Kiemelt koncertek


Blues for Blue 6.
2024.04.14.


Teddy Harpo
vendég:
Benkő Zsolt

2024.04.02.


Dan Patlansky

2024.04.20.


The Mojo
2024.04.26.


Fekete Jenő 60

2024.04.27.


Shemekia Copeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Archívum

Koncertek januárban
2008-12-31 | koncertajánló


Blues B.R.Others Show
2009. január 02. - Budapest, Old Man’s Music Pub

Blúz tér 10
2009. január 29. – Budapest, Négy Szürke

The BLUESBERRY Band
2009. január 31. – Székesfehérvár, Petőfi Mozi Music Pub

Boll Weevil Folk Blues Gang
2009. január 06. – Budapest, Bónyai Étterem

Bornemissza Ádám - Poa Pratensis
2009. január 21. – Budapest, Bónyai Étterem

Bőrgyári Capriccio
2009. január 23. - Budapest, Fészek Klub

CLUB ’68 – I.M. Radics Béla
2009. január 09. – Budapest, József Attila Művelődési Központ


Ferenczi György és a Rackajam
2009. január 23. - Budapest, Katona József Színház

Hobo
2009. január 06. – Debrecen, Csokonai Színház – Csavargók tízparancsolata
2009. január 07. - Debrecen, Csokonai Színház – Csavargók tízparancsolata
2009. január 16. - Debrecen, Csokonai Színház – Bolondvadászat (Premier)
2009. január 17. - Debrecen, Csokonai Színház – Bolondvadászat
2009. január 18. - Debrecen, Csokonai Színház – Bolondvadászat
2009. január 19. - Debrecen, Csokonai Színház – Bolondvadászat
2009. január 22. – Budapest, Új Színház – Tudod, hogy nincs bocsánat
2009. január 25. - Budapest, Új Színház - Csavargók tízparancsolata

Köves Miklós születésnapi koncertje - Pinyó 60
2008. január 17. – Budapest, Petőfi Csarnok

Nemes Zoli és Horváth Misi
2009. január 29. – Budapest, Szimpla Kávézó

Özséb
2009. január 30. - Budapest, Zöld Macska diákpince

Pribojszki Quartet
2009. január 22. - Békéscsaba, Elefánt Söröző

Rambling Blues Trió
2009. január 08. – Szeged, Jazz kocsma

Rockin' Chair
2009. január 17. - Budapest, Könyvtár Klub
2009. január 30. - Budapest, Blues Tanya

Sonny - Katona Tamás - Horváth Misi Trió
2009. január 07. – Budapest, Szimpla Kávézó

Tom White és Barátai
2009. január 02. – Budapest, Amigo Rock & Roll Bár

Török Ádám és a Mini
2009. január 02. - Pilisjászfalu, Alkonyattól pirkadatig Klub
2009. január 03. - Budapest, Rocktogon Klub
2009. január 24. - Budapest, Old Man’s Music Pub

Török Ádám és a Misi
2009. január 20. – Budapest, Szimpla Kert

Vaszoli és Bornemissza Ádám
2009. január 15. - Budapest, Kolibri Pince

Turista


Szerkesztői Top 15
2008-12-29 | hír


Az év során a hozzánk eljutott albumokat áttekintve összeállítottuk kedvenceink listáját. Az alábbiakból kiderül, mely lemezeket hallgattuk legszívesebben.

Pampalini
1. Tomcat Courtney: Downsville Blues (Blue Witch Records)
2. B.B. King: One Kind Favor (Geffen Records)
3. Johnny Rawls: Red Cadillac (Catfood Records)
4. Chris James & Patrick Rynn: Stop And Think About It (Earwig Music)
5. Little G. Weevil: Southern Experience (Magánkiadás)
6. Marcia Ball: Peace, Love & BBQ (Alligator Records)
7. „Sir” Oliver Mally & Martin Gasselsberger: So What? If… (ATS-Records)
8. Mike Zito: Today (Eclecto Groove)
10. Rory Block: Blues Walkin' Like A Man: A Tribute To Son House (Stony Plain Records)
11. Jambalaya: Wonder What Can Happen (NarRator Records)
12. Boo Boo Davis: Name Of The Game (Black And Tan Records)
13. Mátyás Pribojszki Band: How Many More? (Magánkiadás)
14. Eddy 'The Chief' Clearwater - West Side Strut (Alligator Records)
15. Liz Mandeville: Red Top (Earwig Music)


Turista
1. Chris James & Patrick Rynn: Stop And Think About It (Earwig Music)
2. Sean Costello: We Can Get Together (Delta Groove Music)
3. Borsodi Blue: Hit The Road And Live The Blues (Magánkiadás)
4. Tomcat Courtney: Downsville Blues (Blue Witch Records)
5. Paul Rishell & Annie Raines: A Night in Woodstock (Mojo Rodeo Records)
6. Boo Boo Davis: Name Of The Game (Black And Tan Records)
7. The Mannish Boys: Lowdown Feelin' (Delta Groove Music)
8. Mátyás Pribojszki Band: How Many More? (Magánkiadás)
9. Lil' Ed & the Blues Imperials: Full Tilt (Alligator Records)
10. Watermelon Slim & the Workers: No Paid Holidays (Northern Blues Music)
11. Braithwaite & Whiteley: Night Bird Blues (Electro-Fi Records)
12. Clarence Spady: Just Between Us (Severn Records)
13. Duke Robillard: A Swingin' Session With Duke Robillard (Stony Plain Records)
14. Jeff Healey: Mess Of Blues (Stony Plain Records)
15. Little G. Weevil: Southern Experience (Magánkiadás)


Magda Piskorczyk: Magda Live
2008-12-27 | kritika


Tudjuk jól, hogy Lengyelországban mindig is léteztek jó blues előadók, elég csak a korábban bemutatott Slawek Wierzcholski-ra gondolnunk. Most Magda Piskorczyk személyében egy olyan énekes-gitárosra esett a választásom, akit idén – Slawek-hoz hasonlóan - beválasztottak az első Polish Blues Stars Alley-be, valamint akinek háromszor adta (a) The Female Blues Vocalist Of The Year címet a lengyel „Twój Blues” nevű lap.
Magda Piskorczyk Lengyelország délnyugati részén született, s gyerekkorában szinte mindig és mindenhol énekelt.
Bemutatkozására 2001-ben Bialystok-ban került sor, ahol a Sexy Mama nevű bandával megnyertek egy versenyt.
2002-ben szóló pályára lépett, majd 2005-től quartet formációban muzsikál. Ugyanebben az évben, első lengyel előadóként fellépett az International Blues Challenge-n, Memphis-ben (Tennessee), ahol nagyon jó kritikát kapott a zsűritől.
2005 októberében jelent meg az első albuma Blues Travelling címmel. Érdekességképpen, a CD-n az a Michal Urbaniak hegedül, aki Miles Davis Tutu című albumán is játszott.
2006-ban ismét meghívást kapott az International Blues Challenge-re, az elismerés most sem maradt el sem a zsűri, sem a közönség részéről.
2008-ban jelent meg a Magda Live című CD-je, amin gospel, blues és jazz keveréke hallható, szaxofonnal (Arkadiusz Osenkowski), dobróval (Aleksandra Siemieniuk), bőgővel (Roman Ziobro), dobbal (Maksymilian Ziobro) és gitárokkal (Aleksandra Siemieniuk, Magda Piskorczyk) előadva.
Magda-nak a mély, rekedtes, már-már férfias hangja tökéletesen passzol az általa játszott zenéhez, előadásmódja nem nélkülözi az érzelmeket: az örömöt, a szomorúságot, a búskomorságot. Előadásaiba rendszeresen bevonja a közönséget is, megénekelteti, megtapsoltatja őket (ez megtekinthető a lemezen szereplő 15 perces mozgóképen is).
Széles körből választotta ki a CD-re került dalokat, hisz találhatunk itt Robert Johnson, Deborah Coleman, Tracy Chapman, Tommy Johnson, Paul Rogers, Jacques Brel és Sister Rosetta Tharpe szerzeményeket.
Ha valami különlegeset keresel, ezt a lemezt ne hagyd ki!

