Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Mojo Blues Band: Thirty Year Blues Affair
2011-03-24 | kritika


A bécsi székhelyű Mojo Blues Band immár 34 éve meghatározó szerepet tölt be az osztrák zenei életben. A megalakulása óta eltelt időben olyan muzsikusok fordultak meg a bandában, mint Joachim Palden, Dana Gillespie és Christian Dozzler. A rendszeres Európa turnék mellett számtalan alkalommal felléptek az Egyesült Államokban. Jó kapcsolatokat építettek ki amerikai blues zenészekkel (Tail Dragger, Jimmy McCracklin, Willie Kent, A.C. Reed, …), a koncerteken túl többekkel lemezeket is készítettek.
Erik Trauner csapata a harmincadik évfordulóját a Thirty Year Blues Affair című albummal ünnepelte. A dupla korongra az együttes tagjainak szerzeményei, valamint Aaron Walker, Champion Jack Dupree, Mercy Dee Walton és Big Jay McNeely dalai kerültek feljátszásra. Az üdítően változatos, mind a dalszerzést, mind a hangszerelést tekintve a legmagasabb színvonalat képviselő hanganyag a Chicago blues, az R 'n' B és a Country blues különleges, a zenekarra jellemző keverékét tartalmazza. Az albumon a banda története során először akusztikus nótákat is hallhatunk. Az évek alatt megannyiszor megújuló formációhoz vendégmuzsikusként Red Holloway, Gerhard Wessely és Peter Müller csatlakozott.
Több mint meggyőző produkció a jubileumi Thirty Year Blues Affair, mely éppúgy előkelő helyen említendő az együttes sorlemezei, ahogy a műfaj kortárs kiadványai között.

Styx Records, 2007

hoati


Blues van, babám - Jó ez így, de nem lehetne jobban?
2011-03-21 | névjegy


Gajár Sanyi egy évvel fiatalabb volt nálam, de hozzám képest igazi rock and roll dandy. Belevaló körtéri Elvis. Énekelt, gitározott, hajtotta a bulákat, amikor én még csak saccolgattam, hogy nézhet ki a tényállás, ő már empirikus tapasztalással bírt nő bugyi nélkül tárgykörben…
Sankó a szomszéd házban lakott, sokat lógtunk együtt nyaranta a betonkerítés tövében az udvaron. Elő a gitárt, téveszd el az irányt, ahogy később azt majd Legát kolléga énekli a Kézi-Chopin élén. A felhozatal fölöttébb eklektikus volt. Miskolc (P. Mobil), Hey Joe (Hendrix), egy nyári digó slágerek, Rasputin (Boney M.), Let’s Twist Again (Chubby Checker), simlis rock and rollok népköltészeti szövegekkel…
Naná, hogy volt saját bandája. A Helix, az Alpha Helix. Menráth Gyuri (gitár), Horváth Joci (dob), Kolat Ferkó (basszusgitár) és Sankó. Ők is előadták szent művészetüket ugyanabban az alagsori ebédlőben, ahol mi a Beida Sahrával, csak őket leimádták a bigék rendesen. Joggal. Buli után meg tűz föl a Gellért-hegyre a csúszdákhoz, hogy legyen hol a szoknyák alá nyúlva kiaknázni a rock and roll galeri minden előnyét. Almabor, Sopianae, csőnadrág, Alföldi papucs, szimatszatyor. Fölöttünk a csillagok, alattunk Budapest, ez a hitehagyott szépasszony, aki bölcs belátással tűrte, hogy betongettóvá igyekeznek silányítani őt. Szabadok voltunk, amennyire lehet. Nem sokat tököltünk politikával, bár én tudtam a Charta 77-ről, de nem nagyon izgatott.
Olykor feltűnt egy-egy zsernyák, aki erősen markolva kutyája pórázát, rajtunk ütött, hogy begyűjtse személyinket. Hajrá, tessék csak. BM házakban laktunk, ismertük a zsandárnyelvet, esélytelen volt, hogy szokott stratégiájukkal ránk hozzák a szapora fosást a jagellók. Nem parkánoztunk, nem szívtunk nejlon zacseszból Technokol Radidot vagy Pálmatex-et, nem voltunk túl fontosak. Dumáltunk egyet a törzzsel, vigyázva erősen, senkit ne köpjünk be a cimborák közül. Flepnik vissza, mi meg szépen elballagtunk házoá.
Mélytengeri életforma volt? Ahogy Cseh Tamás énekelte nem sokkal később? Nekem nem. Csak a szárnyait próbálgatta egy ügyefogyott angyal a legvidámabb barakkban. Nem feszegettem a határokat, vagy ha mégis, hát korántsem szándékosan. Ártatlan voltam, de már nem ártalmatlan… Éppen hogy kiebrudaltak az Éden-kertből, de még nem vettem róla tudomást…
Jött a zene, és vitt magával, mind közelebb és közelebb a Nagy Tutihoz. Két pofára habzsoltam a muzsikát. Ha lehet napi huszonnégyben, hét napon át. Minit, P. Mobilt (kicsit untam mindig), na és persze Hobót. Viszolyogva figyeltem a Rice és a Piramis körül kialakult csajhisztit, de azért voltak ott is dalok, melyek elkaptak és magasra emeltek.
Az első sorokban ugráltam az Ifi Parkban, kemény könyökcsaták közepette. Muszáj volt közelről látni mindent, hogy aztán a téli ínség idején föl tudjam idézni a filmkockákat memóriám filmmúzeumában. Ahogy Németh Lojzi bűvölte a Körbe-körbe basszusmeneteit, Balogh Szivacs szeme villanását dobszóló közben, Szénich Janót és félmosolyát, amivel Kőrös Buksinak adta át a terepet. A Vikidál nyakán feszülő ereket, karján az ős tetkókkal. Na és Földes eszement marionettjét a Hosszúlábú asszonyban, amikor oldalt cipzáras fekete melegítőjében Bill bátyó nőjének adja ki magát alfa hím létére…
Camera Obscura. Sötétkamra fényes délben…
Volt a Helixnek egy dala, igazi háztáji világsláger. Még ma is beleborzongok… Sankó mesélte, hogy egy Zsolt nevű pasas követte el, akinek hatalmas a vakerja. Olyanokat bír mondani, hogy fölfázott a szódásüveg…

„Jó ez így, de nem lehetne jobban?
Tudni azt, és érteni a szót.
Hegy leszek, mely a távolban is látszik.
Ráncos homlokommal már senki sem játszik.”

