Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Lemezbemutatót tart a Jambalaya zenekar
2014-03-14 | koncertajánló


2014 márciusában Mardi Gras Mese címmel jelenik meg a Jambalaya legújabb albuma. A lemezbemutató helyszíne a 3K, azaz a Kaszásdűlői Kulturális Központ lesz március 29-én.



A New Orleans-i zenét játszó Jambalaya együttes a 2005-ös megalakulása óta számos sikeres állomáson van túl: három korábban megjelent önálló album, számos válogatás lemezen való részvétel, koncert DVD-k, a 2010. évi Gundel Művészeti Díj, videoklipek, televíziós élőkoncertek, rádiós szereplések, külföldi és hazai fellépések egész sora fűződik a nevükhöz.
A zenekar idén márciusban immár második alkalommal jelentkezik magyar nyelvű anyaggal. Első két korongjukat angol nyelven jelentették meg, később váltottak az anyanyelvre. Saját elmondásuk szerint ez a kettősség szándékosan jellemzi őket, hiszen a műfaj honosítási szándéka mellett az öreg kontinens számos rangos helyszínén volt már alkalmuk fellépni, ahol elsősorban a New Orleans-i zene eredeti, angol nyelvű verzióját játszották.
Friss lemezük, a Mardi Gras Mese repertoárja az együttes 2011-es és 2012-es koncertfelvételeiből, valamint a 2013-ban stúdióban rögzített dalaiból állt össze. Az albumon többek között olyan kiváló muzsikusok működtek közre vendégként, mint Ferenczi György, Mohai Tamás és Varga Livius. A fővárosi lemezbemutató vendégművésze Bellák Miklós gitáros lesz. Az ünnepi eseményre, mely a Budapesti Tavaszi Fesztivál hivatalos programsorozatának a része, számos meglepetéssel készül az öttagú formáció.
A Jambalaya országos szinten, április és május hónapokban több állomásos turnén is bemutatja új hanganyagát. A nyári fesztiválok után Nemes Zoltán, a zenekar frontembere két hónapig New Orleans-ban és annak „környékén” szórakoztatja a nagyérdeműt.


Eddie Cotton: Here I Come
2014-03-07 | kritika


Nem is volt olyan régen, midőn a feketék által sűrűn lakott Délen az első néger egyetemista beléphetett a Jackson State University főkapuján. Igen, John F. Kennedy rendelkezett erről, annak ellenére, hogy rasszista körökből komoly ellenakcióra volt kilátás. Az ellenzők ökölbe szorított kézzel, de lenyelték a békát. Eddie Cotton, a Mississippi állambeli Clinton település prédikátora gyakran befogta az istentiszteleteken fiát, Eddie Jr.-t orgonálni, így a gospel, a blues már a fejében, a kezében volt, mikor az említett egyetemen a zeneelméleti fakultásra beiratkozott. Persze gitárra váltott, és a Chicago bluest funky ritmussal variálva, hamarosan a Dél elismert bluesmanje lett. Az ezredforduló évében került piacra első lemeze, ami a jacksoni Alamo Színházban rögzített koncertfelvétel volt, rajta többek között a Born Under A Bad Sign tizenegy perces blues sztenderddel. Két esztendő múlva az Extra című stúdióalbuma jelent meg, majd tizenkét évvel később, idén januárban a harmadik hanganyaga, a Here I Come. A legfrissebb lemezen tíz nótát mutat be Cotton, majdnem egyedül. Nem sok teret ad kísérőzenészeinek a kibontakozásra, de még a meghívott vendégzenészeknek sem. Ennek oka egyszerű: olyan elementáris erővel tör fel kemény soulos, de mégis selymes énekhangja, hogy bárkinek beszállni mellé meggondolatlanság lenne. Gitárszólói a ’70-es évek nagy gitárosainak, a harmadik bluesfater nemzedéket alkotó Buddy Guy és Albert Collins játékára emlékeztetnek: nincs öncélú, extravagáns virga, inkább kevesebb, de „odatett, odaérzett, beszúrt” hangok. Nem szoktam különösebben az akkordgitározásra figyelni, de Eddie - hiszen ő játszotta fel ezt is - jazzes akkordmeneteire nem lehet nem felfigyelni. Ha a kemény, funky ritmusú címadó szerzemény ötös osztályzatot kapna, akkor a következő, az A Woman’s Love csillagos ötöst. Ez utóbbi dal egy hagyományos tizenkettes blues, melyben olyan lágyan, selymesen, hol suttogva, hol kiabálva énekel Cotton, hogy az még Bobby ’Blue’ Blandnek is becsületére válna. A Pay To Play egy hangulatos shuffle, első hallásra rendreutasítandó gitár-impróval. Néhány szerzeményben a soul, a funky és a reggae lép át a blueson, ezekben inkább Eddie hangja kiemelendő, mint a hangszerelés.  Ellenben a Leave Love Alone című dallal kapcsolatban meg kell említeni Grady Champion vérbő szájharmonika játékát, mellyel alaposan feldobja a számot. A Back In A Bit az egyetlen felelgetős blues, amolyan Jimmy Reedes hangulatú nóta, magasan sípoló herflivel, Earl Phillipses dobolással. Ugyancsak delta bluesos, unplugged hangszerelésű a Berry So Black című blues shuffle, megint csak Grady szájharmonika aláfestésével. A rend kedvéért írjuk ide az albumon szereplő zenészeket: Myron Bennett - basszusgitár, Samuel Scott Jr. - dob, Sam Brady - orgona, Carlos Russell, és a már megdicsért Grady Champion - szájharmonika. Aki 2014-ben profi városi soul-bluest akar hallani, annak feltétlenül ajánlom Eddie Cotton Jr. lemezét meghallgatásra.

