Kiemelt koncertek


Blues for Blue 6.
2024.04.14.


Teddy Harpo
vendég:
Benkő Zsolt

2024.04.02.


Dan Patlansky

2024.04.20.


The Mojo
2024.04.26.


Fekete Jenő 60

2024.04.27.


Shemekia Copeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Boo Boo Davis: Undercover Blues
2011-01-08 | kritika


Sokan forognak a blues világában, de egyre kevesebben tudnak igazán hiteles élményt nyújtani a hallgatóság számára. Ezen, folyamatosan szűkülő körhöz tartozik a Mississippi állambeli Drew-ben felnövő Boo Boo Davis.
A hatodik ikszhez közeledő énekes-szájharmonikás az ezredforduló óta rendszeresen fellép Európában. Eddigi utolsó, 2010 őszén adott 14 állomásos koncertkörútja során 9300 kilométert tett meg az együttesével (Jan Mittendorp – gitár, John Gerritse – dob). A túra alatt számtalan zenei ötlete támadt, ezért muzsikus társaival egyik szabadnapjukat kihasználva a svájci NedRow Stúdióban hat óra leforgása alatt rögzítették az Undercover Blues című albumot.
A hanganyag feljátszására élőben került sor, így a dalok olyan nyersen szólalnak meg, ahogyan azok a koncerteken is hallhatóak. A trió által képviselt, a Delta bluest kortárs elemekkel vegyítő zenei világ egyszerre tartalmazza a régit, és az újat. A korongon azonban tőlük eddig szokatlan stílusú szerzemények is megtalálhatóak, hisz a Xmas Blues karácsonyi, míg a Thank You Dave gospel dal. Boo Boo gyermekkorában, a gyapotföldeken hallott, a munkások éneke alapján kialakított bömbölő hangját őszinteség és erő hatja át, melyet remekül egészít ki a feszes ritmusalapra úsztatott sejtelmes, olykor hipnotikus gitárjáték.
Oldalunkon aktuális lemezeit ismertetve folyamatosan kijut a dicséret Boo Boo Davis-nek, sőt az Ain’t Gotta Dime a tavalyelőtti toplistámra is felkerült. Legújabb CD-je tovább erősíti kedvenceim közötti amúgy is szilárd pozícióját.

Black & Tan Records, 2010

hoati


James Cotton: Giant
2011-01-05 | kritika


A Grammy díjas James "Mr. Superharp" Cotton 1935. július 1-jén, a Mississippi állambeli Tunica városában született. A szájharmonika iránti érdeklődését az édesanyja játéka keltette fel gyermekkorában, ezt látva, szülei egy hangszert vettek neki karácsonyra. Egy rádióműsorban fedezte fel Sonny Boy Williamson zenéjét magának, onnantól kezdve elválaszthatatlan lett a herflijétől. 1944-ben, szülei halála után a nagybácsija Helenába vitte a fiút, hogy találkozzon a „hősével”. A gyerek tehetsége lenyűgözte Sonny Boy-t, aki a szárnya alá vette, tanította. Szólópályára lépése előtt felvételeket készített a Sun Records-nak, dolgozott Howlin’ Wolffal és eltöltött 12 évet Muddy Waters zenekarában is. 9 évesen a zenészpályán elinduló harmonikás saját neve alatt közel 30 albumot jelentetett meg. A művész egyike azon újítóknak – Sonny Boy Williamson II–vel és Little Walterrel egyetemben - akik nagy részben hozzájárultak ahhoz, hogy a szájharmonika megtalálja a helyét a modern bluesban.
2010-ben, a 75 születésnapját ünneplő muzsikus visszatért az Alligator Records-hoz. A ’80-as években olyan remek korongokat készített itt, mint a High Compression, a Mr. Superharp Himself – Live, vagy a kortárs blues nagyjaival közösen felvett Harpattack.
Az új, Giant címet viselő CD-t Stuart Sullivan vezetésével rögzítették a texasi Austinban. A korábbi lemezektől eltérően Cotton ezen az albumon egészségügyi problémák miatt nem énekel. Játéka azonban mit sem változott: vibráló, erőteljes, a zene egészébe szervesen illeszkedő megszólalás jellemzi. A kompozíciók gondosan csiszoltak, precízen feljátszottak. Nyoma sincs felületességnek, egyszerűen élmény hallgatni a lélekkel telt előadást. A lemezen hallható partnerei fiatal „oroszlánok”: a Neal zenész famíliából származó Noel Neal (basszus) ill. Kenny Neal Jr. (dob) ritmusszekció remekül működik együtt, Slam Allen a karakteres, helyenként B.B. Kinget idéző játékával tűnik ki. A műsorfolyam csúcspontjai a Buried Alive In The Blues, a Sad Sad Day, a Going Down Main Street, és a Blues For Koko darabok.
S, hogy miért Óriás lett a lemez címe? Azt hiszem, a leírtakból ez már kiderülhetett!

Alligator Records, 2010

hcs


Dalszövegek a Tenderfoot Blues Unit-tól
2011-01-04 | névjegy


Autopilot

What a night, everybody’s dancing, screaming
What a night, all the girls are joshing and teasing
Louise, Christine, Mary and Denise, Jim Beam, Jack Daniels they’re all right
Kiss after kiss, bottle after bottle, deleted memories in sunlight

What a night, all for one and more for me
What a night, step by step down on Whiskey Hills
Whiskey Hills, Whiskey Hills the place for me to hide
Drunk like a sailor, without a vessel it’s time for me to go dry
But in the morning, I don’t know how I got in my bed
’Fore the sunup, my autopilot brought me back

Lead me home, point the way
I don’t wanna be lost anymore, no
Lead me home, point the way
My wasted mind needs a guide
Needs a guide

What a night, no comments for no offense
What a night, I remember I fell of a fence
Full of bruises, vacuum in the head, bloodstains everywhere
Without saying during the night I really had my share
But in the morning, I don’t know how I got in my bed
’Fore the sunup, my autopilot brought me back

Lead me home, point the way
I don’t wanna be lost anymore, no
Lead me home, point the way
My wasted mind needs a guide
Needs a guide

