Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Blues B.R.Others Show: Egy koncert 2005. november 20-án
2007-11-30 | kritika


Ha léteznek emberek, akik nem osztják a „minden kezdet nehéz” alapigazságát, akkor a Blues B.R.Others Show alapítói minden bizonnyal közéjük tartoznak! Mert, talán maguk sem gondolták komolyan az egészet, amikor 2000 Szilveszterén az első fellépésüket abszolválták a szegedi Dóm téren. Nos, lehet-e Szilveszterkor bármit is komolyan gondolni? Persze hogy nem, legfeljebb másnap, amikorra elszállnak a maradék pezsgőből a buborékok, és beköszönt a macskajajos, fránya Új Év…
Valahogy így történhetett a (Blues) Bell, a Rambling (Blues Trio) és a Többiek fúziója. Később persze, beállt néhány változás a személyi állományban, de a két frontember: Király Vajk és Hrabovszky Tamás, valamint a dobos Szabó Csaba biztos pontnak számít. A DVD további szereplői pedig Szirtes Edina „Mókus” – ének, hegedű (harmadik frontember), Török Péter – gitár, Földes Gábor – basszusgitár, Balatoni István – billentyűs hangszer, Belicza Károly – szaxofon, Resetár Attila – trombita, Döge Csaba – harsona.
(A „családban marad”, hogy 2006-ban, a DVD megjelenése évének végén Szirtes Edina világzenei együttese, a Fabula Rasa egy remekül sikerült CD-vel jelentkezett.)
Aki látta a Blues Brothers-kultuszfilmeket (amelyek zeneanyagán hőseink repertoárja alapszik), akkor is sejtheti, hogy mit várhat kb. a Blues B.R.Ohers Show-tól, ha nem volt még alkalma találkozni a szegedi gyökerű csapattal. Röviden azért mégis elmondom. Szóval. Fehér ing, fekete öltöny (afféle esküvőre és temetésre egyaránt való egyenruha), napszemüveg, és a kalap is elmaradhatatlan, már ami Király Vajk és Hrabovszky Tamás öltözékét illeti. Amikor pedig felhangzik a „Midnight Hour” jellegzetes intrója, az imént említett úriemberek táncos mozdulatokkal „felszambáznak” a színpadra. Nem történt ez másként a DVD-re vett koncerten sem! A felvételre egyébként a címben jelzett napon került sor, a békéscsabai Ifjúsági Házban. Vagyis, nem „hazai pályán”, aminek az lett a sajnálatos következménye, hogy nem jött létre a közönség soraiban az a felfokozott koncerthangulat, amit ez a csapat egyébként hozni képes, és amit ez a buli is megérdemelt volna.
Mint mindig, most is a jól bevált fúvós-centrikus dallam alatt osont fel, táncolt a színpadra a két öltönyös, kalapos, napszemüveges énekes. A nóta közben aztán (így vagy úgy) mindenki alkalmat kapott egy rövid bemutatkozásra, szemernyi kétséget sem hagyva afelől, hogy örömzenélés esetének fennforgására készülhet fel a tisztelt néző(sereg). A „Shake Your Tailfeather” idején nem csak az ének-, hanem a tánctudásából is felvillantott valamit a két úriember. A „Someting’s Gotta Hold On Me” című Etta James-szerzeményt viszont ki más adhatná elő, mint Mókus? Kár, hogy a „tánckarba” nem igazán vették be őt ezek a csúnya fiúk!
A „Bluestime”-mal ismét elsősorban a blues-fivérek ideje érkezett el, majd jött a legendás Blues Brothers-filmek nem kevésbé legendás Taj Mahal-száma a „She Caught The Katy”. Kötelező repertoár-darab, amit a legkevésbé sem a kötelező olvasmányokhoz való általános hozzáállással adott elő a csapat! A „Send Me Someone To Love” c. lassú bluesban újra Mókus domborított egy nagyot. Aztán persze, a dramaturgia törvényei szerint megint felpörgött a buli! Hogy miképp és hogyan, hadd ne részletezzem számról számra a továbbiakban, összesen 17 dal erejéig! Azt azonban mindenképp el kell mondanom, hogy a Prince-féle „Kiss”-feldolgozás itt talán kakukktojásként hat, meglepetés-számba megy. Látva és hallva azonban azt kell mondani, hogy ennek a fergeteges soul-funk-rocknak egyértelműen ott a helye a Blues B.R.Others Show műsorán!
Végtére is, nehezen titkolható hogy ez a DVD-nyi, énekes-táncos show ürügyén elővezetett tömény bolondozás igencsak jó hatással bír az ember kedélyállapotára! Extra menüjéhez egyetlen megjegyzés: sajnálom, hogy a formáció nem minden tagja vállalkozott interjúra. Különösen Mókus hallgatását nehezményezem, mert egészen bizonyos, hogy lett volna mit mondania. Például azt, hogy a saját csapatának a várható sikerei miatt kevesebbet fogjuk látni a Blues B.R.Others Show-t, és már csak ezért is meg kell becsülni minden egyes koncertjüket. Akár csak ezt itt, ami DVD-re került, szerencsére!

