszottak. Ők egyébként a lemezen is a vendégeink voltak. Az albumon szereplő többi vendég névsora is igen figyelemre méltó. Tommy Vig (vibrafon) egy igazi világsztár, aki többek között Frank Sinatrával és Eric Claptonnal is együtt dolgozott. Voga Viki nagyon ígéretes tehetségű énekesnő, most jelent meg az első önálló albuma Presser Pici bácsi ajánlásával. A fúvós szekciót a lemezen Almási Attila harsonán erősítette kiváló játékával. Végül, de nem utolsó sorban az albumon játszik Glaser Péter (nagybőgő) is, akinél az albumot készítettük. Az ő állhatatos munkájának köszönhetően úgy érzem örök érvényűt sikerült közösen alkotnunk. A dalok történetében központi szerepet kap az utazás fogalma. Az utazás azonban átvitt értelemben képzeletbeli állomások, hangok, érzések, fogalmak, és nem csupán helyek között folyik. A címadó dalban helyet kapó végállomás szó pedig, önmagában egy rossz üzenetet közvetítene. Mi azonban arra gondoltunk, miért ne fordítsuk meg a dolgot, és miért ne lehetne a mi végállomásunk valami újnak a kezdete.

h.: Az új CD-tek címadó dalához készült video klip már régóta megtekinthető az interneten. Mennyire van arra lehetőség, hogy ezt az országos zenei csatornák is játsszák? Várható újabb klip forgatása?
N.Z.: El is készült már az új klip a Tóth Verával közösen énekelt Mindenhol című nótára, és úgy tudom, a magyar MTV játszaná is. Ennek az intézése jelenleg folyik, úgyhogy remélem, minél előbb játszani kezdik. Az interneten már megtekinthető az új klip is. A Végállomás című klipünket egyébként a Duna Televízió rendszeresen szokta játszani, bízom benne a két klip – már csak eltérő mivoltuk miatt is - minél szélesebb körben utat tud magának találni.

h.: Hogyan tovább, milyen úton indultok el a következőkben?
N.Z.: Talán lesz jövőre új klip és sok egyéb tervünk van, de a legfontosabb, hogy mostantól az új album dalai életre kelljenek azáltal, hogy elkezdjük játszani őket országszerte.

h.: Mennyire keresett a zenekar külföldön?
N.Z.: Európában többfele jártunk már és nagy örömünkre ismét külföldi koncertek elé nézünk. Jövőre is, már biztosan látható, hogy játszani fogunk Németországban, Hollandiában és Ausztriában. Szervezés alatt vannak egyéb országok fesztiváljai és klubjai is. Részben új helyekre megyünk, részben visszahívnak, utóbbi szintén nagyon hízelgő, különösen olyan fesztiváloknál, akik nem gyakran szoktak egy fellépőt több ízben szerepeltetni. A legtávolabbi külföldi meghívásunk 2011 nyár elejére szól.

h.: Hobo új szólólemezén, a Circus Hungaricus-on is játszol. Milyen volt vele a közös munka?
N.Z.: A munka csak most kezdődött el igazán. Jelenleg a lemez bemutatójára készülünk, ami a Millenárison lesz. Ezt követően jövőre indul el a lemezbemutató turnésorozata országszerte. Hobóval együtt dolgozni különösen meghatározó élmény. Az én zenei irányultságomat, a blues muzsika iránti elkötelezettségemet neki köszönhetem, mondhatni zenészként ő hívott életre. Mindezen túl is nagyon jó hangulatban folyik a közös munka, a személyisége nagy hatással van rám. A csapat is nagyszerű, Madarász Gábor kiváló gitáros és a lemez zeneszerzője. Először dolgozom vele és nagyon megkedveltem őt, akárcsak a többieket. Egyedüli régi ismerősöm a csapatból Sántha Gábor barátom, a csapat másik gitárosa. Kiváló a ritmusszekció is, Hoffer Péter dobos és Kovács Barnabás basszusgitáros személyében.

h.: Elég gyakran fellépsz duóban, a szájharmonikás Horváth Misivel. Milyen dalok szerepelnek a repertoárotokban?
N.Z.: New Orleans-i zenéket játszunk, sokszor saját dalokat is, a repertoár azonban nagyban eltér a Jambalaya repertoárjától. James Booker, Dr. John, Johnny Adams, Tom Waits például gyakran kerül terítékre.

