Kiemelt koncertek


Blues for Blue 6.
2024.04.14.


Teddy Harpo
vendég:
Benkő Zsolt

2024.04.02.


Dan Patlansky

2024.04.20.


The Mojo
2024.04.26.


Fekete Jenő 60

2024.04.27.


Shemekia Copeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




John Lee Hooker: Whiskey & Wimmen: John Lee Hooker’ Finest
2017-08-30 | kritika


John Lee Hooker a blues történetének egyik legjelentősebb alakja. Több mint száz lemez, négy Grammy-díj és jelölések sokasága szegélyezték pályafutását. Még életében beválasztották a blues és a rock and roll halhatatlanjai közé. Jellegzetes ritmusú dalai, mély hangja, első hallásra primitívnek tűnő gitárjátéka az egész világon fogalom volt. Szinte elhunytáig koncertezett, európai turnéját nem sokkal a 2001. június 21-én bekövetkezett halála előtt orvosa tanácsára mondta le. Idén töltötte volna be századik életévét, mely apropóján Whiskey & Wimmen: John Lee Hooker’ Finest címmel számaiból válogatásalbum látott napvilágot. A kiadvány a Vee-Jay, Riverside, Stax és Specialty lemezkiadók részére rögzített felvételeket tartalmaz. A szerkesztők az összeállítás során nem ragaszkodtak a kronológiai sorrendhez. A legrégebbi dal, a No More Doggin’ 1954-ben került rögzítésre, míg a legkorábbi szerzemények az 1964-es keltezésű Big Legs, Tight Skirt és az It Serve Me Right To Suffer. Az utóbbi felvételek a James Bracken és Vivian Carter által alapított, chicagói székhelyű lemezcég, a Vee-Jay égisze alatt láttak napvilágot, csakúgy mint az albumon hallható szerzemények többsége. A válogatáson olyan alapdarabok követik egymást, mint a Boom Boom, a Boogie Chillen, a Dimples, az I Love You Honey és a Crawling King Snake. A Boogie Chillen eredetijét a Modern Records 1948-ban adta ki, ez volt a King Of The Boogie címmel illetett muzsikus első lemezfelvétele, ami rögtön milliós eladást eredményezett. John Lee Hooker szólóban, duóban és kiszenekarral játszik, a zenésztársak között megtaláljuk Eddie Taylor, Earl Hooker és Jimmy Reed nevét is. A dalok közül többet a ’90-es években megjelent lemezein átdolgozott vendégzenészek közreműködésével. Az anyagi és az erkölcsi siker minden addigiakat felülmúlt, mégis a születésének centenáriumára összeállított válogatáson hallható zenék képviselik igazán tehetségének lényegét.

Vee-Jay Records, 2017

hoati


Az idei Blues Blast Music Awards díjazottjai
2017-08-27 | hír


Tegnap nyilvánosságra hozták az idei Blues Blast Music Awards díjakat. A jelöltek listáját a Blues Blast Magazine munkatársai, zenei szakírók, rádiós műsorvezetők, fesztiválok támogatói, szórakozóhelyek tulajdonosai és egyéb zeneipari szakemberek állították össze. Szavazni mindazok jogosultak voltak, akik feliratkoztak a világszerte nagy népszerűségnek örvendő online blues magazin hírlevelére. A díjátadó legnagyobb nyertese a Southern Avenue, a nevét Memphis egyik híres utcájáról kapó csapat két díjat vihetett haza.



A díjazottak:

Contemporary Blues Album
Samantha Fish - Chills & Fever

Traditional Blues Album

Mississippi Heat - Cab Driving Man

Soul Blues Album
Thornetta Davis - Honest Woman

Rock Blues Album
Mike Zito - Make Blues Not War

Acoustic Blues Album
Fiona Boyes - Professin’ The Blues

Live Blues Recording
Walter Trout - Alive In Amsterdam

Historical Or Vintage Recording
Roy Buchanan - The Genius Of The Guitar - His Early Recordings

New Artist Debut Album
Southern Avenue - Southern Avenue

Blues Band
Lil’ Ed & The Blues Imperials

Male Blues Artist

John Mayall

Female Blues Artist
Beth Hart

Sean Costello Rising Star Award
Southern Avenue

hoati


Szeptemberben visszatér Budapestre a zseniális blues-rock gitáros
2017-08-16 | koncertajánló


Dan Patlansky első alkalommal még Joe Satriani vendégeként járt hazánkban, míg tavaly az IntroVertigo című stúdióalbumát bemutató turné keretén belül látogatott el hozzánk. A blues-rock műfajt öntörvényűen, igen nyitottan kezelő gitáros-énekes szinte pontosan egy évvel a 2016-os nagy sikerű fellépése után szeptember 8-án ismét az A38 Hajón koncertezik.

A dél-afrikai Johannesburgban született Dan Patlansky bemutatkozó lemezét tizennyolc évesen adta ki, így lassan már két évtizedes előadói tapasztalattal rendelkezik. Az első nagykiadós szerződését 2004-ben írta alá, 2005-ben és 2006-ban pedig már New Orleansban mutatkozhatott be, Selwyn Miller menedzseri munkájának köszönhetően. Az igazi áttörést a Dear Silence Thieves és az IntroVertigo című album hozta meg, hiszen e lemezeket az év végi kedvencek között hozta számos zenei szaklap. Patlansky ez idáig kétszer járt Magyarországon: először Joe Satriani 2015-ös turnéjának budapesti állomásán találkozhatott vele a közönség, majd tavaly augusztusban egy emlékezetes önálló fellépést adott az A38 Hajó színpadán. Szeptemberben két hónapos akusztikus koncert körútra indul, de előtte még az IntroVertigo ráadásturné keretén belül harmadszor is tiszteletét teszi nálunk. Az előzenekar szerepét az Amberjack kapta. A fiatal csapat idén adta ki Storm című debütáló albumát, melyen angol nyelven megszólaló, igényes hangszerelésű vintage-rock dalok sorakoznak.

Az este menetrendje:
19.00 – kapunyitás
20.00 – Amberjack
21.00 – Dan Patlansky

Belépő: augusztus 31-ig 3900 Ft, szeptemberben és a koncert napján 4500 Ft.
Jegyek kaphatók személyesen az A38 Hajón, valamint online a www.a38.hu és a www.tixa.hu weboldalon.