Télleg? Miért nem írok én dalszöveget?
Télleg. Miért is ne.

Hetesi Péter Pál/G3


Zene határok nélkül - a világ legjobb szájharmonikásával
2011-03-20 | koncertajánló


Howard Levy (USA) & Chris Seibold (USA)
Micheller Myrtill és Pintér Tibor duó
Budapest, Budavári Művelődési Ház
2011. április 04.


2011. április 4-én kerül megrendezésre a Világ legjobb szájharmonikásának kikiáltott, amerikai Howard Levy koncertjére Budapesten, a BEM6-ban. A zenei határok nélküli, világhírű szájharmonika, zongora és okarina művész koncertjein szinte minden zenei stílusból ad egy kis ízelítőt a nagyérdemű közönségnek. Így a jazztől, a latinon át, a világzenéig, a klasszikus zenétől a színház- és filmzenéig a legtöbb zenei stílust felvonultatja, mindezt egyedi köntösben szájharmonikán, zongorán, gitárkísérettel (Chris Seibold).
Az est vendég fellépője Micheller Myrtill és Pintér Tibor „Voice And Guitar” duó formációja, amellyel sikeresen turnéztak London előkelő jazzklubjaiban is. Myrtill a zenei szakma elismert és megbecsült előadója: tanítványokkal foglalkozik, jazz klubok, fesztiválok, valamint exkluzív rendezvények állandó közreműködője és németországi és finnországi jazz versenyek díjazottja.
Az este 19 órakor kezdődő koncert, igazi zenei csemege, amely rendkívül különleges zenei élményt garantál.

Howard Levy (USA)
Howard Levy határok nélküli zenész, szájharmonika, zongora, és okarina művész. Zenéje a jazztől a pop, rock, világzene, latin, klasszikus, a folk, country, színházi és film zenéig szinte minden zenei műfajt átölel. Játéka abszolút egyedi és rendkívül virtuóz. Több száz lemezen közreműködött, 1986-ban Joseph Jefferson, majd 1997-ben Grammy díjjal is elismerték munkásságát.
A ’70-es évek közepén indította el a diatonikus szájharmonika „forradalmát”, az általa kifejlesztett ún. „túlfújásos” technikával. Ennek helyes elsajátításával a 10 hanglyukú diatonikus szájharmonikán, teljes kromatikus skála is kijátszható, így a zenei határok szinte megszűnnek.
Nemcsak kiváló zenész, de rendkívüli tanár is, hiszen rendszeresen tart előadásokat, valamint több oktatóanyaga is napvilágot látott.
Howard Levy volt az egyik alapítója a világhírű „Bela Fleck And The Flecktones” zenekarnak, akikkel több lemezt is készített, de közreműködött és turnézott olyan világsztárokkal is, mint Kenny Loggins, Bobby McFerrin, Paul Simon, John Prine, Paquito D’Rivera, Rabih Abou Khalil és Michael Riessler.


Various Artists: Louisiana Swamp Stomp
2011-03-19 | kritika


Louisiana az elmúlt években több természeti és ember okozta katasztrófát (Katrina hurrikán, British Petrol olajszennyezés) szenvedett. Azóta az élet visszatért a normális kerékvágásba, és a térség muzsikusai több alkalommal bizonyították alkotói kreativitásuk töretlenségét.
Erre az egyik legszebb példa a Louisiana Swamp Stomp című lemez, mely elkészítésének ötlete Dr. Paul McCarthy, az NLBSCIF elnökségi tagjának a fejében fogant meg. Az inspirációt Buddy Flett súlyos betegségből történő felépülése adta. A gitáros 2008-ban vírusos agyvelőgyulladást kapott, s hosszú ideig kómában feküdt. Amikor felébredt járni és beszélni sem tudott, hónapok teltek el, míg teljesen meggyógyult. A közel órányi hosszúságú korong árából befolyt összeget az agy és gerincvelő betegségek elleni kutatások finanszírozására fordítják. Az album döntően a déli állam zenészeinek produkcióit tartalmazza, így többekkel egyetemben Paul ”Lil Buck” Sinegal, Carol Fran, Little Freddie King, Percy Sledge, Sonny Landreth és Larry Garner felvételeit hallhatjuk. Mellettük chicagói székhelyű muzsikusok (Omar Coleman, Billy Flynn, Bob Stroger, …) által előadott nóták is rögzítésre kerültek.
A nemes cél érdekében piacra dobott Louisiana Swamp Stomp változatos, lebilincselő dalai átfogó képet adnak a régió gazdag és színes zenei kultúrájából. Csak bíztatni tudom olvasóinkat a CD megvásárlására!

Honeybee Entertainment, 2010

hoati


Hazánkban játszik a Veronica & The Red Wine Serenaders
2011-03-17 | koncertajánló


Március végén, április elején hazánkban fog fellépni az olaszországi Veronica & The Red Wine Serenaders, egy mini turné keretében. A csapat a ’20-as és ’30-as évek amerikai vidéki zenéinek – country blues, ragtime, jug band music - eszményi fúzióját játssza, s miközben beutazzák a világot, megpróbálják életben tartani ezt a gazdag és értékes örökséget. A hagyományok ápolása azonban nem merül ki a kizárólagos másolásban, hisz arra törekszenek, hogy ezt a zenei nyelvet, stílust, megszólalást a napjaink környezetébe helyezzék. Az általuk használt hangszerek akusztikusak: találhatunk itt dobrót, ukulelet, mosódeszkát, nagybőgőt, s mindemellett irgalmatlan jól énekelnek. A csapat magját, motorját Veronica Sbergia és Max De Bernardi alkotja. Veronicával kapcsolatban olyan nagy amerikai elődök nevét szokták megemlíteni, mint Memphis Minnie, Sister Rosetta Tharpe és Bessie Smith.
2010-ben jelent meg a zenekar nevét viselő debütáló albumuk. A lemezen country blues, Piedmont blues és ragtime keveredik, s olyan szerzők dalai hallhatók, mint Blind Blake, Leadbelly, Reverend Gary Davis, Sam Chatom, Son House és Mississippi John Hurt.
Érzéki, finom, karakteres, intenzív zene ez, amely „fogyasztása” olyan élvezetet okoz, mint egy klasszikus olasz vörösbor.