Megyeri Dániel


The Delta Flyers: Sixteen Bars
2011-01-02 | kritika


Az énekes-szájharmonikás Stevie DuPree a Texas állambeli Houstonban látta meg a napvilágot. Zenei pályafutását Paul Butterfield és Muddy Waters hatására kezdte el, amit gyermekei nevelése végett két évtizedre megszakított. Színpadra az évezred elején állt ismét, és azóta szólólemeze, valamint zenekarainak (The Dudes, The Delta Flyers) albumai által diszkográfiája is szépen gyarapodott.
Aktuális együttese, az International Blues Challenge 2009. évi döntőjében fellépő The Delta Flyers tagjaival nem a könnyebb utat választotta a Sixteen Bars című CD-n mások szerzeményeinek feljátszásával, hanem saját és társszerzővel (Travis Stephenson) készített dalokkal töltötte meg a 35 percnyi játékidejű korongot. A szerzőpáros bebizonyította, hogy lehetséges izgalmas, emlékezetes számokat írni, nemcsak „egynapos slágereket”, melyekre holnapután már senki sem emlékezik. A Mississippi- és a Chicago bluest némi New Orleans-i muzsikával ötvöző album humorral teli, egyszerű emberi történeteket elmesélő kompozíciói között éppúgy megtalálhatóak lendületes, feszes harmóniájú nóták (Mentone, Alamaba, Fishin’ Little Mama), mint lassú, elmerengő dalok (Sunflower River Rag, Dockery Farm).
A kiváló muzsikusok közül a zenekar lelke, Stevie DuPree az erős, füstös énekével, a Houston Press Music Awards nyertes Jack Saunders pedig virtuóz slide gitárjátékával tűnik ki. A lemez presztízsét tovább növeli a neves vendégsztár, Rich DelGrosso (mandolin) szerepeltetése. Rajtuk kívül még a gitáros Travis Stephenson, a dobos Rick Richards és a háttérénekes Sister Tommie Lee Bradley közreműködik a CD-n.
A Sixteen Bars karakteres, szórakoztató produkció, s biztosak lehetünk abban, hogy a The Delta Flyers nevét még sokszor hallani fogjuk a közeli jövőben.

Soulbilly Records, 2010

hoati


Koncertek januárban
2010-12-31 | koncertajánló


Blues B.R.Others Show
2011. január 21. - Budapest, Old Man's Music Pub

Blúz tér 10
2011. január 20. - Budapest, Könyvtár Klub

Boll Weevil Folk Blues Gang
2011. január 06. – Budapest, Treehugger Dan’s Bookstore & Cafe
2011. január 13. – Budapest, Cafe Cinema

Dr. Valter Blues Társasága
2011. január 13. – Debrecen, Újinkognitó

Jambalaya
2011. január 10. – Budapest, Instant Café

Living Blues Project
2011. január 08. – Budapest, Old Man's Music Pub
2011. január 27. – Budapest, Irish Cat Pub - Living Blues Unplugged (Radványi Ákos kiállítása)

Long Tall Sonny - Rhythm Sophie - Crazy Benny - Tom Harmonica Smith
2011. január 28. – Budapest, Fekete Gyöngy - Good Morning Mr. Blues lemezbemutató koncert

Sonny And His Wild Cows
2011. január 01. – Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont

Tenderfoot Blues Unit
2011. január 06. – Budapest, West-Bahnhof Underground
2011. január 15. – Budapest, Szilvuplé

Tengs-Lengs
2011. január 14. – Érd, Blues Tanya
2011. január 25. – Budapest, Pecsa Cafe Étterem és Kávézó

Török Ádám és a Mini
2011. január 27. – Biatorbágy, Cafe Chaplin (Faluház)

Török Ádám és a Misi
2011. január 09. – Budapest, Budavári Művelődési Ház – vendég: Freinreisz Károly
2011. január 14. - Budapest, Cafe Cinema

Tűzkerék xT
2011. január 01. - Esztergom, Molothow Liget
2011. január 08. - Kiskunfélegyháza, Rocktár

Vadvirágok Blues Band
2011. január 07. - Budapest, Szabad az Á
2011. január 14. – Székesfehérvár, Petőfi Mozi Music Club
2011. január 25. – Budapest, Gödör Klub – Blues Junior Breakdown Vol. 5
2011. január 26. - Budapest,
Pecsa Cafe Étterem és Kávézó

VasZoli & Özséb
2011. január 14. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Összeállította: hcs


Swississippi Chris Harper: Four Aces And A Harp
2010-12-30 | kritika


A svájci születésű Swississippi Chris Harper zenészpályája 2010. szeptember 21-én új szakaszához érkezett. Ezen a napon jelentek meg választott hazájában lemezkiadójának, a Swississippi Records-nak az első albumai, köztük az Ő új korongja is.
Azt hiszem, egy nagy álma teljesült, amikor partnereivel – Jimmy Burns (gitár, ének), John Primer (gitár, ének), Willie ”Big Eyes” Smith (dob, ének, harmonika) Robert Stroger (basszus) - elkészítette a Four Aces And A Harp című CD-t. Az életfilozófiáját előző lemeze címében (Blues Is My Life) megfogalmazó muzsikus, ugyanakkor magasra tette a mércét. Zenésztársai egytől egyig a műfaj mesterei. A hibátlan stílusérzék, a virtuozitás, a kiemelkedő hangzás, a dögös megszólalás így adott. A „főnök” teljesítményéről is csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok: harmonika játéka dinamikus, stílusában Little Walter Jacobs, Big Walter Horton és Sonny Boy Williamson II. hatása érződik. Azonban a hangja, nos nem véletlen, hogy a 18 szám közül csak 5 nótában énekel. A hangsúly mégsem az egyénekre, hanem a csapatmunkára helyeződött. A közös munka során nem hoztak létre semmi megrengető újat, csak hozták a tőlük elvárható magas színvonalat. A dalok kiválasztásánál igyekeztek elkerülni az agyonjátszott számokat, így a klasszikusok szerzeményei közül nem a legismertebbeket választották ki. Az albumon, a vendégzenészeknek köszönhetően 17 zenész szólal meg. Ők különféle összetételben, hol akusztikusan, hol pedig elektromosan játszanak.
Hogy Harper fáradozásai hosszú távon eredménnyel járnak-e, azt még nem tudhatjuk, egy viszonyt tény: új lemezével sikerült élő hagyományként bemutatnia kedvenc műfajunkat.

Swississippi Records, 2010

hcs


2010 legjobb albumai
2010-12-28 | hír


Így év vége felé közeledve, a vásári forgatagban, az ünnepi hajrában megfáradt kritikusnak még egy fontos, de mindenképpen hálás feladata maradt: áttekinteni a magunk mögött hagyott év lemeztermését, s összeállítani az általa legjobbnak tartott albumok listáját. Ezt tette kétfős szerkesztőségünk is.

hoati
1. Buddy Guy: Living Proof (Silverstone Records)
2. Eden Brent: Ain't Got No Troubles (Yellow Dog Records)
3. Bob Corritore & Friends: Harmonica Blues (Delta Groove Productions)
4. Duke Robillard: Passport To The Blues (Stony Plain Records)
5. Charlie Musselwhite: The Well (Alligator Records)
6. B.B. & The Blues Shacks: London Days (CrossCut Records)
7. Arthur Adams: Stomp The Floor (Delta Groove Productions)
8. Rob Stone: Back Around Here (Earwig Music)
9. Pribojszki Mátyás Band: Boogie On The Ship (Szerzői kiadás)
10. Long Tall Sonny - Rhythm Sophie - Crazy Benny - Tom Harmonica Smith: Good Morning Mr. Blues (MMM Records)
11. Chris James & Patrick Rynn: Gonna Boogie Anyway (Earwig Music)
12. Mark Robinson: Quit Your Job – Play Guitar (Blind Chihuahua Records)
13. Ferenczi György és a Rackajam: A rackák világa (Cartaphilus Könykiadó / Gryllus)
14. Thorbjorn Risager: Track Record (Cope Records)
15. 
Sir” Oliver Mally: Ol’ Dogs Nu Yard (office-4music)

