Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




„Amerika legeredetibb soul blues csapata” ismét hazánkban
2008-11-02 | koncertajánló


The Holmes Brothers
Budapest, A38
2008. november 9.


Előzenekar:
Little G. Weevil & Pribojszki Mátyás
Vendég: Póka Angéla


A Holmes Brothers egy élő blueslegenda, mely csapat hangzásában a soul-blues-gospel-country elemek ritka egységet alkotva jelennek meg.
Sherman és Wendell Holmes Virginia államban, Christchurch városában születtek, B.B. King, Jimmy Reed és a Pilgrim Travellers gospel együttes hatása alatt nőttek fel. Az ötvenes évek végén New Yorkba költöztek és a környék bluesklubjaiban léptek fel. A testvérpárhoz 1980-ban csatlakozott Popsy Dixon dobos, aki egy fantasztikus falzett hang birtokosa.
1989-ben jelent meg az In Spirit albumuk, ezzel Amerika egyik legkeresettebb soul blues csapatává váltak.
Peter Gabriel Real World kiadója számára 1991-ben elkészítették a Jubilation albumot, amit sokan a mai napig az egyik legjobb gospel albumként emlegetnek.
A W.O.M.A.D. fesztiválok fő attrakciójaként turnéztak Európa szerte, de felléptek Ausztráliában és Japánban is. Az Arts America program keretében ők reprezentálták az amerikai fekete kultúrát Nyugat-Afrikában.
A 2007-ben készült State Of Grace című albumuk valóban "kegyelmi állapotot" tükröz. A trió - vendégzenészekkel kibővülve - e lemez anyagát mutatja be.
Háromszólamú ének, dögös, kőkemény blues alap jellemzi őket, úgy szólalnak meg, mint egy déli gospel kórus és egy chicagói bluesbanda egyszerre.

Diszkográfia:
In The Spirit, 1990
Where It's At, 1991
Jubilation, 1992
Soul Street, 1993
Promised Land, 1996
Speaking In Tongues, 2001
Simple Truths, 2004
State Of Grace, 2007

Turista


Koncertek novemberben
2008-10-30 | koncertajánló


Benkő Zsolt & Garda Zsuzsa
2008. november 08. – Budapest, Nothin’ But The Blues Pub
2008. november 29. – Budapest, Nothin’ But The Blues Pub

Blues B.R.Others Show
2008. november 21. – Budapest, Old Man’s Music Pub
2008. november 29. – Budapest, Jam Pub

Blues Bell
2008. november 22. – Szeged, Milleniumi Kávézó

The BLUESBERRY Band
2008. november 21. – Veszprém, Várkert
2008. november 28. – Székesfehérvár, Petőfi Mozi Music Pub

Boll Weevil Folk Blues Gang
2008. november 04. – Budapest, Bonyai Étterem
2008. november 20. – Budapest, Zöld Macska

Boogie Woogie Show
2008. november 25. – Budapest, Cafe Martinelli
4 zongora, 1 dob
Zongoristák: Kovács Erik, Nemes Zoltán, Nagy Szabolcs, Bacsa Gyula
Dob: Mezőfi István

Borsodi Blue
2008. november 08. – Zenta, Mojo Blues Fest

Bőrgyári Capriccio
2008. november 7. – Budapest, Josefina Blues Bell
2008. november 8. – Budapest, Fészek Klub
2008. november 28. – Budapest, Gödör Klub - XI. Blues Patika Jamboree

Ferenczi György és a Rackajam
2008. november 05. – Budapest, Új Színház - Ferenczi György 40 éves születésnapi koncertje

Hobo
2008. november 04. - Csavargók Tízparancsolata - Sepsiszentgyörgy
2008. november 05. - Csavargók Tízparancsolata - Marosvásárhelyi Filmfesztivál
2008. november 06. - Csavargók Tízparancsolata - Sepsiszentgyörgy
2008. november 07. - Csavargók Tízparancsolata - Sepsiszentgyörgy
2008. november 21. - Csavargók Tízparancsolata – Pécs, Művészetek Háza
2008. november 28. - Tudod, hogy nincs bocsánat - Káposztásmegyer, Babits Gimnázium

Jambalaya
2008. november 02. – Budapest, Gödör Klub + Marosi Zoltán
2008. november 22. – Budapest, Rekettyés Túristaház
2008. november 27. - Budapest, Cafe Martinelli + Pély Barnabás

Little G. Weevil
2008. november 14. - Budapest, New Brooklyn Pub
2008. november 25. – Budapest, Szimpla Kert

Little G. Weevil & Horváth Misi
2008. november 06. – Budapest, Szimpla Kávézó
2008. november 08. – Budapest, Jelen Pub
2008. november 11. – Budapest, RS9 Pince Club
2008. november 22. – Lábatlan, Toborzó Kávézó

Little G. Weevil & Pribojszki Mátyás
2008. november 07. – Szeged, Híd Bisztró

Little G. Weevil Trio
2008. november 21. – Szekszárd, Húsvasaló Pub

Musical Trips
2008. november 02. – Budapest, Szimpla Kert
2008. november 29. – Budapest, Szilvuplé

Musical Trips & Little G. Weevil
2008. november 28. – Tarján, Öreg Favágó Kocsma

Nemes Zoltán & Horváth Misi
2008. november 15. – Budapest, New Brooklyn Pub

Ölveti Blues Band
2008. november 08. – Miskolc, Grizzly Music Pub

Özséb
2008. november 14. - Budapest, Zöld Macska Diákpince + Bornemissza Ádám és Vas Zoli

Rambling Blues Trió
2008. november 07. – Villány, Gere Hotel
2008. november 08. – Villány, Gere Hotel
2008. november 13. – Szeged, Milleniumi Kávézó
2008. november 15. – Villány, Gere Hotel
2008. november 18. – Szeged, Jazz Kocsma

S-modell
2008. november 08. – Budapest, Téglagyári Megálló
2008. november 25. – Veszprém, Veszprém Pannon Egyetem – Kultúrpince
2008. november 29. – Budapest, Fészek Klub

Sonny & Horváth Misi
2008. november 18. – Budapest, Szimpla Kert
2008. november 20. – Budapest, Nothin' But The Blues Pub

Török Ádám
2008. november 21. – Szentendre, Rodin Cafe

Török Ádám és a Mini
2008. november 07. – Budapest, Josefina Blues Bell
2008. november 08. – Szeged, Blues- és Rocklegendák Fesztivál
2008. november 14. – Budapest, Orczy Kert
2008. november 15. – Budapest, Bemrockpart
2008. november 22. – Budapest, Old Man's Music Pub
2008. november 28. – Miskolc, Grizzly Music Pub

Vaszoli & Halper
2008. november 03. – Budapest, Picasso Point

Turista


Szól még a Johnny Guitar..... de szól ám!
2008-10-29 | kritika


Szeretem.
Újra és újra bizonyított a tétel számomra, miszerint az élő zene, a zene maga.
Ül előttem egy öregember, hosszú (amúgy is) fehér haja a vállára omlik, szeme általában csukva van, vagy csak résnyire nyitva. Alig néz fel. Testén 64 évének teljes történetét hurcolja. Görnyedt háta zárójelbe fogja a híres gitárt. Ki hinné, hogy ezt az embert kölyökkorában esetleg White Tornado-nak hívták?