A zenekar tagjai:
Veronica Sbergia - ének, ukulele, mosódeszka
Max De Bernardi - gitár, mandolin, ének
Alessandra Ceccala - bőgő, ének
Mauro Ferrarese - gitár, ének

Diszkográfia:
Veronica & The Red Wine Serenaders, 2010

A fellépések időpontjai:
2011. március 31. – Budapest, Fregatt Music Pub
2011. április 01. – Paks, Gastroblues Club
2011. április 02. – Paks, Gastroblues Club

hcs


Blues egy emberért
2011-03-16 | koncertajánló


Blues egy emberért – Koncert Boros György megsegítésére
Debrecen, Lovarda
2011. március 26.


„Blues gitárosnak születni nem nagy kunszt! Megmondta a Leadbelly is: Megtanulsz három akkordot, énekelsz rá valamit, ami a szívedet nyomja, aztán kész a blues.”

Most, hogy Budapesten élek, sajnos keveset vagyok kis városomban, Debrecenben. Ilyenkor, ha hazajutok, hétvégenként szombat délelőtt kilenc-tíz óra körül mindig csöng a kaputelefon - Boros vagyok! Iszunk egy frappét? Siess, mert megmelegszik - mondom a kagylóba, és mire felér a tizedikre, kész is a reggeli kihűlt kávéból a jégdarával, vanília fagyival, csoki darabokkal megszórt jéghideg ital. Kinyitom az ajtót és ott áll előttem, mellette Sefike, a szarvasgombavadász német vizsla ártatlanul néz rám. Kezébe nyomom a frappét, Ő meg egyszer a Pocsolyába léptem című könyv kéziratát, máskor meg egy frissen megírt dalszöveget vesz elő a hátizsákjából. Ilyenkor mindig születik valami új...
Budapest.
Hétfő reggel.
Vágom a füvet a kölcsönkért benzinmotoros fűkaszával, a telefont kb. a tizenötödik csengetés után hallom meg...
... és jött a sokkoló hír: Boros György, a Pocsolyába léptem dal szerzője, szövegíró, zeneszerző egy hirtelen jött súlyos betegség miatt kórházba került.
A zenészek, barátok és a rengeteg támogató rögtön az ügy mellé álltak, így alakult ki a Blues egy emberért koncert igen nívós műsora. Fellép többek között Demjén Ferenc, Somló Tamás, Lukács László, Hobo, Takáts Tamás, az Ölveti Blues Band, a Dr. Valter Blues Társasága, s nem utolsó sorban Dorka és barátai. A bevétel teljes összegét Gyuri gyógykezelésére - rehabilitációjára ajánljuk fel.

Pércsi Sándor


Tomislav Goluban: $200 SUN Memphis Album
2011-03-14 | kritika


A horvát Tomislav Goluban 2009 elején Memphis-ben, a Blues Foundation által rendezett 25. International Blues Challenge-en vett részt. Az énekes-szájharmonikás szabadidejében ellátogatott a Sam Phillips által alapított legendás Sun Studio-ba, ahol olyan nagyságok készítették albumaikat, mint Elvis Presley, Johnny Cash, B.B. King és Howlin' Wolf.
Kihasználva az adódó lehetőséget két óra leforgása alatt (1 óra = $100) öt dalt rögzített, amik alapját adják legutolsó, a $200 SUN Memphis Album címet viselő szólólemezének. Az elmúlt évben kiadott CD további két stúdiófelvételt, Beale Street-i klubokban (Alfred’s Club, Tap Room Club) rögzített dalokat, valamint bónusz videóként a közel félórás Grabrovec – Tennessee útifilmet tartalmazza. A saját szerzeményekre épülő repertoárt a tradicionális Amazing Grace és Sonny Boy Williamsontól (Rice Miller) a Mighty Long Time színesíti. A Little Pigeon becenevű, a country bluest szülőföldje, Zagorje tradicionális zenéjével keverő Goluban egyszemélyes produkciójához kíséretet két szám erejéig James Lott (gitár), Matt Ross-Spang (zongora), Eric Noden (gitár) és Joe Filisko (szájharmonika) nyújtott.
A $200 SUN Memphis Album tökéletesen beleillik Tomislav Goluban magas színvonalú, állandó jegyeket felmutató lemezeinek sorába, melyek nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket.

Croatia Records, 2010

hoati


Márciusi Ifjak Blues Fesztivál a Fészek Művészklubban
2011-03-11 | koncertajánló


Márciusi Ifjak Blues Fesztivál
Budapest, Fészek Művészklub
2011. március 14.


Március 14-én a Fészek Művészklubot zeneforradalmi hevület fűti majd, miközben három sokat próbált blues formáció verseng az igen tisztelt publikum kegyeiért. Az estet a Garda Zsuzsa - Benkő Zsolt duó nyitja, a karcos torkú csalogány és villámkezű fegyverhordozója régi, jól ismert nótákba lehel vibráló életet, de az utóbbi időben már saját kompozíciók is helyet kapnak repertoárjukban. Őket a Tenderfoot Blues Unit követi, akik új ritmusszekcióval, a szokott fiatalos lendülettel vetik bele magukat a funky-val és swinggel megbolondított muzsikálásukba – szem nem marad szárazon! És hogy ez biztos így történjen, az estet a vidám, magyar nyelvű blues-rockkal robbanó Zsebrakéta zárja, akik a gitármágus Dandó Zoltánt látják vendégül.
A fesztivál 21:00-kor kezdődik, a beugró, ami a zenekarok támogatása is egyben, 1000 forintra rúg. Ha élne, bizton állíthatjuk, hogy Petőfi is itt múlatná az időt!


Joe Pitts: Ten Shades Of Blue
2011-03-10 | kritika


Léteznek olyan előadók/zenekarok, akik nem szorulnak különösebb bemutatásra a hazai blues rajongók körében. Joe Pitts-ről azonban ez nem mondható el, hisz munkásságáról még a fanatikusok is vajmi keveset tudnak.
A gitáros-énekes 1958-ban az amerikai Arkansas államban született. A zene iránti érdeklődését a 60-as és 70-es évek brit gitárlegendái, Eric Clapton, Jeff Beck és Jimmy Page keltették fel. Később megismerkedett Son House, Muddy Waters, valamint a „három királyok”, Albert King, B.B. King és Freddie King muzsikájával, ami végleg megpecsételte sorsát. Karrierje indulása óta több formációban szerepelt, tanulmányokat folytatott a híres bostoni Berklee College Of Music-on, jelenleg évi 150-200 fellépése van világszerte. Lemezeiről felsőfokon szólnak a szaklapok (Bands Of Dixie, Buscadero, Hittin’ The Note, stb.), 2006-ban pedig az Indie Artist Radio a Best Vocalist's Of The Year díjjal tüntette ki.
Utolsó albuma koncepciója a 2009-es Európa turnéja során fogalmazódott meg benne. A CD-re a munkásságát inspiráló nagyságok szerzeményeit válogatta, így többek között Albert King, Muddy Waters, Walter Trout, Elmore James és Peter Green dalai kerültek rögzítésre. Joe Pitts és zenésztársai új élettel, friss energiával töltötték meg a különböző stílusú nótákat. A nyers és érzelmekkel teli énekhanggal bíró arkansasi muzsikus technikás, sokoldalú gitáros, aki érezhetően igyekszik ideáljai játékát továbbvinni. Pályafutásának egyik fontos állomása a Ten Shades Of Blue című lemez, mely egyben méltó tisztelgés példaképei előtt.