h.: Emellett van még olyan projekt, ahol szerepelsz?
N.Z.: Elsőre talán nem tűnik műfajba vágónak, mégis a saját zenémet játszom a Varga Livius (Quimby) vezette A Kutya Vacsorája nevű formációval is. Ezt úgy kell érteni, hogy az én New Orleans hangulatú honky tonk zongorázásom fuzionál a többiek különbözőségeivel. Ahány felől jövünk, annyiféle dolgot hozunk magunkkal, és ez már sok éve nagyon jól működik így együtt. Tulajdonképpen ez a jelenleg legrégebben működő formációm.

h.: Hazánk zongoristái időközönként közös boogie woogie esttel lepik meg a nagyérdeműt. Várható a közeljövőben hasonló megmozdulás?
N.Z.: Horváth Miska barátom szokott összehozni évente egy zongorista találkozót, remélem az idei sem marad el. Alkalmanként szóba kerül, hogy ezt gyakrabban is meg lehetne ejteni, nekem sincs ellenemre az ötlet.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

hoati

Zora Young: The French Connection

2009-11-27 | kritika

Európa és a blues zene kapcsolata az ’50-es években kezdődött, ekkor játszott először itt Big Bill Broonzy, s ekkor lépett fel a franciaországi Limoges-ban is.
A legnagyobb hatással a kontinensre az elkövetkezőkben Muddy Waters koncertkörútja volt, míg 1962-től American Folk Blues Festival néven, a német Lippman-Rau koncertügynökség európai hangversenykörutakat szervezett, fekete blues muzsikusok részvételével.
Zora Young, az egyik legtöbbet utazó énekesnő ’81-ben koncertezett először az öreg kontinensen - ekkor a „Blues With The Girls” turnén szerepelt. A show folyamán 1982 januárjában lépett fel a bevezetőben említett városban. A francia közönség felismerte/elismerte a tehetségét, így később több mint húsz alkalommal bonyolított le turnét gallföldön.
Ezek után nem meglepő, hogy az énekesnő francia zenészekkel készítette el az idei, The French Connection lemezét.
A zenekarvezető Bobby Dirningerrel – aki Limoges-ból származik – 1991-ben ismerkedett meg, egy svájci turné kapcsán. Kapcsolatuk nem szakadt meg, sőt a zenész játszott az énekesnő 2005-ben megjelent Tore Up From The Floor Up albumán is.
Az új CD stúdió és élő felvételek kombinációja, amit az elkészültük után, egy 16 hónapos időszak alatt raktak össze. A korong repertoárja Bob Dylantől a klasszikus blues dalokig terjed. Az albumon három csapat is hallható: egy koncert banda (a párizsi Natural Blues Band), valamint a stúdióban egy elektromos és egy akusztikus formáció.
A zenekarvezető gitáron, zongorán, orgonán és ütőhangszereken játszik, s a hallottak alapján úgy tűnik, tökéletesen tisztában van vele, mi szükséges ahhoz, hogy ihletett állapotba hozza az énekesnőt. Zora Young hangja meleg, keményen zümmögő, néhol háborgó. Technikájában érezhetőek a gyermekkorból megmaradt gospel gyökerek.
Ja, és ha még nem mondtam volna, Zora büszkén vallja, hogy harmadik unokatestvére Howlin’ Wolfnak.

Delmark Records, 2009

Turista

Johnny Rawls: Ace Of Spades

2009-11-24 | kritika

Johnny Rawls, a kortárs soul blues kiemelkedő alakja - akit a kritikusok egy lapon emlegetnek Mighty Sam McClainnel, Little Miltonnal és Bobby Bland-dal - nem ül babérjain, hisz évről-évre jelenteti meg albumait, melyek rendszerint Blues Music Awards jelölést kapnak.
Az ötvenes éveiben járó zenész aktuális hanghordozóján nem változtat az előző, a Red Cadillac albumon bevált recepten. A felvételek két stúdióban, két különböző formációval kerültek rögzítésre. A közreműködő texasi és montanai muzsikusok többségével a 2008-as albumon is találkozhattunk, azonban új nevek is feltűntek: Johnny McGhee (gitár) - Marvin Gaye és Natalie Cole együtteseiben szerepelt, valamint az L.T.D. zenekar tagja is volt, Lance Keltner (gitár) - Rod Stewartal közös munkáiról ismert, Destini Rawls (vokál) – az énekes, gitáros, zeneszerző lánya.
Johnny - változatlan szerzőgárda mellett - a lemezre feldolgozást nem szánt, mely elhatározását a stúdiómunka megkezdését megelőző este Bob Trenchard „enyhe rábeszélésére” megváltoztatott, ebből kifolyólag rögzítésre került Don Robey Ace Of Spades című dala. E darab O. V. Wright koncert repertoárjának állandó szereplője volt – Rawls ezzel a számmal akarta kifejezni tiszteletét néhai mentora előtt.
Az Ace Of Spades tizenkét, döntően középtempós dala semmilyen szinten nem ad okot a csalódásra, hisz azt kaptam, amit vártam: mívesen kidolgozott kompozíciók mind zeneileg, mind szövegileg. Jó hangszerelések, kiváló zenészi teljesítmények, összeérett csapatmunka.
Nem kell jósnak lennem, hogy kijelentsem, Johnny Rawls új lemeze előkelő helyet mondhat magáénak az évvégi, év elejei népszerűségi listákon.

