Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Shabby Blues Band: V.
2007-03-07 | kritika


A zalaegerszegi Shabby Blues Band a megalakulásának 15-ödik évfordulója alkalmából 2006. november hónapban nagyszabású születésnapi koncertet adott, egyben a megjelenő ötödik lemezük lemezbemutató koncertjét tartotta.
Érdeklődve vártam az új lemezt, hisz kíváncsi voltam hol tart a csapat, rég halottam felőlük.
A Shabby Blues Band 1991. szeptemberében alakult Zalaegerszegen, a megalakulás után 4 évvel már szerepeltek a II. Paksi Nemzetközi Blues and Rock Fesztiválról készült CD-n, valamint kazettán a Linda Lu című szerzeménnyel. A zenekar első, önálló kazettája 1996-ban jelent meg A blues rabul ejtett címmel, majd ezt követte 1999-ben a Jó idők - rossz idők című anyaguk. A tízéves jubileumi buliját 2001-ben tartotta a zenekar, melyet rögzítettek és megjelentettek Live Shabby Blues címmel. A koncerten minden olyan zenész fellépett, aki valaha is szerepelt az együttesben. Eddig a megjelent lemezekre többnyire feldolgozás számok kerültek, azonban az ezt követő időben hozzáfogtak saját számok írásához, melynek eredménye a 2003-ban megjelent Kísért a múlt című CD, melyen csakis saját számok szerepeltek.
Az új lemezen is a 10 számból 7 saját szerzemény, 3 pedig feldolgozás nóta. A zenekar a chicago blues-tól eltávolodva megtalálta a saját hangját, ebben segítségükre volt a gitáros Salamon Attila, aki a 4. lemeztől játszik a csapatban. A magyar nyelvű szövegeket egy szám kivételével -melynek a szerzője Pál ’Shabby’ Fecó-, az énekes Molnár Zsolt írta, melyek az életvitelét fejezik ki, többnyire párkapcsolatokról, a ’szebbik nemről’ szólnak, frappánsan megfogalmazva. A fiúk a feldolgozás számokat is magyar nyelven adják elő. Az új lemez mind zenei szempontból, mind a szövegvilágát tekintve nagyon egységesre sikerült, nekem a Bluesban feszülő, a Még nem tudom és a Csalódás a kedvencem.
Úgy gondolom, meg kell még említeni a lemezen vendégzenészként közreműködők neveit: Angyal ’Endzsi’ Tibor - ének, Bogdán Noémi - vokál és Polgár Péter - gitár.
A jubileumi koncerten a Shabby előtt Zsoldos ’Báró’ Zoltán játszott, és a fiúk a bulira ismételten meghívták valamennyi volt zenésztársukat. Az egész koncert anyagát beszélgetéssel kiegészítve rögzítették, melyet dupla DVD-n jelentettek meg.
A CD, valamint a DVD megrendelhető Kránitz Tónitól, a zenekarvezetőtől (Tel.: 92/325-221, 30/307-8930).

A zenekar tagjai:
Molnár ’Manó’ Zsolt - ének
Kránitz Tóni - szájharmónika
Salamon Attila - gitár
Pál ’Shabby’ Fecó - basszusgitár
Kovács Barnabás – dob

Szerzői Kiadás, 2006

Pampalini


Vas Zoltán - Halper László - Lengyel Attila: Bluesügyi Hivatal
2007-03-04 | kritika


Korábban már foglalkoztunk a Bistro Blues Band lemezével, akkor magam is azt gondoltam, hogy ez már a múlt, de tévedtem, hiszen itt van egy 2006-ban megjelent CD, amin Vas Zoltán - Halper László - Lengyel Attila trióban játszik.
Vas Zoli régóta kitartóan műveli a bluest, s bár nem ért el látványos és zajos sikereket, mégis a neve biztosíték a színvonalas muzsikára. A 70-es években kezdett el bluest játszani egy Jerry Silverman kottáskönyvből, majd 1975-ben találkozott Bocskai Istvánnal. 1991-ben jelent meg a Bistro Blues Band-nek lemeze -amelyben mindketten játszottak-, ez volt az első hazai akusztikus blueslemez. „Ő a hivatalnok ott, ahol hív a Dalnok, és megsüvegeli a bluest, dekoltázs nélkül. Divatfi, akinek fejfedőszállítói címéért térden állva könyörög Frank London és Joe Zawinul, de Fidel Castro is szívesen lecserélné agyonmosott olajzöld uniformisát az ő sóska árnyalatú dzsekijére.” - írta róla Göbölyös N. László.
Halper Lászlóval először 1989-1990-ben játszottak együtt a Bluesügyi Hivatalban, aki alapvetően jazzgitáros, jazzszakon végzett a konziban. Az utóbbi években főleg kettesben játszottak, míg nem találkoztak egy jó herflissel, a szolnoki Lengyel Attilával. Vendégként közreműködik a CD-n Viszló Éva, Ő Vas Zoli párja, kisfia édesanyja.
Magánkiadásban jelent meg a Bluesügyi Hivatal című CD, amely egykori elektromos bandája nevét viseli. Ezen az utóbbi harminc évben született felvételeinek legjava található, 17 dal, 17 kesernyés, kesergős szerzemény, a mindennapi helyzeteket bemutató, kommentáló dalgyűjtemény.
A Telefon blues-al indít a korong, ami a korábbról ismert Délután (Gézukám) párja is lehetne.
Blues van, szól a második szám címe, s tudjuk nincs menekvés, most a sötétebbik oldalra hívnak minket táncba.
Az Augusztus 6. blues is egy fanyar szerzemény, s búsulnék tovább, de jön Mondén hangulat, ennél egy kicsit feldobódok, s örömmel állapítom meg, hogy milyen kellemes hangja van Viszló Évának.
A sor még folytatható lenne, hiszen olyan kiváló szerzemények vannak a korongon, mint a Késes, Van az úgy, Durva világ, durva élet.
A CD-n központi helyet foglalnak el Vas Zoli szövegei, ezért mivel is fejezhetném be jobban e recenziót, mint egy Vas Zoli idézettel:

“Ne zuhanjál össze, ember
Arra a csöpp kis időre még!
Ne menjél a falnak, ember,
Mér' mennél már most rögtön szanaszét!"

Szerzői Kiadás, 2006

Turista


Megjelent Otis Taylor új lemeze
2007-03-01 | hír


2007. február 27-én Definition Of A Circle címmel új lemeze jelent meg Otis Taylor-nak. A lemez 12 számot tartalmaz, a dalok a megszokott társadalmi mondanivalókról, megtörtént eseményekről szólnak. A lemezen különböző stílusokat képviselő zenészek vendégszerepelnek: a blues-rock gitáros Gary Moore, a szájharmonikás Charlie Musselwhite, a jazz zongorista Hiromi Uehara és Ron Miles trombitán, valamint Taylor lánya Cassie basszusozik és énekel.
A lemezt a Telarc Records adta ki.
Otis Taylor a közeljövőben Magyarországon is koncertezni fog, fellép 2007. március 17-én a Petőfi Csarnokban megrendezésre kerülő Budapest Blues Fesztiválon.