Kijam Records, 2010

hoati


Négy éves a Vadvirágok Blues Band
2011-03-08 | koncertajánló


Vadvirágok Blues Band négy éves születésnapi koncert
Budapest, West-Bahnhof Underground
2011. március 11.


A Vadvirágok Blues Band 2007-ben alakult fiatal egyetemistákból. A budapesti csapat fennállása óta közel 270 koncertet adott hazánkban és külföldön, s olyan blues óriásokkal léptek fel, mint Sugar Blue vagy Eric Sardinas. A 2011. március 11-én tartandó négy éves születésnapi koncertjükön hallhatóak lesznek az újjávarázsolt saját számaik, valamint régi klasszikusok sok-sok vendégzenész közreműködésével. A 2 órásra tervezett esten az ifjú titánok mellett fellépnek a magyar blues élet nagyjai: Tóth János Rudolf, Pribojszki Mátyás és Jamie Winchester. A fiúk mindenkit szeretettel várnak a West-Bahnhof Undergroundba. A jelszó: Vadvirágok boogie!

A zenekar tagjai:
Suba Attila – ének, Medve Attila – szájharmonika, ritmusgitár, Mátray Csanád – szólógitár, Krómer Márton – basszusgitár és Vértes Péter – dob


Blues van, babám - Barbara az élen
2011-03-07 | névjegy


Mennyei Atyám, esküszöm Szűz Mária drágalátos könnyeire, melyekkel szent fiát siratta a Kereszt tövében a Koponyák Hegyén, hogy Barbarának voltak a legjobb csöcsei az egész monarchiában. Miket beszélek, nem is csöcsök voltak azok Uram, igazi keblek, a Teremtés legszebb csodái, mióta Sába királynőjét és Marilyn Monroe-t kivontad a földi forgalomból. Mit nem adtam volna érte, ha bimbai közt mormolhatok el egy pogány imát…
Barbie Babe virtigli szextárgy volt, csőre töltött, ha csak megláttam a menzán. Sose állt be az a kis szájacskája, be volt neki loopolva rendesen a vakerság. Hogy ott az a féllábú pasas, aki mostanában a Hobóékkal nyomja. Valami Bill, vagy mi a görcs…
A csajvakerokra érdemes odavigyázni a rock and rollban. Hendrix-et is úgy fedezte föl anno Chas Chandler, az Animals basszistája, hogy a grupik csilingeltek neki. Hogy itt ez az Isten, Jimmy James-nek hívják. Hallanod kéne Chas… Azt fogadom, nem tolták az arcába, hogy a hatlövetűje is nagyon korrekt, megadja az asszonynak, ami jár, igazi hoochie coochie man…
Akkor kezd el sűrűsödni a fennforgás, amikor először pinába száll a bátorság, és befigyel a kámaszútra…
Az első Hobo Blues Band koncertből semmire nem emlékszem. Csak annyi van meg az archívban, hogy nem értettük a szöveget, olyan lomon nyúzták a Kis Vörös Kakast, hogy az szégyen. Schuster Lóri sózta rájuk levedlett cuccát baráti alapon. De akkor is állat volt a basev, nyakkendőm gyorsan a csuklómra csúszott, beindult a villázás, üvöltöttem, ahogy csak egy magára hagyott sárkányherceg képes, amikor végre meglátja a szurok-égen a Holdasszony orcáját a Halál-katlan fölött…
Megjött, amire vártam. Gyomron lőtt a basszus, agyamat szaggatta a gitár, a dob Sztálin-orgonázott hallójárataimban. Bumm. Bumm. Bumm.
Örök hála neked, édes. Sosem értem hozzád egy ujjal sem, mégis nekem adtad az orgazmust. A szabad repülés szent művészetét. Tantra mantra volt ez ezerrel. Még ha akkor fogalmam sem volt róla. Arról meg pláne nem, hogy alig két év múlva már Hobóval nyomom a bluest a József Attila Gimnázium KISZ klubjában több száz ember előtt a Punkráció élén, és olyan helyiérdekű sztár leszek, hogy a legjobb luvnyák körmérkőznek izgága farkamért…

Hetesi Péter Pál/G3


Duke Robillard: Passport To The Blues
2011-03-05 | kritika


Az amerikai Duke Robillard vitathatatlanul a világ blues életének egyik fontos figurája. A hazánkban már két alkalommal megfordult muzsikus első zenekara a Roomful Of Blues volt, majd játszott Robert Gordon rockabilly együttesében és lemezeket készített a The Legendary Blues Band-del. A 90-es évek kezdetén Jimmy Vaughan-t váltotta fel a texasi Fabulous Thunderbirds-ben. Saját neve alatt kiadott albumai 1987 óta jelennek meg.
A Blues Foundation által a Best Blues Guitarist díjjal négy alkalommal kitüntetett Robillard aktuális korongja a Make It Rain című Tom Waits szerzeménytől eltekintve csakis saját vagy társszerzővel írt nótákat tartalmaz, melyek a valós világ aktuális kérdéseiről szólnak. A blues, a swing és a jazz keverékét tartalmazó, egységes hangzású lemez kimagasló dalai, a Howlin’ Wolf előtt tisztelgő Rhode Island Rooster és a nyolc perc hosszúságú Grey Sky Blues. Duke Robillard egyedi, tradíciókra épülő gitár stílusa könnyen azonosítható, mindenki számára azonnal felismerhető technikája maradandó élményt nyújt. A hangszerükkel mesterien bánó muzsikustársai (Doug James, Bruce Bears, Brad Hallen és Mark Teixeira) több esetben energikus, tüzes szólókkal hívják fel magukra a figyelmet.
Aki rajongó, vagy csak szeretne egy első osztályú blues albumot magáénak tudni, annak erősen ajánlott a Passport To The Blues mielőbbi beszerzése.

