A zene, ami tűzbe hozta Győrt
2014-12-18 | kritika
Az esős, barátságtalan idő sem volt képes megakadályozni, hogy december 4-e és 6-a között három teljes estén át lángoljanak a zongorák a 7. Boogiefeszten Győrben.Ismét világsztárokkal töltötte meg a „találkozások városát”, az ifjú, ám annál elismertebb boogie woogie zongorista, Dániel Balázs. Az elmúlt években egyre növekvő érdeklődésnek hála idén még több alkalommal merülhettünk alá a boogie vérpezsdítő dallamainak világába.
Már a csütörtöki Árkádban adott nyitókoncerten is pillanatok alatt szikrázni kezdett a levegő. A két vendégzongorista, a gitáron és szájharmonikán ugyancsak kitűnően játszó Edwin Kimmler és a virtuóz Chase Garrett is megcsillogtatta tehetségét Dániel Balázzsal és zenekarával együtt. A hangulat, már az első ütemek felhangzását követően is fergeteges volt, ami az idő múlásával csak fokozódott, ahogy egyre többen csatlakoztak a nézősereghez.
A közönség összetétele csakúgy, mint az első napon, a nagykoncerteken is igen csak változatos volt, mutatva, hogy a boogie zene minden korosztályt képes megmozgatni. A rendezvény népszerűségét mi sem tükrözi jobban, hogy az idén a szokásos egy helyett, két, különböző programú, teltházas előadást adtak a Richter Teremben, ahova még plusz székeket is be kellett helyezni, hogy a lehető legtöbb érdeklődőnek jusson hely.
Nem csupán egyetlen műfajjal ismerkedhettünk meg a tüzes előadások alatt. A blues, a swing és a dixieland világába is elkalauzolták a hallgatóságot. Nem számított, hogy veterán rajongóról, vagy első ízben a boogie világába csöppenő nézőről volt szó, mindenki találhatott magának legalább egy olyan dalt, amit igazán magáénak érezhetett.
A méltán népszerű előadók nem pusztán zenei képességeikkel varázsolták el hallgatóságukat, hanem humorukat is megcsillogtatták, valamint közös énekléssel, tapsolással, és az ahhoz szükséges bemelegítő ujjgyakorlatokkal emelték az est hangulatát.
S hogy ne csak a fület, de a szemet is elkápráztassák, felléptek Svédországból és Lengyelországból érkező, a világ élvonalába tartozó táncospárok, akik színpadi produkciójuk mellett, még a kezdő és kevésbé kezdő boogie woogie táncosoknak is segítettek csiszolni a tudásukat az El Pasóban rendezett Boogie Workshopokon. És akinek még a nagykoncertek után is benne volt a boogie a lábában, azok, szintén az El Paso Tánc és Rendezvény Centrumban találkozhattak az összes fellépővel, két Boogie Afterpartyn.
Reméljük, hogy ez a tűz, ami ebben a pár napban Győrbe költözött sosem fog kihunyni, és még hosszú éveken át mozgatja meg a helybelieket és az idelátogatókat egyaránt.
Szöveg: Dániel Viktória, fotó: NoKo Fotó
Folytatni kell, kitartóan, alázattal és szeretettel – interjú Pribojszki Mátyással
2014-12-15 | beszélgetések
Pribojszki Mátyás, a nemzetközileg is magasan jegyzett szájharmonikás-énekes körül felgyorsultak az események: ősszel az Egyesült Államokban Little G Weevillel és Nemes Zoltánnal turnézott, együttesével a Love Is Fake című dalukhoz új videót készítettek, és új hanganyagok megalkotásán is fáradozik. Részletek az alábbi beszélgetésből tudhatók meg.Zenekaraiddal az elmúlt évtizedekben mintegy harminc országban léptél fel. Mennyivel volt más ez a turné? Volt-e valamiféle előzetes elvárásod az úttal kapcsolatban?
Ez a turné számomra egy nagyon régi álom megvalósulását jelentette, ráadásul úgy, ahogy szerettem volna: zenész barátaimmal, Little G Weevillel és Nemes Zoltánnal, felejthetetlen közös koncertekkel, utazással, kalandokkal. Természetesen az embernek van egyfajta képe az egészről, – főleg úgy, hogy a blues zenei műfajt több mint húsz éve képviseli – de elvárásom egyáltalán nem volt. Tudtam, hogy nagyon jó turné lesz így hármasban, és az is lett: óriási inspiráció, fantasztikus közönség, igazi blues klubok, fesztiválok, az illatok, a levegő, az emberek, az ételek, a blues zenei kultúra alapkövei, gyökerei, örök élmény.
Milyen dalokból építettétek fel a turné repertoárját?
Többnyire Little G Weevil számait játszottuk, de természetesen voltak saját, illetve szóló dalaink is, sőt néhány klasszikust is bevetettünk, nagy sikerrel. A közös repertoár abszolút nem volt probléma, hiszen hosszú éveken keresztül muzsikáltunk együtt, lemezt is készítettünk (Southern Experience), szóval nagyon jól ismerjük egymást.
A koncertek közt hatezer kilométert utaztatok. Milyen blues történeti helyeket látogattatok meg?
Minden olyan helyszínre eljutottunk, ami számunkra fontos, így végigutaztunk Mississippi államon, ahol felkerestük Robert Johnson, majd Sonny Boy Williamson emlékhelyét, de megnéztük Tutwilert, azt a pici települést, amelynek az állomásán W.C. Handy először hallotta azt a bizonyos „feka” („negro”) balladát, amit elnevezett bluesnak, és ahonnan az egész blues zene elindult 1895-ben. Voltunk a Riverside Hotelben, ahol a legnagyobb blues előadók szálltak meg anno, és ami a későbbiekben kórház lett a feketék számára, és időztünk abban a szobában, ahol Bessie Smith elhunyt. Ellátogattunk Clarksdale-be, itt rengeteg blues ikon született és nevelkedett (pl. Charlie Musselwhite), megnéztük a híres Hopson Farmot, ahol éppen szájharmonika tábor volt, Jon Gindick tartott kurzust. Persze ebben a felfokozott érzelmi hangulatban mindenhol fújtam pár hangot a herflimbe, így is tisztelegve az ősök előtt. Kihagyhatatlan volt Memphisben a híres Sun Studio, a legendás Beale Street, New Orleansban a Frenchmen Street, a Bourbon Street, a House Of Blues. Rengeteg személyes tapasztalattal, élménnyel lettünk gazdagabbak, amelyeket ezeken a számunkra fontos helyeken kaptunk. Leírhatatlan élmények ezek egy magam fajta blues muzsikus számára.
Ért olyan benyomás, ami karriered további menetét is meghatározhatja?
Természetesen igen. Ez az egész út, a turné, a koncertek, a barbecue partik, az élmények minden egyes pillanata az, ami abszolút meghatározza, ami nagy hatással van jelenleg és lesz is mindarra, amit képviselek hosszú évek óta. Mindaz, amit átéltem, átéltünk megerősített abban, hogy ugyan nagyon nehéz és hosszú, de jó úton vagyok, illetve vagyunk.
Mi az, amit megtapasztaltál az Egyesült Államokban, ami idehaza nincs?
Azt gondolom, hogy az Államokban az egész rendszer kicsit átgondoltabb, tisztább, egyszerűbb és korrektebb. Amikor egy klub meghív egy muzsikust, vagy zenekart, az megkapja az előre megbeszélt tiszteletdíjat, ami a kinti klubok esetében nem olyan magas, viszont minden helynek van saját ún. tip bucketje (borravalós vödör), amibe a közönség beledobja a további gázsidat, amennyiben tetszik nekik, amit csinálsz. A pultból is kapsz a forgalom után, így nem lehet nagy panasza annak a muzsikusnak, aki sok embert vonz a zenéjével a helyre. Viszont az jól látszik ebből, hogy komolyan meg kell dolgozni a pénzedért. Kint nem egy vagy két körös klub bulik vannak, sokszor három-négy órát is játszik egy előadó vagy formáció. A fesztiválok tematikusak, ami blues fesztivál, az blues fesztivál. Volt szerencsénk egy ilyen igazi nagy városi blues fesztiválon is fellépni, felejthetetlen volt. A buli végén autentikus „feka” családok vásárolták a lemezeinket és fotóztatták magukat velünk. Óriási élmény volt és beigazolódott az is, hogy nemcsak itthon és Európában, hanem a tengerentúlon is megálljuk a helyünket. Ilyenkor azt érzi az ember, hogy értelme volt minden eddigi fáradozásnak, és hogy folytatni kell, kitartóan, alázattal és szeretettel.
A legnagyobb videomegosztó portálon megtekinthető már a legújabb, Love Is Fake című videótok. Mit kell erről tudni?
Az elmúlt húsz esztendőben nem igazán foglalkoztam a videoklipekkel, a blues műfajban ez nem is igazán szokványos, vagy fontos, de az utóbbi években megérett bennem, hogy én mégis nagyon szeretnék, így a Real Good Man című számunkra készített videó sikerén felbuzdulva elkészítettük a legújabb klipünket, a Love Is Fake című saját dalunkra. A videoklip rendkívül vidám, egyszerű, mégis egyedi képi világot ad a nézőnek. A szám egy csalfa, hamis szerelemről szól, amit mi egyáltalán nem szomorkásan, hanem pozitívan, viccesen próbáltunk megfogalmazni és reméljük, sokaknak elnyeri a tetszését. A legutóbbi és a mostani videoklipünket is a nagyszerű és kreatív Airplan Studio csapatával forgattuk (www.airplanstudio.com), ezúton is köszönöm a közös munkát nekik.
Milyen tervekkel indulsz neki a jövő évnek? Idén töltötted be negyvenedik életévedet. Utólag várható valami nagyobb mérvű megmozdulás a kerek évforduló alkalmából?