Goldfish, 2006

Olasz Sándor


The Braindogs koncert az A38-as hajón
2007-11-28 | koncertajánló


The Braindogs - Tom Waits Dalok

2007. december 5. 21:00
Budapest, A38


A The Braindogs zenekar 4 éve, Tom Waits születésnapját megünnepli állt össze, mivel a zenészek valamennyien nagy tisztelői az énekes – komponista – színész Tom Waits munkásságának.
A 2007. december 5-én megtartásra kerülő estén a csapat felállása változatlan:

Ian Siegal - ének, gitár
Ripoff Raskolnikov - ének, gitár
Kiss Tibor - ének, gitár (Quimby)
Varga Livius - ének, ütőhangszerek (Quimby)
Nagy Szabolcs - zongora (HBB, Muddy Shoes)
Varga Laca - basszusgitár (Hiperkarma)
Frenk - ének, dob, zongora (Hiperkarma)


A repertoár néhány új számmal egészült ki.

Pampalini


Duke Robillard: World Full Of Blues
2007-11-24 | kritika


Múlt alkalommal Maria Muldaur legutolsó lemezéről írtam, de semmiképpen sem akarok megfeledkezni a blues gitározás egyik legnagyobb sztárjának Duke Robillard-nak új - World Full Of Blues címmel -, szintén a Stony Plain Records által kiadott lemezéről sem.
Duke Robillard 1948. október 4-én született, első zenekarát 19 évesen Roomful Of Blues néven alapította, melynek 12 évig a vezetője volt. Ezt követően Robert Gordon rockabilly zenekarához csatlakozott, majd két lemezt készített (a) The Legendary Blues Band-del, mely zenekart Muddy Waters zenészei alkották. 1990-ben Jimmy Vaughan-t váltja a Fabulous Thunderbirds-ben. Miközben szólókarrierjét is folytatja, sorban jelennek meg a jobbnál jobb lemezei, közös felvételeket készít kiváló blues és a jazz zenészekkel (Bob Dylan, Maria Muldaur, John Hammond, Jimmy Withersponn, Long John Baldry, …), és mások lemezeinek producereként is dolgozik.
A World Full Of Blues című albuma nem a klasszikus értelemben vett dupla lemez, hisz a második CD ajándék. A lemezen, mint ahogy már Duke-tól megszoktuk, nem színtiszta blues zenét hallhatunk, találkozunk swing, funk és soul elemekkel is.
A 115 perc hosszú, 23 felvétel többsége Duke Robillard saját szerzeménye, de hallhatunk feldolgozás számokat többek között Bob Dylan-től (Everything Is Broken), T-Bone Walker-től (Treat Me So Lowdown), Booker T. and The MGs-től (Slim Jenkins Joint), Bo Diddley-től (Who Do You Love) és Tom Waits-től (Low Side Of The Road).
A lemezen Duke-ot turnéegyüttesének a tagjai kísérik, számos nagyszerű vendég zenésszel kiegészülve, így hallhaltjuk ”Sugar” Ray Norcia szájharmonika és Al Basile kornett játékát is.
Az ízléses, papírtokos borítón valamennyi számhoz tartozik egy rövid, néhány soros írás, melyből megtudhatjuk, miért fontos ez a felvétel Robillard-nak, sőt az is kiderül, hogy az aktuális felvételen milyen gitáron játszik.
Duke Robillard pályafutása során számtalan díjat nyert, négyszeres W.C Handy díjas, az előző Guitar Groove-A-Rama című lemezét pedig Grammy díjra jelölték.
Még mindig folyamatosan koncertezik, évi kb. 250 fellépése van, és hazánkba is eljutott, 2002. február 27-én a budapesti New Orleans-ban koncertezett.
Ha minden jól alakul, jövő év áprilisában ismételten Magyarországra látogat, a Budapest Blues Fesztiválon láthatjuk, hallhatjuk, Podlovics Péter szervezésének köszönhetően.