hoati


Thorbjorn Risager & The Black Tornado: Change My Game
2017-08-10 | kritika


Thorbjorn Risager 2003-ban néhány zenész barátjával együtt Thorbjorn Risager Blue 7 néven alapított zenekart. Rá egy évre adták ki bemutatkozó anyagukat, az igazi sikert és ismertséget azonban csak a soron következő két album, a From The Heart és a Here I Am hozta meg számukra. 2014-ben kiadót váltottak, a Ruf Records-szal kötöttek szerződést. A német lemezcég dobta piacra a többszörös díjnyertes Too Many Roadsot, amely már a Thorbjorn Risager & The Black Tornado név alatt került a polcokra. A névváltoztatással szerették volna jelezni, hogy nem egy énekesről és kísérőzenekaráról van szó, hanem egy valódi együttesről. A lemezkészítéssel párhuzamosan rendszeresen turnéznak Európa-szerte, de bemutatkozási lehetőséget kaptak Kanadában és Indiában is. 2015 elején Bonnban léptek fel, az est kép- és hanganyagát Songs From The Road címmel adták ki. Aktuális anyaguk rögzítésére a koppenhágai Medley Studióban került sor. Míg eddigi albumaik három hét alatt elkészültek, addig a Change My Game-en több hónapig dolgoztak. A dalok döntő hányada a kiváló dalszerzői készséggel, erőteljes énekhanggal bíró Risager nevéhez köthető, Peter Skjerning basszusgitáros csupán egy számot jegyez. A lemezen több rádióbarát nótát hallhatunk, az I Used To Love You, a Hard Time és a Lay My Burden Down egy nyitottabb szellemű kereskedelmi médiával megáldott országban akár slágerek is lehetnének. Az abszolút kedvencem a Dreamland, talán ez tükrözi legjobban a blues, rhtyhm & blues, rock és soul stílusokat felvonultató anyag hangulatát. A Thorbjorn Risager & The Black Tornado összetétele majdhogynem állandó, megalakulásuk óta csak két muzsikus hagyta el az időközben nyolc fősre bővült, újra és újra magas színvonalon teljesítő csapatot.

Ruf Records, 2017

hoati


Gary Clark Jr.: Live / North America 2016
2017-08-01 | kritika


Az Austinban született Gary Clark Jr. tizenévesen kezdett gitározni. Eleinte kis szórakozóhelyeken lépett fel, majd Clifford Antone-nak köszönhetően bemutatkozott a legendás Antone’s klubban. Itt zenélt együtt először Jimmie Vaughannel, a The Fabulous Thunderbirds alapító tagjával, aki ajánlására Eric Clapton meginvitálta őt a 2010-ben megtartott Crossroads Guitar Festivalra. A Rolling Stone magazin 2011-ben a „legjobb ifjú tehetségnek” nevezte, az igazi áttörést azonban az egy évre rá megjelenő Blak And Blu hozta meg számára. Stílusát rengeteg féle zene inspirálta, mozgástere jócskán túlnyúlik a blues műfaj határain, amit az első nagy lemezkiadó által megjelentetett albumomon megpróbált bemutatni. Sorban negyedik lemeze, a The Story Of Sonny Boy Slim 2015-ben látott napvilágot. Az album felvételénél Clark teljesen átvette az irányítást, a zeneírás, a hangszerelés, a produceri munka, sőt a hangszeres játék nagy része is az ő nevéhez köthető. A lemez népszerűsítő turné észak-amerikai fellépéseit rögzítették, hogy aztán a legjobb pillanatokat kiadják. A Live / North America 2016 a korábbi albumról hét szerzeményt tartalmaz, köztük a két erőteljes húzónóta, a Grinder és a The Healing, melyek jócskán átformálásra kerültek. A repertoárban helyet kapott Jimmy Reed és Elmore James egy-egy dala, utalva Clark zenei gyökereire. Míg a The Story Of Sonny Boy Slim több bensőséges hangulatot árasztó mozzanatot rejt, addig az új anyag nyers, erőtől duzzadó. Kétség sem férhet hozzá, hogy Clark valódi lételeme a színpad, ezt már a 2014-ben megjelent koncertalbuma kapcsán is megállapíthattuk. A két élő lemez némi átfedéssel bír, hiszen a When My Train Pulls In és Numb mindegyiken megtalálható. Gary Clark Jr. már 33 éves, tehát az egyik nyilvánvaló mesterét, Jimi Hendrixet túlélte. Remélhetőleg évtizedek múlva is játszani fogja nekünk a stílusok és hangzások között ügyesen lavírozó, lebilincselő zenéjét.

Warner Bros. Records / Magneoton, 2017

hoati


Indul a BuRock Bár, a pécsi könnyűzene új szentélye
2017-07-26 | beszélgetések


A pécsi „Blueskocsma mozgalom” immár harminc éve újra és újra szárba szökken, ám hosszabb-rövidebb életű klubjai sosem éltek meg három évnél hosszabb működést. Elsősorban a könnyűzenei szakmai háttér, a zenészszakmai képviselet hiánya, és folyamatos finanszírozási gondok okán zárt be valamennyi. Most egy régi pécsi zenész gondolt egyet és indít könnyűzenei klubot. Lajos László számolt be nekünk a BuRock Bár születéséről.

Pécs a múlt század ’60-es éveiben az ország könnyűzenei fellegvárának számított, több mint harminc élőzenés vendéglátóegységgel és klubbal. Mára ez már csak szép emlék maradt. A nosztalgiát szeretnétek életre kelteni?
A BuRock bár ötlete feleségemhez, Lajosné Horváth Adriennhez fűződik. Neki régi vágya volt, hogy Pécsett egy blues-rock klubot üzemeltessen. Zenekaromat, a Grinders-t pedig a saját szórakozásunkra hoztuk össze zenész barátaimmal pár éve, amikor Dr. Szalai Sándor és Fekete Kálmán blues szervező elindította Szalaiusz Blues-Jazz Clubot a Király utcában. Igazi, vérbeli blues-jazz-rock klub volt, központi helyen, óriási sikerrel. A Szalaiuszban tartott teltházas koncerteken meglepve tapasztaltuk, hogy mekkora igény van az élőzenés helyekre, és megerősített a hitünkben - noha ott még „csak” heti három-négy alkalommal volt élőzene -, hogy márpedig egy ilyen klubnak komoly létjogosultsága van.



Nem lehetett könnyű dolgotok, hiszen Pécsett már szinte valamennyi vendéglátóegységben indult hasonló kezdeményezés. A finanszírozási gondok mellett legtöbbször a csendháborítás volt a probléma…
Elkezdtünk helyszínt keresni, ami nagy feladat, mert figyelembe véve az élő zene hangerejét, a vendégek tapsát, zsivaját - remélem lesz! - olyan helyszín kellett, ami a környezetben élőket nem zavarja. Így sikerült megtalálnunk a Pécs, Klimó György u. 18-ban a volt Barbakán éttermet. Komoly felújításokat végeztünk benne, és kezd összeállni a végső kép. Remélem a közönségnek és a zenekaroknak is megfelel majd.

Mi lesz a BuRock Bár fő stílusirányzata, milyen zenekarokat fogtok felléptetni?
Alapvetően a blues, a rock, a jazz a fő csapásirány, de bármilyen könnyűzenei irányzatra nyitottak vagyunk. Tervünk, hogy minden nap, hétfőtől szombatig más-más, elsősorban pécsi, Pécs környéki zenekarok mutathassák meg magukat. Természetesen szeretettel várjuk a vidékieket, akár a határon túli formációkat is: már jelentkeztek is ilyenek. Feltett szándékunk, hogy azok a zenészek is pódiumra léphessenek, akiknek máshol nincs rá lehetőségük. Tudom, milyen nehéz egy kezdő zenésznek, legyen bármilyen képzett, tehetséges, hiszen magam is gyakorló zenész vagyok, közel harminc évet dolgoztam a vendéglátó iparban és megtapasztaltam minden örömét-bánatát.

