BLUES VAN - "A blues a gyökér, a többi zene pedig a gyümölcs." WILLIE DIXON

Koncert az iszapkárosultakért

2010-12-07 | koncertajánló

Koncert az iszapkárosultakért
Ajka, Nagy László Városi Művelődési Központ
2010. december 16.

A vörösiszap-katasztrófa áldozatainak megsegítésében élen járnak a muzsikusok, hisz alig múlik el hét, hogy ne kapnánk hírt egy-egy segélykoncertről. Segítségből azonban sosem elég, így a novemberi fesztiválok után decemberben is lesz jótékony célú előadás. A Koncert az iszapkárosultakért címet viselő rendezvény bevételét a károsult települések polgármestereihez juttatják el.
Fél hétkor a The BLUESBERRY Band kezd – a kilenctagú veszprémi együttes közel másfél évtizede szórakoztatja közönségét rhythm & blues zenéjével, idén nyáron a Veszprémi Ünnepi Játékokon az Earth, Wind & Fire előzenekaraként aratott sikert.
Az est hátralévő részében Tátrai Tibor két formációja lép színpadra, ráadásul a kiváló gitáros még a Bluesberry-be is beugrik néhány dal erejéig. A Tátrai Trend két évvel ezelőtt alakult, az izgalmas kamarazenét azóta két album örökítette meg, s fellépések sokaságán bizonyított Tátrai Tibor (gitár), Pintér Tibor (gitár), Glaser Péter (bőgő) és Czibere József (ütőhangszerek).
A jótékonysági rendezvényt záró Latin Duó pedig aligha szorul bemutatásra, mivel Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor kettőse éppen tíz éve halmoz sikert sikerre. Ajkára nem sokkal nagyszabású jubileumi koncertje után érkezik a két gitáros.

Öt éves a História zenekar

2010-12-05 | koncertajánló

História öt éves jubileumi koncert
Naszvad (Sk), Művelődési Központ
2010. december 11.

2005 decemberében, azaz öt éve annak, hogy a szlovákiai Naszvad Művelődési Központja pincéjének próbahelyiségében a História zenekar megalakult. Akkor még a tagok más-más együttesekben is tevékenykedtek, de az első próbák után mindenki úgy döntött, hogy marad a História, és azóta a Felvidék egyik legnépszerűbb blues-rock bandáját takarja e név.
A környéken hamar híre ment a formációnak, akik zenéjükkel nem csak a fiatalokat, hanem a közép- és az idősebb generációt is megcélozták. A következő év végére a zenekar egy saját szerzeményekből álló promóciós hanghordozót készített. Ekkorra alakult ki az a négyes, mely a mai napig motorja a csapatnak: Ágh Attila, Dobosi Ágoston, L. Sky Olivér és Pásztó Tibor. Így négyen hozzáfogtak egy profibb hangzású stúdióalbum elkészítéséhez, és egy révkomáromi stúdió segítségével megszületett a Mit ír az újság című CD. A lemezről sokaknak feltűnhettek olyan dalok, mint a Kína, az Édes fekete lány, vagy a Mit ír az újság, mert a következő időszakban Dunaszerdahelytől Fülekig és Miskolctól Barcsig, nagyon sok fesztiválon és rendezvényen felléptek. Ezeken a koncerteken már Tornóczi Tibor is csatlakozott herflijével a zenekarhoz.
A második hanganyagukat 2008 decemberében avatták a nagyérdemű előtt a fiúk, mely a História Rádió nevet viseli. A stílus mondhatni egyedi, amolyan Históriás, de jól döntött a legénység, hogy Tóth László zongorajátékával és érdekes vokálhangokkal színesítették a korongot.
Az is egyedi, hogy a koncerteken mindig előadnak egy-egy új dalt, amit a hallgatóság még nem ismer, és a reakcióktól függően dolgozzák át a nótát, így a közönségük is egy kicsit magáénak tudhatja azt. Ez történt a Kibérelünk egy öreg házat című szerzeménnyel is, melyben L. Sky Olivér felkérte Kálmán Rudeet, hogy együtt énekeljék fel a dalt az ez év decemberében kiadandó, a zenekar ötödik évfordulója alkalmából készített kislemezre.
Elmondásuk szerint készül a harmadik nagylemez, és a következő év elején bemutatásra is kerül, de amennyire csak lehet, a 2010. december 11-ei jubileumi koncertre hangolnak, hiszen a helyi Csemadok jóvoltából ismét hazai pályán, a naszvadi Művelődési Központ nagytermében zenélnek. Az est további zenekarai: a perbetei BaBóBeBi és a Ferenczi György és a Rackajam.

Andy Just: Preachin’ The Blues

2010-12-03 | kritika

Andy Just személyében több évtizede a pályán lévő blues muzsikust tisztelhetünk. Az amerikai szájharmonikás eddigi ténykedése során a műfaj közismert szereplőivel (B.B. King, Bo Diddley, John Lee Hooker, Lee Oskar, stb.) dolgozott együtt, szinte megszámlálhatatlan lemezen közreműködött, de szóló hanganyagai is szép számmal készültek.
Az áprilisban megjelent Smokin' Tracks című albumát követően idén már a második CD-jével jelentkezett. A Preachin’ The Blues első három szerzeményében a gitáros Shawn Pittmannel duóban játszik. Ezen dalok ódivatú megközelítése Johnny Shines Big Walter Hortonnal készített felvételeit juttatják eszembe. A fennmaradó nóták a dupla koncertlemezhez hasonlóan Donnie Romano (gitár), Charles Romagnoli (basszusgitár) és ”John Lee” Emanuel Zamperini közreműködésével kerültek rögzítésre. Az olasz zenészek egy kifogástalanul összeért zenekar képét mutatják, külön-külön is remek egyéni teljesítményekkel.
Andy Just a blues, a jazz, a soul és a rock elemeit egyesítő szájharmonika stílusa eredeti, senki máshoz nem hasonlítható. Játéka a valódi érzelmeket sem nélkülözi, szólói energikusak és parázsló intenzitásúak.
Az olasz lemezkiadó főnöke, Tano Ro így vélekedik a produkcióról: „Ez a CD Andy Just eddigi legjobb lemeze”. Persze vádolhatnánk Őt elfogultsággal, de mindenki meggyőződhet szavai igazságtartalmáról a Preachin’ The Blues meghallgatásával.