Artgraff, 2008

Turista


Szöveg(szabó) Joe
2008-12-23 | névjegy


esem itsE

Lolka és Bolka este gyúrni jár
Frédi és Béni a kocsmában piál
Mazsola épp Tádé házát nyomja fel
Moha és a Páfrány pedig cannabist nevel.

Ursula Bubóval házinyúlra lő
Vuk szerint Karaknak ’kéne’ már egy nő
A nagy Ho-ho-ho Horgász kukaca beszél
Picur nagy fejére Pom-Pom rá se fér…

Frakk és Károly bácsi pornófilmet néz
Bob és Bobek sitten ül, életük nehéz
Cirboja és Borboja enyhén pedofil
Kukori és Kotkoda…, nos, róluk semmi hír…

Micimackó Tigrissel malachúst eszik
Vizipók és a csigák a Keresztest verik
Rumcájsz és a Manka érdekházasok
A Kis Vakond és barátai pedig perverz állatok.

A Kockás Fülű Nyúl minden pénzt lenyúl
A Gyalogkakukk speeden él és nem tud angolul
Makk Marci egész nap hamburgert zabál
Éder-mester kis manókkal hallucinál.

A híres Pampalini balek, nem vadász
Misi Mókus ’lúzer’, Mekk Mester sem ász
Ludas Matyi a fősulin idén is halaszt
A magyar népmesékben pedig mindenki paraszt.

R.:
És jön a tévé-mackó, már ő sem jó gyerek:
Mese után mindig bohóccal hempereg…
Ne higgy a szemednek, itt minden másról szól
Az élet nem tündérmese, hanem kőkemény rock’n’roll.

Szabó Joe (Blúz tér 10)


School blues
2008-12-19 | beszélgetések


Oláh Andor szájharmonikás, szervező nem tétlenkedik. Épphogy "becsukta kapuit" a Blues Patika Jamboree, máris ismeretterjesztő sorozatot indított középiskolások részére, megismertetve velük a blues zenét.

Pampalini: A közelmúltban középiskolákban jártatok, az „ifjúságot” megismertetni a blues zenével. Honnét az ötlet? Csakis zenéltek, vagy néhány szóban bemutatjátok a stílust is?
Oláh Andor: Pár hete indítottam el ezt a programot, aminek a célja ismeretterjesztés a fiatalok számára. Ez egy régi tervem, azonban csak most tűnt úgy, hogy jó a csillagok állása ahhoz, hogy ezt a gyakorlatba is átvigyem. A Fool Of Mojo blues táborban 1996-ban már leraktam ehhez az alapokat.
Kicsit több ez, mint blues. Ez egy dolgozat, ami arról szól, hogy milyen hatással volt a történelem a blues kialakulására a 20-as években. Emellett összeállítottam egy kisfilmet, melyen több stílus, műfaj szerepel a munkadaloktól a funky-ig, sőt azon előadók zenéit is belecsempésztem, akiket a mai divat miatt hallgatnak a gyerekek, így szerepel rajta pl. popzene is. Kell, hogy tudják a fiatalok, hogy amire szórakoznak, az sokszor egy blues alapra épített muzsika.
Láposi Farkas gitáros barátom segítségével élő zenét is prezentálunk, hiszen a középiskolások a koncertre járó társadalom aktív tagjai.
Az előadás során bemutatom a hazai szakma fontos szereplőit. A szakíróinktól az öreg rókákon, a blues eliten át, a kicsi, de időtálló zenét játszó undergroud bandák, illetve előadók is fénybe kerülnek. Infót kapnak a fiatalok a szakmai háttérről, zenei érdekvédelmi szervezetekről (jogvédő, szakszervezet, Kőbányai suli stb...) is.
Megdöbbentő, hogy a tizenévesek az előadás előtt egyetlen hazai blues előadót vagy bandát sem tudnak megnevezni, és örömteli, hogy egy, egyórás előadás után özönlenek a kérdések: hol lehet ezeket látni, meghallgatni? Érdeklődnek, hogy hol találnak erről ismereti forrást, koncertet, sőt hol lehetne magával a zenéléssel kicsit barátkozni.
Fontos, hogy a gyerekek alternatívái között ott szerepeljen a blues megismerése, az effajta hagyományőrző, mégis modern zene nyújtotta élmény élvezetének lehetősége is. Fontosnak tartom, hogy vigyázzunk arra, hogy a mai médiumok defektes útvesztőiben az értékítéletük ne kapjon gellert. Felelősségünk, hogy a fiatalabbaknak átadjuk a tapasztalatainkat, hogy nekik is lehetőségük legyen megismerni azt a feeleng-et, amiben mi már régóta mártózunk.
Itt nincsenek tabuk, a nyitottság teret ad egy briliáns közösségi élethez, a közönség és a zenészek számára. A sznobizmus megjelenése és elfogadása az utóbbi időben azt eredményezte, hogy siralmas látogatottságúak az események a város blues életében. Kitűnő muzsika szól közönség nélkül. Rossz út ez, mi nem erre tartunk.
Egyébként tudomásomra jutott, hogy saját koncepció alapján Tóth János Rudolf és Benkő Zsolt is tart hasonló előadásokat.

P: Mennyire nyitottak a pedagógusok a bemutatóval kapcsolatban, hisz valószínűsítem, sokuk nem is találkozott ezzel a zenével?
O.A.: Nekem nagyon pozitív a tapasztalatom a gyerekekkel és a pedagógusokkal kapcsolatba egyaránt. Az előadás kicsit zenés történelmi antológia is, így a pedagógusoknak is szimpatikus a dolog.