Igen, egy új lemezen dolgozom, ami egy óriási project számomra, és amelyre sok – számomra nagyon fontos – nemzetközileg is elismert zenész barátomat szeretném meghívni egy-egy számra vendégnek. A lista nem teljes, így csak néhány név: a saját csapatom mellett Ripoff Raskolnikov, Little G Weevil, Ian Siegal, Big Daddy Wilson, Raphael Wressnig, Enrico Crivellaro, Mike Sponza, Bill Barrett, Ryan Donohue és még sok más fantasztikus zenész, akiknek a neve maradjon titok. Emellett a régi-új kisebb - többnyire duó - formációmmal is szeretnék jövő év elején egy lemezfelvételt készíteni, új, Grunting Pigs néven, ami már nem titok, hiszen januártól ezen a néven lépünk fel Szász Ferenc gitárossal, barátommal. Szóval teljesen felpörögve, inspirálódva és tervekkel teli a 2015-ös év, persze ember tervez, Isten végez, de ahogy G barátommal mondani szoktuk: „blues fesztivál”!
A Pribojszki Mátyás Band Love Is Fake című videója ide kattintva tekinthető meg.
Szöveg: hoati, fotó: Császár Márta (Kifra)
Nyilvánosságra hozták a Blues Music Award jelöltjeinek névsorát
2014-12-12 | hír
Nyilvánosságra hozták a 36. Blues Music Award jelöltjeinek névsorát. Huszonnégy kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét, akikre a szavazatokat a The Blues Foundation tagjai jogosultak leadni. A díjátadóra 2015. május 7-én a Tennessee állambeli Memphisben, a Cook Convention Centerben kerül sor. A legtöbb jelölést, szám szerint hatot-hatot, Elvin Bishop, Sugar Ray Norcia és a magyar származású John Németh kapta.
Acoustic Album
Rory Block: Hard Luck Child: A Tribute To Skip James
Eric Bibb: Jericho Road
Eden Brent: Jigsaw Heart
John Mooney: Son & Moon: A Tribute To Son House
John Hammond: Timeless
Acoustic Artist
Doug MacLeod
Eric Bibb
John Hammond
John Mooney
Rory Block
Album
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right
Sugar Ray & The Bluetones: Living Tear To Tear
John Németh: Memphis Grease
Jarekus Singleton: Refuse To Lose
The Mannish Boys: Wrapped Up And Ready
B.B. King Entertainer
Bobby Rush
Elvin Bishop
John Németh
Rick Estrin
Sugaray Rayford
Band
Elvin Bishop Band
John Németh & The Bo-Keys
Rick Estrin & The Nightcats
Sugar Ray & The Bluetones
The Mannish Boys
Best New Artist Album
Big Harp George: Chromaticism
Selwyn Birchwood: Don’t Call No Ambulance
Fo’ Reel: Heavy Water
Annika Chambers & The Houston All-Stars: Making My Mark
Austin Walkin’ Cane: One Heart Walkin‘
Contemporary Blues Album
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right
Janiva Magness: Original
Jarekus Singleton: Refuse To Lose
Joe Louis Walker: Hornet’s Nest
Keb’ Mo’: BluesAmericana
Contemporary Blues Female Artist
Beth Hart
Bettye LaVette
Janiva Magness
Marcia Ball
Shemekia Copeland
Contemporary Blues Male Artist
Elvin Bishop
Gary Clark Jr.
Jarekus Singleton
Joe Bonamassa
Joe Louis Walker
Historical
Michael Bloomfield: From His Head To His Heart To His Hands (Columbia / Legacy)
Magic Sam: Live At The Avant Garde (Delmark Records)
The ’5’ Royales: Soul & Swagger: The Complete ’5’ Royales 1951-1967 (RockBeat Records)
Pee Wee Crayton: The Modern Music Sessions 1948-1951 (Ace Records)
Various Artists: The Roots Of It All-Acoustic Blues (Bear Family Records)
Instrumentalist - Bass
Bob Stroger
Lisa Mann
Michael ’Mudcat’ Ward
Patrick Rynn
Willie J. Campbell
Instrumentalist - Drums
Jimi Bott
June Core
Kenny Smith
Tom Hambridge
Tony Braunagel
Instrumentalist - Guitar
Anson Funderburgh
Joe Bonamassa
Johnny Winter
Kid Andersen
Ronnie Earl
Instrumentalist - Harmonica
Charlie Musselwhite
Kim Wilson
Mark Hummel
Rick Estrin
Sugar Ray Norcia
Instrumentalist - Horn
Al Basile
Deanna Bogart
Jimmy Carpenter
Sax Gordon
Terry Hanck
Koko Taylor Award
Alexis P Suter
Diunna Greenleaf
EG Kight
Ruthie Foster
Trudy Lynn
Pinetop Perkins Piano Player
Barrelhouse Chuck
Bruce Katz
David Maxwell
Eden Brent
Marcia Ball
Rock Blues Album
Johnny Winter: Step Back
Kenny Wayne Shepherd Band: Goin’ Home
Nick Moss Band: Time Ain’t Free
Royal Southern Brotherhood: Heartsoulblood
Walter Trout: The Blues Came Callin’
Song
Carl Gustafson & Donald Markowitz: Another Murder In New Orleans (Bobby Rush With Blinddog Smokin’: Decisions)
John Németh: Bad Luck Is My Name (John Németh: Memphis Grease)
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right (Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right)
Janiva Magness & Dave Darling: Let Me Breathe (Janiva Magness: Original)
Ray Norcia: Things Could Be Worse (Sugar Ray & The Bluetones: Living Tear To Tear)
Soul Blues Album
Vaneese Thomas: Blues For My Father
Bobby Rush With Blinddog Smokin’: Decisions
The Robert Cray Band: In My Soul
John Németh: Memphis Grease
Otis Clay & Johnny Rawls: Soul Brothers
Soul Blues Female Artist
Candi Staton
Missy Andersen
Sharon Jones
Sista Monica
Vaneese Thomas
Soul Blues Male Artist
Bobby Rush
Curtis Salgado
John Németh
Johnny Rawls
Otis Clay
Traditional Blues Album
Dave Alvin And Phil Alvin: Common Ground: Dave Alvin And Phil Alvin Play And Sing The Songs Of Big Bill Broonzy
Mud Morganfield & Kim Wilson: For Pops (A Tribute To Muddy Waters)
Andy T - Nick Nixon Band: Livin’ It Up
Sugar Ray & The Bluetones: Living Tear To Tear
Mark Hummel: The Hustle Is Really On
The Mannish Boys: Wrapped Up And Ready
Traditional Blues Male Artist
Billy Boy Arnold
John Primer
Lurrie Bell
Sugar Ray Norcia
Sugaray Rayford
hoati
Acoustic Album
Rory Block: Hard Luck Child: A Tribute To Skip James
Eric Bibb: Jericho Road
Eden Brent: Jigsaw Heart
John Mooney: Son & Moon: A Tribute To Son House
John Hammond: Timeless
Acoustic Artist
Doug MacLeod
Eric Bibb
John Hammond
John Mooney
Rory Block
Album
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right
Sugar Ray & The Bluetones: Living Tear To Tear
John Németh: Memphis Grease
Jarekus Singleton: Refuse To Lose
The Mannish Boys: Wrapped Up And Ready
B.B. King Entertainer
Bobby Rush
Elvin Bishop
John Németh
Rick Estrin
Sugaray Rayford
Band
Elvin Bishop Band
John Németh & The Bo-Keys
Rick Estrin & The Nightcats
Sugar Ray & The Bluetones
The Mannish Boys
Best New Artist Album
Big Harp George: Chromaticism
Selwyn Birchwood: Don’t Call No Ambulance
Fo’ Reel: Heavy Water
Annika Chambers & The Houston All-Stars: Making My Mark
Austin Walkin’ Cane: One Heart Walkin‘
Contemporary Blues Album
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right
Janiva Magness: Original
Jarekus Singleton: Refuse To Lose
Joe Louis Walker: Hornet’s Nest
Keb’ Mo’: BluesAmericana
Contemporary Blues Female Artist
Beth Hart
Bettye LaVette
Janiva Magness
Marcia Ball
Shemekia Copeland
Contemporary Blues Male Artist
Elvin Bishop
Gary Clark Jr.
