Buddy Guy: The Blues Don’t Lie
2022-11-05 | kritika
Buddy Guy 1957 szeptemberében elhagyta Louisiana államot, és mint oly sok kortársa a második világháború utáni Amerikában, vonattal utazott északra, Chicagóba, hogy blueszenészként szerezzen nevet magának. Számos rangos elismeréssel, köztük nyolc Grammy-díjjal a poggyászában nyugodtan kijelenthetjük, küldetése maximálisan teljesült. Új albuma napra pontosan hatvanöt évvel azután került piacra, hogy Chicagóba érkezett. A The Blues Don’t Lie producere ismét Tom Hambridge volt, akivel még 2008-ban, a Skin Deep című lemez kapcsán egyesítette erőit. Az albumot a sodró lendületű I Let My Guitar Do The Talking nyitja, melyben Guy elmeséli élettörténetét. A következő három szerzemény sötétebb és melankolikusabb hangot üt meg: a címadó nóta az emberi lét mindenütt jelenlévő küzdelmeire mutat rá, míg a The World Needs Love a szeretet és a kedvesség hiányáról elmélkedik. A We Go Back részben nosztalgikus, részben szomorú utazást tesz a hatvanas évek végére, a Martin Luther King meggyilkolása körüli időszakba. A dalban Buddy Guy Mavis Staples-szel énekel duettet. A középtempós What's Wrong With That-ban Bobby Rush vendégeskedett, a két veterántól megtudhatjuk, hogy mi teszi őket boldoggá. A Symptoms Of Love a ZZ Top által szabadalmaztatott zúzós, mocsári boogie Elvis Costello vokáljával. A lemez legélesebb hangvételű szerzeményét, a fegyveres erőszak kérdésével foglalkozó Gunsmoke Bluest Jason Isbell közreműködésével hallhatjuk. Vendégként szerephez jutott egy-egy számban James Taylor és Wendy Moten is. Tom Hambridge saját és társszerzővel írt nótái mellett három feldolgozást rögzítettek. Ezek a Sweet Thing (B.B. King), az I'm A King Bee (Slim Harpo) és a meglepetésként szolgáló Lennon-McCartney kompozíció, a funkysan előadott I've Got A Feeling. Buddy Guy nyolcvanhat éves, ebben az életkorban már a zenészek döntő része túl van a legfontosabb lemezein, munkáin. Guy számtalan kiemelkedő anyagot tud felmutatni eddigi pályafutásából, így szinte elképesztő, hogy még mindig feljebb tudja emelni maga számára is a lécet. Merthogy a The Blues Don't Lie hosszú és termékeny karrierjének egyik legjobb albuma.RCA Records, 2022.
hoati
Phantom Blues Band: Blues For Breakfast
2022-11-01 | kritika
A Phantom Blues Band a kilencvenes évek elején alakult, hogy közreműködjön Taj Mahal Dancing The Blues című lemezének rögzítésében. Az azóta is tartó együttműködésük két-két Grammy- és W.C. Handy Blues Awards-díjat eredményezett, felléptek az Egyesült Államok, Európa és Japán klubjaiban és fesztiváljain. A Johnny Lee Schell, Larry Fulcher, Tony Braunagel, Mike Finnigan, Joe Sublett és Darrell Leonard alapította all-star csapat önállóan is sikeres karriert futott be. Bemutatkozó albumuk, az Out Of The Shadows 2006-ban jelent meg, amit három további lemez (Footprints, Inside Out, Still Cookin') követett. Sajnálatos módon Finnigannél 2020-ban rákot diagnosztizáltak, a kiváló billentyűst tavaly augusztusban vesztettük el. Társai Jim Pugh-ot (Etta James, Robert Cray, Chris Isaak) kérték fel, hogy csatlakozzon a zenekarhoz. Az ő ötlete alapján az új hanganyaguk a nonprofit Little Village Foundation gondozásában látott napvilágot. A Blues For Breakfast Sam & Dave klasszikusának, az I Take What I Want-nak a feldolgozásával indul, magasra emelve a lécet. A továbbiakban is döntően feldolgozásokat hallunk, George Soule, Muddy Waters, Curtis Mayfield, Freddy King, Sam Cooke, Jimmy McCracklin, Ike Turner és Little Milton repertoárjából. A legtöbb dalban Schell és Fulcher énekel, vendégként közreműködött Ruthie Foster, Beth Styne, Bonnie Raitt, Curtis Salgado és Finnigan fia, Kelly. A zenekar rajongói számára keserédes csemege, hogy maga Mike Finnigan is szerepelt az egyik utolsó felvételén, az OK, I Admit It-ben. Az album teljes bevételét a Kansas állambeli Salinában található The Mike Finnigan School Of Music számára ajánlották fel. Nagyszerű gesztus, nagyszerű lemez!Little Village Foundation, 2022.
hoati
Teddy Harpo – novemberben érkezik az ötödik lemez
2022-10-29 | hír
Medve Balázs, művésznéven Teddy Harpo hazánk egyik kiemelkedő egyszemélyes zenekara. Stílusa főleg a bluesban gyökerezik, de nagy hatással volt rá a rock’n’roll és az afrofunk zene is. Fellépett már kisebb-nagyobb fesztiválokon, művelődési házakban, blueskocsmákban, klubokban és a flaszteren. Kedvelt színfoltja minden színpadnak, hiszen aki egyszer látta őt játszani, az soha nem felejti. Pályafutása során eddig négy albumot készített, az ötödik november hónapban jelenik meg. A One Man Band II. című lemez Teddy korábbi albumainak best of válogatása. A lemezre kiválasztott tizenegy saját dal új, karcosabb köntöst kapott.John Németh: May Be The Last Time
2022-10-27 | kritika
A magyar származású John Németh 1975-ben Idaho államban született. Édesapja az 1950-es évek közepén a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója volt, részt vett az 56-os forradalomban, majd az Egyesült Államokba emigrált. Tinédzserként a hiphop- és a rockzenéhez vonzódott, egészen addig, amíg egy barátja meg nem mutatta neki Junior Wells lemezét, a Hoodoo Man Bluest. A blues műfaj a kezdetektől a szabadság, a remény és a szeretet érzését adta a számára. Helyi zenekarokban kezdett zenélni, nevét széles körben a Magic Touch című bemutatkozó albuma tette ismertté. „A Magic Touch reményt ad nekünk arra, hogy a blues tovább él” – írta a 2007-ben kiadott lemezről a Living Blues Magazine. Az azóta eltelt évek során három Blues Music Awards-díjat nyert, és számos jelölést kapott. Aktuális albuma, a May Be The Last Time a mögötte rejlő szándék miatt sokkal több, mint egy új lemez. Némethnél az év első felében ameloblastomát diagnosztizáltak, egy jóindulatú, de agresszív daganatot az állkapcsában, amely komoly műtétet igényelt. Közeli barátai, akik történetesen világklasszis blueszenészek, úgy gondolták, hogy a legjobb terápia a lelkének, ha beülnek vele egy stúdióba, és azt teszik, amit mindig is tettek: zenélnek. A két intenzív nap alatt rögzített album címe beszédes, hiszen John akkor még nem tudta, hogy valaha fog-e úgy énekelni és szájharmonikázni, mint régen. A felvételeken Elvin Bishop, Kid Andersen, Bob Welsh, Willy Jordan és Alabama Mike voltak a társai. A repertoár nagyrészt jól ismert feldolgozásokból, három Elvin Bishop-szerzeményből, valamint két John Németh-dalból áll. „Azt kell mondanom, hogy ennek a felvételnek a varázsa túlmutat ezen a világon, és talán életem legjobbja” – nyilatkozta a lemez kapcsán Németh. És Johnnak igaza van! Ennek az albumnak van valami varázsa, ami a teljes lemezt áthatja. A szenvedélyes ének, a sziporkázó muzikalitás és az örömteli életérzés valamennyi szerzeményben tetten érhető. A May Be The Last Time a megjelenést követően a slágerlisták élére ugrott, és biztos, hogy több Blues Music Awards-jelölést is ki fog érdemelni.Nola Blue Records, 2022.
Ui.: John Némethen az elvégzett beavatkozások sikeresek voltak, gyógyulása is szépen halad.
hoati
Gyuszi bácsi „70”
2022-10-25 | kritika
Mick Jagger nyilatkozta valamikor a ködös múltban, inkább öngyilkos lesz, semmint 35 évesen is a Satisfactiont énekelje. A világ szerencséjére (?) nem tartotta be a szavát, s közel a 80. évéhez vidáman pörög és ordítja bele a világ képébe, hogy „I Can’t Get No”.
Talán az ő példáján is felbuzdulva a rock szép kor felé baktató csillagai a mai napig a színpadokat koptatják. Van, ki az évtizedes sikersorozatnak keres méltó lezárást, van, ki az egykori dicsőség morzsáiból próbál megélni. Átlagéletkoruk jóval meghaladja mára a 70 esztendőt, mely fölött a közönség jóindulatúan elsiklik. Szinte mindennapos mutatvány.
Az viszont, hogy valaki 70 éves korára nem csupán a formáját őrizte meg, hanem kifejezetten ekkorra érte el csúcsformáját, igazi világszenzáció. Mint ilyen, nem is lehet más, csak és kizárólag magyar, kinek neve Moldován Gyula. Az új generációknak csak Gyuszi bácsi.
A kerek évforduló alkalmából születésnapi utóbuli keretében lépett színpadra zenekarával, a Boeghoevel a budapesti Pótkulcsban, hogy egy fergeteges hangulatú koncerten mutassa be még ropogósan friss új albumát, s ha már arra jártak a zenészbarátokkal, egy kis közös zenélésben érezzék jól magukat. S arra, hogy mennyire nem a múltból próbál megélni, az új album címe is bizonyíték: Holnap?. A fiatalos naivitás keveredése évtizedek tapasztalatai által formált szkepticizmussal. Bármelyik fiatal előadó által bátran felvállalható dalok szólaltak meg, s a gitár nem csupán alibiből lógott a nyakában. Riffjei, szólói a zsigerekig hatoltak egyfajta ajzószerként az évek során korosabbá vált közönség számára. Bár a „kemény mag” tagjai jócskán betöltötték az ötvenet, a romkocsma fiatalabb, éppen csak bekukkantó vendégei saját szemükkel győződhettek meg, hogy nem egy nyugdíjas otthonban tekerték fel a rádió hangerejét. Igazi blues-rock buli volt, mint a hőskorban.
Az előzenekar szerepét a Red One House töltötte be. Ebben a 2017-ben alakult zenekarban minden megvan, amitől a rhythm and blues igazi. Pikírt, szemtelenül szellemes szövegeik, színpadi megjelenésük Rejtő lapjaira kívánkoznak. Ha ehhez hozzávesszük a hangzást, igazi trebitschségükhöz nem férhet kétség. Idén bemutatkozó új énekesnőjük, Balogh Flóra külön színfoltot jelentett törékeny, finom alkatával, fiatalságával. Ezt kiválóan ellensúlyozta a banda tagjainak megjelenése, melyről sugárzott, hogy ők a négy testőr Afrikából. Remélhetően nevükhöz híven igazi vörös posztó lesznek az álproblémák dalnokai számára.