P.: A bemutatókkal készültök vidékre is?
O.A.: Természetesen, több meghívást kaptam már eddig is, és már szervezem a 2009. évi előadás sorozatot. Örömmel veszem a meghívásokat, mert nekem is jó, és fontos megismernem a következő generációt. Öröm, ha kicsit át tudok adni a tapasztalataimból, akár személyes sztorik segítségével, a kötetlen beszélgetések során.
Remélem, hogy el tudok ezzel indítani egy kis mozgalmat a műfaj érdekében, mert közönség nélkül a szakma nem más, mint egy kis házibuli, vagy önkielégítés.
Adni jó. Ez 92–ben vált kristálytisztává, amikor stoppal áthúztam az Államokon, nyolcvan dollárral a zsebemben. New Yorktól Arizónáig játszottam számos blues kocsmában, kitűnő zenészekkel találkoztam, és nagyon sok jót kaptam az ismeretlenektől. Belém ivódott ez a hangulat. Átmentem Mexikóba, és a Csivava vízeséseknél ültem egy hegytetőn, alattam gyönyörű táj, felettem szivárványos égbolt volt, fújtam a harmonikámat és arra gondoltam, milyen kár, hogy csak egyedül én élvezhetem ezt az érzést.
Megfordult a fejemben, hogy kint maradok, de aztán éreztem, hogy haza kell jönnöm, és meg kell osztanom, át kell adnom valamit ebből a túlcsordult létélményből.
Az előadásomon a gyerekek egy kis ablakon keresztül beláthatnak a blues világába. Az asztalon mécsest gyújtok, melynek rebegő fénye mellet egyszer csak ismerősé válhat az asztal körül vidámkodó blueserek arca. Ha valaki ilyenkor a kíváncsiságtól hajtva veszi a bátorságot, és benyúl ezen az ablakon, az asztalon lévő tányérok és poharak tartalmát kóstolva könnyedén megismerheti a blues ízeit, nektárját és fanyarát egyaránt.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Pampalini


Összegzés a szervezőtől
2008-12-18 | kritika


A XI. Blues Patika Jamboree-t oldalunkon eddig Bakács Tibor kritikus és Nemes Nagy Péter szakíró véleményezte. Most a szervező Oláh Andor foglalja össze tapasztalatait a rendezvényről.

Idén is több volt ez, mint egy fesztivál, hiszen a Blues Patika Jamboree évről évre az ország blues életének legnagyobb eseménye.
Szakmai börze, ahova a blues minden területéről érkeznek képviselők, a technika, a szervezők, a zenei szakszervezet, a zenészek és a zenerajongók köréből egyaránt.
Barátok, régi ismerősök beszélgetnek, üdvözlik egymást oldott hangulatban. A bárpultnál, egy hideg sör mellett ejtenek pár szót, felelevenítik régi kapcsolataikat, új terveket szőnek, egyszóval pezseg a társasági élet.
Sztorik cserélnek gazdát, emellett kitűnő zene szakít a színpadokról. Mindenki megmártózkodhat benne az elejétől a végéig, vagy csak pillanatokra, inkább elmerülve az ismerős mosolygós arcok sörhabjában. Aki nincs itt, az hiányzik valakinek, vagy lemarad valamiről!
Nem tudom, hogy én látogatóként mit csinálnék inkább, de szervezőként már több hónappal ezelőtt eldöntöttem, hogy újra berobbantom a Blues Patika Jamboree motorját! Nekem ez a karmám. Ez egy folyamat, amit fesztiváltól fesztiválig építek, minden évben új koncepcióval.

2006 – 50 órás jam session, több mint 250 zenésszel, három non-stop forgószínpad, több mint 500 lejátszott nóta. Hatvan óra ébrenlét! Brutál szervezés. Életmű díj megalapítása. Sztár vendégünk a 92 éves Honey Boy Edwards (USA).
”Utcai harcok, esküszöm nektek, hogy ehhez nekem semmi közöm.”
2007 - egyhetes, országos fesztivál turné. Hat helyszínre vittük el a rendezvényt, a főváros mellett vidéki kisvárosokba és külföldre is. Sztárvendég: Sharrie Williams (USA).
2008 – nyitás a közönség felé, a műfaj megismertetése szélesebb körben: ebben az évben sikerült a közönség számára ingyenessé tenni a Blues Patikát, köszönhetően a Gödör Klubnak és a támogatóknak, a Jamboree Produkciós Irodának. Kicsit beintettünk a gazdasági recessziónak, amit bizonyos körök tetszik, nem tetszik alapon ránk erőltettek, és ami sok embert tart vissza attól, hogy a család kenyerét drága jegyre költse...

A produkciók megítélése mindig a nagyérdemű feladata, de általában olyan produkciót hozok, melyet már ismerek, és erősíti a Blues Patika által közvetített zenei világot. Szeretnék olyan bandákat hozni, akik minőségi muzsikával ajándékoznak meg, azonban még nem volt szerencséjük a kitűnő magyar publikummal találkozni.
Fontos, hogy a hazai amatőr bandák is lehetőséget kapjanak arra, hogy bemutatkozhassanak a szakértő fanok, és a szakma előtt. (Ezen zenekarok kiválasztása az évközbeni koncertjáró körutamon történik meg.)
Azzal, hogy az amatőr és profi blues bandák együtt mutatják meg magukat egyazon fesztivál keretén belül, a kezdők pimasz frissessége és a színpadi tapasztalattal járó zenei alázat kontrasztja megmutatja a „honnan-hova” folyamat körforgását. A blues-t számomra nem feltétlenül a hangról hangra csiszolt profi produkciók jelentik, hanem a fekete előadásmódból eredően a pillanatra való reagálást. Fontosabb a töltés, akár profi, akár kezdő zenekar áll a színpadon. Ehhez viszont a lehető legjobb felkészültségben kell, hogy legyenek az együttesek.
Fontos, a blues-os közös tudat mellett a közös blues érzet élményének megélése, és ez, az a megfoghatatlan, amit nem lehet definiálni.
Az Életmű Díj kiosztását egy független kuratórium, és a közönség szavazatainak összesítése előzi meg. A felsorolt díjazandók neve nem véletlenül kerül papírra, ezen személyek bármelyike kiérdemelte már az elismerést. Csak idő kérdése, hogy melyik évben vehetik át az Ef. Zámbó István érdemes művész barátom, kizárólag erre az alkalomra tervezett szobrát és az igazoló plakettet. A díj „csupán” eszmei értéket képvisel, de jelenleg az egyetlen ilyen jellegű elismerés, mely a blues elhivatott képviselői kaphatnak.
Egy szakmai kuratórium és a legnagyobb zsűri bizalmát bírni több évtizedes önzetlen munka eredményeként, remélem sok nehézséget feledtethet a blueserekkel.
A Blues Patika állandó helyre talált a főváros motorjának számító Gödör Klubban, és az első közös munka szemmel láthatóan kecsegtető képet festett. A hely statisztikája szerint több mint 1300 vendég tisztelte meg a rendezvényt. Örültem, hogy az egész este a bluesról szólt 20-órától, hajnal 3:20-ig. A színpad, a bárpult, a nézőtér egyaránt mojoval átitatott pillanatokat élt meg és erőforrást adott ahhoz, hogy jövőre is folytassuk a Jamboree-t.
A reggelig kitartó közönség vastapsa a legnagyobb elismerés egy zenész, egy szervező számára. A szakma véleményével majd később szembesülök, de az a helyzet, hogy teljesen nyugodt vagyok. Kellenek az építő jellegű kritikák, mert ezek gyakran rámutatnak egy-két fontos, hiányzó momentumra.
A jövő évi program már 90%-os készültségben van, folyik a szervezés!
Célom a rendezvény közhasznúságának fenntartása. A színvonal és a jó hangulat biztosítása, a közösség összetartása érdekében támogatókra van szüksége a fesztiválnak. Hogy a melletted álló barátodnak ne kelljen otthon maradnia, mert nincsen elég pénze jegyre.... Hogy a következő évben tovább srófoljuk a minőséget és az élvezetet: járulj hozzá te is a tradíció fenntartásához!