Számcímek:
1. Little Betty
2. Black's Mandolin Boogie
3. Looking Over Your Fence
4. They Wore Blue
5. Few Feet Away
6. Something In Your Back Pocket
7. My Name Is General Jackson
8. Love and Hesitation
9. Maharaja Daughter
10. Long Long Life
11. Mexican Cowboy
12. Lifetime Of Freedom

Pampalini


Ripoff Raskolnikov koncertek
2007-02-27 | koncertajánló


Ripoff Raskolnikov 1995-ben adott ki utoljára „zenekaros” lemezt, a 2006-ban megjelent Everything Is Temporary előtt. Most egy rövid turné erejéig ismét zenekarral koncertezik.
Az idén ötvenkét éves Raskolnikov szerint Robert Johnsontól egészen Van Morrisonig tart azon zenészek névsora, akik hatással voltak muzsikájára.
Lassan 20 éve állandó visszatérője a magyarországi blues színpadoknak, először 1987 novemberében, magyar barátai meghívására látogatott el hozzánk.
A zongorán is gond nélkül elboldoguló gitáros igazi világutazó: hosszabb ideig élt Nagy-Britanniában, és idejének jókora részét tölti úton, így az öreg kontinens alapos bebarangolása mellett többször eljutott már az Egyesült Államokba is.
Everything Is Temporary című lemezzel párhuzamosan egy másik anyag is készült, melyen az egyik salzburgi színház felkérésére, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés című művéhez komponált dalai hallhatóak.

Ajánlott lemezek:
20th Century Blues Band Live (Extraplatte, 1992) CD
Wear And Tear (Extraplatte, 1995) CD
Alone And Acoustic (Partisan Records, 2001) CD
Lucid Moments (POM Records, 2003) CD

Fellépések:
Március 7. Budapest, Chaplin Cafe - szólókoncert
Március 13. Budapest, Alcatraz - zenekarral
Március 14. Győr, Rómer Ház - zenekarral
Március 16. Szeged, Belvárosi Mozi – zenekarral

Turista



A Delta Groove Productions új kiadványai
2007-02-24 | hír


A Randy Chortkoff által alapított Delta Groove Productions 2007. február 20-án két új anyagot jelentetett meg, Phillip Walker Going Back Home és Frank ’Paris Slim’ Goldwasser „BLUJU” című CD-jét.

Phillip Walker-t, a legendás Gulf Coast blues gitárost első Delta Groove lemezén számos zenész kíséri: Al Blake (harmonika), Fred Kaplan (zongora) és Richard Innes (dob) a Hollywood Blue Flames-ből, a gitáros Rusty Zinn, a boogie woogie zongorista Rob Rio, Jeff Turmes basszusgitáron, tenor és bariton saxofonon, David Woodford tenor saxofonon és James W. Thomas basszusgitáron.

Számcímek:
1. Lying Woman
2. Mama Bring Your Clothes Back Home
3. Mean Mean Woman
4. Blackjack
5. Honey Stew
6. Don’t Think 'Cause You’re Pretty
7. Leave My Money Alone
8. Bad Blood
9. Lay You Down
10. If You See My Baby
11. Sweet Home New Orleans
12. Happy Man Blues
13. Walking With Frankie


A gitáros Frank ’Paris Slim’ Goldwasser neve ismerősen cseng azok számára, akik figyelemmel kísérik a West Coast blues alakulását.
Frank első, 1984-ben a Backtrack Records-nál megjelent Blues For Esther című lemezét W.C. Handy díjra jelölték, az utóbbi időben egy ’All Stars’ zenekarban, a Mannish Boys-ban zenél.
A „BLUJU” című CD, melynek producere Randy Chortkoff, először Európában jelent meg, a mostani, az Egyesült Államokban megjelenő változatát két Hound Dog Taylor feldolgozással egészítették ki.
A lemezen vendégzenészként közreműködik J.J. Malone, Phillip Walker és Souhail Kaspar.

Számcímek:
1. Feels Like Home
2. Back Door Key
3. Twelve Year Old Boy
4. Wel, Wel, Josephine
5. Melba's Bump
6. I Can't Stand It
7. I'm A Love You
8. Homesick Blues
9. Playing In The Park
10. Don't Take Away My Love
11.Three Sisters
12. Petit A Petit (L'Oiseau Fait Son Nid)
13. Bluju

Bonus tracks:
15. She's Gone
16. 55th Street Boogie


Pampalini


Blues a Petőfi Rádióban
2007-02-22 | hír


A Petőfi Rádióban 2007. február 27-én 23:15 órától elhangzó Blues műsor tartalma:

Február 11-én Los Angelesben eldőlt kik, ill. milyen produkciók nyerték el a 49. Grammy díjátadón az aranyozott kis tölcséres gramofonokat, vagyis a díjakat.
A két blues kategóriában voltaképpen meglepetés született. Mindkettőben a rangidősek hozták el a díjakat.

A tradicionális blues album Grammy-je az 1931-es születésű Ike Turneré lett Risin' With The Blues című albumáért. Az album éppen hogy befért a jelöltek közé, hiszen 2006. szeptember közepén jelent meg, és a Grammy szabályai szerint a tárgyév szeptember 30-ig kiadott lemezek versenghetnek.

A kortárs blues album Grammy-díját Irma Thomas After The Rain című albuma nyerte el. Az 1941. február 18-án született Irma Thomas vetélytárs nélkül New Orleans soul királynője.
Sajnos egyik Grammy nyertes album sincs a birtokunkban, így mindkét előadótól régebbi felvételt forgatunk le.
1. Ike Turner: Rocket 88
2. Irma Thomas: Woman On The Move

Contemporary Folk/Americana Album kategóriában a Modern Times című Bob Dylan album győzedelmeskedett, és a lemez Someday Baby című dalának előadásáért Dylan a Solo Rock Vocal Performance elnevezésű kategóriában vihette el a Grammy gramofont!
3. Bob Dylan: Someday Baby

Blues est/éjjel Gombán (Pest-megye) 2007. március 3-án:
4. Tűzkerék xT: Palackposta
5. Ripoff Raskolnikov: Quinquagenarian Blues
6. Pribojszki Band: Red Top

49. Grammy díjkiosztó - a legjobb Pop Instrumental Album Peter Frampton ˝Ujjgyakorlatok˝, azaz Fingerprints lemeze lett.
7. Peter Frampton: Blooze

8. Rudy Rotta & Robben Ford: St. James Infirmery
9. Alexis Korner: What´s That Sound I Hear?

Turista



Blues gitáros hölgyek közös lemeze
2007-02-20 | hír


Három blues gitáros hölgy, Sue Foley, Deborah Coleman és Roxanne Potvin közös lemezét jelentette meg a RUF Records Time Bomb címmel.
Sue Foley első lemeze 1992-ben jelent meg, azóta még kilenc albummal és egy DVD-vel jelentkezett.
Deborah Coleman először basszusgitározott, majd miután hallotta Jimi Hendrix-et, gitározni kezdett. Coleman felvételeket készített már a New Moon Records, a Bild Pig Records és a Telarc Records részére is, W.C. Handy-díjat kapott a „Legjobb gitáros” kategóriában.
Roxanne Potvin 15 évesen kezdett el gitározni, igazi ismertséget a második, The Way It Feels című lemeze hozott Neki. ’Ő egy kiemelkedő énekesnő és egy igazán tehetséges dalszerző’ mondta róla Sue Foley.
A lemez producere Kevin Bowe.