Kik lesznek az első fellépők, és mik a távolabbi terveitek?
A nyitó bulit július 28-án zenekarommal, a Grindersszel tartjuk, másnap a PMD Blues Band debütál nálunk. Ők egyébként augusztus 18-án is fellépnek, de akkor már régi barátjukkal, Eb Davisszel együtt. Dédelgetett álmunk, hogy olyan klubot hozzunk létre, ahol presztízs lesz fellépni, mint pl. a zentai Mojo Clubban és hálózataiban, nem utolsó sorban olyat, aminek turisztikai vonzerőt növelő hatása alakulhat ki a jövőben, ekképp Pécs hírnevét is öregbítheti. Számos külhoni példa van erre, ilyen formán lett anno pl. Krakkó a „Jazz fővárosa”, így vált világhírűvé a már említett zentai Mojo Club. Természetesen a hétköznapokat megtartanánk a bemutatkozni vágyó zenekaroknak.

hoati


Lemezbemutató ráadást ad a Jambalaya
2017-07-20 | koncertajánló


Jambalaya Live Session lemezbemutató ráadás
2017. július 25.
Budapest, Kobuci Kert


Idén nyáron második alkalommal mutatja be a júniusban megjelent lemezét a Jambalaya zenekar. A Live Session című album különlegessége, hogy a felvételeket egyben rögzítették, és a dalok jó részéről képi felvétel is készült, melyek megtekinthetők lesznek a legismertebb video megosztó portálon. A lemezen az együttes korábbi éveinek legkedvesebb dalai hallhatók. A bemutatónak 2017. július 25-én a Kobuci Kert ad otthont. Az estén vokálszekcióval egészül ki zenekar, hiszen hazánk első számú New Orleans-i zenét játszó csapatának vendége lesz az albumon is szereplő Monori Gabriella és Pintér Mónika.

Belépő: elővételben: 1000 Ft, a koncert napján: 1500 Ft. Az elővételes jegyek csak az online rendszeren keresztül kaphatóak, normál jegyek a koncertek napján, a helyszínen.

hoati


Jubileumot ünnepel a Lábatlan Blues Fesztivál
2017-07-11 | koncertajánló


Július második felében immár 15. alkalommal tartják meg a Lábatlan Blues Fesztivált. A jubileumi rendezvény ismét színes és színvonalas koncerteket kínál az érdeklődők részére.

Először 2002-ben került megrendezésre a Lábatlan Blues Fesztivált. Az azóta eltelt években országosan, esetenként nemzetközileg ismert együttesek, előadók léptek fel a koncerteknek helyet adó Gerenday Kertben. A rendezvény törzslátogatókkal is bír, akik az ország számos pontjáról (Budapest, Győr, Szeged, Szentes, Pécs, stb.) és a Felvidékről érkeznek évről évre. A hagyománnyá vált fesztivált szerény anyagi keretek mellett szervezik, a zenei műsort képzőművészeti, gasztronómiai és idegenforgalmi programokkal egészítik ki. A szervezők célja a város kulturális rendezvényeinek színesítése és ismertségének elősegítése, nemcsak a környék, hanem az egész ország számára. A július 21-22-én tartandó fesztiválra, amelynek szlogenje, „Élő környezetben élő zenével”, a támogatóknak köszönhetően a belépés díjtalan.

Részletes program
július 21.
18.00 – Fekete Jenő - Horváth Misi
19.00 – Cselescsávók
20.30 – Heep Freedom - Uriah Heep Tribute Band
22.30 – Chuck Berry Emlékzenekar

július 22.
16.30 – Little Big Band
17.15 – Petra Börnerová trio
18.30 – Big Mouflon, vendég: Török Ádám
20.00 – Tunyogi Péter Emlékzenekar
21.45 – JBB
23.00 – Zongorista találkozó

hoati


Újragondolt csapattal érkezik Budapestre Henrik Freischlader
2017-07-05 | koncertajánló


Már-már hazajáró vendégnek számít Henrik Freischlader, aki újragondolt zenekarával, ősszel látogat ismét hazánkba, hogy a WHO 33 Tour részeként az A38 Hajón adjon koncertet.

Henrik Freischladerre mindig is jellemző volt a kísérletező szellem. Ezúttal különböző országokból gyűjtött össze hét tehetséges, fiatal előadót új csapatához. Armin Alic basszusgitáros és Moritz Meinschäfer dobos alkotja a ritmusszekciót, mellettük tagja még a zenekarnak Harrisen Larner-Main gitáros-énekes, Marco Zügner szaxofonos és Szebényi Dániel, a kiváló hazai billentyűs. Két hölgyet is találhatunk az együttesben, kiknek szólólemezeit Freischlader jelentette meg az elmúlt évek során, saját független kiadójánál: az olasz Linda Sutti és a skót Joanne Kasner énekesnők részvételével válik teljessé a német gitáros új zenekara. Bemutatkozó koncertjüket július elején adták Svájcban, augusztusban pedig WHO 33 Tour 2017 címmel négy hónapos, kilenc országot érintő turnéra indulnak. A csapat október 29-én ad koncertet Budapesten, az A38 Hajón a Lots Music szervezésében.

Belépő: early bird: 4200 Ft, normál elővételes: 4900 Ft, a koncert napján: 5500 Ft
Jegyek kaphatók személyesen az A38 Hajón, valamint online a www.a38.hu és a www.tixa.hu weboldalon.

hoati


Szavazz a Blues Blast Music Awards jelöltjeire
2017-06-28 | hír


Május elején a Blues Blast Magazine munkatársai, zenei szakírók, rádiós műsorvezetők, fesztiválok támogatói, szórakozóhelyek tulajdonosai és egyéb zeneipari szakemberek összeállították az idei Blues Blast Music Awards jelöltjeinek listáját. A szavazás július 1-jén indul és augusztus 15-ig tart. Szavazni mindazok jogosultak, akik feliratkoztak a több mint 90 országból több mint 36000 feliratkozóval rendelkező internetes blues magazin hírlevelére.