DeChamp Records, 2014

Gróf István


Úgy hiányzik a rock & roll, akár egy falat kenyér - interjú Vörivel
2014-02-27 | beszélgetések


Nagy Zoltán, vagy ahogy többen ismerik, Vöri a The Roots tagjaként került bele a hazai blues szcéna vérkeringésébe. A hajdúszoboszlói származású muzsikus mostani együttesét, a Vöri & The Rockets-szet 2001 végén hozta létre. Bemutatkozó lemezük Változnék címmel tavaly decemberben került kiadásra. Ennek apropóján készítettem interjút postai levélváltás útján a jelenleg börtönbüntetését töltő zenésszel.

Az első ismert együttes, melyben játszottál a ’90-es évek elején működő King Bee volt. Mi vezetett a nagyvárosi bluest interpretáló formáció feloszlásához?
A King Bee egy tiszavirág életű banda volt, de a zenei fejlődés szempontjából fontos szerepet játszott az életemben. A zenekar 1991 végén jött létre, Sándor Béla szájharmonikás-énekes vezetésével. Közvetlenül az együttes megalapítása előtt ismerkedtem meg Bélával.
Ebben az időszakban ő már rendelkezett zenészi, zenekari tapasztalatokkal, valamint komoly hanglemez gyűjteménnyel, blueszal kapcsolatos irodalommal. Természetesen Béla is, mint oly sokan, Nemes Nagy Péter rádióműsoraiból ismerte meg a műfajt, és ezek hatására szerzett be zenei anyagokat, kereste fel a könyvtárakat. Mindezek mellett helyben, Hajdúszoboszlón is élt egy-két kiöregedett hippi forma, akiknél akadt pár blues felvétel.
Tizenhárom éves koromban ragadtam először gitárt, előtte a helyi zeneiskola trombita szakos növendéke voltam. A rendszerváltás évében, 1989-ben kezdtem el intenzíven gitározni, és gitárleckéket vettem egy helyi vendéglátós zenésztől. Nyaranta lelkesen téptem a húrokat a strand mellett elterülő hatalmas parkban. Itt ismerkedtem meg Bélával, akivel megbeszéltük, mivel érdekel a blues, felkeresem a Szoboszlói Alkotó Fiatalok Társasága elnevezésű ifjúsági házban. A SZAFT házban, ahol próbáltak az akkoriban működő helyi együttesek, barátságot kötöttem több zenésszel, megismertem a The Doors, a Led Zeppelin, a Ten Years After, stb. zenekarok muzsikáját, és ezen a helyen láttam először a Woodstock című filmet. A leglényegesebb viszont az, hogy itt adott nekem Béla három magnókazettányi blues felvételt. Boldogan vittem haza a zsákmányt, és attól fogva éjjel-nappal forogtak a szalagok. Próbáltam lekagylózni a blues nóták gitárkíséreteit. A legnagyobb hatással Brownie McGhee volt rám, talán azért, mert a country blues előadók között feltűnően tiszta, csillogó volt a játéka.
Teltek-múltak a hónapok, és valamikor ’91 szeptemberében újra felkerestem Bélát, hogy hallgassa meg a tudományomat. Kissé kétkedve fogadta, milyen tudományra tettem szert három hónap alatt. Azt nem mondom, hogy fel kellett locsolni az ájulatból, de mindenképpen meglepetést okoztam számára, már csak amiatt is, hogy három újjal pengettem a harmóniákat, külön hüvelykujjas basszus szólamokkal. Ettől kezdve egyre többet találkoztunk, és instrukciókat kaptam tőle, ami nyilvánvalóan rám is fért.