Ahogy kibotorkált a színpadra, annyi mindent gondol az ember. Talán szánalom (hogy eljárt az idő), düh (mit tettek ezzel az emberrel?), végtelen tisztelet (negyven évig a színpadon), félelem (Jézus, mi lesz ebből?). Bevillannak képek a saját - szintén nem rövid - sztorimból. Megüt - mint oly' sokszor már. Mindez három másodperc összesen.

Aztán elhangzik a "a one, a two, a three, a four", megreccsen az
Erlewine Laser, lesújt a dobverő és elszállt minden más, csak a pokoli erő vág agyon. Hihetetlen kontraszt, a szememben a visszavertek és dobhártyámat felpróbáló hang. Ugyanabban a pillanatban el is tűnik az ellentmondás, minden a helyére kerül.

A színpadon Johnny Winter, kezében gitárjával és teljesen függetlenül a látottaktól egyértelmű, hogy a világ egyik legnagyobb muzsikusa ül előttem.

Iszonyú erővel szól az autentikus rákkenróóól. Nem hangos, nem agresszív. Egyszerűen nagyon erős, ellentmondást nem tűrő, elsöprő, vitathatatlan. Olyan, mint amikor 202 cm magas apám öt éves koromban megszorította a kezemet, hogy megvédjen valamitől.

Nos, ez a hang is megvéd.

Amit látunk, és amit hallunk tökéletes ellentmondásban áll egymással, azonban ez csak agyunk hülye, racionális és egyben teljesen alkalmatlan működéséből adódó (neuron)zaj.

Amúgy persze minden a helyén van. Autentikus texas blues szól, egy kiváló bandával.
Ahogy odaállok fényképezni a "fiatalember" elé, homlokon vág a backline erősítőből áradó földöntúli erő. Ezt nem lehet a hangfalakból hallani, ezt két méterről kell érezni. Nemcsak erős hang ez, hanem sok minden más is. A Music Man erősítőből kiömlik az Ő 40 évének története, az austini Six Street hangulata, a rockzene múltja, jelene és jövője, annak teljes szépségében, a jelen pillanat varázsa és még ki tudja, mi minden. Megfoghatatlan, lehengerlő érzés, olyan, amelyet minden nap akar az ember, újra és újra.

Páncélomat rám adták, amely megvéd a világ gyarlóságaitól, amely csak a valódi dolgokat engedi át, az igaztalan, hamis, műanyag dolgok hangtalan puffanással hullanak le rólam. Két méterről süt a pasi aurája. Innentől jó nekem.

Kb. ez történt a Johnny Winter koncert első tizenöt másodpercében, 2008.10.27-én, Budapesten, a Petőfi Csarnokban, a Mafioso Concerts jóvoltából.

Itt abba is lehetne hagyni az írást, mert a többi (ami jön) már nem mond el túl sokat az elkövetkezőkről.

Johnny Winterről korábban írtam itt, de itt is olvasható egy kiváló cikk.

Ahogy elnézem ezt az embert, persze csukott szemmel, pont az ellenkezőjét érzékelem a látottaknak. A görnyedt hát helyébe a karikába hajlott lendület hallható.
Micsoda dolog lett volna ezt az alakot látni mondjuk 1969-70-ben! Nem tehettem és ez örökre hiányozni fog már.

De most itt van és sorban tolja a blues-okat és a rákkenróóóólt. Sodró, erős, beleáll a bugi az ember lábába.

A közönség ül, amit nem is igazán értek. Ha valaki odamenne a színpadhoz bugizni, az ork-ok azonnal leültetik. Ezt tényleg nem értem. Biztosan van ennek is valamilyen sztorija, csak hát nehéz ezt nekem megmagyarázni.

A banda jól nyomja, bizony.

Dobon Tony Beard, a basszer Scott Spray, a másodgitáros szerepét egy-két dal erejéig Paul Nelson tölti be. Jó kis banda.

Sajnos rövid koncert ez. Felcsendül (vazze, itt nem cseng semmi…) a Johnny Guitar, az It’s All Over Now és már vége is. Ez baj.

Nagy-nagy respect ennek az embernek.
Így gondolja ezt az a két tizenéves is, aki kifelé menet a Pecsa melletti trafóház oldaláról menti meg e koncert plakátját. Jó ezt látni. Így tettem anno én is. …és így fog tenni az unokám is.
Nincs is kedvem máshoz már, mint hazamenni és megírni ezt a cikket. Közben megnézek száz videót, meghallgatok számokat és sosem felejtem el a mai estét.
Köszönöm.

Bessenyei László
A szerző a Rákkenróóóól, EOX The Selector blogja oldal szerkesztője. „Főleg zenéről, főleg élőben, főleg saját képekkel. Blues, bluesrock, rock és heavy.”


Tom White és Barátai: Trnava 2008
2008-10-25 | kritika


Tom White és csapata az utolsó, két éve megjelent Get It Right! című lemezük óta stílusváltáson esett át. Műsoruk teljesen átalakult, jelenleg a fiúk rockabilly-t játszanak. Nem mellékesen a banda neve Tom White Harp User-ről Tom White és Barátaira változott.
A zenekart az énekes-szájharmónikás Fehér Tamás 2000-ben alapította. Kezdetben műsorukat country blues, chicago blues és west coast szerzemények feldolgozásai alkották. Első hanganyaguk 2004-ben Big Tits címmel jelent meg, a dalok Szolnokon, néhány óra alatt kerültek rögzítésre. Második lemezük, a Get It Right! megjelenését már komolyabb előmunkálatok előzték meg. Az eredmény egy húzós, tempós számokat tartalmazó korong.
Közben koncert programjukban megjelentek a rockabilly nóták, a tavalyi évben rögzített Tom White And His Rockabilly Friends című demójukat már teljes egészében a „lázadó” zenének szentelték.
Koncertjeiken showszerűen mutatják be az egyik legsikeresebb neo rockabilly banda, a Stray Cats munkásságát, kiegészítve Brian Setzer, Gene Vincent, Carl Perkins és Jerry Lee Lewis nótákkal. Állandó vendégeik a kisebb kluboknak, nagyobb fesztiváloknak, majd valamennyi motoros találkozónak, felléptek a ceglédi Laska Fesztiválon, a Hungaroringen, a Szigeten, a kapolcsi Művészetek Völgye Fesztiválon és a Blues Patika Jamboree-n is. Külföldre, Ausztriába és Szlovákiába is eljutottak, a tavalyi évben a világhírű Trnava-i Dobro Fest-re egyedüli magyar fellépőként kaptak meghívást.
Új anyaguk, a Trnava 2008 című DVD 2008. július 25-én a Trnava Fest-en adott koncertjüket tartalmazza. A DVD-n kilenc nóta található, melyet a helyi TV stáb rögzített. A kép hibátlan, több kamerával került felvételre. Sajnos a hangfelvétel nem sikerült ennyire jól, de ennek ellenére is átjön a zenekarban rejlő erő, dinamizmus és érzés.
Tom külsőségekben is magán hordja a rockabilly szubkultúra stílusjegyeit: pompadour frizura, színes ingek és övcsatok. Mindemellett technikás szájharmonikás és nagyszerű frontember. A gitáros Motyovszki „Motyó” László játéka izgalmas, a ritmusszekció tagjai, a nagybőgős Sárközi-Béni „Zsoccer” Zsolt és a dobos Kiss „Little Tom” Tamás tökéletesen ellátják feladatukat.
A DVD-n extraként megtalálható a Please Don’t Touch videóklipje, valamint fotóalbum is. A fiúk jövő év tavaszára saját szerzeményekből álló album megjelentetését tervezik.

