Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Lemez a Török Ádám - Horváth Misi duótól
2011-10-23 | hír


A hazai progresszív rock-blues immár veterán alakja, Török Ádám hosszú pályája alatt képes volt többször úgy megújulni, hogy a megkezdett útjáról lényegében nem lépett le. Első és sokszorosan megújított együttesének, a Mininek sikeres számait rendre átörökítette azokba a közbenső formációkba (Tátrai - Török Tandem, R.A.B.B.), amelyekkel esetenként szinte újrakezdte pályáját. Legújabb ilyen kísérlete, a kiváló szájharmonikás Horváth Misivel 2006-ban alakított duó bemutatkozó albuma a napokban került kiadásra. Az Éjszakai utazások Zeneországban című CD-n a fuvolát és szájharmonikát dobgép, groove-ok és samplerek egészítik ki. Ádám zenei palettáján eddig is megtalálható volt a fúziós jazz és a latin ritmusok alkalmazása, ami itt még inkább hangsúlyt kap, emellett törekedtek a modern fiatalos zenei hangzásra, a blues, az etno és a world music elemeinek ötvözésére. A két különböző nemzedékhez tartozó muzsikus a lemezfelvételre meginvitálta Balogh Zoltánt, aki a sokoldalú virtuóz gitárjátékával hívta fel a figyelmet.


Various Artists: Bluesová spoločnos» no. 7
2011-10-19 | kritika


A Szlovák Blues Társaság a Bluesová spoločnos» című válogatás albumok által kívánja bemutatni hazája blues zenészeit. A sorozat aktuális darabja már a múlt évben elkészült, azonban kiadására anyagi fedezet híján csak idén került sor.
A kulturális tárca támogatásával megjelent lemezt a Jana Ruľičková & Cross The Line nyitja. A trnavai muzsikusok Keb’ Mo’, Ana Popovic és Scott Henderson egy-egy dalának előadásával kellőképpen megadják a korong alaphangját. Az Alec Carter vezette Akelek Blues Band a saját kompozíciók mellet egy Fleetwood Mac feldolgozással (Looking For Somebody) képviselteti magát az albumon. A szlovák fővárosban született, jelenleg Hollandiában elő Aka Kava archaikus bluest játszik. Az énekesnőtől olyan örökérvényű szerzeményeket hallhatunk, mint a Catfish Blues, a Hard Time Killing Floor és a John Henry. A Bluesraiders nevű blues-rock banda Lenny Kravitz Are You Gonna Go My Way című számának átdolgozásával hívja fel magára a figyelmet. A pozsonyi együttes koncert repertoárjában Michael Jackson és a Radiohead „bluesosított” dalai is megtalálhatóak. A jó egyórányi hosszúságú CD-t a tavalyi évben a sumperki Blues Alive fesztiválon nagy sikert arató Kŕdeµ divých Adamov kompozíciói zárják.
Összegzésként elmondható, egyértelműen pozitív döntésnek bizonyult a Szlovák Blues Társaság részéről, hogy a kevésbé ismert, mégis értéket képviselő előadók tartalmas zenei kikapcsolódást kínáló felvételeit válogatta össze, erre a körítésében is ízléses kiadványra.