Jarekus Singleton
Joe Bonamassa
Joe Louis Walker
Historical
Michael Bloomfield: From His Head To His Heart To His Hands (Columbia / Legacy)
Magic Sam: Live At The Avant Garde (Delmark Records)
The ’5’ Royales: Soul & Swagger: The Complete ’5’ Royales 1951-1967 (RockBeat Records)
Pee Wee Crayton: The Modern Music Sessions 1948-1951 (Ace Records)
Various Artists: The Roots Of It All-Acoustic Blues (Bear Family Records)
Instrumentalist - Bass
Bob Stroger
Lisa Mann
Michael ’Mudcat’ Ward
Patrick Rynn
Willie J. Campbell
Instrumentalist - Drums
Jimi Bott
June Core
Kenny Smith
Tom Hambridge
Tony Braunagel
Instrumentalist - Guitar
Anson Funderburgh
Joe Bonamassa
Johnny Winter
Kid Andersen
Ronnie Earl
Instrumentalist - Harmonica
Charlie Musselwhite
Kim Wilson
Mark Hummel
Rick Estrin
Sugar Ray Norcia
Instrumentalist - Horn
Al Basile
Deanna Bogart
Jimmy Carpenter
Sax Gordon
Terry Hanck
Koko Taylor Award
Alexis P Suter
Diunna Greenleaf
EG Kight
Ruthie Foster
Trudy Lynn
Pinetop Perkins Piano Player
Barrelhouse Chuck
Bruce Katz
David Maxwell
Eden Brent
Marcia Ball
Rock Blues Album
Johnny Winter: Step Back
Kenny Wayne Shepherd Band: Goin’ Home
Nick Moss Band: Time Ain’t Free
Royal Southern Brotherhood: Heartsoulblood
Walter Trout: The Blues Came Callin’
Song
Carl Gustafson & Donald Markowitz: Another Murder In New Orleans (Bobby Rush With Blinddog Smokin’: Decisions)
John Németh: Bad Luck Is My Name (John Németh: Memphis Grease)
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right (Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right)
Janiva Magness & Dave Darling: Let Me Breathe (Janiva Magness: Original)
Ray Norcia: Things Could Be Worse (Sugar Ray & The Bluetones: Living Tear To Tear)
Soul Blues Album
Vaneese Thomas: Blues For My Father
Bobby Rush With Blinddog Smokin’: Decisions
The Robert Cray Band: In My Soul
John Németh: Memphis Grease
Otis Clay & Johnny Rawls: Soul Brothers
Soul Blues Female Artist
Candi Staton
Missy Andersen
Sharon Jones
Sista Monica
Vaneese Thomas
Soul Blues Male Artist
Bobby Rush
Curtis Salgado
John Németh
Johnny Rawls
Otis Clay
Traditional Blues Album
Dave Alvin And Phil Alvin: Common Ground: Dave Alvin And Phil Alvin Play And Sing The Songs Of Big Bill Broonzy
Mud Morganfield & Kim Wilson: For Pops (A Tribute To Muddy Waters)
Andy T - Nick Nixon Band: Livin’ It Up
Sugar Ray & The Bluetones: Living Tear To Tear
Mark Hummel: The Hustle Is Really On
The Mannish Boys: Wrapped Up And Ready
Traditional Blues Male Artist
Billy Boy Arnold
John Primer
Lurrie Bell
Sugar Ray Norcia
Sugaray Rayford
hoati
Gary Clark Jr.: Live
2014-12-08 | kritika
A '84-es születésű Gary Clark Jr. a Texas állambeli Austinban nőtt fel. Családjában mindenki bolondult a zenéért, így nem meglepő, hogy hamar a gitár bűvkörébe került. Tinédzserként kis szórakozóhelyeken lépett fel, majd eljutott a város híres Antone’s klubjába, ahonnan oly sok texasi gitáros fenomén indult el a világhír felé. A Rolling Stone magazin 2011-ben a „legjobb ifjú tehetségnek” nevezte, aki időközben a legnagyobbakkal játszhatott együtt: a Fehér Házban a Red, White And Blues rendezvényen B.B. Kinggel és Buddy Guy-jal, Jaggerékkel a Rolling Stones ötvenedik évfordulós turnéján, de többször fellépett már a Crossroads Guitar Fesztiválon is. Első két albuma, a 2004-es 110 és a 2008-as Worry No More egy kis kiadónál jött ki, a 2012-es Blak And Blu azonban már egy nagy lemezcégnél, a Warner Bros.-nál jelent meg. „Olyan albumot akartam felvenni, amin többféle hanggal is kísérletezek, hiszen semmiképpen sem akartam, hogy egyetlen műfajra hagyatkozzak, akkor is, ha az a blues.” – nyilatkozta a Billboardnak a bluest, blues-rockot, hard rockot, soult és funkot elegyítő hanganyagról. Az ősszel megjelent Live című dupla koncertalbum az utolsó, tizennyolc hónapig tartó turnéja során került rögzítésre. A pazar kivitelű, egyéni ízű lemez gerincét a művészi borítójú Blak And Blu dalai adják. Az elhangzó nóták egyenletesen magas színvonalúak, Gary Clark Jr. és zenésztársai csípőből, tízpontosan hozták a tőlük elvártakat.Warner Bros. Records / Magneoton, 2014
hoati
Idén is „kigyulladnak” a zongorák
2014-11-26 | koncertajánló
Ismét világsztárokat hoz Győrbe az ifjú boogie woogie zongorista, Dániel Balázs, aki decemberben hetedik alkalommal rendezi meg nagy sikerű fesztiválját. Az esemény évről-évre egyre népszerűbb, így ezúttal két Richter termi nagykoncerttel várja a közönséget, akiket a swing, a blues és a dixieland világába is elkalauzol vendégeivel.
Dániel Balázst szinte már mindenki ismeri Győrben, a tehetséges zongorista hazánk boogie woogie nagykövete, a kisalföldi megyeszékhelyet pedig a stílus fellegvárává emelte. A Mr. Firehand néven híressé vált tehetség az országból egyedüliként vesz részt Európa-szerte fesztiválokon, az ott megismert világsztárokat pedig meghívja szülővárosába: idén hetedik alkalommal rendezi meg a Boogiefeszt – Győri Nemzetközi Boogie Woogie Fesztivált december 4-6-án. Tavaly rekordidő alatt fogytak el a jegyek, így most Balázs péntekre és szombatra is készült nagykoncerttel, ám idén még gyorsabban kapkodták el a belépőket. „Azonban akik szeretnének eljönni, jelezzék az info@boogiefeszt.hu e-mail címen, mert még mindig van esély. A korábbi évek során több nézőnek is tudtunk a várólistára beérkező igények alapján belépőt biztosítani” – hívta fel a figyelmet Dániel Balázs.
A fesztivál ingyenes koncerttel kezdődik a térség legnagyobb bevásárlóközpontjában, az Árkádban. A Boogie Christmas elnevezésű show-n a házigazda mellett fellép két vendégzongorista: Németországból érkezik Edwin Kimmler, aki gitáron, szájharmonikán ugyancsak kitűnően játszik, ráadásul énekel is, és az amerikai Chase Garrett, a gyors boogie woogie számok, a vérbeli blues dalok mestere. Péntek este a Richter Teremben szintén muzsikálnak az említett vendégek, s csatlakozik hozzájuk a német szájharmonika művész, Albert Koch, valamint a különlegesen bársonyos hangú Gájer Bálint, az egyik legjobb hazai swing- és popénekes, és játszik a Friends Big Band is. Szombaton ismét színpadra lép Edwin Kimmler, Chase Garrett, Albert Koch, és igent mondott Balázsnak Benkó Sándor, a Benkó Dixieland vezetője annak ellenére, hogy vendégművészként csak ritkán vállal fellépést. A műsorban zenél még a Mojo Workings, az együttes a tradicionális blues világába repíti el a közönséget ritkán hallott hangszerekkel. Természetesen mindkét estén fellép Dániel Balázs triójával, valamint világbajnok táncospárok Lengyelországból és Svédországból, illetve Balázs meglepetésvendégekkel is készül. A két Boogie show-t fergeteges Afterparty követi az El Paso Tánc és Rendezvény Centrumban, s a hajnalig tartó örömzenélésen kötetlen hangulatban találkozhatnak az érdeklődők a fesztivál fellépőivel.
Dániel Balázst szinte már mindenki ismeri Győrben, a tehetséges zongorista hazánk boogie woogie nagykövete, a kisalföldi megyeszékhelyet pedig a stílus fellegvárává emelte. A Mr. Firehand néven híressé vált tehetség az országból egyedüliként vesz részt Európa-szerte fesztiválokon, az ott megismert világsztárokat pedig meghívja szülővárosába: idén hetedik alkalommal rendezi meg a Boogiefeszt – Győri Nemzetközi Boogie Woogie Fesztivált december 4-6-án. Tavaly rekordidő alatt fogytak el a jegyek, így most Balázs péntekre és szombatra is készült nagykoncerttel, ám idén még gyorsabban kapkodták el a belépőket. „Azonban akik szeretnének eljönni, jelezzék az info@boogiefeszt.hu e-mail címen, mert még mindig van esély. A korábbi évek során több nézőnek is tudtunk a várólistára beérkező igények alapján belépőt biztosítani” – hívta fel a figyelmet Dániel Balázs.
A fesztivál ingyenes koncerttel kezdődik a térség legnagyobb bevásárlóközpontjában, az Árkádban. A Boogie Christmas elnevezésű show-n a házigazda mellett fellép két vendégzongorista: Németországból érkezik Edwin Kimmler, aki gitáron, szájharmonikán ugyancsak kitűnően játszik, ráadásul énekel is, és az amerikai Chase Garrett, a gyors boogie woogie számok, a vérbeli blues dalok mestere. Péntek este a Richter Teremben szintén muzsikálnak az említett vendégek, s csatlakozik hozzájuk a német szájharmonika művész, Albert Koch, valamint a különlegesen bársonyos hangú Gájer Bálint, az egyik legjobb hazai swing- és popénekes, és játszik a Friends Big Band is. Szombaton ismét színpadra lép Edwin Kimmler, Chase Garrett, Albert Koch, és igent mondott Balázsnak Benkó Sándor, a Benkó Dixieland vezetője annak ellenére, hogy vendégművészként csak ritkán vállal fellépést. A műsorban zenél még a Mojo Workings, az együttes a tradicionális blues világába repíti el a közönséget ritkán hallott hangszerekkel. Természetesen mindkét estén fellép Dániel Balázs triójával, valamint világbajnok táncospárok Lengyelországból és Svédországból, illetve Balázs meglepetésvendégekkel is készül. A két Boogie show-t fergeteges Afterparty követi az El Paso Tánc és Rendezvény Centrumban, s a hajnalig tartó örömzenélésen kötetlen hangulatban találkozhatnak az érdeklődők a fesztivál fellépőivel.
„Az út életre szóló hatással volt rám” – interjú Nemes Zoltánnal
2014-11-17 | beszélgetések
Nemes Zoltán, a Jambalaya frontembere a közelmúltban az Egyesült Államokban Little G Weevillel és Pribojszki Mátyással turnézott. Erről, valamint a márciusban megjelent Mardi Gras Mese című lemez „pesti” bemutatójáról kérdeztem a zongorista-énekest.
A közelmúltban tértél haza Amerikából, ahol Little G Weevillel és Pribojszki Mátyással turnéztál. Mikor jött az elhatározás, hogy kiutazol az Egyesült Államokba?
Little G barátom már vagy nyolc éve invitált a következőképpen: „Zoli, neked ki kell jönnöd egyszer. Látnod kell, mi van Amerikában, és kéne, hogy itt lássanak, halljanak téged játszani.” És mindig hozzátette: „Ezt csak neked és Matyinak mondtam eddig” – és ez igazán jólesett. Hálásan köszönöm ezúton is neki. Évekig vártam az ideális alkalomra, hogy családot és munkát nyugodtan, biztonságban itt merjek hagyni erre az időszakra. Én összesen két hónapot voltam távol, és egy évre előre kezdtem neki az út megszervezésének.
Merre léptetek fel, milyen volt a fogadtatásotok? Várható-e, hogy a közös műsorotokkal hazánkban is felléptek?