Oláh Andor


A MüPa-ban játszott a Sväng
2008-12-16 | kritika


Sziasztok, nos múlt héten, azaz december 9-én ellátogattam a Sväng koncertre, és elég vegyes érzelmekkel jöttem el a koncert végén.
A csapat immáron már másodszorra járt hazánkban, és nekem volt szerencsém az előző koncertjüket is látni, ami teljesen más helyszínen (a Margitszigeten), és más hangulatban zajlott. Megvallom, nekem sokkal jobban tetszett a 2005-ös koncertjük, az igazán oldott hangulatú volt. Persze lehet, hogy azt befolyásolta a verőfényes nyár, de nem arról, inkább a mostaniról írnék pár szót.
Milyen is volt?
- Négy furán öltözött, mondhatnám azt is, majdnem bohócnak kinéző középkorú ember jelent meg a színpadon. Vicces, mosolyt keltő bevonulásuk, igazán profi produkciót sugallt. Az első szám egy balkáni érzetű (szerb tánc fantázia) volt, és a kezdeti profizmus, hirtelen csökkent a szememben. Nem a számmal volt baj, hanem a hangképpel. Nyilván nem csak ők tehetnek a dobozhangzásról, de nagy részben nekik kellett volna beállítani, hiszen a pickupos szájharmonikák ritkaságszámba mennek hazánkban. Mivel négy fúvós volt, ezért talán alkalmazhattak volna panorámázást, stb.. Mivel nem figyeltek eléggé a szellős keverésre, és a dobozhangzás miatt eltűntek a harmonikákra jellemző felhangok, csak középen szólt minden, az egész egy masszává vált. Persze az ember füle idővel megszokja a hangképet, és közbeszól az „ízlések és pofonok” is.
- A következő szám előtt, egy kicsit botladozó angollal némi konferálás következett, majd megint egy népi ihletésű darab szólalt meg. Gondoltam, egyszer csak értelmet kap a zenekari öltözet, a feltűnő hajak és cipők. Nos, nem. Az-az igazság, hogy nem értem, a zene nem volt szinkronba az arculattal. Miért volt szükség erre a cirkuszias megjelenésre, ha nem voltak poénok? A koncert zenei színvonalát sem tudták mindig tartani. Voltak számok, amiket nem kellett volna előadni. Volt egy nagyon hosszú és szerintem rossz country-blues, és volt csak diatonikus harmonikára szétírt, finn népzenei kesergő, meg torzítós cigány nyavalygó, ami szintén eléggé megfektetett engem. Sajnos a nagy kísérletező kedvükben nem számoltak, hogy a szájharmonikák többsége oktávhamis. Így, akármilyen pontosan is játsszák a hajlításokat, azok pontossága, mind a hangszertől, mind a hangszerestől függenek.
- Ám, tudok ellenpontot is mondani. Kimagaslónak tartottam, egy orosz dallamvilágra épülő tremolóharmonikás számot, amit duóban adtak elő, ill. egy moldvai zenét. Azért itt is volt egy amatőr húzás. Sajnos a konferáló nem tudta, hogy ez a szám eredetileg moldvai, román, székely, és ezt be is vallotta a közönségnek. Nos, ha én játszok egy dalt, mindegy, hogy milyen zenéről beszélünk, akkor csak utána nézek a dolgoknak! Nem?
- Nem is elemzem tovább a koncertet, mert nem gondolom, hogy rossz koncert volt, inkább csak a színpadi múlt beszél belőlem.
- Ami viszont sajnálatos, hogy két-három szájharmonikás kollegán kívül, egy herflizős társamat sem láttam a koncerten. Értem én, ez nem volt blues, de sokat lehetett tanulni belőle, mind a hibákból, mind a pozitív dolgokból.
- Szomorú vagyok, mert mi (magyar harmonikások) nem tudnánk ma kiállítani egy ilyen produkciót. Kevesen vagyunk, akik próbálkoznak basszus, akkord, stb. harmonikán slágert, népzenét, klasszikus zenét játszani, pláne zenekarosan. Szomorú vagyok, mert ha már így alakult a jövő, akkor miért nem ismerjük és vagyunk büszkék azokra a 40-es, 50-es, 60-as években működő magyar szájharmonika zenekarokra (Szoboszlai négyes, ABC trió, Budapest Harmonika Kvintett, Dominó harmonika zenekar stb.) akik, az akkori felvételeikkel még ma is felvehetnék a versenyt pl. a Sväng zenekarral.

Az est során fellépő zenészek: Eero Grundström – diatonikus és kromatikus harmonika, dr. Jouko Kyhälä – akkordharmonika, diatonikus és kromatikus harmonika, Pasi Leino – basszusharmonika, Eero Turkka – diatonikus és kromatikus harmonika

Ászt.


A blues nagyjai: Big Daddy Wilson
2008-12-15 | koncertajánló


Big Daddy Wilson
Km.: Ripoff Raskolnikov & Nagy Szabolcs
Budapest, Nyugati Teátrum (a volt Ruttkai Színház/Szikra Mozi a Nyugatinál)
2008. december 20.


Az amerikai Big Daddy Wilson jól ismert név Magyarországon is. Idestova 4-5 éve visszatérő vendége a legjobb fesztiváloknak és kluboknak. Az eddigiektől eltérően ezúttal egy igazi All Stars csapat részeként teszi tiszteletét hazánkban. A lassan nálunk is legendás státuszt kivívott Ripoff Raskolnikov-val évek óta kölcsönösen tisztelik egymás munkáját, de valahogy eddig még nem adódott lehetőség néhány spontán jam session-t leszámítva a közös muzsikálásra. Mind hangzásában, mind a repertoárt tekintve egy teljesen megújult programot mutatnak be ezúttal, amiben nagy hangsúlyt kapnak a saját szerzemények. A résztvevők szerint eddigi karrierjük legjobb produkciója állt össze. A lelkesedés érthető, hiszen egy olyan párosítás, ahol a világ egyik legjobb hangú fekete blues énekese egyesíti erőit Közép Európa egyik legjobb dalszerző-énekes-gitárosával, megspékelve hazánk első számú blues zongoristájával, csak nyerő lehet. A három zenész annyira egyféleképpen gondolkodik, hogy olyasfajta muzsikálásnak lehetünk tanúi, amire csak igen ritkán van alkalma az embernek. A Big Daddy-től eddig megszokott tradicionális blues mellett a mostani produkcióban megjelennek az általa korábban sikerrel művelt soul és gospel zene elemei is.


