Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Régóta blues van - dalszövegek Vas Zolitól
2009-11-14 | névjegy


Durva világ, durva élet
 
Lépek az utcán merengve,
Ujjak nyúlnak a zsebembe.
Cipőmből eltűnt a zokni,
Nem könnyű, de meg kell szokni.
 
Drinkbár előtt elidőznék,
Keresztapu mögül őr néz.
Remélem, már elég fáradt,
S nem ereszt belém egy tárat.
 
Durva világ, durva élet,
Mitől tudsz oly édes lenni, mint a méreg?
Durva világ, durva élet,
Senki mással nem cserélek.
 
Vörösen száll le az alkony,
Volvót kötnek el a sarkon.
Lány kérdi, hogy nincs-e kedvem.
Mit is kéne most felelnem?
 
Hazamegyek, megy a tévé,
Minden hatalom a képé.
Van képük a gengsztereknek,
Mosolyogva integetnek.
 
Durva világ, durva élet...
 
Este van már, késő este,
Sötétség ül Budapestre.
Ablak alatt megy az üzlet,
Pilláim elnehezülnek.
 
Álmomban az utcát járom,
Géppisztoly lóg minden vállon.
Néha jön a jard, hogy szétüt,
Akkor ezt is megbeszéltük.
 
Durva világ, durva élet...

Vas Zoli


„… tekerjétek fel a hangerőt!”
2009-11-13 | beszélgetések


Karen Carroll, a Chicagóban született, jelenleg Németországban élő blues díva és zenekara, a magyar és szlovák nemzetiségű zenészek alkotta Mississippi Grave Diggers 2009 nyarán adott egyik koncertje rögzítésre került. Az est hanganyaga CD-n, Evolution Revolution címmel jelenik meg, mely bemutatójára a XII. Blues Patika Jamboree keretein belül kerül sor. Ennek apropóján válaszolt a kérdéseimre a hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő énekesnő.

hoati: Édesanyád - annak ellenére, hogy nemcsak ő, hanem keresztszüleid, Bonnie Lee és George Freeman is zenészek - óvott a zeneipartól. Mit gondolsz miért féltett?
Karen Carroll:
Azoktól a nehézségektől féltett, amikkel szembe kell nézni, ha az ember ezt a pályát választja. Nem akarta, hogy megsérüljek, mivel nőként nagyon nehéz érvényesülni ebben a szakmában.

h.: Zenei karrieredet 14 évesen kezdted, éppen az ő zenekarában. Az eltel évek során mennyire volt jellemző, hogy közösen szerepeltetek? Valamiféle többletet adnak ezek a fellépések?
K.C.:
Édesanyámnak köszönhetem, hogy megtanultam és megszerettem a bluest. A mai napig örülök minden alkalomnak, mikor együtt állhatunk színpadra. Már Magyarországon is volt alkalmunk együtt fellépni. Minden fellépés nagyon fontos, boldog vagyok, ha úgy érzem, hogy a közönséget sikerül megérinteni a zenével.

h.: Szülővárosodban, Chicagóban számtalan „sztárral” zenéltél, később mégis Európába, Németországba költöztél. Mi végett döntöttél így?
K.C.:
Talán az az oka, hogy elegem lett az ottani kötöttségekből. Ha valamilyen stílusba egyszer besorolnak, szinte lehetetlen váltani. Nem engedték, hogy másként énekeljek, mint ahogyan elvárták. Egy idő után sikítani tudtam volna az egésztől. Elegem lett és ez rányomta a bélyegét az életmódomra. Klubozás, éjszakázás, drogok... mindez talán egy „könnyű” élet látszatát keltheti, de valójában közel sem az.

h.: Az öreg kontinensen könnyen megtaláltad a helyed? Sikerült hamar zenésztársakra lelned?
K.C.:
Igen. Európai turnéim során rengeteg ismerőst szereztem, és mikor úgy alakult, hogy letelepszem, sokan jó barátokká és zenésztársakká lettek. Segítettek és mellettem álltak.

h.: Mik az amerikai és az európai blues élet főbb különbségei?
K.C.:
Alapjában véve nincsen különbség. A blues az életről szól. Nincsen a földön ember, aki ne érezte volna még a „bluest”. Mindannyian emberek vagyunk, így hát mi lehet a különbség? OK, talán azt mondhatom, hogy az Európaiak kissé visszafogottabbak, az amerikai közönség üvölt és énekel a koncertek alatt, kommunikál a zenészekkel, az európai inkább csak hallgatja.

h.: Meglehetősen kevés lemez jelent meg a pályafutásod során. Hogy látod, mi volt ennek az oka?
K.C.:
A pénz.

h.: A XII. Blues Patika Jamboree-ra jelenik meg első közös lemezetek állandó zenekaroddal a Mississippi Grave Diggers-el. Bemutatnád az albumot néhány szóval?
K.C.:
A lemezt egy budapesti koncert alkalmával, Michael Jackson halálának másnapján vettük fel, ami egyben a fiam születésnapjának dátuma is. Nagyon szomorú voltam, de a zenekarom átsegített ezen. Ez a közös munkánk igazi varázsa, és ez a lemezen is hallható: blues és mojo.

h.: Közös tervek a jövőre nézve? Mit gondolsz, az amerikai közönségnek tetszene a zenekar?
K.C.:
Szeretnénk minél többet turnézni.
Biztos vagyok benne, hogy az amerikai közönség szeretné! A srácok a blues fejlődését képviselik, fiatalok, őszinték, megismerik és közvetítik a tradíciókat, de fel is rázzák kicsit... hát ez az, amiről minden szól.

h.: Üzensz valamit a magyarországi rajongóidnak?
K.C.:
Köszönöm, igen. Meg szeretném köszönni a sok elfogadást és jó érzést, amit tőlük kaptam, remélem, hogy ebben Ők is osztozni tudnak egymással, egyszóval: köszi, hogy hallgatjátok a zenét, és tekerjétek fel a hangerőt!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg. Köszönöm a segítséget a Jamboree Produkciós Iroda munkatársainak.