A hivatalos koncertek javarészt klubokban voltak, illetve zárásként játszottunk egy blues fesztiválon is. Sorrendben: Atlanta, New Orleans, Houston, Saint Louise klubjaiban és a Kansas közelében megrendezett Jammin’ In JC Blues Fesztiválon léptünk fel. Két alkalommal trióban, a többin helybéli ritmusszekcióval kiegészülve játszottunk. Houstonban egy helyi énekes hölgy – név szerint Annika Chambers – is beszállt pár szám erejéig. Little G Weevil úgy rakta össze a turnét, hogy a blues történetileg fontos, emblematikus helyeket is fel tudjuk keresni két állomás közt. Ennek néha szándékosan alárendeltük a hivatalos koncertjeinket. De olyan is volt – például pont New Orleans-ban –, hogy már a fellépésünk előestéjén is játszhattunk volna, csak rizikós volt, hogy az előző napi koncert után pár óra alvás mellett átérünk-e, ezért azt az alkalmat kénytelenek voltunk lemondani. Mindezek mellett, ha csak tehettük mentünk különböző helyszínekre jammelni is. A fogadtatás igazán remek volt közönség és helyi zenész kollegák részéről egyaránt. Közös produktum tekintetében vannak terveink, de erről inkább még nem beszélnék. Little G barátommal sok együtt muzsikálást megéltünk a múltban is, remélem lesz alkalmunk a jövőben is közösen dolgozni. Matyival szintén ezer éve barátok vagyunk, ráadásul az utóbbi időben kifejezetten sokszor játszottunk együtt. Én csak olyanokkal tudok együtt dolgozni, akiket nem csak tisztelek, de szeretek is. Így működöm.
Mi az, ami a legnagyobb hatással volt rád, ami karriered további menetét is meghatározhatja?
Nehéz megfogalmazni, összetett apró ezer részletről van szó, ezért inkább megfordítanám a dolgot. A hazaérkezésem másnapján szólóban játszottam, és azóta az jár a fejemben, hogy ezt a koncertet teljesen más hozzáállással, merőben más repertoárral, egyszerűen máshogy játszottam volna, ha nincs ez az út. Tehát inkább azt mondanám, az egész út olyan életre szóló hatással volt rám, ami valóban megváltoztatott bennem sok mindent a jövőre nézve.
November 21-én a Muzikum Klubban tartjátok a márciusban megjelent Mardi Gras mese „pesti” bemutatóját. Mi késztetett benneteket a lemezbemutató újrázására?
Egyrészt nagyon élveztük a koncertet, amiben nagy szerepet játszott a kiváló Jambalaya közönség. Szeretünk különleges alkalmakkor játszani, ez is egy ilyen volt. Másrészt sokan kérdezték, hogy miért nem adunk még egy lemezbemutatót. Az előzetes visszajelzések alapján sokan eljönnek újra, és most annak is lesz lehetősége megnézni, meghallgatni minket, aki a tavaszi koncertre nem tudott eljönni.
Mik a rövid és a hosszú távú terveid?
Rövidtávon először is szeretnék egy emlékezetes lemezbemutató ráadást játszani a bandával 21-én. Hosszabb távon több elképzelésem is van, amik konkrét dalokhoz, vagy különféle projektekhez kapcsolódnak. Van köztük olyan is, ami kifejezetten az amerikai tapasztalatok hatására született. Vittem egy kis füzetet, és időnként lefirkáltam az ilyen ötleteket. Ígérem, hogy a kialakult újdonságokról időben értesíteni fogok mindenkit.
hoati
A közelmúltban tértél haza Amerikából, ahol Little G Weevillel és Pribojszki Mátyással turnéztál. Mikor jött az elhatározás, hogy kiutazol az Egyesült Államokba?
Little G barátom már vagy nyolc éve invitált a következőképpen: „Zoli, neked ki kell jönnöd egyszer. Látnod kell, mi van Amerikában, és kéne, hogy itt lássanak, halljanak téged játszani.” És mindig hozzátette: „Ezt csak neked és Matyinak mondtam eddig” – és ez igazán jólesett. Hálásan köszönöm ezúton is neki. Évekig vártam az ideális alkalomra, hogy családot és munkát nyugodtan, biztonságban itt merjek hagyni erre az időszakra. Én összesen két hónapot voltam távol, és egy évre előre kezdtem neki az út megszervezésének.
Merre léptetek fel, milyen volt a fogadtatásotok? Várható-e, hogy a közös műsorotokkal hazánkban is felléptek?
A hivatalos koncertek javarészt klubokban voltak, illetve zárásként játszottunk egy blues fesztiválon is. Sorrendben: Atlanta, New Orleans, Houston, Saint Louise klubjaiban és a Kansas közelében megrendezett Jammin’ In JC Blues Fesztiválon léptünk fel. Két alkalommal trióban, a többin helybéli ritmusszekcióval kiegészülve játszottunk. Houstonban egy helyi énekes hölgy – név szerint Annika Chambers – is beszállt pár szám erejéig. Little G Weevil úgy rakta össze a turnét, hogy a blues történetileg fontos, emblematikus helyeket is fel tudjuk keresni két állomás közt. Ennek néha szándékosan alárendeltük a hivatalos koncertjeinket. De olyan is volt – például pont New Orleans-ban –, hogy már a fellépésünk előestéjén is játszhattunk volna, csak rizikós volt, hogy az előző napi koncert után pár óra alvás mellett átérünk-e, ezért azt az alkalmat kénytelenek voltunk lemondani. Mindezek mellett, ha csak tehettük mentünk különböző helyszínekre jammelni is. A fogadtatás igazán remek volt közönség és helyi zenész kollegák részéről egyaránt. Közös produktum tekintetében vannak terveink, de erről inkább még nem beszélnék. Little G barátommal sok együtt muzsikálást megéltünk a múltban is, remélem lesz alkalmunk a jövőben is közösen dolgozni. Matyival szintén ezer éve barátok vagyunk, ráadásul az utóbbi időben kifejezetten sokszor játszottunk együtt. Én csak olyanokkal tudok együtt dolgozni, akiket nem csak tisztelek, de szeretek is. Így működöm.
Mi az, ami a legnagyobb hatással volt rád, ami karriered további menetét is meghatározhatja?
Nehéz megfogalmazni, összetett apró ezer részletről van szó, ezért inkább megfordítanám a dolgot. A hazaérkezésem másnapján szólóban játszottam, és azóta az jár a fejemben, hogy ezt a koncertet teljesen más hozzáállással, merőben más repertoárral, egyszerűen máshogy játszottam volna, ha nincs ez az út. Tehát inkább azt mondanám, az egész út olyan életre szóló hatással volt rám, ami valóban megváltoztatott bennem sok mindent a jövőre nézve.
November 21-én a Muzikum Klubban tartjátok a márciusban megjelent Mardi Gras mese „pesti” bemutatóját. Mi késztetett benneteket a lemezbemutató újrázására?
Egyrészt nagyon élveztük a koncertet, amiben nagy szerepet játszott a kiváló Jambalaya közönség. Szeretünk különleges alkalmakkor játszani, ez is egy ilyen volt. Másrészt sokan kérdezték, hogy miért nem adunk még egy lemezbemutatót. Az előzetes visszajelzések alapján sokan eljönnek újra, és most annak is lesz lehetősége megnézni, meghallgatni minket, aki a tavaszi koncertre nem tudott eljönni.
Mik a rövid és a hosszú távú terveid?
Rövidtávon először is szeretnék egy emlékezetes lemezbemutató ráadást játszani a bandával 21-én. Hosszabb távon több elképzelésem is van, amik konkrét dalokhoz, vagy különféle projektekhez kapcsolódnak. Van köztük olyan is, ami kifejezetten az amerikai tapasztalatok hatására született. Vittem egy kis füzetet, és időnként lefirkáltam az ilyen ötleteket. Ígérem, hogy a kialakult újdonságokról időben értesíteni fogok mindenkit.
hoati
Peter Lipa újra Magyarországon
2014-11-15 | koncertajánló
A szlovák jazz-blues élet karizmatikus alakja, Peter Lipa december 29-én a Muzikumban ad zenekarával koncertet. A magyar gyökerekkel rendelkező énekes nem először jár Magyarországon: 2004-ben egy rövidebb koncertturné során mutatta be a hazai közönségnek Beatles In Blue(s) című lemezét, mely koncertek hanganyagát a későbbiekben a Gramy Records jelentetett meg, Live In Hungary címmel. Az elmúlt években Peter Lipa és együttese hazai fesztiválok és klubkoncertek rendszeres fellépője, így többek közt az A38-on is adott telt házas koncertet. Ezúttal Budapest szívében, a Magyar Nemzeti Múzeum tőszomszédságában található Muzikum Klub vendége lesz. A koncerten elhangzanak majd dalok korábbi életművéből és eddigi legutolsó Lipa 68 lemezéről.Jegyár: 1200 Ft elővételben, 1800 Ft a koncert napján, a helyszínen.
A koncert ideje alatt megvásárolható a Peter Lipa Band magyar gondozásban megjelent Live In Hungary című albuma, valamint korábbi és újabb lemezek a zenekartól.
A koncert a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jön létre.