A Boeghoe az utóbbi évek szokásos felállásában lépett színpadra. A Moldován Gyula gitáros mellett Váry Zoltán dobos és Nagy Zoltán basszusgitáros alkotta trió a blues-rock aranykorát idéző zenével, előadással varázsolta el közönségét. A koncerten számos régi barát is tiszteletét tette, közülük Mohai Tamás gitáros (Faxni, KFT, Boom Boom), Szabó István dobos (P. Box), Lukács Csilla basszusgitár (Blues Trio, Wasbeton) egy-egy dal erejéig csatlakozva a bandához, emelve az est fényét. Csak remélhető, hogy október 15-e nem csupán egy sokévente megejtett osztálytalálkozó marad a rajongók számára, hanem rendszeresen hallhatunk mindkét bandáról.
Dessewffy
Talán az ő példáján is felbuzdulva a rock szép kor felé baktató csillagai a mai napig a színpadokat koptatják. Van, ki az évtizedes sikersorozatnak keres méltó lezárást, van, ki az egykori dicsőség morzsáiból próbál megélni. Átlagéletkoruk jóval meghaladja mára a 70 esztendőt, mely fölött a közönség jóindulatúan elsiklik. Szinte mindennapos mutatvány.
Az viszont, hogy valaki 70 éves korára nem csupán a formáját őrizte meg, hanem kifejezetten ekkorra érte el csúcsformáját, igazi világszenzáció. Mint ilyen, nem is lehet más, csak és kizárólag magyar, kinek neve Moldován Gyula. Az új generációknak csak Gyuszi bácsi.
A kerek évforduló alkalmából születésnapi utóbuli keretében lépett színpadra zenekarával, a Boeghoevel a budapesti Pótkulcsban, hogy egy fergeteges hangulatú koncerten mutassa be még ropogósan friss új albumát, s ha már arra jártak a zenészbarátokkal, egy kis közös zenélésben érezzék jól magukat. S arra, hogy mennyire nem a múltból próbál megélni, az új album címe is bizonyíték: Holnap?. A fiatalos naivitás keveredése évtizedek tapasztalatai által formált szkepticizmussal. Bármelyik fiatal előadó által bátran felvállalható dalok szólaltak meg, s a gitár nem csupán alibiből lógott a nyakában. Riffjei, szólói a zsigerekig hatoltak egyfajta ajzószerként az évek során korosabbá vált közönség számára. Bár a „kemény mag” tagjai jócskán betöltötték az ötvenet, a romkocsma fiatalabb, éppen csak bekukkantó vendégei saját szemükkel győződhettek meg, hogy nem egy nyugdíjas otthonban tekerték fel a rádió hangerejét. Igazi blues-rock buli volt, mint a hőskorban.
Az előzenekar szerepét a Red One House töltötte be. Ebben a 2017-ben alakult zenekarban minden megvan, amitől a rhythm and blues igazi. Pikírt, szemtelenül szellemes szövegeik, színpadi megjelenésük Rejtő lapjaira kívánkoznak. Ha ehhez hozzávesszük a hangzást, igazi trebitschségükhöz nem férhet kétség. Idén bemutatkozó új énekesnőjük, Balogh Flóra külön színfoltot jelentett törékeny, finom alkatával, fiatalságával. Ezt kiválóan ellensúlyozta a banda tagjainak megjelenése, melyről sugárzott, hogy ők a négy testőr Afrikából. Remélhetően nevükhöz híven igazi vörös posztó lesznek az álproblémák dalnokai számára.
A Boeghoe az utóbbi évek szokásos felállásában lépett színpadra. A Moldován Gyula gitáros mellett Váry Zoltán dobos és Nagy Zoltán basszusgitáros alkotta trió a blues-rock aranykorát idéző zenével, előadással varázsolta el közönségét. A koncerten számos régi barát is tiszteletét tette, közülük Mohai Tamás gitáros (Faxni, KFT, Boom Boom), Szabó István dobos (P. Box), Lukács Csilla basszusgitár (Blues Trio, Wasbeton) egy-egy dal erejéig csatlakozva a bandához, emelve az est fényét. Csak remélhető, hogy október 15-e nem csupán egy sokévente megejtett osztálytalálkozó marad a rajongók számára, hanem rendszeresen hallhatunk mindkét bandáról.
Dessewffy
Ina Forsman: All There Is
2022-10-22 | kritika
A finn Ina Forsman már hatéves korában tudta, hogy énekesnő szeretne lenni. Tizenhét évesen indult a The Voice Of Finland tehetségkutatón, a döntőben Etta James All I Could Do Was Cry című dalát énekelte el. Előadása annyira lenyűgözte a szájharmonika-legendát, Helge Tallqvistet, hogy szárnyai alá vette. Az Ina Forsman with Helge Tallqvist Band az öreg kontinens számos országában fellépett, 2014-ben ők képviselték Finnországot a European Blues Challenge-en. Az énekesnő első saját albuma 2016-ban jelent meg, még ugyanebben az évben a Layla Zoeval és Tasha Taylorral alkotott Blue Sisters formációval nagyszabású turnén vett részt. 2019-ben elhagyta szülővárosát, Helsinkit, hogy Berlinben kezdjen új életet. Pályafutása harmadik szólólemeze, az All There Is a freiburgi Jazzhaus Records gondozásában került kiadásra. Az albumot Helsinkiben és Berlinben, két különböző zenekarral rögzítették. A dalszövegírás mellett a lemez összes zenéjét Forsman komponálta a Covid-elszigeteltség alatt. Ez kihívást jelentett a számára, de közben rájött, hogy milyen zene illik hozzá a leginkább. A nóták a hatvanas-hetvenes évek souljának hatását mutatják, betekintést engednek lelkiállapotokba, van dramaturgiájuk és cselekményszálaik. Talán az a fajta muzsika, amely filmzeneként is működne, nem véletlen, hogy Ina Forsman „cinematic soul”-ként jellemzi zenéjét. A keverést Michael Bleu végezte, aki ugyanolyan szenvedéllyel viszonyul az old school soul iránt, mint Ina. Bleu rendezte a Don't Lose Today klipjét is. A Motown-zene fénykorát megidéző dal az egyik csúcspontja a sokszínű és mély, lenyűgöző All There Is-nek.Jazzhaus Records, 2022.
hoati
Új videó a Tornóczky All Accesstől
2022-10-19 | hír
Több mint 25 évnyi szakmai siker után Tornóczky Ferenc megalapította saját blues-rock zenekarát, a Tornóczky All Accesst. A 2022 nyarán bemutatkozott produkció szeretne fontos üzeneteket, értékeket átadni a fiatal nemzedék számára, illetve erőt adni annak a generációnak, amely minőségi blues-rock (Hobo, Deák Bill Gyula, Póka Egon, Tátrai Tibor, Charlie, László Attila) zenéken nőtt fel. Műsorukban akadnak gitárcentrikus szerzemények, kortárs dalok, valamint zúzós, gyors tempójú számok is. Ezeket minden eddigi fellépésükön (Kőbányai Blues Fesztivál, Vidor Fesztivál, Művészetek Völgye, Csabai Csípős Blues Club stb.) nagy érdeklődéssel, szeretettel fogadta a közönség. Készül az együttes első saját lemeze, mellette folyamatosan jelentetnek meg videókat. A legutóbbi, Steve Lukather Flash In The Pan című dalának a feldolgozása a napokban került fel a legnagyobb videómegosztó portálra.
hoati
10 év Muzikum – 10 év Bluesikum
2022-10-11 | koncertajánló
Idén októberben lesz 10 éve annak, hogy elindult a Muzikum Klub, ezért ezt a szép kerek évfordulót megünneplendő rendhagyó zenei estet szerveztek október 29-ére.Házigazda Pribojszki Mátyás és zenekara, a Jumping Matt & His Combo.
Közreműködik: Tátrai Tibor, Nemes Zoltán (Jambalaya), Derecskei Zsolt és Bakó Balázs (The Bits), Kőmíves ’Stone’ András (Bluestone) és további meglepetésvendégek „tengeren innen és túlról”.
Belépő: 3500 HUF (elővételben) | 4000 HUF (a koncert napján)
Jegyek 2022. szeptember 29-től kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében.
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei:
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Ismét hazánkban lép fel Eric Steckel
2022-10-09 | koncertajánló
Az elektromosságtól vibráló, őserejű gitározásáról ismert Eric Steckel október 13-án a budapesti Analog Music Hall koncerttermében lép fel. Az immár huszonkilenc országban bemutatkozott gitáros 2018-as budapesti fellépése után tér vissza hazánkba triójával.Eric Steckel mögött igen hosszú pályaút van, amely nagyon korán indult. Első lemezét, az A Few Degrees Warmert élőben rögzítették 2002 tavaszán, azaz tizenegy éves korában. 2003-ban a Sarasota Blues Festivalon oly feltűnést keltett a játéka, hogy még aznap este John Mayall úgy mutatta be, mint a legfiatalabb gitárost, aki valaha a Bluesbreakersszel színpadra lépett. Eric maradandó benyomást tett a brit blues legendára, így az egy évvel később meghívta a zenekara skandináviai turnéjára, 2005-ben pedig Mayall Road Dogs című albumán közreműködött. A 2000-es évek második felében sokfelé turnézott, telt házas koncertturnéi voltak Hollandiában, Németországban, Belgiumban és Olaszországban. Fellépett Johnny Winter előtt Amszterdamban, míg az olasz Pistoia Blues Festival-on Gregg Allmannal osztotta meg a főműsoridőt. 2012-ben Dismantle The Sun, 2015-ben pedig Black Gold címen jelentetett meg lemezeket, egyre nevesebb zenészek, producerek és hangmérnökök bevonásával. A Polyphonic Prayer Eric Steckel új korszakának, a „bluesmetal” albumoknak a kezdetét jelentette. A 2018-ban kiadott lemezről az It's My Own Fault felkerült a Spotify Best of the Blues lejátszási listájára, és néhány nappal az album megjelenése után már félmilliószor lejátszottak.
Aki élőben is meghallgatná Eric Steckel játékát, nagyszerű dalait és erőteljes szólóit, annak jó szívvel ajánljuk az október 13-i budapesti koncertet.
A LOTS Music bemutatja:
Eric Steckel European Tour 2022
2022. október 13.
Budapest, Analog Music Hall
Eric Steckel – gitár, ének
Jos Kamps – basszusgitár
John Platero – dob
Jegyek elővételben kaphatók a TIXA.HU online rendszerében (6900 Ft) és a koncert napján személyesen a helyszínen, 7500 Ft-os áron. További részletek a koncert Facebook-oldalán.
hoati
Kelemen ’Ady’ Adrián: Az egész olyan volt, mint egy mese – II. rész
2022-10-07 | beszélgetések
A Kiero Grande 2013-ban alakult a Csukamájolaj nevű együttes utódjaként. Az eredetileg nagykéri zenekar 2017-ben megnyerte a Slovakian Blues Challenge-et, így a rákövetkező évben ők képviselték Szlovákiát a Norvégiában megrendezett European Blues Challenge-en. 2018-ban a ąumperki Blues Aperitivon is a legjobbnak bizonyultak. Eddig három lemezt készítettek. A nyáron kiadott, élőben rögzített új albumuk, a Doomsday Session kapcsán kerestem meg az együttes gitáros-énekesét, a civilben reaktorfizikus Kelemen ’Ady’ Adriánt.