Aztán 1991 végén felléptünk valami városi rendezvényen, ahol öt-hat számot jórészt Sonny Terry - Brownie McGhee repertoárjából adtunk elő. Ha jól emlékszem, töltelék műsor voltunk, talán még nevünk sem volt. Ezalatt Béla már szervezte a King Bee zenekart, amiben a kísérőgitáros szerepét osztotta rám. A szólógitáros Jobbágy István lett, a helyi zeneiskola gitártanára, a basszusgitáros szerepét pedig Hevesi Norbert kapta meg. Norci ebben az időszakban a SZAFT házban napi rendszerességgel járt, és Bélát már régebben ismerte.
Dobosunk még nem volt, de gőzerővel elkezdtünk próbálni. Műsorunk gerincét Willie Dixon, Muddy Waters, Little Walter, Sonny Boy Williamson nótái adták. Végül dobost is találtunk, és hozzáláttunk a koncertezéshez. Először csak helyi szinten, majd egyre többet hívtak minket megyei rendezvényekre, klubokba. Pontosan nem emlékszem, hogyan, de 1993 májusában, a III. Pécsi Blues Fesztiválra is eljutottunk. Kifejezetten pozitívan fogadták a produkciónkat, de azt hiszem, ez volt a King Bee utolsó koncertje.
A fő problémát az okozta, hogy a blues elkötelezett hívei csak ketten Sándor Bélával voltunk az együttesben. Örökös szakmai vitákat vívtunk a zenekar többi tagjával, mert ők inkább rockos oldalról közelítették meg a műfajt. Mi inkább a tradicionális nagyvárosi blues hangzást preferáltuk. Ebben az időszakban Hevesi Norbert több csapatban is játszott, de a legtöbb probléma mindig a dobosokkal volt. Ezért határoztunk úgy, hogy ilyesformán nem érdemes energiát fektetni tovább a King Bee zenekarba.

A Sándor Bélával alakított duóval, a The Roots-szal már country bluest játszottatok. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?
A King Bee feloszlását követően könnyedén át tudtunk állni a hagyományos country blues stílusra, mint azt már említettem, szájharmonika-ének, akusztikus gitár formában. Gyakorlatilag a King Bee mellett mindig is játszottunk country bluest, csak úgy a magunk kedvtelésére. Főleg Sonny Terry - Brownie McGhee szerzeményeit interpretáltuk, de ezeken kívül Huddie Ledbetter, vagyis Leadbelly, Mississippi John Hurt és Big Joe Williams darabok is előkerültek. Ebben a felállásban „csak” lekísértem Sándor Béla műsorát. Béla kiválóan megidézte Sonny Terry szájharmonika stílusát, ami, mint tudjuk, erőteljes, virtuóz és autentikusan nyers. Ezt jól kiegészítette Brownie McGhee nyugodt, kifinomult gitárjátéka, amit megpróbáltam elsajátítani. Tehát ebben a formációban Sándor Béla volt a frontember, és én voltam - ahogy Nemes Nagy Péter megfogalmazta - a beltag.
Az 1994-es év elején készítettünk egy demóanyagot, ami öt dalt tartalmazott. Ennek köszönhetően egyre több nívós fesztiválra eljutottunk, és bejártuk az ország legjobb klubjait. Persze nagy segítségünkre volt többek között Nemes Nagy Péter és Podlovics Péter, akik pozitív véleménnyel voltak zenei munkásságunkról. Rengeteg felkérést kaptunk a hajdúszoboszlói Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár rendezvényeire, illetve saját klubot indítottunk Roots Music Club néven. Heti rendszerességgel szerveztünk koncerteket és hívtunk meg más együtteseket is. Az Egri Tanárképző Főiskola klubjában pedig Hajdú Zoli jóvoltából minden kedden játszhattunk a ’94-es és ’95-ös évben.
A The Roots egyetlen hivatalos kiadványát 1995 nyarán Sporting Life Blues címmel rögzítettük.