Catfood Records, 2009

hoati

Boogie woogie és blues est Győrben

2009-11-22 | koncertajánló

Második Magyarországi Boogie Woogie és Blues Est
Győr, Richter Terem
2009. december 11.

Egy év után újra boogie woogie-tól lesz hangos Győr legpatinásabb koncertterme. Dániel Balázs, - alias Mr. Firehand - a tavalyi nagysikerű teltházas koncert után idén december 11-én 19:30 órai kezdettel ismét a Richter Terembe várja a boogie, a blues és a virtuóz zongorázás kedvelőit egy garantáltan vidám és színvonalas szórakozásra. A fiatal tehetség idén a műfaj egyik nagyágyúját, a svájci Silvan Zingg-et hozza el Győrbe. A zongorista Hollywood, Szaúd-Arábia, India és Kína után itt mutatkozik be először Magyarországon. Balázs egy sikeres külföldi turné után új formációban, dobos és bőgős kíséretében, triójával fog a közönség elé lépni. A műsor hangulatát profi boogie woogie táncosok és több meglepetés vendég is fokozza.
Az országosan egyedülálló, sőt nemzetközi érdeklődésre is számot tartó „Második Magyarországi Boogie Woogie és Blues Est”-et egy, a Golden Ball Clubban tartandó „afterparty” zárja, ahol ismét lehet találkozni a fellépőkkel, és táncparkett várja a bulizni vágyókat.

Nyáridő a Mungo Jerry zenekarral

2009-11-19 | beszélgetések

Az 1970-ben feltűnt Mungo Jerry zenekar nevét meghallva mindenkinek az In The Summertime című szám ugrik be, mely dal szinte példa nélküli módon hét hétig vezette a brit slágerlistát. A zenekar körüli „Mungomania” akkortájt, már-már a Beatles körüli felhajtást kezdte idézni. Bár a kezdeti évek zajos sikere idővel csendesebb lett, a zenekar mindmáig működik, és sikeresen koncertezik. A Ray Dorset által vezette csapat a XII. Blues Patika Jamboree fő attrakciójaként immár másodszor lép fel Magyarországon.

hoati: 1972-ben jártál már hazánkban. Milyen érzés volt akkor egy szocialista országban fellépni?
Ray Dorset: Nem nagyon volt különbség, talán az egyetlen dolog, ami feltűnt, hogy a magyar közönség kissé visszafogottabb és udvariasabb volt, mint a nyugati országokban.

h.: A ’70-es években a zenekar körüli „Mungomania” már-már a Beatles körüli felhajtást kezdte idézni. Miben látod sikeretek kulcsát?
R.D.: Valószínűleg annak köszönhető, hogy a hangzásunk és a megjelenésünk is egyedi volt.

h.: Mely albumotokat tartod a legjobban sikerültnek?
R.D.: Ez mindig éppen a hangulatomtól függ. Leginkább a Candy Dreams–t szeretem hallgatni, de például vezetéshez a Boot Power, vagy az Adults Only albumokat javasolnám mindenkinek.

h.: Jelenleg kik alkotják a zenekart? Zeneileg hova helyeznéd magatokat?
R.D.: A felállás: Alan Johnson - gitár, Mark David - dobok, John Playle - basszusgitár, Toby Hounsham - billentyű, és jómagam, harmonika, gitár és ének.
Erősen tradicionális blues, rockabilly, r&b alapú zenéket játszunk. Minden a groovokon alapszik rengeteg spontaneitással és improvizációval.