Boogie woogie varázs Győrben
2008-12-14 | kritika


Mikulás napján Győrben, a Richter Teremben tartották az Első magyarországi boogie woogie és blues estet, mely egyben Dániel Balázs Burning Fingers című lemezének bemutatója is volt. Mivel városunkban meglehetősen ritkán adódik hasonló stílusú rendezvény, kellő várakozással készülődtem a koncertre.
A pénztárhoz érkezve komoly meglepetés ért, közölték velem, valamennyi jegy elővételben elkelt. És ez a pótszékekre is vonatkozott! Húúú, még eggyel több indok - gondoltam -, hogy valahogy megtekintsem a koncertet. Hál' Istennek a rendezők a koncert kezdetekor a jeggyel rendelkező, de a kezdésre meg nem érkezettek üresen maradt helyeire beengedték a velem együtt várakozókat.
Fél nyolc után néhány perccel kisétált a színpadra az est házigazdája, a 18 éves győri Dániel Balázs, aki néhány mondatban köszöntötte a nézőtéren megjelenteket, valamint a Revita Televízió nézőit. Igen-igen, az est kép- és hanganyaga rögzítésre került, melyet a városi TV-ben fognak bemutatni.
És ami ezután következett, arról csak felsőfokon lehet beszélni. Annak ellenére, hogy Balázs három éve került kapcsolatba először a zongorával, és nem sokkal ezután e magával ragadó virtuóz stílussal, profi előadással lepte meg közönségét. Az elhangzó szerzeményeket néhány mondatban bemutatta, volt köztük olyan, melyet a „nagyérdemű” először hallhatott.
Az est szórólapja meglepetés vendég fellépőket ígért. Alig fél óra játék után a fiatal művész a szájharmonikás Ferenczi Györgyöt szólította a színpadra, és néhány dalt közösen előadtak. A két zenész a Mosonmagyaróváron megtartott blues workshop alkalmával ismerkedett meg egymással. Gyuri játéka sajnos nem mindig volt hallható, de ez volt az est egyetlen negatív momentuma. A közönség már ekkor többször vastapssal köszönte meg a hallottakat, pedig még fel sem lépett Christoph Steinbach. Az osztrák zongorista nemcsak nagyszerű zenész, hanem egy igazi showman, ezt Győrben is bizonyította. Szólóban és Dániel Balázzsal előadott dalok során fenomenális hangulat kerekedett, melyet fokoztak a győri Jazzmin Boogie és a budapesti Bohém Boogie táncosai.
Christoph Steinbach is szolgált meglepetés vendéggel - melyről még a házigazda sem tudott -, hisz a közönség soraiban helyet foglalt bécsi barátja, a világszerte ismert zongorista Michael Pewny. Őt honfitársa, Christoph hívta el a koncertre, és ha már itt volt, zenélt is. Két, majd egy zongorán játszott közösen e három zseniális zongorista. A közönség állva ünnepelte a produkciót.
Dániel Balázs az est során nem okozott csalódást, végig méltó partnere tudott lenni a nemzetközileg is elismert zongoristáknak. Ha töretlenül így fejlődik tovább, egyszer méltán tekinthetünk rá úgy – álma beteljesüléseként -, mint Magyarország boogie woogie nagykövetére.

Pampalini


Pókarácsony a PeCsában
2008-12-13 | koncertajánló


Pókarácsony
Budapest, Petőfi Csarnok
2008. december 25.


December 25-én a szokásos Hobo Karácsony helyett a tradíciókat folytatva, de némiképp meg is haladva, Pókarácsony címmel rendeznek egy nagyszabású blues-rock fiestát a Petőfi Csarnokban. Másfél évtizeddel ezelőtt egyébként már tartottak egy hasonló elnevezésű rendezvényt, akkor Póka Egon az akkor még működő Globe színpadára hívta össze zenészbarátait, hogy együtt muzsikáljanak egy jót a szeretet ünnepe apropóján.
Hazánk legismertebb basszusgitárosa idén Karácsonykor a PeCsában szintén jeles társasággal ad majd koncertet, ahol a HBB rajongói, valamint a jófajta blues és rockzene kedvelői ezúttal sem csalódnak majd.
Az este házigazdája Egon és tanítványai (ifj. Tornóczky Ferenc és Szakadáti Mátyás), vagyis a Póka Egon Experience. A trió Jimi Hendrix dalokból játszik néhányat, az est vendégei is egy-egy Hendrix-nótával tisztelegnek a rocklegenda emléke előtt, de természetesen mindenki a saját repertoárjából is válogat.
Egon múltja is megelevenedik - megidézik Charlie-val közös zenekarukat, az Olympiát, felhangzanak Deák Bill Gyula régebbi, általa írt szólólemezeinek számai. Ganxta Döglégyet illendőségből visszahívta, hiszen olykor a Kartellben is vendégeskedett, Keresztes Ildikóval Szekeres Tamás zenekarában dolgoztak együtt. Ferenczi Gyuri több formációt is szolgál majd herflijével, s Fekete-Kovács Kornél is beszáll pár dalra.
A végén pedig egy hosszabb blokk erejéig összeáll a ’80-as évek Hobo Blues Bandjének magja, Hobóval, Billel, Döme Dezsővel.
Cseppet sem mellesleg, a színpadon az ország legjobb hang- és fénytechikáját felvonultatva különleges audió-vizuális showra lehet számítani.

Póka Egon így kíván Kellemes Karácsonyi Ünnepeket mindenkinek!


Beszámolók a Blues Patika Jamboree-ról
2008-12-11 | kritika


2008. november 28-án a fővárosi Gödör Klubban rendezték meg a XI. Blues Patika Jamboree-t. Alábbiakban Bakács Tibor kritikus és Nemes Nagy Péter szakíró beszámolói olvashatóak. Jövő héten a főszervező, Oláh Andor értékeli a fesztivált, egyben megtudhatjuk milyen új ismeretterjesztő sorozatot indított a fiatalok részére.

Gödörben, de magasan, blues

Ötven felé nyargaló jampecek türelmetlenül dohányoznak, várják ivadékaikat. Tapasztalt apukák vagyunk, ami annyit jelent, hogy felelősséget érzünk gyermekeinkkel kapcsolatban, s ellentmondást nem tűrő hangon közöljük velük: sör, bor, pálinka sorrend nem megcserélhető.
Oláh Andor már vár minket a patika ajtajában, hogy vény nélkül is adjon gyógyírt nehéz szívünkre. Blues kence, ő keverte össze barátaival, vagyis újra itt vannak a Carroll-ok, anya és lánya, vagy fordítva, nehéz eldönteni, melyik húzza a másikat. Generációs okok miatt én az anya előtt tisztelgek, az az érzésem, hogy fél étvággyal is megenne reggelire.
A Gödörben ismerős patkány-underground arcok, akik már beletörődtek abba, hogy minden, ami tetszik nekik, annak köze van a fájdalomhoz, munkához, istenhez, vagyis a blueshoz. A hangulat, talán az építészeti megoldásnak megfelelően, sűrű tócsákban gyülekezik a színpad előtt. Sok jó nő van köztük, sajnos, mind pasival. A dobogó közepén, széken ülve, gitárral az ölében a fekete torok, körülötte fehér csávók, de mind huncut, látni a szemükön. Frankie Látó még deklit is tesz a fejére, így a hegedű mögül csak a szeme villog. Andor most is elegáns, fekete cilinder, vörös ing, vigyorog, mint egy a lelkünket begyűjtő pokolbéli manó.
A szokásos stratégiával dolgoznak, vagyis addig préselik a szólókat, tutikat, míg az első sorból kigyűrűzve vizesek nem lesznek a bugyik, tangák, gatyák. Ma nem a sónehéz, vérkönnyes dalokat, hanem bulit nyomatnak, ami jót tesz a lábmunkámnak, s még a hordó hasamat is elfelejtem, oly lelkesen hajózom, belül nedvesen, kívül szárazon, a Mississippi mentén.
Megérkezik Soma Mamagésa, azonnal beterít mindenkit, kedvességével, szóval és mellel, majd rohan meghallgatni a „csajokat”. Eddigre már teljes a demokratikus érzés a zenében, emberek vagyunk, néha jó, néha rossz, hál' istennek, meghalunk, ami után úgy is buli lesz.
Eltűnik a lányom a tömegben, ideges leszek, félő, hogy jól érzi magát, amitől védtelenebb.
Sajnos, nincs ráadás, feszes a program, már izzítanak is a holland fiúk, csupa pszichedelikus csávó, különösen a szaxis. Lendületes, rockos bluest kennek a beton aljzatra, a herflis combosan beleáll, nem oly trükkös, mint a mi Andorunk, de néha jól esik a nyers dinamika is, különösen éjfél felé.
Megvan a lányom, zúztam is, az este tökéletes volt, gazdasági világválság esetén egyedül csak ez használ, parancsolom magunkat haza, persze, a búcsúzás sem könnyű, s kalapos fickó énekel, ami karcos, durva, de bizsergető érzés.
Meg kell gyógyulnunk, ez tiszta előttem, úgy egyénileg, mint nemzetileg, a depresszió csak ideig-óráig segít. A Blues Patika fene tudja, hogyan, de minden évben van, s mindig az az érzésem, hogy évbúcsúztatónak mindig tökéletes. Függetlenül attól, hogy milyen a leltár. Talán ez a „függetlenül attól” az a szabadság, ami miatt jó lenne, ha védett állat lenne a blues muzsikus. Ahogy a Titanicnál, a világ pusztulásánál is zene fog szólni, azt hiszem, blues.