hoati


Évfordulós CD a Tűzkerék xT-től
2009-11-11 | hír


Novemberben, péntek 13-án jelenik meg az esztergomi Tűzkerék xT maxi CD-je, amely több aktuális évfordulónak állít emléket. 40 éve sorsfordító, történelmi léptékű események zajlottak le a világban.
1969. július 21-én greenwich-i idő szerint 3 óra 56 perckor Neil Armstrong amerikai asztronauta a Holdra lépett.
1969. augusztus 15-én kezdődött meg a Woodstock Music and Art Fair néven a korszakalkotó jelentőségű fesztivál. A háromnapos rendezvényre a New York állambeli Bethelben került sor Max Yasgur farmján, ahol több mint 400.000 ember, többnyire jegy nélkül, élvezte a muzsikát és az egyéb kiegészítőket. A fellépők sorát lehetetlen lenne felsorolni, néhány név a színpad hősei közül: Jimi Hendrix, Janis Joplin, Canned Heat, Grateful Dead.
A Tűzkerék xT legénysége – Anda Bálint (ének, gitár), Geletey György (dob), Tóth Tamás Béla (basszusgitár) – e jeles évfordulók tiszteletére feldolgozta a legendás Taurus együttes (Radics Béla szupergroupja!) egyetlen autentikus kislemezének dalait: a Zöld csillag és a Szólíts meg, vándor című nóták vadiúj hangszerelésben, szuperszonikus intenzitással szólalnak meg e reprezentatív, korlátozott példányszámban megjelenő hanghordozón.
A maxi CD egyben ízelítőt is ad a most készülő új Tűzkerék xT album hangzásvilágából, amely reménység szerint 2010 tavaszán Vedd el! címmel kerül a boltokba.
Addig is mindenkit szeretettel vár a zenekar november 13-án a lemezbemutatóra, amely Budapesten a József Attila Művelődési Központban, a Club ’68 keretében kerül megrendezésre. Az est díszvendége a népszerű zenész, Póka Egon basszusgitáros, Radics Béla egykori zenésztársa lesz.
A CD megjelenését támogatta László András és a Radics Béla R.B. Emléktársaság, ezzel a kiadvánnyal is ünnepelve, hogy 10 évvel ezelőtt, éppen novemberben alakult meg az egyesület!
További információk a zenekarról: www.tuzkerekxt.hu, valamint 20 373 7320 (Nagy Anita).


Blues Patika Jamboree a Gödör Klubban
2009-11-09 | koncertajánló


XII. Blues Patika Jamboree
Budapest, Gödör Klub
2009. november 27.


A fesztivál idén is a Gödör Klub és a Blues Patika Alapítvány összefogásának köszönhetően valósul meg. A rendezvény koncepciója ebben az évben is nyitás a közönség felé, a blues széles körben való népszerűsítése egy szakmai workshop keretén belül, hazai és külföldi szakemberek, valamint szervezők meghívásával. Célja, hogy mindazok, akik szeretik a bluest, egyáltalán a minőségi élőzenét, egy emlékezetes estének lehessenek szem- és fültanúi.
Az igazi fekete blues kortárs képviselőjeként, a házigazda zenekar, a Mississippi Grave Diggers és Karen Carroll, a „Fekete Boszorka”, chicagói blues díva mutatja meg azt, hogy milyen a mojo fekete varázsa.
Sztárvendégünk, Mungo Jerry igazi világsztár és a blues korai hőskorszakának slágergyárosa. A ’70-es és a ’80-as években nem múlt el úgy nap, hogy ne szólt volna a banda valamelyik szerzeménye a szekrény méretű Orion rádióinkból. A zenekar, egy-egy Youtube-on található felvételét pedig már többen nézték meg, mint Magyarország összlakossága.
Az éjszakai órákban, Mungo Jerry napfényes hangulata után a keményebb hangzást kedvelő közönség éhes fülei sem maradnak kielégítetlenül. November 27-én Jimi Hendrix születésnapját ünnepelve sessiont hirdettek a magyarországi Hendrix fanatikusok között, akik egyébként világszínvonalra fejlesztették mániájukat! Emellett külhonból is várnak egy-két gitárnyúzót. A session házigazda zenekara Petendi Tamás és bandája. A vendégzenészek illusztris névsora (Szagán György, Halper László, Fekete Jenő, Superman, Johnnie Shepperd (SK), Gyo CC Kretz (NL)) fergeteges hangulatot ígér.
Mindemellett két különböző karakterű hazai zenekart láthatunk és hallhatunk. Az idén 20 éves Ölveti Blues Band lemezbemutató koncertje indítja a fesztivált, a boogie woogie bárzongoristák, a Blues Juice tagjai pedig mulatni beszélgetve szerető vendégeket szórakoztatják este 8 órától.
Átadásra kerül a IV. Blues Patika Életműdíj, melyet 2006-ban David „Honeyboy” Edwards (USA), Hobo, Nemes Nagy Péter, 2007-ben Sharrie Williams (USA), Deák Bill Gyula, Tátrai Tibor, 2008-ban Jeanne Carroll (USA) és Póka Egon vehettek át.
Az Életműdíj jelöltjei 2009-ben: Tóth János Rudolf, Török Ádám, Vas Zoltán és Szomjas György.
A jelöltekre Ön is szavazhat a Blues Patika Alapítvány oldalán.