Slovenská bluesová spoločnost, 2011

hoati


Blues van, babám - Non stop erotic cabaret
2011-10-17 | névjegy


Nincs realitás, nincs tűpontos emlékezet, csak lenyomatok sorjáznak egy sosem volt moziban, ahol még az sem kizárt, hogy saját hazugságaim és tévedéseim mozgatják a bábukat. Minden olyan régen volt, minden olyan sokára lesz… Egyetlen gitárszóló az egész nyolcvanas évek, kalandosan unalmas és unalmasan kalandos. Tíz év, amely alapvetően átrendezte a díszleteket, és álmatag hímporral vonta be a késő Kádár-kor konyhaezüst kulisszáit. Az elvesztett szüzesség és megtalált ártatlanság etapja ez, a legszebb átmeneté, amit valaha átéltem.
Nem mindenkinek volt ilyen felhőtlen Magyarország ez idő tájt. Bereményi Géza például azt írta Cseh Tamásnak, hogy a nyolcvanas évek sapkát viselnek. Más camera obscura. Nekem, miközben Cseh Tamás borom és kenyerem, 1984, amikor a Budapesti Tanítóképző Főiskola népművelés szakkollégistája leszek, maga a menekülés. Még akkor is, ha az intézmény nyomába sem ér a József Attila Gimnáziumnak: ósdi és poros, mintha az ötvenes évek végéről ragadt volna itt, ahol a hallgatók pusztán kísérleti egerek jobb - rosszabb indulatú tudóskák karmai közt.
De volt egy tagadhatatlan előnye eme közoktatási kócerájnak: nyolcszáz bibe járt ide, és mindössze ha ötven hímivar. Egyetlen hosszú házibulikkal terhes petting esélye rémlett föl, ami a magamfajtának erősen a mennyeknek országára hajazott.
Alapvetően ellenérdekeltek voltunk. Szűzkurvák - vágtam oda nem egyszer -, ha felül bedobod a jegygyűrűt, alul nyílik a szézám tárulj… Én meg nagyon nem nősültem volna. Akkoriban nem óhajtottam túlélni a harmincadik életévemet. Addig viszont, hadd pörögjön a búgócsiga, habzsolháp dőzsölés, sportszerű poligámia, padlógázos rohanás táncháztól koncertig és teaházig, világmegváltó égre bámulás, aktuálpolitikai szócsaták, de leginkább erogén zónák kitartó fölkutatása két rock and roll között…
A tanítóképző afféle asylumként is működött. Ha valaki nem volt elég kóser, hogy bejusson a bölcsészkarra, színművészetire, netán képzőre, még mindig helyet találhatott magának a Kis János altábornagy utca 40-ben. Leginkább, ha egyessel kezdődött a személyi száma. Így aztán korrekt volt a felhozatal magára valamit adó piktorokból, fotósokból, zenészekből, csepűrágókból és más gyakorló alkoholfüggőkből… Leginkább a szomszédos Májas presszóban, ahol sokak ösztöndíja vándorolt a kasszába meglehetősen sokszor. Az alkohol iránti vonzalom nekem teljes mértékben hibádzott, narancslével kevert kólát ittam fél literszámra, és ha nagyon maligánba hajlott a délután, szó nélkül elcaplattam, ahová kedvem tartotta új povedák, muzsikák után. Nem voltam sokan. Absztinensből sem a tanári karban, sem a hallgatói halmazban nem volt túltelített a mezőny.
Amikor 1984 és 1987 közt voltam bátor a főiskola állományába tartozni, a társasági élet egyik legfontosabb színtere a KISZ bizottság volt, ahol pártállásra való tekintet nélkül összegyűlhettek mindazok, akik valamivel többet akartak, mit a semmi különös. Jó, ha összességében harminc - negyven emberről volt szó, többnyire mindig ugyanazok jelentek meg minden táncházban, teadélutánon és szobakoncerten. Nekünk valahogy megállt az idő, aranykor volt, a létbizonytalanságot hírből sem ismerő szépséges lebegés, mely húsz évvel később már erősen legendává avanzsált, mire újra aktív állományba helyezte magát a W. Caesar. Ők voltak a legjobb fősulis trupp, akiket valaha is hallottam. Frissek, komolytalanok, szemtelenek, ugyanakkor lévén ének szakkollégisták, nem okozott nekik gondot a svábterc sem. Az örök Micimackó szerepében Főző Attila tündökölt, aki azzal szokott büszkélkedni, hogy ő követte el az első magyar rapet. Kizárólag nyelvészet szigorlatra szánt tételekből mazsolázott törmelékszavakból. Nagyon rendben lévő díva volt Reményi Zsuzsi, aki soha nem volt tudatában saját színészi és énekesi képességeinek, de ahhoz képest, hogy gyűrűs menyasszony volt, igencsak meg lehetett kívánni a színpadon. A zenei mindent tudót Pivarnyik Lászlónak hívták. Ömlöttek belőle a dalok és szövegek. Olykor csak úgy leült a harminckettes teremben a pianínóhoz és órákon át muzsikált, többünk nem kis örömére. Pivi tehetsége egyedül álló, csak éppen alkalmatlan volt bárminő popzenei létformára. Egyetlen daláért sem volt hajlandó soha egyetlen lépést sem tenni, a profi világ kispályás haramiái rendszeresen falhoz állították, komoly hitehagyással lelkében késik le ma is bárminő találkozót, s kér kölcsön rövid ismeretség után, csak a dalai maradtak ugyanolyan jók, mint voltak, azokban nincs hiba…
Köreinkben tett akkortájt röpke kirándulásokat Legát Tibor is, a huszadik századi magyar underground legegyedibb rock and roll prófétája, ki kellő körültekintéssel egyensúlyozott a pojáca - bohóc - költő Bermuda-háromszögben. Amikor én még csak keresgéltem a szavaim, ő már akkor készen állt. Szinte bármire, ami csak nagyon távoli kapcsolatba hozható bárminő művészettel. Egy unalmas művelődéselmélet előadás során, amikor én levelezni óhajtottam vele, visszautasítván közeledésem, megírta a Gózon Gyula Mosolyvágóhíd címzetű versét…
Mindemellett pompás bandái voltak. Kézi Chopin, Margitsziget 52, Szarvas Drops. Müller Péter Sziámihoz hasonlatosan könnyen és gyorsan szórta a rímeket, facsart ki képeket, tette összetéveszthetetlenné munkáit. Mindez persze nem tűnt túl komoly elfoglaltságnak, inkább afféle radikális intimtorna, tőről metszett homo ludens létforma…
Meghatározó figura volt ebben a korántsem szolid zűrzavarban, bár nem e főiskola falai közé vagy mellé járt, Szakcsi Lakatos Béla kedvenc tanítványa: Perczel Gyuri. A legkomolytalanabb jazzikon, akivel valaha találkoztam. Mindent tudott hangszerről, zenéről, Égről és Földről. Csak az Internacionálé harmadik és negyedik sorát nem állott módjában megjegyezni az Istennek sem, igaz ettől függetlenül mindannyiszor, ahányszor hangszer mellé ült, az első két sort becsülettel eljátszotta kedvünkért. Leginkább bibápban vagy bugivugiban, hogy onnan robogjon tovább Oscar Peterson, Keith Jarrett és Chick Corea fertályára, ahonnan majd egy Beatles feldolgozással evez vissza a szintúgy kötelező Take Five ötnegyedes lüktetéséhez.
Non stop erotic cabaret, ha mondom: úton az Átok arcú lánytól a Mono Game Over felé…

Hetesi Péter Pál/G3


Ana Popovic: Unconditional
2011-10-16 | kritika


Kétségtelen tény, hogy Ana Popovic a szólókarrierje során kiadott lemezeivel igen magasra tette a mércét. A szerb muzsikus 2001 óta megjelenő albumai közül a Hush! Best New Artist Debut jelölést kapott a W.C. Handy Blues Awards-on, míg a Still Making History tizenkilenc héten át szerepelt a Billboard magazin blues listáján.
A vonzó külsejű Ana eddigi hanganyagai olyan városokban kerültek felvételre, mint Memphis és Los Angeles, de a gitáros-énekes legfőbb vágya az volt, hogy egyszer New Orleans-ban is készíthessen lemezt. Az Unconditional címet viselő CD-vel ezen álma teljesült, hisz új albuma rögzítésére a gazdag kultúrájú város legendás, Piety Street nevű stúdiójában került sor. A produceri feladatokat a Grammy-díjas John Porter látta el, aki korábban Buddy Guy, Bonnie Raitt és Keb’ Mo’ korongjain is munkálkodott. A kiadvány repertoárja a saját és társszerzővel írt dalok mellett Nat Adderley, Koko Taylor, Mercy Dee Walton és a Maurice McAlister - Terry Vail páros egy-egy szerzeményéből áll. Az elhangzó számok hangulatát nagyban befolyásolta New Orleans városának atmoszférája, lakosainak vendégszeretete. A blues-rock stílusú, csipetnyi jazzel és soullal fűszerezett tételek feljátszásában többek között Sonny Landreth, Jon Cleary, Calvin Turner, Doug Belote és Jason Ricci segédkezett.
Az egyedi énekhanggal, férfiakat megszégyenítő gitártudással rendelkező Ana Popovic hatodik lemezének minden dala élettel és tűzzel teli, ott van bennük az a megfogalmazhatatlan valami, amit csak a női lélek képes hozzátenni egy produkcióhoz.