Szerzői kiadás, 2008

Pampalini


20 év blues
2008-10-21 | koncertajánló


Jubileumi Faktor Blues Band koncert
Hódmezővásárhely, Tiszti Klub
2008. október 25. 21 óra


2008. október 25-én tartja a 20. születésnapi koncertjét a Faktor Blues Band. Ez alkalommal számos régi tag is zenélni fog, de a fiúk játszani fognak a most elkészült Menekültek Klubja című CD-jükről is.
1988 őszén találkozott egymással Hódmezővásárhelyen Horváth Attila (Atya) és Béni István (Egér), de akkor még nem lehetett előre látni, hogy ez a páros ilyen sokáig fog együtt dolgozni. Öt dobos, három gitáros, és két szájharmonikás kellett ahhoz, hogy hat évvel ezelőtt kialakuljon a jelenlegi formáció.
Atya és Egér a kezdetektől fogva töretlen lelkesedéssel dolgoznak együtt, mint szerzőpáros, és elhivatottan írták saját dalaikat, ihletet merítve a jelenleg is aktív blues zenészek lelkesedéséből, de a hagyományokat szem előtt tartva. A szövegek sajátos, de mégis ismerős életérzéseket tükröznek, komolyabb vagy könnyedebb köntösben.
1993-ban érett meg az első hanganyag First Faktor címmel. Ekkoriban bejárták az országot, és rengeteg fellépéssel népszerűsítették a saját dalaikat. A legnevesebb fesztiváloktól kezdve, a legeldugottabb blueskocsmákig szinte mindenhol felléptek, legtöbbször zajos sikert aratva. 1996-ban elkészült az Öregedő Blues című album, ez már egy újabb hangzásvilágot tükrözött. A rockos megszólalás kiegészült visszafogottabb blues hangulattal. A 90-es évek vége felé visszaesett az élő blueszene iránti kereslet, így ez a kevesebb fellépés más jellegű formációk felé adott nyitási lehetőséget. A zenekar minden tagja próbálkozott újabb és újabb zenei formációkkal, de eközben a Faktor ugyanúgy megmaradt.
2002-ben új album készült, Blues minden kilométerkőnél címmel. Ekkor állt össze a zenekar jelenlegi formációja:

Béni István - gitár, ének (1988)
Horváth Attila – basszusgitár (1988)
Radics Ferenc – szájharmonika (1996)
Simon Krisztán - dob (2002)

Az új anyaggal párhuzamosan a zenekar uplugged műsorral is készült, sok helyen - főleg kis kocsmákban - így léptek fel. A zenekar egyre érettebb, összeszokottabb lett, és mind zeneileg, mind a koncertrutint illetően sokat fejlődött. Nagyon lendületes, profin megszólaló koncerteket adnak, a saját dalokból álló műsoruk igazi csemege a rock-blues kedvelőinek. A most 20 éves zenekar a Jubileumi koncertre időzítette a Menekültek klubja című album bemutatóját. Sajnos erre a lemezre is 6 évet kellett várni (mint az előzőre), de ez meg fog változni, mivel már készülőben van egy akusztikus hangzású lemezanyag, melynek érdekessége, hogy bendzsó, mandolin és más autentikus hangszerek is szerepet kapnak az albumon. Ebből a mostani lemezen is hallható némi ízelítő.
A Faktor Blues Band bebizonyította, hogy a blues olyan műfaj, ami bárhol megtalálja magának az őt szerető embereket, és igazi értékeket teremt a sok csiricsáré popcsillag között.


Zenével a háborúk ellen
2008-10-20 | hír


A hónap elején a német Ruf Records gondozásában Rich Man’s War: New Blues & Roots Songs Of Peace And Protest címmel tizenkét előadó egy-egy dalát tartalmazó CD jelent meg. A lemezzel a készítői a zene által békésen tiltakoznak a háborúk ellen, egyben válasz azokra a kritikákra is, melyekben azt fogalmazták meg, hogy napjaink blues zenéje semmi komoly tartalommal nem rendelkezik.
A CD-t a Blues Revue szerkesztője, Kenneth Bays állította össze, híres és kevésbé ismert blues zenészek dalaiból.

Számcímek:
1. Bob Brozman - Follow The Money
2. Guitar Shorty - We The People
3. Norman & Nancy Blake - Don't Be Afraid Of The Neo-Cons
4. Matthew Skoller Band - Handful Of People
5. David Evans - Bring The Boys Back Home
6. Candye Kane - Jesus And Mohammed
7. Charlie Wood & The New Memphis Underground - You Don't Really Wanna Know
8. Pat Boyack Band - Mr. Wesola's Lucky Number Dream Book Part II
9. Roy Zimmerman - Chickenhawk
10. Michael Hill - Fear Itself
11. Eddy "The Chief" Clearwater - A Time For Peace
12. Doug MacLeod - Dubb's Talkin Politician Blues


Pampalini


Hobo pécsi előadói estjei
2008-10-17 | koncertajánló


Kulturális sorozatot rendeznek Hobo előadói estjeiből Pécsen, a Művészetek és Irodalom Házában.

Az előadások:
2008. október 25.: Jim Morrison - Amerikai ima
2008. november 21.: Csavargók Tízparancsolata
2008. december 20.: Tom Waits - Rómeó Vérzik
2009. január 24.: Rolling Stones - Adj menedéket!
2009. február 14.: Ifjúsági Ház - Hobo Blues Band (64 éves Hobo)


Regény Berta Zsolttól
2008-10-14 | hír


A Jimi Hendrix Memorial basszusgitárosának, Berta Zsoltnak Jancsiszög című regényét a tervek szerint a Magyar Napló Kiadó fogja megjelentetni. A szerző nyomdai költségek előteremtése érdekében a közelmúltban koncertet adott „A Brigád” néven barátaival, Bornemissza Ádámmal és Szagán Györggyel. Lehetőség van a könyv előjegyzésére, mellyel „egyrészt megóvod magad a csalódástól, hogy elkapkodták előled, másrészt pénzeddel nagymértékben segíted a könyv őszi megjelenését”.
A könyvbe a szerző honlapján beleolvashattok, illetve az előjegyzéssel kapcsolatos információkat is megtaláljátok.
Zsolt tervezi továbbá egy honlap, a Magyar Önéletrajzi Lexikon létrehozását, ahova mindenki feltölthetné önéletrajzát, azt ott szerkeszthetné, továbbírhatná akár élete végéig.