Támogató: Szlovák Intézet, Budapest
Szakmai támogatók: Gramy Records, Blues van
„Amerikából jöttem” – lemezbemutató ráadás a Jambalaya zenekartól
2014-11-11 | koncertajánló
A Jambalaya zenekar az idén megjelent lemezük, a Mardi Gras Mese „pesti” bemutatóját 2014. november 21-én a Muzikum Klubban tartja. Az este a Mardi Gras hangulat jegyében fog telni, és a show mellett egy sor meglepetéssel készülnek a banda tagjai.A New Orleans-i zenét játszó Jambalaya együttes a 2005-ös megalakulása óta számos sikeres állomáson van túl: három korábban megjelent önálló album, megannyi válogatás lemezen való részvétel, koncert DVD-k, a 2010. évi Gundel Művészeti Díj, videoklipek, televíziós élőkoncertek, rádiós szereplések, külföldi és hazai fellépések egész sora fűződik a nevükhöz. A zenekar idén márciusban immár második alkalommal jelentkezett magyar nyelvű anyaggal. Első két korongjukat angol nyelven jelentették meg, később váltottak az anyanyelvre. Saját elmondásuk szerint ez a kettősség szándékosan jellemzi őket, hiszen a műfaj honosítási szándéka mellett az öreg kontinens számos rangos helyszínén volt már alkalmuk fellépni, ahol elsősorban a New Orleans-i zene eredeti, angol nyelvű verzióját játszották. Az először a Kaszásdűlői Kulturális Központban bemutatott Mardi Gras Mese repertoárja az együttes 2011-es és 2012-es koncertfelvételeiből, valamint a 2013-ban stúdióban rögzített dalaiból állt össze. Az albumon többek között olyan kiváló muzsikusok működtek közre vendégként, mint Ferenczi György, Mohai Tamás és Varga Livius. A jó néhány meglepetést tartogató „pesti” lemezbemutató koncert előtt a zenekar frontembere, Nemes Zoltán a közelmúltban az Egyesült Államokban Little G Weevillel és Pribojszki Mátyással közösen adott turnéról, illetve az újvilágban szerzett tapasztalatairól tart élménybeszámolót.
hoati
Felújítják a legendás Kex zenekar életművét
2014-11-09 | koncertajánló
Javában folyik a készülődés a tavasszal újjáalakult Kex zenekar háza táján. Az intenzív próbák mellett tizenhat újragondolt, emblematikus dalt rögzítenek Magyarország egyik legnevesebb stúdiójában, hogy a december 5-re meghirdetett lemezbemutató koncertre a nagyközönség is kézbe vehesse a Kex élettörténetét méltó módon lezáró albumot. Emellett elindították Facebookos oldalukat, ahol számos érdekes és értékes információt osztanak meg régi és új rajongóikkal.
Több mint fél éve, hogy hosszas tapogatózás, majd intenzív tárgyalások után megalakult a Kex Remake, amelynek célja a Kex páratlan életművének bemutatása és az „őskorszak” lezárása. Igen, a Baksa Soós János fémjelezte ún. „performance-os” időszak lezárult, maga a frontember is régóta más utakon jár. Amit azonban a ’60-as évek végén kezdődő és a ’70-es évek elején befejeződő időszakban hátra hagyott, azzal rocktörténelmet írt.
A Kex Remake célja – mint nevében is utal rá – az értékmegőrzés mellett az emblematikus formáció teljes életművének újragondolása. Az együttes hivatalosan megjelent felvételei mellett előkerültek különböző helyszínű és vitatható minőségű bootleg anyagok, amelyről sikerült az utódzenekarnak néhány szerzeményt átmenteni és zeneileg dokumentálni az utókor számára. Az ilyen módon rendelkezésre álló teljes Kex életmű megújult formában, a mai fülnek, ízlésvilágnak és hangzáskövetelménynek maradéktalanul eleget téve gyarapíthatja az igényes zenekedvelők gyűjteményét.
Kisfaludy András dobos, aki az ős-formáció ütőse is volt, Tóth János Rudolf gitáros, énekes, zeneszerző és szövegíró, Fejér Simon és Lee Olivér gitárosok, Zsoldos Tamás basszusgitáros, Gyöngyösi Gábor billentyűs, Fekete István trombitás, valamint Kiss Flóra és Szakonyi Milán vokalisták, meghívott, az együttes történetéhez kötődő neves vendégek közreműködésével december 5-én este 8 órakor Budapesten a MOM Kulturális Központ színháztermében valamennyi átdolgozott Kex dalt előadják. Az előadásról filmfelvétel készül, jegyek korlátozott számban már most kaphatók a helyszínen és az interneten.
A zenekar Facebook oldala ide kattintva tekinthető meg.
Több mint fél éve, hogy hosszas tapogatózás, majd intenzív tárgyalások után megalakult a Kex Remake, amelynek célja a Kex páratlan életművének bemutatása és az „őskorszak” lezárása. Igen, a Baksa Soós János fémjelezte ún. „performance-os” időszak lezárult, maga a frontember is régóta más utakon jár. Amit azonban a ’60-as évek végén kezdődő és a ’70-es évek elején befejeződő időszakban hátra hagyott, azzal rocktörténelmet írt.
A Kex Remake célja – mint nevében is utal rá – az értékmegőrzés mellett az emblematikus formáció teljes életművének újragondolása. Az együttes hivatalosan megjelent felvételei mellett előkerültek különböző helyszínű és vitatható minőségű bootleg anyagok, amelyről sikerült az utódzenekarnak néhány szerzeményt átmenteni és zeneileg dokumentálni az utókor számára. Az ilyen módon rendelkezésre álló teljes Kex életmű megújult formában, a mai fülnek, ízlésvilágnak és hangzáskövetelménynek maradéktalanul eleget téve gyarapíthatja az igényes zenekedvelők gyűjteményét.
Kisfaludy András dobos, aki az ős-formáció ütőse is volt, Tóth János Rudolf gitáros, énekes, zeneszerző és szövegíró, Fejér Simon és Lee Olivér gitárosok, Zsoldos Tamás basszusgitáros, Gyöngyösi Gábor billentyűs, Fekete István trombitás, valamint Kiss Flóra és Szakonyi Milán vokalisták, meghívott, az együttes történetéhez kötődő neves vendégek közreműködésével december 5-én este 8 órakor Budapesten a MOM Kulturális Központ színháztermében valamennyi átdolgozott Kex dalt előadják. Az előadásról filmfelvétel készül, jegyek korlátozott számban már most kaphatók a helyszínen és az interneten.
A zenekar Facebook oldala ide kattintva tekinthető meg.
Colosseum: ismét Budapesten a fúziós zene úttörői
2014-11-04 | koncertajánló
2010 után ismét Budapesten játszik a fúziós zene úttörő zenekara, a Colosseum. Az eredetileg 1968-ban alakult brit jazz-rock csapat november 23-án lesz látható a Petőfi Rendezvényközpontban, ahol többek között a Time On Our Side című új lemezt is bemutatja.A Colosseum él! – ezzel a felkiáltással kezdte közleményét néhány évvel ezelőtt a zenekar, amelynek története valóban a túlélés és az élni akarás mintapéldája. Az 1968-as megalakulást követő alig három évben a Colosseum forradalmi hatást tett a blues, illetve rockzenére, elsők közt ötvözve azokat a jazzből ismert elemekkel, ezáltal egyfajta fúziós zenét teremtve. Az együttes két 1969-es albuma (Those Who Are To Die Salute You, Valentyne Suite) után '70-ben érkezett a Daughter Of Time, majd 1971-ben az egyik legnagyobb sikerük, a Colosseum Live című dupla koncertlemez. Ezt követően azonban váratlanul feloszlott a zenekar, és az évek múltával egyre csökkent annak az esélye, hogy valaha is összeáll.
A Colosseum, s legfőképpen az általuk létrehozott zene azonban kiállta az idő próbáját: egy ’94-es koncert után karrierjük újraindult, miután hatalmas érdeklődés fogadta ismét kiadott, remaszterizált stúdióalbumaikat. Az újjáalakulást követően rögtön koncertezni indultak, és egy hatvan állomásos turnét vittek végig, majd egy új élő lemezt is piacra dobtak.
1997-ben és 2003-ban is készítettek új albumot, Bread & Circuses és Tomorrow's Blues címen. A rendszeres turnék során Európában és Japánban is megfordultak az elmúlt évek alatt, miközben 2007-ben ismét koncertlemezt (Theme For A Reunion) adtak ki. A zenészek nem okoztak csalódást az évtizedek óta kitartó rajongóknak: mind saját, mind a Colosseum hírnevére való tekintettel csak igazán kiérlelt, profi produkciókkal álltak nyilvánosság elé.
Chris Farlowe, Dave ’Clem’ Clempson, Dave Greenslade, Jon Hiseman és Mark Clarke még most, négy évtizeddel később is erős szövetségben zenél együtt. A banda nagyhírű szaxofonosa, Dick Heckstall-Smith 2004-ben elhunyt, így Hiseman szintén elismert szaxofonos felesége, az Oxfordban született Barbara Thompson lépett be az együttesbe. Az idén hetvenéves Barbaránál ’97-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak, ami miatt már többször megszervezte visszavonulását, ám a küzdelmet soha nem adta fel, és egy új, Svédországban kikísérletezett módszernek köszönhetően nemrég ismét színpadra állt.
A dobos-ütőhangszeres Jon Hiseman így nyilatkozott az évtizedekre visszanyúló közös élményekről: „A Colosseum egy csodálatos zenei világot képvisel. Mindenki élvezte a saját együttesével való munkát, de a Colosseumban van valami különleges, ennyi év elteltével különösen. Mindannyian rengeteg különböző élménnyel gazdagodtunk az évek alatt, és ez most egy új köntösben áll össze. Így lesz a Colosseum zenekarnak önálló személyisége, ami jóval több, mint a benne zenélő hat ember. Ez a varázslatos kémia szerencsére mindig működött: az együttesben mindig is különböző karakterű zenészek dolgoztak együtt, akik a maguk módján mindig hozzátettek valamit a nagy egészhez.”
A zenekar Time On Our Side címmel ígér új stúdióalbumot az őszre, november 23-án pedig huszonöt állomásos európai turnéjuk keretében érkeznek majd a budapesti Petőfi Rendezvényközpontba. Az ülőhelyes koncertre jegyek még kaphatók.
Belépő: 4-12. sor (ülőhely) 9500 Ft, 13-31. sor (ülőhely, érkezési sorrendben) 8500 Ft
Jegyek válthatók a Ticketportal és a TEX országos hálózatában, valamint a Headbangerben, a CD Pincében, a Lemezkuckóban és a Hammer Zenebarlangban, a helyszínen és a www.livesound.hu weboldalon.
Georgiai blues slágerek az Akváriumban
2014-11-02 | kritika
Az eredetileg a Nagy Hallba szervezett buli hallgatóit a közönségbarát módon átalakított, profin üzemeltetett Akvárium klubban végül is a Kis Hallba terelték be a szervezők a neves amerikai bluesman, a többszörös Grammy-díjas Robert Cray koncertjére múlt héten szombat este. Jól tették, hiszen így elmondhatjuk: telt ház előtt játszottak a fiúk.