Eclecto Groove Records, 2011

hoati


David Philips: The Rooftop Recordings
2011-10-13 | kritika


A szigetországban született David Philips huszonnégy évesen költözött Spanyolországba. Pályafutása kezdeti éveiben különféle stílust játszó együttesekben gitározott, később olyan magasan jegyzett zenészekkel dolgozott, mint Charlie Wood, Alvin Youngblood Hart, Hook Herrera, Brian Jackson és Geoff Young.
Az ezredfordulót követően kezdett el érdeklődni az éneklés és a dalszerzés iránt, ezért akusztikus gitárra váltott és szólópályára lépett. Bemutatkozó albuma tavaly Heal Yourself Alone címmel jelent meg - a Barcelonában élő muzsikus tetőtéri lakásának teraszán került rögzítésre a hanganyag, a keverést leszámítva, a lemezkészítés valamennyi fázisát a gitáros-énekes vállalta magára. A korong észak-európai turnéja során figyelt fel rá Jan Mittendorp, a Black & Tan Records főnöke, így a friss CD-jét már a hollandiai lemezkiadó dobta piacra. A tizenkét saját szerzeményt tartalmazó The Rooftop Recordings az elődjéhez hasonló körülmények között került elkészítésre. A varázslatos egyszerűségű, melankolikus hangulatú, az utazásról, a szeretetről, a reményről és a csalódásról szóló dalok közül a Help Me To Forget, a South East Breeze és a Mountain To Climb feltétlen említést érdemel.
Egy igazi, hamisítatlan minőségi zenét játszó, nagyszerű muzsikust ismerhet meg a lemezhallgató David Philips személyében, kinek előadása tökéletes kikapcsolódás képes nyújtani minden ínyencségre vágyó zenebarát számára.

Black & Tan Records, 2011

hoati


Trent Romens: Aware
2011-10-10 | kritika


Az elmúlt évtizedekben káprázatos tehetségű tinédzserkorú blues gitárosok tűntek fel, akik ámulatba ejtették a szakmát és a közönséget egyaránt. Sokuk neve ismertté vált a műfaj majd valamennyi rajongója számára, és vannak olyanok is, akikkel csak most kezdünk ismerkedni - közéjük sorolandó a kamaszkorból épp csak kinőtt Trent Romens.
A Minnesota államból származó Romens tizenegy évesen kapta első gitárját, két év múlva már olyan muzsikusokkal lépett fel, mint Barbara LaShore, Willie Murphy, Jimi ’Primetime’ Smith és Wain McFarlane. A New Folk Records által Aware címmel piacra dobot debütáló albumán a saját dalai mellett Jimmy Oden és Big Bill Broonzy egy-egy szerzeménye kapott helyet. Az ifjú muzsikus, ha szeretné sem tudná letagadni, hogy kik a példaképei, ugyanis Duane Allman, Jerry Garcia és Bob Marley szellemisége érezhetően jelen van az elhangzó felvételeken. A változatos tempójú nótákat tartalmazó lemez csúcspontját a Fairy Tale katartikus gitárszólója adja. A meglepően érett énekhanggal rendelkező Tromens játékát tökéletes hangszeres tudás és magabiztos előadásmód jellemzi.
Érdemes megkülönböztetett figyelemmel kísérni Trent Romens pályafutását, aki ha így folytatja, szempillantás alatt világszerte ismert lehet, újfent megcáfolva azt a nézetet, hogy a bluesban csak a minél öregebb és tapasztaltabb előadónak lehet sikere.

New Folk Records, 2011

hoati


D’Mar & Gill: Real Good Friend
2011-10-06 | kritika


Derrick ’D’Mar’ Martin és Chris Gill változatos karriert tudhat magáénak. A dobos D’Mar keresett session muzsikus, tizenöt évig játszott Little Richard zenekarában, majd megalakította saját együttesét, a Nu Funkot. Chris Gill mentora, a bentoni blues legenda, Jack Owen volt. A gitáros, énekes és dalszerző különböző stílusú formációkban szerepelt, jelenleg szólókarrierje mellett a Sole Shakers nevű bandát is vezeti.
A két nemzetközi szinten jegyzett zenész idén tavasszal készítette el közös lemezét. Az International Blues Challenge ez évi versenyének negyeddöntőjéig jutott duó bemutatkozó albumának a repertoárja jórészt Gill szerzeményeire épül, mindössze Little Walter klasszikusa, a My Babe érkezett külső forrásból. Nehéz lenne kedvenceket választani az élőben feljátszott, gazdag zenei világot tükröző kompozíciókból, de az biztos, hogy a Runnin’ Wild Bluest, a Crawfish Boogie-t és az International Blues Stompot feltétlenül hallani kell mindenkinek. D’Mar a hagyományos dob mellett afrikai ütőhangszereken is játszik, Chris Gill gitárjátéka pedig a Delta blues mestereinek stílusát idézi meg - annak ellenére, hogy egy új formációról van szó, jól megfigyelhető a két muzsikus egymásra hangoltsága.
A duó debütáló CD-jén nincs igazán túlcifrázva semmi, egyszerűen érezni a görcsmentességet az energiától duzzadó dalokban. A Real Good Friend című kiadvány egy eredeti, izgalmas produkció, ami még a komolyabb lemezgyűjtemények fényét is emelheti.

