The Black Keys: Brothers (Deluxe Remastered 10th Anniversary Edition)
2021-04-17 | kritika
Mesébe illő az ohiói The Black Keys története. A duót Dan Auerbach és Patrick Carney alapította. Eleinte a házuk alagsorában írták a dalaikat, saját maguk adták ki a lemezeiket. Mire a Brothers című albumuk megjelent, túl voltak öt lemezen és közel hatszáz koncerten. A 2010-ben megjelent korong hozta meg az igazi áttörést a bluest, a soult, a garázsrockot, a pszichedéliát izgalmasan aktualizáló zenekar számára. A lemez milliós eladásokat produkált, három Grammy-díjat kapott, míg Auerbachék arénákat töltöttek meg, és pole-pozíciókat gyűjtöttek be a legrangosabb fesztiválokon. Az album vezető kislemeze, a Tighten Up a banda legsikeresebb kislemeze lett, felkerült a Billboard Hot 100 slágerlistára is. A dalhoz videoklipet készítettek, csakúgy, mint a Howlin' for Youhoz, amelyet a 2011. évi MTV Video Music Awardon Best Rock Video címre jelöltek. Az elhangzó nótákat javarészt a legendás Muscle Shoals Sound Studio-ban rögzítették, ott, ahol többek között Aretha Franklin, Wilson Pickett, Cher, Art Garfunkel és a Rolling Stones is felvett albumokat. A Brothers megjelenésének tizedik évfordulójáról a mérföldkőnek számító korong új kiadásával emlékezik meg a Nonesuch/Warner Records. A jubileumi verziók a sima CD-től a száznegyvenöt dolláros gigapackig terjednek, ez utóbbi limitált gyűjtői változat nem meglepő módon meglehetősen hamar elfogyott. „Elgondolkoztam azon, hogy mit is jelent számomra ez a lemez, hogy mit éltünk át ezzel a szarsággal, miközben nem voltunk jóban, de aztán mikor végül mégis rendeződtek a dolgok, rájöttünk, hogy mit is jelent a feltétel nélküli baráti szeretet” – kommentálta a kiadványt Carney. Az újrakiadás három dalt kapott pluszban: az eddig kiadatlan Keep My Name Outta Your Mouth-t, a Black Mud Part II-t, valamint a Chop And Change-et, amely a The Twilight Saga sorozat Eclipse című epizódjában hangzott fel.Nonesuch/Warner Records, 2021
hoati
Új klippel jelentkezett Váray László
2021-03-14 | hír
Megjelent Váray László készülő második szólólemezének egyik nótája. „A dal egy szerelmes üzenet, vallomás, a szövegben kivételesen nem bukkan fel az a humor, ami a nótáimat általában jellemzi” – meséli a számról a karrierjét szólógitárosként kezdő zenész. A Te vagy az című dal műfaját tekintve a country és a bluegrass határán mozog, 2021-es, friss zenei megfogalmazásban. Valamennyi hangszeren Váray játszott, leszámítva a hegedűt. Ezt a hangszert Pintér Zsolt, az 1ső Pesti Rackák és a Louisiana Double zenésze szólaltatta meg. A számhoz videoklipet készítettek, amelyet gyönyörű környezetben, egy folyamatosan átalakulóban lévő szigetközi ártérben vettek fel, ami tökéletesen illik a nóta atmoszférájához.
hoatiThe BluesBones: Live On Stage
2021-03-11 | kritika
A belga The BluesBones 2011-ben jött létre. Az együttes 2016-ban megnyerte a Belgian Blues Challenge-et, 2017-ben pedig az European Blues Challenge-en a második helyen végzett. A dániai Horsensben megrendezett megmérettetésen műsorukat a legendás producer, Mike Vernon is dicsérte, aki a zsűriben foglalt helyet. Megalakulásuk óta több száz koncertet adtak Európa-szerte, és olyan fesztiválokon mutatkoztak be, mint a Blues Peer Festival, a Ribs & Blues Festival és a Scinawski Blues Festival. A zenekar 2019 végén a Swing Wespelaar Festival csapatával együttműködve úgy döntött, hogy koncertet szerveznek, melyet rögzítenek, és kiadnak. A helyszín a haachti GC Den Breughel közösségi centrum lett, a fellépést 2019. november 9-én tartották meg. Akkor még senki sem tudta, hogy néhány hónap múlva megjelenik a koronavírus, ami százmilliók életét végleg megváltoztatja. Emiatt aztán a lemez kiadása a tervezett időpontban elmaradt, és a promóciós turnét is le kellett mondani. A Live On Stage végül tavaly decemberben került a boltok polcaira. Az album repertoárja javarészt a legutolsó stúdiólemezük, a kritikusok által felmagasztalt Chasing Shadows dalaira épül. A The Witchdoctor és a Cruisin’ című szerzemények a The BluesBones 2012-es bemutatkozó albumán kaptak helyet. Mindkét nóta igazi közönségkedvenc, csakúgy, mint a lemezzáró Whisky Drinking Woman, amit az énekes, Nico De Cock a feleségének írt. Az alapítók közül rajta kívül már csupán a kiváló gitáros, a zenekar alakításakor tizennyolc éves Stef Paglia tagja a csapatnak. A The BluesBones élő albuma a rajongók és a banda zenéjével csak most ismerkedők számára is igazi felüdülést nyújt ebben a koncertmentes világban.Naked, 2020
hoati
Megjelent a Pablo and the Escobars EP-je
2021-03-06 | hír
A Pablo and the Escobars 2020 decemberében, a Zengőkert Stúdióban, Bánházi Gábornál rögzítette a három számot tartalmazó, debütáló EP-jét. Az együttes korábban már bemutatta a címadó dalt, amelyhez Angeli Zsolt ’Sam’ segítségével forgattak videoklipet. A Play with my blues után a napokban Endless és Where the sun goes down címmel két újabb dallal jelentkezett a blues-rock csapat, így teljes egészében hallható az EP. A Where the sun goes downhoz klipet is készít majd a zenekar, ezzel kapcsolatban már folynak az egyeztetések.hoati
Megalakult a Magyar Blues & Roots Egyesület
2021-03-01 | hír
Podlovics Péter koncertszervező, menedzser, az XLNT Records tulajdonosának kezdeményezésére megalakult és ez év elejétől megkezdte tevékenységét a Magyar Blues & Roots Egyesület. „Járva a külföldi blues-közeli eseményeket, szembesültem azzal, hogy nincs hazánkban olyan szervezet, amely bármilyen formában képviselni tudná a hazai blues & roots zenei szcénát” – írta Podlovics egy 2019. májusi keltezésű e-mailjében. A levél egy szűk körhöz szólt, és ernyőszervezet létrehozásának ötletét tartalmazta. Az elképzelést tettek követték, hamarosan megszületett az egyesület alapszabályzata, és megválasztották az ügyvivő elnökséget is. A cégbírósági bejegyzésre tavaly év végén került sor.Az egyesület elnöke: Podlovics Péter
Az egyesület alelnökei: Kovács József, Kőmíves András
Az egyesület célja: A magyar blues-műfaj és a tágabb értelemben vett rokon műfajok zeneipari szereplőinek támogatása, és érdekeik védelme. Az egyesület létrehozását követően csatlakozni kíván a European Blues Union nevű európai ernyőszervezethez, valamint a műfaj legnagyobb nemzetközi szervezetéhez, a Blues Foundation-höz.
Az egyesület tevékenysége: Az egyesület önkéntes alapon szerveződő nonprofit szervezet, amely céljai elérése érdekében elsődlegesen nemzetközi lehetőségek, kapcsolatok útján törekszik megfelelő szakmai ismeretekhez, lehetőségekhez juttatni tagjait, illetve események, tehetségkutatók szervezésével, esetleges edukációs programok létrehozásával segítve a magyar blues & roots témában tevékeny zeneipari szereplők és előadóművészek érvényesülését, valamint a műfaj népszerűsítését.
Az egyesület közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független, és azoknak anyagi támogatást nem nyújt.
Tagdíj: Az egyesület tagjai vagyoni hozzájárulásként tagdíjat fizetnek. A tagdíj összege 10.000,- Ft, amelyet a megalakuláskor a nyilvántartásba vételt elrendelő végzés jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül, azt követően legkésőbb minden év január 31. napjáig kell egy összegben, az egyesület házipénztárába vagy az egyesület bankszámlájára történő átutalás útján megfizetni.
Az egyesület megalakulását követően újonnan belépő tag a tagsági jogviszonya keletkezésének évében a tagdíj időarányosan számított összegét a tagsági jogviszony létesítésétől számított 8 napon belül, ezt követően legkésőbb minden év január 31. napjáig köteles az egyesület házipénztárába vagy az egyesület bankszámlájára történő átutalás útján teljesíteni.
A tagság: Az egyesület tagja lehet az a magyarországi székhellyel vagy lakóhellyel rendelkező természetes személy, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki az egyesület célkitűzésével egyetért, továbbá az alapszabályban foglalt rendelkezéseket elfogadja.