    

hcs
1. The Kilborn Alley Blues Band: Better Off Now (Blue Bella Records)
2. Tad Robinson: Back In Style (Severn Records)
3. JJ Grey & Mofro: Georgia Warhorse (Alligator Records)
4. Peaches Staten: Live At Legends (Swississippi Records)
5. Mississippi Heat: Let's Live It Up (Delmark Records)
6. Karen Lovely: Still The Rain (Pretty Pear Records)
7. The Vincent Hayes Project: Reclamation (North 61 Records & Productions)
8. Buddy Guy: Living Proof (Silverstone Records)
9. Bob Corritore & Friends: Harmonica Blues (Delta Groove Productions)
10. Long Tall Sonny - Rhythm Sophie - Crazy Benny - Tom Harmonica Smith: Good Morning Mr. Blues (MMM Records)
11. The Holmes Brothers: Feed My Soul (Alligator Records)
12. Matt Hill: On The Floor (VizzTone Label Group)
13. Chris James & Patrick Rynn: Gonna Boogie Anyway (Earwig Music)
14. Eden Brent: Ain't Got No Troubles (Yellow Dog Records)
15. Latvian Blues Band: When The Sun Goes Down (Szerzői Kiadás)


Mark Robinson: Quit Your Job – Play Guitar
2010-12-27 | kritika


Kevesen vannak olyanok, akik azt csinálhatják, amit igazán szeretnek. Mark Robinson ezen szűk körhöz tartozik, s elmondhatja, hogy a munkája a hobbija és még fizetnek is érte.
De Ő sem volt mindig ebben a szerencsés helyzetben, hisz a főiskola elvégzését követően sokáig a tanult hivatásában dolgozott, és ha tehette kedvtelésének, a gitározásnak hódolt. Már ekkor olyan neves előadókkal lépett fel, mint Tad Robinson, Carrie Newcomer, Tom Roznowski és Bob Cheevers. Élete döntő fordulatot 2004-ben vett, amikor úgy döntött, hogy a munkáját feladva csakis a zenélésnek él. Ettől kezdve a koncertezés mellett számtalan muzsikussal készített felvételeket, de producerként és hangmérnökként is tevékenykedett.
A Quit Your Job – Play Guitar című hanganyaggal a saját CD rögzítése iránti vágya is valóra vált. A lemezre a gitáros-énekes szerzeményei, valamint elismert dalszerzők, Davis Raines, Mike Cullison és Randy Handley közreműködésével született nóták kerültek. A zeneileg meglehetősen változatos korongról egyértelmű kedvencem a Memphis Won’t Leave Me Alone és a Fixer, a csúcspontot pedig a záró dal, a Try One More Time jelenti. Mark Robinson vibráló és sokoldalú gitárjátékával, erőteljes hangjával az album egészén professzionális teljesítményt nyújt, s megállapítható, hogy az évekig háttéremberként muzsikáló zenészből valódi egyéniség lett.
Igaz, hogy a debütáló CD-je nem került jelölésre a 2011-es Blues Music Awards Best New Artist Debut kategóriájában, mégis az év legkiválóbb bemutatkozó lemezei közé sorolandó a Quit Your Job – Play Guitar.

Blind Chihuahua Records, 2010

hoati


Új idők, nagy bluesai Raoul Bhanejatól
2010-12-20 | kritika


A művészet üzenet, kifejezési mód, az emberek közötti kapcsolatteremtés egyik eszköze, s mint ilyen a különböző ágai között lehetőség nyílik az átjárásra. Bizony sok színpadi előadó van, aki a zene terén is kipróbálja magát, de kevesen vannak közülük, akik valóban maradandót alkotnak. Nem így az angliai Manchesterben születetett Raoul Bhaneja. A dél-ázsiai apától és ír anyától származó fiú Ottawában és Bonnban nőtt fel. Az ottawai Canterbury Művészeti Főiskola és a Kanadai Nemzeti Színi tanoda diplomása 15 évesen kezdett el játszani, mint a Shakespeare-i utcai színház csoport, az A Company Of Fools alapító tagja. A tehetséges színészt számos film- és televíziós játéka tette ismerté (The Sentinel, Ararat, Train 48), emellett körbeutazta a világot a szólóban előadott HAMLET produkciójával.
30 éves korában, 1998 júliusában döntött úgy, hogy a zenében is megmerítkezik. Jókora inspirációt jelentett számára Howlin’ Wolf, Sonny Terry, Brownie McGhee, Muddy Waters és Otis Rush játéka.
Csapatának, a Raoul And The Big Times-nak 2000-ben jelent meg a debütáló albuma, Big Time Blues címmel. Az igazi ismertséget és áttörést azonban a 2004-es, Cold Outside CD hozta meg számukra. Az ezen szereplő Baby Don’t Stop című dal, a jól sikerült videójának köszönhetően 2005-ben bejutott a BRAVO Top 10 listájába.

  

Öt éves várakozás után jelent meg a következő, a You My People címet viselő korong. A lemez megjelenését Torontóban, a The Hard Rock Café-ban ünnepelték, ahol olyan zenészek csatlakoztak hozzájuk, mint Duke Robillard, Johnny Sansone, Julian Fauth, Bill Bourne és Madagascar Slim. A Toronto/Chicago/Hollywood Blues kombinációjaként jellemzett lemez tiszteletadás a klasszikus iskola előtt. A CD-n 13 szám található, ezek jórészét Raoul Bhaneja jegyzi. Jól megírt, önfeledt dalok ezek, amiket olyan jó nevű szerzők melódiái egészítenek ki, mint Ray Charles, McKinley Morganfield, Treasa Levasseur, és olyan jó nevű vendégzenészek színesítenek, mint Junior Watson, Mark Hummel és Tyler Yarema. Az albumon a zenészek ügyesen kerülik a klisés megoldásokat, józanul, értőn nyúlnak hozzá az ismert harmóniákhoz. Megszólalásuk stílusos, arányos és otthonosan mozognak az egymástól különböző irányzatok világában is.
A The Toronto Blues Society "BLUES IN SCHOOLS" (Blues az iskolákban) programjának keretében jelent meg a zenekar 2010-es lemeze. 2008 januárjában, Torontóban összegyűlt a zenészek egy csoportja, hogy Little Walterre emlékezzék. Az apropót a harmonikás halálának 40. évfordulója ill. a Rock And Roll Halhatatlanjainak Csarnokába való beiktatása adta. Marion Walter Jacobs akkora újító volt a blues harmonikázásban, mint Charlie Parker a jazzben, vagy Jimi Hendrix a rock zenében. A legnagyobb sikereit Muddy Waters zenekarában aratta, s számtalan klasszikus felvétel maradt utána. Ezekből válogattak a zenészek, amikor a mester emlékének megidézésére vállalkoztak. Az újra felvett régi számok előadása izgalmasra sikerült, a muzsikusok játéka technikai felkészültségről és elmélyültségről tanúskodik. Alázattal, szeretettel, érzékenységgel és nagy stílusismerettel fognak hozzá a dalok interpretálásához. Előadásuk során nyoma sincs az időnek, és felsejlik a tragikus sorsú előadó szelleme is.
A Raoul And The Big Times lemezei pompásan megmunkált zenéket tartalmaznak, érdemes megismerkedni velük!