Feelin’ Good Records, 2010

hoati

Harmadik magyarországi boogie woogie és blues est

2010-12-01 | koncertajánló

Harmadik magyarországi boogie woogie és blues est
Győr, Richter Terem
2010. december 11.

Dániel Balázs, művésznevén Mr. Firehand, tehetséges fiatal győri zenész - akit sokan Magyarország boogie woogie nagyköveteként tartanak számon - már két emlékezetes, nem mindennapi estet adott a Richter Teremben. A teltházas koncertekre külföldről is érkeztek nézők, így a sikernek nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi szinten is rendkívül pozitív visszhangja volt.
Idén - immár hagyományt teremtve – kerül megrendezésre a harmadik boogie woogie est, mely egyben Balázs második CD-jének lemezbemutató koncertje is lesz.
A műsor világhírű vendége a Boogie Boys trió Lengyelországból, akik egyedülállóak a műfajon belül két zongorista és egy dobos felállásukkal. A másik vendégművész Michael Pewny, osztrák boogie woogie zongorista, akivel rövid időre már találkozhatott a győri közönség 2008-ban. Ő már 30 éve játszik színpadon és saját szerzeménye egy hollywoodi mozifilmben is hallható. A házigazda természetesen nem más, mint a számos hazai és nemzetközi fesztiválon nagy sikereket elért Dániel Balázs, aki kiváló zenészekből álló triójával lép színpadra.
Ismét egy fergeteges show-ra készülhet a közönség, hiszen a virtuóz zongorajáték mellett profi táncosok és meglepetés vendégek teszik még felejthetetlenebbé az estet. Ne hagyja ki a koncert utáni ingyenes afterparty-t se a Rába Hotelben! A kötetlen és vidám bulin a fellépő zenészek gondoskodnak az önfeledt szórakozásról és táncparkett is várja az érdeklődőket.
Az előző két koncert óta sokan teszik fel a kérdést: Hogyan lehet ezt még fokozni? Balázs erre csak annyit szokott mondani: Higgyék el lehet, jöjjenek el és megmutatjuk!

Koncertek decemberben

2010-11-30 | koncertajánló

Blues B.R.Others Show
2010. december 16. – Szeged, Tisza River Cafe Club
2010. december 18. - Budapest, Old Man's Music Pub

Blues Floor
2010. december 11. – Budapest, Corner’s Pub és Pizzéria
2010. december 13. – Budapest, Jam Pub

The BLUESBERRY Band
2010. december 03. – Veszprém, Expresszó Tranzit – közreműködik: Ferenczi György
2010. december 16. – Ajka, Nagy László Művelődési Központ – közreműködik: Tátrai Tibor
2010. december 27. – Bánd, Rock-Ranch
2010. december 29. - Veszprém, Expresszó Tranzit – közreműködik: Mukk Ferenc

Bluesügyi Hivatal
2010. december 01. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Boll Weevil Folk Blues Gang
2010. december 14. – Budapest, Bonyai Étterem

Bornemissza Ádám
2010. december 21. - Budapest, Fészek Művészklub

Borsodi Blue
2010. december 21. - Budapest, Fészek Művészklub
2010. december 23. - Békéscsaba, Elefánt Söröző

Bőrgyári Capriccio
2010. december 14. – Budapest, Gödör Klub

Colombre Band
2010. december 09. – Budapest, Cinema Cafe

Deák Bill Blues Band
2010. december 05. – Budapest, Morrison’s Közgáz
2010. december 07. - Budapest, Old Man's Music Pub
2010. december 10. – Miskolc, Miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház
2010. december 11. – Nyergesújfalu

Ferenczi György és a Rackajam
2010. december 04. – Budapest, FONÓ Budai Zeneház – A NomádÉtel.hu tehetségkutató záróbulija
2010. december 10. – Budapest, Pikler Söröző
2010. december 17. - Budapest, FONÓ Budai Zeneház
2010. december 18. – Budapest, Óbuda - Fő tér

Hobo
2010. december 03. – Békéscsaba, Elefánt Söröző – Tom Waits est
2010. december 06. - Budapest, Tivoli - Circus Hungaricus
2010. december 27. – Szekszárd, Szekszárdi Sportcsarnok – Rockkarácsony 2010

Ice Cream Blues Band
2010. december 04. - Budapest, Békásmegyeri Közösségi Ház
2010. december 11. – Szombathely

Jambalaya
2010. december 04. – Budapest, Szilvuplé

Little G. Weevil
2010. december 17. - Békéscsaba, Elefánt Söröző

Little G. Weevil Band
2010. december 11. – Tarján, Öreg Favágó Kocsmája
2010. december 15. - Szombathely, Lamantin Klub

Little G. Weevil & Horváth Misi
2010. december 09. – Dunaújváros, Művelődési Központ
2010. december 10. – Budapest, Szilvuplé
2010. december 13. – Biatorbágy, Cafe Chaplin (Faluház)
2010. december 14. – Vác, Bár-ka

Little G. Weevil & Horváth Misi & Török Ádám
2010. december 12. - Budapest, Budavári Művelődési Ház

Living Blues Project
2010. december 15. - Budapest, Fat Mo's Music Club

Rézangyal
2010. december 21. - Budapest, Fészek Művészklub

Sonny & Rhythm Sophie
2010. december 10. – Budapest, Amigo Bár

Sonny & Szabó Tamás
2010. december 17. - Budapest, Nothin' But The Blues Pub
2010. december 28. – Szolnok

Sonny & His Wild Cows
2010. december 18. - Budapest, Amigo Bár
2010. december 26. – Debrecen, Kölcsey Központ
2010. december 30. – Oroszlány

T. Rogers
2010. december 02. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. december 08. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. december 10. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. december 17. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. december 22. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. december 26. - Budapest, Fregatt Music Pub

Takáts Tamás Blues Band
2010. december 03. – Gödöllő, Trafo Club
2010. december 18. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. december 19. - Budapest, Old Man's Music Pub
2010. december 22. – Vác
2010. december 23. – Tiszaújváros, Jam Pub
2010. december 29. - Budapest, Josefina Blues Bell
2010. december 30. - Budapest, Old Man's Music Pub