Az előzenekar az osztrák születésű, de húsz éve Magyarországra adoptált blues gitáros, Ripoff Raskolnikov és zenész barátja, Nagy Szabolcs zongorista alkotta duó volt. Az előadásában, hangulatában kitűnő felvezető műsor, melynek gerincét a tiszteletbeli magyar bluesman Tom Waits stílusú saját dalai alkották, előre vetítette azt, hogy ez az este nem a tradicionális bluesról fog szólni. Néhány, a ’40-es, ’50-es évekbeli country blues és boogie számuk ennek ellentmondani látszott, de a műsoruk gerincét kocsma és folk dalok adták.
A Robert Cray Band nem sokat késlekedett, az átállás után rögtön a húrokba csaptak: soul-, funky- és reggae ritmusban jöttek az ismert és kevésbé számok, az igazi lassú, dögös tizenkettes bluesok azonban várattak magukra. Aztán végre negyedik nótaként egy örökérvényű tizenkétütemű bluest kaptunk a Sitting On The Top Of The World formájában, de a tíz perces extatikus imprókról lemaradtunk: jól fésült, hanglemezgyári minőségben és hosszúságban hallhattuk a számot. Egy kicsit elbizonytalanodtam: a fekete bluesmenek között ritka jó énekhanggal rendelkező, a tizenhetedik lemezén túl levő, azaz rutinos zenész, hatvanegy éves korára beéretten, hatalmas tehetséggel, kivételes gitártudással, hogy nem hozza tűzbe a hallgatóságot? A gitáros-énekes mintha csak a kivasalt, puha, finomított balladáit hozta volna el nekünk, a Strong Persuadert, a Right Next Door (Because Of Me)-t, a Twenty-t, vagy a műsorzáró Time Makes Two-t. Mintha Buddy Guy és B.B. King nem is, csak az érzelmesebb Bobby ’Blue’ Bland lett volna példaképe ezen az estén. Persze csodálatosan gitározott a Fender Stratocasterjein, melyeket minden dal után cserélt neki a road, de valahogy hiányzott az a hév, amit egy jó koncerten a jó zenészt elkapja. A nyári Lamantin Jazz Fesztiválon, Matt Schofield koncertjén tapasztaltam szintén ezt, amikor a brit gitáros a blues improvizatív elemeit beáldozta a hard-rockot kedvelő közönség javára. Most pechünkre nem azt a Robertet hallhattuk, aki Eric Clapton előtt játszott 2006-ban a Papp László Budapest Sportarénában, de nem is azt, aki Albert Collinsszal és Johnny Copelanddel együtt megalkotta a blues történelem egyik legjobb albumát, a Showdownt. Pedig ezen az estén a zenészei sem voltak akárkik: gyermekkori jó barátja, a hosszú évtizedeken keresztül bandatag, a rasztahajú basszeros, Richard Cousins mellett Les Falconer dobos biztosította a fix hátteret Robert mögött. Dover Weinberg emlékezetes billentyűjátékával vívta ki megbecsülésünket: zongorája, orgonája sohasem volt tolakodó, mindig Cray-t szolgálta. Ha feledhetetlen rögtönzéseket nem is, de élményszámba menő orgonahangzást azt kaptunk tőle: Bob Dylan első, együttessel kísért lemezén, a Highway 61 Revisiteden Al Kooper jóvoltából először hallott, magas fekvésben hozott lebegő Hammond akkordok hallatán bizony jólesően megborzongtam. Ugyancsak Dover volt a vastaps után visszatérő banda ráadásszámának főszereplője: a fekete soul zenekar, a Booker T. & The MG’s Green Onion című instrumentálisának feldolgozását adták elő Hip Tight Onions címmel a muzsikusok, emlékezve az úttörőkre. De nekem beugrott a szám hallatán a zömében csak hangszeresen előadott nótákkal karriert csináló blues fater, Freddy King dalainak hangulata is.
Két, dedikálásra előkészített lemezem ott lapult a zsebemben, amikor a koncert befejeztével a szokott autogramosztó helyen, a ruhatár szélén vártam a művészeket. Hiába. Pedig de jó lett volna egy laza, felszabadult Robert Cray-jel néhány szót váltanom.
Szöveg: Gróf István, fotó: Császár Márta (Kifra)
Az előzenekar az osztrák születésű, de húsz éve Magyarországra adoptált blues gitáros, Ripoff Raskolnikov és zenész barátja, Nagy Szabolcs zongorista alkotta duó volt. Az előadásában, hangulatában kitűnő felvezető műsor, melynek gerincét a tiszteletbeli magyar bluesman Tom Waits stílusú saját dalai alkották, előre vetítette azt, hogy ez az este nem a tradicionális bluesról fog szólni. Néhány, a ’40-es, ’50-es évekbeli country blues és boogie számuk ennek ellentmondani látszott, de a műsoruk gerincét kocsma és folk dalok adták.
A Robert Cray Band nem sokat késlekedett, az átállás után rögtön a húrokba csaptak: soul-, funky- és reggae ritmusban jöttek az ismert és kevésbé számok, az igazi lassú, dögös tizenkettes bluesok azonban várattak magukra. Aztán végre negyedik nótaként egy örökérvényű tizenkétütemű bluest kaptunk a Sitting On The Top Of The World formájában, de a tíz perces extatikus imprókról lemaradtunk: jól fésült, hanglemezgyári minőségben és hosszúságban hallhattuk a számot. Egy kicsit elbizonytalanodtam: a fekete bluesmenek között ritka jó énekhanggal rendelkező, a tizenhetedik lemezén túl levő, azaz rutinos zenész, hatvanegy éves korára beéretten, hatalmas tehetséggel, kivételes gitártudással, hogy nem hozza tűzbe a hallgatóságot? A gitáros-énekes mintha csak a kivasalt, puha, finomított balladáit hozta volna el nekünk, a Strong Persuadert, a Right Next Door (Because Of Me)-t, a Twenty-t, vagy a műsorzáró Time Makes Two-t. Mintha Buddy Guy és B.B. King nem is, csak az érzelmesebb Bobby ’Blue’ Bland lett volna példaképe ezen az estén. Persze csodálatosan gitározott a Fender Stratocasterjein, melyeket minden dal után cserélt neki a road, de valahogy hiányzott az a hév, amit egy jó koncerten a jó zenészt elkapja. A nyári Lamantin Jazz Fesztiválon, Matt Schofield koncertjén tapasztaltam szintén ezt, amikor a brit gitáros a blues improvizatív elemeit beáldozta a hard-rockot kedvelő közönség javára. Most pechünkre nem azt a Robertet hallhattuk, aki Eric Clapton előtt játszott 2006-ban a Papp László Budapest Sportarénában, de nem is azt, aki Albert Collinsszal és Johnny Copelanddel együtt megalkotta a blues történelem egyik legjobb albumát, a Showdownt. Pedig ezen az estén a zenészei sem voltak akárkik: gyermekkori jó barátja, a hosszú évtizedeken keresztül bandatag, a rasztahajú basszeros, Richard Cousins mellett Les Falconer dobos biztosította a fix hátteret Robert mögött. Dover Weinberg emlékezetes billentyűjátékával vívta ki megbecsülésünket: zongorája, orgonája sohasem volt tolakodó, mindig Cray-t szolgálta. Ha feledhetetlen rögtönzéseket nem is, de élményszámba menő orgonahangzást azt kaptunk tőle: Bob Dylan első, együttessel kísért lemezén, a Highway 61 Revisiteden Al Kooper jóvoltából először hallott, magas fekvésben hozott lebegő Hammond akkordok hallatán bizony jólesően megborzongtam. Ugyancsak Dover volt a vastaps után visszatérő banda ráadásszámának főszereplője: a fekete soul zenekar, a Booker T. & The MG’s Green Onion című instrumentálisának feldolgozását adták elő Hip Tight Onions címmel a muzsikusok, emlékezve az úttörőkre. De nekem beugrott a szám hallatán a zömében csak hangszeresen előadott nótákkal karriert csináló blues fater, Freddy King dalainak hangulata is.Két, dedikálásra előkészített lemezem ott lapult a zsebemben, amikor a koncert befejeztével a szokott autogramosztó helyen, a ruhatár szélén vártam a művészeket. Hiába. Pedig de jó lett volna egy laza, felszabadult Robert Cray-jel néhány szót váltanom.
Szöveg: Gróf István, fotó: Császár Márta (Kifra)
Robert Plant: lullaby and... The Ceaseless Roar
2014-10-29 | kritika
Robert Plantet, a Led Zeppelin frontemberét nem kell bemutatni senkinek, hiszen a korszakalkotó, egész világ ízlését meghatározó, vérbeli rock zenekart mindenki ismeri. Az aranytorkú énekes 1982 óta készít szólólemezeket, amelyek közül a Pictures At Eleven, a Dreamland és a Mighty ReArranger kiállta az idők próbáját. Négy évvel legutóbbi, hazájának eladási listáján a harmadik helyre felért Band Of Joy után idén ősszel jelentette meg szólópályája tizedik hanganyagát. Ahogy azt Plant több helyen is lenyilatkozta, a lullaby and... The Ceaseless Roar valószínűleg az utolsó munkája, a zenei pályájának vége. A régi zenésztársakból és új közreműködőkből álló, két éve működő együttesével, a Sensational Space Shiftersszel rögzített albumon tizenegy dalt találunk, ebből kilenc saját szerzemény, a maradék kettő, a Little Maggie és a Poor Howard pedig átirat. Az életről, szerelemről, kihagyott lehetőségekről, a többségében talán már elfeledett szeretőkről és barátokról szóló dalok a „fogyasztói” elvárásokkal dacolva sokszínűek, a rock, folk, klasszikus blues, mi több az elektronikus zene elemei szövik át őket. A lullaby and... The Ceaseless Roar nem korszakalkotó lemez, de hiteles, bármilyen aspektusból vesszük górcső alá, teljesen világos, hogy hűen képviseli a Robert Plant által fontosnak tartott törvényszerű változást.Nonesuch Records / Warner Music, Magneoton, 2014
hoati
Blues Session koncertek a Muzikumban
2014-10-25 | koncertajánló
Az ősz utolsó, a tél első hónapjában is kiváló zenekarokat tekinthetnek meg az érdeklődők a Blues Session koncertsorozat keretén belül a budapesti Muzikum Klubban.