Az egyesület adószáma: 10196445-2 44
Az egyesület bankszámlaszáma: 10103104-60796800-01005004 (Budapest Bank)
A Magyar Blues & Roots Egyesület jelenleg kialakítás alatt lévő Facebook-oldala itt érhető el. Aki szeretne csatlakozni az egyesülethez, az a bluesrootshungary@gmail.com e-mail címen jelezze szándékát. Oldalunk folyamatosan hírt ad majd az egyesületben folyó munkáról.
hoati
#Hangszermustra – különleges zeneszerszámok a Red One House videóblog-sorozatában
2021-02-25 | hír
Mire jó egy régi szivardoboz, egy kidobásra ítélt mosódeszka, egy ütött-kopott bőrönd vagy éppen kis kedvencünk kutyatálja? A válasz egyértelmű: hangszerkészítésre! Már nemcsak a tengerentúlon, a műfaj őshazájában, hanem itthon is találkozhatunk olyan utcazenészekkel, akik háztartási tárgyakból készített hangszereken játszanak. Ezeket a különleges instrumentumokat kívánja összegyűjteni hazánk első és egyetlen hokum blues-rock együttese, a Red One House a #HANGSZERMUSTRA videóblog-sorozatában.
A kéthetente megjelenő epizódokban olyan egyedi, kézzel készített, ritka, utcazenészek által is használt hangszereket mutatnak be, amelyeket elsősorban a blues műfaj képviselői szólaltatnak meg koncertjeiken. A rövid blogokból megismerhető a hangszerek története, hogyan készítették őket, és milyen hangjuk van. Az adásokban a veresegyházi Red One House zenekar tagjai és vendégeik (Ferenczi György, Crazy Daisy Jug Band, Huckleberry Guys, Poplesz, Texas Tourist) a következő instrumentumokat veszik górcső alá: szivardoboz-gitár, mosódeszka, lábdob-bőrönd, nagybőgő, stompbox, szájgitár, lavórbőgő, jug, banjitár, szájharmonika, mankó gitár, pocketsax, ordibátor, lap steel gitár stb.
Ha tetszenek ezek a hangszerek, érdemes feliratkozni az együttes YouTube-csatornájára, és figyelemmel kísérni lejátszási listájukat, mert a hangszerek tárháza folyamatosan bővül. A #HANGSZERMUSTRA sorozat aktuális adása a szivardoboz-gitárról szól.
hoati
A kéthetente megjelenő epizódokban olyan egyedi, kézzel készített, ritka, utcazenészek által is használt hangszereket mutatnak be, amelyeket elsősorban a blues műfaj képviselői szólaltatnak meg koncertjeiken. A rövid blogokból megismerhető a hangszerek története, hogyan készítették őket, és milyen hangjuk van. Az adásokban a veresegyházi Red One House zenekar tagjai és vendégeik (Ferenczi György, Crazy Daisy Jug Band, Huckleberry Guys, Poplesz, Texas Tourist) a következő instrumentumokat veszik górcső alá: szivardoboz-gitár, mosódeszka, lábdob-bőrönd, nagybőgő, stompbox, szájgitár, lavórbőgő, jug, banjitár, szájharmonika, mankó gitár, pocketsax, ordibátor, lap steel gitár stb.
Ha tetszenek ezek a hangszerek, érdemes feliratkozni az együttes YouTube-csatornájára, és figyelemmel kísérni lejátszási listájukat, mert a hangszerek tárháza folyamatosan bővül. A #HANGSZERMUSTRA sorozat aktuális adása a szivardoboz-gitárról szól.
Új dallal jelentkezett Johnny Burgin
2021-02-17 | hír
Johnny Burgin az amerikai délen nőtt fel, a Chicagói Egyetemre azért iratkozott be, mert író akart lenni. Az egyetem egyik DJ-e vitte el egy klubba, ahol megnézték Tail Dragger koncertjét. Ez akkora hatással volt rá, hogy elkezdett gitározni tanulni. A kitartásnak, a sok gyakorlásnak köszönhetően hamarosan Tail Dragger zenekarának tagja lett, és olyan nagyságokkal lépett fel, mint Jimmie Lee Robinson, Sam Lay és Pinetop Perkins. Lépésről lépésre építette fel karrierjét, mára már tíz saját lemezt tudhat a magáénak, és évi kétszázötven koncertet ad szerte a nagyvilágban. Utolsó albuma, a No Border Blues 2020-ban a Delmark Records gondozásában látott napvilágot. A lemezt Oszakában és Chicagóban vették fel, japán zenészek közreműködésével. A kiváló gitáros a Valentin-napra új dallal jelentkezett. A Cherry On Top címet viselő single-t tavaly télen Dallasban, Chris Matheos basszusgitáros, Reo Casey dobos és Christian Dozzler zongorista társaságában rögzítette. A felvételen közreműködött még a 2003-ban hazánkban járt gitáros, Anson Funderburgh. Johnny Burgin a pandémia idején is igyekszik aktív maradni, Stephanie Tice társaságában vezeti a No Border Blues videó-podcastot, melyben a világ minden tájáról beszélget blues zenészekkel, és a YouTube-csatornáján is jelennek filmjei, hogy legendás blues gitárosok stílusát bemutassa.hoati
Little G Weevil and his Band: Play On
2021-02-14 | hír
Little G Weevil a közelmúltban két kiadvánnyal is jelentkezett: a Játssz tovább című könyvvel, melyben megírta a világban átélt kalandjait, és egy lemezzel. A Play On-t hazai és külföldi sztárok vendégszereplésével rögzítették, Vastag Gábor vezetésével, a budapesti Sounday Stúdióban. Az albumot február 19-én egy live stream koncert keretében mutatják be a Trip Webszínház oldalán. A külföldi előadók nem vehetnek részt a bemutatón az utazási korlátozások miatt, remélhetőleg a 2021 őszére tervezett Müpa-nagybulin már ők is szerepelhetnek majd. Az alábbiakban Little G mutatja be a lemez tizenegy számát.1. Call Me What You Want - Hívj, aminek akarsz, ez a dal címe. Tulajdonképpen egy ünnepi induló, arról szól, hogy az nevet, aki utoljára nevet. A sokadik buktatón túl, de mégis itt vagyok, élek, lemezt készítek, játszom tovább. Majdnem sikerült az ördög terve, de az utolsó pillanatban feleszméltem, talpra álltam. A tanulsága az, hogy ha én össze tudtam szedni magam a személyes tragédiák után, te is és bárki más is képes ugyanerre.
2. Sugar Hip Ya Ya - Ennek a nótának a szövegét egy kenyai ismerősöm története ihlette. Mindig kiváló tanuló volt, ösztöndíjat nyert egy magyar egyetemre. Tizenkilenc évesen, teljesen egyedül megérkezett Európába, belevetette magát a könyvekbe, csinálta, amit elvártak tőle otthon a szülei. Két év után meghallott egy ismerős afrikai dallamot, táncra perdült, és az addig csendes, tipikus stréber tanulóként ismert leányka nemsokára a Stadion színpadán táncolt Havasinak. Édesapja nem jó szemmel nézte a táncolós képeket, „Nem azért küldtelek Európába, hogy táncikálj, hanem hogy tanulj” – mondta. A lány szót fogadott, nem táncolt többet. De titokban másra sem vágyik jobban.
3. Love - Bizonyára mindannyian álmodunk egy paradicsomi helyről, ahol felhőtlen boldogságban, szerelemben éldegélnénk életünk végéig. Ennek a dalnak a szövege az egyik spanyolországi turném felettébb kellemes élménye alapján íródott.
4. New Blues - Ez egy szemtelen dal. Minden nő magabiztos férfira vágyik, aki nemcsak nappal legény, de éjjel is beváltja a hozzá fűzött reményeket. Igen ám, de az ilyen férfi erős személyiség, és szereti ő megszabni a szabályokat.
5. You’re The One - Van olyan helyzet, hogy éppen akkor talál meg az igazi szerelem, amikor a legkevésbé számítasz rá. Klisének hangzik, de nem az. Rengeteg embert ismerek, akiket a jelenlegi társuk húzott ki az évek óta tartó magányból vagy kilátástalanságból, és joggal hálásak neki ezért. Ha találsz egy ilyen társat, becsüld meg, vigyázz rá. A szöveg ezt a gondolatot dolgozza fel.
6. Break - Ez a szöveg szintén egy megtörtént esetet dolgoz fel. Mikor Londonban éltem, jártam ilyen open mic vagy open jam sessionökre. Bejön a zenész az utcáról, feliratkozik egy listára, majd érkezési sorrendben hívja a házigazda vagy a házigazda zenekar. Egy ilyen alkalommal elsőként érkeztem a helyszínre, és iratkoztam fel a listára, mégis utolsónak hívtak a színpadra, három órával később. Míg a többiek három számra kaptak lehetőséget, én csak egyre, mert annyi idő maradt. Míg a többiek választhattak akár több zenésztárs közül is, én mindössze egy dobost és egy basszusgitárost kaptam. Semmi baj, gondoltam, és feltekertem az erősítőt, sikított a Fibenare gitárom. A tradicionális E-shuffle-t álló ovációval fogadta a jelenlévő kábé kétszáz ember. Megköszöntem szépen, kihúztam a gitárom, haladok le a színpadról, odafut hozzám a házigazda. - Úristen, úristen, játsszál még egyet! - Mi van köcsög, most már van idő? És ezzel elhagytam a helyiséget. Hahaha.