Tenderfoot Blues Unit
2010. december 04. - Budapest, Club 49

Tengs-Lengs
2010. december 10. – Érd, Blues Tanya

Tom White és Barátai
2010. december 03. – Budapest, Tündérgyár
2010. december 04. – Paks, Dunakömlőd Faluház – Gastrobilly lemezbemutató koncert
2010. december 18. - Budapest, Amigo Bár
2010. december 19. - Dunaújváros
2010. december 30. – Budapest, Sanzon

Török Ádám & Benkő Zsolt & Horváth Misi
2010. december 18. – Esztergom, Napos Oldal Kávézó

Török Ádám és a Misi
2010. december 16. – Budapest, Gyradiko Görög Étterem
2010. december 23. – Tokod, Off Road kocsma

Tűzkerék xT
2010. december 04. - Györköny
2010. december 17. – Dorog, +21 Klub

Vadvirágok Blues Band
2010. december 04. - Budapest, Club 49

VasZoli & Özséb
2010. december 10. - Budapest, Zöld Macska Diákpince

Összeállította: hcs

Good Morning Mr. Blues

2010-11-29 | hír

Szabó Tamás nevét meghallva, először talán a sokoldalúsága ugrik be, másodjára viszont az, hogy mennyire igényesen csinálja mindazt, amihez hozzányúl. A többféle műfajban is otthonosan mozgó zenész új lemezén az 1930-40-es évek blues-ához nyúl vissza. Ő mesél most az új anyagáról.

A tavalyi www.newattach.com című album után az idén, nagyon más stílusú lemezt sikerült összehoznom. Lassan már tíz éve koncertezem kisebb-nagyobb szünetekkel Long Tall Sonny zenész kollegámmal. Számomra, a vele való játék mindig nagy kihívást jelent, hiszen köztudott, hogy mennyire szereti a stílushű zenéket, és a koncertjein mindig van valami más, meglepő performance, amire az ember felkapja a fejét. Saját zenekara a Sonny And His Wild Cows méltán sorolható, a hazai blueszenekarok élvonalához.

A sokéves játék eredményeként úgy gondoltuk, készítsünk egy közös lemezt, úgy, ahogy annak idején készítették a korai hangzóanyagokat. A nyár elején feljátszottunk néhány duós felvételt. A stúdiózás folyamán arra gondoltam, hogy egészüljünk ki egy zongoristával, hiszen kézenfekvő volt, számtalan századelős felvétel készült a klasszikusnak számító, harmonika, gitár, zongora felállásban. Felkértük Kertész Bencét (Crazy Benny), hogy ha van kedve, szálljon be egy-két számba. A következő pár szám már ebben a felállásban készült. Játéka nagyon hasonlít a blues felvételekről jól ismert Lafayette Leake-hez, vagy Lonnie Johnson és Blind John Davis játékstílusához. Végül, de nem utolsó sorban egy női énekhangra gondoltam, amit az élet elém tálalt. Megismerkedtem Rhythm Sophie-val. A kisasszony fiatal kora ellenére, ígéretes tehetségnek számít a szakmában. Hazánkban kevés a bluest stílusosan éneklő énekesnő. Ha kitart a pályán, akkor egy igazi gyöngyszem válhat belőle.

Részemről talán a játékstílusom kialakítása jelentett igazi feladatot, hiszen ennyire autentikusan még nem játszottam hangzóanyagon. Az eddigi lemezeimen teljesen más hangképeket és hangskálákat használtam. A felvételek elkészülte óta az jár az eszembe, hogy néha annyira „koszos” és „buta”, hogy a tanítványok és kollegák nehogy azt mondják: „Na, és Ő tanít!”

Érdekes észrevétel, hogy az 1990-es évek óta akkorát lendült a harmonikázás sokszínűsége, annyi érdekes szájharmonikás jelent meg (mind hazánkban, mind külföldön), hogy szinte nap mint nap találkozom olyan technikai megoldásokkal, zenékkel, hangképekkel, amik lenyűgöznek. Ennek ellenére, a múltban való kalandozás legalább annyi titkot rejt, mint a mai látványos hangszerkezelés. Hozzáfűzném, nem volt egyszerű megállni, hogy ne játsszak olyan hangfekvésekbe, és ne használjak olyan technikai elemeket, amiket akkoriban nem ismertek, és amiket más produkcióknál belejátszanék egy számba. Ezen a lemezen, a játékomat, leginkább Hammie Nixon, Sonny Boy Williamson I. vagy Jazz Gillum játékához hasonlítanám.
Ismét dolgozhattam olyan zenészekkel, akik ismerik a blues műfajt, és nem feltétlen a Mojo Working, a Caldonia, a Talk To Your Daughter vagy a Hoochie Coochie Man bűvöletében élnek, 5 számra alapozzák a karrierjüket, miközben azt sem tudják, hogy a korai elődök mit is tettek le az asztalra. Inkább kényelmességből a közkedvelt, régen bevált számokat puffogtatják. Sokszor nem is ismerik az eredeti verziókat, hanem valamely hazai előadó vagy zenekar sikeres feldolgozásának egy az egyben lemásolt interpretációjaként tűzik műsorukra.

A számok hangzását próbáltuk az 1930-40-es évek hangképének megfelelően alakítani. Sajnos azonban, nem sikerült hiánytalanul. Ezt főleg az akkori technikának a hiánya okozza. Ma már teljesen más erősítőkkel, mikrofonparkkal dolgoznak a zenészek és technikusok. A számokat egy külön koncepcióval kötöttük össze, vagyis a számok között beszédek (Studio Chat) és hangulatok vannak. Ez nem különösebben új ötlet, hiszen a mára többnyire megszűnt blues lemez kiadók nem egyszer népszerűsítették így sztárjaikat (Chess Records, Decca Records, Bluebird Records). Hazánkban, viszont ritkának számítanak az ilyen jellegű lemezek.

A lemezborító arculatában szintén követtük a korai stílust, bár akkoriban nem volt jellemző a míves tálalás. Többnyire egyszerű, mai szemmel talán igénytelennek tűnők voltak a lemezborítók. Sokáig papírzacskóban árulták a 78-as fordulatú bakeliteket. Remélem, hogy az arculatot sikerült eltalálni, de egy kicsit itt is aktualizálni kellett, a mai kornak megfelelően.