Stony Plain Records, 2007

Pampalini


Luther Allison régi, Bob Brozman új felvételeit jelentették meg
2007-11-21 | hír


A gitáros/énekes legenda Luther Allison elfelejtett, 1958-ban készült felvételei kerültek kiadásra Underground címmel, mely felvételekre fia talált rá egy bakelit lemezen, édesanyja Fannie Mae Allison házában. Az anyag blues történeti érdekesség, Luther első próbálkozásai a stúdióban, a számok a chicagó-i Wonderful stúdióban kerültek rögzítésre.

Számcímek:
1. Hide Away
2. Don't Start Me Talking
3. Drivin' Wheel
4. Cut You Loose
5. Easy Baby
6. You're Gonna Miss Me
7. Take My Love
8. Rock Me Baby



Bob Brozman Post-Industrial Blues címmel, új lemezzel jelentkezett, mely albumon található dalok olyan politikai témákat is feszegetnek, mint az Iraki háború. A lemezen Bob Brozman saját fejlesztésű Reso-Phonic National gitárjait hallhatjuk.

Számcímek:
1. Crooked Blues
2. Old Man Blues
3. Frim Fram Update
4. Look At New Orleans
5. Hammock Blues
6. Immigrant
7. Follow The Money
8. Lonely Children In The World
9. Rolling Through This World
10. Slow Motion Blues
11. Strange Ukulele Blues
12. Green River Blues
13. Let's Get It Boy
14. Airport Blues
15. People Are Strange
16. How I Love That Woman


Mindkét CD-t a Ruf Records jelentette meg.

Pampalini



Ismét hazánkban Sugar Blue
2007-11-18 | koncertajánló


Sugar Blue (USA)
Fekete Jenő & The Muddy Shoes

2007. november 21. 20:00
Budapest, A38


1950-ben született James J. Whitling, aki a művésznevét egy régi klasszikus blues-jazz sztenderdről kapta.
A Grammy-díjas harmonika virtuóz nem az a tipikus bluesman. Hamar kialakított jellegzetes szájharmonika- és énekstílusa valahol félúton mozog a hatvanas évek dinamikus r'n'b-je és a harmincas évek fájdalmasan finom bluesos jazze között.
Sugar Blue New York hírhedt Harlem negyedében nőtt fel, s nem elsősorban blues zene vette körül, hanem például Billie Holiday és James Brown muzsikája.
A harlemi évek és a New York-i utcák olyan hírességek zenéivel ismertették meg, akik meghatározták későbbi ízlésvilágát, úgy mint Little Walter, Big Walter Horton, Sonny Boy Williamson, Paul Oscher, Charles Walker.
Első harmonikáját a nagynénjétől kapta, amin Bob Dylan-t és Stevie Wonder-t próbálta kísérni a rádión keresztül.
Karrierjét utcai énekesként kezdte, és első felvételeit 1975-ben készítette el a legendás Brownie McGhee-vel és Roosevelt Sykes-szel. Több forrás megemlíti, hogy a Rolling Stones fedezte fel Párizsban, igaz létezik ennek a cáfolata is.
Párizsi évei után Chicagóba utazott, hogy tanulhasson a harmonika nagymestereitől. Játszott Big Walter Horton-nal, Carey Bell-el, James Cotton-nal és Junior Well-sel is. Két évet játszott a Chicago Blues All Stars együttesben, majd 1983-ban megalakította a saját bandáját.
A Blues Explosion albumáért Grammy-díjat kapott, de játszott Willie Dixon Grammy-díjas lemezén a Hidden Charms-on is.
A kritika nem csak a szájharmonika tudását emeli ki, hanem megemlíti a szövegírói tehetségét is.
Végezetül álljon itt pár idézet:
„Bevitte a blues harmonika tradícióit a funky-rock kohójába.” – Down Beat
„Briliáns harmonika játékos, összeköti a hangokat a gyorsasággal és az újdonsággal, mint egy igazi jazzman.” – Request

Turista


Átadták a Blues Patika Életműdíjat
2007-11-18 | hír


A héten csütörtökön, a X. Blues Patika Jamboree-n átadásra kerültek a 2007. évi Blues Patika Életműdíjak. A második alkalommal átadott díjat Tátrai Tibor gitáros, Deák ’Bill’ Gyula énekes, valamint Sharrie Williams amerikai énekesnő kapta.
A díjról független szakmai kuratórium tagjai döntöttek, a kisplasztika ef. Zámbó István - a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze és a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjének tulajdonosa - alkotása.