Pampalini


Johnny Winter először Magyarországon
2008-10-11 | koncertajánló


2008. október 27.
Budapest, Petőfi Csarnok

Előzenekar: Little G. Weevil


Johnny Winter személyében az egyik legnagyobb élő fehér blues gitárost köszönthetjük 2008. október 27-én a budapesti Petőfi Csarnok színpadán.
Az albínó muzsikus John Dawson Winter néven 1944. február 23-án látta meg a napvilágot a texasi Beamonth-ban. Édesapja nagy zenerajongó volt, gyakran énekelt a helyi barbershop kvartettben.
Johnny első hangszere egy bendzsó volt, majd zongorázni tanult, de már gyerekkorában is leginkább a gitár foglalkoztatta. A két évvel fiatalabb öccsével, Edgar-ral - aki zongorán és szaxofonon játszott - tizennégy évesen alapította meg az első zenekarát a Johnny And The Jammers-t. Huszonévesen ismert session muzsikussá vált, játszott B.B. King-gel, Walter „Shakey” Horton-nal, Pinetop Perkins-szel és James Cotton-nal. Első kislemeze Texas Guitar Slim néven jelent meg. 1967-ben létrehozta saját trióját Tommy Shannon basszusgitárossal és John Turner dobossal. Bemutatkozásukra a Fillmore East színpadán került sor. Winter-t ekkor már a rockzene legújabb szupersztárjaként reklámozták. Bemutatkozó albuma 1968-ban jelent meg Johnny Winter címmel. Az LP-t a fehér blues egyik alapművének tekinthetjük. Következő sikere a korai felvételeit tartalmazó The Progressive Blues Experiment volt, melyet a Liberty adott ki. Az 1970-ben megjelent Johnny Winter And című albummal rock-os irányt vettek, azonban a szélesebb közönség részére ez a korong tette ismerté Johnny nevét.
A New Musical Express 1974-ben minden idők 100 legjobb rock lemeze közé sorolta az alkotást, és Angliában bekerült a Top 30-ba.
A 70-es évek elején közel másfél évre teljesen eltűnt a rajongók elől, elvonó terápián vett részt, mivel a kábítószer rabjává vált.
1977-ben kezdődött közös munkája gyerekkori példaképével, Muddy Waters-szel. Első közös lemezük a Nothin’ But The Blues címet viselte. Az albumon Muddy Waters zenekarának tagjai szerepeltek, egy dal kivételével (Walkin’ Thru The Park) Johnny Winter darabokat adtak elő. Ezt követően Winter Muddy lemezeinek produceri feladatait látta el, valamint gitárosként nemcsak a lemezeken, hanem a koncerteken is besegített. Ekkor jelentek meg a Hard Again, I’m Ready, Muddy „Mississippi” Waters Live és King Bee című lemezek.
A sikeres időszak ellenére, a nyolcvanas évek elejére lemezszerződés nélkül maradt, mely időszakot 1984-ben az Alligator Records-szal kötött megállapodás szakította meg. A chicagó-i lemezkiadónál három lemezt jelentetett meg, melyek közül a Guitar Slinger és a Serious Business albumokat Grammy-díjra jelölték, de minőségben (a) The Third Degree című korong sem maradt el az előző két kiadványtól.
A kilencvenes években sorra jelennek meg albumai és közreműködik John Lee Hooker Mr. Lucky című lemezén is.
Az új évezred is tartogat sikereket a számára, a 2004-ben megjelent I’m A Bluesman című lemezét Grammy-díjra jelölték, a rákövetkező évben munkásságának elismeréseként – testvérével, Edgar-ral együtt - beválasztották Texas állam „Walk Of Fame” tagjainak sorába.
Nem feledkezhetünk meg a Breakin’ It Up, Breakin’ Down Up album idei Blues Music Awards Historical Album Of The Year címéről sem. A felvétel Muddy Waters Hard Again című albumának koncertkörútján 1977-ben került rögzítésre, Muddy-t vendégként Johnny Winter és a szájharmonikás James Cotton kísérte, de olyan zenészek is közreműködtek, mint Bob Margolin (gitár), Charles Calmese (basszusgitár), Willie ‘Big Eyes’ Smith (dob) és Pinetop Perkins (zongora).
Johnny Winter hazánkba az olaszországi koncertet követően érkezik, a hírek szerint sajnos 45 percnél többet már nem szokott játszani.
Az előzenekar szerepét Little G. Weevil tölti be, akinek az idén tavasszal magánkiadásban megjelent Southern Experience című lemezét jövő év elején az amerikai King Mojo Records is megjelenteti.

Ajánlott albumok:
Johnny Winter
The Progressive Blues Experiment
Nothin’ But The Blues
Guitar Slinger
Serious Business
I’m A Bluesman


Pampalini


Az amerikai zene gyökerei a Repeta Sarokban
2008-10-10 | koncertajánló


Shout & Holler – az amerikai zene gyökerei
2008. október 18.
Budapest, Repeta Sarok


Program:
Zoltan Gluck (flatpick blues és banjo)
Rockin' Chair (akusztikus chicago blues, soul)
Mookie Brando and The Second Cousins (rock 'n' roll, country)
The Last Drops (barn rock …)

Az estet a Rockin’ Chair zenekar tagjai szervezték, a fellépők az amerikai zene gyökereit képviselik. Flatpick blues és banjo műsor indítja az estét, majd blues, country és roadhouse rock'n'roll zenekarok követik egymást.

Fergetges, táncos bulira van kilátás!