Számcímek:
1. Time Bomb
2. Hitting On Nothing
3. So Far
4. Talking Loud
5. Strong Enough To Hold You
6. Show Me
7. Motor City
8. Get Up
9. Two Moons Gone
10. Don't Start The Car
11. In The Basement

Pampalini



B.B. & The Blues Shacks: Live At Vier Linden
2007-02-17 | kritika


Szinte hihetetlen, de igaz, hogy az egyik legjobb mai európai blues formáció Németországban található meg: B.B. & The Blues Shacks a nevük, s számtalan díjat zsebeltek már be. ”Vissza az elektromos blues alapjaihoz a B.B. & The Blues Shacks-szel!” szól a szlogen, az 1989-ben Hildesheim-ben alakult csoporttól, akik zenéjükben a ’40-es, ’50-es évek hangzását idézik meg. Kedvenceik között említik T-Bone Walker vagy Sonny Boy Williamson nevét, de saját szerzeményeik is korhűen szólalnak meg, s mindehhez friss, aktuális dalszövegek társulnak. Turnéztak már R.J. Mischo-val, Kid Ramos-szal és Smokey Wilson-nal is, és 2006-ban hazánkban is jártak.
De nézzük csak, kik Ők: van egy karizmatikus, energikus énekes/harmonikás frontemberük Michael Arlt, aki 17 évesen kezdett el harmonikázni, Steve Baker „Harp Handbook" című könyve segítségével, majd később énekórákat vett Kati Schiffkowski-tól, az egyik legtekintélyesebb dzsesszénekesek egyikétől. A gitárosuk Andreas Arlt 13 éves korában vette a kezébe a hangszert, kedvencei között említi többek között T-Bone Walker-t, B.B. King-et, Otis Rush-t, Robert Jr. Lockwood-t, általában Gibson gitárokon játszik. A bőgősük Henning Hauerken számtalan hangszeren próbálkozott, hegedülni tanult, zongorázott, majd 16 évesen édesanyjától kapott egy gitárt. 1996-tól a banda tagja. A zongoránál Dennis Koeckstadt ül, aki a hagyományos zongoraiskola után fedezte fel magának a bluest, és 2003 eleje óta az együttes tagja. A dobos Bernhard Egger 1986-ban kezdett el ismerkedni a hangszerrel, mára már számtalan formációval fellépett, úgy mint: Hans Theessink (NL/A), Mojo Blues Band (A), Christian Dozzler Band (USA/A).
2006-ban jelent meg a Live At Vier Linden című koncertlemezük, ami 11 számot tartalmaz, és amelyek mindegyike saját szerzemény. Aki látta Őket tudja mit kap, forró hangulat, bravúros egyéni előadások és tökéletes összjáték.
Bemelegítésként a Hot Shot Bop című szerzeménnyel indítanak, majd a bemutatás után a You Can Always Depend On Me szám következik. A Let’s Get Crazy-ben Dennis Koeckstadt villogtatja meg a tudását, az összegyűlt mintegy 600 fanatikus előtt. Igazán nagyot alakítanak, ha tekerni kell: Stompin’ And Rollin, Ain’t A Home No More, de a középtempósabb számokat is klasszul hozzák: Can’t Hide Love, Good Night’s Sleep.
Zenéjükben sok minden keveredik: van itt Delta Blues, Chicago Blues, West Coast Jump Blues és egy csipet rock ’n’ roll is.
Aki nem elégszik meg ennyivel, annak ott van ugyanennek a fellépésnek a DVD változata is (5.1-es hangzással), amely 6 olyan számot tartalmaz, ami a sima CD változaton nem található meg.

CrossCut Records, 2006
10/10

Turista


Megjelent Tommy Castro új lemeze
2007-02-14 | hír


2007. január végén új lemeze jelent meg Tommy Castro-nak Painkiller címmel, Castro-nak ez a hetedik lemeze a Blind Big Records-nál, előző Soul Shaker című anyaga 19 hetet töltött a Billboard blues slágerlistáján.
A lemezen vendégzenészként közreműködik Coco Montoya, Angela Strehli, David Maxwell és Teresa James.

Számcímek:
1. Love Don't Care
2. I'm Not Broken
3. Painkiller
4. Big Sister's Radio
5. A Good Fool Is Hard To Find
6. Err On The Side Of Love
7. I Roll When I Rock
8. If You Believe (In What You Do)
9. It's That Time Again
10. Goin' Down South
11. Lonesome and Then Some
12. It Ain't Easy Being Me

Pampalini


Új lemez John Hammond-tól
2007-02-09 | hír


Új lemezzel jelentkezett John Hammond Push Comes To Shove címmel. John Hammond első, bemutatkozó lemezét 1963-ban a Vanguard Records adta ki, az azóta eltelt időben több mint 30 lemezt készített. A most megjelent lemeze 12 felvételt tartalmaz, melyből 5 John Hammond szerzeménye, valamint feldolgozás számok is megtalálhatóak a lemezen, többek között Junior Wells-től, Little Waltert-től és Tom Waits-tól.

A lemezen Hammondot a turné együttese kíséri: Marty Ballou basszusgitár, Stephen Hodges dob és Bruce Katz zongora-orgona.

A felvételek és a keverés 9 nap alatt készült el, a lemezt a Back Porch Records adta ki.

Számcímek:

1. Push Comes To Shove

2. Come On In This House

3. Mean Ol' Lonesome Train

4. If You Wanna Rock & Roll

5. I'm Tore Down

6. Eyes Behind Your Head

7. Butter

8. Heartache Blues

9. Everything Gonna Be Alright

10. Take A Fool's Advice

11. You Know That's Cold

12. Cold Water

Pampalini



Raphael Wressnig & Enrico Crivellaro Organ Trio (A,I) koncertek
2007-02-08 | koncertajánló


Nem egy megszokott felállású formációval találkozhatnak 2007. február 17-én, akik ellátogatnak a győri Rómer Házba, s ha hozzávesszük, hogy az est folyamán a Raphael Wressnig - hammond B3 orgona, Enrico Crivellaro - gitár, Lukas Knöfler - dob trióhoz csatlakozik Pribojszki Mátyás - harmonika, akkor úgy gondolom vétek otthon maradni.
Nem teljesen ismeretlenek az úriemberek Magyarországon, hiszen nem először lépnek fel hazánkban.
Crivellaro a nemzetközi blues élet elismert képviselője, olasz származása ellenére az egyik legtöbbre tartott "amerikai" gitáros. Ösztöndíjasként került az USA-ba, ahol a blues gitár nagy mestereinél -Duke Robbillard, Ronnie Earl, Kenny Neal- tanult, s akik biztatására később Bostonba költözött. Itt találkozott Muddy Waters legendás gitárosával, Luther „Guitar Jr.” Johnsonnal, akivel több ízben is együtt szerepelt. Amerikai, valamint európai turnéik során a legnagyobb nevekkel léptek fel egy színpadon - B. B. King, Buddy Guy, John Mayall -, de eljutott Ausztráliába is a legendás Royal Crown Revue felkérésének eleget téve. Elvégezte a Californiai Los Angeles Egyetem dzsessz tanszakát, ahol példaképétől, Kenny Burrell-től tanulhatott. Az ő hatására érezhető a blues, a funky és a dzsessz ötvözete játékában.
Raphael Wressing 16 évesen autodidakta módon kezdte a zenélést, olyan előadók játékát hallgatva, mint Jimmy Smith és Jack McDuff. Mára már bejárta zenéjével szinte az egész kontinenst, s a tengerentúlon is számtalan helyen fellépett. Számos formáció tagja, nálunk 2006-ban járt, akkor Larry Garner oldalán a szombathelyi Lamantin Jazz Fesztiválon játszott.
Pribojszki Mátyás az egyik legismertebb kortárs magyar szájharmonikás Európában: az elmúlt években több mint 20 országban lépett fel zenekaraival. Mátyás zenéje újrapozícionálja a szájharmonikát, mint hangszert és a szájharmonikázásról alkotott sztereotípiákat.
A nemzetközi csapatnak 2006. márciusában jelent meg a "Mosquito Bite" című albumuk, amelyen soulos, jazzes, bluesos kompozíciókat hallhatunk.

További koncert:
2007.02.14 - Szombathely, Lamantin Klub

Turista


Blues a Petőfi Rádióban
2007-02-08 | hír


A Magyar Rádió Petőfi adóján február 13-án, 23:15 órától ismét jelentkezik Nemes Nagy Péter blues műsora.