Pampalini


Maria Muldaur: Naughty, Bawdy & Blue
2007-11-17 | kritika


Maria Muldaur, napjaink egyik blues énekesnő csillaga ez év tavaszán Naughty, Bawdy & Blue címmel, új lemezzel jelentkezet, mely lemez harmadik kiadványa annak a sorozatnak, melyen a 20-as, 40-es évek blues énekesnőinek felvételeit dolgozta fel.
Maria Muldaur (Maria D'Amato) New York-ban született, a legelső zenei élményeit Hank Williams, Kitty Wells, Hank Snow és Ernest Tubb felvételeitől kapta.
Az 1960-as években tagja lesz a new york-i Even Dozen Jug Band-nek, velük felvételeket készít a Spivey Records részére, melynek tulajdonosa Victoria Spivey. Ebben az időben hallotta először Memphis Minnie-t énekelni, mely nagy hatással volt rá, ettől kezdve mohón hallgatta a korai blues énekesnők felvételeit, és elkezdte énekelni Bessie Smith és Ma Rainey ’erkölcstelen’ dalait. Amikor az együttes tagjai főiskolára mentek, Maria Bostonba költözött, csatlakozott a Jim Kweskin Jug Band-hez, mely zenekarnak tagja volt leendő férje, Geoff Muldaur, akitől 1972-ben elvált.
Egy new york-i látogatása alkalmával találkozott Mo Ostin-nal, a Reprise Records elnökével, aki felajánlotta Maria-nak, készítse el első szólólemezét. Az album 1973-ban Maria Muldaur címen jelent meg, a rajta található Midnight At The Oasis-t a mai napig rendszeresen játsszák a zenei rádióállomások.
Maria a 80-as években jazz és gospel felvételeket készített, az 1992-ben a Black Top Records-nál megjelent Louisiana Love Call című albuma, karrierjének egyik kiemelkedő alkotása, melyet a Meet Me At Midnite című lemeze követett, ezek eredményeképpen a Black Top legkelendőbb művésze lett.
Ezt követően a sikereit a Telarc Records-nál folytatta, együtt zenélt Bonnie Raitt-al, a slide gitáros Sonny Landreth-el és az énekes Johnny Adams-sel, 1999-ben lemezt készített a zongorista/énekes Charles Brown-nal Meet Me Where They Play The Blues címmel.
A 2001-ben megjelent Richland Woman Blues című lemeze, első darabja annak a trilógiának, melyen híres korai blues énekesnők felvételeit dolgozza fel. Az albumot Maria Memphis Minnie sírjánál tett egyik látogatása inspirálta.
A Sweet Lovin' Ol' Soul 2005-ben jelent meg, és Maria Muldaur ezzel az albummal folytatja az emlékezést a legendás blues énekesnőkre, Memphis Minnie-re, Bessie Smith-re és Lucille Bogan-ra.
Mindét lemez fantasztikus vendégzenészek közreműködésével készült (Bonnie Raitt, Tracy Nelson, Taj Mahal, Alvin Youngblood Hart, Pinetop Perkins, …), Grammy és W.C. Handy díjakra jelölték őket.
A trilógia harmadik része Naughty, Bawdy & Blue címmel jelent meg, az énekesnőt a lemezen James Dapogny Chicago Jazz Band-je kíséri, további vendégek a lemezen: Dave Mathews - zongora és Kevin Porter - harsona.
Dapogny bandája tökéletesen gondoskodik a zenekari kíséretről, zenéjük a jazz és a blues zene különleges keveréke.
Számomra a lemezről kiemelkedik Maria Muldaur és Bonnie Raitt duettje a Separation Blues-ban, mely Sippie Wallace száma, és akivel Bonnie turnézott a 70-es, 80-as években. De hallhatjuk még Bessie Smith, Victoria Spivey, Alberta Hunter, Ma Rainey és Mamie Smith felvételeit is.
Maria Muldaur ezen régi felvételeket nagyszerűen tolmácsolja a részünkre, szinte egy időutazás részesei leszünk, visszakerülünk a múlt század elejének Amerikájába.
Maria hangja csodálatos, érzelmekkel teli, teljesen megbabonázza a hallgatót, e lemez kikapcsolódást, feltöltődést nyújt a ránk váró hosszú téli estéken.