h.: Az elmúlt hónapokban néhány koncerteteken fellépett veletek az alapító tag, Paul King. Milyen érzés volt újra együtt zenélni Paullal? Mennyire jellemző, hogy a régi tagok feltűnnek koncertjeiteken?
R.D.: Volt ugyan egy megbeszélésem Paullal, de végül nem léptünk fel együtt. Mike Cole, aki az eredeti Mungo Jerry felállás bőgőse volt gyakrabban megfordul egy-egy koncerten, sőt lemezfelvételhez is csatlakozott a jelenlegi felálláshoz. Tartom a kapcsolatot a régi Mungo Jerry tagokkal és gyakran beszélünk arról, hogy a jövőben összeállunk egy-egy projekt erejéig.

h.: Jövőre ünneplitek 40 éves fennállásotokat? Milyen különlegességekkel készültök a jubileumra?
R.D.: Rengeteg fellépésünk lesz. Az ünneplést Los Angelesben kezdjük januárban, fellépünk Cannes-ban, több fesztiválon Monacóban. És tervezünk egy Angliai turnét is. Nem utolsó sorban pedig Stephen Phipps tollából megjelenik rólam egy életrajzi könyv.

h.: Számos slágerlistás dalotok közül a legismertebb az In The Summertime című. Melyek azok, amiket még mindig repertoáron tartotok és a budapesti koncerten is meghallgathatunk?
R.D.: Nem készülök előre összeállított listával, de valószínűleg játszani fogjuk az Open Up, Lady Rose, Baby Jump című dalokat, és talán elhangzik majd az is, hogy: Alright, Alright, Alright...
Már nagyon várom, hogy újra találkozhassak a magyar közönséggel.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg. Köszönöm a segítséget a Jamboree Produkciós Iroda munkatársainak.

hoati

Gwyn Ashton: Two-Man Blues Army

2009-11-16 | kritika

Ausztrália Stevie Ray Vaughanje, Gwyn Ashton miután sikeres koncertet adott a zeneipar egyik legjelentősebb európai szakvásárán, a 2008-as berlini Popkomm-on és tiszteletét tette a londoni Birminghamben a Music Live kiállításon, Dave Small dobos társaságában rögzítette legújabb CD-jét, a Two-Man Blues Army-t.
A lemezen Gwyn és Dave izgalmas alternatív, psychedelic blues és rock duót alkot, lebontva a határokat a különböző zenei stílusok között. Zenéjük nyers és szenvedélyes, Gwynt az erőteljes hangja és a jellegzetes gitárstílusa teljesen egyedivé, kilométerről felismerhetővé teszi.
Töltelék darab nincs a lemezen, mely a Crossroad Bluest (Robert Johnson) és az Outside Woman Bluest (Arthur „Blind Willie” Reynolds) leszámítva Ashton profi módon megkomponált és előadott szerzeményeit tartalmazza - bonus track-ként a Million Dollar Blues rádióbarát verziója került fel.
Ha nyitott vagy és szereted az újat, ha szívesen hallgatsz bluesos beütésű modern zenét, akkor ez a Te lemezed!

Fab Tone Records, 2009

hoati

Régóta blues van - dalszövegek Vas Zolitól

2009-11-14 | névjegy

Durva világ, durva élet

Lépek az utcán merengve,
Ujjak nyúlnak a zsebembe.
Cipőmből eltűnt a zokni,
Nem könnyű, de meg kell szokni.

Drinkbár előtt elidőznék,
Keresztapu mögül őr néz.
Remélem, már elég fáradt,
S nem ereszt belém egy tárat.

Durva világ, durva élet,
Mitől tudsz oly édes lenni, mint a méreg?
Durva világ, durva élet,
Senki mással nem cserélek.

Vörösen száll le az alkony,
Volvót kötnek el a sarkon.
Lány kérdi, hogy nincs-e kedvem.
Mit is kéne most felelnem?

Hazamegyek, megy a tévé,
Minden hatalom a képé.
Van képük a gengsztereknek,
Mosolyogva integetnek.

Durva világ, durva élet...

Este van már, késő este,
Sötétség ül Budapestre.
Ablak alatt megy az üzlet,
Pilláim elnehezülnek.

Álmomban az utcát járom,
Géppisztoly lóg minden vállon.
Néha jön a jard, hogy szétüt,
Akkor ezt is megbeszéltük.

Durva világ, durva élet...

Vas Zoli

„… tekerjétek fel a hangerőt!”