Felvételeket hallhatunk a márciusi Budapest Blues Fesztivál fellépőitől:
1. Otis Taylor: Something In Your Back Pocket
2. Family Style: My Heart Beat Like A Hammer

A paksi Gastroblues Fesztiválon lépnek fel júliusban:
3. Paul Camilleri: Ain´t Giving Up
4. Julian Sas: Resurrection
5. Yardbirds: Train Kept A Rollin'

Egy Grammy jelölt a tradicionális blueslemez kategóriából:
6. Duke Robillard: Blues A Rama

Turista



Tommy K. Jr. And Full Blast: Let Your Fingers Bleed
2007-02-03 | kritika


Még csak 22 éves ifj. Katona Tamás -akinek a Let Your Fingers Bleed lemezének a bemutatására vállalkozom- de máris elmondható, hogy komoly zenész múlttal rendelkezik.
Ifj. Katona Tamás 1984. augusztus 15-én született Pécsett. Első zenei élményei 4-5 éves korára tehetőek, amikor is édesapja egyik videokazettáját nézve találkozott Stevie Ray Vaughan zenéjével, aki pont a Look At Little Sister című dalt játszotta. Kisgyermekként még csak játékgitárjai voltak, 7 évesen vette a kezébe édesapja gitárját. 9 éves, amikor a PMD Blues Band tagja lesz, s nincs még 10, amikor először a színpadra áll, a ’94-es Paksi Gastroblues Fesztiválon.
’95-ben együtt játszik Eb Davis-szel, 2004-ben megalakítja Petendi Tamással a Double Magic Tom duót.
2006-ban készítette el első lemezét, a Full Blast nevű ideiglenes zenekarral, ez magánkiadásban jelent meg.
A Leet Your Fingers Bleed-el indít a korong, s rögtön „képbe” kerül a hallgató a stílust illetően. Stevie Ray Vaughan szelleme vezeti a fiatalember kezét, s erre az érzésre csak ráerősít a következő szám, amely a My Blues For You (To My Sweetheart) címet viseli. Megijednünk azonban nem kell, hiszen nem egy kaptafára készült ez az album, ezt bizonyítandó jön a Swang Thang című instrumentális szám, aminél napok múltán is az ember fülében marad a fő motívum.
Az album gerincét a When It’s Shinin’ Blue ill. a Visiting Ausin című tradicionális szerzemény alkotja, nem érdemtelenül.
A CD vége felé jön a három királyok közül a másik nagy kedvenc Albert King és a Come On Lucy (Albert’s Guitar).
A lemez teljesen angol nyelvű, ahogy a CD borító is. Én hiányoltam a hátsó borítóról az adatokat, számcímeket, stb..
Zenésztársai nem ismeretlenek, hiszen Mezőfi István és Kepes Róbert nevével találkozhattunk már többek között a Palermo Boogie Gang zenekarban is. Vannak közreműködő zenészek is Cselik Gábor, id. Katona Tamás és Petendi Tamás személyében.
Egy hetet szántam az album kivesézésére, úgy hogy minden nap többször is meghallgattam. Elmondhatom, hogy egy igényes produkció született, egy érett hangú fiatalembertől, aki hallhatóan sok energiát fektetett bele a stílus elsajátításába.

Magánkiadás, 2006

Turista


’I Am The Blues’
2007-01-29 | névjegy


A blues történet egyik legjelentősebb egyénisége Willie Dixon, aki nemcsak fantasztikus énekes-bőgős, de mint szövegíró és producer is jelentőset alkotott.

Willie Dixon 1915. július 1-jén született egy tizennégy gyermekes család hetedik gyermekeként, a mississippi állambeli Vicksburg városában. Már gyermekkorában nagy hatással volt rá a zene, nagy rajongója volt a zongorista Little Brother Montgomery-nek, majd a Union Jubilee Singers Gospel nevű quartet-ben énekelt.

Dixon tizenhét éves korában elhagyta szülővárosát, Chicagó-ba költözött, ahol bokszoló lett és 1936-ban az Illinois államban rendezett bajnokságon ’Arany Kesztyű’ díjat nyert.

A zenei karrierje 1940-ben kezdődött, amikor Leonard ’Baby Doo’ Caston-nal megalapították a Five Breezes nevű együttest, majd kitört a második világháború, Dixon ellenszegült a katonai sorozásnak, amiért tíz hónap börtönbüntetést kapott. Ezt követően megalapította a Four Jumps Of Jive-ot, majd 1945-ben ’Baby Doo’-val és Benardo Dennis-sel a Big Three Trio-t, felvételeket készítettek a Bullet, majd a Columbia Records részére.

Ebben az időben ismerte meg Phil és Leonard Chess-t, először rész majd főállású alkalmazottja lesz a Chess Records-nak, ahol stúdiózenészi, zeneszerzői és hangszerelői munkája mellett producerként is dolgozik, így közreműködött Muddy Waters, Little Walter, Sonny Boy Williamson és számtalan más zenész lemezfelvételeinél. Munkája a Chess testvérekkel egy rövid kitérőtől eltekintve -amikor is a Cobra Records-nál dolgozott- 1971-ig tartott.

1959 és 1962 között a zongorista Memphis Slim-mel játszott duóban, Európába is eljutottak közösen. Dixon ezt követően a Spivey Records-nál menedzserként dolgozott, az Ő feladata volt az American Folk Blues Festival zenészeinek kiválasztása, az európai turnék megszervezése. 1968-ban Chicago Blues All Stars néven szervezett együttest és számos koncertkörutat tettek.

A 70-es évek közepén súlyos cukorbetegsége következtében amputálják egyik lábát, így munkabírása csökken.

1982-ben megalapítja a Blues Heaven Fundation-t fiatal, tehetséges blues muzsikusok támogatására, valamint a rászorulok segítésére.

1989-ben Don Snowden segítségével I Am The Blues: The Willie Dixon Story címmel megírja önéletrajzát.
Willie Dixon 15 éve 1992. január 29-én a kaliforniai Burbank-ban hunyt el.

Őt tekinthetjük az egyik legtermékenyebb blues szerzőnek, szerzeményei nem csak saját magának, hanem Muddy Waters-nek, Howlin’ Wolf-nak, Otis Rush-nak, Koko Taylor-nak és más kortársának is sikert hozott, nem is beszélve az angol és amerikai újabb blues zenész generációkról.


Ajánlott lemezei:


Willie´s Blues - 1959
I Am The Blues - 1970
Whoopin´ (Sonny Terry és Johnny Winter közreműködnek a lemezen) - 1984
The Chess Box - 1988
Good Advice (a Chicago All Stars-al közös album) - 1998
Aux Trois Mailots - 1999