The Roots: Sporting Life Blues

„A zsűri nehéz helyzetben van” - hallhattuk az egykori Ki Mit Tud?-ok nagytudású és közkedvelt szakembereitől nem egyszer. Jelen esetben nem a tűznyelő produkcióját kell összevetni a népitáncoséval, hanem a hajdúszoboszlói gitáros-harmonikás kettőst nyíltan felvállalt mestereikkel, a Brownie McGhee & Sonny Terry duóval. Persze így direktben nem szabad összemérni a teljesítményeket, mert az eredmény kétségtelen lenne.
Sándor Béla énekes-harmonikás és Nagy Zoltán gitáros-vokalista szépen betanulták a számokat és a stúdióban többnyire jól eljátszották. Ezzel elégedett is lehetnék, örülhetnék, mert tudtommal rajtuk kívül ezt a stílust más nem játssza. De nem vagyok elégedett, mert
- élőben sokkal vitálisabban hallottam őket játszani,
- a legegyszerűbb fogásokat szedték le, biztonsági játékot mutatnak be. Sem a herflis, sem a gitáros nem adta bele azokat a trükköket, amelyekkel a két fekete mester színesebbé tette előadását.
A trükkök elhagyása, a virtuozitásra való törekvés szinte teljes hiánya erőtlenné, vértelenné tette a produkciót. „The Sun’s Gonna Shine In My Backdoor Some Day” - bizonyára lesz ez még jobb is! A példaképek is vagy negyven évig nyomták egymás mellett.
Sándor Béláék egyes számokra írtak magyar szövegeket is. Ezekből egy sem került a kazettára. Ha csupán szerzői jogvédelmi okai vannak - tudomásul veszem. Ha nem - hiányolom.
„Ritka növényt kár egyelni” - tartja a mondás, ezért feltétlenül megjegyzem, hogy véleményemet építő szándékkal teszem közre. Meg kellene fontolni, hogy szabad-e ennyire ragaszkodni Brownie és Sonny vonalához? Úgy vélem, a műsor színesítése céljából érdemes lenne másokat is követni. Szerény javaslatom: John Cephas & Harmonica Phil Wiggins vagy Buddy Guy & Junior Wells akusztikus dolgai.
Remélem, senkit nem tántorítottam el a kazetta meghallgatásától!

Magánkiadás, 1995

Nemes Nagy Péter

A kritika eredetije a Rockinform Magazin korabeli számában jelent meg.