A jelöltek listája

Contemporary Blues Album
Samantha Fish - Chills & Fever
Monster Mike Welch and Mike Ledbetter - Right Place, Right Time
Ronnie Baker Brooks - Times Have Changed
Kilborn Alley Blues Band - The Tolono Tapes
John Mayall - Talk About That
Coco Montoya - Hard Truth

Traditional Blues Album
Billy Flynn - Lonesome Highway
Dennis Gruenling - Ready Or Not
Big Jon Atkinson & Bob Corritore - House Party At Big Jon's
Mississippi Heat - Cab Driving Man
Barrelhouse Chuck - Remembering The Masters
John Primer & Bob Corritore - Ain't Nothing You Can Do

Soul Blues Album
Dave Keller - Right Back Atcha
William Bell - This Is Where I Live
Roland Johnson - Imagine This
Lauren Mitchell - Desire
Thornetta Davis - Honest Woman
JJ Thames - Raw Sugar

Rock Blues Album
Ana Popovic - Trilogy
Nick Moss - From The Root To The Fruit
Albert Castiglia - Big Dog
Joanna Connor - Six String Stories
Sean Chambers - Trouble & Whiskey
Mike Zito - Make Blues Not War

Acoustic Blues Album
Ivas John - Good Days Comin'
Terry Robb - Cool On The Bloom
Cary Morin - Cradle To The Grave
Doug MacLeod - Live In Europe
John Long - Stand Your Ground
Guy Davis & Fabrizio Poggi - Sonny & Brownie's Last Train
Fiona Boyes - Professin’ The Blues

Live Blues Recording
Alexis P. Suter Ministers Of Sound - Live From Briggs Farm Blues Festival
The Terry Hanck Band - From Roadhouse To Your House - Live!
Omar Coleman - Live At Rosa's Lounge
Walter Trout - Alive In Amsterdam
The Jimmys - Live From Transylvania
Jim Suhler & Monkey Beat - Live At The Kessler

Historical Or Vintage Recording
Various Artists - Alligator Records 45th Anniversary Collection
Erwin Helfer - Last Call
Ruth Brown - Say It Again - Ruth Brown In The ’60s
Lightnin Hopkins -Thinkin' And Worryin' - The Aladdin Singles 1947-1952
Roy Buchanan - The Genius Of The Guitar - His Early Recordings
Champion Jack Dupree - Live At Rockpalast - Cologne 1980

New Artist Debut Album
Robert Finley - Age Don't Mean A Thing
Tom Dikon & The Jukes Revival - Been A Long Time Baby
Gene Jackson - 1963
Vintage #18 - Grit
Southern Avenue - Southern Avenue

Blues Band
Mississippi Heat
Lil’ Ed & The Blues Imperials
Kilborn Alley Blues Band
Royal Southern Brotherhood
Nick Moss Band

Male Blues Artist
John Mayall
Wee Willie Walker
Barrelhouse Chuck
Billy Flynn
Toronzo Cannon
Bobby Rush

Female Blues Artist

Annika Chambers
Beth Hart
Lisa Mann
Trudy Lynn
Deb Ryder
Thornetta Davis

Sean Costello Rising Star Award
Quinn Sullivan
Lauren Mitchell
Southern Avenue
Dawn Tyler Watson
Vanessa Collier

hoati


Jubilál az Óbudai Blues Fesztivál
2017-06-15 | koncertajánló


Július 8-14. között immár ötödik alkalommal kerül megrendezésre az Óbudai Blues Fesztivál. A koncerteknek hagyományosan a Kobuci Kert volt a helyszíne, de idén először két másik helyszín is bekapcsolódik. A szervezők minden igényt kielégítő színes programokkal készülnek.

Évről évre világhírű zenészek és itthoni mesterek gyűlnek össze az óbudai Zichy-kastély kertjében, hogy az élő blues örömébe invitálják a közönséget. Ez a találkozás mára a műfaj talán legfontosabb fővárosi ünnepévé lett, a fellépőknek is köszönhető, hogy a kelet-európai blues ma nemcsak egy tradicionális műfaj, hanem eleven, kortárs művészi erő is. Az ötödik évben hét napon át tartó eseménysorozattal, több helyszínen szeretnék mindazt megünnepelni, ami eddig volt, mi több a blues ismeretlen tartományait is felkutatni. A szervezők a Kobuci Kert, az Óbudai Turisztikai Egyesület és az Esernyős Közösségi Tér erőit egyesítve arra törekednek, hogy a delta-, a chicagói- vagy éppen a southern soul bluesból közvetlenül táplálkozó zenéket átélve fordulhassunk vissza saját blues kultúránk felé. Erre minden esélyünk megvan, hiszen a fellépő művészek fényes névsora, hitele és tehetsége a blues legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.

Hét nap, három helyszín, félszáz művész és öt év blues

Az óbudai Esernyős Közösségi Tér vendégszeretetének köszönhetően idén új helyszíneken is zajlik a fesztivál. Koraesténként workshopok keretében blues hangszereket mutatnak be e hangszerek legjobb ismerői: Nemes Zoltán a New Orleans-i zongora, Little G Weevil a gitárok, Pribojszki Mátyás pedig a szájharmonikák titkait ossza meg. A népzeneként is megélhető blues utcazenei hagyományai előtt is tisztelegve, a Fő téren felállításra kerül a Bárszék-színpad, amin a Rambling Blues Trio, Fekete Jenő és Long Tall Sonny fog bemutatkozni. Az utóbbi két zenész Módos Péter közreműködésével lép a deszkákra. A műfaj kevésbé ismert tartományait az amerikai és a hazai blues történetét feltáró filmvetítések révén próbálják meg közelebb hozni az érdeklődőkhöz. Ezúttal nem a közismert kultikus filmek, hanem egy nagyon különleges gyűjtemény még sohasem látott válogatásai kerülnek műsorra.



Részletes program

Kobuci Kert
július 08. – Huckleberry Guys, Little G 40 születésnapi koncert - vendég: Daniel Harper, Danny Del Toro + a budapesti Allstars zenekara
július 12. – Zongorista találkozó (Bacsa Gyula, Nagy Szabolcs és Nemes Zoltán), Igor Prado feat. Annika Chambers, Watermelon Slim and The Workers
július 13. – Pribojszki Mátyás Band, Homesick Mac, T-99
július 14. – Eddie Martin, Ripoff Raskolnikov Band, Memo Gonzalez & The Özdemirs

Esernyős Közösségi Tér
július 09. 14.00 – New Orleans zongora workshop Nemes Zoltánnal
július 10. 14.00 – Gitár workshop Little G Weevillel
július 11. 14.00 – Harmonika workshop Pribojszki Mátyással
július 09. 20:00 – Filmvetítés
július 10. 20:00 – Filmvetítés
július 11. 20:00 – Filmvetítés

Bárszék-színpad
július 09. – Rambling Blues Trio
július 10. – Fekete Jenő és Módos Péter
július 11. – Long Tall Sonny és Módos Péter

Jegyárak: elővételben: 3000 Ft, a koncert napján: 3500 Ft. Hetijegy: 10000 Ft Az elővételes jegyek és hetijegyek csak az online rendszeren keresztül kaphatóak, normál jegyek a koncertek napján, a helyszínen.