Bakács Tibor

Blues Patika Jamboree 2008-ban

Idén újabb helyen mutatkozott be a rendezvény. Tavaly még a West Balkán, előtte az Almássy téri Szabadidőközpont volt a helyszín – azóta már egyik sem üzemel akkori formájában. Remélhetőleg a Gödör Klubot nem éri utol az említettek sorsa.
A központi helyszín, no meg a rendezvény ingyenessége sokakat vonzott, köztük szép számmal olyanokat is, akik valóban anyagi okok miatt maradtak távol a korábbi koncertekről, rendezvényekről. (De azért hadd gonoszkodjak is: a büfé pultok előtt mindig várni kellett a sorra…) A Bőrgyári Capriccio nyitotta meg a blues őrültek éjszakájának hirdetett bulit. Becsülettel nyomták feldolgozásokból álló programjukat. Szerintem a hangerő kissé túlzott volt ezen az üvegablakokkal határolt helyszínen és ennek megfelelően eléggé torzan, visszhangosan is szóltak az előtéri kisszínpadon. Innentől kezdve a színpad átkerült a belsőbb térbe.
Előbb megtudhattuk kik is nyerték el a harmadszorra megítélt Blues Patika Életműdíjat. 2008 választottja a 77 éves „Blues Mama”, Jeanne Carroll és Póka Egon basszusgitáros, zeneszerző és zeneiskola igazgató lett.
A díjátadás után a Mississippi Grave Diggers kísérte az előbb kitüntetett „Blues Mamát”, Jeanne Carroll-t és lányát Karen-t. A produkció rendben volt, főleg a ritmusszekció (Szuna Péter – basszusgitár, Oláh Gábor –dob) javulása volt feltűnő a nyáron látott-hallottakhoz képest. De dícséretet érdemel Frankie Látó hegedűs, Láposi Farkas gitáros, Gyöngyösi Gábor billentyűs és a zenekarvezető szájharmonikás Oláh Andor.
A közönség is jól vette a lapot, és persze úgy is viselkedett, amint egy fesztiválon szokás: jöttek-mentek, csevegtek az ismerősök meg ismeretlenek is, és persze nem panaszkodhattak a pultos lányok sem, hogy az unalom öli meg őket.
A holland Livin´ Blues Xperience az általam látott korábbiaknál is jobb formát mutatott. A frontember Nicko Christiansen szaxofonon, gitáron is játszott, énekelt, de egy dobszólónál beállt a dobos tamja mellé és négykezes szólót ütöttek. (Az eseményről éppen csak a dobok nagy szerelmese, a fotós A_lion maradt le…) Egymás után pörögtek a régi Livin´ Blues kedvelt darabjai és az újabb kor szerzeményei. Néhányan az annak idején lengyel licence lemezen hallható „Black Spider Woman”-t hiányolták, hiába magyaráztam, hogy azon a fekete nagylemezen nem Nicko volt az énekes, és nem is az ő szerzeménye a darab. (Amúgy a magyar nyelvű változata meghallgatható lesz december 20-án a Big Bike Motoros Klubban a zalaegerszegi Shabby Blues Band előadásában.) A G-Beer formáció éjfél után került színpadra és egy hatalmas jam session zárta a hajnalig tartó programot. Csatlakozott a gitáros Benkő Zsolt, visszajött Karen Carroll és az LBX tagjai. A jam jellegből adódóan főleg standard darabokból állt össze a produkció. Ekkor már a legőrültebbek voltak a legkitartóbbak.
A szervezőknek csak gratulálni tudok, hogy a főváros központi helyén egy igényes, és ami a gazdasági válsággal sújtott időben példátlan, ingyenes rendezvénnyel kedveskedtek a bluesrajongó közönségnek.

Nemes Nagy Péter

A képeket S. Varga Ilona - ALion fotó készítette.


Szöveg(szabó) Joe
2008-12-09 | névjegy


A nyár folyamán új sorozatot indítottunk, dalszövegek jelentek meg oldalunkon. Elsőként a választás Özséb dalaira esett. E sorozatunkat folytatva, az elkövetkező hetekben Szabó Joe-nak, a Blúz tér 10 zenekar énekesének dalszövegeit olvashatjátok.

Végtelen út

A volán mögött szinte alszom már
Az ég sötét, a Nap leszáll
A vörös fényben az autóm fut
A semmibe visz ez a végtelen út.

Végtelen út az életem
Álmok suhannak túl a fényeken
Egy házat látok, sehol sincs már…
Egy ház, ami mindig, ami mindig visszavár.

A fényeken túl még látom az arcokat
Hozzám beszélnek, hallom a hangokat
Elkopott szerelmek, eltűnt életek
Homályba vesznek, de még látom a képeket.

Az autóm fut, az élet is rohan
Nagy betontengeren hajózunk sokan
Távol a part, és én csak bámulom
Hogy hová tartok, már magam sem tudom.

R.:
Mint a filmeken, a mozivásznakon
Egy autó suhan a messzi tájakon
A végtelen úton, mint egy látomás
A semmibe rohan, nincs végállomás…


Hendrix-est a Rocktogonban
2008-12-05 | koncertajánló


Message To Hendrix
Budapest, Rocktogon
2008. december 11.

Vendégek: Pulius Tibor (Supernem), Szagán György (Jimi Hendrix Memorial)


Jövő hét csütörtökön Jimi Hendrix emlékestet tart a Message To Hendrix zenekar.
A banda két tagja, Bokros György (basszusgitár, ének) és Kollár Gábor (dob) a gitáros Balogh Misivel a Balogh Misi Hendrix Tribute Band-ben zenéltek, felléptek több nagy fesztiválon, budapesti és vidéki klubokban. Miután Balogh Misi magánjellegű elfoglaltságai miatt kilépett a zenekarból, Gyuri és Gábor úgy gondolta, hogy egy új zenekarral folytatják a már megkezdett utat. A sors a nagyszerű gitárossal, Petendi Tamással hozta Őket össze.