Raoul And The Big Time: You My People
Big Time Records, 2009

Raoul And The Big Time: Blue Midnight – A Live Tribute To Little Walter
Big Time Records, 2010

hcs


Nyilvánosságra hozták a Blues Music Awards jelöltjeit
2010-12-19 | hír


A hét közepén nyilvánosságra hozták a 32. Blues Music Awards jelöltjeinek névsorát. Huszonhat kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét, akikre a szavazatokat a The Blues Foundation tagjai jogosultak leadni. A díjátadóra 2011. május 5-én a Tennessee állambeli Memphis-ben, a Cook Convention Centerben került sor.

Acoustic Album Of The Year
Paul Oscher: Bet On The Blues
Eric Bibb: Booker's Guitar
South Memphis String Band: Home Sweet Home
The Nighthawks: Last Train To Bluesville
Lucky Peterson: You Can Always Turn Around

Acoustic Artist Of The Year
Doug MacLeod
Eric Bibb
Guy Davis
John Hammond
Paul Oscher

Album Of The Year
Eden Brent: Ain't Got No Troubles
Buddy Guy: Living Proof
The Mannish Boys: Shake For Me
Janiva Magness: The Devil Is An Angel Too
Charlie Musselwhite: The Well

B.B King Entertainer Of The Year
Buddy Guy
Janiva Magness
Joe Louis Walker
Kenny Neal
Super Chikan

Band Of The Year
Derek Trucks Band
Magic Slim & The Teardrops
Nick Moss Band
Rick Estrin & The Nightcats
The Holmes Brothers
The Kilborn Alley Blues Band
The Mannish Boys

Best New Artist Debut
Chris O'Leary Band: Mr. Used To Be
Claudette King: We're Onto Something
Matt Hill: On The Floor
Peter Parcek 3: The Mathematics Of Love
The Vincent Hayes Project: Reclamation

Contemporary Blues Album Of The Year
Smokin' Joe Kubek & Bnois King: Have Blues Will Travel
Buddy Guy: Living Proof
John Nemeth: Name The Day!
Karen Lovely: Still The Rain
Janiva Magness: The Devil Is An Angel Too

Contemporary Blues Female Artist Of The Year
Candye Kane
Janiva Magness
Karen Lovely
Robin Rogers
Shemekia Copeland

Contemporary Blues Male Artist Of The Year
Buddy Guy
Joe Louis Walker
John Nemeth
Kenny Neal
Nick Moss

DVD
Various Artists: The Mississippi Sheiks Tribute Concert (Black Hen Music/Transgrease)
Tail Dragger: Live At Rooster's Place (Delmark Records)
Watermelon Slim & The Workers: Live At Ground Zero Blues Club (NorthernBlues Music)
Luther Allison: Songs From The Road (Ruf Records)
Mac Arnold: Nothing To Prove (Woodward Studio)

Historical Album Of The Year
Little Smokey Smothers & Elvin Bishop: Chicago Blues Buddies (Black Derby Records)
Jimmy Dawkins Presents The Leric Story (Delmark Records)
Junior Wells & The Aces: Live In Boston 1966 (Delmark Records)
Bob Corritore & Friends: Harmonica Blues (Delta Groove Productions)
Luther Allison: Songs From The Road (Ruf Records)

Instrumentalist - Bass
Bill Stuve
Bob Stroger
Larry Taylor
Patrick Rynn
Steve Gomes

Instrumentalist - Drums
Cedric Burnside
Jimi Bott
Kenny 'Beedy Eyes' Smith
Robb Stupka
Tony Braunagel

Instrumentalist - Guitar
Derek Trucks
Duke Robillard
Joe Louis Walker
Kirk Fletcher
Ronnie Earl

Instrumentalist - Harmonica
Bob Corritore
Charlie Musselwhite
James Cotton
Kim Wilson
Paul Oscher

Instrumentalist - Horn
Big James Montgomery
Doug James
Eddie Shaw
Keith Crossan
Terry Hanck

Instrumentalist - Other
Gerry Hundt (Mandolin)
Johnny Sansone (Accordion)
Otis Taylor (Banjo)
Rich Del Grosso (Mandolin)
Sonny Rhodes (Lap Steel Guitar)

Koko Taylor Award (Traditional Blues Female)
Eden Brent
Reba Russell
Ruthie Foster
Sue Foley
Teeny Tucker
Zora Young

Pinetop Perkins Piano Player
David Maxwell
Dr. John
Eden Brent
Henry Butler
Mitch Woods

Rock Blues Album Of The Year
Steve Miller Band: Bingo
Walter Trout: Common Ground
Kenny Wayne Shepherd Band Featuring Hubert Sumlin, Willie 'Big Eyes' Smith, Bryan Lee And Buddy Flett: Live In Chicago
Nick Moss: Privileged
Derek Trucks: Roadsongs

Song Of The Year
Tom Hambridge/Buddy Guy: Living Proof (Buddy Guy: Living Proof)
Bruce Iglauer/Wyzard/David Kearney: Please Mr. President (Guitar Shorty: Bare Knuckle)
Steve Gomes: Rained All Night (Tad Robinson: Back In Style)
Charlie Musselwhite: Sad And Beautiful World (Charlie Musselwhite: The Well)
Dennis Walker/Alan Mirikitani: Still The Rain (Karen Lovely: Still The Rain)

Soul Blues Album Of The Year
Denise LaSalle: 24 Hour Woman
Tad Robinson: Back In Style
The Holmes Brothers: Feed My Soul
Eugene 'Hideaway' Bridges: Live In San Antonio
Solomon Burke: Nothing's Impossible
Arthur Adams: Stomp The Floor

Soul Blues Female Artist Of The Year
Barbara Carr
Claudette King
Denise LaSalle
Irma Thomas
Sista Monica Parker

Soul Blues Male Artist Of The Year
Bobby Rush
Curtis Salgado
Eugene 'Hideaway' Bridges
Solomon Burke
Tad Robinson