Nagy szerencsémre sikerült megint olyan háttérembereket találni, akikkel nagyon jó volt a közös munka. Itt megemlíteném a Star Track stúdiót vezető Glaser Pétert. Rengeteg energiát fektetett ebbe az anyagba. Képzeljük el, hogy már egy bizonyos fokú „meghasonulást” jelentett neki az, hogy olyan hangképet kell produkálnia, ami ma már nem létezik. Vette a fáradtságot, hogy beszerezzen a felvételek időtartamára egy-két olyan analóg technikát, ami nincs neki a stúdióban. A másik, hogy olyan „koszos” játékot hallott tőlünk, amivel nem, vagy csak nagyon régen találkozott. A mai hangképekre inkább a telt, tiszta hangzás és a steril, kidolgozott játék a jellemző. Itt említeném meg, a CD érdekessége, hogy MONO változatban is kapható lesz.

Sok lemezzel a hátam mögött azt érzem, hogy vannak műfajok, illetve a műfajokon belül irányzatok, amiknek nem kell fejlődniük. Az autentika attól élő, hogy marad ott ahol megszületett, azzal a hangképpel, azokkal a stíluselemekkel amik akkor voltak. Korban egyre messzebb kerülünk, de ez nem baj, csak legyünk tisztában azzal, honnan is erednek ezek a zenék. Legyenek zenészek akik ápolják a hagyományokat, hogy a fiatalabb generáció is érezze az ízét, a kora múltszázad hangulatának.

Talán nagyképűen hangzik, de sikerült egy olyan lemezt készítenünk, amit a blues zenét szerető tábor remélhetőleg szeretni fog, anélkül, hogy versenyeztetné ki mennyit ér a szakmában.

Közreműködnek:
Long Tall Sonny – gitár, ének
Rhythm Sophie - ének
Crazy Benny - zongora
Tom ”Harmonica” Smith - szájharmonika

Good Morning Mr. Blues
MMM Records, 2010

Little G. Weevil ismét hazalátogat

2010-11-27 | koncertajánló

December folyamán sokunk örömére újra hazalátogat Little G. Weevil az egyesült államokbeli Memphis-ből. A gitáros-énekes az egyik legismertebb alakja a hazai blues élvonalának, jelenleg az egyetlen magyar blues zenész, aki rendszeresen turnézik a tengerentúlon.

Szűcs Gábor 1977-ben született Budapesten. Tizenhét éves korában John Lee Hooker hatására kezdett el blues-t játszani. Pár évvel később a Spo-Dee-O-Dee zenekar tagjaként, majd saját formációja, a Pure Blues élén került be a magyarországi zenei köztudatba. Négy lemez, több száz hazai és külföldi koncertet követően Gábor 2004-ben az Egyesült Államok déli részébe költözött, ahol első európai blues zenészként szerződést kapott Memphis-ben, a legendás Beale Streeten. 2005-ben szintén, mint első európai blues zenész fellépett a világ egyik legnevesebb blues fesztiválján, a Mississippi folyó partján évtizedek óta megrendezésre kerülő Arkansas Blues & Heritage Festivalon (King Biscuit Blues Festival) Big Jack Johnson és Lonnie Shields társaságában. Debütáló turnéit Alabama, Mississippi, Arkansas, Georgia és Tennessee államokban kiugró siker övezte, ennek köszönhetően Little G. azóta is minden évben többször vendégeskedik az Egyesült Államok klubjaiban és neves fesztiváljain.
2006-ban Angliába tette át székhelyét és Londonban folytatta tovább zenei karrierjét. 2007 áprilisában az egyesült államokbeli King Mojo Records-szal kötött szerződést, több szerzeménye a mai napig hallható az amerikai blues-rádiókban.
2008 júniusában első alkalommal szerepelt Kanadában. Az Orangeville Blues & Jazz Festival egyik kiemelt művészeként, az amerikai blues zenei díjas Billy Gibson és a kanadai blues zenei díjas Downtown Child Band kíséretében hatalmas sikert aratott, így 2009-ben már egy több állomásos turné keretében látogat vissza a juharlevelek országába.
Első, teljes egészében saját számokból álló szólólemeze (Southern Experience) szintén 2008-ban jelent meg, amely világszerte kitűnő kritikát kapott.
Utazásai során számos világhírű zenésszel sikerült megosztania a színpadot, pl.: Johnny Winter, Anson Funderburgh, Sam Myers, Shemekia Copeland, Terry Evans, The Holmes Brothers, The Neville Brothers, stb..

Diszkográfia:
Spo-Dee-O-Dee: Drinking Wine Spo-Dee-O-Dee, 1999
Spo-Dee-O-Dee: Boogie Woogie Barber Shop, 2000
Pure Blues: Chump Change, 2001
Little G. Weevil & The Pure Blues: One, 2004
Little G. Weevil: Southern Experience, 2008

Fellépések:
Little G. Weevil
2010. december 17. - Békéscsaba, Elefánt Söröző

Little G. Weevil Band
2010. december 11. – Tarján, Öreg Favágó Kocsmája
2010. december 15. - Szombathely, Lamantin Klub

Little G. Weevil & Horváth Misi
2010. december 09. – Dunaújváros, Művelődési Központ
2010. december 10. – Budapest, Szilvuplé
2010. december 13. – Biatorbágy, Cafe Chaplin (Faluház)
2010. december 14. - Vác, Bár-ka

Little G. Weevil & Horváth Misi & Török Ádám
2010. december 12. - Budapest, Budavári Művelődési Ház

Buddy Guy: Living Proof

2010-11-25 | kritika

Buddy Guy egy legenda! Az ötszörös Grammy-, és huszonhétszeres Blues Music Awards-díjas (régi nevén: W.C. Handy Awards) muzsikust a Rolling Stone Magazin minden idők 100 legjobb gitárosának listáján a harmincadik helyre rangsorolta. Se szeri, se száma azon zenészeknek, akikkel pályafutása során koncertezett vagy lemezt készített, s olyanok számára nyújtott inspirációt, mint Jimi Hendrix, Eric Clapton és Stevie Ray Vaughan.
Noha csak a kilencvenes években vált széles körben ismertté, már a hatvanas években remek albumai jelentek meg (I Left My Blues In San Francisco, A Man And The Blues). A Rock and Roll halhatatlanjai közé 2005-ben beválasztott, sokadvirágzását élő Guy az új évezredben is töretlen alkotó kedvvel zenél. Az utóbbi időben piacra dobott Sweat Tea, a Blues Singer és a Skin Deep egyaránt minőségi zenét tartalmaz, kivívva a szakma és a közönség egyértelmű elismerését.
Legújabb, Living Proof című albumával sem adta alább a színvonalat. A 12 számos korong nyitó száma a 74 Years Young – ennyi éves a még mindig új hangokat és friss ötleteket kereső zenész. A lemez felvételei során egy-egy nóta erejéig két legendás muzsikus is tiszteletét tette a stúdióban: B.B. King a Stay Around A Little Longer, míg Carlos Santana a Where The Blues Begins című dalban szerepel. Szinte hihetetlen, hogy az előbbi szerzeményben először játszik együtt a „blues királyával”. Persze a többi szám is zseniális, csakúgy, mint Buddy Guy magával ragadó éneke, valamint az energikus, könnyen azonosítható gitározása. Nehezen tudom elképzelni, hogy ebben a műfajban lesz még jobb munka az idén!