Clarence ’Gatemouth ’ Brown: Boogie Uproar - The Complete Aladdin/Peacock Singles As & Bs 1947-1961
2017-06-07 | kritika


Clarence ’Gatemouth’ Brown 1924-ben született a Louisiana állambeli Vintonban, de a texasi Orange-ban nőt fel. Apja vasútépítő munkás volt, szabadidejében egy cajun bandában énekelt és hegedült, így a kis Clarence már ötévesen elkezdett ismerkedni a hegedűvel. Tízéves korától gitározott, az évek során további hangszerek kezelését is elsajátította. Profi zenei karrierjét dobosként kezdte, mégis gitárosként figyeltek fel rá: 1947-ben a houstoni Bronze Peacock klubban váratlan bemutatkozási lehetőséget kapott, a tizenöt perces előadásával lenyűgözte a jelenlévőket. Innentől rendszeresen fellépett Don Robey klubjában, utóbb a tulaj a menedzserévé vált. Első felvételei az Aladdin Records égisze alatt jelentek meg, majd Robey a dalainak kiadására létrehozta a Peacock Recordsot. A két lemezcég által piacra dobott single-jeit gyűjtötték egybe a Boogie Uproar - The Complete Aladdin/Peacock Singles As & Bs 1947-1961 című dupla albumon. Az elhangzó szerzemények közül a My Time Is Expensive és a Mary Is Fine slágerlistás helyet ért el, hasonló sikert a mély hangja végett „kapuszájú” becenévvel illetett, a Blues Hall Of Fame-be 1999-ben beválasztott Brownnak a későbbiekben nem sikerült megismételnie. A She Walked Right In, a Dirty Work At The Crossroads és a Rock My Blues Away pályafutása fontos darabjai, csakúgy, mint az instrumentális Boogie Uproar, a Gate Walks To Board és az Okie Dokie Stomp. A felvételeken javarészt nagyzenekar kíséri, a közreműködők között megtaláljuk a kor két keresett, memphisi fúvósának, Bill Harvey tenorszaxofonosnak és Fred Ford baritonszaxofonosnak a nevét. Két számban szerephez jutott Jimmy McCracklin zongorista, a West Coast blues szcéna jeles képviselője is. A muzsikát bluesként jellemezhetjük, csak később jelentek meg a country, jazz, zydeco és a cajun elemei Gatemouth zenéjében.

Jazmine Records, 2017

hoati


Coco Montoya: Hard Truth
2017-05-30 | kritika


Coco Montoya Santa Monicában született munkásosztálybéli családban. Szüleinek nagy lemezgyűjteményük volt, így zenei érdeklődése korán kialakult. A ’70-es években helyi rock bandákban dobolt, ebben az időszakban vált tagjává Albert Collins zenekarának. Mivel gitározni is szeretett, a „Telecaster mestere” folyamatosan tanította. Ez a kapcsolatukat erősítette, idővel szinte édesapjaként tekintett rá. A discókorszak kezdetén elmaradoztak a fellépések, ezért Montoya öt évnyi együttzenélés után elhagyta Collins bandáját. Csaposként kezdett dolgozni, de a gitározást nem adta fel. Egy este a ’80-as évek elején egy Los Angeles-i bárban játszott, amikor John Mayall besétált. Tiszteletadásként előadta az All Your Love-ot, ami a brit blues atyjának elnyerte a tetszését. Később Mayallnak gitárosra volt szüksége az újjáalakuló Bluesbreakersbe, Montoyát hívta meg. Munkakapcsolatuk tíz évig tartott. A búcsút követően saját bandát hozott létre és elkezdtek rendszeresen koncertezni. Bemutatkozó albumát 1995-ben készítette el, a Gotta Mind To Travel azonnal kedvenccé vált a bluesrajongók körében. Kilencedik, pályafutása talán legjobb lemezét az Alligator Records adta ki. Korábban is dolgozott már a chicagói lemezkiadóval, hiszen a 2000 és 2007 közötti kiadványait ők dobták piacra. A Hard Truth javarészt feldolgozásokat tartalmaz, melyeket átformáltak Montoya gitár és ének stílusához, úgy, hogy azok megtartsák az eredetik minden ízét. Coco nem feledkezett meg mentoráról, Albert Collinsról, a The Moon Is Full került rögzítésre tőle. A dal eredetileg Albert Collins, Robert Cray és Johnny Copeland közös Showdown! című albumán volt hallható. A saját számok közül kiemelkedik a Truth Be Told, a záró dal az egyik legjobban sikerült szerzemény a lemezen. A Lost In The Bootle-ban Lee Roy Parnell slide gitáros vendégeskedik, az ének részeket női vokalisták, Teresa James és Deb Ryder segítették. A kísérőzenészek között megtaláljuk Mike Finnigan, Johnny Lee Schell és Tony Brauanagel névét, ők mindnyájan a Phantom Blues Band tagjai. A csapat a Grammy-díjas Taj Mahal 1993-as stúdióalbumának rögzítése céljából alakult, azóta számos más előadó lemezének létrejöttében közreműködtek, de saját anyagokat is készítettek.

Alligator Records, 2017

hoati


Élmények, gondolatok az European Blues Challenge-ről
2017-05-23 | hír


European Blues Challenge 2017
Dánia, Horsens
2017. április 6-8.


Először 2015-ben szerkesztettem egy olyan rádióműsort, ahol az European Blues Challenge aktuális jelöltjeit hallgattuk meg országonként, majd a következő évben hasonlóan cselekedve volt néhány pillanat, amikor azt éreztem: talán nekünk is lenne keresnivalónk itt. Elindult hát a hosszas szervezés, tervezgetés, és hála a Csabai Csípős Blues Club kitartó munkájának, idén a Borsodi Blue Collective lett hazánk blues nagykövete.
A verseny lebonyolítását az abszolút profizmus jellemezte, elvétve tudnék kellemetlenségről beszámolni. Minden fellépő pontosan húsz percet játszhatott, amit pontosan öt perc színpadi pakolászás, erősítő beállítás stb. előzhetett meg, ezeket nagyon szigorúan veszik. Itt azért muszáj megemlítenem, hogy a mi öt percünket - minden előzetes megbeszélés nélkül - az egyébként szimpatikus konferansz végiggitározta és énekelte. Elképzelésünk nem volt, ez már az öt percünk, vagy majd a dala végétől következik a beállás. Hamar rájöttünk, hogy az előbbi, hiszen a nóta végén a felkonferálás következett, és azonnal kezdenünk kellett.