2009-11-13 | beszélgetések

Karen Carroll, a Chicagóban született, jelenleg Németországban élő blues díva és zenekara, a magyar és szlovák nemzetiségű zenészek alkotta Mississippi Grave Diggers 2009 nyarán adott egyik koncertje rögzítésre került. Az est hanganyaga CD-n, Evolution Revolution címmel jelenik meg, mely bemutatójára a XII. Blues Patika Jamboree keretein belül kerül sor. Ennek apropóján válaszolt a kérdéseimre a hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő énekesnő.

hoati: Édesanyád - annak ellenére, hogy nemcsak ő, hanem keresztszüleid, Bonnie Lee és George Freeman is zenészek - óvott a zeneipartól. Mit gondolsz miért féltett?
Karen Carroll: Azoktól a nehézségektől féltett, amikkel szembe kell nézni, ha az ember ezt a pályát választja. Nem akarta, hogy megsérüljek, mivel nőként nagyon nehéz érvényesülni ebben a szakmában.

h.: Zenei karrieredet 14 évesen kezdted, éppen az ő zenekarában. Az eltel évek során mennyire volt jellemző, hogy közösen szerepeltetek? Valamiféle többletet adnak ezek a fellépések?
K.C.: Édesanyámnak köszönhetem, hogy megtanultam és megszerettem a bluest. A mai napig örülök minden alkalomnak, mikor együtt állhatunk színpadra. Már Magyarországon is volt alkalmunk együtt fellépni. Minden fellépés nagyon fontos, boldog vagyok, ha úgy érzem, hogy a közönséget sikerül megérinteni a zenével.

h.: Szülővárosodban, Chicagóban számtalan „sztárral” zenéltél, később mégis Európába, Németországba költöztél. Mi végett döntöttél így?
K.C.: Talán az az oka, hogy elegem lett az ottani kötöttségekből. Ha valamilyen stílusba egyszer besorolnak, szinte lehetetlen váltani. Nem engedték, hogy másként énekeljek, mint ahogyan elvárták. Egy idő után sikítani tudtam volna az egésztől. Elegem lett és ez rányomta a bélyegét az életmódomra. Klubozás, éjszakázás, drogok... mindez talán egy „könnyű” élet látszatát keltheti, de valójában közel sem az.

h.: Az öreg kontinensen könnyen megtaláltad a helyed? Sikerült hamar zenésztársakra lelned?
K.C.: Igen. Európai turnéim során rengeteg ismerőst szereztem, és mikor úgy alakult, hogy letelepszem, sokan jó barátokká és zenésztársakká lettek. Segítettek és mellettem álltak.

h.: Mik az amerikai és az európai blues élet főbb különbségei?
K.C.: Alapjában véve nincsen különbség. A blues az életről szól. Nincsen a földön ember, aki ne érezte volna még a „bluest”. Mindannyian emberek vagyunk, így hát mi lehet a különbség? OK, talán azt mondhatom, hogy az Európaiak kissé visszafogottabbak, az amerikai közönség üvölt és énekel a koncertek alatt, kommunikál a zenészekkel, az európai inkább csak hallgatja.

h.: Meglehetősen kevés lemez jelent meg a pályafutásod során. Hogy látod, mi volt ennek az oka?
K.C.: A pénz.

h.: A XII. Blues Patika Jamboree-ra jelenik meg első közös lemezetek állandó zenekaroddal a Mississippi Grave Diggers-el. Bemutatnád az albumot néhány szóval?
K.C.: A lemezt egy budapesti koncert alkalmával, Michael Jackson halálának másnapján vettük fel, ami egyben a fiam születésnapjának dátuma is. Nagyon szomorú voltam, de a zenekarom átsegített ezen. Ez a közös munkánk igazi varázsa, és ez a lemezen is hallható: blues és mojo.

h.: Közös tervek a jövőre nézve? Mit gondolsz, az amerikai közönségnek tetszene a zenekar?
K.C.: Szeretnénk minél többet turnézni.
Biztos vagyok benne, hogy az amerikai közönség szeretné! A srácok a blues fejlődését képviselik, fiatalok, őszinték, megismerik és közvetítik a tradíciókat, de fel is rázzák kicsit... hát ez az, amiről minden szól.

h.: Üzensz valamit a magyarországi rajongóidnak?
K.C.: Köszönöm, igen. Meg szeretném köszönni a sok elfogadást és jó érzést, amit tőlük kaptam, remélem, hogy ebben Ők is osztozni tudnak egymással, egyszóval: köszi, hogy hallgatjátok a zenét, és tekerjétek fel a hangerőt!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg. Köszönöm a segítséget a Jamboree Produkciós Iroda munkatársainak.