Traditional Blues Album Of The Year
James Cotton: Giant
Pinetop Perkins & Willie 'Big Eyes' Smith: Joined At The Hip
Duke Robillard: Passport To The Blues
The Mannish Boys: Shake For Me
Charlie Musselwhite: The Well

Traditional Blues Male Artist Of The Year
Alabama Mike
Charlie Musselwhite
James Cotton
Magic Slim
Super Chikan

hoati


Twarze Polskiego Bluesa – arcok a lengyel blues-ból
2010-12-16 | hír


Lengyelország vezető blues magazinja, a Twój Blues első száma 2000 júniusában jelent meg. Jelen pillanatban a 43. számnál tart a negyedévente kiadásra kerülő lap, melyben interjúk, lemezkritikák, koncertbeszámolók, és sok más érdekesség található a lengyelországi, valamint a nemzetközi blues zenei élettel kapcsolatban.
A The Blues Foundation által Keeping The Blues Alive díjra jelölt magazin szerkesztésébe nemcsak lengyel, hanem cseh, nagy-britanniai, német, lett, kanadai és egyesült államokbeli szakírók is besegítenek. Olvasói között számos ország blues rajongója megtalálható, de különösen magas az előfizetők száma a Cseh Köztársaságból a lengyel és cseh nyelv hasonlósága végett.
Nemrégiben, a lap korábbi számaiban megjelent beszélgetésekből válogatva Twarze Polskiego Bluesa címmel album jelent meg. A Lengyel Blues Szövetség (Polskie Stowarzyszenie Bluesowe) által támogatott, fényképekkel bőségesen illusztrált kötetben 45 interjú található, többek között Jan ”Kyks” Skrzekkel, Slawek Wierzcholskival, a J.J. Banddel, Greg Szlapczynskivel, Bartek Szopinskivel, Magda Piskorczykkal, a HooDoo Banddel és Ireneusz Dudekkal. A szerkesztők célja a kiadvánnyal, hogy a lengyel blues előadókat/zenekarokat népszerűsítsék hazájukban és az országhatáron kívül is.

hoati


Dalszövegek a Tenderfoot Blues Unit-tól
2010-12-14 | névjegy


Land of the Blind

Child of the Milky Way, you’re a long way from home
Wrong time in the wrong place, you don’t know what’s going on
Pilgrim in a space suit, your powers don’t help none
You can’t change things here, it’s all arranged and done

Years, and years, and years of sorrow, people suffer everywhere
Whole towns vanish day by day, but no one seems to care
Your friend becomes your enemy, you can’t tell foe from ally
Dark clouds are gathering, I hope they just passing by.

Painted veil before your eyes
How come you don’t realize
It’s not what you think, it’s not too late to act

It only takes someone so bold
To tear down the patch of old
So come on now and start to take a stand

In the Land of the Blind,
the One-Eyed man is the king 3X

Black labeled rainbow, arch of the Evil around
Child of the Milk Way, you sadly lost this round
There’s no follow-up, we’re truly left alone
Surrounding us a swarm of mindless clones

Painted veil before your eyes
How come you don’t realize
It’s not what you think, it’s not too late to act

It only takes someone so bold
To tear down the patch of old
So come on now and start to take a stand

In the Land of the Blind,
the One-Eyed man is the king 3X

Megyeri Dániel


Nyilvánosságra hozták a Grammy-díjra jelöltek névsorát
2010-12-12 | hír


December elején Los Angeles-ben egy kisebb gála keretén belül jelentették be, hogy mely előadók számíthatnak a mai napig a legnagyobb presztízzsel bíró elismerésre, ami a zeneipar kimagasló teljesítményeit hivatott elismerni. A blues kategóriák többségében a nagy öregek találhatók meg, de jelölést kapott egy popzenész is.

Best Traditional Blues Album (Legjobb tradicionális blues album)
James Cotton: Giant
Cyndi Lauper: Memphis Blues
Charlie Musselwhite: The Well
Pinetop Perkins & Willie "Big Eyes" Smith: Joined At The Hip
Jimmie Vaughan: Play Blues, Ballads, & Favorites

Best Contemporary Blues Album (Legjobb kortárs blues album)
Solomon Burke: Nothing's Impossible
Dr. John: Tribal
Buddy Guy: Living Proof
Bettye LaVette: Interpretations: The British Rock Songbook
Kenny Wayne Shepherd: Live In Chicago

Más kategóriában is szerepelnek bluesos előadók, pl.: Carolina Chocolate Drops és Maria Muldaur aktuális lemezével a Best Traditional Folk Album (Legjobb tradicionális folk album) címben reménykedik.
Az 53. Grammy-díj nyerteseit 2011. február 13-án fogják bejelenteni a Los Angeles-i Staples Centerben.

hcs


Dr. Wu’ … And Friends: Texas Blues Project Vol. 2
2010-12-09 | kritika


A Dr. Wu’ név a 60-as évek óta különböző zenekarokban együtt muzsikáló Jim Ashworth és Bryan Freeze kettősét takarja. A Texas állambeli Fort Worth-ben 2002-ben alakított formáció az elnevezését egy Steely Dan dalból kölcsönözte, ami arra ösztönzi a hallgatót, hogy az élet minden percét a lehető legteljesebben élje meg.
Debütáló lemezüket “Texas Blues” Project címmel rögzítették. A korongon Gary Nicholson szerzeménye (Jacksboro Highway) mellett, a hosszú évek során írt több mint kétszáz daluk közül kiválasztott szerzemények találhatók. A hanganyag felvételéhez városuk és a környék vezető zenészeit (Buddy Whitington, "Mouse" Mayes, Danny Hubbard, Jerry Hancock, Red Young, Mike Kennedy, ...) hívták segítségül.
A sikeres albumot követően az újabb CD-jük ez évben jelent meg. A Texas Blues Project Vol. 2 az Ashworth – Freeze páros vadonatúj dalait tartalmazza, míg Buddy Whitington két nóta erejéig társszerzőként közreműködött. John Mayall zenekarának egykori tagja zenészként is besegített, gitártudását nyolc, énekhangját pedig négy nótában csillantotta meg. A bemutatkozó albumon szereplő muzsikusok mellett még olyan zenészek vállaltak részt a felvételek feljátszásában, mint Dave Millsap, Mace Maben, Gerald Lawrence és Danny Ross.
A második lemez mindig mérföldkő, pláne azért, mert illendő felülmúlni az előző anyagot. Ez sikerült: a CD végig élvezetes, zeneileg kiváló dolgokat tartalmaz, ráadásul tele van jobbnál-jobb dalokkal, melyek egy percre sem untatják a hallgatót. Ennél aligha kívánhatunk többet!