Tavasszal a pozsonyi Goethe Intézetben játszottatok. Hogyan jött ez a lehetőség?
Az egész a Covid-bolondéria előtt indult, amikor 2019 végén megkerestem az In Between Books Sessions szervezőjét, nem érdekelné-e a zenekarunk. A válasz igen volt. A projekt keretein belül koncerteket csináltak és filmeztek, állami támogatásból, több könyvtárban Pozsonyban. A Covid alatt változott a projekt vezetősége, és változtattak a koncepción. Arra kértek bennünket, hogy ha lehet, akusztikusan játsszunk. Az egészet kihívásnak vettük, és összeállítottunk egy repertoárt akusztikus hangszerelésben. Huszonhét perc az egyórás szettből megtalálható a Youtube-on. Nagyon tetszett az egész nekünk, gondolom, a nézőknek is.
2018-ban a Kiero Grande képviselte Szlovákiát a European Blues Challenge-n. Milyen emlékeitek vannak a norvég útról?
Hát az nagy élményt adott! Három haver egy eldugott dél-szlovákiai kis faluból kétezerhétszáz kilométert utazik az Északi-sark felé egy bluesünnepre. Már maga az út is csúcs volt! Az éjszakai vonat olyan, mint egy teleport. Este kilenckor felszálltunk rá Érsekújvárban, és reggel hat órakor ébredtünk Krakkóban, Lengyelországban. Onnan repülővel Trondheimba mentünk. Számos zenészt láttunk Délkelet-Európából, akik szintén oda utaztak, de nem mindegyiküknek volt olyan szerencséjük a poggyászkezelőkkel, mint nekünk. Sikoltozás és káromkodás is előfordult, de mi megúsztuk kisebb karcolásokkal a gitártokjainkon. Maga Hell, ahol játszottunk, hihetetlen fagyos még március 17-én is, de az emberek, akikkel találkoztunk, nagyon kedvesnek bizonyultak. A European Blues Challenge színvonala meglehetősen magas. A zenészekhez való hozzáállás és a backline pedig maga volt az álom. Sok kiváló produkciót láttunk, megnéztük Suba Attilát is a Soul Fool Banddel, másnap rövid időre találkoztunk. Eljött Londonból megnézni minket két barátunk, Dávid és Kara, ami nagyon meglepett minket. Szuper élményt nyújtott a nézők között látni őket. Az első nap a koncertek után összehaverkodtunk a lengyel Kraków Street Band tagjaival, míg másnap este a norvég együttes énekesével múlattuk az időt. Persze nem mi nyertünk, hiszen ilyen versenyeken az ortodoxabb zenekarok nyernek. Az út és a Hell városában tartózkodásunk során azonban több felejthetetlen pillanatot átéltünk, az egész olyan volt, mint egy mese. Nehezen tértünk vissza egy olyan országba, ahol korántsem becsülik meg annyira a zenészeket, mint ott.
A Covid miatt hosszú hónapokig bezárkózva éltek az emberek, koncertekre sem volt lehetőség. Ti hogy éltétek meg ezt az időszakot?
Így visszanézve nagyon hasznosnak bizonyult ez a kétévnyi időszak. Hirtelen jutott idő mindenre. Visszatértem a festészethez, festettem kilenc nagyméretű festményt, fontam két szalmakalapot, néhány hónapig jazzkurzusra jártam, írtam kb. huszonöt dalt, vettem egy zongorát, amin harmóniát tanultam. Nem vagyok egy bulizós típus, szóval számomra csak annyi változott, hogy otthonról dolgoztam számítógépen. Igaz, hogy nem voltak koncertek, de a zenekarral sokat próbáltunk. A kultúrház Nagykéren bezárt, így Robi tanyáján került sor a próbákra, ment a muzsika egyhuzamban. 2019 augusztusa óta Pozsonyban lakom, de nem okoz problémát száz kilométert leutazni. 2021 végéig tizennyolc demó dalt készítettünk, ezekből már párat megtanultunk, némelyik rajta is van a Doomsday Session albumon. A lemez zárószáma, a Doomsday Blues némileg utalás a Covid-világjárványra, a háborúkra, az erdőtüzekre, mintha közeledne az ítéletnap. A Doomsday Sessiont nem egész egy hónappal azután rögzítettük, hogy elkezdődött az invázió, így nagyon elevenek voltak az érzések ezzel kapcsolatban.
Nyár kezdetéig játszottam egy nemzetközi improvizációs színházzal is, ahol a színészek improvizált színdarabot játszanak, én pedig improvizált zenével támogatom a darabot. Nagyon érdekes tapasztalat. Kaptam egy ajánlatot egy rendezvényzenekartól, funky és popzenét kellene játszani. Szeretem a zenei kihívásokat, nagyon fontolgatom, hogy megpróbálom.
Szlovákiában már csak páran vannak, akik bluesfesztivált szerveznek. Sajtos Feri Érsekújváron átadta a stafétát Ondrejčík Libornak. Nagyszombaton nagy múltra tekint vissza a Dobro Fest, Radványi Bonzo vezetésével, Skalica városában Ąuboą Beňa szervez bluesesteket kétszer évente, míg a pozsonyi Living Blues Fesztivál Adrian Pullman nevéhez köthető. Hetente a Devín Rádióban szól blues, de manapság már alig hallgat valaki rádiót. Létezik még egy idősebb korosztály, akik élnek-halnak a bluesért, de a fiatalokat féltem. Ilyen időkben aligha van valakinek kedve valamibe pénzt és időt fektetni. Amíg ez így van, maradnak a hétvégi klubkoncertek húsz-negyven nézővel. Amúgy, ha eljönnek az emberek egy blueskoncertre, jól érzik magukat, néha táncolnak is, és vidáman mennek haza. Nekem ezek az alkalmak adnak erőt a folytatáshoz. Utoljára Komáromban a Fekete Kutya Vendéglőben volt ilyen a The Joint Venture-ral. Hónapok óta nem próbáltunk, Tomi is csatlakozott hozzánk, valahogy minden kis részlet összeállt. A vendéglő tulaja is megjegyezte, hogy „ez valami különleges volt”.
Mik a terveitek a jövőre nézve?
A Kiero Grandéval szeretnék minél többet koncertezni, hogy összeérjen a zenekar. Szeretném bővíteni legalább két háttérénekessel a felállást, akik velem énekelnék a harmóniákat. Tovább dolgozunk az új dalokon, melyekbe igyekszem több bluest belecsempészni, és lesznek klubkoncertek is. Aztán újra itt a nyár, amire már most van pár meghívásunk.
hoati
Tavasszal a pozsonyi Goethe Intézetben játszottatok. Hogyan jött ez a lehetőség?
Az egész a Covid-bolondéria előtt indult, amikor 2019 végén megkerestem az In Between Books Sessions szervezőjét, nem érdekelné-e a zenekarunk. A válasz igen volt. A projekt keretein belül koncerteket csináltak és filmeztek, állami támogatásból, több könyvtárban Pozsonyban. A Covid alatt változott a projekt vezetősége, és változtattak a koncepción. Arra kértek bennünket, hogy ha lehet, akusztikusan játsszunk. Az egészet kihívásnak vettük, és összeállítottunk egy repertoárt akusztikus hangszerelésben. Huszonhét perc az egyórás szettből megtalálható a Youtube-on. Nagyon tetszett az egész nekünk, gondolom, a nézőknek is.
2018-ban a Kiero Grande képviselte Szlovákiát a European Blues Challenge-n. Milyen emlékeitek vannak a norvég útról?
Hát az nagy élményt adott! Három haver egy eldugott dél-szlovákiai kis faluból kétezerhétszáz kilométert utazik az Északi-sark felé egy bluesünnepre. Már maga az út is csúcs volt! Az éjszakai vonat olyan, mint egy teleport. Este kilenckor felszálltunk rá Érsekújvárban, és reggel hat órakor ébredtünk Krakkóban, Lengyelországban. Onnan repülővel Trondheimba mentünk. Számos zenészt láttunk Délkelet-Európából, akik szintén oda utaztak, de nem mindegyiküknek volt olyan szerencséjük a poggyászkezelőkkel, mint nekünk. Sikoltozás és káromkodás is előfordult, de mi megúsztuk kisebb karcolásokkal a gitártokjainkon. Maga Hell, ahol játszottunk, hihetetlen fagyos még március 17-én is, de az emberek, akikkel találkoztunk, nagyon kedvesnek bizonyultak. A European Blues Challenge színvonala meglehetősen magas. A zenészekhez való hozzáállás és a backline pedig maga volt az álom. Sok kiváló produkciót láttunk, megnéztük Suba Attilát is a Soul Fool Banddel, másnap rövid időre találkoztunk. Eljött Londonból megnézni minket két barátunk, Dávid és Kara, ami nagyon meglepett minket. Szuper élményt nyújtott a nézők között látni őket. Az első nap a koncertek után összehaverkodtunk a lengyel Kraków Street Band tagjaival, míg másnap este a norvég együttes énekesével múlattuk az időt. Persze nem mi nyertünk, hiszen ilyen versenyeken az ortodoxabb zenekarok nyernek. Az út és a Hell városában tartózkodásunk során azonban több felejthetetlen pillanatot átéltünk, az egész olyan volt, mint egy mese. Nehezen tértünk vissza egy olyan országba, ahol korántsem becsülik meg annyira a zenészeket, mint ott.
A Covid miatt hosszú hónapokig bezárkózva éltek az emberek, koncertekre sem volt lehetőség. Ti hogy éltétek meg ezt az időszakot?
Így visszanézve nagyon hasznosnak bizonyult ez a kétévnyi időszak. Hirtelen jutott idő mindenre. Visszatértem a festészethez, festettem kilenc nagyméretű festményt, fontam két szalmakalapot, néhány hónapig jazzkurzusra jártam, írtam kb. huszonöt dalt, vettem egy zongorát, amin harmóniát tanultam. Nem vagyok egy bulizós típus, szóval számomra csak annyi változott, hogy otthonról dolgoztam számítógépen. Igaz, hogy nem voltak koncertek, de a zenekarral sokat próbáltunk. A kultúrház Nagykéren bezárt, így Robi tanyáján került sor a próbákra, ment a muzsika egyhuzamban. 2019 augusztusa óta Pozsonyban lakom, de nem okoz problémát száz kilométert leutazni. 2021 végéig tizennyolc demó dalt készítettünk, ezekből már párat megtanultunk, némelyik rajta is van a Doomsday Session albumon. A lemez zárószáma, a Doomsday Blues némileg utalás a Covid-világjárványra, a háborúkra, az erdőtüzekre, mintha közeledne az ítéletnap. A Doomsday Sessiont nem egész egy hónappal azután rögzítettük, hogy elkezdődött az invázió, így nagyon elevenek voltak az érzések ezzel kapcsolatban.