Airtight Records, 2011

hoati


Blues van, babám - Szent Iván éji álmok
2011-10-03 | névjegy


Szívjatok, szívjatok, amit Isten adott! A Dalai Lámpa bölcsessége fényesítse karmátokat Szent Iván reggelén. Estére itt a nyári Mikulás. Keféljetek, keféljetek, hadd ragyogjon az a sok dorkó meg surranó… Vicky Mouse monnyon le! Este nyolckor Budapest BluesBoys a Cöxponban. Belépés komolytalan, kilépés bizonytalan. Vihogó fegyencek gyülekező!
Formás kis szöveg volt, rendesen szét is lőttem a világhálón. Baj se volt vele, időben megérkeztek a kollégák, hogy heves poveda és sörvételezés közepette nekifussunk az esedékes blues örömzenének, ahol kanyarodik a műsor, amerre csak akar, mi meg száguldunk, lebegünk vele, mintha jobb dolgunk sem volna, mint ahogyan nem is volt.
Persze nem pont azok futottak be, akiket hívtam volna szívem szerint, de végül is megvoltunk szépen: Mister Subidubi tolta mellettem az acélhangkórust, Error 404 hozta a kettőnégyet cajonon, Csanád, a Vadvirágok gitárosa kellő alapossággal pengette a húrokat, Medve Balázs hozta a blues harpot.
Oxigén, hát az nem volt annyi, amennyit szerettem volna, ki tudta akkor, már dolgozik bennem az infarktus, csuda hogy túlélem, azt hittem eccerűen csak bitang meleg vagyon, nem életveszély. Mi mást tehettem volna, mint hogy egy lapra teszek föl mindent megint?
Aztán lett kórház, oxigénvezeték az orrba, kódult szívketyegés, de nem érdekelt, toltam a bluest, sorsom fonalának vége az égiek kezében, akik megint vigyáztak rám. És hát igencsak zene volt, egetverő feeling, igazi jóféle blues bombázás, jöttek is a fiatal zenészkollégák, hogy nohát, ez igen, nagyok vagytok, csak éppen a székről nem bírtam fölállani sehogy sem. Álomkörhintába rakott ez a Szent Iván éj, Messyre báljára voltam hivatalos, boszorkánytánc és halálfandangó.
48 éves múltam, megjártam hegyet - völgyet, de annyi már kiderült, a józan ész valahol útközben elmaradt, csak a zene nyomán haladok, táncolok a borotva élén saját mozimban, én vagyok a primabalerina, és a gépzenével eltöltött évek csak felkészülési periódusnak számítottak az élőzene idusához, még akkor is, ha közben az legotrombább meredélyekek peremén sasszézom olykor.
Mikor a fehér szobák fogságában múlattam napjaim, megfogadtam, jobban ügyelek magamra, hadd ne legyek önkéntes hősi halott, de tudtam, mindez aligha segít rajtam. Sodródom majd eztán is, ütődöm - verődök Éghez és Földhöz.
Ha már jönnie kell ennek a halál nevű álomnak, hát jöjjön a Jim Morrison blues közben, netán végén, mégse ágyban párnák közt. Jó, jó, ne most, talán száz, netán ezer év múlva, de legyen így, ha lehet, hadd nyíljon innen kapu a Nyugalom völgyeibe, ahol már csak a bárányfelhők költészete a mérvadó, semmi egyéb…

Hetesi Péter Pál/G3


Koncertek januárban
2010-12-31 | koncertajánló


Blues B.R.Others Show
2011. január 21. - Budapest, Old Man's Music Pub

Blúz tér 10
2011. január 20. - Budapest, Könyvtár Klub

Boll Weevil Folk Blues Gang
2011. január 06. – Budapest, Treehugger Dan’s Bookstore & Cafe
2011. január 13. – Budapest, Cafe Cinema

Dr. Valter Blues Társasága
2011. január 13. – Debrecen, Újinkognitó

Jambalaya
2011. január 10. – Budapest, Instant Café

Living Blues Project
2011. január 08. – Budapest, Old Man's Music Pub
2011. január 27. – Budapest, Irish Cat Pub - Living Blues Unplugged (Radványi Ákos kiállítása)

Long Tall Sonny - Rhythm Sophie - Crazy Benny - Tom Harmonica Smith
2011. január 28. – Budapest, Fekete Gyöngy - Good Morning Mr. Blues lemezbemutató koncert

Sonny And His Wild Cows
2011. január 01. – Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont

Tenderfoot Blues Unit
2011. január 06. – Budapest, West-Bahnhof Underground
2011. január 15. – Budapest, Szilvuplé

Tengs-Lengs
2011. január 14. – Érd, Blues Tanya
2011. január 25. – Budapest, Pecsa Cafe Étterem és Kávézó

Török Ádám és a Mini
2011. január 27. – Biatorbágy, Cafe Chaplin (Faluház)

Török Ádám és a Misi
2011. január 09. – Budapest, Budavári Művelődési Ház – vendég: Freinreisz Károly
2011. január 14. - Budapest, Cafe Cinema

Tűzkerék xT
2011. január 01. - Esztergom, Molothow Liget
2011. január 08. - Kiskunfélegyháza, Rocktár

Vadvirágok Blues Band
2011. január 07. - Budapest, Szabad az Á
2011. január 14. – Székesfehérvár, Petőfi Mozi Music Club
2011. január 25. – Budapest, Gödör Klub – Blues Junior Breakdown Vol. 5
2011. január 26. - Budapest,
Pecsa Cafe Étterem és Kávézó

VasZoli & Özséb
2011. január 14. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Összeállította: hcs


Swississippi Chris Harper: Four Aces And A Harp
2010-12-30 | kritika


A svájci születésű Swississippi Chris Harper zenészpályája 2010. szeptember 21-én új szakaszához érkezett. Ezen a napon jelentek meg választott hazájában lemezkiadójának, a Swississippi Records-nak az első albumai, köztük az Ő új korongja is.
Azt hiszem, egy nagy álma teljesült, amikor partnereivel – Jimmy Burns (gitár, ének), John Primer (gitár, ének), Willie ”Big Eyes” Smith (dob, ének, harmonika) Robert Stroger (basszus) - elkészítette a Four Aces And A Harp című CD-t. Az életfilozófiáját előző lemeze címében (Blues Is My Life) megfogalmazó muzsikus, ugyanakkor magasra tette a mércét. Zenésztársai egytől egyig a műfaj mesterei. A hibátlan stílusérzék, a virtuozitás, a kiemelkedő hangzás, a dögös megszólalás így adott. A „főnök” teljesítményéről is csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok: harmonika játéka dinamikus, stílusában Little Walter Jacobs, Big Walter Horton és Sonny Boy Williamson II. hatása érződik. Azonban a hangja, nos nem véletlen, hogy a 18 szám közül csak 5 nótában énekel. A hangsúly mégsem az egyénekre, hanem a csapatmunkára helyeződött. A közös munka során nem hoztak létre semmi megrengető újat, csak hozták a tőlük elvárható magas színvonalat. A dalok kiválasztásánál igyekeztek elkerülni az agyonjátszott számokat, így a klasszikusok szerzeményei közül nem a legismertebbeket választották ki. Az albumon, a vendégzenészeknek köszönhetően 17 zenész szólal meg. Ők különféle összetételben, hol akusztikusan, hol pedig elektromosan játszanak.
Hogy Harper fáradozásai hosszú távon eredménnyel járnak-e, azt még nem tudhatjuk, egy viszonyt tény: új lemezével sikerült élő hagyományként bemutatnia kedvenc műfajunkat.