Stony Plain Records, 2007

Pampalini


Újdonságok a Stony Plain Records-tól
2007-11-13 | hír


A kanadai Stony Plain Records 2007. októberében két új lemezt adott ki, David Wilcox Boy In The Boat és Ronnie Earl and The Broadcasters Hope Radio című lemezeit.

A blues-rock gitáros David Wilcox a kanadai zenei élet ismert alakja, az új lemezén 14 felvétel található, hét saját szerzemény, valamint hét feldolgozás Blind Lemon Jefferson-tól, Blind Boy Fuller-tól, Muddy Waters-tól és Buddy Boy Hawkins-tól.

Számcímek:
1. Boy In The Boat
2. Drop The Pressure
3. Pistol Packin' Mama
4. Catman
5. Step It Up and Go
6. Shuckin' Sugar
7. Professional Victim
8. Bend A Little
9. I Am A Natural Born Lover
10. The Groove
11. Feel Like...
12. Flip, Flop and Fly
13. Buddy Boy's Blues


A kétszeres W.C. Handy díjas gitáros Ronnie Earl új lemeze már a negyedik, mely a Stony Plain Records-nál jelent meg (I Feel Like Goin’ On, Now My Soul, The Duke Meets The Earl, ez Duke Robillard-dal közös lemez). A lemezen zenésztársai (a) The Broadcasters tagjai: Dave Limina - billentyűs hangszerek, Jim Mouradian - basszusgitár és Lorne Entress - dob, vendég zenészként közreműködik: Michael “Mudcat” Ward - basszusgitár és Nick Adams - gitár.

Számcímek:
1. Eddie's Gospel Groove
2. Bobby's Bop
3. Blues For The West Side
4. I Am With You
5. Katrina Blues
6. Wolf Dance
7. Kay My Dear
8. Blues For The Homeless
9. Beautiful Child
10. Blues For Otis Rush
11. New Gospel Tune

Pampalini


Blues Patika Életműdíj
2007-11-08 | hír


A Blues Patika Alapítvány a tavalyi évet követően, idén ismét életműdíjat adományoz a blues zenéért legtöbbet tett személyek részére.

Blues Patika Életműdíj 2007 - jelöltek listája:

Deák Bill Gyula - énekes
Póka Egon - basszusgitáros
Tóth János Rudolf - gitáros
Tátrai Tibor - gitáros
Török Ádám - énekes


A díj odaítéléséről független kuratórium dönt, ez évben azonban a közönség is bekapcsolódhat interneten keresztül a szavazásba a www.bluespatika.com címen.
A díj átadására 2007. november 15-én, a budapesti West Balkánban megrendezésre kerülő X. Blues Patika Jamboree-n kerül sor
.

Pampalini



Az Electro-Fi Records újdonságai
2007-11-08 | hír


2007. október 23-án az Electro-Fi Records két új blues CD-t jelentetett meg, Sharrie Williams I’m Here To Stay, valamint a Fathead Building Full Of Blues című lemezét.

Sharrie Williams nem ismeretlen a magyarországi blues zenét szerető közösség számára, hisz többször koncertezett már hazánkban, következőnek a 2007. november 12-től 17-ig tartó X. Blues Patika Jamboree-n lép fel. Az új lemezén 15 saját szerzemény hallható, kíséri zenekara, (a) The Wise Guys.

Számcímek:
1. Fire
2. Jealousy
3. Seeking
4. I'm Here To Stay
5. Gotta Go Thru Hell
6. Will You Still Love Me
7. Rhythm Of Life
8. I Gotta Find Me A Mojo
9. Power
10. It's Getting Late
11. I'm A Real Woman
12. Don't Give Up
13. I'm So Blue
14. Time
15. Pocono Praise

A kanadai Fathead az 1994-es megalakulásuk óta több lemezzel jelentkezett, melyek közül kiemelkedik a Blues Weather című anyaguk, ezzel megnyerték a "Best Blues Album" díjat a Juno Award-on (ez a díj Kanadában egyenértékű a Grammy-díjjal). A zenekar koncertezett Charlie Musselwhite-al és King Ernest-tel, szerepeltek a chicago-i Little Mack Simmons két lemezén.

Számcímek:
1. Jellyfish Blues
2. Fire In The Hole
3. What About Me?
4. Bitter When I'm Old
5. Katrina
6. One Day That Sun Will Shine
7. Apartment 10
8. I Pity The Fool
9. Too Many Heartaches
10. Backwoods Paradise
11. The Last Time
12. Building Full Of Blues

Novemberben sem maradunk Electro-Fi újdonság nélkül, hisz 20-án jelenik meg High Country Blues címmel Harrison Kennedy új lemeze. A kanadai énekes-gitárosnak ezt megelőzően csak egy CD-je jelent meg, melyet a Black & Tan Records adott ki VOICE + STORY címmel.