Milyen más formációkban játszol a Kiero Grandéval párhuzamosan?
Alapvetően négy zenekarban játszom, az első persze a Kiero Grande számomra. Saját gyermekemként tekintek rá, a legtöbb időt erre a bandára szánom. Mellette játszom a The Joint Venture-ral, aminek magját Sajtos Ferenc, ©rámek Mikey és jómagam alkotjuk, hozzánk csatlakozik Ondrejčík Libor vagy Lengyel István gitáron, szájharmonikán pedig vagy Horváth Roman vagy Erich Boboą Procházka. Közbe-közbe velünk játszik jó barátunk, Fekete Tamás, aki Magyarországon a Virtuózok műsorból lehet ismerős, ahol a döntőbe jutott. Tomi hihetetlen tehetség, amúgy érsekújvári. A The Joint Venture-ral bluesklasszikusokat, többek között Eric Clapton-, Howlin’ Wolf -és JJ Cale-nótákat játszunk, de van pár saját dalunk is, melyek szövegét Feri írta magyarul, ezeket én angolra fordítottam és megzenésítettem. A harmadik együttes, a Straky a Nálezy a versmegzenésítés útját járja. Egy tizenkét számos album megtalálható tőle a YouTube-on. A formáció akusztikus duóként indult, mostanában bővült a zenekar Kucharovič Oliver basszusgitárossal és Miąík Péter dobossal. Ezen most intenzíven dolgozunk. A zene meglehetősen egyedi, talán a hetvenes, nyolcvanas évekbeli szlovák Deľo Ursíny zenéjéhez hasonlítható. A P.P. Band a negyedik zenekar, velük szintén blues-rockot játszunk Somorján és környékén. A felállás: Lengyel István gitár, ének, Suchoň Miroslav gitár, Andrej Sikora basszusgitár, Hudák Tamás dob és Bobos szájharmonika. Ebben a csapatban többnyire állandó vendég vagyok, csakúgy, mint Juraj Turtev. Időnként beszáll Szabados Péter lapsteel és pedalsteel gitáron. Az utolsó két évben koncerteztünk a legtöbbet. Egyéni hangvételű feldolgozásokat játszunk, a közönség fogadtatása eddig nagyon pozitív.Nyár kezdetéig játszottam egy nemzetközi improvizációs színházzal is, ahol a színészek improvizált színdarabot játszanak, én pedig improvizált zenével támogatom a darabot. Nagyon érdekes tapasztalat. Kaptam egy ajánlatot egy rendezvényzenekartól, funky és popzenét kellene játszani. Szeretem a zenei kihívásokat, nagyon fontolgatom, hogy megpróbálom.
Milyennek találod a szlovák blueséletet?Szlovákiában már csak páran vannak, akik bluesfesztivált szerveznek. Sajtos Feri Érsekújváron átadta a stafétát Ondrejčík Libornak. Nagyszombaton nagy múltra tekint vissza a Dobro Fest, Radványi Bonzo vezetésével, Skalica városában Ąuboą Beňa szervez bluesesteket kétszer évente, míg a pozsonyi Living Blues Fesztivál Adrian Pullman nevéhez köthető. Hetente a Devín Rádióban szól blues, de manapság már alig hallgat valaki rádiót. Létezik még egy idősebb korosztály, akik élnek-halnak a bluesért, de a fiatalokat féltem. Ilyen időkben aligha van valakinek kedve valamibe pénzt és időt fektetni. Amíg ez így van, maradnak a hétvégi klubkoncertek húsz-negyven nézővel. Amúgy, ha eljönnek az emberek egy blueskoncertre, jól érzik magukat, néha táncolnak is, és vidáman mennek haza. Nekem ezek az alkalmak adnak erőt a folytatáshoz. Utoljára Komáromban a Fekete Kutya Vendéglőben volt ilyen a The Joint Venture-ral. Hónapok óta nem próbáltunk, Tomi is csatlakozott hozzánk, valahogy minden kis részlet összeállt. A vendéglő tulaja is megjegyezte, hogy „ez valami különleges volt”.
Mik a terveitek a jövőre nézve?
A Kiero Grandéval szeretnék minél többet koncertezni, hogy összeérjen a zenekar. Szeretném bővíteni legalább két háttérénekessel a felállást, akik velem énekelnék a harmóniákat. Tovább dolgozunk az új dalokon, melyekbe igyekszem több bluest belecsempészni, és lesznek klubkoncertek is. Aztán újra itt a nyár, amire már most van pár meghívásunk.
hoati
Moldován Gyula – Szülinapi lemezbemutató koncert
2022-10-04 | koncertajánló
Moldován Gyula a hazai rockzene egyik extravagáns, különc figurájára, aki hol felbukkan, hol eltűnik. Zenekarok (Grogs, Lux, Ex Panta Rhei, Color, Tepertő stb.) és a műfajok (blues, rock, jazz) sűrűjében bolyongja végig az elmúlt évtizedeket, könyvet és újságot ír, zenét szerez, énekel, gitározik, rocktörténeti kiállítást rendez, kulturális intézményt igazgat, tanít. 1989-ben hozza létre a néhány év megszakítással mai napig is működő együttesét, a Boeghoe-t. Ebben a különleges formációban számtalan ismert muzsikus (Darab István, Hangyássy László, Boros Péter, Sáfár József, Szabó István, Móré Imre, Szilágyi ’Bigyó’ László, Jávorszky Béla, Tóth ’Csülök’ Zoltán, Kovács ’Koko’ Péter, Láposi Farkas stb.) megfordult, vonzotta őket a zene atmoszférája, a jam session hangulat és az egyfajta zenei szabadság. Moldván Gyula október 14-én a fővárosi Pótkulcsban koncerttel ünnepli a hetvenedik születésnapját. Az esten a Boeghoe új lemeze is bemutatásra kerül.
Részletes program:
20:00 – Red One House
21:30 – Boeghoe lemezbemutató
23:00 – Jam session meglepetés vendégekkel
hoati
Részletes program:
20:00 – Red One House
21:30 – Boeghoe lemezbemutató
23:00 – Jam session meglepetés vendégekkel
hoati
A Tommy Castro & The Painkillers Magyarországon
2022-10-01 | koncertajánló
A 30. jubileumát ünneplő amerikai Tommy Castro & The Painkillers végre Magyarországot is útba ejti őszi Európa-turnéja során. Október 12-én a budapesti Analog Music Hallban várja a hazai blueskedvelőket az idén is számos nemzetközi elismerést begyűjtő zenekar.Az ősz legfontosabb hazai blueseseménye kétségtelenül a Tommy Castro & The Painkillers koncertje lesz, hiszen a három évtizedes múltra visszatekintő csapat három kategóriában is a legjobbnak bizonyult májusban a 43. Blues Music Awardson, de a Blues Blast Magazine szavazói is a 2022-es év legjobb blueszenekarának választották a Castro vezette formációt.
A bluesszcéna egyik legkarizmatikusabb előadója Tommy Castro, aki a ’90-es évek eleje óta szállítja a jobbnál jobb lemezeket, és a legendás nagy blueselődökhöz hasonlóan vég nélküli turnékon, rengeteg élő fellépésen népszerűsíti a blues műfaját. Készített albumokat a Blind Pig Records és a Delta Groove részére, 2009 óta az Alligator Records adja ki a lemezeit.
Fellépésüket ajánljuk mindenkinek, aki nyitott a bluesban és R’n’B-ben gyökerező, dallamos, a hangszeres improvizációkat sem mellőző muzsikára. A Tommy Castro & The Painkillers minden bizonnyal egy emlékezetes estét varázsol az Analog Music Hall koncerttermébe.
A LOTS Music bemutatja:
Tommy Castro & The Painkillers 30th Anniversary Tour
2022. október 12.
Budapest, Analog Music Hall
Tommy Castro – gitár, ének
Randy McDonald – basszusgitár
Bowen Brown – dob
Michael Emerson – billentyűs hangszerek
Jegyek elővételben kaphatók a TIXA.HU online rendszerében (6900 Ft) és a koncert napján személyesen a helyszínen, 7500 Ft-os áron. További részletek a koncert Facebook-oldalán.
hoati
Kiadásra vár a White Boy Blues bővített változata
2022-09-29 | beszélgetések
Martsa Balázs több mint ötszáz oldalas könyve, a White Boy Blues 2000 tavaszán jelent meg. Az „első nagy fehér bluesgeneráció” képviselői pályafutásának legfontosabb állomásait bemutató kötet létrejöttét a felgyülemlett rengeteg adat, információ közkinccsé tételének vágya inspirálta a szerzőben. Az igényes, jól összeszedett, alapműnek tekinthető kötet bővített változata elkészült, kiadásra vár. Ez adta az apropót a beszélgetéshez Martsa Balázzsal.
Könyved jelent meg 2000-ben White Boy Blues címmel. Honnan gyűjtöttél hozzá anyagot?
A White Boy Blues hosszas előkészület után, 2000 tavaszán jelent meg. Születése a hobbimnak köszönhető. Immáron közel negyven éve gyűjtöm a számomra érdekes és/vagy fontos zenéket. Egy-egy szám, lemez meghallgatásán túl mindig érdekelt az adott együttes vagy előadó személyisége, élete, azok a körülmények, amelyek között a zene létrejött. Így kezdtem el háttéranyagokat is gyűjtögetni, újságkivágásokat, képeket rendszerezni. Később, külföldi útjaim során kis jegyzettömbbel felfegyverkezve érkeztem a lemezboltokba. Amit nem tudtam megvenni, azt legalább kiírtam. A jegyzetek idővel kezdtek összeállni, míg meg nem született az ötlet, hogy ez talán másokat is érdekelhet. Legyen belőle könyv! Ma, amikor az internet globális elterjedése óta már felnőtt egy teljes nemzedék, ezek a világháló korszaka előtti idők olykor szinte komikusnak hatnak.
Milyen volt a kötet fogadtatása?
A kötet hiánypótlónak tűnt, a magyar könyvpiacon korábban nem jelent meg a témában ehhez hasonló, átfogó igénnyel készült munka. Több recenzió is napvilágot látott az írott sajtóban, illetve néhány interjút is adtam a megjelenés kapcsán. Jó pár visszajelzést kaptam arról, hogy többen is a White Boy Blues nyomán kerestek fel egy-egy lemezboltot valamely album után érdeklődve.
Elkészült a White Boy Blues bővített verziója. Mennyivel több információt tartalmaz ez az első kiadáshoz képest?