Texas Blues Records, 2010

hoati


Koncert az iszapkárosultakért
2010-12-07 | koncertajánló


Koncert az iszapkárosultakért
Ajka, Nagy László Városi Művelődési Központ
2010. december 16.


A vörösiszap-katasztrófa áldozatainak megsegítésében élen járnak a muzsikusok, hisz alig múlik el hét, hogy ne kapnánk hírt egy-egy segélykoncertről. Segítségből azonban sosem elég, így a novemberi fesztiválok után decemberben is lesz jótékony célú előadás. A Koncert az iszapkárosultakért címet viselő rendezvény bevételét a károsult települések polgármestereihez juttatják el.
Fél hétkor a The BLUESBERRY Band kezd – a kilenctagú veszprémi együttes közel másfél évtizede szórakoztatja közönségét rhythm & blues zenéjével, idén nyáron a Veszprémi Ünnepi Játékokon az Earth, Wind & Fire előzenekaraként aratott sikert.
Az est hátralévő részében Tátrai Tibor két formációja lép színpadra, ráadásul a kiváló gitáros még a Bluesberry-be is beugrik néhány dal erejéig. A Tátrai Trend két évvel ezelőtt alakult, az izgalmas kamarazenét azóta két album örökítette meg, s fellépések sokaságán bizonyított Tátrai Tibor (gitár), Pintér Tibor (gitár), Glaser Péter (bőgő) és Czibere József (ütőhangszerek).
A jótékonysági rendezvényt záró Latin Duó pedig aligha szorul bemutatásra, mivel Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor kettőse éppen tíz éve halmoz sikert sikerre. Ajkára nem sokkal nagyszabású jubileumi koncertje után érkezik a két gitáros.


Öt éves a História zenekar
2010-12-05 | koncertajánló


História öt éves jubileumi koncert
Naszvad (Sk), Művelődési Központ
2010. december 11.


2005 decemberében, azaz öt éve annak, hogy a szlovákiai Naszvad Művelődési Központja pincéjének próbahelyiségében a História zenekar megalakult. Akkor még a tagok más-más együttesekben is tevékenykedtek, de az első próbák után mindenki úgy döntött, hogy marad a História, és azóta a Felvidék egyik legnépszerűbb blues-rock bandáját takarja e név.
A környéken hamar híre ment a formációnak, akik zenéjükkel nem csak a fiatalokat, hanem a közép- és az idősebb generációt is megcélozták. A következő év végére a zenekar egy saját szerzeményekből álló promóciós hanghordozót készített. Ekkorra alakult ki az a négyes, mely a mai napig motorja a csapatnak: Ágh Attila, Dobosi Ágoston, L. Sky Olivér és Pásztó Tibor. Így négyen hozzáfogtak egy profibb hangzású stúdióalbum elkészítéséhez, és egy révkomáromi stúdió segítségével megszületett a Mit ír az újság című CD. A lemezről sokaknak feltűnhettek olyan dalok, mint a Kína, az Édes fekete lány, vagy a Mit ír az újság, mert a következő időszakban Dunaszerdahelytől Fülekig és Miskolctól Barcsig, nagyon sok fesztiválon és rendezvényen felléptek. Ezeken a koncerteken már Tornóczi Tibor is csatlakozott herflijével a zenekarhoz.
A második hanganyagukat 2008 decemberében avatták a nagyérdemű előtt a fiúk, mely a História Rádió nevet viseli. A stílus mondhatni egyedi, amolyan Históriás, de jól döntött a legénység, hogy Tóth László zongorajátékával és érdekes vokálhangokkal színesítették a korongot.
Az is egyedi, hogy a koncerteken mindig előadnak egy-egy új dalt, amit a hallgatóság még nem ismer, és a reakcióktól függően dolgozzák át a nótát, így a közönségük is egy kicsit magáénak tudhatja azt. Ez történt a Kibérelünk egy öreg házat című szerzeménnyel is, melyben L. Sky Olivér felkérte Kálmán Rudeet, hogy együtt énekeljék fel a dalt az ez év decemberében kiadandó, a zenekar ötödik évfordulója alkalmából készített kislemezre.
Elmondásuk szerint készül a harmadik nagylemez, és a következő év elején bemutatásra is kerül, de amennyire csak lehet, a 2010. december 11-ei jubileumi koncertre hangolnak, hiszen a helyi Csemadok jóvoltából ismét hazai pályán, a naszvadi Művelődési Központ nagytermében zenélnek. Az est további zenekarai: a perbetei BaBóBeBi és a Ferenczi György és a Rackajam.


Andy Just: Preachin’ The Blues
2010-12-03 | kritika


Andy Just személyében több évtizede a pályán lévő blues muzsikust tisztelhetünk. Az amerikai szájharmonikás eddigi ténykedése során a műfaj közismert szereplőivel (B.B. King, Bo Diddley, John Lee Hooker, Lee Oskar, stb.) dolgozott együtt, szinte megszámlálhatatlan lemezen közreműködött, de szóló hanganyagai is szép számmal készültek.
Az áprilisban megjelent Smokin' Tracks című albumát követően idén már a második CD-jével jelentkezett. A Preachin’ The Blues első három szerzeményében a gitáros Shawn Pittmannel duóban játszik. Ezen dalok ódivatú megközelítése Johnny Shines Big Walter Hortonnal készített felvételeit juttatják eszembe. A fennmaradó nóták a dupla koncertlemezhez hasonlóan Donnie Romano (gitár), Charles Romagnoli (basszusgitár) és ”John Lee” Emanuel Zamperini közreműködésével kerültek rögzítésre. Az olasz zenészek egy kifogástalanul összeért zenekar képét mutatják, külön-külön is remek egyéni teljesítményekkel.
Andy Just a blues, a jazz, a soul és a rock elemeit egyesítő szájharmonika stílusa eredeti, senki máshoz nem hasonlítható. Játéka a valódi érzelmeket sem nélkülözi, szólói energikusak és parázsló intenzitásúak.
Az olasz lemezkiadó főnöke, Tano Ro így vélekedik a produkcióról: „Ez a CD Andy Just eddigi legjobb lemeze”. Persze vádolhatnánk Őt elfogultsággal, de mindenki meggyőződhet szavai igazságtartalmáról a Preachin’ The Blues meghallgatásával.

Feelin’ Good Records, 2010

hoati


Harmadik magyarországi boogie woogie és blues est
2010-12-01 | koncertajánló


Harmadik magyarországi boogie woogie és blues est
Győr, Richter Terem
2010. december 11.