Összességében elmondható, hogy a díjak kiosztásánál a fő szempont a szórakoztatás volt. Az, hogy kit mi szórakoztat, az viszont szubjektív, így szinte teljesen lehetetlen huszonegy versenyző esetében objektív eredményről beszélni. Sietve hozzáteszem, hogy tulajdonképpen egyetértek a gondolattal, miszerint a blueson belül is meg kell találni azt, ami a legszélesebb rétegeket szólítja meg. Minden fesztiválszervező - teljesen érthetően - azt szeretné, ha a fesztiválján nem csak kétszáz vájt fülű szórakozna, hanem mondjuk inkább kétezer, sörözve, táncolva, énekelve. A második helyezett The BluesBones jó példa erre: eszembe sem jutna a zenéjüket a kocsimban hallgatni, de ha egy nagy fesztiválon több ezer embert kéne szórakoztatnom, lehet, én is őket választanám a teljesen egyedi és különleges horvátokkal szemben, akik pedig a szívem csücskei.
Így talán nem is az a legnagyobb baj, hogy a szórakoztatás oltárán feláldozzák a minőséget, hanem az, hogy más szempontok alapján semmilyen értékelés nincs. Azt gondolom, nagyon sok értékes dolgot láttam, hallottam, de ezek a végelszámolásnál nem kerülhettek felszínre. A második napon a Blues Marketet megelőzően volt a Blues Unionnak egy közgyűlése, amin Csepelyi Zsolt kísérőnk, managerünk vett részt, a csabai klubot és hazánkat képviselve. Ott elhangzott az előbbiekben felvetett probléma, de egész egyszerűen elintézték azzal, hogy jelenleg nincsenek kategóriák, illetve visszakérdeztek: „egyébként kidolgozod?”
Nem pontosan értem, mit kell kidolgozni, elég megnézni, a Blues Music Awardson hány kategóriára bontják ezt a műfajt. Semmilyen fantázia, vagy munka nem szükséges ahhoz, hogy díjazzák, mondjuk, a legjobb akusztikus együttest, a legjobb kortárs zenekart, a legügyesebb gitárost, dobost vagy zongoristát. Ehhez mondjuk, nem lenne elég a verseny végén a tíz perces egyeztetés, ami után eredményt hirdetnek.
Maga a blues mára olyan színes lett, annyi rokon műfajt egyesít, hogy a megújulása elkerülhetetlen. Ha pl. csak tiszta bluest játszó zenekarokat díjaztak volna, akkor valahol érteném a dolgot, de erről szó sincs, a győztes angolok heavy metal-szerű előadása szerintem kimondottan műfajidegen volt, de ha igazán őszinte akarnék lenni, akkor azt mondanám: ízléstelen. Sietve hozzáteszem, biztos vagyok benne, hogy tudnak bluest is játszani, jól is.



Egész egyszerűen udvariatlanságnak tartom szó nélkül elmenni olyan produkciók mellett, akik több ezer km-t leutazva nagy dolgokat alkottak. Nagyon szeretném kihangsúlyozni, hogy nem magunknak hiányolok bármit is. Abszolút nem. De említenék néhány résztvevőt: a gyönyörűen éneklő Fernando Messias lehengerlő volt, jobban énekelt bárkinél, a dán Cornfeds és a holland Detonics is nagyon fantáziadús blues programot tolt, és kiemelkedő szólistákkal bírnak, az olaszok egyszerűen lenyűgözően játszottak, a már említett horvát Rolin Humesnél egyénibb előadót nem hallottam az utóbbi időben, de a norvég Daniel Eriksen vagy a spanyol Los Mambo Jambo is zseniálisan zenélt. Mind megérdemeltek volna egy kicsike oklevelet, egy kis különdíjat, vagy bármit, amivel jeleznék: jó vagy, jó úton jársz.
A versenyen némileg úgy éreztem, hogy Magyarország a képzeletbeli európai blues-térképen jelenleg egy kicsike pont. Egyszerűen a fesztiválszervezőknek sokkal elegánsabb, ha egy zenekar neve után az áll, hogy GB, vagy FR. Pedig kiváló együtteseink vannak, akik mögött komoly nemzetközi tapasztalat van, és világszínvonalúak. Kíváncsi lennék, a Pribojszki Mátyás Bandhez, a Jambalajához, a Kéknyúlhoz, Sonny-hoz vagy Katona Tamáshoz mit szólnának. Ők (és a felsorolást még hosszasan folytathatnám) rengeteget tettek a magyar blues élet öregbítéséért, és akkor még nem beszéltünk Little G Weevilről, mégis úgy érzem, nem Magyarország a favorit, ha elkezdenek bandák után nézelődni a szervezők.
Mi lenne a megoldás, hogyan változtathatnánk? Talán nekünk is egy „nagyágyút” kellene delegálni legközelebb, a német Chris Cramer és a szlovák Lubos Bena sem ma kezdték a szakmát, de az angol hölgy is igazi sztárnak számít hazájában, tehát nem mindenki bízta a nevezését „fiatal tehetségekre”, hanem sokat próbált profiknak szavaztak bizalmat.
És hogy én hogyan értékelném a saját produkciónkat? Nyilván volt izgalom, nem állunk színpadon minden héten. A banda viszont prímán játszott, a műsor tisztességesen el lett muzsikálva. A verseny előtt egy pár nappal jelent meg az új CD-nk, tehát úgy döntöttünk, nem próbálunk „kapaszkodni”, hanem bedobjuk az új nótákat a mély vízbe. Játszhattunk volna négy 1-4-5-1-es bluest is, de inkább a sajátokat választottuk, úgy döntöttünk, van saját zenénk, ezt preferáltuk. Részemről a magas hangoknál becsúszott néhány hamis énekhang, de ez még mindig jobb, mintha a gitár lett volna végig hamis, mert olyat is hallottam.



Az EBC-nek létezik egy expo része is, ahol minden résztvevő bemutathatja, hogy mivel foglalkozik. Aki követte a Facebook oldalunkat, láthatta a képeken, hogy nem tétlenkedtünk. A standunk igazán magyaros lett, Békéscsabát és a blues klubot bemutató angol nyelvű szórólapok mellett CD-ink, finom csabai kolbász és pálinka is volt. Ezzel senki nem élt vissza, nem jöttek jóllakni vagy beitalozni, sokkal inkább úgy éreztem, hogy őszintén érdeklődnek. Sokan kérdezték pl., hogy Békéscsaba hány km Budapesttől, mert hamarosan érkeznek, mint turista, és leutaznának. Jellemző továbbá, hogy lemezt senki nem vesz, mi viszont jó szívvel adtuk, főleg a fesztiválszervezőknek, akik igen szép számmal érdeklődtek. Megható volt, ahogy a finnek, a Puisto Blues Fesztivál szervezői megismerték Mezőfi István Fifit, és jól megölelgették. Számomra sokat jelentett külföldi zenészekkel ismerkedni, CD-ket cserélgetni. Lehet, másnak ez nem nagy dolog, mert sok éve ezt csinálja, én mégis euforikusan éltem meg, hiszen ez volt a második nyugat-európai élményem.
Összességében azt gondolom, minden zenekar életében óriási dolog, ha a hazáját képviselheti egy nemzetközi versenyen, idén ez nekünk adatott meg, és hálásan köszönjük azoknak, akik segítettek és biztattak bennünket. Jövőre Norvégia, majd az Azori-szigetek következnek, reméljük Magyarország is előbb-utóbb meghatározó tényező lesz a versenyen.