Stony Plain Records / Dixiefrog Records, 2010

hoati


Izgalmas tavasz elé néz a csabai Elefánt Söröző
2011-03-02 | beszélgetések


A békéscsabai Elefánt Söröző a Csabai Csípős Blues Club tagjainak hathatós segítségével Magyarország legszínvonalasabb blues klubjává nőtte ki magát. A klub megalakulása óta eltelt időről, a soron következő programjaikról kérdeztem Borsodi Lászlót, aki mesélt saját zenekaraival kapcsolatos terveiről is.

hoati: Milyen meggondolásból hoztátok létre a Csabai Csípős Blues Club-ot?
Borsodi László: A Csabai Csípős Blues Club egy civil szervezet, jelenleg közel száz tagdíjfizető taggal. A koncertekre ennél sokkal többen járnak, azzal a különbséggel, hogy a klubtagoknak a belépés ingyenes. Azért jött létre ez a klub, mert egy olyan varázslat kezdődött el négy éve, amit mindenképp életben akartunk tartani. Egy civil szervezetbe tömörülve erősebbek vagyunk, pályázhatunk, fesztiválokat szervezhetünk. Az ötlet egyébként az Elefánt Söröző tulajdonosától, Belanka Jánostól, az elnöktől, Ferencz Rezsőtől és néhány aktivistától származik.

h.: Az elmúlt napokban a Takáts Tamás Blues Band koncertjével ünnepeltétek fennállásotok negyedik évfordulóját. Mi történt veletek a magalakulásotok óta eltelt időben?
B.L.: Felsorolni is nehéz lenne. Többször elmondtuk már, és remélem, nem hangzik szerénytelenül, de az itt járt muzsikusok elmondása, és a különböző fórumokon terjengő hírek alapján egyértelműen a legrangosabb magyarországi blues klubbá nőttük ki magunkat, több száz koncerttel a hátunk mögött. A teljes hazai élvonal megfordult itt, és - egy embert leszámítva - mindenki fantasztikusan érezte magát. Természetesen az underground blues élet is egyenrangú szereplő nálunk. A közönség a zenekar előtt állva szinte közvetlen közelről lélegzik együtt a muzsikusokkal, a hangulat leírhatatlan. Az amerikai Billy Gibson Memphis-be hazatérve azonnal írt nekem, és csak a legjobbakat tudta mondani, az európai turnéja egyik legforróbb koncertjét adta itt. Egy évben két nagy fesztiválunk is van, márciusban és szeptemberben, de egyre több a "külsős" megkeresés is. A Csabai Csípős Blues Club nélkül azonban valószínűleg befellegzett volna a koncerteknek, hiszen a PANKKK pályázaton jogosan elnyert összegünket nem fizették ki, az illetékesek pedig egyszerűen felszívódtak. Komoly veszélybe kerültünk, de a hely tulajdonosa mellett a klub most már oroszlánrészt vállal a finanszírozásban, így úgy néz ki egyenlőre tudjuk folytatni. Megjegyezném, hogy az elnökségnek jómagam nem vagyok tagja, én elsősorban muzsikus vagyok, a kapcsolataimmal és a programok szervezésével segítem a blues fellegvárat.

h.: Az Elefánt Sörözőbe egyedülálló koncertsorozatot terveztek tavaszra. Mesélnél erről bővebben?
B.L.: A tavaszi szezonunk a Gitárpárbaj tavasz címet kapta. Biztosan tudjátok, hogy minden évben rendezünk egy-két olyan koncertet, amikor egyszerre három gitáros - ritmusszekcióval kiegészülve - jammel a színpadon. Ezek a bulik megrendítő sikerűek voltak, zsúfolt teltházzal. Az idén tavasszal négy ilyen koncert lesz. Érkezik hozzánk: Tátrai Tibor, Mohai Tamás, Pély Barnabás, Szász Ferenc, Nagy Ádám, Király István, Gál Gábor, Sipeki Zoltán, és természetesen Benkő Zsolt. Többen közülük visszatérőek, de vannak első „áldozatok” is! A házigazda minden esetben én vagyok, ezt a klub el is várja tőlem, köszönöm is nekik, hogy ilyen fantasztikus gitárosokkal játszhatok együtt. A Tátrai - Mohai - Borsodi estről egyébként élő koncertfilm készül, HD minőségben. A kíséretről Skorka Zoltán - basszusgitár, Pfeff Márton - basszusgitár és Tímár Tamás - dob gondoskodnak. Ellátogat még hozzánk tavasszal: a Loop Doctors,  a Smith And Wessons, az Orszlán, a Young Bluesers és a Pribojszki Mátyás Band.

h.: A közelmúltban meglehetősen keveset hallottunk zenekarodról, a Borsodi Blue-ról. Mi a helyzet felétek?
B.L.: Már többször elhangzott, most azonban biztosan állíthatom: a Moonshine & Wine című bemutatkozó lemezünk munkálatai valóban a finisben vannak. A mastering előtt állunk, de több ajánlat közül kell választanom. A lemezről, és hogy mi történt az elmúlt két évben, talán egy másik interjúban beszélnék, érdekesebb talán az, hogy miért nem lát minket többet a közönség. Igaz, hogy a Hit The Road And Live The Blues EP-nk óta nem sok mindent tettünk le az asztalra, és csupán néhány alkalommal - mint például Joe Bonamassa előtt - kavartuk fel a port, azonban a körülöttünk levő csendről inkább a blues fesztiválok szervezőit kéne megkérdezni. Én hiába dörömbölök a zárt kapukon, inkább azt mondanám: kérdezzék meg a zenekaromról azokat a fantasztikus zenészeket, akik a vendégeink voltak, vagy akik engem hívtak közreműködni.
Újdonság azonban a házunk táján, hogy miközben készül a lemez, létrehoztam a Borsodi Blue Trio-t, a közeljövőben ezzel a formációval kívánok koncertezni. Főleg standardeket játszunk a saját szánk íze szerint. Be is vonultunk a próbatermünkbe, bemikrofonoztuk a cuccot, barátaim hoztak három HD kamerát és feljátszottunk négy nótát (Everyday I Have The Blues, Rollin’ And Tumblin’, Be Careful With A Fool, és egy saját: Man Of Poise). Ha van kedvetek kukkantsatok rá a neten. A nagy videó megosztóba csak üssétek be: Borsodi Blue Trio (plusz valamelyik számcím). Üdvözlet a Blues van olvasóinak, remélem, hamarosan találkozunk, és jövünk a lemezzel!