Pampalini


Christian Dozzler: The Blues And A Half
2008-10-08 | kritika


Ha korábban Christian Dozzler neve szóba került, akkor a hazai Palermo Boogie Gang neve is beugrott, hiszen mindketten hasonló módon közelítettek a blues-hoz, a repertoárjuk pedig az archaikus country blues-tól, a modern nagyvárosi blues-on át, a louisianai zydeco-ig terjedt.
Azóta a Palermo feloszlott (az utóbbi időben újra együtt zenélnek), míg Christian 2000-ben az Egyesült Államokba költözött és „meghódította” a világot.
Az ausztriai zenész 1958. szeptember 22-én Bécsben született, zenész családban. 5 éves korától klasszikus zongoraleckéket vett, majd 13 éves korában - miután a rádióban boogie-woogie-t hallott - blues-ra és boogie-woogie-ra váltott. 1976-ban megalapította első bandáját, a Backyard Bluesband-et, majd 1981-től hivatásos zenész lett. Ekkor már gitározott és harmonikázott is.
„Két méter Blues” Úr (ezt a becenevet a magassága miatt kapta) 1984-től 1993-ig a Mojo Blues Band meghatározó személyisége volt. Ezekben az években számtalan stílust elsajátított, és sok amerikai blues előadóművésszel zenélt együtt, pl.: Champion Jack Dupree és Magic Slim.
1993 és 2000 között saját csapatával, a Blues Wave-vel dolgozott, stílusuk a Chicago-blues-tól, a boogie-woogie-ig, a rhythm & blues-tól a swamp blues-ig és a zydeco-ig terjedt. Az évek során azonban a zenéjükben egyre meghatározóbb lett a louisianai zene.
2000 májusában az Államokba költözött, majd két éven keresztül Larry Garner-rel, a louisianai blues zenésszel turnézott világszerte.
2003-ban megjelenik az All Alone And Blue CD-je, 2008-ban pedig (a) The Blues And Half korongja lát napvilágot, olyan zenészek közreműködésével, mint Anson Funderburgh, Mike Morgan, Jim Suhler és Hash Brown.
Az Excuse Me Guys című slide gitáros szerzeménnyel indít a korong, amiben Dozzler harmonikázik. De a „Két méter Blues” Úr a lemezen még énekel, zongorázik és Hammond B3-on is játszik.
A Just A Stranger New Orleans-i hatásokat mutat, a Closest Friend egy lassúbb blues Christian Dozzler barrelhouse zongora-, valamint Jim Suhler gitárjátékával.
A Keep On Playing The Blues-ban Hammond B3 (is) szerepel, csakúgy, mint a Three Shades Of Blue-ban.
A You’re My Medicine-ben Otis Spann idéződik meg, míg a C’Mon Joe-t Louis Jordan szelleme lengi körbe.
Már-már kezdeném hiányolni az elmaradhatatlan zydeco nótát, de a korong második felében megjön ez is (If I Could Dance). Az albumot a szívfacsaró Golden Sunday zárja.
Az évek során Christian Dozzler számos díjat kapott, Ausztriában a "Blues Artist Of The Year" és a "Best Blues CD Of The Year" címeket nyerte el, Franciaországban pedig a "Best European Blues Artist" és a "Best European Blues Singer" címekre jelölték.
Ma már leginkább szólistaként lép fel az Atlanti-óceán mindkét partján, és legjobban Hans W. Ewert (német zenei újságíró) szavai jellemzik: „Ez az a blues, amely nem csak mély érzelmeket, hanem hitelességet is tükröz.”

BluesWave-Records, 2008

Turista


Klubnapot tart a Radics Béla Emléktársaság
2008-10-07 | koncertajánló


CLUB ’68 – IM RADICS BÉLA
2008. október 24.
Budapest, József Attila Művelődési Központ


Program:
18 órától: a Radics Béla Emléktársaság ülése

20 órától: folytatódik a népszerű rock-történeti sorozat: II. rész – a magyar blues-rock történetének felejthetetlen pillanatai, „rock-ikonok Pannon földön”

21:30 órától:
Élőzene - Műkedvelők, Tűzkerék xT (A „Királyi madár”-tól a „Szólíts meg vándor!”-ig)

A Radics Béla Emléktársaság legutóbbi taggyűlésén Tárász József lemondott elnöki tisztéről. A jelenlévő tagság szavazatai alapján az új vezetőség a következő személyekből állt fel:
elnök - László András, helyettes – Dr. Molnár György, titkár - Sárkány Ferenc.

Pampalini


Mississippi Delta Blues Fesztivál először hazánkban
2008-10-04 | koncertajánló


I. Mississippi Delta Blues Fesztivál
2008. október 16. 19:00 - Dunaújváros, Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza
2008. október 17. 20:00 - Pécs, Ifjúsági Központ, Ifjúsági Ház


A Blues Patika szervezésében megvalósuló fesztiválok, több mint tíz éve, mindig új koncepcióval terjesztik a blues igéjét, országon innen és azon is túl.

Ebben az évben visszanyúlnak a gyökerekhez, Magyarországon elsőként, kelet-európában is egyedülálló kezdeményezésként indítják útjára a Mississippi Delta Blues Fesztivált. Kiengedik a palackból az ősi blues szellemét, egy egész estén át tartó, vidám és féktelen blues partival.

Delta Blues

A Mississippi Delta vidéke a déli blues őshazája, melynek stílusát olyan nevek fémjelzik, mint az atya Robert Johnson, aki a legenda szerint eladta a lelkét az ördögnek a blues titkaiért cserében a 66-os út (Crossroads 66) kereszteződésében. Ő volt aztán az első, akinek saját szerzeményeit a kor csúcstechnikájának számító fonográf tekercseire rögzítették.

A delta blues alapjai a munkadal, a gospel és a spirituálé. A zene elhagyva a felszentelt falak idealizált környezetét, az utca kövén élő sajátos szlenggel, ritmussal keveredve új, hangszerekkel kiegészült formát öltött. Hangszerei: gitár, banjo, harmonika, jug, mandolin, hegedű, doromb, washboard, fazekak, konzerves dobozok, pléh vödörbe szúrt bot felhúrozva váltotta ki a bőgőt.
A megváltozott muzsika a hétköznapi élet mondanivalóját rikkancsként hirdette. Világgá kiáltotta a szerelmet, a bánatot, a napi politikát kifigurázva a való világ gyarlóságait.

Kezdetekben szórakoztató műfajként terjedt a blues, családi partikon, barbeque korcsmákban, börtönben, borbélyműhelyekben, temetéseken.
A féktelen szórakoztatás fickós előadói gyakran vetélkedtek hangszereiken, heccelő versek segítségével (ez utóbbi Dirty Dozenként ismeretes, és a mai rap alapját képezi).

Program

A rendezvény egész estés igazi blues feelinget ígér a 20-as évek zenéinek és divatjának bemutatásával. A fellépők a hazai delta bluesélet specialistái, a legjobb zenekarok frontemberei közül kerültek ki.

2008. október 16. - Dunaújváros
Besenyei Csaba - harmonika
Crow – ritmus
Csonka Walter – ének
Fekete Jenő – gitár, ének
Frankie Látó - hegedű
Long Tall Sonny – ének, gitár
Oláh Andor- harmonika
Pásztor Jani – gitár
Szabó Tamás – harmonika

2008. október 17. - Pécs
Besenyei Csaba - harmonika
Crow – ritmus
Csonka Walter – ének
Frankie Látó - hegedű
Long Tall Sonny – ének, gitár
Nemes Zoltán – ének, zongora
Oláh Andor - harmonika
Pásztor Jani – gitár
Szabó Tamás – harmonika


Koncertek októberben
2008-09-30 | koncertajánló


Benkő Zsolt & Garda Zsuzsa
2008. október 04. – Budapest, NBTBlues Pub

Blues B.R.Others Show
2008. október 10. – Budapest, Old Man’s Pub

Blues Bell
2008. október 11. - Szeged, Millenniumi Kávézó

Blúz tér 10
2008. október 04. - Tokaj-Hegyalja Szüreti Fesztivál - Furmint Színpad
2008. október 13. – Budapest, Vásárhelyi Pál Kollégium
2008. október 18. - Budapest, Passage Club
2008. október 29. – Budapest, Fehérbot Fesztivál VÁI