Swississippi Records, 2010

hcs


2010 legjobb albumai
2010-12-28 | hír


Így év vége felé közeledve, a vásári forgatagban, az ünnepi hajrában megfáradt kritikusnak még egy fontos, de mindenképpen hálás feladata maradt: áttekinteni a magunk mögött hagyott év lemeztermését, s összeállítani az általa legjobbnak tartott albumok listáját. Ezt tette kétfős szerkesztőségünk is.

hoati
1. Buddy Guy: Living Proof (Silverstone Records)
2. Eden Brent: Ain't Got No Troubles (Yellow Dog Records)
3. Bob Corritore & Friends: Harmonica Blues (Delta Groove Productions)
4. Duke Robillard: Passport To The Blues (Stony Plain Records)
5. Charlie Musselwhite: The Well (Alligator Records)
6. B.B. & The Blues Shacks: London Days (CrossCut Records)
7. Arthur Adams: Stomp The Floor (Delta Groove Productions)
8. Rob Stone: Back Around Here (Earwig Music)
9. Pribojszki Mátyás Band: Boogie On The Ship (Szerzői kiadás)
10. Long Tall Sonny - Rhythm Sophie - Crazy Benny - Tom Harmonica Smith: Good Morning Mr. Blues (MMM Records)
11. Chris James & Patrick Rynn: Gonna Boogie Anyway (Earwig Music)
12. Mark Robinson: Quit Your Job – Play Guitar (Blind Chihuahua Records)
13. Ferenczi György és a Rackajam: A rackák világa (Cartaphilus Könykiadó / Gryllus)
14. Thorbjorn Risager: Track Record (Cope Records)
15. 
Sir” Oliver Mally: Ol’ Dogs Nu Yard (office-4music)

    

hcs
1. The Kilborn Alley Blues Band: Better Off Now (Blue Bella Records)
2. Tad Robinson: Back In Style (Severn Records)
3. JJ Grey & Mofro: Georgia Warhorse (Alligator Records)
4. Peaches Staten: Live At Legends (Swississippi Records)
5. Mississippi Heat: Let's Live It Up (Delmark Records)
6. Karen Lovely: Still The Rain (Pretty Pear Records)
7. The Vincent Hayes Project: Reclamation (North 61 Records & Productions)
8. Buddy Guy: Living Proof (Silverstone Records)
9. Bob Corritore & Friends: Harmonica Blues (Delta Groove Productions)
10. Long Tall Sonny - Rhythm Sophie - Crazy Benny - Tom Harmonica Smith: Good Morning Mr. Blues (MMM Records)
11. The Holmes Brothers: Feed My Soul (Alligator Records)
12. Matt Hill: On The Floor (VizzTone Label Group)
13. Chris James & Patrick Rynn: Gonna Boogie Anyway (Earwig Music)
14. Eden Brent: Ain't Got No Troubles (Yellow Dog Records)
15. Latvian Blues Band: When The Sun Goes Down (Szerzői Kiadás)


Mark Robinson: Quit Your Job – Play Guitar
2010-12-27 | kritika


Kevesen vannak olyanok, akik azt csinálhatják, amit igazán szeretnek. Mark Robinson ezen szűk körhöz tartozik, s elmondhatja, hogy a munkája a hobbija és még fizetnek is érte.
De Ő sem volt mindig ebben a szerencsés helyzetben, hisz a főiskola elvégzését követően sokáig a tanult hivatásában dolgozott, és ha tehette kedvtelésének, a gitározásnak hódolt. Már ekkor olyan neves előadókkal lépett fel, mint Tad Robinson, Carrie Newcomer, Tom Roznowski és Bob Cheevers. Élete döntő fordulatot 2004-ben vett, amikor úgy döntött, hogy a munkáját feladva csakis a zenélésnek él. Ettől kezdve a koncertezés mellett számtalan muzsikussal készített felvételeket, de producerként és hangmérnökként is tevékenykedett.
A Quit Your Job – Play Guitar című hanganyaggal a saját CD rögzítése iránti vágya is valóra vált. A lemezre a gitáros-énekes szerzeményei, valamint elismert dalszerzők, Davis Raines, Mike Cullison és Randy Handley közreműködésével született nóták kerültek. A zeneileg meglehetősen változatos korongról egyértelmű kedvencem a Memphis Won’t Leave Me Alone és a Fixer, a csúcspontot pedig a záró dal, a Try One More Time jelenti. Mark Robinson vibráló és sokoldalú gitárjátékával, erőteljes hangjával az album egészén professzionális teljesítményt nyújt, s megállapítható, hogy az évekig háttéremberként muzsikáló zenészből valódi egyéniség lett.
Igaz, hogy a debütáló CD-je nem került jelölésre a 2011-es Blues Music Awards Best New Artist Debut kategóriájában, mégis az év legkiválóbb bemutatkozó lemezei közé sorolandó a Quit Your Job – Play Guitar.

Blind Chihuahua Records, 2010

hoati


Új idők, nagy bluesai Raoul Bhanejatól
2010-12-20 | kritika


A művészet üzenet, kifejezési mód, az emberek közötti kapcsolatteremtés egyik eszköze, s mint ilyen a különböző ágai között lehetőség nyílik az átjárásra. Bizony sok színpadi előadó van, aki a zene terén is kipróbálja magát, de kevesen vannak közülük, akik valóban maradandót alkotnak. Nem így az angliai Manchesterben születetett Raoul Bhaneja. A dél-ázsiai apától és ír anyától származó fiú Ottawában és Bonnban nőtt fel. Az ottawai Canterbury Művészeti Főiskola és a Kanadai Nemzeti Színi tanoda diplomása 15 évesen kezdett el játszani, mint a Shakespeare-i utcai színház csoport, az A Company Of Fools alapító tagja. A tehetséges színészt számos film- és televíziós játéka tette ismerté (The Sentinel, Ararat, Train 48), emellett körbeutazta a világot a szólóban előadott HAMLET produkciójával.
30 éves korában, 1998 júliusában döntött úgy, hogy a zenében is megmerítkezik. Jókora inspirációt jelentett számára Howlin’ Wolf, Sonny Terry, Brownie McGhee, Muddy Waters és Otis Rush játéka.
Csapatának, a Raoul And The Big Times-nak 2000-ben jelent meg a debütáló albuma, Big Time Blues címmel. Az igazi ismertséget és áttörést azonban a 2004-es, Cold Outside CD hozta meg számukra. Az ezen szereplő Baby Don’t Stop című dal, a jól sikerült videójának köszönhetően 2005-ben bejutott a BRAVO Top 10 listájába.