7. Let It Rain - A diszkrimináció vagy bármilyen megkülönböztetés ember és ember között véleményem szerint a világ jelenleg is nagy problémát okozó szégyene. Mint külföldre vetődött magyar én is áldozata voltam ennek jó néhányszor. A Break című dal története is egyfajta megkülönböztetés eredménye. Nem úgy néztem ki, nem azt a nyelvet beszéltem, mint a többség. Amerikában volt olyan eset, hogy a színpadról lelépve megkérdezte egy addig az én zenémre táncoló hölgy, honnan való vagyok. Mikor elmondtam, nekem esett, hogy mit keresek én itt, ez az ő országa, illegális vagyok-e, mutassam meg a papírjaimat. Képzeljük el egy kisebbséghez tartozó ember életét. Hányszor kerül hasonló vagy sokkal súlyosabb helyzetbe, minden ok nélkül? Ez hatalmas probléma, és teljesen alaptalan. Nem szabad félni a másságtól, nem szabad hallgatni a médiából áradó, bennünket akaratlanul is manipuláló propagandára. A világ attól szép, hogy ennyiféle ember él benne. Ha a víz lemossa a bűneinket, Istenem, adj esőt! Ez a nóta refrénje.
9. Sunflower - Mostanában szinte mást sem hallunk, látunk a médiában, csak a vitatkozást, veszekedést, botrányokat, az egymásra mutogatást. Elgondolkodtam, vajon a gyermekeink mit gondolhatnak rólunk, felnőttekről, milyen példát mutatunk nekik? Minden szülő büszke szeretne lenni a gyerekeire, közben meg a felnőtt életünket hazugságok, ármánykodások, kapzsiság, a szeretet, a tisztelet és az együttérzés hiánya jellemzi. Ideje, hogy megvilágosodjunk mindannyian, a sötétség helyett a fényt választva, akár a napraforgó virága.
10. Not Too Late - Ennek a dalnak a refrénjét aznap este írtam, amikor megtudtam, hogy egy közeli rokonomnál rákos megbetegedést diagnosztizáltak. A versszakok egy velem megtörtént esetről szólnak, ennek segítségével próbálom átadni azt az üzenetet, hogy soha nem késő megbékélni, kimondani hangosan, hogy szeretlek. Az elvesztegetett időt senki nem adja vissza. Ez a legdrágább kincsünk: az idő.
11. See My Worth - Ez egy nagyon személyes történet, afféle vallomás. A tanulság a végén talán az, hogy ha valaki nem látja a benned élő jóságot, az értékeidet, akkor tovább kell lépni. Legyünk tisztában az értékeinkkel, és olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akik inspirálnak, motiválnak, felemelnek.
„Everything is turning upside down and I’m not the sheep that sticks around
So, I will not waste another word because I see my worth, yes, I see my worth”.
So, I will not waste another word because I see my worth, yes, I see my worth”.
Bemutatkozó klip a Pablo and the Escobarstól
2021-02-04 | hír
Pablo (Takács Tibor) és Don Miguel (Faigl Zoltán) kisebb-nagyobb megszakításokkal közel tíz éve zenélnek együtt. Mindketten kipróbálták már magukat más zenekarokban is: Pablo az Insane-ben, Don Miguel pedig az Anima Sound Systemben tett kitérőt. 2020-ban megalakították újabb közös bandájukat Pablo and the Escobars néven, Kicsi Alejandróval (Molnár Eddy) kiegészülve. „Az egész a saját magunk szórakoztatására, jamelésnek indult, de Juanita (Monostori Kata) csatlakozásával világossá vált, hogy több van ebben a formációban. Azért nem vesszük magunkat túl komolyan, mert ha így lenne, akkor inkább rapperek lennénk, a blues meg király” – mesélte a formációról Pablo. A zenekar 2020 decemberében rögzítette debütáló EP-jét, amely a közeljövőben elérhető lesz a nagyobb stream-oldalakon. Ennek előfutáraként Angeli Sam forgatott klipet a Play With My Blues című dalra.
hoati
Bejelentették a 42. Blues Music Awards jelöltjeit
2021-01-29 | hír
Nyilvánosságra hozták a 42. Blues Music Awards jelöltjeinek névsorát. Idén is huszonöt kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét, akikre a szavazatokat a The Blues Foundation tagjai jogosultak leadni. A voksolás január 28-án kezdődött, és március 12-én zárul. A díjátadót 2021. június 6-án virtuális eseményként rendezik meg, amelyet ingyenesen közvetítenek a The Blues Foundation Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján.
A jelöltek:
B.B. King Entertainer Of The Year
Shemekia Copeland
Rick Estrin
John Németh
Sugaray Rayford
Lil’ Ed Williams
Album Of The Year
Elvin Bishop And Charlie Musselwhite: 100 Years Of Blues
Bobby Rush: Rawer Than Raw
Ronnie Earl & The Broadcasters: Rise Up
Sugar Ray & The Bluetones Featuring Little Charlie: Too Far From The Bar
Shemekia Copeland: Uncivil War
Band Of The Year
Anthony Geraci & The Boston Blues Allstars
John Németh & The Blue Dreamers
Rick Estrin & The Nightcats
Southern Avenue
Sugar Ray & The Bluetones
Song Of The Year
Kathy Murray, Rick Estrin, Frank Bey, Kid Andersen: All My Dues Are Paid (Frank Bey: All My Dues Are Paid)
Walter Trout: All Out Of Tears (Walter Trout: Ordinary Madness)
Dion DiMucci And Mike Aquilina: Blues Comin’ On (Dion: Blues With Friends)
Don Bryant And Scott Bomar: Is It Over (Don Bryant: You Make Me Feel)
John Hahn And Will Kimbrough: Uncivil War (Shemekia Copeland: Uncivil War)
Best Emerging Artist Album
Andrew Alli: Hard Workin‘ Man
King Solomon Hicks: Harlem
Jose Ramirez: Here I Come
Ryan Perry: High Risk Low Reward
Betty Fox Band: Peace In Pieces
Acoustic Blues Album
Dustin Arbuckle & Matt Woods: Dustin Arbuckle & Matt Woods
Rory Block: Prove It On Me
Bobby Rush: Rawer Than Raw
Richard Ray Farrell: Three Pints Of Gin
Watermelon Slim: Traveling Man
Blues Rock Album
Savoy Brown: Ain’t Done Yet
Tinsley Ellis: Ice Cream In Hell
Mike Zito And Friends: Rock ‘n’ Roll: A Tribute To Chuck Berry
Peter Parcek: Mississippi Suitcase
Walter Trout: Ordinary Madness
Contemporary Blues Album
Kat Riggins: Cry Out
Kirk Fletcher: My Blues Pathway
Larkin Poe: Self-Made Man
John Németh: Stronger Than Strong
Shemekia Copeland: Uncivil War
Soul Blues Album
Frank Bey: All My Dues Are Paid
Sonny Green: Found! One Soul Singer
Robert Cray Band: That’s What I Heard
Johnny Rawls: Where Have All The Soul Men Gone
Don Bryant: You Make Me Feel
Traditional Blues Album
Elvin Bishop And Charlie Musselwhite: 100 Years Of Blues
Nora Jean Wallace: Blueswoman
Jimmy Johnson: Every Day Of Your Life
Ronnie Earl & The Broadcasters: Rise Up
Sugar Ray & The Bluetones Featuring Little Charlie: Too Far From The Bar
Acoustic Blues Artist
Dom Flemons
Catfish Keith
Harrison Kennedy
Doug MacLeod
Keb’ Mo’
Blues Rock Artist
Tinsley Ellis
Reverend Peyton
Ana Popovic
Kenny Wayne Shepherd
Mike Zito
Contemporary Blues Female Artist
Shemekia Copeland
Samantha Fish
Sue Foley
Ruthie Foster
Shaun Murphy
Contemporary Blues Male Artist
Selwyn Birchwood
Chris Cain
Rick Estrin
Christone ’Kingfish’ Ingram
J.P. Soars
Soul Blues Female Arist
Annika Chambers
Thornetta Davis
Bettye LaVette
Dorothy Moore
Terrie Odabi
Soul Blues Male Artist
William Bell
Don Bryant
John Németh
Johnny Rawls
Curtis Salgado
Traditional Blues Female Artist (Koko Taylor Award)
Rory Block
Rhiannon Giddens
Diunna Greenleaf
Trudy Lynn
Teeny Tucker
Traditional Blues Male Artist
Billy Branch
Sugar Ray Norcia
John Primer
Jontavious Willis
Kim Wilson
Instrumentalist Bass
Willie J. Campbell
Larry Fulcher
Danielle Nicole
Patrick Rynn
Michael ’Mudcat’ Ward
Instrumentalist Drums
Tony Braunagel
June Core
Derrick ’D’Mar’ Martin
Bernard Purdie
Kenny ’Beedy Eyes’ Smith
Instrumentalist Guitar
Christoffer ’Kid’ Andersen
Chris Cain
Laura Chavez
Kirk Fletcher
Christone ’Kingfish’ Ingram
Instrumentalist Harmonica
Billy Branch
Rick Estrin
Dennis Gruenling
Jason Ricci
Kim Wilson
Instrumentalist Horn
Mindi Abair
Jimmy Carpenter
Doug James
Mark ’Kaz’ Kazanoff
Nancy Wright
Instrumentalist Piano (Pinetop Perkins Piano Player)
Mike Finnigan
Anthony Geraci
Johnny Iguana
Bruce Katz
Jim Pugh
Instrumentalist Vocal
Thornetta Davis
Ruthie Foster
John Németh
Sugar Ray Norcia
Sugaray Rayford
hoati
A jelöltek:
B.B. King Entertainer Of The Year
Shemekia Copeland
Rick Estrin
John Németh
Sugaray Rayford
Lil’ Ed Williams
Album Of The Year
Elvin Bishop And Charlie Musselwhite: 100 Years Of Blues
Bobby Rush: Rawer Than Raw
Ronnie Earl & The Broadcasters: Rise Up
Sugar Ray & The Bluetones Featuring Little Charlie: Too Far From The Bar
Shemekia Copeland: Uncivil War
Band Of The Year
Anthony Geraci & The Boston Blues Allstars
John Németh & The Blue Dreamers
Rick Estrin & The Nightcats
Southern Avenue
Sugar Ray & The Bluetones
Song Of The Year
Kathy Murray, Rick Estrin, Frank Bey, Kid Andersen: All My Dues Are Paid (Frank Bey: All My Dues Are Paid)
Walter Trout: All Out Of Tears (Walter Trout: Ordinary Madness)
Dion DiMucci And Mike Aquilina: Blues Comin’ On (Dion: Blues With Friends)
Don Bryant And Scott Bomar: Is It Over (Don Bryant: You Make Me Feel)
John Hahn And Will Kimbrough: Uncivil War (Shemekia Copeland: Uncivil War)