Pampalini


The John Dummer Blues Band: Cabal
2007-01-24 | kritika


A John Dummer Blues Band, ill. Dummer későbbi csapatai 1967-1974 között működtek, nem egy emlékezetes lemezt hagyva az utókorra. Ezek közül a legbluesosabbra talán a Cabal sikeredett.
1944. november 19-én született John Dummer (eredetileg Tony) az angliai Surbiton-ben, és már az iskolás évei alatt elkezdett dobolni. Pályafutását a Junior Ervine And The Midnight Hour nevű társulatban kezdte, majd a Lester Square And The G.T.’s tagjaként Európába is eljutott.
Angliába hazatérve jelentkezett egy újsághirdetésre, melyet a Melody Makerben adtak közzé. Blues zenekar keresett énekest, s habár Tony dobos volt, de korábbi csapataiban néha énekelt is.
1966. márciusára állt össze az első John Dummer Blues Band névre keresztelt együttes, majd alig fél évvel később kicserélődött a zenekar teljes ritmusszekciója. A változásoknak azonban még nem volt vége: az együttesbe érkezett Tony McPhee gitáros, Keith Tillman basszusgitáros, Steve Rye, majd John O’ Leary szájharmonikás is, s így az addigi amatőr társulatból egy csapásra profi zenekar lett.
A végső felállás 1967 végén alakult ki, amikor kilépett Roger Pearce gitáros, őt Dave Kelly gitáros-énekes helyettesítette.
1968-ban jelent meg a zenekar első, Cabal című albuma. A zenekar repertoárja az amerikai fekete blues klasszikusaira épül, három számot pedik Dave Kelly szerzett. Az elhangzó anyagról elmondható, hogy teljesen egységesre sikeredett. Little Walter, Muddy Waters, Willie Dixon, Freddie King, Big Mama Thorton szerzemények követik egymást az albumon, amelyen a Muddy Waters-féle irányvonalat követték. Magától értetődő természetességgel és könnyedséggel, mégis autentikus agresszivitással játsszák a Chicago bluest. Dave Kelly húga Jo-Ann Kelly két számban csillogtatja káprázatos hangját, egyébként a két gitáros felváltva énekel. A lemez csúcspontjai a Just A Feeling, a When You Got A Good Friend ill. a Blues Guitar című számok.
A Cabal a brit blues boom meghatározó alkotása volt, amelyen egyszerre voltak jelen a kiváló egyéni teljesítmények, s a nagyszerű csoportos játék. Azonban ez a felállás nem érte meg a következő lemezt, hiszen a zenekartól távozott John O’ Leary és Tony McPhee.

Mercury, 1969
See For Miles Records Ltd., 1996

Turista


"A harmonikád veled örül, ha vidám vagy …"
2007-01-20 | beszélgetések


Oláh Andor szájharmonikás játékát számtalan lemezen, formációban hallhatjuk, ötletgazdája herflis antológiáknak és koncertszervezéssel is foglalkozik. A magyar blues zenei élet egyik meghatározó figurája. Ő beszélt múltról, jelenről és a jövőbeni terveiről.

P.: Te is, mint oly sokan mások, Nemes Nagy Péter rádióműsorában hallottál először bluest, mi fogott meg ebben a zenében, miért éppen a harmonikát választottad?
Oláh Andor: Először is, Boldog Új Évet mindenkinek.
Blues-t már gyerekkoromban is hallottam a rádióban, Rolling Stones, Led Zeppelin, stb. és mindig lestem az adásokat, hogy mikor juthatok megint a nektárhoz. Folk blues-t viszont tényleg Nemes Nagy Péter műsoraiban hallottam először, egy Harmonica Phil Wiggins koncert felvétel volt és sikerült is felvennem az anyagot. Ez nagyon elkapott, aztán beindult a gyűjtés, igyekeztem minél több zenéhez hozzájutni. Jártam a varsói Jazz Jamboree-ra, ahol a kitűnő jazz mellet meghívtak számos neves blues bandát is, és itt fillérekért mérték a jobbnál jobb bakeliteket. Elég körülményes volt akkoriban a kiutazás, úgyhogy többször hobóztunk ki tehervagonokkal, vagy a postakocsival.
Az első harmonikát hat éves koromban vettem. Vidéken laktunk, anyám elküldött kenyérért a pékhez, az utam viszont a helyi Röltex bolt mellett vezetett el, itt mindig megálltam bámészkodni, mivel a kirakatban mindig volt valami érdekes kacat.
Egyszer csak megláttam egy sárga szájharmonikát, mindent elfelejtve berohantam és hat forintért megvettem az első hangszeremet, és nagy örömmel fújkáltam hazáig. Meglepetésemre anyám viszont nem örült ennyire, mivel hogy kenyeret nem hoztam és a pénzt is elkötöttem, úgyhogy megkaptam a magamét és futhattam még egy kört. Hetekig tartott a szerelem, aztán az egyik szomszéd fiúval elcseréltem a harmonikámat egy nyúlra.
Ezek után évek teltek el, amíg újra hozzájuthattam egy jó hangszerhez, ezt viszont már kerestem és nagyon akartam rajta játszani.
Miért választottam a harmonikát? Ez érdekes, az ember már általában gyerekkorban tudja, hogy milyen hangszert fog választani, egyszerűen meghallottam a harmonikát és a mai napig ugyanazt a játékosságot, szabadságot érzem benne, mint az első pillanatban.
Jó társ is. Világ életemben sokat utaztam, a harmonikám mindig ott volt a zsebemben és a mai napig, ha egyedül utazom, előbb utóbb előkerül.
A harmonikád veled örül, ha vidám vagy, ha szomorúság vesz körül sír helyetted.

P.: Az első zenekaroddal az Ölveti Blues Band-del Németországban utcazenéltetek, majd blues klubokban játszottatok. Hogy kerültél kapcsolatba ezzel a zenekarral, milyen élményeket szereztél és miért léptél ki Tőlük?
O.A.: A nyolcvanas évek derekán elért hozzánk is, némi késéssel a hippik üzenete, úgyhogy nem sokat tétlenkedtünk, kibéreltünk a barátaimmal egy kertes házat, és megalapítottuk a kommunánkat Vak Fulton néven, a béke és a szeretet jegyében. Rengeteg átmulatott éjszakával fűszerezve az életet, voltak közöttünk, költők, festők, filozófusok, színészek és zenészek is, termékeny időszak volt. Időtlen session-ök alkalmával mulattattuk a hozzánk betérő vendégeket, és persze magunkat is. Egy alkalommal híre jött, hogy haza jönnek az Ölvetiék külföldről és adnak pár koncertet. A barátaimmal ellátogattunk az egyik bulira, és ők felhívtak egy Doors nótába fújni. Mivel a kedvenc zenekaraim egyike volt akkoriban, kívülről tudtam az összes számot. Aztán végig kísértem Őket az itthoni koncertjeiken és nem volt kétséges, hogy mindent magam mögött hagyva kalandvágytól hajtva, kimenjek velük utcazenélni Berlinbe és Európa más városába is. Bekerültünk a klubokba, kaptunk stúdió lehetőséget is, a zenekar viszont nem élt ezzel, inkább az élőzenélést tartottuk fontosnak. Kaland, kaland után jöttünk haza egy felújított Forddal, amit egy héten belül összetört a banda és szegényt a rozsdatemetőbe juttattuk. Fiatal lévén ki akartam magam próbálni másban is, és jött is egy lehetőség, találkoztam Takáts Tamással és egy-két sikeres koncert után felhívott Pestre állandó tagnak.

P.: Milyen emlékeid vannak erről az időszakról? Két évig voltál a Takáts Tamás Dirty Blues Band tagja.
O.A.: A bohém életvitel, felhőtlen csajozás és végtelen harmonikázások jellemezték ezt a korszakot. Évi kb. háromszáz sikeres koncertet adtunk, az ország összes klubját és fesztiválját végig tombolva. Együtt éltük át a blues boom-t, ami a műfaj virág korát jelentette.
És '92-ben találkoztam az életem nagy szerelmével.
Akkora viszont már megfogalmazódott bennem, hogy mit is szeretnék játszani, és kerestem a hozzá megfelelő társakat, mindig is a húszas évek játéka vonzott. Találkoztam, és elkezdtünk próbálni a Vladár Karcsival, le is játszottunk egy pár koncertet, de rájöttem, hogy az öreg stílusa, az egyedüli játékosok öntörvényességével értékes, ezért tovább léptem.