Kávézó:
19:00 - 20:00: Ölveti Blues Band – Te és én lemezbemutató koncert

Akvárium:
20:00 - 21:30: Karen Carroll & The Mississippi Grave Diggers - Evolution Revolution lemezbemutató koncert
21.30 – 21.40: IV. Bluespatika Életműdíj kiosztó
21.40 – 23.10: Mungo Jerry Band
23.30-tól: Jimi Hendrix session (házigazda zenekar Petendi Tamás és bandája, vendégek: Szagán György, Halper László, Fekete Jenő, Superman, Johnnie Shepperd (SK), Gyo CC Kretz (NL))

Előadó:
20.00-tól – Blues Juice (Bacsa Gyula és Dániel Balázs) - bárzongoristák


Quintus McCormick Blues Band: Hey Jodie!
2009-11-08 | kritika


Ugye nektek sem csengett ismerősen eddig Quintus McCormick neve? Pedig a chicagói székhelyű művész – kinek idén jelent meg az első lemeze Hey Jodie! címmel – olyan zenészek mellett szerzett elismerést, olyan nagyszerű előadókkal járta be a világot, mint James Cotton, Otis Clay, A.C. Reed vagy Lefty Dizz.
A dalszerzőként, gitárosként és énekesként is remeket alkotó bluesman Detroitban született, majd a szelek városába költözött. Itt irányult a figyelme a blues zene felé (a szülővárosában rockot és funkot játszott), itt tanulta meg a blues gitározást, s itt bíztatta Buddy Guy és James Cotton arra, hogy alakítsa meg saját bandáját. 1994-ben hozta létre a Quintus McCormick Blues Band-et, majd szívesen foglalkoztatott, felkapott zenésze lett Chicago éjszakai klubjainak (Kingston Mines, Buddy Guy’s Legends, Blues On Halsted, House Of Blues, Blue Chicago) és fesztiváljainak.
A Delmark Records immár 56 éve következetesen készít felvételeket blues és jazz zenészekkel, így nem csoda, hogy a városban működő muzsikus is a horgukra akadt.
A lemezcímben szereplő Jodie nem egyszerűen egy nevet jelöl, hanem a szlengben a hátsó ajtón a nődhöz beosonó fickóra szolgáló kifejezés is.
Quintus zenéje őszinte, ha a stílusát próbáljuk behatárolni, akkor a blues,  az r&b és a soul zene környékén tapogatózunk jó irányban. Gitárjátékában érezhető Albert King hatása, énekében helyenként visszaköszön korábbi munkaadója, Otis Clay.
A dalok alapvetően tempósak, de felfedezhető néhány számban (Hey Jodie! (Take Good Care Of My Baby), I'm Alright Now, Let The Good Times Roll) populáris hangvétel is.
Hm, jó kis kevercs, ha figyelembe vesszük, hogy közben nem távolodnak el a chicago blues hagyományaitól sem.

Delmark Records, 2009

Turista


Gwyn Ashton Révkomáromban koncertezik
2009-11-06 | koncertajánló


November végén a Pure Music szervezésében Csehországban és Szlovákiában koncertezik Gwyn Ashton. A turné során november 26-án fellép a felvidéki, főleg magyarok lakta Révkomáromban is, ahol a többi helyszínhez hasonlóan az új lemezének, a Two-Man Blues Army-nak a dalait mutatja be. A gitáros-énekes zenésztársa a Petra Börnerova Band tagjaként hazánkban is ismert dobos, Tomás „Bobek” Bobrovniczky lesz.
Gwyn Ashton 1961-ben Wales-en született, majd a családja a ’60-as évek közepén kivándorolt Ausztráliába. Gitározni 1972-ben kezdett, ausztráliai zenészek és zenekarok inspirálták, majd felfedezte Chuck Berry, Buddy Holly, Jimi Hendrix, Rory Gallagher, Johnny Winter és Buddy Guy zenéjét.
Első profi zenekarát barátaival tinédzserként alakította, blues klubokban és bárokban léptek fel. 1983-ban Sydney-be költözött ahol a saját triója mellett Stevie Wright zenekarában zenélt. Nem sokkal ezután az ír gitáros legenda Rory Gallagher előtt játszott, akinek stílusa nagy hatással volt rá.
Mielőtt jelenlegi lakhelyére, Angliába költözött volna, több évig Melbourne-ben élt – ezekben az években Mick Fleetwood, Johnny Winter, B.B. King, az AC/DC és a Whitesnake társaságában turnézott Európa és Amerika-szerte.
Gwyn Ashtont a francia Guitar Parts Magazine 2001-ben az év legjobb gitárosainak rangsorában Jeff Beck és Gary Moore után a harmadik helyre választotta.

hoati


Bena & Ptaszek: V Kriminále
2009-11-04 | kritika


A szlovák Lubos Bena és a cseh Matej Ptaszek 2008 őszén a mirovi börtön rácsai mögött találta magát. Nem a börtönbüntetésüket kezdték el azonban letölteni, hanem koncertet adtak, melyet rögzített a Studio Indies Records a fellépés valódi légkörét megőrzendő.
A CD-n hallható dalok többségét olyan afroamerikai zenészek szerezték, akik Amerikában délen börtönbüntetésüket kemény testi munkával töltötték vagy a gyapotültetvényeken robotoltak a rabszolgatartás idején. A képzeletbeli kör bezárult, amikor a dalok szó szerint visszatértek oda, ahol születtek – a blues gyökereihez, ahol Bena és Ptaszek spontán közös záró zenélésbe kezdett a Work Therapy börtön együttessel.
A
Bluesman Of The Year címmel kétszer kitüntetett Bena az autentikus blues zene elsajátításáért egészen Mississippi, Arkansas és Tennessee államokba zarándokolt, míg Ptaszek az előadásmódjára jellemző falzettes énekhangot egy régi fonográf réz tölcsérbe énekelve teszi még érdekesebbé.
A Vakrepülés, azaz a Blindfold Test az amerikai Down Beat magazin által elindított zenehallgatási próba, illetve játék – jó néhány embert meglehetne tréfálni a duó lemezének meghallgattatásával, mivel rá nem jönnének a muzsikusok nemzetiségére.

Indies Happy Trails Records, 2009

hoati


A 10 legjobb elektromos élő blues album
2009-11-02 | hír


Október elején a Gibson.com internetes oldal összeállított egy listát, ahol a 10 legjobb elektromos élő blues albumot rangsorolta.
A lista első három helyén szereplő felvétel mindegyike a hatvanas években készült, az első helyen Muddy Waters At Newport lemeze végzett.
Muddy Waters jelentősége a blues zene társadalmi igényeknek megfelelő átalakításában rejlik. Az addig csak akusztikus hangszereken megszólaló zenét elektromos gitáron kezdte el játszani, s felvételeket is így készített. A zenész élete során emblematikus figurává vált, hisz nemcsak a blues jelképe lett, hanem Ő szimbolizálta az afroamerikai kultúrának az amerikai társadalom általi elfogadását is.
Csak két fehér blues zenész albuma került fel a listára, az egyik Johnny Winterré, akit Waters fogadott fiának tekintett. Őt az érdeklődők november végén élőben is láthatják Budapesten.
Külön érdekesség, hogy az összeállításon az Alligator Records három kiadványa is szerepel.