Best Emerging Artist Album
Andrew Alli: Hard Workin‘ Man
King Solomon Hicks: Harlem
Jose Ramirez: Here I Come
Ryan Perry: High Risk Low Reward
Betty Fox Band: Peace In Pieces
Acoustic Blues Album
Dustin Arbuckle & Matt Woods: Dustin Arbuckle & Matt Woods
Rory Block: Prove It On Me
Bobby Rush: Rawer Than Raw
Richard Ray Farrell: Three Pints Of Gin
Watermelon Slim: Traveling Man
Blues Rock Album
Savoy Brown: Ain’t Done Yet
Tinsley Ellis: Ice Cream In Hell
Mike Zito And Friends: Rock ‘n’ Roll: A Tribute To Chuck Berry
Peter Parcek: Mississippi Suitcase
Walter Trout: Ordinary Madness
Contemporary Blues Album
Kat Riggins: Cry Out
Kirk Fletcher: My Blues Pathway
Larkin Poe: Self-Made Man
John Németh: Stronger Than Strong
Shemekia Copeland: Uncivil War
Soul Blues Album
Frank Bey: All My Dues Are Paid
Sonny Green: Found! One Soul Singer
Robert Cray Band: That’s What I Heard
Johnny Rawls: Where Have All The Soul Men Gone
Don Bryant: You Make Me Feel
Traditional Blues Album
Elvin Bishop And Charlie Musselwhite: 100 Years Of Blues
Nora Jean Wallace: Blueswoman
Jimmy Johnson: Every Day Of Your Life
Ronnie Earl & The Broadcasters: Rise Up
Sugar Ray & The Bluetones Featuring Little Charlie: Too Far From The Bar
Acoustic Blues Artist
Dom Flemons
Catfish Keith
Harrison Kennedy
Doug MacLeod
Keb’ Mo’
Blues Rock Artist
Tinsley Ellis
Reverend Peyton
Ana Popovic
Kenny Wayne Shepherd
Mike Zito
Contemporary Blues Female Artist
Shemekia Copeland
Samantha Fish
Sue Foley
Ruthie Foster
Shaun Murphy
Contemporary Blues Male Artist
Selwyn Birchwood
Chris Cain
Rick Estrin
Christone ’Kingfish’ Ingram
J.P. Soars
Soul Blues Female Arist
Annika Chambers
Thornetta Davis
Bettye LaVette
Dorothy Moore
Terrie Odabi
Soul Blues Male Artist
William Bell
Don Bryant
John Németh
Johnny Rawls
Curtis Salgado
Traditional Blues Female Artist (Koko Taylor Award)
Rory Block
Rhiannon Giddens
Diunna Greenleaf
Trudy Lynn
Teeny Tucker
Traditional Blues Male Artist
Billy Branch
Sugar Ray Norcia
John Primer
Jontavious Willis
Kim Wilson
Instrumentalist Bass
Willie J. Campbell
Larry Fulcher
Danielle Nicole
Patrick Rynn
Michael ’Mudcat’ Ward
Instrumentalist Drums
Tony Braunagel
June Core
Derrick ’D’Mar’ Martin
Bernard Purdie
Kenny ’Beedy Eyes’ Smith
Instrumentalist Guitar
Christoffer ’Kid’ Andersen
Chris Cain
Laura Chavez
Kirk Fletcher
Christone ’Kingfish’ Ingram
Instrumentalist Harmonica
Billy Branch
Rick Estrin
Dennis Gruenling
Jason Ricci
Kim Wilson
Instrumentalist Horn
Mindi Abair
Jimmy Carpenter
Doug James
Mark ’Kaz’ Kazanoff
Nancy Wright
Instrumentalist Piano (Pinetop Perkins Piano Player)
Mike Finnigan
Anthony Geraci
Johnny Iguana
Bruce Katz
Jim Pugh
Instrumentalist Vocal
Thornetta Davis
Ruthie Foster
John Németh
Sugar Ray Norcia
Sugaray Rayford
hoati
Henrik Freischlader Band: Missing Pieces
2021-01-24 | kritika
A német blues zenészek az elmúlt időszakban meglehetősen nagy aktivitást mutattak. A lockdown alatt a Leadbelly Calls, az Eddie Kold Band, Kai Strauss és a Henrik Freischlader Band stúdióalbummal, míg a Blues Company és Jimmy Reiter koncertlemezzel jelentkezett. Az említett előadók/zenekarok közül napjainkban hazánkban talán a Wuppertalban született Henrik Freischlader bír a legnagyobb népszerűséggel. Ez nem meglepő, hiszen a harmincas évei végén járó muzsikus 2012 óta számtalanszor járt már Magyarországon a lemezbemutató turnéi keretén belül, vagy éppen a Gary Moore Emlékfesztiválon, hogy példaképe emléke előtt tisztelegjen. Bemutatkozó anyaga 2006-ban látott napvilágot, azóta még kilenc stúdióalbumot és hat koncertlemezt készített. Legújabb kiadványa, a Missing Pieces saját lemezkiadója, a Cable Car Records égisze alatt látott napvilágot. Az album rögzítésében ugyanazon zenészek közreműködtek, mint a két éve kiadott Hands On The Puzzle esetében: Moritz Meinschäfer dobol, Armin Alic basszusgitározik, Roman Babik Hammond-orgonán és más billentyűs hangszereken játszik, valamint Marco Zügner szaxofonozik. Az elhangzó nóták társadalomkritikusak, minden dal mögött egy történet van. A lemezt élőben rögzítették 2019 decemberében és a rákövetkező év nyarán. A művészi borítót Caroline Sandmayer tervezte, érdekessége, hogy a fedlapba beledughatjuk a CD-hez kapott színes, kétoldalú kártyák valamelyikét, így színessé varázsolhatjuk a kiadvány egyébként fekete-fehér borítóját. A Missing Pieces minden szempontból figyelemreméltó produkció, érdemes időt szakítani rá.Cable Car Records, 2020
hoati
The Doors: Morrison Hotel (50th Anniversary Deluxe Edition)
2021-01-19 | kritika
A The Doors zenekart 1965-ben alapította Jim Morrison és Ray Manzarek, akik az UCLA egyetemen találkoztak. A formáció klasszikusnak tekinthető felállása Robby Krieger és John Densmore csatlakozásával alakult ki. Névválasztásukat Aldous Huxley Az érzékelés kapui című könyve ihlette, amelyben az író a meszkalinnal kapcsolatos élményeiről számolt be. Az együttest Jac Holzman, az Elektra lemezcég főnöke fedezte fel a Whiskey-A-Go-Go-ban adott egyik koncertjük alkalmával. Igaz, hogy örökre kitiltották őket a Los Angeles-i klubból, mikor az először előadott a The End című nóta Ödipusz-komplexusról szóló szakaszában Morrison túllépte az amerikai közízlés határait, de a lemezkiadó éppen egy ilyen sokkoló zenekart akart szerződtetni az akkor dívó „béke, virág, szerelem” irányzat ellensúlyozására. Az együttes nevét viselő debütáló albumuk 1967-ben jelent meg. A második nagylemezre több mint 500 ezer előrendelés érkezett, mert az első albumon szereplő, listavezető Light My Fire, továbbá a Bertolt Brecht-Kurt Weill szerzőpáros dala, az Alabama Song és a maratoni hosszúságú The End elbódította Amerika fiatalságát. Fennállásuk alatt még négy stúdiólemezt és egy koncertalbumot adtak ki. A The Doors 1970-ben két lemezt is megjelentetett, mindegyik rocktörténeti jelentőségű lett: az első a Morrison Hotel, a második pedig az Absolutely Live. A Morrison Hotel nótáit javarészt 1969 és 1970 fordulóján rögzítették. A lemez nemcsak megmentette az együttes előző, sikertelen próbálkozása miatt hanyatló presztízsét, hanem visszatért az eredeti Doors-hangzáshoz is. Utólag ennek az albumnak külön hangsúlyt ad az is, hogy a következő évben Jim Morrison meghalt, és ezen kívül már csak egyetlen lemezt tudtak rögzíteni vele. A Morrison Hotel megjelenésének tavaly volt az ötvenedik évfordulója: a félévszázados jubileum tiszteletére limitált példányszámban 2 CD + 1 vinyl formátumú kiadvány került a boltok polcaira. A díszdoboz tartalmazza az eredeti albumot CD-n és 180 grammos vinylen, amelyeket a The Doors egykori hangmérnöke, Bruce Botnick újrakevert, míg a második CD-n tizenkilenc kiadatlan stúdiófelvétel található. Ezek leginkább a Queen Of The Highway és a Roadhouse Blues című dalaikhoz kötődnek, hiszen az előbbi kilenc, utóbbi öt verzióban csendül fel, de hallhatunk rajta két feldolgozást is.Rhino Records, 2020
hoati
Hatszámos EP-vel jelentkezett a Trouble Time
2021-01-14 | hír
A debreceni Trouble Time története 2016-ban indult. Az együttes eleinte feldolgozásokat játszott, majd az eltérő zenei háttérrel rendelkező tagok a blues-rockban találták meg a közös hangot. Ennek megfelelően olyan előadók számait vették fel a repertoárba, mint Eric Clapton, Gary Moore, a Thin Lizzy, Joe Bonamassa, Kenny Wayne Shepherd vagy épp a Rival Sons. Néhány év eltelte után saját dalok írásába fogtak, ehhez talán a legnagyobb lökést egy törökszentmiklósi jótékonysági koncert adta, amely után még pár napra „alkotói elvonuláson” a városban maradt a zenekar. Ekkor született meg a későbbi EP-jük, a Heavy City alapja. Sajnos a tervezett felvételek előtt néhány héttel Kárpáti Péter basszusgitáros kivált a csapatból, így a stúdióban Tóth Tivadar segítette ki az együttest. 2020 második felére Burai Sebestyén csatlakozásával ismét teljessé vált a legénység, és tavaly decemberben megjelent a Trouble Time hat számot tartalmazó, bemutatkozó EP-je. A RockSpa stúdióban rögzített dalok elérhetők a nagyobb zenemegosztó portálokon. Amint lesz rá lehetőség, természetesen lemezbemutató koncertet is tervez a zenekar, addig pedig van idő ismerkedni a számokkal.A Trouble Time jelenlegi felállása:
Lukács Dóri – ének
Domokos Marcell – gitár
Zabán Tamás – gitár
Karakas Éva – dob
Burai Sebestyén – basszusgitár
hoati
2020 legjobb albumai
2020-12-29 | hír
Mint minden év végén, most is áttekintettük a magunk mögött hagyott esztendő lemeztermését, és összeállítottuk kedvenc albumaink tizenötös listáját. Ezek nem megkérdőjelezhetetlen etalonok, de talán reális képet adnak arról, milyen zenéket hallgattunk a leggyakrabban 2020-ban.