P.: 1992-ben az Egyesült Államokban jártál, majd hazatérve megalakítottad a Dr. Valter & The Lawbreakers-t. Delta bluest játszottatok mely Magyarországon akkor eléggé ismeretlen volt. Milyen volt a fogadtatásotok?
O.A.: Stoppal végig jártam az államokat New York-tól Arizonáig, mivel kicsinek tűnt az ország pár hétre átléptem Mexikóba is. Az államokban volt szerencsém együtt játszani számos fekete blues-mannal, és megéreztem ott valamit, adj szabad utat a játékodnak és az egyéni az, ami az adatközlésen és a hagyományőrzésen túl tovább viszi a műfajt.
Hazaérve összerántottam az embereket, és gőzerővel elkezdtük a munkát. Péter barátommal egy éjszaka feljátszottunk egy lemeznyi anyagot, és Valter közreműködésével elkezdtük a koncerteket is. Először Debrecenben, aztán Pestre hoztam a bandát és a legendás Cross Roads nevű kocsmába, komoly közönséget toboroztunk magunk köré. Meghívást kaptunk a Pécsi Blues Fesztiválra és az egyedi megjelenésnek és hangzásnak köszönhetően megkezdődött a zenekar pályafutása. Az együtt töltött idő alatt négy anyagunk jött ki, közel ezer koncertünk volt és tizenkét országban léptünk fel. Mindig is az volt az érzésünk, hogy annyira másképpen fogtuk meg a dolgokat, hogy a Dr. Valter zöldsziget volt a hazai zenei palettán, és nem csak a blues, hanem a folk, világzenei és a jazz fesztek közkedvelt fellépőiként tartottak bennünket számon.

P.: Az első anyagotok 1993-ban jelent meg Baby ride címmel, melyet még négy követett. 1994 szeptemberétől kialakult a végleges felállás (Oláh Andor, Csonka Valter, Gál 'Boogie' Csaba, Bényei Tibor, Orosz Andrea). A lemezeiteken sok vendégzenész és sok érdekes hangszer hallható, néhol jazz-es, népzenei hatással. Honnét ez a kísérletező kedv?
O.A.: A blues mellett rengeteg más zenét is hallgattam, a saját játékom elemei is több zene ötvözetének lenyomataként állt össze. A ritmika, a saját témák a kíséret, dialektika jellege a megismert és megszeretett zenék hatására alakult ki.
A tagokat is meg kellett győzni, nyugodtan lépjük át a megszokott formát és merjünk valami mást játszani. A lemezek fogadtatása minket igazolt. Akkoriban még csak a zene, a zenekar vezetése, szervezése volt a feladatom, egyszóval ebből éltem és rengeteg szabad időm volt a zenei alkímiára. Egy belső indíttatásnak, igénynek köszönhetően mindig valami újat keresek a bevált és ismert dolgok mellett. A rendszeres próba alkalmat adott egy-egy ötlet kipróbálására.
Az állandó tagok még jobban erősítették a zenekar karakterét. Mostanság kevés állandó zenekart lehet látni, mivel a megélhetési zenélés, a mindenki mindenkivel való játékra szorítja a zenészeket, aminek vannak jó és rossz oldalai is. Új dolgokat tanulhat meg az ember, viszont a koncertekre járó ember lassan már nem tudja a zenészt zenekarral azonosítani. A karaktervesztés személytelenné teszi a szakmát, remélem, ez hamarosan letisztul és megint láthatóak lesznek a szilárd lábon álló bandák, és nemcsak alkalmi formációk jellemzik majd a szakmát. Persze ehhez még sok mindennek meg kell változnia kicsiny hazánkban.

P.: Mennyire voltatok elismertek, sikeresek Magyarországon és külföldön?
O.A.: Közel ezer koncert, ebből kétszáz körüli a külföldi fellépések száma, mindig hangos ováció közepette hagytuk el a színpadot. A zenekart a feloszlása után is keresik hazánkban és külföldön is, ezek szerint a mai napig lenne rá igény. A lemezeink fogyása is ezt igazolja, tudomásom szerint több ezer példány fogyott kiadványonként.
A legnevesebb feszteken volt szerencsénk fellépni, itthon szinte mindenütt játszottunk többször is, külföldön is a legjobb nevekkel hívtak meg bennünket egy-egy fesztre vagy turnéra.
Nekem ez a visszaigazolás.

P.: A zenekar 2005-ben feloszlott. Mi miatt következett be a válás?
O.A.: A Valter egy szakmai képzés volt mindenki számára, és mivel erős karakterek voltak a zenekarban, várható volt, hogy mindenki szeretné saját magát kipróbálni másban is. Ezzel semmi probléma nincs, elkezdtünk viszont másképpen gondolkodni a blues-on belül a bennünket addig összetartó stílussal kapcsolatban. Barátsággal és egymást segítve léptünk át más-más zenekarba, mint alapítók. Figyeljük egymás tevékenykedését és örülünk a másik sikerének. Én legalább is így érzek.
Ennek köszönhetően nem kizárt, hogy évi egy-két koncertet adjunk a régi idők emlékére és szerintem sokkal érettebb zenét tudunk majd nyújtani egymásnak és a közönség számára is.

P.: A Visegrád 4 Harps harmonika együttes, melynek Te is a tagja vagy 2001-től működik. Kinek az ötlete alapján jött létre ez a formáció, és mi alapján kerültek kiválasztásra a tagok?
O.A.: A szlovák harmonikás Bobos ötlete volt, a tagokat Ő választotta ki. Miszerint?
Valószínű a stílus lehetett a meghatározó. A szervezési részét vállaltam még pluszban magamra.

P.: A zenészek különböző stílust képviselnek. Mennyire áll össze egységesé a produktumotok? Milyen irányt követtek?
O.A.: Abszolút improvizatív, ennek köszönhetően mindig más és más az irány is. Többnyire Bobos, néha én vállalom magamra a műsor kialakítását.

P.: 2003-ban barátságot kötöttél Big Daddy Wilson-nal, majd megalapítottátok a Big Daddy Wilson & Mississippi Grave Diggers nevű formációt. Milyen terveitek vannak?
O.A.: Minél jobb koncertek.
A legfontosabb a közönség előtti, és a közönséggel való játék.
Készen van, és a stúdióban nyugszik a második lemez, és készen vár két profi koncert DVD is, ezek sorsáról ebben az évben döntünk.

P.: A Memphis Gumbo nevű zenekart 2006 tavaszán alakítottad Little G. Weevil-lel. Az azóta eltelt rövid idő alatt milyen sikereket értetek el, merre koncerteztetek? Várható e CD megjelenése?
O.A.: A zenekar még a felkészítés stádiumában van, ennek ellenére számos koncert van mögöttünk. Van kereslet itthon és külföldön is egyaránt. Rendszeresen lépünk fel Ausztriában. Stúdióban vannak már az első lemez alapjai, ez valószínűen egy-két hónapon belül fog megjelenni és a koncerteken lehet majd hozzájutni.

P.: A lassan két évtizedes zenész pályafutásod alatt számos híres blues muzsikussal zenéltél együtt. Melyik volt számodra a legérdekesebb és mit sikerült ellesned Tőlük?
O.A.: A Sugar Blue a Dr. Valter vendége volt és nálam lakott napokig, nagyon pozitív emlékeim vannak vele kapcsolatban, egyfolytában harmonikázott mindenre, ami ment a rádióba, sokat játszottunk együtt is, és meg kell mondanom, amit a színpadon kívül játszott sokkal értékesebbnek tartom. Nem feszélyezte a nevével való elvárásoknak való megfelelési kényszer, és olyan érzékeny és érdekes megfogalmazásokat hallottam tőle, amit az óta senkitől.
A többiek is azt erősítették bennem, hogy vállald magad és ne a mások tollaival ékeskedj. Az érték az, ami belőled jön, a technika kellő gyakorlással elsajátítható és fejleszthető.
Persze, az együtt játszás alkalmával működik az úgynevezett közvetlen átadás is, ezt az ember ajándékként kell, hogy fogadja.