Számcímek:
1. Let Me Call You
2. Everybody Gets The Blues
3. High Country Blues
4. The Jones'
5. Run-A-Round Blues
6. Love Serenade
7. Baby Boy
8. U Meant It
9. Rollin' Man Blues
10. Don't Set Your Mind To Worryin'
11. I Got Your Number
12. Luv Work
13. Scratchin' Time
14. Blues From A Bottle
15. Get Up 'N' Go
16. Gonna Be Alright

Pampalini



Egy modern, és egy tradicionális újdonság
2007-11-04 | kritika


Szeptember végén, október elején két új CD is megjelent, ami közös bennük az az egyik előadó, nevezetesen Szabó Tamás. A Special Guest Szabó Tamás inkább a nyitottabb, a modernebb hangzást kedvelőknek lehet a kedvence, míg a Palermo Boogie Gang Parking Lot Blues lemeze a hagyományosabb hangzást szeretőket nyűgözheti le.
Szabó Tamás neve ismerősen csenghet azoknak, akik ezen oldalt böngészik, hiszen rendszeresen foglalkoztunk eddigi munkáival, legyen az az Obsession lemeze, vagy akár a Fishers, amely a hazai szájharmonikásokat mutatta be.
A Special Guest lemez alapgondolata már 1997 körül megfogalmazódott Szabó Tamásban, akihez amúgy is közel áll ez a kísérletező, saját határait, hangzásvilágát feszegető hozzáállás. Kiindulási pontnak Little Axe-t, a Cafe Del Mar-t, és a Propellerheads-t tekintette hangzásképileg, s ehhez a klasszikus blues előadók klasszikus szerzeményeit tette hozzá, többek között. Így találkozhatunk pl.: John Lee Hooker, Willie Dixon, Peter Green nevével, szerzeményével.
A lemezen közreműködők névsora is elég tetemes: Little G. Weevil, Nemes Zoltán, Monori Gabriella, Ripoff Raskolnikov, Fekete Jenő, Sonia Zambrano, Benkő Zsolt, hogy csak a bluesosabbakat említsem.
„Ütős” számmal indít a korong, Crawlin’ King Snake a szám címe, s ebben Little G. Weevil archaikus megszólalását, énekhangját és gitárjátékát Sena kántálása, s az alapként szóló groove ellenpontozza, míg a feszültséget Szabó Tamás harmonikája fokozza.
Az Iko-Iq számmal már találkozhattunk a Palermo Anniversary lemezén, itt is egy ízléses feldolgozást vezetnek elő a zenészek.
A Thing néhány másodperces akusztikus szám Ripoff Raskolnikov előadásában, majd a következő tételben, a Wang-Dang Doodle-ben is találkozhatunk vele. Itt is nagyon erős a groove, s beköszön Tom Waits szelleme is.
A Northern Light ismételten egy akusztikus szám, az ezt követő viszont egy amolyan lágyabb, elszállósabb szerzemény (Laying Beside You).
Az Albatross egy középtempós szám, majd az akusztikus vonalat a Blues ’94 hozza.
Aki idáig eljutott a korong hallgatásában, annak világossá kell, hogy legyen, hogy egy okosan átgondolt, koncepciózusan szerkesztett CD-ről van szó, ahol ügyesen váltják egymást a tempók, a hangulatok, s ezekkel a váltásokkal az egyes számok akár egymást erősítik is.
A Rolling And Tumbling ismét egy nyersebb, dögösebb hangzással „ajándékoz” meg, a Shame Shame Shame viszont egy felpörgetettebb szerzemény.
A korongon a Special Guest következik, majd a tradicionális alapokon nyugvó Hound Dog Special folytatja a sort.
Az albumzáró a tempós Number’ s Boogie.
Mit is mondhat egy magamfajta, inkább az archaikusabb hangzások felé vonzódó ember: igazán remek, inspiratív munka született, ahol jól kiegészíti egymást a múlt és a jelen.
Múlt volt egykoron - hiszen 1997-ben feloszlott a Palermo Boogie Gang -, de jelen lett ismét, hiszen a feloszlásának a 10. évfordulójára CD-vel jelentkezett az idők folyamán kultikussá váló csapat.
1984-ben alakult meg az együttes, de csak jóval később a ’80-as évek végén alakult ki a klasszikus felállás: Fekete Jenő, Szabó Tamás, Kepes Róbert, Bacsa Gyula és Mezőfi István.
Klasszikus, hiszen az elsők között voltak, akik szakítottak az addig jórészt Magyarországot uraló „Kőbányás”, rockos vonallal, s jelentkeztek egy addig kevésbé ismert hangzással. Ma is jól emlékszem még, hogy milyen elképedve hallgattam az első lemezüket, hogy így is lehet bluest játszani, s hogy micsoda „fekete” hangja van ennek az énekesnek, s micsoda jók ezek a fúvósok is.
Azóta jó pár év eltelt, jó pár lemezt meghallgattam, de a Palermo Boogie Gang-et azóta is szeretem.
Az 1997-es feloszlásuk után nem szakadt meg a zenészek kapcsolata - később havi 1-2 koncert erejéig összeálltak -, ennek az eredménye ez a CD. Nem stúdiófelvételt kaptunk tehát, hanem a rögzített koncerteken elhangzó felvételekből egy válogatást. Ennek megfelelően helyenként egyes dalok megszólalása nem tökéletes, de az elhangzó zene mindenképpen élvezetes. Nincs semmi új, a megszokott minőséget, a megszokott számokat kapjuk: I Love You Honey, Mannish Boy, Everyday I Have The Blues… Talán csak a Long Tall Sonny közreműködésével játszott I’m In Love With You Baby és a I’ll Be Back Someday lóg ki a megszokott hangzásképből. Szükségét érzem, hogy megemlítsem a másik két vendégzenész nevét is: ifj. Szász Ferencről és Ripoff Raskolnikovról van szó. Különösen a Ripoff Raskolnikov által szerzett Temporary előadása sikeredett frenetikusra.
Minkét CD az MMM Records gondozásában jelent meg, s mi mással is zárhatnám e recenziót, mint Szabó Tamás szavaival: „Szerintem, mi már együtt öregszünk meg. Ha ez igaz, akkor nagyon nagy szerencsénk van. Ma nem ez a jellemző. Elfogadtuk egymást, aminél nem kell több.”