hoati
1. Shemekia Copeland: Uncivil War (Alligator Records)
2. John Németh: Stronger Than Strong (Nola Blue Records)
3. Elvin Bishop & Charlie Musselwhite: 100 Years of the Blues (Alligator Records)
4. Frank Bey: All My Dues Are Paid (Nola Blue Records)
5. Linsey Alexander: Live at Rosa’s (Delmark Records)
6. John Primer & Bob Corritore: The Gypsy Woman Told Me (VizzTone Label Group)
7. Kai Strauss: In My Prime (Continental Blue Heaven)
8. JW-Jones: Sonic Departures (Solid Blues Records)
9. Whitney Shay: Stand Up! (Ruf Records)
10. Johnny Burgin: No Border Blues (Delmark Records)
11. Ben Levin: Carryout Or Delivery (VizzTone Label Group)
12. Bai Kamara Jr. & The Voodoo Sniffers: Salone (Moosicus/MIG Music)
13. Gerald McClendon: Can't Nobody Stop Me Now (Delta Roots Records)
14. Tomislav Goluban: Memphis Light (Spona Records)
15. Micke & Lefty feat Chef: Let The Fire Lead (Hokahey Records)
hcs
1. Jose Ramirez: Here I Come (Szerzői kiadás)
2. Kirk Fletcher: My Blues Pathway (Cleopatra Records)
3. Joe Bonamassa: Royal Tea (J&R Adventures)
4. Frank Bey: All My Dues Are Paid (Nola Blue Records)
5. Jay Willie & James Montgomery: Cadillac Walk (Zoho Roots)
6. Kai Strauss: In My Prime (Continental Blue Heaven)
7. Dione Taylor: Spirits In The Water (Matay Records)
8. Mick Hayes: My Claim To Fame (Move The Needle Music)
9. Martin Lang: Bad Man (Random Chance Records)
10. Eric Hughes Band: Postcard From Beale Street (Endless Blues Records)
11. Erin Harpe: Meet Me In The Middle (VizzTone Label Group)
12. Tinsley Ellis: Ice Cream In Hell (Alligator Records)
13. Bobby Rush: Rawer Than Raw (Deep Rush Records)
14. Gospel Moments: I Belong To The Band (Tom-Tom Records)
15. Avey Grouws Band: The Devil May Care (Szerzői kiadás)
hoati
1. Shemekia Copeland: Uncivil War (Alligator Records)
2. John Németh: Stronger Than Strong (Nola Blue Records)
3. Elvin Bishop & Charlie Musselwhite: 100 Years of the Blues (Alligator Records)
4. Frank Bey: All My Dues Are Paid (Nola Blue Records)
5. Linsey Alexander: Live at Rosa’s (Delmark Records)
6. John Primer & Bob Corritore: The Gypsy Woman Told Me (VizzTone Label Group)
7. Kai Strauss: In My Prime (Continental Blue Heaven)
8. JW-Jones: Sonic Departures (Solid Blues Records)
9. Whitney Shay: Stand Up! (Ruf Records)
10. Johnny Burgin: No Border Blues (Delmark Records)
11. Ben Levin: Carryout Or Delivery (VizzTone Label Group)
12. Bai Kamara Jr. & The Voodoo Sniffers: Salone (Moosicus/MIG Music)
13. Gerald McClendon: Can't Nobody Stop Me Now (Delta Roots Records)
14. Tomislav Goluban: Memphis Light (Spona Records)
15. Micke & Lefty feat Chef: Let The Fire Lead (Hokahey Records)
 |  |  |  |
hcs
1. Jose Ramirez: Here I Come (Szerzői kiadás)
2. Kirk Fletcher: My Blues Pathway (Cleopatra Records)
3. Joe Bonamassa: Royal Tea (J&R Adventures)
4. Frank Bey: All My Dues Are Paid (Nola Blue Records)
5. Jay Willie & James Montgomery: Cadillac Walk (Zoho Roots)
6. Kai Strauss: In My Prime (Continental Blue Heaven)
7. Dione Taylor: Spirits In The Water (Matay Records)
8. Mick Hayes: My Claim To Fame (Move The Needle Music)
9. Martin Lang: Bad Man (Random Chance Records)
10. Eric Hughes Band: Postcard From Beale Street (Endless Blues Records)
11. Erin Harpe: Meet Me In The Middle (VizzTone Label Group)
12. Tinsley Ellis: Ice Cream In Hell (Alligator Records)
13. Bobby Rush: Rawer Than Raw (Deep Rush Records)
14. Gospel Moments: I Belong To The Band (Tom-Tom Records)
15. Avey Grouws Band: The Devil May Care (Szerzői kiadás)
Kétdalos kislemezzel jelentkezett a The Pontiac
2020-12-26 | hír
Az ősz elején egy magyar nyelvű dalt jelentetett meg a The Pontiac zenekar, melyet most két újabb követ. A korábban megszokott, autentikus amerikai életérzéssel átitatott blues-rock tételek egyre inkább az idehaza zsigerből jövő édesbús köntöst öltik magukra. Az állandó változás közepette az együttes talán még sosem volt ennyire önmaga.Idén új lemezen kezdtek el dolgozni a fiúk, ami 2021-ben, éppen három évvel az Are You Ready Now? után érkezett volna. Be is vonultak a Sounday Stúdióba, és rögzítettek négy dalt, melyek közül egy, a Csak egyetlen lámpa ég meg is jelent. A tervezett album további részének felvételeit megakadályozta a pandémia, a fiúk viszont nem szerették volna a fiókban hagyni a már elkészült tételeket, így született meg a Szél/Lebegés megjelenésének ötlete. „Egészen pontosan ezt sem így terveztük, van még egy nóta, amit klippel szerettünk volna kihozni, de a forgatások megkezdése előtt jött be az esti kijárási tilalom, így ismét újra kellett gondolnunk, hogy mi legyen” – meséli Nagy Barnabás, az együttes énekese.
„Egy évvel ezelőtt kezdtem el olyan önálló számokat írni, amelyek nem feltétlenül férnek, fértek bele a zenekari repertoárba. A Lebegés eredetileg Running In Circles néven angol szöveggel született meg, és került fel a Soundcloudra. Egy próbán teljesen spontán megmutattam a srácoknak, akiknek annyira bejött, hogy elkezdtünk kicsit dolgozni vele, majd magyar nyelvű szöveget is kapott. A Szélt a tavaszi karantén alatt írtam otthon, Cegléden. A konyhában ücsörögtem, és egy videóhíváson keresztül iszogattunk a barátokkal. Emlékszem, nagyon szép tavaszi nap volt, és könnyűnek éreztem magam – és ahogy véget ért az online összejövetelt, egyszerűen megszületett a dal is” – avat be a nóták történetébe Barnabás.
Az év elején szétszéledt a csapat, most viszont igyekeznek fókuszáltak maradni, rengeteget próbálnak, és dalokat írnak, ez tartja bennük a lelket. Ahogy Nagy fogalmaz, ugyan voltak live streamjeik, amelyeket nagyon élveztek, de ez kicsit azért távol áll tőlük. „Mi alapvetően koncertzenekar vagyunk, szóval az online térben nem mozgunk annyira otthonosan. Én személy szerint még tanulom ezt a fajta megközelítést, nem igazán érzem magaménak, hiányzik a közönség rettenetesen. A rezdülések, energiák egy koncerten mámorítóak: ezek nélkül nagyon nehéz létezni, de igyekszünk helytállni.”