   

1. Muddy Waters: At Newport
2. B.B. King: Live At The Regal
3. John Lee Hooker: Live At The Café Au Go-Go
4. Albert Collins: Frozen Alive!
5. Johnny Winter: Live - Johnny Winter And
6. Buddy Guy: Live – The Real Deal
7. Son Seals: Spontaneous Combustion
8. Howlin’ Wolf: Live And Cookin’ At Alice’s Revisited
9. Freddie King: Live At The Electric Ballroom
10. Lonnie Mack: Attack Of The Killer V

Turista


Koncertek novemberben
2009-10-31 | koncertajánló


Ági & PMD Blues Band
2009. november 13. – Pécs, Makári Blues Kocsma
2009. november 27. – Pécs, Makári Blues Kocsma

Blues B.R.Others Show
2009. november 21. – Budapest, Old Man’s Music Pub

Blues Bell
2009. november 28. – Szeged, Millenniumi Kávézó

The BLUESBERRY Band
2009. november 14. – Veszprém, Cornwall Pub & Restaurant

Borsodi Blue
2009. november 18. - Szeged, Millenniumi Kávézó
2009. november 20. - Budapest, Zeg-Zug Gyermekház

Bőrgyári Capriccio
2009. november 13. – Budapest, Fészek Klub

Colombre Band
2009. november 13. – Sárvár, Nádasdy vár
2009. november 14. – Győr, Múzeumok éjszakája
2009. november 20. – Budapest, Rockrandevú
2009. november 27. – Szeged, Jazz Kocsma
2009. november 28. – Szentendre, Café Rodin

Deák Bill Gyula Band
2009. november 04. – Győr, Bridge Klub
2009. november 07. – Dunaföldvár, Hoffmann Kávézó
2009. november 13. – Pécs, Toxic Music Club
2009. november 14. - Neszmély
2009. november 20. – Budapest, Papp László Sportaréna – Életmű koncert
2009. november 27. – Budapest, Josefina Blues Bell
2009. november 28. – Gyál, Arany János Közösségi Ház és Városi Könyvtár

Dr. Valter Blues Társasága
2009. november 06. – Debrecen, Folkmásfélnap
2009. november 14. – Derecske, Derecskei Művelődési Központ
2009. november 21. – Fehérgyarmat, Metró Klub

Ferenczi György és a Rackajam
2009. november 02. – Budapest, Szimpla Kert

Hobo
2009. november 04. – Marosvásárhely - Circus Hungaricus
2009. november 06. – Budapest, Kőbányai Gyermek és Ifjúsági Szabadidő Központ - Csavargók tízparancsolata
2009. november 13. – Albertirsa, Móra Ferenc Művelődési Ház – Az akasztottak balladája
2009. november 14. – Budapest, Művészetek Palotája – József Attila: Tanítások
2009. november 17. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2009. november 24. – Nagymegyer – Tudod, hogy nincs bocsánat
2009. november 25. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2009. november 27. – Beregszász - Circus Hungaricus
2009. november 28. – Nagyvárad - József Attila est
2009. november 29. – Nagyvárad - Csavargók tízparancsolata
2009. november 30. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus

Jambalaya
2009. november 19. – Békéscsaba, Elefánt Söröző

Jimi Hendrix Memorial Band
2009. november 14. - Budapest, Big Bike Pub - előzenekar: Radics Béla Emlékzenekar

Nemes Zoli & Horváth Misi
2009. november 04. - Budapest, Szimpla Kávézó
2009. november 18. - Budapest, Szimpla Kávézó
2009. november 29. – Budapest, Alcatraz Music Club

Ölveti Blues Band
2009. november 27. – Budapest, Gödör Klub

Özséb & Bornemissza Ádám
2009. november 20. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Özséb & VasZoli
2009. november 21. – Budapest, City Pub

Rambling Blues Trió
2009. november 06. – Szolnok, Made In Café Music Club
2009. november 11. - Szeged, Millenniumi Kávézó

Ripoff Raskolnikov Allstars
2009. november 03. – Budapest, Gödör Klub
2009. november 05. – Szentendre, Új Művész Kávézó

Sonny & The Wild Cows
2009. november 06. – Budapest, Amigo Bár

Sonny & Horváth Misi
2009. november 24. – Budapest, Szimpla Kert

Takáts Tamás Blues Band
2009. november 06. – Budapest, Josefina Blues Bell
2009. november 15. - Győr
2009. november 19. – Budapest, Old Man’s Music Pub
2009. november 22. - Nagyvárad

Tengs-Lengs
2009. november 06. - Érd, Blues Tanya
2009. november 07. - Dunabogdány, Forgó Söröző
2009. november 14. – Budapest, Ráday Kupola – 25 éves jubileumi koncert

Tom White és Barátai
2009. november 06. – Szekszárd, Húsvasaló Vendéglő, Pub és Fogadó
2009. november 07. – Paks, Gastro Blues Club
2009. november 13. – Pécs, Klub 74
2009. november 21. – Kecskemét, Messzi István Sportcsarnok

Török Ádám és a Mini
2009. november 03. – Budapest, Szimpla Kert
2009. november 05. - Békéscsaba, Elefánt Söröző
2009. november 06. - Várpalota, Kastélydomb - Kávéház étterem
2009. november 08. – Budapest, Budavári Művelődési Ház
2009. november 12. – Budapest, Alcatraz Music Club
2009. november 21. - Budapest, Budavári Művelődési Ház

Török Ádám és a Misi
2009. november 18. – Budapest, Lámpás Kávézó

Tűzkerék xT
2009. november 7. - Visegrád, Teazoo
2009. november 13. - Budapest, József Attila Művelődési Központ - CLUB '68

VasZoli Nemulass Bistro
2009. november 12. - Budapest, Zöld Macska Diákpince

Turista


Régóta blues van - dalszövegek Vas Zolitól
2009-10-29 | névjegy


Córesz rag
 
Ha szikkadt kenyered megszeged,
És a bicska levágja a fél kezed,
És közbe' kiszúrod a fél szemed,
Ez ne szegje még a kedvedet,
 
Mert aztán jön csak a ráadás,
Az igazi jó kis szórakozás,
A vidám hétvégi kilakoltatás.
 