Silverstone Records, 2010

hoati

Dalszövegek a Tenderfoot Blues Unit-tól

2010-11-23 | névjegy

Two-Faced Woman

Oh, why you keep knocking on my door 2X
Two-faced woman, why you keep trampling at my door
Stop this rumpus now, before it gets too cold.

Left face for the good times, the right one for the bad
The most confused love affair a man could ever have
Two-Faced woman, why you always acting strange
I’ll be in my bed now, and wait till you get in range

Two-faced woman 3X
Stop knocking on my door

I’d be happy with the light side everytime we go out,
But the unforeseen happens, turns the world upside down
Two-Faced woman, why you always lurking around
Stop this rumpus now, or I’ll release the hound.

Two-faced woman 3X
Stop knocking on my door

Megyeri Dániel

Útjára indul a Bluesberry-club

2010-11-22 | hír

1996-ban Veszprém környéki zenészekből alakult a The BLUESBERRY Band névre keresztelt együttes. Az első próbák után világossá vált, hogy a blues világán belül a soulos, funky-s hangzásvilággal tarkított rhythm & blues az a stílus, ami leginkább közel áll a tagok zenei világához.
A zenekar szakmai színvonalát fémjelzi, hogy több neves hazai sztárzenésszel sikerült már nagysikerű közös koncertet adnia (pl. Tátrai Tibor, Ferenczi György), akik elismerően nyilatkoztak a csapat munkásságáról. Az előadói kvalitás további remek bizonyítéka, hogy a The BLUESBERRY Bandet a 2010-es Veszprémi Ünnepi Játékok keretein belül fellépő világhírű Earth, Wind & Fire is elfogadta előzenekarának, és nem szégyelltek gratulálni a koncert után a banda tagjainak az ott látott produkcióhoz!
A rengeteg munkának és a töretlen lelkesedésnek köszönhetően már jó ideje a Balaton-felvidék legjobb rhythm & blues zenekaraként számon tartott együttes Veszprémben 2010 decemberétől útjára indítja a Bluesberry-clubot. Havi rendszerességgel lesznek koncertek, minden alkalommal meghívott vendégekkel.

A tervezett program:
2010. december 03. - Expresszó Tranzit, vendég: Ferenczi György
2010. december 29. - Expresszó Tranzit, vendég: Muck Ferenc
2011. február 04. - Expresszó Tranzit, vendég: Pribojszki Mátyás
2011. március 04. - Expresszó Tranzit, vendég: Mohai Tamás
2011. április 02. - Expresszó, vendég: Tátrai Tibor

hoati

Dave Arcari: Devil’s Left Hand

2010-11-20 | kritika

A skót származású Dave Arcari évtizedek óta benne van az európai blues élet vérkeringésében. A pályafutását 19 évesen kezdő gitáros-énekes már első zenekarával, a Summerfield Blues-zal komoly sikert ért el (Scottish Blues Band Of The Year), de nemzetközi hírnevet csak a Radiotones nevű együttessel szerzett. Az utóbbi években szóló előadóként járja Európa koncerthelyeit, valamint készíti lemezeit.
Az ősszel megjelent Devil’s Left Hand címet viselő CD-je repertoárjában kétharmad / egyharmad arányban kaptak helyet a saját kompozíciók és a feldolgozások. Az utóbbiak esetében a legnagyobbaktól válogatott dalokat Arcari. Hallhatjuk Muddy Waters, Johnny Cash, Robert Johnson egy-egy szerzeménye mellett Skócia nemzeti költőjének, Robert Burns-nek megzenésített versét is (MacPherson's Lament). A lemez hangulata korábbi hanganyagaihoz képest sötétebb, és a feljátszott nóták magukon viselik mindazon jellemzőket, melyek Dave Arcari védjegyeként szolgálnak: a karakteres, agresszív és dinamikus slide gitárjátékában a háború előtti Delta blues némi punkkal, rockabilly-vel és skót népzenével keveredik, amihez whisky-áztatta hang társul. Az energiabombának számító produkciója pillanatok alatt képes felvillanyozni a hallgatót.
Úgy gondolom, hogy a Devil’s Left Hand nemcsak az Arcari rajongóknak okoz örömet, hanem azok számára is számos kellemes percet tartogat, akik csak most kezdik az ismerkedést a glasgow-i muzsikus munkásságával.

Buzz Records, 2010

hoati

Peaches Staten: Live At Legends

2010-11-18 | kritika

Bizony kevesünknek adatik meg, hogy Chicago egyik legszínvonalasabb klubjában, a Buddy Guy’s Legends-ben múlassa az időt, látogassa a nagy öregek koncertjeit, vagy ismerkedjék a fiatalabb generációk produkcióival. Ezt pótolja most részben, a blues díva Peaches Staten újonnan megjelent élő lemeze.
Egy ártatlan kérdés indította el a Doddsville-ből származó énekesnő karrierjét. Énekeltél már valaha? – kérdezte tőle a kolléganője, abban a bárban ahol pultosként dolgoztak. A kérdésfeltevést válasz, a választ cselekvés követte, majd hamarosan a színpadon találta magát. A vállalkozó kedvét, tehetségét mi sem bizonyítja jobban, hogy 1997 óta produkciójával beutazta Európát, valamint számtalan klubban, fesztiválon lépett fel.
Staten nagy előadóművész a szó minden értelmében. Meleg tónusú hangja kényezteti a fülünket, énekében ott bujkál egy kis darab Tina Turnerből, Etta James-ből és Koko Taylorból. Egyaránt otthon mozog a lomhán hömpölygő balladákban (I’d Rather Go Blind), a sodró lendületű tételekben (I Know You Love Me Baby, Bad Case Of Lovin’ You), de rácsodálkozhatunk az erőteljes washboard (It Must Be Love, I’d Rather Go Blind) technikájára is. Az lemez jórészt derűs, kellemes melódiákat tartalmaz. Nem csilloghatna azonban az őt támogató, kísérő csapat nélkül. Az értő társak – Mike Wheeler – gitár, Larry Williams – basszus, Brian James – billentyűsök, Cleo Cole – dobok, Chris Harper – szájharmonika - biztos kézzel kísérnek minket a nagy partiban.
Összegzésként mi mást írhatnék: Peaches Staten jelenléte varázslatos hangulatot kölcsönöz a CD-n található számoknak. Egyszerűen ellenállhatatlan!