Az óvatos jövőtervezés jegyében egyelőre annyi biztos, hogy egy klipen és egy lemezen dolgozik a The Pontiac, hogy pontosan mikor érkeznek az új anyagok, még kiderül.
Henrik Freischlader: Visszatérés a hagyományokhoz
2020-12-22 | beszélgetések
A német Henrik Freischlader eredetileg dobos akart lenni, tizennégy éves korában Gary Moore hatására választotta végül a gitárt. Valójában nem okoz gondot számára egyik hangszer kezelése sem, ezt a 2009-ben készített albumán bizonyította is, hiszen egymaga játszotta fel az összes hangszert. Az autodidakta zenész a Recorded by Martin Meinschäfer című lemez kapcsán vált szélesebb körben ismerté, illetve az európai blues fesztiválok állandó, megbecsült fellépőjévé. Pályafutása során kilenc stúdióalbumot és hat koncertlemezt készített. Aktuális lemeze, a Missing Pieces a hónap elején került a boltok polcaira. A tizenhárom dalt felvonultató album a tavalyi Hands On The Puzzle folytatásának is tekinthető. A lemezmegjelenés kapcsán tettem fel néhány kérdést a hazánkban is népszerű zenésznek.
Hogyan éled meg a koronavírus-járvány szigorú járványügyi rendelkezéseit? Mivel töltöd az idődet?
A természet újra visszatér az életünkbe, ami nagyon jó, és bár nehéz koncertek nélkül létezni, nagyon élvezem a plusz szabadidőt, ami lehetőséget ad arra, hogy lelassuljak, és más nézőpontból nézzek az egészre. Sokat gitározom, és gondolkodom arról, mit fogok csinálni, min fogok változtatni a jövőben.
Mennyire hat a kreativitásodra ez az időszak?
Hát, az megduplázódott – minél több időd van, annál több időt tudsz arra fordítani, hogy kreatív legyél. A legjobbat kell adnunk, és mindig pozitívnak kell maradnunk – sok mindenen lehet változtatni, még azokon a dolgokon is, sőt különösen azokon, amelyekről úgy gondoltuk, nem szorulnak változtatásra. Ez sok esetben visszatérést jelent a hagyományokhoz. Itt az ideje, hogy mindenki megértse, a digitális világ nem tudja pótolni a valódi kapcsolatokat. Hiányoznak a rajongók, a koncertek és az emberi kapcsolatok.
Milyen körülmények között készült az új lemezed?
2019 decemberében egy hét alatt, élőben vettük fel a dalokat, és 2020 nyarán fejeztük be a munkát a vokálokkal. Nagyon egyszerű módon, szinte stresszmentesen.
Várható-e lemezbemutató koncert? Több előadó/zenekar online lemezbemutatót tartott.
Elég szerencsések voltunk, mert legalább volt néhány kisebb koncertünk, ahol élőben eljátszhattuk néhány új dalunkat. Ez valamiféle korai bemutató – a közelálló emberek hallották elsőként, akik még mindig járnak koncertekre, minden helyzetben. De csináltunk egy rövid videót is dalrészletekkel, mindenki számára.
Üzensz-e valamit a magyar rajongóknak?
Nagyon hiányoztok! Ebben az évben ismét Budapesten tartottuk volna a Gary Moore Emlékkoncertet és az én születésnapomat, szóval így még nehezebb, hogy kimarad ez az ünneplés. De remélem, hogy hamarosan újra ott lehetünk! Addig is meg kell próbálnunk a legtöbbet kihozni ebből a helyzetből, és segíteni egymást, amikor csak lehetséges!
hoati
Hogyan éled meg a koronavírus-járvány szigorú járványügyi rendelkezéseit? Mivel töltöd az idődet?
A természet újra visszatér az életünkbe, ami nagyon jó, és bár nehéz koncertek nélkül létezni, nagyon élvezem a plusz szabadidőt, ami lehetőséget ad arra, hogy lelassuljak, és más nézőpontból nézzek az egészre. Sokat gitározom, és gondolkodom arról, mit fogok csinálni, min fogok változtatni a jövőben.
Mennyire hat a kreativitásodra ez az időszak?
Hát, az megduplázódott – minél több időd van, annál több időt tudsz arra fordítani, hogy kreatív legyél. A legjobbat kell adnunk, és mindig pozitívnak kell maradnunk – sok mindenen lehet változtatni, még azokon a dolgokon is, sőt különösen azokon, amelyekről úgy gondoltuk, nem szorulnak változtatásra. Ez sok esetben visszatérést jelent a hagyományokhoz. Itt az ideje, hogy mindenki megértse, a digitális világ nem tudja pótolni a valódi kapcsolatokat. Hiányoznak a rajongók, a koncertek és az emberi kapcsolatok.
Milyen körülmények között készült az új lemezed?
2019 decemberében egy hét alatt, élőben vettük fel a dalokat, és 2020 nyarán fejeztük be a munkát a vokálokkal. Nagyon egyszerű módon, szinte stresszmentesen.
Várható-e lemezbemutató koncert? Több előadó/zenekar online lemezbemutatót tartott.
Elég szerencsések voltunk, mert legalább volt néhány kisebb koncertünk, ahol élőben eljátszhattuk néhány új dalunkat. Ez valamiféle korai bemutató – a közelálló emberek hallották elsőként, akik még mindig járnak koncertekre, minden helyzetben. De csináltunk egy rövid videót is dalrészletekkel, mindenki számára.
Üzensz-e valamit a magyar rajongóknak?
Nagyon hiányoztok! Ebben az évben ismét Budapesten tartottuk volna a Gary Moore Emlékkoncertet és az én születésnapomat, szóval így még nehezebb, hogy kimarad ez az ünneplés. De remélem, hogy hamarosan újra ott lehetünk! Addig is meg kell próbálnunk a legtöbbet kihozni ebből a helyzetből, és segíteni egymást, amikor csak lehetséges!
hoati
Bemutatkozik a Gospel Moments nevű duó
2020-12-18 | beszélgetések
Horváth Misi és Gál Csaba Boogie az elmúlt évben sokat koncertezett országszerte, mint tradicionális, de a popzenével is kacérkodó blues duó. A Gospel Moments nevű formációjuk új arcukat mutatja meg, hiszen repertoárjuk az 1920-as, ’30-as évek spirituáléira, gospel dalaira épül. Az alábbiakban többek között a duóról, az I Belong To The Band című bemutatkozó lemezükről kérdeztem a két zenészt.
Mikor alapítottátok meg a Gospel Moments nevű duót? Korábban már zenéltetek közösen?
Boogie: Nagyon régóta ismerjük egymást, de fura módon csak az utóbbi három évben kezdtünk együtt muzsikálni. Tradicionális blues duóként működtünk, koncerteztünk, videókat is csináltunk. 2018 végén jött az ötlet, hogy a blues műsorunkat sem elhagyva a blues egyik társműfaját, tradicionális gospeleket is játsszunk, sőt, ezt tegyük fő profilunkká.
Hogy jellemeznétek a zenéteket?
Boogie: A gospelt legtöbben az Apáca show című sikerfilm alapján ismerik. Mi ennek a zenének egy korábbi változatához nyúltunk vissza, amelynek a hangvétele sokkal egyszerűbb, nincs benne nagy kórus, teljes zenekar. Ez sokkal inkább egy vagy legfeljebb két-három személy intim vallomása a hitről, a helyesnek gondolt életről és a reményről.
A napokban jelent meg a formáció bemutatkozó lemeze. Mennyire szerencsés a megjelenés ideje, hiszen ez az időszak nem az élőzenét játszó formációknak kedvez.
Boogie: Erre többféle választ lehet adni. Egyrészt igaz az élőzene részleges térvesztése, de nekünk nem az általános trendeknek kell megfelelnünk. Ez eleve rétegzene, nem általános pop. Mi ezt a tényt elfogadtuk, amikor blues zenészek lettünk, és a gospel-profil is szorosan kapcsolódik a blueshoz. A mi esetünkben különösen igaz ez. A decemberi zenei kínálat azonban kicsit speciális, nem kis részben a karácsonyhoz kötődik, amikor jobban érvényesülnek a hagyományosabb zenei formák is. De ismétlem: nekünk nem kell zenei trendeknek megfelelnünk, fura is lenne tőlünk az ilyen szemforgatás, és senki sem fogadna el tőlünk igazán divatos zenét. Talán egy dologban vagyunk korszerűek: igyekeztünk a döntően akusztikus megszólalásunkat a mai minőségi követelmények szem előtt tartásával rögzíteni.
Mi döntötte el, hogy mely dalok kerülnek a I Belong To The Band című lemezre?
Boogie: Az alapötlet az enyém volt, és így a számokat is én hoztam.
Kik közreműködtek vendégként az albumon?
Boogie: Kevés résztvevő van rajtunk kívül. Pribojszki Matyival egy dalt vettünk fel nagyon vidám körülmények között: Misivel harmonika-duetteznek, én csak énekelek, ebben a számban nincs is más hangszer. Gingl Zoltán, a Mo’ Gigs nevű „szurtos-soul” együttesem dobosa négy számban muzsikál: hol enyhén hiphopos ízt csempész be, hol vonatszerűen zakatol, míg az egyik nótában a New Orleans-i parádék hangulatát idézi meg. Giret Gábor – aki az igényes utómunkát végezte el a stúdióban – basszusgitáron és ütőhangszereken játszott egyik-másik felvételen.