De előbb még jönnek a foglalók,
Az áramot, vizet kikapcsolók,
És elvisznek mindent csendesen,
Ha nincs lebetonozva rendesen.
 
Amihez kedved szottyan, azt teszed,
Hisz most már szabad az életed,
Hát ne szegje senki-semmi a kedvedet.

Vas Zoli


Victor Wainwright And The WildRoots: Beale Street To The Bayou
2009-10-26 | kritika


A Georgia állambeli Savannah-ból származó Victor Wainwright és a basszusgitáros, zeneszerző, producer Stephen Dees hat évvel ezelőtt a floridai Ormond Beachen találkozott, ahol mindketten egy segélykoncerten léptek fel. Mindkettőjükre nagy hatással volt a másik játéka, és miután kiderült, hogy mindegyikük imádja a korai, ’50-es és ’60-as évekbeli r&b-t és rock 'n' rollt – mint B.B. King, Ray Charles, James Brown, Otis Redding, Muddy Waters, Jerry Lee Lewis és Little Richard – egyeztettek a közös munka lehetőségéről. Dees elvállalta, hogy producere és társszerzője lesz a későbbiekben Wainwright 2005-ös debütáló albumaként napvilágot látó Piana From Savannah lemeznek. Az album sikeresnek bizonyult, ezért úgy döntöttek, hogy a közös zenélést Victor Wainwright And The WildRoots néven tovább folytatják - ennek eredménye a formáció bemutatkozó, Beale Street To The Bayou című CD-je.
A húszas éveiben járó Victor Wainwright rekedt hangú énekes, dinamikus előadó, erőteljes blues és roots rock zenét hoz létre saját egyedi boogie zongora stílusával.
Stephen Dees mellet a WildRoots további tagjai: a blues-rock gitáros Greg Gumpel és a dobos Brian Kelly, de számtalan vendégzenész is megfordult a stúdióban a lemezfelvétel során.
A fiúk menedzsmentje semmit sem bíz a véletlenre, hisz a CD-ből 800 példány került szétküldésre amerikai és nemzetközi rádióállomások, publicisták részére. Mivel a lemez nem vegytiszta blues zenét tartalmaz, így látókör szélesítésre ideális választás.

WildRoots Records, 2009

hoati


25 éves a Tengs-Lengs zenekar
2009-10-23 | koncertajánló


Szinte hihetetlen, a Tengs-Lengs 25 éve ott van a szeren, bár a hajuk megritkult, megőszült, de ugyanazt a feelinget tudják nyújtani, mint évtizedekkel ezelőtt. A törzshelyük a legendás Kassák Klub, a Józsefvárosi Ifjúsági Klub, majd a Fővárosi Művelődési Ház volt. Egy pár évig a Szabó Pál Művelődési Házban kluboztak, a közönségük oda is követte őket. Bejárták az országot, egyetemi klubokat, blues kocsmákat és fesztiválokat. Több generációt szolgáltak ki, ma már tizenévesek azok gyerekei, akik a Lengs bulin jöttek össze. Olyan különlegességnek számítottak, hogy minden szombaton teltház előtt játszottak, a közönségük zömét nem csak a budapestiek adták, rendszeresen felutaztak a rajongók Győrből, Miskolcról és Székesfehérvárról. Nem egy, ma már „nagy név” a koncertjükön kapott ihletet a zenei pályához.
Készítettek több klippet, mára nem csak a feldolgozásokat játsszák, kiadtak két CD-t saját dalaikkal, a koncerteken ezeket a közönség ugyanúgy szereti.
A 25 éves jubileumi koncert 2009. november 14-én, Budapesten a Ráday Kupolában lesz megtartva, hamisítatlan Lengs-es hangulatban. A zenekar ide várja valamennyi régi és új rajongóját.

A zenekar tagjai:
Turós György – gitár, ének
Kamarás Zoltán – basszusgitár, ének
Szepesi Tamás – dob

Népszerűségüket bemutatandó csatolunk egy, a lemezbemutató előtt a zenekar részére küldött rajongói e-mailt.

„Drága, egyetlen Tengs-Lengs!

Egy 67-es, „vén” hülye vagyok. Az asszonnyal a Ti bulitokon jöttünk össze 1991-ben (ha jól emléxem), pedig ott sem voltam, de jól oda szerveztem Őt az FMH-ba. Mégis ez döntő volt, Ő is állítja. Aztán a Rolling Stones Klubban tulajdonképpen elvett férjül, semmi esélyem nem volt.
A szombati bulin ott leszünk remélem, mert azóta sem jutottam el koncertetekre. 91 előtt rendszeresen jártam a bulitokra csapatosan, és állíthatom, hogy azóta szinte havi téma, hogy milyen jó volt. Kicsit büdös, kicsit koszos, kicsit lepattant, kicsit szocializálódatlan, de a mienk volt, ha megengeditek, hogy kisajátítsam a nézőknek az alkotásotokat. De ezt Ti tettétek értük, értünk, még akkor is, ha ezt Ti észre sem vettétek.
Intelligens embereknek tartalak Titeket, ezt sok minden igazolja, de ne járjuk körül, felesleges. De ennek ellenére szerintem (akkoriban legalább is) fogalmatok sem volt, mit adtok nekünk. Nem is baj, mert működött, így volt életszerű, természetes és hatásos. Persze tudtátok, hogy ezek a srácok zabálják a zenéteket, és kell nekik a „szolgáltatásotok”, de én nem erre gondolok. Mi sem tudtuk, mit kapunk. Ez sokkal később derült ki.
Én egy családot kaptam, ami baromi jól működik, van két fiam, és az asszonnyal még mindig jó barátok vagyunk. Igen, barátok, pedig a feleségem, és együtt élünk. Nektek kell magyaráznom, mi a barát? De hülye vagyok! Ti úgy érzem, nagyon is tudjátok, mit jelent a „Barát” szó, hiszen nem menne a zenekar csak üzleti alapokon már régen.