Special Guest Szabó Tamás
MMMCD-07-2007

Palermo Boogie Gang: Parking Lot Blues
MMMCD-08-2007

Turista


X. Blues Patika Jamboree
2007-11-01 | koncertajánló


Ebben az évben tizedik alkalommal kerül megrendezésre a Blues Patika Jamboree, a fesztiválról Oláh Andort kérdeztem.

Pampalini: Idén, 2007. november 12-e és 17-e között tizedik alkalommal kerül megrendezésre a Blues Patika Jamboree. Az első fesztivál megszervezésekor milyen cél vezérelt benneteket?
Oláh Andor:
A lelkesedés elsősorban és az, hogy a hazai bandákat együtt léptessük fel a külföldi sztár bandákkal, ezáltal bekapcsolódjunk a nemzetközi vérkeringésbe.
A hangulat viszont magával ragadott bennünket és energiát adott ahhoz, hogy önerőből tovább szervezzük, évről évre finomítva a Jamboree-t, a lényeget minél közelebb hozva a kitűnő zenészek segítségével.

P.: Tíz év egy fesztivál életében – főleg hazánkban – hosszú idő. Ki/kik adták a legemlékezetesebb koncerteket, kit/kiket tekinthetünk a Jamboree igazi felfedezettjeinek?
O.A.: Elértük ezt a jubileumi évet, aminek motorja a bluesért való rajongás. Körülöttem változtak mindig a személyek, mostanra viszont összeállt egy állandó team, akik velem együtt közhasznú munkásként táplálják a tüzet legjobb tudásuk szerint, időt és energiát nem kímélve.
Ez tartja életben a Blues Patika Jamboree-t.
Kik adták a legjobb koncertet? A magyarokról csak annyit szeretnék kiemelni, hogy ezen a fesztiválon való játék ünnep, és kitűnő muzsikát hoztak a zenészek, és nagy feelinget az éjszakai Fool of kisszínpad session-jaira is. Baráti légkör jellemzi az általában hajnalig tartó bulikat. Kicsit szakmai fórum is, gazdát cserélnek a sztorik és születnek újjak is.
A külföldi sztár bandák, előadók közül a Soul Full Heavenly Stars nyolc fekete tisztelendő gospel koncertje vitte a pálmát, Steve James szóló koncertje nyújtotta a legnagyobb élményt számomra, de ez mindenkinek a szíve szerinti választás.
Kik a Blues Patika felfedezettjei? A hazai Long Tall Sonny, külföldiek közül Karen Carroll, akit most fogunk széles körben bemutatni a novemberi Blues Patika Jamboree turnéján.