A második kiadás előkészítése során, ellentétben az elsővel, nem a forrásgyűjtés, sokkal inkább az adatok, információk kiválasztása, válogatása és rendszerbe foglalása jelentette a feladatot. A hatvanas-hetvenes évek blues és rhythm & blues zenéjének széleskörű irodalma alakult ki, mindenekelőtt angolszász nyelvterületen, amely jelentős részben hozzáférhető az interneten is. Az adatok, információk persze nem feltétlenül teljesek és nem is mindenhol pontosak. Sok időt töltöttem el azzal, hogy amennyire csak lehetséges, utánajárjak mindennek. Szeretném azt hinni, hogy ez nagyobb részben sikerült. A kézirat az évek során fokozatosan alakult, kijavítottam jó néhány, korábban időhiány, vagy más ok miatt „elkövetett” pontatlanságot és bekerült sok-sok új lemez. Az elmúlt két évtizedben szerencsére nem kevés újonnan készült album jelent meg, nem is szólva számtalan, korábban nem publikált archív felvételről. A bővített munka tizennyolc, az első kiadásban még nem szerepelt előadót is tartalmaz. A diszkográfiákat külön kislemezblokkal, valamint rövid filmográfiával próbáltam még teljesebbé tenni. A lezárt kézirat terjedelmileg három- vagy inkább négyszerese az első kiadásénak.
Milyen formában kerül piacra a könyv?
A zenekiadás területén uralkodó jelenlegi viszonyok (streaming kontra lemezkiadás, elszálló árak stb.) miatt most úgy tűnik e-book formátumban várható a megjelenés. Szeretnénk ugyanakkor megszondázni egy kicsit a piacot, hány olyan bluesrajongó lehet az országban, akit nyomtatott formában is érdekelne az anyag. Ehhez létrehozunk egy blogot, ahol lehet majd jelezni az előzetes érdeklődést. A piackutatás ismeretében jöhet szóba a nyomdai megjelenés is.
A kötetben szereplő előadók/zenekarok közül kik állnak a legközelebb a szívedhez?
A könyv ugyan közel száz előadó, zenekar, illetve szólista pályafutását ecseteli, mégsem tudnék olyat említeni, aki a munka során nem került volna közel a szívemhez. Ha mégis ki kéne emelni párat, úgy a teljesség igénye nélkül Alexis Korner, a Fleetwood Mac, Rory Gallagher, a Colosseum, Jo Ann Kelly, Charlie Musselwhite, Roy Buchanan, a Canned Heat, Ry Cooder és a Cuby + Blizzards nevét említeném.
Mondanál öt lemezt, amit a műfajjal most ismerkedőknek meghallgatásra ajánlanál?
Ez talán még nehezebb, mint az előző kérdés. Ha mégis meg kell erőszakolnom magamat, úgy a rövid lista az alábbi lenne:
The Paul Butterfield Blues Band: The Paul Butterfield Blues Band (1965)
John Mayall & The Bluesbreakers: Blues Breakers With Eric Clapton (1966)
Cuby + Blizzards: Groeten Uit Grollo (1967)
Peter Green's Fleetwood Mac: Peter Green's Fleetwood Mac (1968)
Jo Ann Kelly & Peter Emery: Do It (1976)
hoati
Könyved jelent meg 2000-ben White Boy Blues címmel. Honnan gyűjtöttél hozzá anyagot?
A White Boy Blues hosszas előkészület után, 2000 tavaszán jelent meg. Születése a hobbimnak köszönhető. Immáron közel negyven éve gyűjtöm a számomra érdekes és/vagy fontos zenéket. Egy-egy szám, lemez meghallgatásán túl mindig érdekelt az adott együttes vagy előadó személyisége, élete, azok a körülmények, amelyek között a zene létrejött. Így kezdtem el háttéranyagokat is gyűjtögetni, újságkivágásokat, képeket rendszerezni. Később, külföldi útjaim során kis jegyzettömbbel felfegyverkezve érkeztem a lemezboltokba. Amit nem tudtam megvenni, azt legalább kiírtam. A jegyzetek idővel kezdtek összeállni, míg meg nem született az ötlet, hogy ez talán másokat is érdekelhet. Legyen belőle könyv! Ma, amikor az internet globális elterjedése óta már felnőtt egy teljes nemzedék, ezek a világháló korszaka előtti idők olykor szinte komikusnak hatnak.
Milyen volt a kötet fogadtatása?
A kötet hiánypótlónak tűnt, a magyar könyvpiacon korábban nem jelent meg a témában ehhez hasonló, átfogó igénnyel készült munka. Több recenzió is napvilágot látott az írott sajtóban, illetve néhány interjút is adtam a megjelenés kapcsán. Jó pár visszajelzést kaptam arról, hogy többen is a White Boy Blues nyomán kerestek fel egy-egy lemezboltot valamely album után érdeklődve.
Elkészült a White Boy Blues bővített verziója. Mennyivel több információt tartalmaz ez az első kiadáshoz képest?
A második kiadás előkészítése során, ellentétben az elsővel, nem a forrásgyűjtés, sokkal inkább az adatok, információk kiválasztása, válogatása és rendszerbe foglalása jelentette a feladatot. A hatvanas-hetvenes évek blues és rhythm & blues zenéjének széleskörű irodalma alakult ki, mindenekelőtt angolszász nyelvterületen, amely jelentős részben hozzáférhető az interneten is. Az adatok, információk persze nem feltétlenül teljesek és nem is mindenhol pontosak. Sok időt töltöttem el azzal, hogy amennyire csak lehetséges, utánajárjak mindennek. Szeretném azt hinni, hogy ez nagyobb részben sikerült. A kézirat az évek során fokozatosan alakult, kijavítottam jó néhány, korábban időhiány, vagy más ok miatt „elkövetett” pontatlanságot és bekerült sok-sok új lemez. Az elmúlt két évtizedben szerencsére nem kevés újonnan készült album jelent meg, nem is szólva számtalan, korábban nem publikált archív felvételről. A bővített munka tizennyolc, az első kiadásban még nem szerepelt előadót is tartalmaz. A diszkográfiákat külön kislemezblokkal, valamint rövid filmográfiával próbáltam még teljesebbé tenni. A lezárt kézirat terjedelmileg három- vagy inkább négyszerese az első kiadásénak.
Milyen formában kerül piacra a könyv?
A zenekiadás területén uralkodó jelenlegi viszonyok (streaming kontra lemezkiadás, elszálló árak stb.) miatt most úgy tűnik e-book formátumban várható a megjelenés. Szeretnénk ugyanakkor megszondázni egy kicsit a piacot, hány olyan bluesrajongó lehet az országban, akit nyomtatott formában is érdekelne az anyag. Ehhez létrehozunk egy blogot, ahol lehet majd jelezni az előzetes érdeklődést. A piackutatás ismeretében jöhet szóba a nyomdai megjelenés is.
A kötetben szereplő előadók/zenekarok közül kik állnak a legközelebb a szívedhez?
A könyv ugyan közel száz előadó, zenekar, illetve szólista pályafutását ecseteli, mégsem tudnék olyat említeni, aki a munka során nem került volna közel a szívemhez. Ha mégis ki kéne emelni párat, úgy a teljesség igénye nélkül Alexis Korner, a Fleetwood Mac, Rory Gallagher, a Colosseum, Jo Ann Kelly, Charlie Musselwhite, Roy Buchanan, a Canned Heat, Ry Cooder és a Cuby + Blizzards nevét említeném.
Mondanál öt lemezt, amit a műfajjal most ismerkedőknek meghallgatásra ajánlanál?
Ez talán még nehezebb, mint az előző kérdés. Ha mégis meg kell erőszakolnom magamat, úgy a rövid lista az alábbi lenne:
The Paul Butterfield Blues Band: The Paul Butterfield Blues Band (1965)
John Mayall & The Bluesbreakers: Blues Breakers With Eric Clapton (1966)
Cuby + Blizzards: Groeten Uit Grollo (1967)
Peter Green's Fleetwood Mac: Peter Green's Fleetwood Mac (1968)
Jo Ann Kelly & Peter Emery: Do It (1976)
hoati
Angela Strehli – tizenhét év után új lemez
2022-09-27 | hír
Angela Strehlit gyakran illetik a First Lady Of Texas Blues címmel. Mi tagadás, sokat tett a színpadon és azon kívül is azért, hogy az austini bluesszíntér nemzetközi hírnévre tegyen szert. Pályafutása során felvételeket készített Marcia Ball, Lou Ann Barton, Sue Foley és Stevie Ray Vaughan társaságában, de hatása érezhető az ikonikus austini bluesklub, az Antone's örökségében, amelyet Clifford Antone-nal közösen alapított. A hetvenhat éves Strehli tizenhét esztendő után új lemezt ad ki. A férjével, Bob Brownnal közösen készített Ace Of Blues című album november 18-án az Antone's/New West Records gondozásában lát napvilágot. A lemezen Strehli Elmore James, Chuck Berry, Muddy Waters, Howlin' Wolf, Otis Clay és mások által ismertté vált dalok feldolgozásaival ünnepli azokat az előadókat, akik inspirálták őt. Az egyetlen saját szerzemény, az SRV egy gyönyörű tisztelgés a néhai Stevie Ray Vaughan előtt. Az album vezető kislemeze, a Two Steps From The Blues a hónap elején jelent meg. Angela Strehli miniturnét is bejelentett az Ace Of Blues megjelenése kapcsán: a lemez bemutatásra kerül az Antone's-ban, továbbá Houston, Oakland és Santa Cruz városokban.
Kelemen ’Ady’ Adrian: Az egész olyan volt, mint egy mese – I. rész
2022-09-24 | beszélgetések
A Kiero Grande 2013-ban alakult a Csukamájolaj nevű együttes utódjaként. Az eredetileg nagykéri zenekar 2017-ben megnyerte a Slovakian Blues Challenge-et, így a rákövetkező évben ők képviselték Szlovákiát a Norvégiában megrendezett European Blues Challenge-en. 2018-ban a ąumperki Blues Aperitivon is a legjobbnak bizonyultak. Eddig három lemezt készítettek. A nyáron kiadott, élőben rögzített új albumuk, a Doomsday Session kapcsán kerestem meg az együttes gitáros-énekesét, a civilben reaktorfizikus Kelemen ’Ady’ Adriánt.
Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
Apró gyerekkorom óta nagyon erős hatással volt rám a zene. A szüleim minőségi zenehallgatók voltak, ami érthetően rám és a testvéremre is ráragadt. Négyévesen már Edda Művek-koncerten ugráltam, az első sorokban énekelve a szövegek nagy részét. Az igazi áttörés négy-ötéves koromban következett be, amikor a bácsikám odaajándékozott nekem két kazettát, az egyik az AC/DC Back In Black, a másik pedig a Guns N’ Roses Use Your Illusion I. lemezét tartalmazta. Ez a két album lett a következő évekre a mindenem. Kb. négyéves koromban az MTV Musicon a Guns N’ Roses November Rain című dalának a klipjét látva döntöttem el, hogy zenész leszek. Mondtam is anyumnak, hogy „azt” akarom csinálni majd én is.
Autodidakta módon tanultál, vagy volt, aki foglalkozott veled?
Az alapokat zeneiskolában sajátítottam el, de szerintem az úgy van rendjén, hogy ha valakit a zene igazán érdekel, akkor a tanulás nem a tanóra végével ér véget. Engem annyira érdekelt, hogy előre felfedeztem a kottakönyvet, amiből tanultam. Kisgyerekként faluról busszal kellett bejárnom a városba zeneórákra Mivel a várost nem ismertem, a tanárom más tanítványainak óráira is beültem. Ez sokat segített, hisz így az ő hibáikból is okultam. Már harmadik osztályos koromtól játszottam egy bluegrass zenekarban, ez mindig a rendes tanórák után volt. Utána a tanárommal közösen mentünk a vonatra. Szóval nem egy tipikus gyerek életét éltem: hetente kétszer iskola után buszoztam a zeneiskolába, éjjel értem haza, a többi napon meg gyakorolni kellett. 2006-ban megvettük az első számítógépet, az ismerősöktől több rockzene kottát kaptam, 2007-ben meg jött az internet és vele a YouTube. Akkor kapott el igazán a gépszíj.