Nagyon sok sikert és örömöt kívánok Nektek még a rock & roll él!

Tisztelettel, ...”


Megjelent Hobo szólólemeze
2009-10-19 | hír


Kifakult madárijesztő áll a vihar előtti csendben egy kiégett, tönkretett, fejét leszegő napraforgótáblában. A háttérben fakó cirkuszi sátor, az ajtaja nyitva, de azt nem lehet tudni, hogy előadás előtt vagy után vagyunk. Csak sejteni lehet a sátorcsíkok színeit: piros-fehér-zöld. Tehát: ez a Circus Hungaricus társulata. Vagyis mi vagyunk.

Hobo elkészítette pályafutása eddigi legjobb és egyik legfontosabb lemezét. A Circus Hungaricus Hobo 2009-es szólóalbuma, koncept-lemez és a szerkezetét tekintve keretes: az első dal a Circus Europa, az utolsó a Circus Hungaricus, ez megadja az irányt, honnan merre tartunk.
A lemez szövegei három fő gondolati kör köré csoportosulnak: egyrészt generációs önvizsgálat, másrészt egy mély társadalompolitikai elemzés, harmadrészt a staféta-átadás, tudás és tapasztalat-áthagyományozás problematikája és gondolati köre.
Ebben a politikai érdekek és gyűlölet mentén kettészakított, kisemmizett, elhülyített, reményvesztett országban mindenki másban keresi a felelőst, ám Hobo nem ezen az úton jár: megvizsgálja, ő mit tett és tehetett volna. Nem keres kiutat, csak tenni szeretne valami jót a maga területén: megírta ezt a lemezt, színházakban játszik, könyveket ír, szaval, zenél, teszi a dolgát. Előtte ezen az úton nem járt senki, követője sem akadt még. Nehéz lesz alkalmas és méltó utódot találni, aki viszi tovább a stafétát. Súlyos örökség, amely nem lehúz, hanem felemel, csak fel kell tudni venni.
A Circus Hungaricus hosszú idő óta az első hazai lemez, amelyen nincsen töltelékszám: mind a 15 dal egyformán erős, izgalmas, felkavaró, pimasz, brutális, szívszorító és gyönyörködtető. Élvezet hallani, hogy Hobo milyen harmóniában dolgozik együtt zeneszerző-társával, az egyik legtehetségesebb hazai gitár-virtuózzal, Madarász Gáborral. A zene és a szöveg olyan egységes egészet alkot, mint még eddig ritkán a Hobo Blues Band és a Hobo szólólemezek történetében (pedig született jópár mestermű a 31 év alatt).
A lemezen Hobo énekel, Madarász Gábor gitározik és vokálozik, Kovács Barnabás basszusgitározik, Sántha Gábor gitározik és vokálozik, Nemes Zoltán billentyűs hangszereken játszik és Hoffer Péter dobol, egy dalban pedig – pályafutása során első ízben – Hobo duettet énekel. Partnere Rúzsa Magdi, közös előadásuk a lemez egyik legfelkavaróbb produkciója.
A Circus Hungaricus az a lemez, amit mindenkinek meg kell hallgatni, aki a Kárpát-medencében él és magyar az anyanyelve, egyaránt szól fiatalnak és idősnek.
Ha a kultúrpolitikai döntéshozók végre a műfajt megillető módon kezelik majd a rock-zenét, ez a lemez kötelező tananyag lesz.
Súlyos, elgondolkodtató, sok-sok munkát és fejtörést okozó lemez ez. Fájdalmas hallgatni, de a maga kíméletlen módján kényszerít arra, hogy elgondolkodjunk: mi mit szúrtunk el és teszünk-e valamit, hogy jobbá formáljuk magunkat és a környezetünket. Képesek vagyunk-e önvizsgálatra, tudunk-e adni, merünk-e igazán szeretni? Vagy maradunk ingyenjegyért kuncsorgó szánalmas szerencsétlenek a mások cirkuszában?
Az előadás megkezdődött, a függöny felgördült, a zenekar már játszik. Kenyeret és cirkuszi játékokat – már az ókori rómaiak is ezt tartották fő követelésüknek.
Nekünk már se kenyér, se cirkusz. Csak Circus Hungaricus.

A gyönyörű lemezborító Juhász Balázs fotóművész munkája.
A Circus Hungaricus CD október 14-től az üzletekben, a lemezbemutató koncertre december 5-én a Millenárison kerül sor.


Magyar zenész a Szájharmonika Világbajnokság zsűrijében
2009-10-16 | hír


Rendkívül nagy megtiszteltetés érte Pribojszki Mátyás szájharmonikást, aki első magyarként meghívást kapott a négyévente Trossingenben (Németország) megrendezésre kerülő Szájharmonika Világbajnokság nemzetközi zsűrijébe, valamint fellépőként a rendezvény gálaműsorába.
Pribojszki Mátyás az idén október 28-tól november 1-ig tartó fesztiválon olyan világhírű szájharmonika művészek társaságában zsűrizik és koncertezik, mint Jerry Portnoy (USA), Henry Heggen (USA), Howard Levy (USA) és Steve Baker (UK).
A zenész 1997-ben már fellépett itt, akkor a legmagasabb szintű minősítést kapta meg.
Hír még a Pribojszki Mátyás Band tájáról, hogy új lemezt szeretnének készíteni, amit előre láthatóan tavasszal rögzítenének.
Terveik között szerepel egy norvég turné, de remélhetőleg jó pár hazai és nemzetközi fesztiválon is részt vesznek a jövőben. Aki az utóbbi időben látta őket fellépni – mint e sorok írója az V. Újbuda Jazz Fesztiválon – az megerősítheti, a fiúk igazán jó formában vannak.