hoati


Koncertek márciusban
2011-02-28 | koncertajánló


Blues B.R.Others Show
2011. március 26. - Budapest, Old Man's Music Pub

Blues Bell
2011. március 05. – Szentes, Buffalo Pub
2011. március 11. – Szeged, IH Cafe – Bluesban úszol lemezbemutató koncert
2011. március 25. – Szeged, Gin-Tonic Pub & Dance Hall

The BLUESBERRY Band
2011. március 04. – Veszprém, Expresszó Tranzit – vendég: Mohai Tamás

Boll Weevil Folk Blues Gang
2011. március 29. – Budapest, Bonyai Étterem

Bőrgyári Capriccio
2011. március 13. – Csopak, I. Csopaki Bor-Blues-Böllér Napok – vendég: Török Ádám
2011. március 19. – Budapest, Budavári Művelődési Ház – vendég: Török Ádám

Colombre Band
2011. március 01. – Veszprém, Pannon Egyetem
2011. március 12. – Győr, Rómer Ház
2011. március 22. – Budapest, Gödör Klub

Deák Bill Blues Band
2011. március 05. – Tatabánya, Roxy Music Club
2011. március 08. - Budapest, Old Man's Music Pub
2011. március 11. – Gödöllő, Trafó Club
2011. március 19. - Budapest, Josefina Blues Bell
2011. március 22. - Budapest, Old Man's Music Pub
2011. március 25. – Zalaegerszeg, Extrém Cafe & Club

Dr. Valter Blues Társasága
2011. március 17. - Debrecen, Újinkognitó

Ferenczi György és a Rackajam
2011. március 08. – Budapest, Gödör Klub – Mardi Gras Mese – Karnevál a Gödörben
2011. március 21. – Kecskemét, Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központ
2011. március 24. – Pécs, Kodály Zoltán Hangversenyterem
2011. március 29. – Debrecen, Kölcsey Konferencia Központ

Ice Cream Blues Band
2011. március 25. – Budapest, Bazilika
2011. március 26. – Szeged

Jack Cannon Blues Band
2011. március 24. - Budapest, Picasso Point Blues & Jazz Klub

Jambalaya
2011. március 08. - Budapest, Gödör Klub – Mardi Gras Mese – Karnevál a Gödörben

Johnny Biglip Band
2011. március 05. – Budapest, Alcatraz Music Club & Restaurant - 20 éves jubileumi koncert


 
  

Ölveti Blues Band
2011. március 04. - Hajdúszoboszló, Rock Cafe
2011. március 26. - Debrecen, Lovarda - koncert Boros György megsegítésére

Pribojszki Mátyás Band
2011. március 08. - Budapest, Gödör Klub – Mardi Gras Mese – Karnevál a Gödörben
2011. március 18. - Budapest, Fat Mo’s Music Club

Pribojszki Trió
2011. március 25. - Budapest, Budavári Művelődési Ház – Szájharmonika Klub

Rambling Blues Trió
2011. március 09. – Szeged, SZTEage

Sonny & Szabó Tamás
2011. március 24. – Biatorbágy

Sonny And His Wild Cows
2011. március 05. – Budapest, Tündérgyár
2011. március 12. – Budapest, Hungexpo – Tattoo Expo
2011. március 18. – Budapest, Fogasház

T. Rogers
2011. március 04. - Budapest, Fregatt Music Pub
2011. március 10. - Budapest, Fregatt Music Pub
2011. március 17. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2011. március 18. - Budapest, Fregatt Music Pub

Tenderfoot Blues Unit
2011. március 14. - Budapest, Fészek Művészklub
2011. március 26. - Budapest, West-Bahnhof Underground

Tengs-Lengs
2011. március 11. – Érd, Blues Tanya
2011. március 12. - Gomba
2011. március 19. – Zebegény, Kulacs Borozó és Falatozó
2011. március 26. - Budapest, Fészek Művészklub
2011. március 28. – Budapest, Vásárhelyi Pál Kollégium – WhiteFül klub

Tom White és Barátai
2011. március 11. – Budapest, Lurdy Ház – International Tattoo Convention Budapest

Török Ádám és a Misi
2011. március 04. – Paks, Új Hullám – vendég: Závodi János
2011. március 05. – Baja, Giorgio Café & Club – vendég: Závodi János
2011. március 06. - Budapest, Budavári Művelődési Ház – vendég: Pribil György, Kőszegi Zsolt
2011. március 14. – Szigetvár, Flórián Terem – vendég: Závodi János

Tűzkerék xT
2011. március 24. - Budapest, Petőfi Csarnok - Club '68

VasZoli & Özséb
2011. március 10. - Budapest, Zöld Macska Diákpince

VasZoli & Vladár Karcsi
2011. március 25. - Budapest, Zöld Macska Diákpince

Village Lizards
2011. március 03. – Budapest, Lámpás

Összeállította: hcs


Mardi Gras Mese – Karnevál a Gödörben
2011-02-26 | koncertajánló


Mardi Gras Mese – Karnevál a Gödörben
Budapest, Gödör Klub
2011. március 08.


Az évről évre a jazz szülővárosában, New Orleans-ban megrendezésre kerülő Mardi Gras (magyarul húshagyó kedd), a farsangi időszak végét, a tél búcsúztatását ünneplő jelmezes felvonulás. Az Egyesült Államok legnagyobb karneváljának hangulatát igyekszik visszaadni a Gödör Klubban tartandó koncertáradat, melyre a jelmezben vagy álarccal érkezők közül szakmai zsűri jutalmazza a legsikerültebbeket.
Elsőként Pribojszki Mátyás fúvós szekcióval kiegészült csapata lép fel, és várhatóan több új dal is elhangzik majd a nemrég piacra dobott Boogie On The Ship albumukról. Utánuk az est házigazdája, a Jambalaya következik, akik a műfaj egyedüli hazai képviselőiként életre hívták ezt a rendezvényt, és akik méltán vívták ki az elmúlt években a legdögösebb „magyar New Orleans-i” csapat címet. Műsorukra illusztris vendégek, Mohai Tamás (gitár), Varga Livius (ütőhangszerek), Kollmann Gábor (szaxofon), Korb Attila (harsona), valamint Király Orsolya és tánccsoportja közreműködésével kerül sor. Befejezésül igazi zenei csemegének ígérkezik a közelmúltban történetének legjobb, A Rackák világa című lemezét megjelentető Ferenczi György és a Rackajam koncertje.
A nagyböjt előtti utolsó napon tartandó eseményt rögzíti a Duna Televízió - minél frappánsabb a megjelenésed, annál nagyobb az esély arra, hogy felbukkanj a képernyőn.