Boll Weevil Folk Blues Gang
2008. október 07. – Budapest, Bonyai Étterem

Dr. Valter Blues Társasága
2008. október 04. – Érd, Blues Tanya

Hobo
2008. október 02. – Tudod, hogy nincs bocsánat - Mór, Lamberg-kastély
2008. október 02. - HBB – Budapest, Old Man's Pub
2008. október 07. - Tudod, hogy nincs bocsánat - Budapest, Új Színház
2008. október 09. - Csavargók Tízparancsolata - Esztergom, Féja Géza Művelődési Központ
2008. október 11. - Szolnok-Tiszaliget, Sportcsarnok - Tiszaliget Fesztivál
2008. október 16. – HBB – Budapest, Old Man's Pub
2008. október 17. - Csavargók Tízparancsolata - Debrecen, Csokonai Színház
2008. október 19. - Csavargók Tízparancsolata – Budapest, Új Színház
2008. október 21. - Csavargók Tízparancsolata - Budafoki Művelődési Központ
2008. október 22. - Morrison est - Pécs, Művészetek háza
2008. október 26. – HBB – Budapest, Gödör Klub
2008. október 28. - Csavargók Tízparancsolata – Budapest, Új Színház
2008. október 29. - Csavargók Tízparancsolata - Debrecen, Csokonai Színház
2008. október 30. – HBB – Budapest, Old Man's Pub

Jambalaya
2008. október 02. – Budapest, Café Martinelli
2008. október 03. – Visegrád, Don Vito
2008. október 12. – Budapest, Gödör Klub
2008. október 22. – Budapest, Rekettyés Turistaház
2008. október 25. – Kőszeg, DaRocco Pizzéria
2008. október 31. – Budapest, Szilvüplé

Little G. Weevil
2008. október 11. – Budapest, New Brooklyn Pub
2008. október 12. – Budapest, Szimpla Kert
2008. október 27. – Budapest, Petőfi Csarnok

Little G. Weevil – Billy Gibson
2008. október 03. – Szeged, Ifjúsági Ház
2008. október 05. – Budapest, Szimpla Kert

Little G. Weevil & HUN Army Big Band
2008. október 05. – Budapest, Roosevelt tér - Akadémia
2008. október 09. – Budapest, Európa Hajó

Little G. Weevil & Horváth Misi
2008. október 16. – Vác, TBA
2008. október 17. – Pecel, Blues Cafe
2008. október 24. – Dunakeszi, Part Cafe

Musical Trips
2008. október 10. - Visegrád, Don Vitó

Nemes Zoltán & Horváth Misi
2008. október 23. – Budapest, Szimpla Kert

Pribojszki Mátyás Band
2008. október 01. – Budapest, Szeparé Bisztró
2008. október 03. – Budapest, Syma Csarnok - Hangfoglalás
2008. október 21. – Budapest, Bárka Színház

Rambling Blues Trió
2008. október 22.- Szeged, Millenniumi Kávézó

Rockin’ Chair
2008. október 04. – Foktő, Motoros Jótékonysági Est
2008. október 18. - Budapest, Repeta Sarok - Shout & Holler
2008. október 31. – Érd, Blues Tanya

S-modell
2008. október 09. – Békéscsaba, Zöld Elefánt
2008. október 11. – Zalaegerszeg, Club Grabowsky
2008. október 25. – Budapest, Könyvtár Klub

Sonny & His Wild Cows
2008. október 15.- Budapest, Szeparé Bisztró
2008. október 24. – Budapest, Amigo Bár

Sonny & Horváth Misi
2008. október 20. – Budapest, Szimpla Kert

Tengs-Lengs
2008. október 08. – Budapest, Ráday Kupola
2008. október 24. – Érd, Blues Tanya

Tom White és Barátai
2008. október 04. – Pári Falunap
2008. október 05. – Budapest, Maraton futóverseny
2008. október 11. – Hatvan, Dali IX.Wild Cat Night
2008. október 18. – Cegléd, Dee Jay\'s Pub
2008. október 25. – Budapest, Amigo Bár

Török Ádám és a Mini
2008. október 03. – Tarján, Öreg Favágó
2008. október 04. – Veszprém, Várkert

Török Ádám és a Misi
2008. október 14. – Budapest, Picasso Music Club
2008. október 30. – Dunakeszi, Part Cafe

Vaszoli & Halper
2008. október 07. – Budapest, Picasso Point
2008. október 14. - Budapest, Baccara Pub

Turista


„Az élő, improvizatív zenére szükség van…”
2008-09-27 | beszélgetések


Hazánk egyik leghitelesebb, a ’60-as és ’70-es évek blues-rock, progresszív zenéjét játszó zenekara a Bőrgyári Capriccio. Idén felléptek a Sziget Fesztivál Blues színpadán, november 28-án pedig a budapesti Gödör Klubban megtartandó Blues Patika Fesztiválon a hollandiai Livin' Blues Xperience előtt szerepelnek. Az alábbiakban az alapítótag, gitáros Gazdag Viktort kérdeztem.

Pampalini: A zenekar 2000-ben alakult. Kinek az ötlete volt a banda létrehozása? Kik voltak az alapítótagok?
Gazdag Viktor:
Ha emlékeim nem csalnak hirdetés alapján verbuválódott össze a csapat, jómagam éppen hazaköltöztem Amerikából és egyszerűen zenélni szerettem volna. Ezt mindenképp a csillagok állására foghatjuk, nehéz már elemezni, de nagyon hamar egymásra találtunk.
Az alapítótag dobosunk Szabó Zsolti, és a jelenlegi énekes Zarubay Bence mellett Bányai Gyula basszerozott és Rozgonyi Zoli gitározott.

P.: Az évek alatt több tagcserén estetek át. Kik zenéltek a zenekarban?
G.V.:
A doboknál Tóth Dénes lett az új tag, aki Kőbányán tanult zenélni és édesapja révén már gyerekkora óta megfertőződött a progresszív rockzenével.
Basszeron a szintén Kőbányás Szigeti Gábor után Barabás Atesz lett a végleges tag. Ő a zene mellett igazi ősmagyar kardforgató, sok hagyományőrző rendezvény vendége a hadseregével.
Korábbi programszervezőnk Preszmayer Kata vokálozott és jelenlegi párja Markos Laca billentyűzött még a bandában.

P.: Török Ádám több alkalommal is meghívott benneteket a legendás Bem Rockpartra. Honnét ez a kapcsolat?
G.V.:
Pinyó (Köves Miklós) hosszú ideig gyakorolt a próbatermünkben a Bőrgyárban, így sikerült jó kapcsolatba kerülnünk, a Bem Rockpart mellett közös koncertünk volt Szegeden is, a Jam Pubban és egyéb fesztiválokon is sokszor találkozunk. Talán mondhatom, hogy mi vagyunk, akik tovább tudjuk vinni a 70-es évek hangulatát remélhetően még jó sokáig, és remélhetően ez Ádámnak és a Mininek is tetszik.

P.: Eddig két lemezetek jelent meg. Milyen volt a fogadtatásuk? Tervezitek újabb kiadását?
G.V.:
Jó fogadtatást kaptak, a második Progressive című albumunk tükrözi a jelenlegi irányunkat.
Mivel saját magunk szervezzük a bulikat, jól tudjuk használni demo bemutatkozó anyagként.