P.: Idén a fesztivál több napos lesz, hazánk több nagyvárosa mellett eljut a szlovákiai Érsekújvárra is. Honnét ez a kapcsolat? A jövőre nézve is több napos fesztiválban gondolkodtok, esetleg kibővítve az országok sorát?
O.A.: Pontosan, nov. 12. Debrecen, nov. 13. Pécs, nov. 14. Gyula, nov. 15. Bp. West Balkán, nov. 16. Érsekújvár, nov. 17. Szekszárd fogadja a rendezvényt.
A szlovákiai részen régi partnerem, Sajtos Feri barátom, akivel lassan tíz éve dolgozunk együtt és tervezgetjük a közös rendezvényeket.
A jövő év tervei, hogy a Jamboree természetesen a magyarországi állomásai mellett, egy európai csatornában utazva, minél színvonalasabb programot tudjon bemutatni az igényes közönségnek. Ez a rolling, utazó jellegű fesztivál Európában is egyedülálló és örülök, hogy ennek alapjait a jubileumi évre sikerült lerakni.

P: Tavaly, első alkalommal Blues Patika Életműdíj került átadásra Honey Boy Edwards, Nemes Nagy Péter és Hobo részére. Ez évben kik a díj várományosai, kik alkotják a kuratóriumot?
O.A.: A díj várományosainak és az ideiglenes szakmai kuratórium névsorát a Jamboree előtt egy héttel tesszük nyilvánossá a www.bluespatika.com oldalán.
Jövő évre előkészítjük annak lehetőségét is, hogy a közönség is bekapcsolódhasson a szavazásba.

P.: A koncertekre terveztek-e kiegészítő programokat, tervezitek-e hanghordozó, képi anyag megjelenítését a fesztiválról?
O.A.: A budapesti helyszínünkön, a West Balkánban lesz arra lehetőség, hogy társrendezvényeket szervezzünk:
- archív blues film vetítése;
- Faltum István és a Blues Patika közösen rendez blues fotó kiállítást;
- saját gyűjteményemből blues póló és plakát kiállítást szervezünk;
- szivarsarok és barbeqou, a kulminális élmények színesítése végett;
És természetesen mindenről archív anyagot készítünk.

P.: Zenészként, koncert szervezőként mik a jövőbeni céljaid? Hogy álltok a Memphis Gumbo nevű zenekaroddal, melyet Little G. Weevil-lel és Frankie Látó-val alkottok?
O.A.: A nyári koncertek és a lemezfelvétel után a következő évet készítem elő a trió számára.
2007-ben 5-6 különböző stílusú zenekarban fordultam meg, ismerkedve a korlátaimmal és a lehetőségeimmel is. Az októberi időszakban újra építettem a Mississippi Grave Diggers zenekaromat új koncepcióval, új felállásban. Bemutatkozás a novemberi Blues Patika Jamboree-n lesz, ahol vendégzenészünk lesz Karen Carroll.
Mindenkit várunk az ünnepi Jamboree-ra, ahol négy kitűnő zenekar, két hazai tehetséges banda, és két briliáns, fekete énekesnő (A blues nagy asszonyai) és zenekarainak teljesidejű koncertjét élvezhetitek.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

A fesztivál részletes programja:
2007. november 12. – Debrecen, Kölcsey Művelődési Ház (19 óra)

- Sharrie Williams & Wise Guys
- Karen Carroll & Mississippi Grave Diggers

2007. november 13. – Pécs, Ifjúsági Ház (19 óra)
- Sharrie Williams & Wise Guys
- ifj. Katona Tamás

2007. november 14. – Gyula, Várszínház (19 óra)
- Karen Carroll & Mississippi Grave Diggers

2007. november 15. – Budapest, West Balkán
- Sharrie Williams & Wise Guys
- Karen Carroll & Mississippi Grave Diggers
- Tom White
- Long Tall Sonny & The Wild Cows

2007. november 16. – Érsekújvár, Sportcsarnok
- Klikk Blues Fest Blues Patika Jamboree Party (www.klikkblues.sk)

2007. november 17. – Szekszárd, Főtér (20 óra)
- Karen Carroll & Mississippi Grave Diggers

További információk a fesztiválról:
www.bluespatika.com

Pampalini