Pampalini


Blues a bérletem
2008-12-04 | beszélgetések


Idén volt 24 éves a Tengs Lengs zenekar, az a csapat, amely ott volt a hazai blues, rhythm & blues születésénél, melynek legendás koncertjei voltak a Józsefvárosi Klubban, a Kassák Klubban és az FMH-ban. Pályafutásuk csúcsán lemezt nem adtak ki (egy kazettájuk jelent meg 1994-ben), 2006-ban jelent meg az első CD-jük a Hunnia Records gondozásában. Ez idő alatt azonban zenéjük, szövegeik mit sem koptak, szlogenjeik szállóigévé váltak. Kamarás Zoltánt, az együttes egyik alapítóját, basszusgitárosát kérdeztem.

Turista: 2006 végén jelent meg az első CD-tek. Mesélnél a lemez fogadtatásáról, valamint utóéletéről?
Kamarás Zoltán:
Az első lemezünk mára szépen elfogyott. Lehetett kapni az üzletekben is, de nagyon sokat mi adtunk el a fellépéseink során.

T.: Úgy tudom film is készült rólatok. A nagyközönség hol találkozhatott ezzel?
K.Z.:
Amikor elkészült a film, versenyen kívül bemutatták a 38. Magyar Filmszemlén. A bemutatón mi is ott voltunk, olyan volt, mint egy nagy filmfesztivál, nagyon élveztük. A közönség vette a poénokat, többen mondták, még tovább nézték volna. Aztán elküldtük a filmet kb. 40 helyi TV társaságnak, több helyről kaptunk visszajelzést, hogy levetítették.

T.: December 13-án jelenik meg a friss korongotok Prosztata Blues címmel, s ezen a napon lesz az új anyag bemutatója is. Mire számíthatunk?
K.Z.:
Nagyon készülünk erre a napra. Kicsit rendhagyó, a hagyományos Lengs koncerttől eltérő buli lesz. A bulira eljönnek azok a művészek, akik segítettek a lemezfelvételkor, hogy ugyanazt kapja a közönség, mint ami a lemezről lejön. Fellép velünk Muck Ferenc (szaxofon), Tóth Csaba (gitár - Chubby Blues), Szilágyi Attila (billentyű), és lesz két nóta, amit akusztikus gitárokon játszunk. A kapunyitás 20 órakor lesz, az első blokkban lejátsszuk a lemez anyagát, a másodikban pedig a jól bevált repertoárból válogatunk.

T.: A szövegeket már volt szerencsém olvasni, a megszokott témák mellett, mintha több foglalkozna a szerelem/erotika témakörével.
K.Z.:
Azokról a dolgokról énekelünk, amik foglalkoztatnak bennünket. Én nem gondolom, hogy túlsúlyban lenne ez a téma, ezek spontán dolgok.

T.: Rögzítésre került egy régi - még a Som Lajos idejéből – való Neoton nóta feldolgozása is. Miért esett rá a választás?
K.Z.:
Ma divatos irányzat az, hogy régi nagy slágereket feldolgoznak. Ha megnézzük a nyugati zenekarokat, akár már a hatvanas években is több zenekartól lehetett hallani ugyanazt a nótát, mind saját felfogásban. Ez ma már eljutott hozzánk is, számtalan Tribute Band létezik, gondoltuk, hogy ez a nóta nem áll tőlünk túl messze. Ki tudja, még az is lehet, hogy ez a szám lesz a lemezen a „sláger”.

T.: "Túró kocsmája" c. nótában a Josefina nevű hely tulajdonosáról is megemlékeztek…
K.Z.:
Igen. Játszottunk nála néhányszor és olyan meghatározó élményben volt részünk, hogy mély nyomot hagyott a zenekarban.

T.: A 3 lekváros kenyér című nótáról már végleg le kell mondanunk?
K.Z.:
Érdekes, ez a kérdés a zenekarral kapcsolatban mindig felmerül, vajon miért? Az az igazság, hogy megpróbáltuk stúdióban felvenni, de nem jött le az a hangulat, ami a bulikon megvan, kell hozzá a közönségünk. Nem akartuk lerontani ennek a számnak a legendáját, de azért nem mondunk le róla. Ha olyan helyen játszunk, ahol tökéletes hangtechnikát kapunk, rögzíteni fogjuk és a „Best Of” lemezen már rajta lesz.

T.: Kik alkotják a Tengs Lengs közönségét, kik járnak el a bulikra?
K.Z.:
Az első CD, majd a film megjelenésével sikerült előcsalni a régi Lengs-es közönség nagy részét. Ők már - gondolom a koruk miatt – nem járnak olyan rendszeresen koncertjeinkre, mint korábban, de azért mindem bulin van régi kedves arc. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a fiatal nemzedék is szereti ezt a stílust, bárhova megyünk, mindig sikerül ugyanazt a hangulatot megteremteni, mint régen. Ma már nem egy esetben előfordul, hogy régi rajongónk jön a gyerekével. Vannak állandó, visszatérő helyeink, mint pl. Érden a Blues Tanya, ahol kialakult már a törzsközönség, vegyesen fiatalok, meg örökifjak.

T.: Idén volt 24 éves a zenekar. Mik a további terveitek?
K.Z.:
Különösebb terveink nincsenek. Szeretnénk még sokáig játszani.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Weboldal: www.tengslengs.hu

Előzetes a lemezről: Pardon ez a kezem volt

Turista


Joe Bonamassa előzenekara a Borsodi Blue
2008-12-03 | beszélgetések


Az énekes, gitáros, zeneszerző Borsodi László zenekarát, a Borsodi Blue-t 2005-ben alapította. Azóta egyéni zenéjükkel, forró hangulatú koncertjeikkel igen komoly szakmai visszhangra leltek. December 13-án Joe Bonamassa előtt játszanak.

Pampalini: December 13-án a gitárfenomén Joe Bonamassa előtt léptek fel. Külön programmal készültök a koncertre, vagy a megszokott műsorotok lesz látható? Várható közös zenélés Joe-val?
Borsodi László: Nagy dilemma ilyenkor, hogy régebbi bejátszott, vagy új nótákkal "támadjunk", de olyan jók az új számok, hogy nagy a kísértés. Nem lesz sok időnk (kb. fél óra), úgyhogy nehéz dió. S hogy lesz-e jam? Úgy hallottam Joe nagyon kedves fickó és a Youtube tele van jammelős felvételeivel, úgyhogy ki tudja? Nekünk már az is óriási megtiszteltetés, hogy ott lehetünk, köszönet érte Podlovics Péternek és Little G. Weevil-nek!

P.: A közelmúltban a híres zentai Mojo Blues Fest-en játszottatok. Hogyan sikerül a fellépésetek? Kik játszottak még a fesztiválon?
B.L.:
Csodálatos élmény volt elutazni egy ilyen külhoni Blues Fesztiválra. Végül is utolsóként léptünk fel az amerikai Lord Bishop után, kb. hajnali kettő fele, de a közönség megvárt minket, és azt hiszem, nyugodtan mondhatom: nagy sikerünk volt. Azóta írt Viktor, a főnök, hogy nagyon jók a visszajelzések! Ezúton is köszönjük Pribojszki Matyinak, hogy eljött velünk, és akkorát fújt, hogy füstölt a Mojo! A már említett Lord Bishop-on kívül pl. a szlovák gitáros, Lubos Bena fantasztikus volt!