Dániel Balázs, művésznevén Mr. Firehand, tehetséges fiatal győri zenész - akit sokan Magyarország boogie woogie nagyköveteként tartanak számon - már két emlékezetes, nem mindennapi estet adott a Richter Teremben. A teltházas koncertekre külföldről is érkeztek nézők, így a sikernek nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi szinten is rendkívül pozitív visszhangja volt.
Idén - immár hagyományt teremtve – kerül megrendezésre a harmadik boogie woogie est, mely egyben Balázs második CD-jének lemezbemutató koncertje is lesz.
A műsor világhírű vendége a Boogie Boys trió Lengyelországból, akik egyedülállóak a műfajon belül két zongorista és egy dobos felállásukkal. A másik vendégművész Michael Pewny, osztrák boogie woogie zongorista, akivel rövid időre már találkozhatott a győri közönség 2008-ban. Ő már 30 éve játszik színpadon és saját szerzeménye egy hollywoodi mozifilmben is hallható. A házigazda természetesen nem más, mint a számos hazai és nemzetközi fesztiválon nagy sikereket elért Dániel Balázs, aki kiváló zenészekből álló triójával lép színpadra.
Ismét egy fergeteges show-ra készülhet a közönség, hiszen a virtuóz zongorajáték mellett profi táncosok és meglepetés vendégek teszik még felejthetetlenebbé az estet. Ne hagyja ki a koncert utáni ingyenes afterparty-t se a Rába Hotelben! A kötetlen és vidám bulin a fellépő zenészek gondoskodnak az önfeledt szórakozásról és táncparkett is várja az érdeklődőket.
Az előző két koncert óta sokan teszik fel a kérdést: Hogyan lehet ezt még fokozni? Balázs erre csak annyit szokott mondani: Higgyék el lehet, jöjjenek el és megmutatjuk!


Koncertek decemberben
2010-11-30 | koncertajánló


Blues B.R.Others Show
2010. december 16. – Szeged, Tisza River Cafe Club
2010. december 18. - Budapest, Old Man's Music Pub

Blues Floor
2010. december 11. – Budapest, Corner’s Pub és Pizzéria
2010. december 13. – Budapest, Jam Pub

The BLUESBERRY Band
2010. december 03. – Veszprém, Expresszó Tranzit – közreműködik: Ferenczi György
2010. december 16. – Ajka, Nagy László Művelődési Központ – közreműködik: Tátrai Tibor
2010. december 27. – Bánd, Rock-Ranch
2010. december 29. - Veszprém, Expresszó Tranzit – közreműködik: Mukk Ferenc

Bluesügyi Hivatal
2010. december 01. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Boll Weevil Folk Blues Gang
2010. december 14. – Budapest, Bonyai Étterem

Bornemissza Ádám
2010. december 21. - Budapest, Fészek Művészklub

Borsodi Blue
2010. december 21. - Budapest, Fészek Művészklub
2010. december 23. - Békéscsaba, Elefánt Söröző

Bőrgyári Capriccio
2010. december 14. – Budapest, Gödör Klub

Colombre Band
2010. december 09. – Budapest, Cinema Cafe

Deák Bill Blues Band
2010. december 05. – Budapest, Morrison’s Közgáz
2010. december 07. - Budapest, Old Man's Music Pub
2010. december 10. – Miskolc, Miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház
2010. december 11. – Nyergesújfalu

Ferenczi György és a Rackajam
2010. december 04. – Budapest, FONÓ Budai Zeneház – A NomádÉtel.hu tehetségkutató záróbulija
2010. december 10. – Budapest, Pikler Söröző
2010. december 17. - Budapest, FONÓ Budai Zeneház
2010. december 18. – Budapest, Óbuda - Fő tér

Hobo
2010. december 03. – Békéscsaba, Elefánt Söröző – Tom Waits est
2010. december 06. - Budapest, Tivoli - Circus Hungaricus
2010. december 27. – Szekszárd, Szekszárdi Sportcsarnok – Rockkarácsony 2010

Ice Cream Blues Band
2010. december 04. - Budapest, Békásmegyeri Közösségi Ház
2010. december 11. – Szombathely

Jambalaya
2010. december 04. – Budapest, Szilvuplé

Little G. Weevil
2010. december 17. - Békéscsaba, Elefánt Söröző

Little G. Weevil Band
2010. december 11. – Tarján, Öreg Favágó Kocsmája
2010. december 15. - Szombathely, Lamantin Klub

Little G. Weevil & Horváth Misi
2010. december 09. – Dunaújváros, Művelődési Központ
2010. december 10. – Budapest, Szilvuplé
2010. december 13. – Biatorbágy, Cafe Chaplin (Faluház)
2010. december 14. – Vác, Bár-ka

Little G. Weevil & Horváth Misi & Török Ádám
2010. december 12. - Budapest, Budavári Művelődési Ház

Living Blues Project
2010. december 15. - Budapest, Fat Mo's Music Club

Rézangyal
2010. december 21. - Budapest, Fészek Művészklub

Sonny & Rhythm Sophie
2010. december 10. – Budapest, Amigo Bár

Sonny & Szabó Tamás
2010. december 17. - Budapest, Nothin' But The Blues Pub
2010. december 28. – Szolnok

Sonny & His Wild Cows
2010. december 18. - Budapest, Amigo Bár
2010. december 26. – Debrecen, Kölcsey Központ
2010. december 30. – Oroszlány

T. Rogers
2010. december 02. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. december 08. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. december 10. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. december 17. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. december 22. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. december 26. - Budapest, Fregatt Music Pub

Takáts Tamás Blues Band
2010. december 03. – Gödöllő, Trafo Club
2010. december 18. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. december 19. - Budapest, Old Man's Music Pub
2010. december 22. – Vác
2010. december 23. – Tiszaújváros, Jam Pub
2010. december 29. - Budapest, Josefina Blues Bell
2010. december 30. - Budapest, Old Man's Music Pub

Tenderfoot Blues Unit
2010. december 04. - Budapest, Club 49

Tengs-Lengs
2010. december 10. – Érd, Blues Tanya

Tom White és Barátai
2010. december 03. – Budapest, Tündérgyár
2010. december 04. – Paks, Dunakömlőd Faluház – Gastrobilly lemezbemutató koncert
2010. december 18. - Budapest, Amigo Bár
2010. december 19. - Dunaújváros
2010. december 30. – Budapest, Sanzon

Török Ádám & Benkő Zsolt & Horváth Misi
2010. december 18. – Esztergom, Napos Oldal Kávézó

Török Ádám és a Misi
2010. december 16. – Budapest, Gyradiko Görög Étterem
2010. december 23. – Tokod, Off Road kocsma

Tűzkerék xT
2010. december 04. - Györköny
2010. december 17. – Dorog, +21 Klub

Vadvirágok Blues Band
2010. december 04. - Budapest, Club 49

VasZoli & Özséb
2010. december 10. - Budapest, Zöld Macska Diákpince

Összeállította: hcs


Good Morning Mr. Blues
2010-11-29 | hír


Szabó Tamás nevét meghallva, először talán a sokoldalúsága ugrik be, másodjára viszont az, hogy mennyire igényesen csinálja mindazt, amihez hozzányúl. A többféle műfajban is otthonosan mozgó zenész új lemezén az 1930-40-es évek blues-ához nyúl vissza. Ő mesél most az új anyagáról.