P.: Kik még azok a szájharmonikások, akik nagy hatást gyakoroltak a játékodra?
O.A.: Sonny Boy Williamson, Billy Branch, Dr. Ross és Sonny Terry.

P.: 1999 óta koncertszervezéssel is foglalkozol, megalapítottad a Blues Patika Közhasznú Alapítványt, majd 2004-ben a Jamboree Produkciós Irodát. Mi volt ezekkel a célod? Sikerült ezeket teljesítened?
O.A.: A Blues Patika a hazai blues-élet körülményeinek javítását tartja szem előtt. A lehetőségeinkhez mérten segítjük az új zenekarok kezdő lépéseit, információkkal, fellépéssekkel, demo készítésével, oktatás, előadás szervezésével. Komoly neveket sikerült bemutatni a hazai közönség számára, Soul Full Heavenly Stars, Steve James, Honeyboy Edwards, Sugar Blue, Sharrie Williams, Big Daddy Wilson, Breeze Gospel, stb. A Blues Patika tízéves fennállása óta közel hatszáz blues zenekart léptethetett fel, segítve a hazai zenekarok bekapcsolódását a nemzetközi vérkeringésbe is. Számos hazai és külföldi fesztiválra szállítunk zenekart, 2000 óta mi szervezzük a Sziget Blues színpadát, jövő év novemberében tartjuk a Blues Patika tizedik jubileumi rendezvényét. 2006-ban megalapítottuk a Blues Patika életmű díját, amit a bluesért legtöbbet tett személyek munkájának elismeréseként adunk át, elsőként Honeyboy Edwards, Nemes Nagy Péter és Hobó kapta meg a díjat, az ideiglenesen felállított független szakmai kuratórium szavazatai után. Megszerveztünk egy ötven órás non-stop session-t, ami több mint ötven óra ötven percre sikerült, közel kétszáz résztvevővel, ez egyedülálló eseményként került be a hazai és a nemzetközi blues világ zenetörténelmébe. Minden évben írok a honlapunk első oldalára a munkánkról és a céljainkról. Örömmel zártam a tavalyi évet, mert gyakorlatilag minden vállalásunkat sikerült teljesíteni. Köszönet azoknak is, akik ezt a közhasznú munkát segítik: Karginov Allen, Csíkos Béla, Barna Tünde, és a támogatóknak, és különböző közhasznú munkát végzőknek is.
A Jamboree Produkciós iroda a saját cégem, ez főleg külföldi zenekarok turnéztatására, fesztiválok szervezésére, és az ezzel együtt járó munka lefuttatására szakosodott. A cég pár éves jelenléte alatt komoly kapcsolatrendszert tudott kialakítani a hazai és a nemzetközi piacon egyaránt. Az eddig elért eredményeinkkel és a megvalósított céljainkkal meg vagyok elégedve. A piac kemény munkát, állandó jelenlétet, korrektséget igényel, ez is csak életformaként tud eredményesen működni. A Valter időszakában a szervezési feladatokat én végeztem, amit kellő gyakorlat után megszerettem.
Annyiban tudok többet biztosítani a zenészek számára, hogy mind a két oldal igényeit, feltételeit, problémáit ismerem és igyekszem az optimális, ésszerű feltételeket kialakítani.

P.: Azóta számos év eltelt, sok fesztivált szerveztetek. Mely koncertek, fesztiválok voltak a legsikeresebbek? Az utolsó IX. Blues Patika fesztiválnak milyen volt a fogadtatása?
O.A.: Az egyik legsikeresebb rendezvényünk, amit Fábik Zoli barátommal indítottunk el a Bajai Idill Jazz & Blues fesztivál, ami az ország egyik legszínvonalasabb rendezvényévé nőtte ki magát, a zenei paletta színes, változatos és bő kézzel merít a nemzetközi zenekarok tárházából. Koncepciójának köszönhetően bemutat olyan sajátos programot is, mint a holland és magyar virágkötők show-ja élőzenére.
A Szigeten új helyszínre kerültünk, a nagy színpadok időszakára, és rengeteg kitűnő zenekar koncertjeinek csábítása ellenére rengeteg ember volt kíváncsi a bluesra, az éjszakai session színpad, újdonságként nagyon nagy sikert hozott. Megmérettetünk és nagy sikerrel, jó vízhanggal álltuk meg a helyünket a többi színpad mellett. A zenészeink is megfelelő feltételekkel léphetnek a nagyméretű és minőségi hanggal ellátott színpad deszkáira. A műfaj elfoglalhatta az őt megillető helyét a világ egyik legnagyobb fesztiválján.
A IX. Blues Patika Jamboree zenetörténeti eseményként egyszerre több pontot teljesített pótolva az eddigi mulasztásokat, az országban elsőként megalapítottuk és átadtuk a Blues Patika életmű díjat, figyelve az országban történő eseményeket szeretnénk minden évben kiosztani. A díj anyaga réz, végül is nemes fém, de nem a materiális érték a fontos, hanem a szándék és az indíttatás. A díjként átadott kisplasztika, egy női torzó ef. Zámbó István barátom alkotása, amit nagy szeretettel és lelkesedéssel készített el. Ezt a bluesért legtöbbet tett személyek munkájának elismeréseként adtuk át. Volt egy kitűzött célunk, amit ef. Zámbó István, Öcsike ötlete alapján szerveztünk meg. Egy ötven órára előirányzott session, amit nemzetközi résztvevők részvételével tartottunk meg, a teljesített idő ötven óra ötven perc lett, kb. kétszáz zenésszel és kb. ötszáz nóta eljátszása lett a mérleg. Fontos hogy a szakma biztosan nem hal ki, nagy örömünkre szép számmal kerültek elő a fiatal Blues-erek, a session vissza nem térő, értékes pillanatokat eredményezett, amit a biztonság kedvéért DVD-re rögzítettünk.
A nagy színpadon két nap alatt szintén nem hétköznapi programmal vártuk a közönséget. Egy igazi blues-os mag tette tiszteletét az októberi zavargások ellenére is. Ők úgy döntöttek, hogy szem- és fültanúja lesz az eseménynek, és meg kell említeni, hogy volt olyan vendég, aki végigpörögte velünk a két húzós napot.
Azt hiszem, hogy az anyagiakat elfelejtve, erkölcsileg és szakmailag sikeresnek mondható, a rendezvény, azt hiszem, hogy egy kicsit sikerült összehoznunk a Blues-manokat és ez a fontos.

P.: Terveztek esetleg valamiféle kiadványt ezekről a rendezvényekről?
O.A.: A Bajai Idill Jazz & Blues fesztivál és a Blues Patika DVD-i ebben az évben várhatóan több Tv műsoraiban lesz majd látható.

P.: Mindezek mellett alapító tagja vagy a Magyar Szájharmonika Szövetségnek, 1999-ben kiadod a '90-es évek magyar blues zenéinek válogatás albumát Harponic Movements címmel, az ötletgazdája vagy a közelmúltban megjelent Fishers című szájharmonika albumnak. Milyen közös céljaitok vannak még a magyarországi szájharmonikásokkal?
O.A.: Minél többet szeretnénk játszani.
Egy új lemez kiadásához szerintem elég anyag áll rendelkezésünkre, Pribojszki Matyival folytatott beszélgetésünk eredményeként jó esély van a folytatásra.

P.: Hogyan sikerült a Fishers album lemezbemutató koncertje?
O.A.: A véleményem szerintem jól, de az igazi buli szerintem a színpad mögötti büfében folyt.