hoati

Évfordulós CD a Tűzkerék xT-től

2009-11-11 | hír

Novemberben, péntek 13-án jelenik meg az esztergomi Tűzkerék xT maxi CD-je, amely több aktuális évfordulónak állít emléket. 40 éve sorsfordító, történelmi léptékű események zajlottak le a világban.
1969. július 21-én greenwich-i idő szerint 3 óra 56 perckor Neil Armstrong amerikai asztronauta a Holdra lépett.
1969. augusztus 15-én kezdődött meg a Woodstock Music and Art Fair néven a korszakalkotó jelentőségű fesztivál. A háromnapos rendezvényre a New York állambeli Bethelben került sor Max Yasgur farmján, ahol több mint 400.000 ember, többnyire jegy nélkül, élvezte a muzsikát és az egyéb kiegészítőket. A fellépők sorát lehetetlen lenne felsorolni, néhány név a színpad hősei közül: Jimi Hendrix, Janis Joplin, Canned Heat, Grateful Dead.
A Tűzkerék xT legénysége – Anda Bálint (ének, gitár), Geletey György (dob), Tóth Tamás Béla (basszusgitár) – e jeles évfordulók tiszteletére feldolgozta a legendás Taurus együttes (Radics Béla szupergroupja!) egyetlen autentikus kislemezének dalait: a Zöld csillag és a Szólíts meg, vándor című nóták vadiúj hangszerelésben, szuperszonikus intenzitással szólalnak meg e reprezentatív, korlátozott példányszámban megjelenő hanghordozón.
A maxi CD egyben ízelítőt is ad a most készülő új Tűzkerék xT album hangzásvilágából, amely reménység szerint 2010 tavaszán Vedd el! címmel kerül a boltokba.
Addig is mindenkit szeretettel vár a zenekar november 13-án a lemezbemutatóra, amely Budapesten a József Attila Művelődési Központban, a Club ’68 keretében kerül megrendezésre. Az est díszvendége a népszerű zenész, Póka Egon basszusgitáros, Radics Béla egykori zenésztársa lesz.
A CD megjelenését támogatta László András és a Radics Béla R.B. Emléktársaság, ezzel a kiadvánnyal is ünnepelve, hogy 10 évvel ezelőtt, éppen novemberben alakult meg az egyesület!
További információk a zenekarról: www.tuzkerekxt.hu, valamint 20 373 7320 (Nagy Anita).

Blues Patika Jamboree a Gödör Klubban

2009-11-09 | koncertajánló

XII. Blues Patika Jamboree
Budapest, Gödör Klub
2009. november 27.

A fesztivál idén is a Gödör Klub és a Blues Patika Alapítvány összefogásának köszönhetően valósul meg. A rendezvény koncepciója ebben az évben is nyitás a közönség felé, a blues széles körben való népszerűsítése egy szakmai workshop keretén belül, hazai és külföldi szakemberek, valamint szervezők meghívásával. Célja, hogy mindazok, akik szeretik a bluest, egyáltalán a minőségi élőzenét, egy emlékezetes estének lehessenek szem- és fültanúi.
Az igazi fekete blues kortárs képviselőjeként, a házigazda zenekar, a Mississippi Grave Diggers és Karen Carroll, a „Fekete Boszorka”, chicagói blues díva mutatja meg azt, hogy milyen a mojo fekete varázsa.
Sztárvendégünk, Mungo Jerry igazi világsztár és a blues korai hőskorszakának slágergyárosa. A ’70-es és a ’80-as években nem múlt el úgy nap, hogy ne szólt volna a banda valamelyik szerzeménye a szekrény méretű Orion rádióinkból. A zenekar, egy-egy Youtube-on található felvételét pedig már többen nézték meg, mint Magyarország összlakossága.
Az éjszakai órákban, Mungo Jerry napfényes hangulata után a keményebb hangzást kedvelő közönség éhes fülei sem maradnak kielégítetlenül. November 27-én Jimi Hendrix születésnapját ünnepelve sessiont hirdettek a magyarországi Hendrix fanatikusok között, akik egyébként világszínvonalra fejlesztették mániájukat! Emellett külhonból is várnak egy-két gitárnyúzót. A session házigazda zenekara Petendi Tamás és bandája. A vendégzenészek illusztris névsora (Szagán György, Halper László, Fekete Jenő, Superman, Johnnie Shepperd (SK), Gyo CC Kretz (NL)) fergeteges hangulatot ígér.
Mindemellett két különböző karakterű hazai zenekart láthatunk és hallhatunk. Az idén 20 éves Ölveti Blues Band lemezbemutató koncertje indítja a fesztivált, a boogie woogie bárzongoristák, a Blues Juice tagjai pedig mulatni beszélgetve szerető vendégeket szórakoztatják este 8 órától.
Átadásra kerül a IV. Blues Patika Életműdíj, melyet 2006-ban David „Honeyboy” Edwards (USA), Hobo, Nemes Nagy Péter, 2007-ben Sharrie Williams (USA), Deák Bill Gyula, Tátrai Tibor, 2008-ban Jeanne Carroll (USA) és Póka Egon vehettek át.
Az Életműdíj jelöltjei 2009-ben: Tóth János Rudolf, Török Ádám, Vas Zoltán és Szomjas György.
A jelöltekre Ön is szavazhat a Blues Patika Alapítvány oldalán.