Turista


Boo Boo Davis: Ain’t Gotta Dime
2009-10-14 | kritika


Boo Boo Davis első lemeze 2000-ben jelent meg. Készített soullal, r&b-zal átitatott anyagot, használta a modern technikát a zenéjében - ami eléggé szokatlan, ha egy előadó a Mississippi deltájában született és nevelkedet.
Boo Boo zenéjének mai arculata a Name Of The Game című lemezre alakult ki, ahol is az ének-harmonika (Boo Boo Davis), gitár (Jan Mittendorp) és dob (John Gerritse) alkotta triónak autentikus hangzást sikerült létrehoznia.
2008 nyarán a fiúk egy sor nagy blues és jazz fesztiválon játszottak Európa-szerte. A hosszú utazások alatt rengeteg új dalötletük támadt, így a turné közepén két napra stúdióba vonultak, és rögzítették az Ain’t Gotta Dime című lemezt. Minden dalt élőben játszottak fel a stúdióban utólagos változtatások nélkül, és a legtöbb dal esetében az első nekifutás bizonyult a legjobbnak - ezek pontosan így hangzanak élőben is, a ritmusra, az érzésre és a blues alapigazságaira koncentrálva.
Nyers és erőteljes, a Black & Tan Recordstól megszokott színvonalú kiadvány.

Black & Tan Records, 2009

hoati


Végállomás, vagy utazás? - Jambalaya lemezbemutató koncert
2009-10-12 | koncertajánló


New Orleans-i hangulatok, jazz, blues, sok humor és vidámság a Jambalaya lemezbemutató koncertjén nagyszerű vendégekkel.

2005 áprilisában indult útjára a zenekar egy elsöprő lendületű ötlet hatására. A Jambalaya tagok olyan válogatott profi zenészekből verbuválódtak, akik nem csak a New Orleans-i muzsika megszállott szerelmesei, de remek barátok is egyben. Az alakulás óta számos sikeres állomáson vannak túl.
2006 áprilisában egy éves születésnapjukat első lemezük bemutatójával tudták ünnepelni, az album címe I Just Wanted To Say. A debütáló anyag - mely elsősorban a New Orleans-i zenét, mint önálló zenei műfajt hivatott bemutatni - ténylegesen elindította a csapat sikersorozatát külföldön és idehaza egyaránt.
Az április úgy látszik meghatározó hónap a zenekar életében, 2007 áprilisában ugyanis a Gundel Művészeti Alapítvány jelöltjei és amellett a XIX. Gronau Jazz Fesztivál fellépői voltak. Még szintén ebben az évben a csapat rákerült a nagy múltú Paksi Gasztronómiai Jazz-, Blues- és Rock Fesztivál jubileumi válogatás kiadványára is.
2008-ban a zenekar változtatott a hagyományain, ezúttal Vízkeresztkor ünnepeltek egy fergeteges élő koncert felvétellel, melyre a Merlin Színházban került sor. A felvételekből készült CD-n és DVD-n egyaránt megjelentetett új album címe Wonder What Can Happen lett. Újabb európai koncert turné után (Németország, Belgium, Hollandia) 2008 őszére elkészült az első videoklip Végállomás, vagy utazás címmel. A klip egyben előhírnöke a legújabb azonos című albumnak, amely ezúttal magyar nyelven lesz hallható a nagyközönség számára.
Az új anyag bemutatójára 2009. október 28-án este 20.00-tól Budapesten az A38 hajón kerül sor. A jegy mellé elsőként kap mindenki egy példányt az újonnan megjelenő magyar nyelvű albumból. Az est - mely az első videokliphez és az albumhoz hasonlóan, a Végállomás, vagy utazás címet viseli - az Octovoice Énekegyüttes koncertjével kezdődik 20.30-kor. Ezt követően 21.00-kor lép színpadra a Jambalaya.

Vendégek:
Kollmann Gábor – tenor és bariton szaxofon
Mohai Tamás – gitár
Tóth Vera – ének
Varga Livius – ütőhangszerek
Octovoice Énekegyüttes.


II. Mississippi Delta Blues Fesztivál
2009-10-09 | koncertajánló


Dunaújváros, Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza
2009. október 16.

Pécs, Ifjúsági Központ
2009. október 17.


A Jamboree Produkciós Iroda és a Blues Patika Alapítvány Magyarországon elsőként, 2008-ban indította útjára a Mississippi Delta Blues Fesztivált, kiengedve a palackból az ősi blues szellemét. Bravúros improvizációk, egyéni játékok és a hagyományos ritmusok teljes tárháza mutatkozik meg a kiváló zenészek egész estén át tartó örömzenéjén keresztül. A műsor igazi blues feelinget és jam session hangulatot ígér a 20-as évek zenéinek és divatjának bemutatásával.

Karen Carroll and the Mississippi Grave Diggers (USA, HU, SK)
Szuggesztív előadásmód, felhőtlen jókedv és fergeteges muzsikálás jellemzi a zenekar teltházas koncertjeit. Az erőteljes megszólalás magával ragadja a figyelmet, a cizellált karakter-játékok pedig különleges élményben részesítik a legigényesebb rajongót is.
A Mississippi Grave Diggers a tradicionális fekete ritmusok, a roma swing, a bebop, a folk blues és a fiatalos groove-ok ötvözésével hamisítatlan jazz és világzenei fűszerezést ad a kortárs blues világának.

Boogie and the Someday Baby
A 20-as, 30-as évek Amerikájának déli "blues-mezőiről" érkező dallamokat ("Deep Shouth") "oda nem illő elemekkel": hip-hoppal, funkkal, breakbeattel ötvözi a zenekar.