Borsodi László gitáros, énekes, a Borsodi Blues Collective névadó alapítója

Fotó: Aigars Lapsa


The Doors: The Doors - 50th Anniversary Deluxe Edition
2017-05-16 | kritika


A Doors együttes 1965-ben jött létre, a klasszikusnak tekinthető felállása még ugyanebben az évben kialakult. Eleinte a Los Angeles-i London Fogban koncerteztek, majd a Whiskey-A-Go-Go biztosított számukra heti százharmincöt dollárért rendszeres bemutatkozási lehetőséget. Itt figyelt fel rájuk Paul A. Rothchild producer, aki lemezszerződést ajánlott a fiúknak. Pont jókor tette ezt, hiszen a rákövetkező héten Phil Tanzini, a Whiskey-A-Go-Go tulajdonosa kirúgta őket, miután első ízben előadták teljes hosszában a The Endet. Bemutatkozó albumuk 1967. január 4-én jelent meg, mely kiadásának ötvenedik évfordulójára deluxe verzió megjelentetésével emlékezett a kiadó. A limitált példányszámban elérhető díszdobozos kiadvány három CD-t és egy LP-t tartalmaz: az első CD-n az eredeti album stereo remaszterelt változata, a második CD-n és az LP-n pedig az eredeti lemez mono remaszterelt verziója hallható. A zenekar nevét viselő album ’67-es megjelenése szenzációt keltett zenei körökben, megalapozva a banda elismertségét a kor többi nagy együttese között. A felvételek alig két hét alatt készültek el, saját dalaik mellett két feldolgozás, az Alabama Song és a Back Door Man is helyet kapott a lemezen. Az előbbi szerzemény egy Kurt Weill – Bertolt Brecht átdolgozás, ami élvhajhász szövege miatt a Doors koncertek egyik kedvencévé vált, míg az utóbbi dal Willie Dixon nevéhez köthető. Az album három örökérvényű klasszikust (Break On Through (To The Other Side), Light My Fire, The End) vonultat fel, ezek egyben a korong három tartópillérét is jelentik. Az ünnepi kiadvány harmadik lemeze az 1967. március 7-ei San Francisco-i The Matrix-beli koncert elveszettnek hitt eredeti felvételeit tárja elénk. Az egyik legrégebbről fennmaradt Doors élő hangzóanyag már megjelent kalózfelvételeken, de most előkerült a keverőpultos szalag, amiből a hangrestaurátorok egy igazán jó minőségű felvételt készítettek. A koncert repertoárja javarészt a debütáló lemezre épült, a produkció egy pályája elején járó, formálódó, saját hangját kereső, bátran kísérletező zenekart mutat. A Doors második korongja, a Strange Days még 1967-ben megjelent, az együttes iránti megnőtt várakozást jól jelzi, hogy közel ötszázezer előrendelést adtak le rá. Jim Morrison pillanatok alatt a korszak egyik legnagyobb szexbálványává vált, későbbi viharok előszelét csupán az énekes növekvő alkoholizmusa és Pamela Susan Courson, Neil Young szavaival a „Cinnamon Girl” felbukkanása jelezte.

Elektra Records, 2017

hoati


Átadták a Blues Music Awards díjait
2017-05-13 | hír


Csütörtökön átadták a 38. Blues Music Awards díjait. A memphis-i Cook Convention Centerben ünnepélyes gála keretein belül huszonnégy kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét. Curtis Salgado lett a legnagyobb nyertes, három díjat kapott, míg Bobby Rush, a Tedeschi Trucks Band, Joe Bonamassa és Kenny Neal két-két szobrot vihetett haza.



A díjazottak:

Acoustic Album
Eric Bibb: The Happiest Man In The World

Acoustic Artist
Doug MacLeod

Album
Bobby Rush: Porcupine Meat

Band
Tedeschi Trucks Band

B.B. King Entertainer
Joe Bonamassa

Best Emerging Artist Album
Jonn Del Toro Richardson: Tengo Blues

Contemporary Blues Album
Kenny Neal: Bloodline

Contemporary Blues Female Artist
Susan Tedeschi

Contemporary Blues Male Artist

Kenny Neal

Historical Album
Bobby Rush: Chicken Heads: A 50-Year History Of Bobby Rush (Omnivore Recordings)

Instrumentalist – Bass
Biscuit Miller

Instrumentalist – Drums
Cedric Burnside

Instrumentalist – Guitar
Joe Bonamassa

Instrumentalist – Harmonica
Kim Wilson

Instrumentalist – Horn
Terry Hanck

Koko Taylor Award
Diunna Greenleaf

Pinetop Perkins Piano Player
Victor Wainwright

Rock Blues Album
Tedeschi Trucks Band: Let Me Get By

Song
David Duncan, Curtis Salgado & Mike Finigan: Walk A Mile In My Blues (Curtis Salgado: The Beautiful Lowdown)

Soul Blues Album
Curtis Salgado: The Beautiful Lowdown

Soul Blues Female Artist
Mavis Staples

Soul Blues Male Artist
Curtis Salgado

Traditional Blues Album
Lurrie Bell: Can’t Shake This Feeling

Traditional Blues Male Artist
Bob Margolin

hoati


Koncert Oláh Andor emlékére
2017-05-04 | koncertajánló


A magyar blues élet meghatározó alakját tisztelhettük Oláh Andor személyében. A négy éve elhunyt muzsikus, szervező emlékére kiemelkedő hazai szájharmonikások, Ferenczi György, Pribojszki Mátyás és Szabó Tamás adnak közösen koncertet 2017. május 18-án.

Oláh Andor 1966. április 16-án született. Az általános iskolában zongorázni tanult, próbálkozott furulyával és tangóharmonikával, végül a szájharmonikánál kötött ki. Nemes Nagy Péter műsoraiban hallott először bluest, Phil Wiggins játéka ragadta meg, akivel később egy drezdai blues fesztiválon személyesen is találkozott. A ’80-as évek végén csatlakozott az Ölveti Blues Bandhez, velük Berlinben és Európa más városaiban utcazenélt, majd idehaza klubokban, fesztiválokon léptek fel. 1990-ben lett a Takáts Tamás Dirty Blues Band tagja, az ország egyik legnépszerűbb blues együttesében élte át a műfaj magyarországi fénykorát. A hazánkban hiánypótlónak számító Dr. Valter & Lawbreakers nevű zenekart 1992-ben hozta létre. A banda repertoárján a blues műfaj minden árnyalatát meg lehetett találni: az archaikus és a városi bluest éppúgy, mint a tájjellegű válfajokat. Az egyik különlegességük volt, hogy bőgő helyett tuba adta meg a basszus szólamot. 2002-es feloszlásukig négy hanganyaguk jelent meg és közel ezer koncertet adtak. Andor az elmúlt évtizedben a Mississippi Grave Diggers tagjaként Big Daddy Wilsonnal, majd Jeanne és Karen Carroll-lal zenélt közösen, a legutóbbi időkben pedig a Gál Csaba Boogie-val alakított nu blues játszó Mississippi Big Beat együttessel koncertezett. Pályafutása során nem csak zenészként tette le névjegyét: ő működtette a Blues Patika Közhasznú Alapítványt és Jamboree Guru Produkciós Irodát, a nevéhez köthető a Blues Patika Jamboree, a Sziget Fesztivál blues színpada, a bajai Idill Jazz & Blues Napok szervezése, a Blues Patika Életműdíj létrehozása is. Oláh Andor 2013-ban, negyvenhét évesen hunyt el. Kecskeszakálla, mindig színes öltözéke, keménykalapja, feledhetetlen fazonja örök színfoltja marad a magyar blues palettának. 2017. május 18-án kiemelkedő hazai szájharmonikások, Ferenczi György, Pribojszki Mátyás és Szabó Tamás adnak közösen koncertet emlékére a budapesti Muzikum Klubban. Ebben a formában ez az első fellépés, hogy a három zenész egy időben, egy színpadon játszik. A koncerten színpadra lép még: Csonka Valter, Gál Csaba Boogie, Bényei Tibor, Long Tall Sonny, Szász Ferenc, Pintér Zsolt és Jankó Miklós. Az estről hangfelvétel készül, ami CD-n is megjelenik.