Mikor alapítottátok a Kiero Grande nevű formációt?
A Kiero Grandénak létezett egy korai fázisa. 2005-ben az első elektromos gitáromon már Guns N’ Roses dalokat játszottam a garázsban, amiket hallás után tanultam meg. A hangerő nem okozott problémát, mivel a falu szélén laktunk. Egy évre rá májusban épp a Rocket Queen című dalt nyomtam, amikor két pasas megállt a kapunknál. Az egyikük Szőke Erik volt. Ekkoriban ő már huszonhét-huszonnyolc éves volt, én még alig tizenöt. Mondta, hogy gyakran hallanak gitározni, és hogy épp gitárost keresnek a zenekarukba, így meghívtak egy próbára. Erik dobon játszott, a próbahelyiségben pedig megismerkedtem a basszusgitárossal, Gajdoąík Róberttel. Robi megmutatta, hogy kell bluest játszani, majd feladatul kaptam néhány Hobo Blues Band-szám megtanulását. Hetente egy-két alkalommal találkoztunk, hamarosan egy komplett Hobo Blues Band repertoárunk lett. Ekkor még Erik és Robi énekeltek, mert az én hangom a korom miatt még változóban volt. A becenevem sokáig – nem meglepő módon – ’Kiskorú’ volt, mert a legfiatalabb voltam a zenekarban. 2007-ben csatlakozott hozzánk a gitáros Kanás Vlado és a szájharmonikás Múdry Radi. Így öten 2007. július 7-én adtuk az első koncertet egy borászpince előtt Csukamájolaj néven. Ezzel a névvel hat évig működtünk. 2007-től 2008 végéig lejátszottunk kb. hetven koncertet. 2009-2010 körül már a hangom stabil volt, és elkezdtem a próbákra a saját dalaimat is hurcolni. Na meg persze jöttek az Eric Clapton-, B.B. King- és Johnny Winter-feldolgozások, amiket már én énekeltem. Ez idő tájt összeismerkedtünk Sajtos Ferivel, aki a Jazz Blues Jamboree Fesztivált csinálta Érsekújváron, és annyira nagy volt az összhang köztünk, hogy később segítettünk a fesztivál szervezésében. A Csukamájolajból 2012-ben kilépett Erik, Száraz Béla érkezett helyette, szintén a falunkból. Mivel már alig játszottunk Hobo-dalokat, többségben volt az amerikai és az angol bluesrock a műsorunkban, és már csak én énekeltem, eldöntöttük, hogy ideje változtatni a nevünkön. Az igazat megmondva, a Csukamájolaj névvel csakis dél felé mehettünk magyar településekre, mivel nagyon fura volt szlovák városokban megmagyarázni, hogy mit jelent, és hogy kell kiejteni a nevünket. A Kiero Grandét a gitárosunk, Vlado találta ki. Ő szokta csinálni a koncertplakátjainkat, és a mi zenekarunkhoz mindig Kiero Grandét írt Velký Kýr (Nagykér) helyett, mivel onnan származunk. Úgy gondoltuk, hogy ez elég eredeti, szóval ez bizonyult a legjobb választásnak. Ez alatt a név alatt az egyik első koncertünket a Sziget Fesztivál Blues színpadán adtuk, amit Oláh Andor szervezett. Andorral jóban voltunk Sajtos Ferin keresztül, gyakran játszottak az érsekújvári Blues Pubban és a Jazz Blues Jamboree-n.
Jelenleg kik alkotják a csapatot? Megkérlek, mutasd be a tagokat!
Néhány éve Kanás Vlado és Múdry Radi elhagyták az együttest családi okok miatt. 2021-ig trióban játszottunk, Robi, Béla és jómagam. Béla nagyon jó dobos, de átértékelte a Covid-járvány miatti lezárások alatt a dolgokat, és úgy döntött, hogy szünetet tart a zenélésben, amit respektáltunk. Robival ketten maradtunk, jelenleg mi beszélünk csak magyarul a csapatban. Robit nehéz bemutatni, hiszen már annyi éve együtt játszunk, annyi mindenen átmentünk zenében és zenén kívül, hogy szinte lehetetlen megkülönböztetni a kapcsolatunk határait. Ő tanított meg tizenkét ütemű bluest játszani, közösen beutaztuk a környéket, pár száz koncertet együtt lenyomtunk, és fesztivált szerveztünk. A basszusgitár mellett nem veszik el gitáron, zongorán, orgonán és szájharmonikán sem. Több projektben több basszusgitárossal zenéltem már, de senki sem játszik úgy, mint ő. A hangszerének megvan a helye és a mondanivalója, az neki szent, és ez sokat jelent nekem. Nem játszik semmi fölöslegeset, nem slappel, nem szólózik, de amit csinál, az nagyon ott van.
2021 áprilisában csatlakozott hozzánk a dobos Garaj Peter Érsekújvárról. Civil foglalkozása programozó, és szereti a sportot. Petyo – ahogy a szlovákok becézik a Pétereket –, ismerte a zenekarunkat, mivel a 2019-es Heavy Hands albumunk lemezbemutató turnéját a Her Memories zenekarral adtuk, amiben ő dobolt. Tetszett neki a zenénk, és épp nyugodtabb időszakuk volt a Her Memories-szal. A játékstílusa John Bonhaméhez hasonlítható, akit imádok. Nagyon jó fej srác, szerencsénk van, hogy rátaláltunk, amikor szükségünk volt rá. Az első koncertünk vele egy rockverseny volt, amit meg is nyertünk. Tizenöt év után a zenekarban átadhattam a ’Kiskorú’ stafétát, mivel kb. három évvel fiatalabb nálam. Még dolgoznunk kell a bluesspektrumon, de a rock már megvan. Sosem szerettem beskatulyázni a zenét, a tizenkettes bluest már túlléptük az Unorthodox című lemezünkkel, de a szívem még mindig a blues érzékenységéhez húz. Számomra a zenében kell, hogy legyen valami mélyebb érzés, valami értelem, valami, amin az ember gondolkodhat is. Szeretek meglepő fordulatokat csempészni a szövegeimbe, sőt a zenébe is. Szlovákiában sajnos zeneileg nem eléggé művelt a hallgatóság. Ha azt hallják, hogy bluest játszunk, akkor mindjárt valami lassú, unalmas zenére gondolnak, ami elszomorító, hiszen annyi minden fér a rock és a blues ötvözetébe, hogy az valami varázslatos. A negyedik tag, Hlaváč Pavol 2021 novemberében lépett be a bandába. Civilben szintén programozó, imád futni és kerékpározni, ott van minden maratonon. Pali egy hirdetésre jelentkezett, amelyben orgonistát kerestem az együttesbe. Zongorázni tanult, korábban játszott már blueszenekarban. Nagyon jó füle van, amit hall, azt letudja játszani szinte azonnal. Az orgonánál még nincs annyira otthon, mert azt hallgatni és ismerni kell, hogy természetesen hangozzon, de nagyot emelt a zenekar hangzásán, amióta csatlakozott hozzánk.
Ami engem illet, a civil életben reaktorfizikus vagyok a Szlovák Atomerőműveknél. Jelenleg négy zenekarban játszom, többnyire bluesokat. Szerencsére a munkám mellett van elég időm a zenével foglalkozni, és a nagyon megértő barátnőm tolerálja a projektjeimet.
Egyik hátránya a mostani felállásunknak, hogy mindenki máshol lakik. Petyo és én Pozsonyban élünk, Robi új családjával Tarányban, Pali pedig Stráľske városában.
Eddig két stúdiólemezetek jelent meg, az Unorthodox és a Heavy Hands. Milyen visszajelzéseket kaptatok róluk?
Hihetetlen öröm tudni, hogy valahol a világban éldegéli életét pár száz lemezünk. Volt olyan eset, hogy koncert után odajött hozzám egy ember vásárolni még egy példányt ugyanabból az albumból, amit pár éve vett, mivel rongyosra hallgatta már a régit. Nem nagyon hihető, de mi örültünk ennek. Még mindig játszunk számokat a régi lemezekről is, így látjuk, hogy a dalok most is működnek a közönségnél. Amelyek nem annyira sikeresek, azokat lassan kihagyjuk, helyettük jönnek újak. A Heavy Hands kapcsán kaptunk pár nagyon szép beszámolót, amit nem is vártunk. Személyesen én az a típus vagyok, aki nem szereti hallgatni a saját zenéjét.
A júniusban kiadott Doomsday Session című lemezeteket élőben, színpadon, elhúzott függöny mögött rögzítettétek. Az akusztika miatt volt ez így, vagy van benne valami szimbolika is?
Ez remek példája annak, hogy nem a művész dolga a saját művét megítélni, hanem a kívülállóké. Korábban nem gondoltam bele a behúzott függöny szimbolikájába, de nagyon tetszik ez a szempont. Néhány éve haverokkal a nagykéri kultúrház színpadán minden karácsony után szervezünk egy kis baráti bulit behúzott függönyök mögött, Christmas Meraw néven, annak is megvan a saját története. A nézők ott vannak fent velünk, a zenészekkel, és így intimebb a kapcsolat és az élmény is. A próbahelyiségünk szó szerint ott van a színpad alatt, a kultúrház pincéjében, szóval lehet mondani, hogy ez a „ground zero”, ez az otthonunk. A hanganyagot itt rögzítettük, a legjobb mikrofonokkal, amikhez hozzáfértünk. A két kamerás srác volt csakis a nézőnk. Az egész audio-videófelvételt azért csináltuk, hogy megörökítsünk egy „képet” arról, hogyan játszottunk abban a pillanatban. Kiválasztottunk néhány számot az első két albumról és pár újat is. 2016, illetve 2019 óta sokat fejlődtünk zenészként, ahogy a dalok is értek. Máshogyan énekelek, más a dobos, van billentyűsünk. Úgy gondoltuk, hogy kár volna, ha a közönségünk nem hallaná azt, ami a próbákon folyik. Az utóbbi két év megtanított nekünk sok mindent a mulandóságról, ezért úgy döntöttünk, hogy mikor, ha nem most. A keverés és a mastering kapcsán írtam az Egyesült Államokba Greg Gordonnak, aki korábban több kedvenc zenekarommal dolgozott (pl. Rival Sons, Triggerfinger, Greta van Fleet stb.), hogy nem volna-e hajlandó segíteni egy ismeretlen kis bandának Szlovákiából. Nagy meglepetésemre igent mondott. Szlovákiában nem ismerek senkit, aki hasonló zenét játszana, mint mi, vagy aki olyan masteringet csinálna, amilyet elképzelek. Greg egy nagyszerű, nagyon kedves ember, hihetetlen tapasztalattal. A szlovák stúdiókban valahogy mások az emberek.