  

Öt éves várakozás után jelent meg a következő, a You My People címet viselő korong. A lemez megjelenését Torontóban, a The Hard Rock Café-ban ünnepelték, ahol olyan zenészek csatlakoztak hozzájuk, mint Duke Robillard, Johnny Sansone, Julian Fauth, Bill Bourne és Madagascar Slim. A Toronto/Chicago/Hollywood Blues kombinációjaként jellemzett lemez tiszteletadás a klasszikus iskola előtt. A CD-n 13 szám található, ezek jórészét Raoul Bhaneja jegyzi. Jól megírt, önfeledt dalok ezek, amiket olyan jó nevű szerzők melódiái egészítenek ki, mint Ray Charles, McKinley Morganfield, Treasa Levasseur, és olyan jó nevű vendégzenészek színesítenek, mint Junior Watson, Mark Hummel és Tyler Yarema. Az albumon a zenészek ügyesen kerülik a klisés megoldásokat, józanul, értőn nyúlnak hozzá az ismert harmóniákhoz. Megszólalásuk stílusos, arányos és otthonosan mozognak az egymástól különböző irányzatok világában is.
A The Toronto Blues Society "BLUES IN SCHOOLS" (Blues az iskolákban) programjának keretében jelent meg a zenekar 2010-es lemeze. 2008 januárjában, Torontóban összegyűlt a zenészek egy csoportja, hogy Little Walterre emlékezzék. Az apropót a harmonikás halálának 40. évfordulója ill. a Rock And Roll Halhatatlanjainak Csarnokába való beiktatása adta. Marion Walter Jacobs akkora újító volt a blues harmonikázásban, mint Charlie Parker a jazzben, vagy Jimi Hendrix a rock zenében. A legnagyobb sikereit Muddy Waters zenekarában aratta, s számtalan klasszikus felvétel maradt utána. Ezekből válogattak a zenészek, amikor a mester emlékének megidézésére vállalkoztak. Az újra felvett régi számok előadása izgalmasra sikerült, a muzsikusok játéka technikai felkészültségről és elmélyültségről tanúskodik. Alázattal, szeretettel, érzékenységgel és nagy stílusismerettel fognak hozzá a dalok interpretálásához. Előadásuk során nyoma sincs az időnek, és felsejlik a tragikus sorsú előadó szelleme is.
A Raoul And The Big Times lemezei pompásan megmunkált zenéket tartalmaznak, érdemes megismerkedni velük!

Raoul And The Big Time: You My People
Big Time Records, 2009

Raoul And The Big Time: Blue Midnight – A Live Tribute To Little Walter
Big Time Records, 2010

hcs


Nyilvánosságra hozták a Blues Music Awards jelöltjeit
2010-12-19 | hír


A hét közepén nyilvánosságra hozták a 32. Blues Music Awards jelöltjeinek névsorát. Huszonhat kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét, akikre a szavazatokat a The Blues Foundation tagjai jogosultak leadni. A díjátadóra 2011. május 5-én a Tennessee állambeli Memphis-ben, a Cook Convention Centerben került sor.

Acoustic Album Of The Year
Paul Oscher: Bet On The Blues
Eric Bibb: Booker's Guitar
South Memphis String Band: Home Sweet Home
The Nighthawks: Last Train To Bluesville
Lucky Peterson: You Can Always Turn Around

Acoustic Artist Of The Year
Doug MacLeod
Eric Bibb
Guy Davis
John Hammond
Paul Oscher

Album Of The Year
Eden Brent: Ain't Got No Troubles
Buddy Guy: Living Proof
The Mannish Boys: Shake For Me
Janiva Magness: The Devil Is An Angel Too
Charlie Musselwhite: The Well

B.B King Entertainer Of The Year
Buddy Guy
Janiva Magness
Joe Louis Walker
Kenny Neal
Super Chikan

Band Of The Year
Derek Trucks Band
Magic Slim & The Teardrops
Nick Moss Band
Rick Estrin & The Nightcats
The Holmes Brothers
The Kilborn Alley Blues Band
The Mannish Boys

Best New Artist Debut
Chris O'Leary Band: Mr. Used To Be
Claudette King: We're Onto Something
Matt Hill: On The Floor
Peter Parcek 3: The Mathematics Of Love
The Vincent Hayes Project: Reclamation

Contemporary Blues Album Of The Year
Smokin' Joe Kubek & Bnois King: Have Blues Will Travel
Buddy Guy: Living Proof
John Nemeth: Name The Day!
Karen Lovely: Still The Rain
Janiva Magness: The Devil Is An Angel Too

Contemporary Blues Female Artist Of The Year
Candye Kane
Janiva Magness
Karen Lovely
Robin Rogers
Shemekia Copeland

Contemporary Blues Male Artist Of The Year
Buddy Guy
Joe Louis Walker
John Nemeth
Kenny Neal
Nick Moss

DVD
Various Artists: The Mississippi Sheiks Tribute Concert (Black Hen Music/Transgrease)
Tail Dragger: Live At Rooster's Place (Delmark Records)
Watermelon Slim & The Workers: Live At Ground Zero Blues Club (NorthernBlues Music)
Luther Allison: Songs From The Road (Ruf Records)
Mac Arnold: Nothing To Prove (Woodward Studio)

Historical Album Of The Year
Little Smokey Smothers & Elvin Bishop: Chicago Blues Buddies (Black Derby Records)
Jimmy Dawkins Presents The Leric Story (Delmark Records)
Junior Wells & The Aces: Live In Boston 1966 (Delmark Records)
Bob Corritore & Friends: Harmonica Blues (Delta Groove Productions)
Luther Allison: Songs From The Road (Ruf Records)

Instrumentalist - Bass
Bill Stuve
Bob Stroger
Larry Taylor
Patrick Rynn
Steve Gomes

Instrumentalist - Drums
Cedric Burnside
Jimi Bott
Kenny 'Beedy Eyes' Smith
Robb Stupka
Tony Braunagel

Instrumentalist - Guitar
Derek Trucks
Duke Robillard
Joe Louis Walker
Kirk Fletcher
Ronnie Earl

Instrumentalist - Harmonica
Bob Corritore
Charlie Musselwhite
James Cotton
Kim Wilson
Paul Oscher

Instrumentalist - Horn
Big James Montgomery
Doug James
Eddie Shaw
Keith Crossan
Terry Hanck

Instrumentalist - Other
Gerry Hundt (Mandolin)
Johnny Sansone (Accordion)
Otis Taylor (Banjo)
Rich Del Grosso (Mandolin)
Sonny Rhodes (Lap Steel Guitar)