P.: A tavalyi paksi Gastroblues Fesztivál után idén egy másik jelentős fesztiválra, a Szigetre kaptatok meghívást. Hogy sikerült a buli? Egyéb emlékezetes fellépés?
G.V.:
Szerencsére van még pár bluesőrült kishazánkban, akik a sanyarú helyzet ellenére nem adják fel, és támogatást is nyújtanak fiatalabb csapatoknak. A Sziget bulit Oláh Andor szájharmónika mogulunknak köszönhetjük, még tavaly Szekszárdon volt egy közös bulink vele és Karen Carroll-al, ezután több alkalommal is, Andor bejuttatott jó helyekre. Ezúton is köszönjük!
A pénteki Sziget Blues színpadot mi indítottuk, nagyon jó hangulatú buli volt, 40 fok és lelkes közönség.
Szívesen emlékszem a Fészek Klubos hajnali bulikra jammaléssel fűszerezve, és a hamisíthatatlan motoros bulik…

P.: Műsorotokkal egyre inkább a progresszívabb irányba mozdultatok. Tervezitek újabb, hasonló stílusú dalok beépítését a repertoárotokba? Esetleg várhatóak saját szerzemények?
G.V.:
Mondhatnám, hogy csak ilyeneket tervezünk, Zeppelin, Grand Funk, stb. Meglátjuk, melyik érik be. Saját számok várhatóak, csak idő kell, hogy kidolgozzuk.

P.: Napjainkban mennyire keresett az a fajta zene, amit ti játszatok?
G.V.:
Nem tudom, ki meri mondani ma, hogy keresett műfaj. Sajnos küzdelmes, szerintem még a nagy öregeknek is. De abban bízom, hogy az élő, improvizatív zenére szükség van, nem csak a lakodalmasra. Nem adjuk fel, de szerencse, hogy nem a gázsiból élünk!

P.: A zenekar jelenleg rendelkezik saját klubbal, ahova az érdeklődők ellátogathatnak?
G.V.:
A tavaly téli klubunk, a Telihold Blues Kocsma engedélyét sajna nem hosszabbították meg, most még nincs meg az új.
Bízom a Fészek Klubban, talán újraindulhat ott a fix klub.
November 28-án már biztosan játszunk a Gödörben megrendezendő Blues Fesztiválon a Living’ Blues előtt, a többi még szervezés alatt.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Pampalini


55 éves a chicagó-i Delmark Records
2008-09-24 | hír


2008. szeptember 26-án Chicagó-ban nagyszabású koncerttel ünnepli az 55. születésnapját, a blues- és jazz lemezek kiadásával foglalkozó Delmark Records.
Az est folyamán fellép Dave Specter,
Lurrie Bell, Jimmy Johnson, Ari Brown, Nicole Mitchell és Corey Wilkes.
A kiadó atyja, Bob Koester először 78-as fordulatszámú lemezeket árusított, főként postai utánvétellel; raktára a kollégiumi szobája volt.
Később egyik barátjával St. Louis-ban (Missouiri) megnyitotta a Blue Note Records Shop-ot, majd a szakítás után a Delmar utcában létrehozta a Delmar Records-ot.
Első jazz lemezét 1953-ban adta ki. A céget 1958-ban Chicagó-ba költöztette, s a rákövetkező évben megvette a Seymour Jazz Mart-ot, majd a kiadó nevét Delmark Records-ra változtatta.
Blues lemezekkel az 1960-as évek elején kezdett el foglalkozni, ezzel segített visszahozni a feledésből Sleepy John Estes-t és Yank Rachel-t.
1963-ban áthelyezte a kiadót és az áruházat a Grand Avenue-ra, majd az utóbbinál is névcsere következett: Jazz Record Mart lett az új elnevezés. Érdekességképpen meg kell említenem, hogy itt dolgozott Bruce Iglauer is, aki később létrehozta az Alligator Records-ot.
Az évek során olyan zenészek munkái jelentek meg a kiadónál, mint az Art Ensemble Of Chicago, Chicago Underground Trio, Ethnic Heritage Ensemble, Sun Ra And The Arkestra, Coleman Hawkins, Luther Allison, Big Time Sarah, Junior Wells, Magic Sam és Otis Rush.

Turista


Dalszöveg(elés) Özsébbel
2008-09-24 | névjegy


Csavarodó képdal

Mikor a Fény a Valóságból szökve,
Utolsó útjára ment,
Hajnalban, a levelek alján
A Szarvasbogár megpihent.
Felszürcsölgette a csengő-bongó
Harmatgömböket,
Miket a Szél megkímélt jóindulatból
És a Nap sem itta még meg.

Csipike mélyen, a bükkfa odvában
Egy könyvet olvasott,
Lőrincz L. László mondta tollba,
Állítólag írni nem tudott.
A Mézes Mackó ’89-ben
Bécsbe és Berlinbe ment,
Az elején nehéz volt, de fordult a kocka,
S később már hattyút is reggelizett.

A Rend erdejében egy csapat rendőr
A sötét tó partján figyel
A Halfarkú Lányra, ki a tó közepében
Beszívva énekel.
Bíztatják egymást, hogy valaki végre
Hozza már ki azt a lányt,
Rangsor szerint végigmenni rajta,
Azután mi is spanglizhatnánk.

A Keserű Holdat felszeletelte
Egy gálruhás, ortodox pap,
Gőgös Gúnár Gedeonnal,
Aki vigyorgott a hóna alatt.
Ribizliszemű vasutasok az égen
Körbejárnak megint,
Késett vonatot vajúdva a Hold helyére,
Kínlódik most mindegyik.

Körmeit rágja Szent Margit, színhely:
A Ferenciek tere,
Gitárra gyűjt titokban, de igazából
Zongorázni szeretne.
János vitéz a lovával éppen
Egy népballadát énekel,
Egy Szamárról szól, akit elzavarnak,
De a béklyóit nem oldják el.

Vértelen ajkán az Alkony hangja
Remegve, suttogva szól,
Ha elhagynak, annak csak egy oka lehet,
Nem szeretnek eléggé olyankor.
Ágak hegyéből a Hajnal bólint
És magában jót nevet,
Majd elkomorodik, mert túl sokszor hallott
Mostanság hasonló közhelyet.

Teát iszik és mellé forró kiflit
Majszol a puszta lét,
Torkán elakadt hajcsomókkal küzd,
Nem rakott rá elég zselét.
Virágot szed a Félszemű Herceg,
Vállain rókaprém,
A szép Remedios meg magával játszik,
Közben egy dalt dúdol könnyedén.

Tejföllel keni leégett hátát
Éjszakánként a Nap,
A Rút Kéményseprő most a pincében alszik,
Egy üres könyvespolc alatt.
Az Esthajnalcsillag a kútból kibámul,
Tükröződik a hollók szemén,
Kik az Időt terelik vizes szárnyaikkal
A hörgő ágyúk felé.

Mikor mindent befednek a Hófehér Lepkék,
S az Álom is fáradtan elsimul,
Piros réteken a Csillagszemű Juhász
Átvág, majd lassan megfordul.
Nézik mereven a törvényhozók,
De nem tűnik fel senkinek,
Hogy az úton, melyen idáig eljött,
Most visszafelé lépeget.

Közelgő, sötét felhők az égen
Fagyott szobrokká sűrűsödnek,
A Vasfogú Farkas tintaceruzával
Egyenként jelölgeti meg őket,
Végül, mikor a színtelen ködben
Feloldódik a látóhatár,
Csend lesz, Fény dereng csak néhány Kuncogás hallik, meleg szellő fújdogál.