Swississippi Records, 2010

hcs

Rendhagyó kiadvánnyal jelentkezett Ferenczi György és a Rackajam

2010-11-16 | hír

A Ferenczi György és a Rackajam együttes életében mindenképpen meghatározó, exkluzív kiadvány látott napvilágot a Cartaphilus Kiadó gondozásában, A rackák világa címmel. Versek, dalszövegek, az együttes tagjai által választott idézetek és Lajtos István pazar fotói adják a Rackajam zenekart bemutató album jellegű könyv gerincét, a fedőlap belső oldalában pedig megtalálható a 14 új dalt tartalmazó hanghordozó.
"Rockzenészekről, zenekarokról már nagyon sok könyvet csináltak - mi valami mással akartunk előrukkolni. Nagyon vigyáztunk arra, hogy ne valamiféle öntömjénező kiadvány legyen, hanem inkább arról a szellemiségről szóljon, ami bennünket jellemez. A rackák világa némi áthallással vonatkozik ránk, magyarokra éppúgy, mint a zenekarra, amelynek a neve Rackajam. Azt szeretnénk bemutatni, hogy milyen is ez a zenekar, színpadon és színpadon kívül, de ügyeltünk arra, hogy egyetlen szót se szóljunk saját magunkról. A könyvben éppen ezért nem kapott helyet sem a zenekar története, sem a tagok életrajza.
Van viszont benne sok kép, mert Lajtos István fotós barátunk majdnem két éven keresztül eljött velünk mindenhova, s irdatlan mennyiségű felvételt készített. A közösen kiválasztott fotókhoz a magyar-, illetve a világirodalom jeleseitől válogattunk rövid idézeteket. Az összhatás alapján szerintem pontosan meg lehet tudni, hogy milyen emberek is vagyunk.
A könyvhöz készült egy új lemez is, ami - úgy érzem - a zenekar történetének eddigi legjobb lemeze." - olvashatjuk Ferenczi György kötethez készült ajánlószövegét.

Raphael Wressnig: Party Factor

2010-11-14 | kritika

Raphael Wressnig 16 évesen autodidakta módon kezdte a zenélést, olyan előadók játékát hallgatva, mint Jimmy Smith, Jack McDuff, Jimmy McGriff, "Groove" Holmes és Hank Marr. A korán kialakult egyéni zongora- és orgonajáték stílusára hatással volt még John Medeski, Larry Goldings és Billy Preston is.
Első zenekarával, a Raphael Wressnig's Organic Trio-val 2002-ben készítette el bemutatkozó hanganyagát (Manic Organic). A lemez kiadását követően négy évig tartó, hat albumot felölelő együttműködésbe kezdett "Sir" Oliver Mally-jal, majd csatlakozott a gitáros-énekes Larry Garner zenekarához.
Az osztrák Hammond B3 varázsló az elmúlt években vált a nemzetközi blues- és dzsessz-színtér egyik legelismertebb szereplőjévé. Az In Between című lemezét 2004 legjobb dzsesszalbumának választották a Concerto-Magazin kritikusai és olvasói. A két esztendő múlva megjelent Boom Bello! már klasszikus orgona trió formációban került feljátszásra, Alex Schultz, Sax Gordon, Christian Bachner és Luis Ribeiro vendégszereplésével. Az Enrico Crivellaro és Lukas Knöfler társaságában készített, még ugyanezen évben piacra dobott Mosquito Bite-on a muzsikusok nem csak ámulatba ejtő dzsessz- és blues tudásról tesznek tanúbizonyságot, de lenyűgöző könnyedséggel emelnek be surf-, szving- és funky-elemeket az időnként acid dzsesszes, hip-hopos és delta blues hangulatú darabokba.
Az ezt követően megjelent CD-in a zenei stílus (Cut A Little Deeper On The Funk, (Dont' Be) Afraid To Groove) továbbra is a dzsessz és a blues közti területen mozgott, észrevétlenül elmosva a régi és új közti keskeny határvonalat.
A Party Factor című lemezén változtatott az eddigi koncepción, nem trió, kvartett vagy esetleg kvintett játszotta fel a dalokat, hanem számtalan fúvós is meghívásra került a dzsessz (Craig Handy, Harry Sokal, Christian Bachner, stb.) és a blues (Sax Gordon) irányából. A felvételek három egymástól távoli alkalommal kerültek rögzítésre, ez lehetőséget adott a kompozíciók érlelésére. A Joe Zawinul tiszteletére írt Slivovitz For Joe című szerzeménnyel induló CD legtöbb dalának hossza meghaladja a hat percet, mégsincs egyetlen unalmas perce sem a teljes mértékben instrumentális albumnak.
Raphael Wressnig elegáns, mégis robbanékony játékmódja igazi unikum. Nem tolja magát előtérbe, nem akar minden másodpercben arcpirító futamokkal és akkordokkal kápráztatni. Teret enged társainak, vendégeinek, gyakran csak a háttérből hallani a finom Hammondot, de mindezt úgy, hogy mégis az ő játéka és szelleme uralja a zene minden percét. Erre csak a valóban zseniálisak képesek.

BHM Productions, 2010

hoati

Újra Blues Patika Jamboree a Gödörben!

2010-11-12 | koncertajánló

XIII. Blues Patika Jamboree
Budapest, Gödör Klub
2010. november 27.

Minden évben eljön az a nap, amikor a Gödör Klub blues barlanggá alakul, az árnyak kékbe váltanak, és a blues őrültek szabadon garázdálkodnak a budapesti Erzsébet téren egy feledhetetlen éjszaka erejéig!