Kávézó:
19:00 - 20:00: Ölveti Blues Band – Te és én lemezbemutató koncert

Akvárium:
20:00 - 21:30: Karen Carroll & The Mississippi Grave Diggers - Evolution Revolution lemezbemutató koncert
21.30 – 21.40: IV. Bluespatika Életműdíj kiosztó
21.40 – 23.10: Mungo Jerry Band
23.30-tól: Jimi Hendrix session (házigazda zenekar Petendi Tamás és bandája, vendégek: Szagán György, Halper László, Fekete Jenő, Superman, Johnnie Shepperd (SK), Gyo CC Kretz (NL))

Előadó:
20.00-tól – Blues Juice (Bacsa Gyula és Dániel Balázs) - bárzongoristák

Quintus McCormick Blues Band: Hey Jodie!

2009-11-08 | kritika

Ugye nektek sem csengett ismerősen eddig Quintus McCormick neve? Pedig a chicagói székhelyű művész – kinek idén jelent meg az első lemeze Hey Jodie! címmel – olyan zenészek mellett szerzett elismerést, olyan nagyszerű előadókkal járta be a világot, mint James Cotton, Otis Clay, A.C. Reed vagy Lefty Dizz.
A dalszerzőként, gitárosként és énekesként is remeket alkotó bluesman Detroitban született, majd a szelek városába költözött. Itt irányult a figyelme a blues zene felé (a szülővárosában rockot és funkot játszott), itt tanulta meg a blues gitározást, s itt bíztatta Buddy Guy és James Cotton arra, hogy alakítsa meg saját bandáját. 1994-ben hozta létre a Quintus McCormick Blues Band-et, majd szívesen foglalkoztatott, felkapott zenésze lett Chicago éjszakai klubjainak (Kingston Mines, Buddy Guy’s Legends, Blues On Halsted, House Of Blues, Blue Chicago) és fesztiváljainak.
A Delmark Records immár 56 éve következetesen készít felvételeket blues és jazz zenészekkel, így nem csoda, hogy a városban működő muzsikus is a horgukra akadt.
A lemezcímben szereplő Jodie nem egyszerűen egy nevet jelöl, hanem a szlengben a hátsó ajtón a nődhöz beosonó fickóra szolgáló kifejezés is.
Quintus zenéje őszinte, ha a stílusát próbáljuk behatárolni, akkor a blues, az r&b és a soul zene környékén tapogatózunk jó irányban. Gitárjátékában érezhető Albert King hatása, énekében helyenként visszaköszön korábbi munkaadója, Otis Clay.
A dalok alapvetően tempósak, de felfedezhető néhány számban (Hey Jodie! (Take Good Care Of My Baby), I'm Alright Now, Let The Good Times Roll) populáris hangvétel is.
Hm, jó kis kevercs, ha figyelembe vesszük, hogy közben nem távolodnak el a chicago blues hagyományaitól sem.