Koko Taylor Award (Traditional Blues Female)
Eden Brent
Reba Russell
Ruthie Foster
Sue Foley
Teeny Tucker
Zora Young

Pinetop Perkins Piano Player
David Maxwell
Dr. John
Eden Brent
Henry Butler
Mitch Woods

Rock Blues Album Of The Year
Steve Miller Band: Bingo
Walter Trout: Common Ground
Kenny Wayne Shepherd Band Featuring Hubert Sumlin, Willie 'Big Eyes' Smith, Bryan Lee And Buddy Flett: Live In Chicago
Nick Moss: Privileged
Derek Trucks: Roadsongs

Song Of The Year
Tom Hambridge/Buddy Guy: Living Proof (Buddy Guy: Living Proof)
Bruce Iglauer/Wyzard/David Kearney: Please Mr. President (Guitar Shorty: Bare Knuckle)
Steve Gomes: Rained All Night (Tad Robinson: Back In Style)
Charlie Musselwhite: Sad And Beautiful World (Charlie Musselwhite: The Well)
Dennis Walker/Alan Mirikitani: Still The Rain (Karen Lovely: Still The Rain)

Soul Blues Album Of The Year
Denise LaSalle: 24 Hour Woman
Tad Robinson: Back In Style
The Holmes Brothers: Feed My Soul
Eugene 'Hideaway' Bridges: Live In San Antonio
Solomon Burke: Nothing's Impossible
Arthur Adams: Stomp The Floor

Soul Blues Female Artist Of The Year
Barbara Carr
Claudette King
Denise LaSalle
Irma Thomas
Sista Monica Parker

Soul Blues Male Artist Of The Year
Bobby Rush
Curtis Salgado
Eugene 'Hideaway' Bridges
Solomon Burke
Tad Robinson

Traditional Blues Album Of The Year
James Cotton: Giant
Pinetop Perkins & Willie 'Big Eyes' Smith: Joined At The Hip
Duke Robillard: Passport To The Blues
The Mannish Boys: Shake For Me
Charlie Musselwhite: The Well

Traditional Blues Male Artist Of The Year
Alabama Mike
Charlie Musselwhite
James Cotton
Magic Slim
Super Chikan

hoati


Twarze Polskiego Bluesa – arcok a lengyel blues-ból
2010-12-16 | hír


Lengyelország vezető blues magazinja, a Twój Blues első száma 2000 júniusában jelent meg. Jelen pillanatban a 43. számnál tart a negyedévente kiadásra kerülő lap, melyben interjúk, lemezkritikák, koncertbeszámolók, és sok más érdekesség található a lengyelországi, valamint a nemzetközi blues zenei élettel kapcsolatban.
A The Blues Foundation által Keeping The Blues Alive díjra jelölt magazin szerkesztésébe nemcsak lengyel, hanem cseh, nagy-britanniai, német, lett, kanadai és egyesült államokbeli szakírók is besegítenek. Olvasói között számos ország blues rajongója megtalálható, de különösen magas az előfizetők száma a Cseh Köztársaságból a lengyel és cseh nyelv hasonlósága végett.
Nemrégiben, a lap korábbi számaiban megjelent beszélgetésekből válogatva Twarze Polskiego Bluesa címmel album jelent meg. A Lengyel Blues Szövetség (Polskie Stowarzyszenie Bluesowe) által támogatott, fényképekkel bőségesen illusztrált kötetben 45 interjú található, többek között Jan ”Kyks” Skrzekkel, Slawek Wierzcholskival, a J.J. Banddel, Greg Szlapczynskivel, Bartek Szopinskivel, Magda Piskorczykkal, a HooDoo Banddel és Ireneusz Dudekkal. A szerkesztők célja a kiadvánnyal, hogy a lengyel blues előadókat/zenekarokat népszerűsítsék hazájukban és az országhatáron kívül is.

hoati


Dalszövegek a Tenderfoot Blues Unit-tól
2010-12-14 | névjegy


Land of the Blind

Child of the Milky Way, you’re a long way from home
Wrong time in the wrong place, you don’t know what’s going on
Pilgrim in a space suit, your powers don’t help none
You can’t change things here, it’s all arranged and done

Years, and years, and years of sorrow, people suffer everywhere
Whole towns vanish day by day, but no one seems to care
Your friend becomes your enemy, you can’t tell foe from ally
Dark clouds are gathering, I hope they just passing by.

Painted veil before your eyes
How come you don’t realize
It’s not what you think, it’s not too late to act

It only takes someone so bold
To tear down the patch of old
So come on now and start to take a stand

In the Land of the Blind,
the One-Eyed man is the king 3X

Black labeled rainbow, arch of the Evil around
Child of the Milk Way, you sadly lost this round
There’s no follow-up, we’re truly left alone
Surrounding us a swarm of mindless clones

Painted veil before your eyes
How come you don’t realize
It’s not what you think, it’s not too late to act

It only takes someone so bold
To tear down the patch of old
So come on now and start to take a stand

In the Land of the Blind,
the One-Eyed man is the king 3X

Megyeri Dániel


Nyilvánosságra hozták a Grammy-díjra jelöltek névsorát
2010-12-12 | hír


December elején Los Angeles-ben egy kisebb gála keretén belül jelentették be, hogy mely előadók számíthatnak a mai napig a legnagyobb presztízzsel bíró elismerésre, ami a zeneipar kimagasló teljesítményeit hivatott elismerni. A blues kategóriák többségében a nagy öregek találhatók meg, de jelölést kapott egy popzenész is.

Best Traditional Blues Album (Legjobb tradicionális blues album)
James Cotton: Giant
Cyndi Lauper: Memphis Blues
Charlie Musselwhite: The Well
Pinetop Perkins & Willie "Big Eyes" Smith: Joined At The Hip
Jimmie Vaughan: Play Blues, Ballads, & Favorites

Best Contemporary Blues Album (Legjobb kortárs blues album)
Solomon Burke: Nothing's Impossible
Dr. John: Tribal
Buddy Guy: Living Proof
Bettye LaVette: Interpretations: The British Rock Songbook
Kenny Wayne Shepherd: Live In Chicago

Más kategóriában is szerepelnek bluesos előadók, pl.: Carolina Chocolate Drops és Maria Muldaur aktuális lemezével a Best Traditional Folk Album (Legjobb tradicionális folk album) címben reménykedik.
Az 53. Grammy-díj nyerteseit 2011. február 13-án fogják bejelenteni a Los Angeles-i Staples Centerben.