(Folytatjuk)
hoati
Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
Apró gyerekkorom óta nagyon erős hatással volt rám a zene. A szüleim minőségi zenehallgatók voltak, ami érthetően rám és a testvéremre is ráragadt. Négyévesen már Edda Művek-koncerten ugráltam, az első sorokban énekelve a szövegek nagy részét. Az igazi áttörés négy-ötéves koromban következett be, amikor a bácsikám odaajándékozott nekem két kazettát, az egyik az AC/DC Back In Black, a másik pedig a Guns N’ Roses Use Your Illusion I. lemezét tartalmazta. Ez a két album lett a következő évekre a mindenem. Kb. négyéves koromban az MTV Musicon a Guns N’ Roses November Rain című dalának a klipjét látva döntöttem el, hogy zenész leszek. Mondtam is anyumnak, hogy „azt” akarom csinálni majd én is.
Autodidakta módon tanultál, vagy volt, aki foglalkozott veled?
Az alapokat zeneiskolában sajátítottam el, de szerintem az úgy van rendjén, hogy ha valakit a zene igazán érdekel, akkor a tanulás nem a tanóra végével ér véget. Engem annyira érdekelt, hogy előre felfedeztem a kottakönyvet, amiből tanultam. Kisgyerekként faluról busszal kellett bejárnom a városba zeneórákra Mivel a várost nem ismertem, a tanárom más tanítványainak óráira is beültem. Ez sokat segített, hisz így az ő hibáikból is okultam. Már harmadik osztályos koromtól játszottam egy bluegrass zenekarban, ez mindig a rendes tanórák után volt. Utána a tanárommal közösen mentünk a vonatra. Szóval nem egy tipikus gyerek életét éltem: hetente kétszer iskola után buszoztam a zeneiskolába, éjjel értem haza, a többi napon meg gyakorolni kellett. 2006-ban megvettük az első számítógépet, az ismerősöktől több rockzene kottát kaptam, 2007-ben meg jött az internet és vele a YouTube. Akkor kapott el igazán a gépszíj.
Mikor alapítottátok a Kiero Grande nevű formációt?
A Kiero Grandénak létezett egy korai fázisa. 2005-ben az első elektromos gitáromon már Guns N’ Roses dalokat játszottam a garázsban, amiket hallás után tanultam meg. A hangerő nem okozott problémát, mivel a falu szélén laktunk. Egy évre rá májusban épp a Rocket Queen című dalt nyomtam, amikor két pasas megállt a kapunknál. Az egyikük Szőke Erik volt. Ekkoriban ő már huszonhét-huszonnyolc éves volt, én még alig tizenöt. Mondta, hogy gyakran hallanak gitározni, és hogy épp gitárost keresnek a zenekarukba, így meghívtak egy próbára. Erik dobon játszott, a próbahelyiségben pedig megismerkedtem a basszusgitárossal, Gajdoąík Róberttel. Robi megmutatta, hogy kell bluest játszani, majd feladatul kaptam néhány Hobo Blues Band-szám megtanulását. Hetente egy-két alkalommal találkoztunk, hamarosan egy komplett Hobo Blues Band repertoárunk lett. Ekkor még Erik és Robi énekeltek, mert az én hangom a korom miatt még változóban volt. A becenevem sokáig – nem meglepő módon – ’Kiskorú’ volt, mert a legfiatalabb voltam a zenekarban. 2007-ben csatlakozott hozzánk a gitáros Kanás Vlado és a szájharmonikás Múdry Radi. Így öten 2007. július 7-én adtuk az első koncertet egy borászpince előtt Csukamájolaj néven. Ezzel a névvel hat évig működtünk. 2007-től 2008 végéig lejátszottunk kb. hetven koncertet. 2009-2010 körül már a hangom stabil volt, és elkezdtem a próbákra a saját dalaimat is hurcolni. Na meg persze jöttek az Eric Clapton-, B.B. King- és Johnny Winter-feldolgozások, amiket már én énekeltem. Ez idő tájt összeismerkedtünk Sajtos Ferivel, aki a Jazz Blues Jamboree Fesztivált csinálta Érsekújváron, és annyira nagy volt az összhang köztünk, hogy később segítettünk a fesztivál szervezésében. A Csukamájolajból 2012-ben kilépett Erik, Száraz Béla érkezett helyette, szintén a falunkból. Mivel már alig játszottunk Hobo-dalokat, többségben volt az amerikai és az angol bluesrock a műsorunkban, és már csak én énekeltem, eldöntöttük, hogy ideje változtatni a nevünkön. Az igazat megmondva, a Csukamájolaj névvel csakis dél felé mehettünk magyar településekre, mivel nagyon fura volt szlovák városokban megmagyarázni, hogy mit jelent, és hogy kell kiejteni a nevünket. A Kiero Grandét a gitárosunk, Vlado találta ki. Ő szokta csinálni a koncertplakátjainkat, és a mi zenekarunkhoz mindig Kiero Grandét írt Velký Kýr (Nagykér) helyett, mivel onnan származunk. Úgy gondoltuk, hogy ez elég eredeti, szóval ez bizonyult a legjobb választásnak. Ez alatt a név alatt az egyik első koncertünket a Sziget Fesztivál Blues színpadán adtuk, amit Oláh Andor szervezett. Andorral jóban voltunk Sajtos Ferin keresztül, gyakran játszottak az érsekújvári Blues Pubban és a Jazz Blues Jamboree-n.
Jelenleg kik alkotják a csapatot? Megkérlek, mutasd be a tagokat!
Néhány éve Kanás Vlado és Múdry Radi elhagyták az együttest családi okok miatt. 2021-ig trióban játszottunk, Robi, Béla és jómagam. Béla nagyon jó dobos, de átértékelte a Covid-járvány miatti lezárások alatt a dolgokat, és úgy döntött, hogy szünetet tart a zenélésben, amit respektáltunk. Robival ketten maradtunk, jelenleg mi beszélünk csak magyarul a csapatban. Robit nehéz bemutatni, hiszen már annyi éve együtt játszunk, annyi mindenen átmentünk zenében és zenén kívül, hogy szinte lehetetlen megkülönböztetni a kapcsolatunk határait. Ő tanított meg tizenkét ütemű bluest játszani, közösen beutaztuk a környéket, pár száz koncertet együtt lenyomtunk, és fesztivált szerveztünk. A basszusgitár mellett nem veszik el gitáron, zongorán, orgonán és szájharmonikán sem. Több projektben több basszusgitárossal zenéltem már, de senki sem játszik úgy, mint ő. A hangszerének megvan a helye és a mondanivalója, az neki szent, és ez sokat jelent nekem. Nem játszik semmi fölöslegeset, nem slappel, nem szólózik, de amit csinál, az nagyon ott van.
2021 áprilisában csatlakozott hozzánk a dobos Garaj Peter Érsekújvárról. Civil foglalkozása programozó, és szereti a sportot. Petyo – ahogy a szlovákok becézik a Pétereket –, ismerte a zenekarunkat, mivel a 2019-es Heavy Hands albumunk lemezbemutató turnéját a Her Memories zenekarral adtuk, amiben ő dobolt. Tetszett neki a zenénk, és épp nyugodtabb időszakuk volt a Her Memories-szal. A játékstílusa John Bonhaméhez hasonlítható, akit imádok. Nagyon jó fej srác, szerencsénk van, hogy rátaláltunk, amikor szükségünk volt rá. Az első koncertünk vele egy rockverseny volt, amit meg is nyertünk. Tizenöt év után a zenekarban átadhattam a ’Kiskorú’ stafétát, mivel kb. három évvel fiatalabb nálam. Még dolgoznunk kell a bluesspektrumon, de a rock már megvan. Sosem szerettem beskatulyázni a zenét, a tizenkettes bluest már túlléptük az Unorthodox című lemezünkkel, de a szívem még mindig a blues érzékenységéhez húz. Számomra a zenében kell, hogy legyen valami mélyebb érzés, valami értelem, valami, amin az ember gondolkodhat is. Szeretek meglepő fordulatokat csempészni a szövegeimbe, sőt a zenébe is. Szlovákiában sajnos zeneileg nem eléggé művelt a hallgatóság. Ha azt hallják, hogy bluest játszunk, akkor mindjárt valami lassú, unalmas zenére gondolnak, ami elszomorító, hiszen annyi minden fér a rock és a blues ötvözetébe, hogy az valami varázslatos. A negyedik tag, Hlaváč Pavol 2021 novemberében lépett be a bandába. Civilben szintén programozó, imád futni és kerékpározni, ott van minden maratonon. Pali egy hirdetésre jelentkezett, amelyben orgonistát kerestem az együttesbe. Zongorázni tanult, korábban játszott már blueszenekarban. Nagyon jó füle van, amit hall, azt letudja játszani szinte azonnal. Az orgonánál még nincs annyira otthon, mert azt hallgatni és ismerni kell, hogy természetesen hangozzon, de nagyot emelt a zenekar hangzásán, amióta csatlakozott hozzánk.
Ami engem illet, a civil életben reaktorfizikus vagyok a Szlovák Atomerőműveknél. Jelenleg négy zenekarban játszom, többnyire bluesokat. Szerencsére a munkám mellett van elég időm a zenével foglalkozni, és a nagyon megértő barátnőm tolerálja a projektjeimet.
Egyik hátránya a mostani felállásunknak, hogy mindenki máshol lakik. Petyo és én Pozsonyban élünk, Robi új családjával Tarányban, Pali pedig Stráľske városában.
Eddig két stúdiólemezetek jelent meg, az Unorthodox és a Heavy Hands. Milyen visszajelzéseket kaptatok róluk?
Hihetetlen öröm tudni, hogy valahol a világban éldegéli életét pár száz lemezünk. Volt olyan eset, hogy koncert után odajött hozzám egy ember vásárolni még egy példányt ugyanabból az albumból, amit pár éve vett, mivel rongyosra hallgatta már a régit. Nem nagyon hihető, de mi örültünk ennek. Még mindig játszunk számokat a régi lemezekről is, így látjuk, hogy a dalok most is működnek a közönségnél. Amelyek nem annyira sikeresek, azokat lassan kihagyjuk, helyettük jönnek újak. A Heavy Hands kapcsán kaptunk pár nagyon szép beszámolót, amit nem is vártunk. Személyesen én az a típus vagyok, aki nem szereti hallgatni a saját zenéjét.
A júniusban kiadott Doomsday Session című lemezeteket élőben, színpadon, elhúzott függöny mögött rögzítettétek. Az akusztika miatt volt ez így, vagy van benne valami szimbolika is?