Tervezett koncertek
november 6. – Band Of Gypsys Allstar – Jimi Hendrix egy kicsit másképp
november 7. – Ferenczi György és a Rackajam
november 21. – Jambalaya: „Amerikából jöttem” – lemezbemutató ráadás
november 22. – Tátrai Trend
november 25. – Lousiana Double: Magányos apák éneke – lemezbemutató
november 27. – Ripoff Raskolnikov Band (A – HUN)
november 28. – Pribojszki Mátyás Band – Back Home!
december 4. – BlueSpot feat. Danics Dóra
december 5. – Soulbreakers
december 13. – Deák Bill Blues Band
december 19. – Mojo Workings feat. Ripoff Raskolnikov
december 20. – Magyar Atom
december 27. – Blues Session Karácsony: Fekete Jenő, Szász Ferenc, Kőmíves ’Stone’ András – Blues For Robert, Albert and Stevie
december 29. – Peter Lippa Band (SK)
hoati
Tervezett koncertek
november 6. – Band Of Gypsys Allstar – Jimi Hendrix egy kicsit másképp
november 7. – Ferenczi György és a Rackajam
november 21. – Jambalaya: „Amerikából jöttem” – lemezbemutató ráadás
november 22. – Tátrai Trend
november 25. – Lousiana Double: Magányos apák éneke – lemezbemutató
november 27. – Ripoff Raskolnikov Band (A – HUN)
november 28. – Pribojszki Mátyás Band – Back Home!
december 4. – BlueSpot feat. Danics Dóra
december 5. – Soulbreakers
december 13. – Deák Bill Blues Band
december 19. – Mojo Workings feat. Ripoff Raskolnikov
december 20. – Magyar Atom
december 27. – Blues Session Karácsony: Fekete Jenő, Szász Ferenc, Kőmíves ’Stone’ András – Blues For Robert, Albert and Stevie
december 29. – Peter Lippa Band (SK)
hoati
Crosby, Stills, Nash & Young: CSNY 1974
2014-10-21 | kritika
A Crosby, Stills & Nash 1968-ban jött létre a rocktörténelem egyik első supergroupjaként. A triót alkotó zenészek mindegyike jelentős, de különböző okok miatt kifáradt együttesből érkezett. Bemutatkozó lemezük a megalakulásukat követő évben jelent meg. A banda nevét viselő album többszörös platinalemez lett, évekkel később bónuszokkal kiegészítve újra megjelentették. Neil Young az 1966 és ’68 között működő Buffalo Springfieldben szerzett tapasztalatokkal, két szólóalbummal a háta mögött, 1969 nyarán csatlakozott a három nagynevű gitáros-énekes alkotta csapathoz. A woodstocki fesztiválon kirobbanó sikert aratott Crosby, Stills, Nash & Young 1970-ben készítette el a Déja Vu című lemezt, amely felkerült a Rolling Stone magazin minden idők ötszáz legkiemelkedőbb albumának listájára. A zenekar második stúdiólemeze a ’70-es évek elején a folyamatos belső ellentétek végett nem jött létre, azonban Elliot Roberts és Bill Graham nyomására 1974-ben harmincállomásos, bruttó tizenegy millió dolláros bevételt hozó stadionturnén vettek részt. A turné negyven éves évfordulója alkalmából Joel Bernstein és Graham Nash úgy döntött, hogy azon koncert felvételekből, amiket rögzítettek, válogatás albumot állítanak össze. A CSNY 1974 címet viselő anyag egylemezes változatban, valamint extra kiadásban is megjelent. A szimpla album tizenhat szerzeményt tartalmaz, köztük olyan örökérvényű dalokat, mint a Wooden Ships, a Helpless, a Suite: Judy Blue Eyes, a Chicago, vagy a komoly politikai hatással bíró Ohiót, ami négy fiatalnak állított emléket, akiket egy vietnámi háborúellenes tiltakozáson gyilkoltak meg. A megalakulását követő években a Beatleséhez hasonló népszerűségű banda folk-rock, country-rock jellegű számai a mai rockhoz képest avittnak tűnhetnek, de nem lennék meglepve, ha a koncertlemez hatására a felvételek idején csúcsformában lévő együttest az idősebb generációkon kívül sok fiatal is megszeretné.Magneoton / Warner Music, 2014
hoati
A magyar dzsesszélet kiválóságai a Rockmúzeum színpadán
2014-10-18 | hír
Új programsorozatot indít a Radics Béla RB Emléktársaság. A Hírességek Csarnoka, a magyar Rockmúzeum támogatásával megvalósuló rendezvény „Nyilvános interjúk, baráti beszélgetések kortárs zenészekkel” címmel 2014. október 26-án 15 órakor kezdődik, ahol az őszi klubidényben első alkalommal a hazai dzsessz-rock nagy úttörőit látják vendégül. A színvonalas beszélgetést Halper László vezeti, akinek nemrég került boltokba a különböző formációjú Rákfogó együttesről szóló kötete Zenészlegendák II. címmel. A nemzetközi szintű dzsesszgitáros interjúalanyai az Új Rákfogó – és persze több más zenekar – legendás tagjai lesznek: Babos Gyula, Kati Horváth Lajos, Kőszegi Imre, Ráduly Mihály és Szakcsi Lakatos Béla. A klubbelépő egyben a múzeum megtekintéséül is szolgál. A Rockmúzeum a RAM Colosseum területén, a Budapest, XIII. kerület, Kárpát u. 23. szám alatt található.Ady - Hobo: A föltámadás szomorúsága
2014-10-14 | kritika
Földes László Hobo az elmúlt évtizedekben szívesen keverte a zenét az irodalommal, biztos kézzel választva ki azokat az ikonikus alakokat, akik illeszkednek az ő előadásmódjához, akiknek az életműve valahol rokon az övével. József Attila, Faludy György, Pilinszky János – főként ők voltak a magyar irodalomból azok, akiknek munkásságát feldolgozta. A közelmúltban Vidnyánszky Attilával közösen határozták el, hogy a Nemzeti Színházban csinálnak egy Ady-estet. Erre készülve gyűjtöttek össze kilencven verset, ebből lett harmincöt, illetve harmincegy, ami az előadásban, illetve A föltámadás szomorúsága című lemezen hallható. A költemények jó részét maga Hobo választotta ki, de segítségére volt Jász Attila költő, valamint a Nemzeti Színház igazgatója is. A lemez ívét a haza, a szerelem, a számvetés és az elmúlás adja, ezeknek megfelelően vannak énekelt versek, zenei aláfestéssel elmondott versek, és vannak zene nélkül szavalt költemények. A zenei részt Fekete-Kovács Kornél vállalta magára, aki leginkább jazz vonalon ismert, így nem meglepő, hogy az itt hallható szerzemények sokkal inkább tartoznak a jazz területére, mint a blueséra. A fúvós hangszerek mellett billentyűn is játszó muzsikus a feladatot tökéletesen megoldotta, hiszen a zene sosem vonja el a figyelmet a versekről, soha nem tolakszik Földes László versmondása elé, de nagyszerűen kiegészíti mind hangulatában, mind ritmusában azokat. Az igényes kivitelű lemezt hallgatva rádöbbenünk, hogy mennyire frissek Ady költeményei, mennyire érezte a magyar valóságot, ami sajnos mit sem változott az elmúlt száz év alatt.GrundRecords, 2014
hoati
Mini Európa turnéra indul a Jack Cannon
2014-10-08 | hír
A Jack Cannon zenekar (korábban Jack Cannon Blues Band) 2006-ban alakult, akkor még duóként. Később kibővült egy bőgőssel, majd egy dobossal is, így az utóbbi években már kvartettként zenélnek. 2008-ban megnyertek egy hazai tehetségkutatót, a fődíj egy lemezszerződés volt. A lemez el is készült, de a kiadó végül nem adta ki. Még ugyanebben az évben az első helyen végeztek az egyik legismertebb nemzetközi blues tehetségkutató versenyen, a Blues Aperitiven, amelynek eredményeképp kétszer is felléptek a rangos Blues Alive Fesztiválon. Azóta külföldi fesztiválok, fellépőhelyek állandó vendégei, mi több, Lengyelországban és Csehországban, ahol a legnépszerűbb blueszenekarok közét tartoznak, rendszeresen turnéznak. Októberben ismét e két országba készülnek, négy állomásos mini turnét adnak. A toruni fellépés érdekessége, hogy az együttes alapító tagja, a gitáros Bíró Ádám a szigetországból származó Danny Bryant-tel egyetemben gitár workshopot tart.Fellépések
október 17. – Prága (CZ), Reduta Jazz Club
október 19. – Prága (CZ), Blues Sklep
október 20. – Torun (PL), Pamela Pub, vendég: Slawek Wierzcholski
október 21. – Pila (PL), Boogie Bar
hoati
Török Ádám új klubja Óbudán
2014-09-30 | hír
Nem hiába bábáskodott a magyar Fuvolalovag a júliusban megrendezett Csemete Fesztivál szervezése körül. A biliárdgolyók koccanása mellett október 3-tól immár a rock és a blues hangjaitól is hangos lesz a Glob Royal Club az óbudai Csemete utcában.Pénteken, október 3-án 20 órától ünnepélyes keretek között nyit a 2014-es őszi klubszezon. A forró hangulatról a Török Ádám és a Mini, valamint a Capriccio zenekar gondoskodik. Szombaton 21 órától a Triumvirátus, vagyis Zeffer András, Kékesi ’Bajnok’ László és Závodi János veszi birtokba a színpadot. A nyitó hétvégét követően az új zenés klub minden héten pénteken és szombaton a magyar blues-rock legendák szuperkoncertjeivel várja az igényes muzsika kedvelőit. Ahogy azt a Török Ádám nevével fémjelzett klubszervezésekben megszokhattuk, a bulik most is belépődíjmentesek lesznek. Terveik szerint a Glob Royal Rock & Blues Club ad majd otthont az első magyar Nyugdíjas Rockzenész Klubnak is, emellett a nyitóbulin közreműködő Capriccio, illetve Triumvirátus együttesek is az óbudai Csemete utcai rockszentély állandó fellépői lesznek. A különböző Mini formációk frontembere régóta figyelemmel kíséri a hazai zenei élet alakulását, különös tekintettel az utánpótlásra. Ádám ezúttal sem hanyagolja el a fiatal, tehetséges muzsikusok felkarolását: ígérete szerint időről időre megmutathatják magukat a Glob Royal közönsége előtt.