Idén, 2010. november 27-én immáron 13. alkalommal kerül megrendezésre a Blues Patika Jamboree, amelyen a számos neves fellépő mellett szakmai workshop is szerveződik, és a Blues Patika Életműdíj átadására is sor kerül. Tehát nem egy egyszerű koncertsorozatról van szó, sokkal több húzódik meg a háttérben. A blues mint műfaj, és mint életmód ápolásában több mint egy évtizede élenjáró Blues Patika Alapítvány egész éves munkájának megünnepléseként mostanra hagyományosan - idén harmadik alkalommal – a Gödör Klubbal közös szervezésben összehozza a hazai rajongókat, közösséget, és megmutatja, hogy egy igenis élő, virágzó hagyományról van szó.
17 órától szakmai nap várja a közönséget a Póka Egon által vezetett Zenesuli bemutatkozásával, workshoppal, beszélgetéssel és filmvetítéssel Kovács Tamás vezénylete mellett. 20 órától a húrok közé csapnak a zenészek! Karen Carroll With The Mississippi Grave Diggers nyitja a sort, az I. Blues Legends fesztiválon vendégeskedő Alvin Lee koncertje előtt rögzített DVD anyagának bemutatásával. Az est fő attrakciója, a Mississippi Heat egyenesen az Egyesült Államokból érkezik Magyarországra. A zenekar az ’50-es, ’60-as évek zenéjét hozza el, úgy ahogy azt Muddy Waters-től és Howlin’ Wolftól hallhattuk, megfűszerezve egy kis R&B hangzással. Éjfél körül a Póka Egon Experience idézi fel Jimi Hendrix szellemét, a mester születésnapja alkalmából. A későn fekvők kedvéért pedig a Rockabilly Best Of mutatja be a műfaj korai időszakától máig kialakult stílusokat egy fergeteges session keretén belül egészen pirkadatig, a legjobb hazai szólisták bevonásával.
Az est folyamán átadásra kerül az V. Blues Patika Életműdíj is, mellyel eddig olyan zenészek / szakírók munkáját ismerték el, mint Hobo, Nemes Nagy Péter, Deák Bill Gyula, Tátrai Tibor, Póka Egon, Török Ádám, David "Honeyboy" Edwards, Sharrie Williams és Jeanne Carroll.
Ismét egy emlékezetes este vár mindazokra, akik már jól ismerik, és azokra, akik csak most fogják megismerni ezt a stílust!

Fellépők:
Karen Carroll With The Mississippi Grave Diggers
Mississippi Heat
Póka Egon Experience
Rockabilly Best Of (Tom White – ének, szájharmonika, Motyovszki László "Motyó" – gitár, Flames – nagybőgő, Reggel Ferenc – dob, Teddy – ének, gitár, Kovács Bence – ének, zongora, Nitus – ének, Besenyei Csaba – ének, szájharmonika)

JJ Grey & Mofro: Georgia Warhorse

2010-11-10 | kritika

Aki szereti a déli gyökerekkel bíró, mocsárgőzös, ízes-szagos, a memphis-i lélek áramlataival átitatott blues zenét, az Mofro személyében az emberére talált.
JJ Grey & Mofro (ahogyan a harmadik albumától nevezi magát) ugyanabban a stúdióban (Retrophonics Studio), ugyanazzal a producerrel (Dan Prothero) készítette el az ötödik, egy szöcskéről elnevezett lemezét, mint az előzőeket is. A Georgia Warhorse az ősök lábnyomát tapintó, időtlenséget árasztó, egyszerűségében is gyönyörködtető zenét tartalmaz. A CD-n egy szám kivételével saját szerzemények szerepelnek, a dalszövegek személyesek. A szerzői alkotókedv számtalan hangulatot szült, szenvedélyes témák váltakoznak a hűvösebb érzelmekkel. A hangszerelési megoldások árnyaltak, a díszítések változatosak, a hangzáskép remek, a megszólalás energiától duzzadó. Fúvósok, zongora, Hammond orgona egészíti ki a multiinstrumentalista, énekes, dalszerző feszes gitártémáit, szájharmonikajátékát. Mofro játékmódja időnként nyers, hangja érces. Olyan gyöngyszemeket hallhatunk, mint a Diyo Dayo, a The Sweetest Thing, a Gotta Know és a Lullaby. Két vendég is szerepel a korongon: a reggae ikon Toots Hibbert és a slide gitáros csodagyerek Derek Trucks. Toots a lélek húrjait pendíti meg, Derek a vadságával babonáz.
Mofro már több mint tíz éve gyűjti lemezeivel, ill. fellépései során, éjszakáról-éjszakára a rajongókat. Ezzel az albummal egy újabb hívet szerzett magának!

Alligator Records, 2010

hcs

Búcsúturnéja egyik állomásaként Budapesten lép fel a Colosseum

2010-11-07 | koncertajánló

Colosseum
Budapest, Millenáris Teátrum
2010. november 14.

Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is - írta az óriási építményről Beda Venerabilis angolszász egyházi író. Nos, ez a mondás motiválhatta az építményről elnevezett progresszív rock együttes tagjait is, amikor 1971-es feloszlásukat követően 1994-ben ismét elkezdtek koncerteket adni, sőt azóta két új szerzeményeket tartalmazó stúdióalbumot is kiadtak. Az 1995-ös első magyarországi koncertjüket ötezer néző hallgatta meg, s ez ékes bizonyítékul szolgált a zenészeknek arra, hogy van még érdeklődés zenéjük iránt. A formáció alapító szaxofonosának, Dick Heckstall-Smith-nek 2004 decemberében bekövetkezett halála sem állította meg őket. A színpadi szerepléstől betegsége miatt korábban visszavonult Barbara Thompson ismét aktivizálta magát és elfoglalta a zenekar veteránjának helyét. A feladat nem volt egészen ismeretlen számára, hiszen az együttes korábbi stúdiólemezein is közreműködött. A banda 2007-ben Live 05 címmel egy dupla albumot adott ki az előző évek koncertfelvételeiből.
A Colosseum ismét útra kelt: 2010-ben kerül sor a zenekar európai búcsúturnéjára. Bár élőben valószínűleg most hallhatjuk őket utoljára, új live-albumuk megjelenésére a közeli jövőben számíthatunk!