Andres Roots: Roundabout
2011-02-23 | kritika


Az Észtország legfontosabb export árucikkeként aposztrofált Bullfrog Brown zenekar 2003-ban jött létre. A trió megalakulása óta több hanganyagot készített, melyek közül a 2008-ban megjelent Mother River Delta albumot a kanadai Blues Underground Network a Best European Release díjjal jutalmazta.
Az együttes gitárosa, Andres Roots tavaly szólólemezzel jelentkezett. A Roundabout című korong rögzítésének alapötletét az Eric Gebhardt-al adott turnéja promóciójához készített dal, a Redecoration Day adta. A Red Mouth becenévre hallgató énekessel feljátszott, az észt nemzeti televízió videoklip slágerlistájának az élén landolt nótával egyetemben csakis Roots szerzeményei kerültek a CD-re. A diddley bow-val előadott Duck Soup-pal kezdődik az anyag, ami előrevetíti a továbbiakat: Delta bluest kapunk némi modern ízzel. A kimunkáltságával és ötletességével magával ragadó dalok színvonala egyenletesen magas, nincsen egy haloványabb pillanat sem. Az énekesi feladatokat meghívott vendégzenészek látják el (Eric Gebhardt, Dave Arcari, Bottleneck John, Black River Bluesman), de rajtuk kívül hallhatjuk többek között a dobos Kalle Kindel, a szájharmonikás Jantso Jokelin és a trombitás Uku Püttsepp játékát is.
Andres Roots bemutatkozó lemeze az igazán igényes blues rajongóknak éppúgy maradandó élményt nyújt, mint azoknak, akik csak most ismerkednek ezzel a zenei irányzattal.

Roots Records, 2010

hoati


Blues van, babám - Közjáték (1.)
2011-02-21 | névjegy


Pörög a Mindenség, pörög rendesen, mindig ez van, ha hagyom, hogy a zene sodrásában múljon a csermelyléptű idő. Időtörésvonalak mentén száguldozom gyémántcsillagtól a Magma Vulvata legmélyéig. Eszem a cigit, nagyon kéne egy löket Tokaji vagy Cserszegi fűszeres, hogy szépen hullámozzon bennem ez a milliárd dimenzió.
Mondom, mindig ez van, ha csak a zene van. És évek óta nincs már más. Olykor bolondos dobgépek szögelik a Végtelent kövér acid basszusok kíséretében, olykor nyugtalan - szép jazzgitár kalandozik messzire. De ha fölöttébb jól óhajtom magam érezni, sosincs más végül, mint reggae vagy blues.
Falamon tibeti titkosírás indázik a plafontól a padlóig, csillag - geometria, egy matematikai szaklap geek joke rovatába való képletek.
Semmi sem komoly. Ami sürgős, az ráér. Maga a teremtés sem egyéb, mint bohóctréfa, drága karma, engedd, hogy felhőtlenek maradjunk, hadd járja kagyló - könnyű táncát örök asszonyunk, nostra cara Luna, Lunaria, a Telihold…
A Megvilágosodás Kertjeiben már nincsenek lényegtelen dolgok. Abcúg Fájdalom, aus Félelem, abtreten Aggodalom. A kapu nyitva áll. Ha erre tévedsz, kukucskálj be, ígérem nem mész tovább.
Lesz zene, lesz tánc, lesz ölelés. Orgazmus - mátrix ad infinitum libre…
Istennek alapos oka van rá, hogy meglegyen a véleménye rólunk. De ez még sosem tartotta távol attól, hogy szeretete bizonyságát adja. Úgy, ahogy csak tudja. Ahogy az nekünk a legjobb.
Semmink sincs, de Ő a miénk.
Miért ne lapozgathatnám hát előző életeim képeskönyvét? Rég lelécelt már a kétség és a bizonytalanság sziámi ikerpárja, nyugodt az óceán. Hadd legyek rá büszke, hogy egykori önmagammal van tele az Encyclopedica Britannica. Ettől még nem lesz nehezebb elkölteni az esedékes havi 67 ezer forint rokkantnyugdíjat…
Már hajózni sem muszáj. Csak izgalmas és fölöttébb tanulságos. De mielőtt még a mennyekbe szállnék önnön nagyszerűségem bádog - szárnyain, bevallom, mindez csak azért van, mert Small Sky, a Hősök Tere Legjobb Gitárosa, a városligeti Jim Morrison, jól irányzott mozdulattal mély sebet ejtett balkezén, rágyújtania is francnyavalya, nem hogy lefogni egy akkordot a gitár nyakán. Ha nem így volna, most is nála lébecolnék a Dembinszky utcában, és öreg bluesokat dörmögnék kedvemre, míg elegünk nem lenne belőlünk, s ki nem avázkodnánk a függőfolyosóra királydekkel a szánk szögletében.
Nem mondom, jó ez az írás dolog, jó igencsak, se nehezen, se lassan nem megy, de nyomába sem érthet annak, amikor magukról megfeledkezett hangok zuhannak elő a Fender gitárládából, hogy egy Hohner Blues Harp ugatása alá simuljanak karcosan…
Amikor blues van.
Blues van, babám…

Hetesi Péter Pál/G3


Marshall Lawrence: Blues Intervention
2011-02-18 | kritika


A kanadai Marshall Lawrence zenei pályára Jimi Hendrix hatására lépett. Az évtizedekig különböző formációkban játszó, a többek között Maple Blues Award-ra jelölt, Doctor Of The Blues becenévre hallgató muzsikus szólólemezei 2003 óta jelennek meg.
A gitáros-énekes a Where's The Party albummal mutatkozott be, amit öt év múlva az akusztikus bluest tartalmazó, The Morning After követett - ezt a zenei irányultságot folytatja aktuális hanganyaga is. A Blues Intervention címet viselő korong kínálatát Lawrence szerzeményei uralják, mellettük olyan neves művek szerepelnek a repertoárban, mint a Traveling Blues, a Walking Blues és a tradicionális Going Down The Road Feeling Bad. A nyers, dinamikus gitárjátékkal és adrenalin-vezérelt hanggal bíró Marshall úgy épít be más zenei stílusokból (rock, soul és funky) származó elemeket a produkciójába, hogy a fő vonal, a blues egyáltalán nem csorbul. A dalok rögzítésében Sherman Doucette (szájharmonika), valamint B.B. King egykori basszusgitárosa, Russell Jackson segédkezett.
A juharleveles ország blues királya azon zenészek szűk csoportjához tartozik, aki tudják, hogyan kell határtalan lelkesedéssel, friss energiával és egyedi  ötletek által megújítani a tradicionális Delta bluest.