Belépő: 1300 HUF (elővételben) | 1800 HUF (a koncert napján)
Jegyek kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15–21 óráig, szombaton 17–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében.

hoati


Májusban zárul a Blues Session koncertsorozat évadja
2017-04-23 | koncertajánló


Májusban öt esttel zárul a Blues Session koncertsorozat negyedik évadja a Muzikumban. A legérdekesebbnek Oláh Andor emlékére a magyar blues élet kiemelkedő szájharmonikásai, Ferenczi György, Pribojszki Mátyás és Szabó Tamás által adandó koncert tűnik, amely egyben lemezfelvétel is.



Tervezett koncertek
május 2. - Ian Siegal Band
május 5. - All In Five
május 9. - Little G Weevil
május 12. - EC70 – Eric Clapton Tribute Band
május 18. - A BLUESVAN.HU bemutatja: Blues for Andor feat. Ferenczi György, Pribojszki Mátyás and Szabó Tamás

A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, http://www.facebook.com/MuzikumKlub

hoati


Vaneese Thomas: The Long Journey Home
2017-04-16 | kritika


Vaneese Thomas Memphisben született Rufus Thomas legkisebb gyermekeként. Édesapjához és két testvéréhez, Calrához és Marvellhez hasonlóan a zenei pályát választotta. Már gyermekkorában szeretett zenét hallgatni, kezdettben Elvis Presley és a Beatles zenéjéért rajongott, az évek múlásával kedvencévé vált Aretha Franklin, Chaka Khan, Elton John és Bobby Bland. Énekhangját először nővére 1964-ben rögzített single-jein hallhattuk. Bemutatkozó lemeze Vaneese címmel 1987-ben jelent meg, az albumról a Let’s Talk It Over Top 10 sláger lett. Lemezeket meglehetősen ritkán készített, tehetségét azonban számos projektben bizonyította: háttérénekesként olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Luciano Pavarotti, Stevie Wonder, Michael Jackson, Celine Dion, Eric Clapton és Dr. John, de komoly feladatokat kapott filmekben és a televízióban is. Az elmúlt években elérkezettnek látta az időt a zenei gyökerekhez való visszatérésnek. Ennek első lépése volt a 2014-ben megjelent Blues For My Father, a kiadvány Soul Blues Album kategóriában Blues Music Awards jelölést kapott. Hetedik lemeze a megkezdett utat folytatja: a The Long Journey Home lényegében szülővárosának szóló szerelmeslevél. Mindegyik számból melegség és szeretet áramlik, méltón a városhoz, amely magát a rock ’n’ roll és a soul szülővárosának, a blues otthonának vallja. Memphis gazdag zenei örökségét felvonultató dalok közül tizenegyet maga Thomas írt, vagy társszerzőként jegyzik. Az egyik leginkább magával ragadó, szívbe markoló nóta a The More Things Change, amellyel Vaneese az Egyesült Államokban végbement polgári jogi mozgalmakat dicsőíti, jóllehet azt is megjegyzi, hogy még ma is folytatódik a küzdelem. A záró szám az akusztikusan előadott The Chain, a szerzemény eredetije a Fleetwood Mac rekordeladásokat produkáló albumán, a Rumours-on volt először hallható. A dal jól ismert riffjét a The Long Journey Home-on Katie Jacoby hegedűn interpretálta.

Segue Records, 2016

hoati


Volt egyszer egy Ifipark… - a négy évtizeddel korábbi keddek idézete a Várkert Bazárban
2017-04-09 | koncertajánló


Keddenként öt-hatezres tömeg tombolt a P. Mobil és a Mini muzsikájára a fővárosi fiatalság szórakozóhelyén, a Budai Ifjúsági Parkban. Azóta eltelt ugyan negyven év, de a két népszerű formáció ma is rendszeresen koncertezik. Schuster Lóránt és Török Ádám csapata újra együtt lép színpadra, a helyszín ezúttal a Budai Ifjúsági Park helyén épült Várkert Bazár.

A P. Mobil még Gesarolként jegyezte el magát a rock műfajával. A csaknem fél évszázada folyamatosan színpadon lévő együttes generációk életének fontos részévé vált. Több ezer koncerttel és számos albummal a háta mögött vívta sokszor kilátástalannak tűnő szélmalomharcát a korabeli kultúrhatalommal, ebben a csatározásban a rendszerváltozás sem hozott átütő eredményt. Mindezek ellenére a maguk által kijelölt úton „mentek tovább” - lemezek és különböző mozgóképanyagok mellett három könyv, valamint a nyitragerencséri Rockmúzeum is dokumentálja a zenekar sokszor nem éppen aszfaltsimaságú életútját.
A P. Mobil a hetvenes évek elejétől az akkor már rendkívül népszerű, pályafutása csúcsán lévő Bergendy együttes vendégeként többször koncertezett a korszak fiatalságának legkedveltebb szórakozóhelyén, a Budai Ifjúsági Parkban. A fellépések egyre rendszeresebbé és sikeresebbé váltak, köszönhetően a zenekarvezető Schuster Lóránt sokszor meghökkentő ötleteinek, különleges showműsorának. 1976 és 1978 között keddenként, az úgynevezett „rock-keddeken” a Török Ádám nevével fémjelzett Mini zenekarral, valamint Radics Béla Tűzkerék formációjával nem egyszer öt-hatezres közönség előtt aratták zajos sikereiket.
Török Ádám fuvolista-énekes, eMeRTon-díjas zenész, aki 1976-ban az Év hangszerese, 2015-ben pedig a Budavárért Emlékérem díjazottja lett. A gimnáziumi évei alatt 1965-ben kezdett el zenélni. Három évvel később a Dogs énekese lett, majd még ugyanebben az esztendőben Závodi Jánossal létrehozta a legendás Mini együttest. 1972-73-ban kislemezeken jelentek meg dalaik, első nagylemezükre 1978-ig kellett várni, melyet még számtalan kiadvány követett. A Budai Ifjúsági Parkban a ’70-es években közel száz alkalommal adtak koncertet, emellett a Tabán és a Bemrockpart főszereplőiként örökre beírták nevüket a magyar rock történetébe.
A két ma is népszerű formáció 2017. augusztus 12-én egykori sikereinek újjáépített helyszínén, a Várkert Bazár Öntőház udvarában (1013 Budapest, Ybl Miklós tér 2-6.) lép fel közösen. A P. Mobil zenekar a koncert napján megjelenő új stúdióalbumát mutatja be, míg a Török Ádám vezette, hamarosan az ötvenedik jubileumát ünneplő Mini együttes első nagylemezének anyagát, valamint a zenekar emblematikus sikerdalait adja elő.

hoati