Tekinthető a lemez valamilyen szempontból a Come On Over To My House folytatásának?
Boogie: Ez egy fél-akusztikus album, amelyen én vagyok az egyik főszereplő. Ha ez elég ok, hogy folytatásnak nevezzük, akkor igen. Nyilván nem egyetlen hanganyag erejéig játszottam akusztikus bluest, tehát időről időre, lehetőségeimhez mérten fel-felbukkanok valamilyen hanganyagon, ahol a blues ezen műfaját játszom. Ennyi a köze hozzá, mert tematikailag kevésbé köthető össze a két lemez. Meg hát huszonhat év is elválasztja őket.
Ősszel egy kisfilm jelent meg a rezonátoros gitárról. Mesélnél erről?
Boogie: Ezt egy NKA-s pályázati kiírás alapozta meg, ahol oktatóanyagot kellett kreálni. Misi ötlete volt, hogy vágjunk bele. Igyekeztem röviden összefoglalni, amit fontosnak tartottam, figyelve arra, hogy azért valamennyire szórakoztató is legyen a végeredmény. Ne csak a szűk értelemben vett szakmának szóljon, hanem érthető legyen egy érdeklődő kívülállónak is. Annyit azért megjegyeznék az elkészítéssel kapcsolatban, idézve egy régi rádióműsor címét: „Beszélni nehéz!”
A Gospel Moments mellett mindkettőtök más formációkban is zenél. Milyen aktualitásokat tudtok mesélni ezekről?
Boogie: A korábban említett Mo’ Gigs egy új dalt jelentetett meg a fekete péntek „megünneplésére”, kicsit más oldalról megvilágítva ezt a kereskedelmi eseményt. Van egy popzenés formációm is Harangozó Sebestyén részvételével. Az idén jött létre, és elkészültek az első nótáink, amelyek részben sajátok, de van két feldolgozásunk is. A rádiós és a tévés világban is megmerítkeztünk már egy kicsit, így reméljük, szép lassan megismernek minket.
Misi: Ami nálam aktuális a Gospel Moments mellett, az a Kontor Horváth Acoustic, a Luis Eduardo Castagno Trió, és Fekete Jenővel duózok. Mindhárom formáció szívügyem, ráadásul szájharmonikásként a Kontor Horváth Acoustic és a Luis Eduardo Castagno Trió hatalmas kihívás zeneileg. Kontor Tomival az elmúlt években találtunk egymásra, és azóta töretlenül dolgozunk. Tavaly jött ki az első közös albumunk az NKA támogatásával, a Tom-Tom Records gondozásában. A lemezen saját szerzeményeink hallhatóak. A napokban jelenik meg második hanganyagunk a támogatóknak köszönhetően. A mostani lemez címe All Covered, és Tamás két saját szerzeménye mellett tizennégy feldolgozás kapott helyet rajta, csodálatos vendégzenészekkel. A Luis Eduardo Castagno Trió egy latin projekt, Luis gitározik és énekel, Ursu Gábor gitározik, és én szájharmonikázom. Ez a produkció egy csodálatos utazás Latin-Amerikába. A trió műsorában felcsendülnek olyan dél-amerikai országok zenéi, mint Mexikó, Argentína, Kuba, Peru, valamint spanyol slágerek, de ismert sztenderdek is elhangzanak. Koncertjeinken mindig fergeteges a hangulat. Jencivel kb. húsz éve játszom, tavaly megjelent egy közös albumunk. Azt hiszem, őt nem kell bemutatnom a blues közönségének, hiszen itthon ő az egyik legautentikusabb képviselője a műfajnak. Az utóbbi időben nagy kedvenceim hívtak a lemezeikre játszani, ami hatalmas megtiszteltetés. Így közreműködtem Szabó Leslie, Fekete Jenő, Charlie és Bajnok & Zefi legutóbbi kiadványain.
Hogyan élitek meg a pandémiás helyzetet?
Boogie: Annyi előnye van neki, hogy az ember kényszerből is kreatívkodik, előre menekül. A Gospel Moments lemezre emiatt is volt bőven időnk. Reméljük, hogy egyszer véget ér ez az időszak, és akkor színpadra is tudjuk vinni ezt és a többi formációinkat is. Viszont nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy semmi bajunk. Mert nagyon is van: nem dolgozhatunk, tehát nincs bevételünk.
Misi: Én is folyamatosan alkotok, fotózok, tanulom a videóklip-készítést, vágást stb. Amire nagyon büszke vagyok, az Little G Weevil legújabb videóklipje, amit teljes egészében Urbán Laci barátommal készítettem. Emellett írom a saját dalaimat, és jövőre megjelenik a második szólóalbumom, ami zeneileg sokoldalú lesz, és elképesztően jó zenészekkel fogom rögzíteni. Egyébként nagyon hiányoznak a barátaim, a zenészkollégák, a koncertek és a közönségünk. Nincs könnyű helyzetünk, de én elég optimista vagyok ahhoz, hogy ne adjam fel az álmaimat. Tehát kitartás, és hamarosan láthatjuk egymást a koncerteken.
Szöveg: hoati, fotó: Urbán László
Mikor alapítottátok meg a Gospel Moments nevű duót? Korábban már zenéltetek közösen?
Boogie: Nagyon régóta ismerjük egymást, de fura módon csak az utóbbi három évben kezdtünk együtt muzsikálni. Tradicionális blues duóként működtünk, koncerteztünk, videókat is csináltunk. 2018 végén jött az ötlet, hogy a blues műsorunkat sem elhagyva a blues egyik társműfaját, tradicionális gospeleket is játsszunk, sőt, ezt tegyük fő profilunkká.
Hogy jellemeznétek a zenéteket?
Boogie: A gospelt legtöbben az Apáca show című sikerfilm alapján ismerik. Mi ennek a zenének egy korábbi változatához nyúltunk vissza, amelynek a hangvétele sokkal egyszerűbb, nincs benne nagy kórus, teljes zenekar. Ez sokkal inkább egy vagy legfeljebb két-három személy intim vallomása a hitről, a helyesnek gondolt életről és a reményről.
A napokban jelent meg a formáció bemutatkozó lemeze. Mennyire szerencsés a megjelenés ideje, hiszen ez az időszak nem az élőzenét játszó formációknak kedvez.
Boogie: Erre többféle választ lehet adni. Egyrészt igaz az élőzene részleges térvesztése, de nekünk nem az általános trendeknek kell megfelelnünk. Ez eleve rétegzene, nem általános pop. Mi ezt a tényt elfogadtuk, amikor blues zenészek lettünk, és a gospel-profil is szorosan kapcsolódik a blueshoz. A mi esetünkben különösen igaz ez. A decemberi zenei kínálat azonban kicsit speciális, nem kis részben a karácsonyhoz kötődik, amikor jobban érvényesülnek a hagyományosabb zenei formák is. De ismétlem: nekünk nem kell zenei trendeknek megfelelnünk, fura is lenne tőlünk az ilyen szemforgatás, és senki sem fogadna el tőlünk igazán divatos zenét. Talán egy dologban vagyunk korszerűek: igyekeztünk a döntően akusztikus megszólalásunkat a mai minőségi követelmények szem előtt tartásával rögzíteni.
Mi döntötte el, hogy mely dalok kerülnek a I Belong To The Band című lemezre?
Boogie: Az alapötlet az enyém volt, és így a számokat is én hoztam.
Kik közreműködtek vendégként az albumon?
Boogie: Kevés résztvevő van rajtunk kívül. Pribojszki Matyival egy dalt vettünk fel nagyon vidám körülmények között: Misivel harmonika-duetteznek, én csak énekelek, ebben a számban nincs is más hangszer. Gingl Zoltán, a Mo’ Gigs nevű „szurtos-soul” együttesem dobosa négy számban muzsikál: hol enyhén hiphopos ízt csempész be, hol vonatszerűen zakatol, míg az egyik nótában a New Orleans-i parádék hangulatát idézi meg. Giret Gábor – aki az igényes utómunkát végezte el a stúdióban – basszusgitáron és ütőhangszereken játszott egyik-másik felvételen.
Tekinthető a lemez valamilyen szempontból a Come On Over To My House folytatásának?
Boogie: Ez egy fél-akusztikus album, amelyen én vagyok az egyik főszereplő. Ha ez elég ok, hogy folytatásnak nevezzük, akkor igen. Nyilván nem egyetlen hanganyag erejéig játszottam akusztikus bluest, tehát időről időre, lehetőségeimhez mérten fel-felbukkanok valamilyen hanganyagon, ahol a blues ezen műfaját játszom. Ennyi a köze hozzá, mert tematikailag kevésbé köthető össze a két lemez. Meg hát huszonhat év is elválasztja őket.
Ősszel egy kisfilm jelent meg a rezonátoros gitárról. Mesélnél erről?
Boogie: Ezt egy NKA-s pályázati kiírás alapozta meg, ahol oktatóanyagot kellett kreálni. Misi ötlete volt, hogy vágjunk bele. Igyekeztem röviden összefoglalni, amit fontosnak tartottam, figyelve arra, hogy azért valamennyire szórakoztató is legyen a végeredmény. Ne csak a szűk értelemben vett szakmának szóljon, hanem érthető legyen egy érdeklődő kívülállónak is. Annyit azért megjegyeznék az elkészítéssel kapcsolatban, idézve egy régi rádióműsor címét: „Beszélni nehéz!”