Bottleneck John és zenekarainak felvételei
2009-10-06 | kritika


A svéd származású blues énekes, bottleneck gitáros és dalszerző Johan Eliasson, művésznevén Bottleneck John hosszú zenei pályafutása során különböző zenekarokban játszott. Kezdetben elektromos, blues-rockot játszó bandákban zenélt, majd az idő múlásával beköszöntött az akusztikus zene iránti szerelem. Jelenleg e stílust szólóban, duóban és zenekarral is játssza.
A Bottleneck John’s Delta Trio által készített First Takes.. című CD-n hallható zene stílusa leginkább régimódi slide gitáros delta, country blues és spirituálék keverékeként írható le, melyet számos koncert és show alkalmával hallhatott a közönség Skandinávia és Európa-szerte. Zenéjük szíve-lelke a rezonátoros gitár, amelyhez a fellépések során washboard, harmonika, hegedű, mandolin, kazoo és az „aranykor” más tipikus hangszerei is társulnak, ezzel csodálatos hangzást létrehozva - ahogy ezt a tavaly megjelent lemezük esetében is tapasztalhatjuk. A repertoár többek között Robert Johnson, Son House, Eric Bibb, Muddy Waters és Little Walter szerzeményeiből épül fel, de hallhatunk két tradicionális dalt is (Didn’t My Lord Deliver Daniel, I Want Jesus To Walk With Me).

 
 

A BJ & The Hound Dogs, Johan Hound Dog Taylor, Lightnin' Hopkins, Howlin' Wolf és a többi hasonló stílusú zenész által ihletett elektromos csapata, melyben a basszusgitár adta alapritmust, az ösztönzőbb iramot diktáló ritmusgitáros taktusára cserélték, így a Howlin’ The Blues című lemezen található majd valamennyi tétel tempós, táncparkettre termett szerzemény. A zenekart a gitáros-énekes mellett Svenne Klingermyhr (gitár), Hasse Sjölander (dob) és Stafan Swén (szájharmonika) alkotja, két számban Mattias Nordovist Hammond B3 orgonán és zongorán játszik.
A felvételek mindkét anyag esetében a Sörehammar stúdióban, Svédországban kerültek rögzítésre. És hogy e két remek CD közül melyik került közelebb a szívemhez? Sajnos eldönteni ezt nem tudom...

Bottleneck John’s Delta Trio: First Takes..
Bottleneck Records, 2008

BJ & The Hound Dogs: Howlin’ The Blues
Bottleneck Records, 2009

hoati


Régóta blues van - dalszövegek Vas Zolitól
2009-10-03 | névjegy


Mihaszna blues

Húzzanak tovább, nincs itt semmi látnivaló.
Fene a pofám, hogy nekem már semmi se jó.
Nem vagyok finom, tán szódával még elmegyek.
Tejet nem adok, és áramot se termelek.

Ólomszárnyon libben el az életem.
Egy kicsit bluesos, de én nem szégyellem.
Lefekszem este, oszt' reggel meg felkelek.
Tejet nem adok, és áramot se termelek.

Mihaszna alak, csak így tengetem magam.
Még nekem áll följebb, nincs egy jó szavam.
Csikorog a fogam, de nem vagyok fogaskerek.
Tejet nem adok, és áramot se termelek.

Vas Zoli


Nemzetközi Szájharmonika Fesztivál negyedszer
2009-10-01 | koncertajánló


IV. Nemzetközi Szájharmonika Fesztivál
Budapest, Gödör Klub
2009. október 17.


Idén 2009. október 17-én kerül megrendezésre a IV. Nemzetközi Szájharmonika Fesztivál, Budapesten, az Erzsébet téri Gödör Klubban.

A rendezvényt Pribojszki Mátyás szájharmonikás (a fesztivál főszervezője) találta ki és keltette életre, amely minden alkalommal egyfajta örömünnep a hazai és nemzetközi szájharmonikások, valamint e csodálatos hangszert kedvelők körében.
A rendezvény célja nem egy zenei műfaj, hanem magának a szájharmonikának és természetesen az élőzenének a népszerűsítése, műfaji és zenei korlátok nélkül.

Az idei fesztivál a hazai, ismert szájharmonikások (Pribojszki Mátyás, Ferenczi György, Szabó Tamás, Kiss Dala Péter, Besenyei Csaba, Flór Gábor, Hrabovszky Tamás) mellett felvonultatja a fiatal magyar tehetséges herfli virtuózokat is. A nemzetközi porondot a világhírű, holland Fata Morgana szájharmonika együttes, valamint a rendkívül egyedi szájharmonika játékáról ismert francia Michel Herblin és zenekara képviseli.

A Fata Morgana szájharmonika együttes 1980-ban alakult Eindhovenben, Hollandiában. A ’80-as évek közepétől rendszeresen koncerteznek, lemezeket készítenek. A világ legkülönbözőbb országaiban lépnek fel óriási sikerrel, így Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, USA-ban és idén először Magyarországon. A zenekar számos díjjal büszkélkedhet, hiszen több alkalommal nyertek meg nemzetközi szájharmonika versenyt, valamint több különdíjjal is rendelkeznek. Repertoárjukon klasszikusok, swing, pop és blues darabok is szerepelnek, saját átdolgozásaikban. A csapat tagjai: Antal Van Aquoy, Ronald Kamminga, Paul Cornelissen és Rob Janssen, de idén trió felállásban állnak színpadra. Részletes információ: www.fatamorganamusic.nl
A fesztivál másik külföldi vendége Michel Herblin és zenekara Franciaországból érkezik. Rendkívül egyedi szájharmonika játéka és hangzása összetéveszthetetlen. Matins aux pommes című első lemeze a ’90-es évek elején óriási siker volt és a mai napig kultikus a szájharmonikát kedvelők körében. Közreműködött a legnagyobb francia blues előadókkal (P. Verbeke, Bill Deraime, Mister Tchang), fellépett a legnagyobb szájharmonika fesztiválokon, Európa számos országában és idén végre Magyarországon is hallhatjuk, láthatjuk. Michel Herblin az általa megalkotott zenét romantikus jazznek, harmonikus balladának nevezi, ahol keveredik a swing, a waltz, a latin. Idén decemberben jelenik meg új lemeze Golden Melodies címmel, amelyen olyan nagyszerű francia zenészek kísérik, mint André Ceccarelli, Nicolas Mirande és Christian Toucas. Részleteses információ: www.herblin.com

Természetesen idén is lesz filmvetítés, fotókiállítás, szájharmonika kiállítás és vásár, valamint éjszakai örömzene, „jam session” a fesztivál résztvevőivel.

Információ:
www.szajharmonika.hu
www.harmonica.hu