Özséb


Díjnyertes fotó Jeanne Carroll-ról
2008-09-23 | hír


Az Afroaid Magyarország Közhasznú Egyesület „A XXI. század Fekete-Afrikája” címmel nyílt fotópályázatot írt ki. A győzteseket 1081 pályázó fotó közül választotta ki a zsűri. A nyertesek közt megtalálható társoldalunk, a MEDIAWAVE 2006-os, Ravazdon megtartott rendezvényén készült Jeanne Carroll kép is. Az alkotás a pannonhalmi Talabér Tamás munkája.
A pályázat célja az volt, hogy felhívják az emberek figyelmét Fekete-Afrika lakóinak életkörülményeire, és megpróbálják megmutatni Fekete-Afrika igazi arcát, amely merőben eltér a köztudatban élő képtől.
A képeket bemutató kiállítás megnyitója szeptember 6-án volt Budapesten, a Gödör Klubban.


Pampalini


Legendás zenészektől búcsúzunk
2008-09-22 | hír


Ismét szomorú híreket kaptunk a blues világából, hiszen újból két halálesetről kell beszámolnunk.

2008. szeptember 20-án, 78 éves korában elhunyt Nappy Brown.
Napoleon Brown Culp 1929. október 12-én született Charlotte-ban (North Carolina). Ifjúkorában gospeleket énekelt, majd az ’50-es évek végén rhythm & blues-ra váltott. 1954-ben szerződést kötött a Savoy Records-szal, majd elkészítette a Don't Be Angry című lemezét, amin több sikerdala is szerepelt (Don't Be Angry, I Cried Like A Baby).
A rivaldafénytől távol eső évtizedek után a ’80-as években ismét felfelé ívelt a karrierje, a csúcsra a 2007-ben készült Long Time Coming-gal érkezett.
Nagyszerű koncertet adott idén a Blues Music Awards díjátadóján, Tunica-ban (Mississippi). Ezt követően hamarosan kórházba szállították, de az egészségét már nem nyerte vissza.

Múlt hét pénteken hunyt el a legendás New Orleans-i dobos, Earl Palmer.
Earl Cyril Palmer 1924-ben született, dobolni a katonaságnál tanult meg, amikor a hadseregben szolgált a II. Világháborúban.
A háború után a Dave Bartholomew Band-ben zenélt, majd együtt játszott Fats Domino-val, Little Richard-dal, Lloyd Price-szal és Smiley Lewis-zel is.
1957-ben Los Angeles-be költözött, ahol az Aladdin Records session dobosa lett. Itt olyan jazz és pop sztárokkal muzsikált együtt, mint Frank Sinatra, Sarah Vaughan és Doris Day.
Earl Palmer-nek jellegzetes stílust sikerült kialakítania, s számtalan világslágerben hozza a rimust, pl.: Little Richard - Keep A-Knockin, Tutti Frutti, Long Tall Sally, Fats Domino - I'm Walkin, Ritchie Valens - La Bamba, Sam Cooke - You Send Me.
Hollywoodi filmzenék felvételén is gyakori résztvevő volt, az ő játékát hallhatjuk többek között a Frédi és Béni epizódok, a Top Gun, az Azok a csodálatos Baker fiúk vagy a Furcsa pár alatt.
Hosszú pályafutása elismeréseként 2000-ben bekerült a rock and roll halhatatlanjai közé.

Turista


Segély Fesztivál és felajánlás Gombai Dórikáért
2008-09-21 | koncertajánló


Szimpla Unplugged Segély Fesztivál Gombai Dórikáért, aki sürgős őssejt kezelésre vár
2008. október 05. 15-től 22h-ig
Budapest, Szimpla Kert (VII. kerület, Kazinczy utca 14.)


Fellépők:
Grúber László
Little G. Weevil & Billy Gibson
Long Tall Sonny Band
Tom White és Barátai
Musical Trips
Nemes Zoli és barátai
Pribojszki Mátyás és barátai
Schmidt Attila

Sztárvendégek:
Török Ádám – fuvola (Mini)
Török Péter – gitár (Mini)
Paróczai Attila - basszusgitár (Mini)
Závodi János – gitár (Piramis)
Gallai Péter – billentyű (Piramis)
Muck Ferenc - szaxofon (RABB, Muck Show, stb.)
Mohai Tamás – gitár (RABB, Faxni, stb.)
Tóth Vera – ének
Kyru – ének (Tea, Kyru Gotta Humble)
Bende Zsolt - gitár (Arnie Somogyi Improvokation)

A nap folyamán a műsorvezető, Bűdi Szilárd a Popdarálóból.

Felajánlás!

Neves zenészek írták alá azt a klasszikus gitárt, amelyet Horváth Misi szájharmonikás ajánlott fel Gombai Dórikának. A hangszer értékesítés alatt áll, amelynek bevétele Dóri őssejtkezelését segíti.

A gitár megvásárolható 100.000 Ft-ért.

Néhány aláírás a sok közül:
Török Ádám, Török Péter, Horváth Misi, Nagy Szabolcs, Roy & Ádám, Sonny, Németh Károly, Mohai Tamás, Muck Ferenc, Závodi János, Köves Miklós, Little G. Weevil, Borsodi László, Felkai Miklós, Fekete Jenő, Tátrai Tibor, Szűcs Antal Gábor, Mező Misi, Fácán, Nemes Zoltán, Dobos András, Pribojszki Mátyás, Kepes Róbert, Hooligans – Endi - Csipa.

Igazi ereklye lesz ez annak, aki a legtöbb pénzt kínálja majd a hangszerért, amellett hogy Dórit is támogatja. A gitár az Eldorado hangszerüzlettől származik.

Egy tatai gyűjtő is felajánlott egy festményt, melyet Görgényi István festőművész készített 1959-ben!
Ezek a képek 2006 októberében tárultak először a nyilvánosság elé a tatabányai Múzeumban, nagy meglepetést keltve azok körében is, akik régen személyesen ismerték az 1973-ban elhunyt, elsősorban tájképek és portrék alkotójaként számon tartott festőt.
Az itt látható festmények addig ismeretlenül, egy pincében rejtőzködtek. Egy gyűjtő - aki akkor még nem volt gyűjtő - figyelt fel a művekre, s megvásárolta a közel négyszáz darabból álló hagyatékot. E hagyatékon belül önálló tematikai egységet képeznek azok az 1956-hoz kötődő festmények, melyeket most a Szatmári Múzeum mutat be.

A kép megvásárolható 200.000 Ft-ért.

A Segély Fesztiválon belépőt nem szednek a szervezők, de hangsúlyt fektetnek a kislány megsegítésére, és a tombolán befojt összeget is átadják számára!

Elérhetőség: Horváth Misi 06 20 915 5126
Gombai Dórika részére nyitott Lábatlan Közösségi Céljaiért Alapítvány számlaszáma: 11740092-20004752-00000000 (A megjegyzés rovatba be kell írni: „Gombai Dórika gyógykezelésére”)
http://gombaidori.extra.hu