Közreműködőknek:
Chris Farlowe - ének
Barbara Thompson - szaxofonok
Dave Greenslade - orgona, vokál
Dave „Clem” Clempson - gitár, vokál
Mark Clarke - basszusgitár, vokál
Jon Hiseman - dob, ütőhangszerek

Kontra Blues Fest az Almássy téren!

2010-11-05 | koncertajánló

Kontra Blues Fest
Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont
2010. november 13.

A ’90-es évek elején télen-nyáron blues fesztiválokba botlott az ember. Ez volt a „nagy magyar blues bumm”. Lépten-nyomon alakultak a különböző blues formációk és bizonyították, hogy Magyarországon legalább olyan jó muzsikusok ragadtak hangszert, mint a világ bármely pontján.
Az ezredforduló környékén ezen fesztiválok helyét átvették a többnapos, több színpados rendezvények. A zenekarok helyett meg jöttek a „megasztárok”, sokszor minden alap és képesség nélkül. A blues fesztiválok megszűntek vagy beleolvadtak a nagyobb rendezvényekbe.

És mi lett a közönséggel?
A farmeros srácok apák, anyák (nagyapák, nagyanyák) lettek, de még mindig ott pislákol bennük az igazi élő zene szeretete és a vágy, hogy ismét leüljenek egy sör mellé és hallgassák azt a műfajt, amely csak látszólag tűnt el a hazai könnyűzene palettájáról. Kissé remény vesztve tekergetik a rádió sávkeresőjét, hátha valahol felhangzik az a stílus, amit annyira szeretnek, ami nekik (róluk) szól. Ebben a zajos világban csendben várják, hogy legyen végre egy esemény, ahol újra elengedhetik magukat.

Eljött az idő!
A Kontra Blues Fest ezt az űrt fogja betölteni! Úgy válogatták össze a fellépőket, hogy a blues műfaj minden válfaja, a delta blues-tól a rhythm and blues-ig képviselteti magát. Lehetőséget kapnak olyan fiatal zenészek is (bár egyesek szerint a blues autentikus előadásához bizonyos kor szükségeltetik), akik zsenge koruk ellenére már mesterei hangszereiknek, és megszállottjai a műfajnak. Persze nem maradhatnak ki a stílus nagyágyúi sem! A Doors The End-jét, vagy a Zeppelin Kashmir-jét például olyan zenészek adják elő, akiknek a vérükben van minden hang, akkord és ritmus. Garda Zsuzsa Joplin interpretációja pedig egyszerűen világszínvonalú.

Részletes program:

Nagyszínpad
18:00 - Ozone Mama
19:00 - Doors Emlékzenekar
20:00 - Zsebrakéta
21:00 - Ferenczi György és a Rackajam
22:00 - Janis Joplin Emlékzenekar
23:00 - Lead Zeppelin
00:00 - S-Modell
01:00 - Török Ádám és a Mini
02:00 - Fat Cat Band

Blues Cafe
19:30 - Garda Zsuzsa és Benkő Zsolt duó
20:30 - Tenderfoot Blues Unit
21:30 - Living Blues Project

Kirsten Thien: Delicious

2010-11-04 | kritika

Az amerikai Maine államban felnövő, jelenleg New Yorkban élő Kirsten Thien az üzleti diploma megszerzését követően a jól jövedelmező Wall Street-i karrier helyett az éneklést választotta. Első önálló zenekarát az ezredforduló évében hozta létre, velük 2001 óta készít lemezeket. A múlt hónapban megjelent Delicious című CD-je már harmadik a sorban.
A 13 számos album Ida Cox és Willie Dixon egy-egy sokat bizonyított örökzöld nótája mellett saját, valamint társszerzővel (Noel Cohen) írt szerzeményeket tartalmaz. A blues, a soul és a rock ’n’ roll különleges keverékét tartalmazó, kitűnő hangszerelésű, változatos tempójú dalok az egyik hangulatból a másikba repítenek. A fiatal, vonzó énekesnő érzéki hangját hallgatva többször Bonnie Raitt neve ugrott be, de a hasonló hangszín ellenére Thien önálló stílussal bír.
A lemezen a fúvósokkal és vokalistákkal kibővített zenekara mellett vendégzenészként közreműködik Hubert Sumlin, Arthur Neilson és Billy Gibson. Ez utóbbi muzsikus a Wild Women Don’t Have The Blues-t Kirstennel duóban adja elő. A szélesebb közönség számára a Treat ‘im Like A Man és a Taxi Love rádióbarát verzióját is rögzítették.
Azt hiszem, ez a CD azokat is meggyőzi, akik eddig fanyalogva vették a kezükbe az olyan korongokat, amelyeken női előadók játszottak / énekeltek blues-t.

Screen Door Records, 2010

hoati

A38 Blues Summit

2010-11-03 | koncertajánló

A38 Blues Summit
Budapest, A38 Hajó
2010. november 10.

A legjobb blues zenészek a város legjobb élőzenés klubjában! Nem mindennapi bluescsemege várja a műfaj rajongóit 2010. november 10-én az A38 Hajón. Egy mini fesztivál keretein belül egy színpadon láthatjuk, hallhatjuk a népszerű magyar szájharmonika virtuózt, Pribojszki Mátyást és zenekarát, az elbűvölő és nem kevésbé tehetséges, szintén szájharmonika művészt és énekesnőt, a Los Angeles-i Kellie Ruckert.
Közös produkciójukkal februárban a Budapest Blues Fesztiválon mutatkoztak be. A nagy sikerre való tekintettel most újra együtt állnak színpadra, és megmutatják, hogy mit tudnak külön-külön, na és természetesen együtt. Az este során ismét tanúi lehetünk „szájharmonika párbajuknak” is.
Az osztrák származású blues gitáros-énekes Ripoff Raskolnikov és zenekara új lemezanyagát (Lost And Found) mutatja be a hajón. A hanganyagot a közelmúltban rögzítette a legjobb magyarországi muzsikusok (Kepes Róbert - basszusgitár, Gyenge Lajos – dob, Nagy Szabolcs - zongora) társaságában.
Az este végén pedig a kiváló muzsikusok közös örömzenélésére is sor kerül majd.

Fellépők:
Kellie Rucker (USA)
Ripoff Raskolnikov Band (A-H)
Pribojszki Mátyás Band (H)

Kiemelt koncertek

Ajánlott albumok

Újdonságok

Kereső

Archívum

Társoldalak

Cikkek a bluesról