P.: Utolsó beszélgetésünk alkalmával említetted, nagylemezt szeretnétek kiadni új nótákkal, fúvóskarral kiegészítve. Hogy áltok az előkészületekkel?
B.L.:
December 4-én lesz az első fúvóskaros bulink az Elefánt Blues Pub-ban Békéscsabán, ez jó kis próba lesz, előrevetíti a lemez majdani hangulatát. Készülnek a dalok, február környékén fel is kell venni őket, mert egy hosszabb Londoni tartózkodásra készülök márciustól. Élő lemez lesz, viszonylag hagyományos blues-gitározással, modern alapokra helyezve, felkavaró, csodálatos dallamokkal, helyenként finom, puha fúvóskarral!

P.: Programszervezőként is tevékenykedsz a békéscsabai Elefánt Blues Pub-ban, melyet sokak hazánk legjobb blues klubjának tartanak. Miben látod sikeretek kulcsát?
B.L.:
Februárban leszünk két évesek. Négy hónapos ciklusok vannak, karácsonyi és nyári szünettel. Nem sok hasonló klubról tudok Magyarországon, de ha vannak, jelentkezzenek, szívesen elmegyünk! Jelenleg az a helyzet, hogy egymásnak adják a kilincset a jobbnál jobb zenekarok, a látogatottság minden esetben teltház, ez a mi esetünkben durván kétszáz fő. Mi a titok? Sokat gondolkodtunk rajta. Rejtély... Egy gyufaszálat sem lehet leejteni, zsufi van, füst és meleg, mégis jönnek. Az emberek tudják, kéthetente csütörtök: Elefánt. Ott kell lenni, nincs mese, olyan hangulat van, hogy nem tudják kihagyni! Egyébként hivatalos szervezetbe is tömörültünk, bárki tagja lehet a "Csabai Csípős Blues Klub"-nak!

P.: Milyen volt az őszi szezon? Jövőre kiket tervezel meghívni?
B.L.:
Tóth János Rudolfék kezdtek a Meeting Point-tal, de nem szeretnék senkit kiemelni, a honlapon (www.elefantsorozo.hu) úgyis minden látható. Illetve, egyvalakit muszáj, nemzetközivé avanzsálódtunk az amerikai Billy Gibson fellépésével. Fantasztikus muzsikus, lehengerlő showman és elbűvölően kedves fickó! Volt szerencsém jammelni vele, szakadt a víz mindenkiről, repedtek a falak! Ha-ha!
Év végén megtartjuk még a hagyományos "gitárpárbajt", amikor két gitárost invitálok magam mellé és várhatóan megint elszabadul a pokol. Eddig is kiváló gityósok jöttek, pl. Benkő Zsolti vagy Nagy Ádám. December 18-án Mohai Tamás és Bódy Szilárd a két következő áldozat. Januárban állítjuk össze a következő félévet, így erről még korai lenne beszélni, de forró lesz, azt ígérhetem!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Pampalini


Négy éves a Rockin' Chair zenekar
2008-12-02 | koncertajánló


Rockin' Chair
Budapest, Négy Szürke Music Pub
2008. december 6.


A Rockin' Chair zenekar december 6-án ünnepli negyedik születésnapját. Ez alkalomból a Négy Szürke Music Pupban két kiváló amerikai előadóval, Zoltán Glück-kel és a The Last Drops zenekarral koncerteznek.
Mivel a Mikulás úgy döntött, hogy befizet helyettetek, ezért BELÉPŐ NINCS!!! Jó kaják, piák, élő zene reggelig, vendég fellépőkkel! Ünnepelj Te is a fiúkkal!

Pampalini


Hazánkban koncertezik a blues-rock gitárfenomén
2008-12-01 | koncertajánló


Joe Bonamassa
Budapest, Nyugati Teátrum (a volt Ruttkai Színház/Szikra Mozi a Nyugatinál)
2008. december 13.

Előzenekar: Borsodi Blue

A Mafioso Concerts által szervezett, „A Blues nagyjai” sorozat keretén belül Amerika egyik legtehetségesebb blues-rock gitárosa, Joe Bonamassa 2008. december 13-án hazánkban ad koncertet. Bonamassa játékát tökéletes technikai tudás, ízes, érzelmekkel teli játék jellemzi, a jól kidolgozott saját és feldolgozás nótákban.
Joe Bonamassa 1977. május 8-án a New York állambeli Utica városában látta meg a napvilágot. Érdekesség, 66 évvel ezelőtt, ugyanezen a napon született Robert Johnson is. A kis Joe-nak nem volt idegen a zenei közeg, hisz édesapjának hangszerüzlete, valamint hatalmas lemezgyűjteménye volt. Az első gitárt négyévesen akasztotta a nyakába, hatévesen pedig hangról hangra megtanulta Jimi Hendrix Voodoo Child-ját. Alig 12 évesen már B.B. King előtt léphetett fel, vele később többször is együtt turnézott. Két év múlva a Bloodline nevű zenekarban játszott, a jazz- és rock világ nagyjainak „csemetéivel”, Berry Oakley jr.-ral, Waylon Krieger-rel és Erin Davis-szel.
Első saját lemeze 2000-ben A New Day Yesterday címmel jelent meg, olyan zenészek vendégszereplésével, mint Gregg Allman, Rick Derringer és Leslie West. Ezt 2002-ben a So It's Like That követte, mely sokkal rockosabbra sikerült, mind a bemutatkozó album.
Az igazi sikert azonban a Blues Deluxe című album hozta meg a részére. A „Blues évében”, 2003-ban megjelent CD-vel a Billboard blues listájának az élére került. A lemez három saját szerzemény mellett feldolgozás nótákat tartalmaz B.B. King-től, John Lee Hooker-től, Elmore James-től és Albert Collins-tól.
A 2005-ben megjelent lemeze, a Had To Cry Today, az Album Of The Year címet kapta a világ egyik legismertebb blues-zal foglalkozó internetes oldala, a BluesWax olvasóitól.
A soron következő You And Me című lemezével ismét a Billboard blues slágerlistájának az élén landolt. A 2006-ban megjelent album producere Kevin Shirley, akinek a segítségével erőteljes hangzást sikerült elérni. A bevált recept szerint saját és feldolgozás nóták kerültek rögzítésre, melyek közül kiemelkedik Jimmy Page és Robert Plant szerzeménye, a Tea For One. A dobos ki is lehetne más, mint a legendás Led Zeppelin korán elhunyt dobosának fia, Jason Bonham.
A tavalyi, Sloe Gin című albuma 38 hétig szerepelt a Billboard blues slágerlistájának Top 10-ében.
Idén, csakúgy mint az elmúlt évben, a Guitar Player Magazine olvasói az év blues gitárosának választották.
Joe Bonamassa azonban nemcsak zenészként tevékenykedik, hisz tagja a Blues Foundation-nek és szóvivője a Blues In The Schools programnak.

A koncerten egy dedikált Epiphone, Les Paul Special II gitár kerül kisorsolásra a közönség tagjai között, melyet Joe Bonamassa személyesen ad át a szerencsés nyertesnek.

Diszkográfia:
A New Day Yesterday, 2000
A New Day Yesterday Live, 2002
So, It's Like That, 2002
Blues Deluxe, 2003
Had To Cry Today, 2004
You & Me, 2006
Sloe Gin, 2007
Shepherds Bush Empire, 2007
Live From Nowhere In Particular, 2008

Pampalini