A tavalyi www.newattach.com című album után az idén, nagyon más stílusú lemezt sikerült összehoznom. Lassan már tíz éve koncertezem kisebb-nagyobb szünetekkel Long Tall Sonny zenész kollegámmal. Számomra, a vele való játék mindig nagy kihívást jelent, hiszen köztudott, hogy mennyire szereti a stílushű zenéket, és a koncertjein mindig van valami más, meglepő performance, amire az ember felkapja a fejét. Saját zenekara a Sonny And His Wild Cows méltán sorolható, a hazai blueszenekarok élvonalához.

A sokéves játék eredményeként úgy gondoltuk, készítsünk egy közös lemezt, úgy, ahogy annak idején készítették a korai hangzóanyagokat. A nyár elején feljátszottunk néhány duós felvételt. A stúdiózás folyamán arra gondoltam, hogy egészüljünk ki egy zongoristával, hiszen kézenfekvő volt, számtalan századelős felvétel készült a klasszikusnak számító, harmonika, gitár, zongora felállásban. Felkértük Kertész Bencét (Crazy Benny), hogy ha van kedve, szálljon be egy-két számba. A következő pár szám már ebben a felállásban készült. Játéka nagyon hasonlít a blues felvételekről jól ismert Lafayette Leake-hez, vagy Lonnie Johnson és Blind John Davis játékstílusához. Végül, de nem utolsó sorban egy női énekhangra gondoltam, amit az élet elém tálalt. Megismerkedtem Rhythm Sophie-val. A kisasszony fiatal kora ellenére, ígéretes tehetségnek számít a szakmában. Hazánkban kevés a bluest stílusosan éneklő énekesnő. Ha kitart a pályán, akkor egy igazi gyöngyszem válhat belőle.

Részemről talán a játékstílusom kialakítása jelentett igazi feladatot, hiszen ennyire autentikusan még nem játszottam hangzóanyagon. Az eddigi lemezeimen teljesen más hangképeket és hangskálákat használtam. A felvételek elkészülte óta az jár az eszembe, hogy néha annyira „koszos” és „buta”, hogy a tanítványok és kollegák nehogy azt mondják: „Na, és Ő tanít!”

Érdekes észrevétel, hogy az 1990-es évek óta akkorát lendült a harmonikázás sokszínűsége, annyi érdekes szájharmonikás jelent meg (mind hazánkban, mind külföldön), hogy szinte nap mint nap találkozom olyan technikai megoldásokkal, zenékkel, hangképekkel, amik lenyűgöznek. Ennek ellenére, a múltban való kalandozás legalább annyi titkot rejt, mint a mai látványos hangszerkezelés. Hozzáfűzném, nem volt egyszerű megállni, hogy ne játsszak olyan hangfekvésekbe, és ne használjak olyan technikai elemeket, amiket akkoriban nem ismertek, és amiket más produkcióknál belejátszanék egy számba. Ezen a lemezen, a játékomat, leginkább Hammie Nixon, Sonny Boy Williamson I. vagy Jazz Gillum játékához hasonlítanám.
Ismét dolgozhattam olyan zenészekkel, akik ismerik a blues műfajt, és nem feltétlen a Mojo Working, a Caldonia, a Talk To Your Daughter vagy a Hoochie Coochie Man bűvöletében élnek, 5 számra alapozzák a karrierjüket, miközben azt sem tudják, hogy a korai elődök mit is tettek le az asztalra. Inkább kényelmességből a közkedvelt, régen bevált számokat puffogtatják. Sokszor nem is ismerik az eredeti verziókat, hanem valamely hazai előadó vagy zenekar sikeres feldolgozásának egy az egyben lemásolt interpretációjaként tűzik műsorukra.

A számok hangzását próbáltuk az 1930-40-es évek hangképének megfelelően alakítani. Sajnos azonban, nem sikerült hiánytalanul. Ezt főleg az akkori technikának a hiánya okozza. Ma már teljesen más erősítőkkel, mikrofonparkkal dolgoznak a zenészek és technikusok. A számokat egy külön koncepcióval kötöttük össze, vagyis a számok között beszédek (Studio Chat) és hangulatok vannak. Ez nem különösebben új ötlet, hiszen a mára többnyire megszűnt blues lemez kiadók nem egyszer népszerűsítették így sztárjaikat (Chess Records, Decca Records, Bluebird Records). Hazánkban, viszont ritkának számítanak az ilyen jellegű lemezek.

A lemezborító arculatában szintén követtük a korai stílust, bár akkoriban nem volt jellemző a míves tálalás. Többnyire egyszerű, mai szemmel talán igénytelennek tűnők voltak a lemezborítók. Sokáig papírzacskóban árulták a 78-as fordulatú bakeliteket. Remélem, hogy az arculatot sikerült eltalálni, de egy kicsit itt is aktualizálni kellett, a mai kornak megfelelően.

Nagy szerencsémre sikerült megint olyan háttérembereket találni, akikkel nagyon jó volt a közös munka. Itt megemlíteném a Star Track stúdiót vezető Glaser Pétert. Rengeteg energiát fektetett ebbe az anyagba. Képzeljük el, hogy már egy bizonyos fokú „meghasonulást” jelentett neki az, hogy olyan hangképet kell produkálnia, ami ma már nem létezik. Vette a fáradtságot, hogy beszerezzen a felvételek időtartamára egy-két olyan analóg technikát, ami nincs neki a stúdióban. A másik, hogy olyan „koszos” játékot hallott tőlünk, amivel nem, vagy csak nagyon régen találkozott. A mai hangképekre inkább a telt, tiszta hangzás és a steril, kidolgozott játék a jellemző. Itt említeném meg, a CD érdekessége, hogy MONO változatban is kapható lesz.

Sok lemezzel a hátam mögött azt érzem, hogy vannak műfajok, illetve a műfajokon belül irányzatok, amiknek nem kell fejlődniük. Az autentika attól élő, hogy marad ott ahol megszületett, azzal a hangképpel, azokkal a stíluselemekkel amik akkor voltak. Korban egyre messzebb kerülünk, de ez nem baj, csak legyünk tisztában azzal, honnan is erednek ezek a zenék.  Legyenek zenészek akik ápolják a hagyományokat, hogy a fiatalabb generáció is érezze az ízét, a kora múltszázad hangulatának.

Talán nagyképűen hangzik, de sikerült egy olyan lemezt készítenünk, amit a blues zenét szerető tábor remélhetőleg szeretni fog, anélkül, hogy versenyeztetné ki mennyit ér a szakmában.

Közreműködnek:
Long Tall Sonny – gitár, ének
Rhythm Sophie - ének
Crazy Benny - zongora
Tom ”Harmonica” Smith - szájharmonika

Good Morning Mr. Blues
MMM Records, 2010