P.: Az eddigiekből kiderült, nagyon szerteágazó a tevékenységed a blues zenén belül. Mennyire tartod sikeresnek a 2006-os évet, a céljaidat mennyire sikerült megvalósítanod? Mik a 2007-es évre irányuló terveid zenészként, szervezőként?
O.A.: Nagyon sikeresnek tartom és az egyik legeredményesebb évet zártam, több dolog csak azért nem fért bele az évbe, mert egyszer csak vége lett.
Ebben az évben, szeretném színesíteni az eddig kialakult hangzásvilágomat. Az ez évi, szakmára vonatkozó terveimet a jövő hónaptól, a www.bluespatika.com első oldalán teszem közzé.

A fontosabbakról:
Április 28 Baja, Rolling Blues
Május 4-6 Győr, Mississippi Blues Feszt
Augusztus 8-15, Sziget
Október 5-7, Bajai Idill Jazz & Blues
November, Blues Patika Jamboree

Annyi dolog vár még ebben az évben, hogy egyszerűbb egy év végi beszámolóval megemlékezni a már megélt idő tartalmáról.
Aki mégis kíváncsi a megvalósításra szánt ötletekre, kapcsolódjon a www.jamboree.co.hu-ra, amit igyekszünk aktívan tartani.
Mindenkinek azt kívánom, hogy azt tehesse az életében, amit szeret.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Pampalini


Új kiadványt jelentetett meg a JSP Records
2007-01-16 | hír


A JSP Records megjelentette Sunnyland Slim 1947 és 1953 közötti felvételeit 4 CD-n Sunnyland Slim and his Pals: The Classic Sides 1947 – 1953 címmel. A több mint 5 órás kiadványon Sunnyland Slim mellett zenél még többek között Big Bill Broonzy, Lonnie Johnson, Robert Lockwood és Johnny Shines.




Pampalini


Blues a Petőfi Rádióban
2007-01-13 | hír


A Magyar Rádió 2007. évi második Blues műsorának tartalma:
(adásban: 2007. január 16. Petőfi-adó 23:15-től 24 óráig)


Többek között felvételeket hallhatunk a 49. Grammy-díj kiosztó jelöltjeitől (blues műfaj).
1. Tab Benoit With Louisiana's Leroux: So High
2. Dion: Walkin´ Blues
3. Robert Cray Band: Back Door Slam
4. Susan Tedeschi: Soul Of A Man

Új lemezzel jelentkezett a holland gitáros:
5. Julian Sas: Wrong Way Down

Egy nemzetközi csapat archaizálta a Rolling Stones dalokat:
6. Jugging Stones: Honky Tonk Woman

Vas Zoli másfél évtized után adott ki új hanghordozót:
7. Vas/Halper/Lengyel: Blues van

8. Fekete Jenő: Goodnight Irene

És ha már Grammy, akkor lássuk a blues kategóriák jelöltjeinek listáját:

Tradicionális blues album:
Brothers To The Blues -Tab Benoit With Louisiana's Leroux (Telarc Blues)
Bronx In Blue -Dion (Razor & Tie / The Orchard)
People Gonna Talk -James Hunter (Go Records/Rounder)
Guitar Groove-A-Rama -Duke Robillard (Stony Plain Records)
Risin' With The Blues -Ike Turner (Zoho Roots)

Kortárs blues album:
Live From Across The Pond -Robert Cray Band (Vanguard Records/Nozzle Records)
Sippiana Hericane -Dr. John & The Lower 911 (Blue Note Records)
Suitcase -Keb' Mo' (Epic/One Haven/Red Ink)
Hope And Desire -Susan Tedeschi (Verve Forecast)
After The Rain -Irma Thomas (Rounder)

Turista


Új albummal jelentkezik Dana Gillespie
2007-01-10 | hír


A közeljövőben These Blue Nights címmel új albummal jelentkezik Dana Gillespie. Az énekesnő első felvételei 15 éves korában jelentek meg, így több mint negyven éve zenél, lemezeinek száma 50 fölött található, bár nem mindegyik önálló korong.
Pályafutását folk dalok éneklésével kezdte, később váltott a rockzenére, majd a bluesra.
Tevékenysége sokrétű, hisz nemcsak énekel, játszott színházban, filmekben és egy bécsi rádióban műsort vezet (mellesleg brit junior vízisí bajnok).
A brit blues díva These Blue Nights című lemezét a bécsi székhelyű Wolf Records adja ki.

Számcímek:
1. Raise A Little Hell
2. Blue Room
3 . Come On (If You’re Coming)
4. Blue Blood
5. Hot Stuff
6. Who’s Got The Blues To Blame
7. Be My Sugar
8. Blue Night
9. Travelling Man Blues
10. Blues Line
11. Three Hundred Pounds Of Joy
12. Have I Got Blues For You
13. True Blue Love
14. These Blue Nights
15. It Makes Me Blue

Pampalini


Tengs Lengs
2007-01-07 | kritika


Aki a ’90-es években látogatta a hazai blues fesztiválokat, annak ismerősnek kell, hogy csengjen a Tengs Lengs név, hiszen abban az időben rengeteget koncerteztek. A blues hullám lecsengett, mi öregebbek lettünk, de a Tengs Lengs maradt, és 2006-ban egy új CD-vel jelentkeztek.
Kamarás Zoltán, az együttes basszusgitárosa 1964-ben alapította meg az első bandáját, 1974-ben lépett be az akkori csapatába Túrós György. 1984-ig Kamarás együttes néven járták az országot saját klub híján, majd amikor megmutatták a Józsefvárosi Klub vezetőjének a saját nótáikat, akkor önálló klubbot indíthattak. Azonban a siker csak nem akart megjönni, s egy év pihenő is következett. A leállást követően Túrós György ötlete volt, hogy próbálják meg összehozni egy a ’60-as években működő bandáját, amelynek a neve Tengs Lengs volt. 1984-ben kialakult egy állandó felállás és ezután a siker sem maradt el.
Egy jó darabig a lecsúszottak, a csövesek bandájának tartották őket, a ’90-es évek közepére azonban ezt „levetkőzték”.
7 évig házigazdái voltak a Budapest Rhythm & Blues Fesztiválnak, 1994-ben megjelenik a kazettájuk.
A tavalyi év folyamán a Hunnia Records felkérésére ismét rögzítették a saját nótáikat, régieket és újakat vegyesen.

„Egész nap a gyárban hajtasz mint egy állat,
Állat! Anyád!
A főnök unalmában szidja az anyádat,
Állat! Anyád!
Szép vagy, szép de lehetnél még szebb,
Neked is az a bajod, ami nekem:
Nincs pénzed, nincs pénzed.”

Ezekkel az ismert sorokkal kezdődik a CD, s kerülnek elő az ismert szövegfoszlányok, motívumok. A stílus amit hallunk rhythm & blues, rockos fűszerezéssel.
Hallgathatjuk még a régi számok közül többek között a Néni bluest, az Oly fáradt vagyok, a Ne kopogj rám az ajtón című nótákat, s felcsendül a Gyuri blues is az alábbi szövegrészlettel:

„Ha nincsen pénzed, add az álmod,
Legalább nem kell semmit csinálnod.”

Igen-igen a Tengs Lengs feeling a régi!
Nem maradhatnak bemutatás nélkül a korongon közreműködő zenészek: Túrós György - gitár, ének, Kamarás Zoltán - basszusgitár, Todorovits István - billentyű, Szepesi Tamás - dob és közreműködőként Gregor Attila - szájharmonika.
Nem csak a régi arcoknak ajánlom e lemezt, hanem azoknak is akik érdeklődnek az ősök zenéje iránt. Csalódni semmiképpen sem fognak, könnyed szövegekkel kísért bulizenét kapnak.
A zenekar ígéri a folytatást, s reméljük a következő CD-ről nem marad le immár a 3 lekváros kenyér sem:

„3 lekváros kenyér megy az úton,
az egyik az vissza se néz,
a héja oly kemény, meg is rúgom;
nincs-e benne mész?”

Hunnia Records, 2006

Turista