hcs


Dr. Wu’ … And Friends: Texas Blues Project Vol. 2
2010-12-09 | kritika


A Dr. Wu’ név a 60-as évek óta különböző zenekarokban együtt muzsikáló Jim Ashworth és Bryan Freeze kettősét takarja. A Texas állambeli Fort Worth-ben 2002-ben alakított formáció az elnevezését egy Steely Dan dalból kölcsönözte, ami arra ösztönzi a hallgatót, hogy az élet minden percét a lehető legteljesebben élje meg.
Debütáló lemezüket “Texas Blues” Project címmel rögzítették. A korongon Gary Nicholson szerzeménye (Jacksboro Highway) mellett, a hosszú évek során írt több mint kétszáz daluk közül kiválasztott szerzemények találhatók. A hanganyag felvételéhez városuk és a környék vezető zenészeit (Buddy Whitington, "Mouse" Mayes, Danny Hubbard, Jerry Hancock, Red Young, Mike Kennedy, ...) hívták segítségül.
A sikeres albumot követően az újabb CD-jük ez évben jelent meg. A Texas Blues Project Vol. 2 az Ashworth – Freeze páros vadonatúj dalait tartalmazza, míg Buddy Whitington két nóta erejéig társszerzőként közreműködött. John Mayall zenekarának egykori tagja zenészként is besegített, gitártudását nyolc, énekhangját pedig négy nótában csillantotta meg. A bemutatkozó albumon szereplő muzsikusok mellett még olyan zenészek vállaltak részt a felvételek feljátszásában, mint Dave Millsap, Mace Maben, Gerald Lawrence és Danny Ross.
A második lemez mindig mérföldkő, pláne azért, mert illendő felülmúlni az előző anyagot. Ez sikerült: a CD végig élvezetes, zeneileg kiváló dolgokat tartalmaz, ráadásul tele van jobbnál-jobb dalokkal, melyek egy percre sem untatják a hallgatót. Ennél aligha kívánhatunk többet!

Texas Blues Records, 2010

hoati


Koncert az iszapkárosultakért
2010-12-07 | koncertajánló


Koncert az iszapkárosultakért
Ajka, Nagy László Városi Művelődési Központ
2010. december 16.


A vörösiszap-katasztrófa áldozatainak megsegítésében élen járnak a muzsikusok, hisz alig múlik el hét, hogy ne kapnánk hírt egy-egy segélykoncertről. Segítségből azonban sosem elég, így a novemberi fesztiválok után decemberben is lesz jótékony célú előadás. A Koncert az iszapkárosultakért címet viselő rendezvény bevételét a károsult települések polgármestereihez juttatják el.
Fél hétkor a The BLUESBERRY Band kezd – a kilenctagú veszprémi együttes közel másfél évtizede szórakoztatja közönségét rhythm & blues zenéjével, idén nyáron a Veszprémi Ünnepi Játékokon az Earth, Wind & Fire előzenekaraként aratott sikert.
Az est hátralévő részében Tátrai Tibor két formációja lép színpadra, ráadásul a kiváló gitáros még a Bluesberry-be is beugrik néhány dal erejéig. A Tátrai Trend két évvel ezelőtt alakult, az izgalmas kamarazenét azóta két album örökítette meg, s fellépések sokaságán bizonyított Tátrai Tibor (gitár), Pintér Tibor (gitár), Glaser Péter (bőgő) és Czibere József (ütőhangszerek).
A jótékonysági rendezvényt záró Latin Duó pedig aligha szorul bemutatásra, mivel Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor kettőse éppen tíz éve halmoz sikert sikerre. Ajkára nem sokkal nagyszabású jubileumi koncertje után érkezik a két gitáros.


Öt éves a História zenekar
2010-12-05 | koncertajánló


História öt éves jubileumi koncert
Naszvad (Sk), Művelődési Központ
2010. december 11.


2005 decemberében, azaz öt éve annak, hogy a szlovákiai Naszvad Művelődési Központja pincéjének próbahelyiségében a História zenekar megalakult. Akkor még a tagok más-más együttesekben is tevékenykedtek, de az első próbák után mindenki úgy döntött, hogy marad a História, és azóta a Felvidék egyik legnépszerűbb blues-rock bandáját takarja e név.
A környéken hamar híre ment a formációnak, akik zenéjükkel nem csak a fiatalokat, hanem a közép- és az idősebb generációt is megcélozták. A következő év végére a zenekar egy saját szerzeményekből álló promóciós hanghordozót készített. Ekkorra alakult ki az a négyes, mely a mai napig motorja a csapatnak: Ágh Attila, Dobosi Ágoston, L. Sky Olivér és Pásztó Tibor. Így négyen hozzáfogtak egy profibb hangzású stúdióalbum elkészítéséhez, és egy révkomáromi stúdió segítségével megszületett a Mit ír az újság című CD. A lemezről sokaknak feltűnhettek olyan dalok, mint a Kína, az Édes fekete lány, vagy a Mit ír az újság, mert a következő időszakban Dunaszerdahelytől Fülekig és Miskolctól Barcsig, nagyon sok fesztiválon és rendezvényen felléptek. Ezeken a koncerteken már Tornóczi Tibor is csatlakozott herflijével a zenekarhoz.
A második hanganyagukat 2008 decemberében avatták a nagyérdemű előtt a fiúk, mely a História Rádió nevet viseli. A stílus mondhatni egyedi, amolyan Históriás, de jól döntött a legénység, hogy Tóth László zongorajátékával és érdekes vokálhangokkal színesítették a korongot.
Az is egyedi, hogy a koncerteken mindig előadnak egy-egy új dalt, amit a hallgatóság még nem ismer, és a reakcióktól függően dolgozzák át a nótát, így a közönségük is egy kicsit magáénak tudhatja azt. Ez történt a Kibérelünk egy öreg házat című szerzeménnyel is, melyben L. Sky Olivér felkérte Kálmán Rudeet, hogy együtt énekeljék fel a dalt az ez év decemberében kiadandó, a zenekar ötödik évfordulója alkalmából készített kislemezre.
Elmondásuk szerint készül a harmadik nagylemez, és a következő év elején bemutatásra is kerül, de amennyire csak lehet, a 2010. december 11-ei jubileumi koncertre hangolnak, hiszen a helyi Csemadok jóvoltából ismét hazai pályán, a naszvadi Művelődési Központ nagytermében zenélnek. Az est további zenekarai: a perbetei BaBóBeBi és a Ferenczi György és a Rackajam.