Szerzői kiadás, 2010

hoati


A szájharmonika világa
2011-02-15 | beszélgetések


Nem mindennapi csemegére számíthatnak azok, akik ellátogatnak a Budavári Művelődési Házba, a Pribojszki Trió közreműködésével, havi rendszerességgel tartandó Szájharmonika Klub estekre. Zenés beszélgetések lesznek itt, a szájharmonika múltjáról, jelenéről és jövőjéről, zenei műfaji korlátok bontogatásával. Pribojszki Mátyást kérdeztem a sorozattal kapcsolatban.

hcs: Szájharmonika Klub indul a Budavári Művelődési Házban február 18-án, a Pribojszki Trió közreműködésével. Hány részes lesz ez a sorozat?
Pribojszki Mátyás: Egyenlőre három alkalomra kaptam felkérést, havi rendszerességgel. Az első alkalom február 18-án lesz, majd ezt követően március 25-én, illetve április 15-én. Remélem, hogy sikerül egy hosszabb távú együttműködést kialakítani a Bem Rockpartal, de ehhez természetesen szükség van az érdeklődőkre is.

hcs: Az első alkalommal Szabó Tamás lesz a vendégetek. Milyen további meghívottakra számíthatnak azok, akik ellátogatnak ezekre a koncertekre?
P.M.:
Több ötletem is van, remélem, hogy sikerül vendégül látnom majd Bobos barátomat Szlovákiából, így akár nemzetközi szintű is lehetne a klub, de a hazai herflis, illetve zenész barátaim közül is sok mindenkit szeretnék vendégül látni, egy közös zenélésre, beszélgetésre.

hcs: A klubestek folyamán beszélgetés is lesz a hangszer múltjáról, jelenéről és a jövőjéről. Milyennek látod ma a szájharmonika helyzetét?
P.M.:
A szájharmonika és a szájharmonikázás is fejlődik folyamatosan. 10-15 évvel ezelőtt még sok esetben nem igazán magas technikai tudású herflisekkel találkoztam a világban, akár személyesen, akár csak felvételeken. Ma viszont rengeteg jó szájharmonikás van, és ez viszi előre a hangszert is. A herflik minősége ma már sok esetben sokkal jobb, tartósabb, mint mondjuk 15-20 éve. A legtöbb cég igyekszik felülmúlni a másikat, ezáltal még jobb szájharmonikákat gyártani a herflis világnak, ami azért nem kicsi, bár kétségtelen, hogy nem túl populáris.

hcs: Milyen új irányzatok, technikai megoldások, hangképek vannak?
P.M.:
Az internet szabadsága teljes zenei szabadságot (is) ad(hat), persze annak, aki tud élni ezzel a szabadsággal. Újabb technikai megoldások vannak, alakulnak, amik fejlődnek folyamatosan és nyitogatják az eddig korlátoltnak hitt szájharmonika határait is. Ilyen pl. az „overblow” és a „overdraw” technika, aminek helyes elsajátításával komplett kromatikus skála is kijátszható egy egyszerű 10 hanglyukú, diatonikus „blues” herflin.
Kezdik újra felfedezni a szájharmonika csodálatos hangját egyéb zenei stílusokban is, így a jazzben, pop zenében, a világzenei irányzatokban, sőt az elektronikus zenékben is. Ez szerintem nagyon jó.

hcs: Melyek azok a hatások, amelyek formálják a hangszer megszólalását?
P.M.:
A hangszer megszólaltatására a legnagyobb hatással véleményem szerint az van, hogy milyen zenéken, zenei stílusokon nőtt fel, szocializálódott az adott muzsikus, de nagyon fontos a későbbiekben a kreativitás is, valamint az, hogy az adott zenész mit akar hallani, mit szeretne előadni, elmondani, eljátszani a hangszerén keresztül. Mindenkinek meg kell találnia a saját világát, tónusát, ami a legnagyszerűbb ennél a hangszernél. Persze vannak, akik egész életükben csak valakire, vagy valakikre (általában a nagy elődökre) szeretnének hasonlítani és ezért meg is tesznek mindent. Ez az egyik út, sőt az elején ez érthető, és amivel nincs is semmi gond, hiszen az elődeink nagyon, nagyon sokat hagytak ránk, amit ápolnunk kell. De én úgy gondolom, hogy nekünk ezen felül az is a feladatunk, hogy megpróbáljunk valami újat alkotni, létrehozni, akár technikában, akár soundban és nem utolsó sorban, zenében is.

hcs


Slawek Wierzcholski i Nocna Zmiana Bluesa + Jan Bledowski: Koncert w Suwalkach
2011-02-12 | kritika


Slawek Wierzcholski, a komoly hagyományokkal rendelkező lengyel blues élet egyik legnépszerűbb előadója. Az ötvenes éveiben járó muzsikus jelenlegi együttesével, az 1982-ben alapított Nocna Zmiana Bluesa-val számtalan lemezt készített, de komponált zenét film, televíziós sorozat és színházi darab részére is.
Az Európa-szerte jól ismert zenekarával tavaly év elején, a Suwalki Blues Festival-on adott fellépése hanganyagát rögzítették, mely Koncert w Suwalkach címmel került kiadásra. Az est különlegességét a legendás blues hegedűs, Jan Bledowski szereplése adta. A jelenleg Németországban élő, számtalan neves együttesben (Krzak, Niemen, SBB, stb.) megfordult zenész mellett Bogdan Topolski egy számban (Nieznajomy Przyjaciel) vendégeskedett. A koncerten elhangzott műsor repertoárja Wierzcholski sokat bizonyított kompozícióira, valamint tradicionális dalokra (Amazing Grace, Hejnal) épült. A színvonalas csapatmunkán túl kiváló egyéni teljesítményekkel, virtuóz hangszeres szólókkal találkozhatunk a lendületes szerzeményeket és lírai nótákat egyaránt tartalmazó kiadványon.
Élő felvétel lévén fültanúi lehetünk a közönség reakcióinak is. A „kritika” rendre felcsattanó taps formájában érkezik, ami nagyon jól érzékelteti a koncertterem felfokozott atmoszféráját.

4ever Music, 2010

hoati