Ez remek példája annak, hogy nem a művész dolga a saját művét megítélni, hanem a kívülállóké. Korábban nem gondoltam bele a behúzott függöny szimbolikájába, de nagyon tetszik ez a szempont. Néhány éve haverokkal a nagykéri kultúrház színpadán minden karácsony után szervezünk egy kis baráti bulit behúzott függönyök mögött, Christmas Meraw néven, annak is megvan a saját története. A nézők ott vannak fent velünk, a zenészekkel, és így intimebb a kapcsolat és az élmény is. A próbahelyiségünk szó szerint ott van a színpad alatt, a kultúrház pincéjében, szóval lehet mondani, hogy ez a „ground zero”, ez az otthonunk. A hanganyagot itt rögzítettük, a legjobb mikrofonokkal, amikhez hozzáfértünk. A két kamerás srác volt csakis a nézőnk. Az egész audio-videófelvételt azért csináltuk, hogy megörökítsünk egy „képet” arról, hogyan játszottunk abban a pillanatban. Kiválasztottunk néhány számot az első két albumról és pár újat is. 2016, illetve 2019 óta sokat fejlődtünk zenészként, ahogy a dalok is értek. Máshogyan énekelek, más a dobos, van billentyűsünk. Úgy gondoltuk, hogy kár volna, ha a közönségünk nem hallaná azt, ami a próbákon folyik. Az utóbbi két év megtanított nekünk sok mindent a mulandóságról, ezért úgy döntöttünk, hogy mikor, ha nem most. A keverés és a mastering kapcsán írtam az Egyesült Államokba Greg Gordonnak, aki korábban több kedvenc zenekarommal dolgozott (pl. Rival Sons, Triggerfinger, Greta van Fleet stb.), hogy nem volna-e hajlandó segíteni egy ismeretlen kis bandának Szlovákiából. Nagy meglepetésemre igent mondott. Szlovákiában nem ismerek senkit, aki hasonló zenét játszana, mint mi, vagy aki olyan masteringet csinálna, amilyet elképzelek. Greg egy nagyszerű, nagyon kedves ember, hihetetlen tapasztalattal. A szlovák stúdiókban valahogy mások az emberek.
Mennyire változott a zenekar arculata a korábbiakhoz képest?
Korábban több feldolgozást játszottunk, többnyire Eric Clapton, B.B. King és Jimi Hendrix dalaival volt tele a repertoár, de eljött az az idő, amikor eldöntöttük, hogy nem akarunk egy újabb blues cover band lenni, és én személyesen úgy éreztem, hogy vannak dolgok, amiket a zenében ki akarok fejteni. Lassan, de biztosan a saját számok kiszorították a feldolgozásokat a műsorunkból, így jelenlegi repertoárunk kizárólag saját dalokból áll. Az új nóták rockosabbak, de a közeljövőben szeretnék néhány új bluesdalt is játszani.(Folytatjuk)
hoati
A Blues Blast Music Awards díjazottjai
2022-09-17 | hír
Szeptember 14-én nyilvánosságra hozták a 15. Blues Blast Music Awards győzteseinek névsorát. A jelöltek listáját a Blues Blast Magazine munkatársai, zenekritikusok, rádiós műsorvezetők, fesztiválszervezők, szórakozóhelyek tulajdonosai és egyéb zeneipari szakemberek állították össze. A szavazásra mindazok jogosultak voltak, akik feliratkoztak a több mint 90 országból több mint 42000 feliratkozóval rendelkező online bluesmagazin hírlevelére.
A díjazottak:
Contemporary Blues Album
Christone ’Kingfish’ Ingram - 662
Traditional Blues Album
Sue Foley - Pinky’s Blues
Soul Blues Album
Sugaray Rayford - In Too Deep
Rock Blues Album
Eric Gales - Crown
Acoustic Blues Album
Catfish Keith - Land Of The Sky
Live Blues Album
The James Harman Band - Sparks Flying Live In 1992
Historical Or Vintage Recording
Bob Corritore & Friends - Down Home Blues Revue
New Artist Debut Album
Memphissippi Sounds - Welcome To The Land
Blues Band
Tommy Castro & The Painkillers
Male Blues Artist
Christone ’Kingfish’ Ingram
Female Blues Artist
Beth Hart
Sean Costello Rising Star Award
Memphissippi Sounds
Producer
Mike Zito
Electric Guitar
Christone ’Kingfish’ Ingram
Acoustic Guitar
Catfish Keith
Slide Guitar
Derek Trucks
Bass Guitar
Danielle Nicole
Keyboards
Victor Wainwright
Drums
Cedric Burnside
Harmonica
Jason Ricci
Horn
Vanessa Collier
Vocals
Beth Hart
hoati
A díjazottak:
Contemporary Blues Album
Christone ’Kingfish’ Ingram - 662
Traditional Blues Album
Sue Foley - Pinky’s Blues
Soul Blues Album
Sugaray Rayford - In Too Deep
Rock Blues Album
Eric Gales - Crown
Acoustic Blues Album
Catfish Keith - Land Of The Sky
Live Blues Album
The James Harman Band - Sparks Flying Live In 1992
Historical Or Vintage Recording
Bob Corritore & Friends - Down Home Blues Revue
New Artist Debut Album
Memphissippi Sounds - Welcome To The Land
Blues Band
Tommy Castro & The Painkillers
Male Blues Artist
Christone ’Kingfish’ Ingram
Female Blues Artist
Beth Hart
Sean Costello Rising Star Award
Memphissippi Sounds
Producer
Mike Zito
Electric Guitar
Christone ’Kingfish’ Ingram
Acoustic Guitar
Catfish Keith
Slide Guitar
Derek Trucks
Bass Guitar
Danielle Nicole
Keyboards
Victor Wainwright
Drums
Cedric Burnside
Harmonica
Jason Ricci
Horn
Vanessa Collier
Vocals
Beth Hart
hoati
Kisfilm a (Blue)Stone & Friends ft. Hobo és Ferenczi György koncertjéről
2022-09-15 | hír
Augusztus 23-án a Bluestone zenekar fúvós szekcióval kiegészülve, Hobo és Ferenczi György vendégszereplésével koncertet adott a Kobuci Kertben. Két dalról, a Mannish Boy-ról és a Közép-európai Hobo Bluesról filmfelvétel készült, a premierre a napokban került sor. A filmet Asztalos Levente készítette, aki évtizedek óta rajong a mozgóképek világáért, ő rendezte a Mulató Aztékok Szabad tér című klipjét, de részt vett a Gringo Sztár Pálinka Sunrise és az Európa Kiadó Így vonulunk be klipjeinek készítésében is. Asztalos a privát életben egy reklámügynökségeket magába foglaló cégcsoport társtulajdonosa és ügyvezetője, illetve Fårö néven elektronikus zenei producer, eddig két lemeze jelent meg, az Ernst és az Andra.
hoati
hoati
Buddy Guy – négy év után új lemez
2022-09-13 | hír
Buddy Guy, napjaink egyik legnagyobb bluesmuzsikusa négy év után új lemezzel jelentkezik. A The Blues Don't Lie című album szeptember 30-án jelenik meg, napra pontosan hatvanöt évvel azután, hogy Buddy 1957-ben a louisianai Baton Rouge-ból egy vonaton megérkezett Chicagóba, csupán a ruháival és a gitárjával a hátán. Az RCA Records gondozásában megjelenő lemezről már két single nyilvánosságra került: a Gunsmoke Blues a négyszeres Grammy-díjas Americana előadó, Jason Isbell, míg a We Go Back Mavis Staples közreműködésével került rögzítésre. Ez utóbbi nóta a jó és rossz napokról szól, amikor, ahogy a dal mondja, „a blues mindenhol ott volt”. A tizenhat számot tartalmazó album producere Tom Hambridge, vendégzenészként közreműködött rajta Elvis Costello, James Taylor és Bobby Rush is.
hoatiTizedik évadba lép a Blues Session koncertsorozat
2022-09-10 | koncertajánló
Jövő héten immár tizedik évadát kezdi meg a Blues Session koncertsorozat a Budapest VIII. kerületben található Muzikum Klub & Bisztróban.
Tervezett koncertek:
szeptember 16. - Hobo évadnyitó klubkoncert
szeptember 29. - Garda-Benkő Duó Holdpillangó lemezbemutató feat. Benkő Máté
október 07. - Hobo klubest
október 13. - Ripoff Raskolnikov Band
október 27. - Fekete Jenő és barátai
október 28. - Hobo klubest
november 05. - Message To Hendrix
november 10. - Jazztelen
november 11. - Blues B.R.Others Show
november 12. - Bluestone & The Horn Section
november 18. - Hobo klubest
november 25. - Jumping Matt & His Combo
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei:
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: https://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek:
szeptember 16. - Hobo évadnyitó klubkoncert
szeptember 29. - Garda-Benkő Duó Holdpillangó lemezbemutató feat. Benkő Máté
október 07. - Hobo klubest
október 13. - Ripoff Raskolnikov Band
október 27. - Fekete Jenő és barátai
október 28. - Hobo klubest
november 05. - Message To Hendrix
november 10. - Jazztelen
november 11. - Blues B.R.Others Show
november 12. - Bluestone & The Horn Section
november 18. - Hobo klubest
november 25. - Jumping Matt & His Combo
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei:
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: https://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Crazy Daisy Jug Band – 15 éves jubileumi koncert
2022-09-06 | koncertajánló
Magyarország talán egyetlen prosperáló jug-zenekara, a Crazy Daisy Jug Band 2007-ben alakult Sopronban. A zeneileg széles spektrumú műsorukban fellelhetők a folk-, ragtime-, country-, Mississippi-delta és Chicago blues, jazz- és rockelemek, dalok az 1930-as évektől napjainkig. 2011-ben elnyerték a Legjobb Zenekar címet az első Kecskeméti Utcazene Fesztiválon, 2019-ben pedig különdíjasok lettek a Szegedi Utcazene Fesztiválon. Rengeteg feldolgozás mellett saját szerzeményeket is játszanak, melyeket Pénzel Péter gitáros-énekes komponál. Különlegessége a hattagú együttesnek az egyedi hangzás, amit olyan jellegzetes jug bandes hangszerekkel érnek el, mint a jug (demizson, üveg), kazoo, lavórbőgő (washtub), mosódeszka, szájharmonika és más, saját készítésű hangszerek. Utcák, terek, kocsmák, klubok, fesztiválok gyakori vendége a CDJB – igazi utazó, hangulatteremtő és kalandszerető zenekar. A Crazy Daisy Jug Band szeptember 17-én a soproni Búgócsigában vendégfellépők közreműködésével ünnepli fennállása 15 éves évfordulóját.
A zenekar tagjai:
Pénzel Péter - ének, gitár, kazoo
Szommer Gabriella - ének, vokál
Tujmer Zoltán - jug, lábdob, lábcín
Schneider Gábor - lavórbőgő
Kádár Tibor - zongora
Dobránsky Péter - szájharmonika
Közreműködő vendégek:
Dervalics Renáta - ének, vokál
Barta Veronika - vokál
Rechner Balázs - szájharmonika
Cini - banjo
hoati
A zenekar tagjai:
Pénzel Péter - ének, gitár, kazoo
Szommer Gabriella - ének, vokál
Tujmer Zoltán - jug, lábdob, lábcín
Schneider Gábor - lavórbőgő
Kádár Tibor - zongora
Dobránsky Péter - szájharmonika
Közreműködő vendégek:
Dervalics Renáta - ének, vokál
Barta Veronika - vokál
Rechner Balázs - szájharmonika
Cini - banjo
hoati