30 éves jubileumát ünnepli a Tengs-Lengs
2014-09-23 | koncertajánló
Immár rangidősként lépve a blues és rock történelembe, idén hazánk egyik legelső klubzenekara is 30 éves jubileumot ünnepel. Az 1984-ben alapított Tengs-Lengs fontos együttes, a hazai blues és rock ’n’ roll zene egyik mérföldköve. Őket ismerni illik, az ünnepi koncertjükön ott lenni az előzőek miatt majdnem, hogy kötelező.„A Tengs-Lengs visszatért oda, ahonnét a csodálatos blues és rock ’n’ roll elindult - és jól tette. A klubba, ahol a szünetben a zenész együtt sörözik a közönséggel, a barátokkal, ahol egy a többiekkel, nem pedig valami földöntúli bálvány. A gyökerek nagyon fontosak, aki nem ismeri, és nem tiszteli a múltat, annak nincs jövője.” - ajánlotta Hajnal Gábor egykor a zenekart, s annak egyedi hangulatát.
Bár a legendás együttes történetében 30 év telt el, tagjainak gyerekeik vannak, a hajuk esetleg már meg is őszült, a mai napig ugyanazt a vérpezsdítő hangulatot nyújtják a koncertjeinken, mint egykor, mikor saját klubjuk volt és bejárták az egyetemi- és blueskocsmákat.
„A nyolcvanas években igazi sikk volt a zenekar koncertjeire járni.” - írják egy cikkben a budapesti, időközben trióvá alakult csapatról. Ám éppen a mai napig megállíthatatlan lendületük, visszajáró, lelkes közönségük bizonyítja, hogy még manapság is menő dolog Lengsre járni.
Találkozzunk az elmúlt 30 év emlékeivel 2014. október 04-én a budapesti Backstage Pubban! Minden régi és új Tengs-Lengs rajongónak ott a helye!
Palackba zárt dallal jön a Colombre Band
2014-09-20 | beszélgetések
Győr legfőbb könnyűzenei exportcikkének is titulált Colombre Band az interneten jelentette meg új kislemezét Hívogató címmel, amelyre négy dal került fel. A címadó dalról ráadásul még egy bort is elneveznek. A részletekről a zenekarvezető, Váray László beszélt.
Az őszt rögtön egy új kislemezzel kezdtétek. Ilyen jól sikerült a nyár?
Jól sikerült a nyár, fesztiválosan, a koncertek közti szüneteket pedig a stúdióban töltöttünk. És most itt a klubszezon, úgyhogy yeah van.
Egy ideje már új felállásban léptek fel....
Így van, februárban átalakítottam a csapatot. Nagyon jót tett a zenekarnak a változás, izgalmas és inspiráló folyamat volt a nagyon komoly próbatermi munka is és meglehetősen hamar, márciusban már koncerteztünk. A régóta kerülgetett billentyűs hangszer megjelenésével teljesen kiegészült a hangzás, még játékosabb lett a színpad. A korábbi hangzásunk máshogy volt jó, mást domborított ki ugyanazokból a dalokból, most viszont kompromisszum-mentesebb a hangkép.
Nem hiányzik a női hang az újjáalakult zenekarból?
Állandó tagként nem. Vokál szerepben persze mindig helyet lehetne találni női hangnak, de önálló hangszerként, ahogy Vera volt nálunk énekes, nem. Egyébként is, Vera úgy énekel, ahogy senki más, fura lenne, ha pótolni akarnánk.
Említetted a stúdiózást. Mi lett az eredménye a „műhelymunkának”?
Egy négy dalos kislemez. Az interneten tettük közzé, egy lépésből elérhető mindenki számára. Épp a legjobbkor jött ki, egy évvel a nagylemezünk- fél évvel az újjáalakult Colombre Band startja után.
A dalok kinek a nevéhez fűződnek?
Dalszerző vagyok, a zenét és szöveget is én írom. Mivel az alaphangszerem a gitár és az ének, így egyszerűen hangszerelve viszem az új nótát a próbaterembe. Ott jön az izgi rész, a zenekar felöltözteti a dalokat, hangszerelés-, hangszínkeresés, szerkesztés, a végső forma felépítése zajlik.
Mesélj egy kicsit az új dalokról, mit lehet róluk tudni?
Mindegyik kis különálló történetet dolgoz fel, eléggé különböző stílusban. Egy-egy dalon belül is sok minden történik, eseménydús zenék és még a legfinomabb balladában is vannak szúrós poénok. A Kontroll nélkül-című dalt már júliusban kiragasztottuk a netre, jó utat járt be eddig is, a Petőfi Rádió is megpörgette. Ez a dal is kedves balladának indul, aztán átcsap reggae-s hip-hop-ba, épp ilyen furán lesz kerek, egész. A Volt úgy-című a legvidámabb Colombre Band dal a Kapuzárási piknik-óta, ami a szakításról szól. Ez volt az első dalunk az új felállással. A Hívogató a címadó dal, ami a koncerteken úgy tűnik, indokolatlanul gyorsan megszerethető. Néhol súlyosan moralizál, néhol meg beleharap a hallgató fülébe.
Itt meghallgathatjátok a Hívógató EP dalait!
A Hívogató más miatt is közönség kedvenc lehet…
Olyan különleges elismerésben részesültünk, hogy egy Nyugat-dunántúli borászat, a 2013-as szüretelésű és idei érlelésű chardonnay borát erről a dalról nevezi el. A bor ősszel, Hívogató néven kerül piacra. Ez meglehetősen különleges dolog, nagyon örülünk neki.
Gondolkoztok nagylemezen is?
Mire publikus lett az EP már újabb dalokon dolgoztunk, így nagyon hamar összeáll egy új nagylemeznyi anyag – persze egy lemezkiadásnak ez a legkönnyebb része, a többi a matek - ki kell számolni, mikor lesz aktuális. Most a Hívogatóra koncentrálunk, ennek az útját simogatjuk. Az biztos, hogy a kislemez dalai szeretik a közönséget, reméljük a közönség is szeretni fogja őket!
Havassy Anna Katalin
A beszélgetés eredetije a Kisalföld K2 magazinban jelent meg.
Az őszt rögtön egy új kislemezzel kezdtétek. Ilyen jól sikerült a nyár?
Jól sikerült a nyár, fesztiválosan, a koncertek közti szüneteket pedig a stúdióban töltöttünk. És most itt a klubszezon, úgyhogy yeah van.
Egy ideje már új felállásban léptek fel....
Így van, februárban átalakítottam a csapatot. Nagyon jót tett a zenekarnak a változás, izgalmas és inspiráló folyamat volt a nagyon komoly próbatermi munka is és meglehetősen hamar, márciusban már koncerteztünk. A régóta kerülgetett billentyűs hangszer megjelenésével teljesen kiegészült a hangzás, még játékosabb lett a színpad. A korábbi hangzásunk máshogy volt jó, mást domborított ki ugyanazokból a dalokból, most viszont kompromisszum-mentesebb a hangkép.
Nem hiányzik a női hang az újjáalakult zenekarból?
Állandó tagként nem. Vokál szerepben persze mindig helyet lehetne találni női hangnak, de önálló hangszerként, ahogy Vera volt nálunk énekes, nem. Egyébként is, Vera úgy énekel, ahogy senki más, fura lenne, ha pótolni akarnánk.
Említetted a stúdiózást. Mi lett az eredménye a „műhelymunkának”?
Egy négy dalos kislemez. Az interneten tettük közzé, egy lépésből elérhető mindenki számára. Épp a legjobbkor jött ki, egy évvel a nagylemezünk- fél évvel az újjáalakult Colombre Band startja után.
A dalok kinek a nevéhez fűződnek?
Dalszerző vagyok, a zenét és szöveget is én írom. Mivel az alaphangszerem a gitár és az ének, így egyszerűen hangszerelve viszem az új nótát a próbaterembe. Ott jön az izgi rész, a zenekar felöltözteti a dalokat, hangszerelés-, hangszínkeresés, szerkesztés, a végső forma felépítése zajlik.
Mesélj egy kicsit az új dalokról, mit lehet róluk tudni?
Mindegyik kis különálló történetet dolgoz fel, eléggé különböző stílusban. Egy-egy dalon belül is sok minden történik, eseménydús zenék és még a legfinomabb balladában is vannak szúrós poénok. A Kontroll nélkül-című dalt már júliusban kiragasztottuk a netre, jó utat járt be eddig is, a Petőfi Rádió is megpörgette. Ez a dal is kedves balladának indul, aztán átcsap reggae-s hip-hop-ba, épp ilyen furán lesz kerek, egész. A Volt úgy-című a legvidámabb Colombre Band dal a Kapuzárási piknik-óta, ami a szakításról szól. Ez volt az első dalunk az új felállással. A Hívogató a címadó dal, ami a koncerteken úgy tűnik, indokolatlanul gyorsan megszerethető. Néhol súlyosan moralizál, néhol meg beleharap a hallgató fülébe.
Itt meghallgathatjátok a Hívógató EP dalait!
A Hívogató más miatt is közönség kedvenc lehet…
Olyan különleges elismerésben részesültünk, hogy egy Nyugat-dunántúli borászat, a 2013-as szüretelésű és idei érlelésű chardonnay borát erről a dalról nevezi el. A bor ősszel, Hívogató néven kerül piacra. Ez meglehetősen különleges dolog, nagyon örülünk neki.
Gondolkoztok nagylemezen is?
Mire publikus lett az EP már újabb dalokon dolgoztunk, így nagyon hamar összeáll egy új nagylemeznyi anyag – persze egy lemezkiadásnak ez a legkönnyebb része, a többi a matek - ki kell számolni, mikor lesz aktuális. Most a Hívogatóra koncentrálunk, ennek az útját simogatjuk. Az biztos, hogy a kislemez dalai szeretik a közönséget, reméljük a közönség is szeretni fogja őket!
Havassy Anna Katalin
A beszélgetés eredetije a Kisalföld K2 magazinban jelent meg.