A Gospel Moments mellett mindkettőtök más formációkban is zenél. Milyen aktualitásokat tudtok mesélni ezekről?
Boogie: A korábban említett Mo’ Gigs egy új dalt jelentetett meg a fekete péntek „megünneplésére”, kicsit más oldalról megvilágítva ezt a kereskedelmi eseményt. Van egy popzenés formációm is Harangozó Sebestyén részvételével. Az idén jött létre, és elkészültek az első nótáink, amelyek részben sajátok, de van két feldolgozásunk is. A rádiós és a tévés világban is megmerítkeztünk már egy kicsit, így reméljük, szép lassan megismernek minket.
Misi: Ami nálam aktuális a Gospel Moments mellett, az a Kontor Horváth Acoustic, a Luis Eduardo Castagno Trió, és Fekete Jenővel duózok. Mindhárom formáció szívügyem, ráadásul szájharmonikásként a Kontor Horváth Acoustic és a Luis Eduardo Castagno Trió hatalmas kihívás zeneileg. Kontor Tomival az elmúlt években találtunk egymásra, és azóta töretlenül dolgozunk. Tavaly jött ki az első közös albumunk az NKA támogatásával, a Tom-Tom Records gondozásában. A lemezen saját szerzeményeink hallhatóak. A napokban jelenik meg második hanganyagunk a támogatóknak köszönhetően. A mostani lemez címe All Covered, és Tamás két saját szerzeménye mellett tizennégy feldolgozás kapott helyet rajta, csodálatos vendégzenészekkel. A Luis Eduardo Castagno Trió egy latin projekt, Luis gitározik és énekel, Ursu Gábor gitározik, és én szájharmonikázom. Ez a produkció egy csodálatos utazás Latin-Amerikába. A trió műsorában felcsendülnek olyan dél-amerikai országok zenéi, mint Mexikó, Argentína, Kuba, Peru, valamint spanyol slágerek, de ismert sztenderdek is elhangzanak. Koncertjeinken mindig fergeteges a hangulat. Jencivel kb. húsz éve játszom, tavaly megjelent egy közös albumunk. Azt hiszem, őt nem kell bemutatnom a blues közönségének, hiszen itthon ő az egyik legautentikusabb képviselője a műfajnak. Az utóbbi időben nagy kedvenceim hívtak a lemezeikre játszani, ami hatalmas megtiszteltetés. Így közreműködtem Szabó Leslie, Fekete Jenő, Charlie és Bajnok & Zefi legutóbbi kiadványain.
Hogyan élitek meg a pandémiás helyzetet?
Boogie: Annyi előnye van neki, hogy az ember kényszerből is kreatívkodik, előre menekül. A Gospel Moments lemezre emiatt is volt bőven időnk. Reméljük, hogy egyszer véget ér ez az időszak, és akkor színpadra is tudjuk vinni ezt és a többi formációinkat is. Viszont nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy semmi bajunk. Mert nagyon is van: nem dolgozhatunk, tehát nincs bevételünk.
Misi: Én is folyamatosan alkotok, fotózok, tanulom a videóklip-készítést, vágást stb. Amire nagyon büszke vagyok, az Little G Weevil legújabb videóklipje, amit teljes egészében Urbán Laci barátommal készítettem. Emellett írom a saját dalaimat, és jövőre megjelenik a második szólóalbumom, ami zeneileg sokoldalú lesz, és elképesztően jó zenészekkel fogom rögzíteni. Egyébként nagyon hiányoznak a barátaim, a zenészkollégák, a koncertek és a közönségünk. Nincs könnyű helyzetünk, de én elég optimista vagyok ahhoz, hogy ne adjam fel az álmaimat. Tehát kitartás, és hamarosan láthatjuk egymást a koncerteken.
Szöveg: hoati, fotó: Urbán László
Robert Plant: Digging Deep: Subterranea
2020-12-15 | kritika
A rockzene történetének egyik legnagyobb hatású együttese a Led Zeppelin, és a műfaj egyik legkiemelkedőbb énekese a banda egykori frontembere, Robert Plant. A Brit Birodalmi Érdemrenddel is elismert ikon szerencsére nem szállt ki a könnyűzenei bizniszből anyazenekarának 1980-as felbomlása után, hanem szólókarrierbe kezdett. „Amikor a Led Zeppelin többé nem létezett, eltökélten és energiától telve újra lábra akartam állni, és folytatni az állandó változással járó alkotómunkát, ami a Zeppre is oly jellemző volt” – mondta egy interjúban. Első szólóalbumát 1982-ben jelentette meg, a legutóbbit 2017-ben. A lemezmegjelenéseket hatalmas turnék követték, Magyarországra négy alkalommal is eljutott: 1993-ban, 2006-ban és 2007-ben saját együttesével lépet fel, míg 1998-ban egykori zenésztársával, Jimmy Page-dzsel adott koncertet a Budapest Sportcsarnokban. Aktuális albuma, a Digging Deep: Subterranea az elmúlt negyven évet harminc dalban foglalja össze, az azonos címmel tavaly indított podcast-sorozaton alapulva. A duplalemezes válogatásra a Jimmy Page-dzsel és az amerikai country-énekesnővel, Allison Krauss-szal készített albumokról semmi sem került, csakis Robert Plant szólólemezeiről hallhatunk nótákat. Percy, ahogyan barátai és rajongói nevezik, szívesen tett kirándulásokat tőle idegennek ható zenei világokba is, gyakran együtt játszott olyan muzsikusokkal, akiknek semmi közük sem volt a rockzenéhez. A lemez repertoárja ennek megfelelően igencsak sokszínű, a rock, a blues, a country, a popzene és a világzene képviselteti magát rajta. Az albumra három eddig kiadatlan dal, a Nothing Takes The Place Of You, a Charlie Patton Highway és a Too Much Alike is felkerült. Az utóbbi nótában Plant duettet énekel Patty Griffin énekesnővel.Rhino Records / Magneoton, 2020
hoati
Raphael Wressnig & Igor Prado: Santa Likes to Boogaloo!
2020-12-12 | kritika
Raphael Wressnig 1979-ben Grazban született, jelenleg is ott él. Gyerekként először zongorázni kezdett, később beleszeretett a Hammond-orgonába. „Már az elején úgy éreztem, hogy a zongora nem elég átütő nekem és a zenémnek” – nyilatkozta korábban. Wressnig olyan muzsikusokat tart példaképének, mint Jimmy Smith, Jack McDuff, Jimmy McGriff és Richard ’Groove’ Holmes. Pályafutása kezdetén honfitársa, ’Sir’ Oliver Mally és a louisianai származású Larry Garner társaságában zenélt. Szólókarrierjét a 2000-es évek elején kezdte. Zenéjében tökéletes arányban keveri a blues, a funk, a soul és a jazz elemeit, mindezt hatalmas show-műsorral tálalva. A DownBeat Magazine kritikusai 2013, 2015, 2016, 2017 és 2018 legjobb orgonistájának jelölték. A Santa Likes to Boogaloo! című 7 inches vinyl lemezt a brazil Igor Prado társaságában készítette. A két zenész a megismerkedésüket a kiváló szaxofonosnak, Sax Gordonnak köszönheti. Mára már több európai és brazil turné van a hátuk mögött, és közös albumot is készítettek. A Santa Claus is Coming to Town és a Leise rieselt der Schnee című dalokat tartalmazó karácsonyi lemezen közreműködött Igor bátyja, Yuri Prado dobos is. A kislemez korlátozott példányszámban, stílszerűen piros színben jelent meg.Pepper Cake Records / ZYX Music, 2020
hoati
Bai Kamara Jr. & The Voodoo Sniffers: Salone
2020-12-08 | kritika
Bai Kamara Jr. Nyugat-Afrikában, Sierra Leonéban született, az Egyesült Királyságban nőtt fel, az elmúlt huszonöt év nagy részét Brüsszelben töltötte, ahol édesapja nagykövet volt. Iskoláit Bath és Manchester városokban végezte, ekkor szerette meg John Lee Hooker, Big Bill Broonzy és más legendás blues-zenészek muzsikáját. Pályafutása során olyan előadók társaságában lépett fel, mint Habib Koité, Cassandra Wilson, Rokia Traoré, Vanessa Paradis és Dani Klein. Bemutatkozó lemeze, a Lay Your Body 1996-ban került a boltok polcaira. Az azóta kiadott albumai főként a korrupció, a hatalommal való visszaélés és a társadalmi igazságtalanság témáival foglalkoznak, ami nem meglepő, ha tudjuk, hogy Bai aktív kapcsolatban áll az Amnesty International és az Orvosok Határok Nélkül civil szervezetekkel. Hetedik albumát Salone címmel jelentette meg. Bár az albumon feltüntették új zenekarának, a The Voodoo Sniffersnek a nevét, az összes hangszert és énekszólamot maga játszotta fel. Kamara zenéje izgalmasan ötvözi a bluest és a nyugat-afrikai népzenét. Az érzelmeket és művészi őszinteséget árasztó dalokból a Can't Wait Here Too Long, a Morning School Run és a Homecoming emelendő ki. Ez utóbbi nóta akkor született, amikor Kamara először hazautazott Sierra Leonéba a polgárháború befejezése után. A lemezt Best Acoustic Blues Album-díjra jelölték az idei Blues Blast Music Awardson. Egyáltalán nem érdemtelenül.Moosicus / MIG Music, 2020
hoati