Delmark Records, 2009

Turista

Gwyn Ashton Révkomáromban koncertezik

2009-11-06 | koncertajánló

November végén a Pure Music szervezésében Csehországban és Szlovákiában koncertezik Gwyn Ashton. A turné során november 26-án fellép a felvidéki, főleg magyarok lakta Révkomáromban is, ahol a többi helyszínhez hasonlóan az új lemezének, a Two-Man Blues Army-nak a dalait mutatja be. A gitáros-énekes zenésztársa a Petra Börnerova Band tagjaként hazánkban is ismert dobos, Tomás „Bobek” Bobrovniczky lesz.
Gwyn Ashton 1961-ben Wales-en született, majd a családja a ’60-as évek közepén kivándorolt Ausztráliába. Gitározni 1972-ben kezdett, ausztráliai zenészek és zenekarok inspirálták, majd felfedezte Chuck Berry, Buddy Holly, Jimi Hendrix, Rory Gallagher, Johnny Winter és Buddy Guy zenéjét.
Első profi zenekarát barátaival tinédzserként alakította, blues klubokban és bárokban léptek fel. 1983-ban Sydney-be költözött ahol a saját triója mellett Stevie Wright zenekarában zenélt. Nem sokkal ezután az ír gitáros legenda Rory Gallagher előtt játszott, akinek stílusa nagy hatással volt rá.
Mielőtt jelenlegi lakhelyére, Angliába költözött volna, több évig Melbourne-ben élt – ezekben az években Mick Fleetwood, Johnny Winter, B.B. King, az AC/DC és a Whitesnake társaságában turnézott Európa és Amerika-szerte.
Gwyn Ashtont a francia Guitar Parts Magazine 2001-ben az év legjobb gitárosainak rangsorában Jeff Beck és Gary Moore után a harmadik helyre választotta.

hoati

Bena & Ptaszek: V Kriminále

2009-11-04 | kritika

A szlovák Lubos Bena és a cseh Matej Ptaszek 2008 őszén a mirovi börtön rácsai mögött találta magát. Nem a börtönbüntetésüket kezdték el azonban letölteni, hanem koncertet adtak, melyet rögzített a Studio Indies Records a fellépés valódi légkörét megőrzendő.
A CD-n hallható dalok többségét olyan afroamerikai zenészek szerezték, akik Amerikában délen börtönbüntetésüket kemény testi munkával töltötték vagy a gyapotültetvényeken robotoltak a rabszolgatartás idején. A képzeletbeli kör bezárult, amikor a dalok szó szerint visszatértek oda, ahol születtek – a blues gyökereihez, ahol Bena és Ptaszek spontán közös záró zenélésbe kezdett a Work Therapy börtön együttessel.
A „Bluesman Of The Year” címmel kétszer kitüntetett Bena az autentikus blues zene elsajátításáért egészen Mississippi, Arkansas és Tennessee államokba zarándokolt, míg Ptaszek az előadásmódjára jellemző falzettes énekhangot egy régi fonográf réz tölcsérbe énekelve teszi még érdekesebbé.
A Vakrepülés, azaz a Blindfold Test az amerikai Down Beat magazin által elindított zenehallgatási próba, illetve játék – jó néhány embert meglehetne tréfálni a duó lemezének meghallgattatásával, mivel rá nem jönnének a muzsikusok nemzetiségére.

Indies Happy Trails Records, 2009

hoati

A 10 legjobb elektromos élő blues album

2009-11-02 | hír

Október elején a Gibson.com internetes oldal összeállított egy listát, ahol a 10 legjobb elektromos élő blues albumot rangsorolta.
A lista első három helyén szereplő felvétel mindegyike a hatvanas években készült, az első helyen Muddy Waters At Newport lemeze végzett.
Muddy Waters jelentősége a blues zene társadalmi igényeknek megfelelő átalakításában rejlik. Az addig csak akusztikus hangszereken megszólaló zenét elektromos gitáron kezdte el játszani, s felvételeket is így készített. A zenész élete során emblematikus figurává vált, hisz nemcsak a blues jelképe lett, hanem Ő szimbolizálta az afroamerikai kultúrának az amerikai társadalom általi elfogadását is.
Csak két fehér blues zenész albuma került fel a listára, az egyik Johnny Winterré, akit Waters fogadott fiának tekintett. Őt az érdeklődők november végén élőben is láthatják Budapesten.
Külön érdekesség, hogy az összeállításon az Alligator Records három kiadványa is szerepel.

1. Muddy Waters: At Newport
2. B.B. King: Live At The Regal
3. John Lee Hooker: Live At The Café Au Go-Go
4. Albert Collins: Frozen Alive!
5. Johnny Winter: Live - Johnny Winter And
6. Buddy Guy: Live – The Real Deal
7. Son Seals: Spontaneous Combustion
8. Howlin’ Wolf: Live And Cookin’ At Alice’s Revisited
9. Freddie King: Live At The Electric Ballroom
10. Lonnie Mack: Attack Of The Killer V

Turista

Kiemelt koncertek

Ajánlott albumok

Archívum

Újdonságok

Kereső

Archívum

Társoldalak

Cikkek a bluesról