A ’90-es évek második felében jött létre a Hoodoo Men, melyet a már több mint egy évtizede működő Vöri & The Rockets követett. Hogyan alakultak ezek az évek?
A The Roots az 1997-es év elején oszlott fel. Ennek fő oka szerintem az volt, hogy ez idő tájt éltem az ún. újító, kísérletező korszakomat. Egész egyszerűen az addig szinte hangról hangra lejátszott Sonny Terry - Brownie McGhee darabokat átharmonizáltam, saját szájízem szerint tálaltam. Tudni kell hozzá, hogy ekkor már évek óta, kb. ’94-től foglalkoztatott a jazzgitározás is, melynek fortélyait Tornóczky Ferenc növendékeként próbáltam elsajátítani a régi OSZK stúdióban. Django Reinhardt, Charlie Christian, Joe Pass, Wes Montgomery…
1999-ben a Magyar Szájharmonikás Szövetség kiadott egy lemezt, amin Bélával én is játszottam egy nótát. Ezt a felvételt úgy készítettük el, ahogy régen felvették a vándorzenészek produkcióját: egy szobában két mikrofon, egy régi két sávos szalagos magnó, semmi cicoma, meg stúdiótechnika. A Trouble In Mind került rögzítésre, de nem a Sonny Terry - Brownie McGhee féle verzió. Itt már Béla a saját verzióját játszotta, ahogy én is, a harmóniákat kicsit megváltoztatva az eredetihez képest. Ez a tény talán az én elképzeléseimet igazolta… Gyakorlatilag a felvétel időpontjában a The Roots már nem is létezett, hiszen 1997-ben Hoodoo Men néven új zenekart alapítottam.
A Hoodoo Men együttes egy Hajdúszoboszlón megrendezett fesztiválra jött létre alkalmi formációként. Tagjai: Besenyei Csaba - szájharmonika, ének, Bacsa Gyula - zongora, Balogh Szabolcs - dob, Hevesi Norbert - bőgő, Nagy Zoltán - gitár, ének. Az ominózus koncert után megbeszéltük, hogy néha-néha összejövünk még muzsikálni, így az alkalmi formáció hobbi zenekarrá vált. A szájharmonikásunk rövid idő után búcsút intett a bandának, és Pawn Shop néven country blues duót alapított, ezért négyen folytattuk a zenélést. A műsorunk gerincét standard bluesok alkották, persze sajátos értelmezésben. Néha azért próbáltunk is, de megtanultuk, hogy a kevesebb sokkal többet jelenthet a zenében. Mivel semmi nem volt megbeszélve, lefikszálva, egy adott dalból minden egyes alkalommal valami új született. Figyeltük egymás rezdüléseit, és alázatosan, megfontoltan játszottunk el minden hangot. A rendszer működött, és rendszerint visszafogott, de élettel teli produkciókat eredményezett. Az ezredforduló után a zenekar életében is fordulópont következett be, dobosunk munkahelyi elfoglaltság miatt felhagyott a muzsikálással. A Hoodoo Men története ekkor véget is ért.
Röviddel ezután felbukkant egy tehetséges ifjú hajdúszoboszlói dobos, Domán László, aki ekkor alig volt tizennyolc éves. Fiatal kora ellenére érdeklődött a műfaj iránt, és zenei előképzettséggel rendelkezett. Zeneművészeti szakközépiskolában érettségizett ütős szakon, így a technikai tudása megfelelő volt ahhoz, hogy a blues műfaj stílusjegyeit elsajátítsa. Nekem nem volt más dolgom, mint ellátni őt blues felvételekkel, különböző instrukciókkal és némi bluestörténeti tananyaggal. Mivel Laci érdeklődése töretlen volt, csakhamar elkezdtünk próbálni, és első nekifutásra látszott, hogy bevált. Nagyjából ezzel egy időben csatlakozott hozzánk Kovács Lajos szájharmonikás Debrecenből, aki korábban Boros Gyuri együtteseiben zenélt. Mindezek mellett Hevesi Norci élete is úgy alakult, hogy visszaköltözött Budapestről Hajdúszoboszlóra, így az új formáció színe-java egy kupacban volt. Ilyesformán már csak Bacsa Gyuszi volt „idegenlégiós” a bandában, bár ha jobban meggondolom, ő már igazi hajdúszoboszlói. Tehát 2001 végétől Vöri & The Rockets néven üzemelünk. Két éve dobos poszton változott a helyzet, azóta barátunk, Adamecz Józsi erősít minket. A lemezen már az ő játéka hallható.



Tudnád egy-egy szóval jellemezni a fiúkat?
Embereket egy szóval jellemezni elég nehéz, de megpróbálom:
Adamecz Józsi - a fundamentum
Bacsa Gyuszi - az örök optimista
Hevesi Norci - a józan (zen)ész
Kovács Lajos - a családapa

2013 elején döntöttetek úgy, hogy elkészítitek debütáló, Változnék című lemezeteket. A közelmúltban megjelent album döntően saját szerzeményeiteket tartalmazza. Mennyire ujjak ezek a dalok?
A 2013-as év elején eldöntöttük, hogy felveszünk néhány dalt, és azokat lemez formájában kiadjuk. Furcsának tűnik, hogy egy hosszú esztendők óta működő együttes akkor ad ki lemezt, mikor annak létjogosultságát leginkább megkérdőjelezhetjük. Ennek jó oka van, gyakorlatilag az albumeladásból próbálnak a zenésztársaim segíteni nekem, ugyanis aki megvásárol egy Vöri & The Rockets lemezt, tevékenyen segíti sorsom jobbra fordulását.
Az album anyagának összeállításánál a fő szempont az volt, hogy a fennállásunk minden korszakából legyen egy-egy szerzemény, így a ragtime bluestól a boogie woogie-n át, az acid jazz határait súroló darabokig sokféle stílusú dal megtalálható a lemezen. Ebből következik, hogy a dalok nem minden esetben vadonatújak. A hét saját szerzeményből háromról mondható el, hogy igazán friss: az Idegen vagyok, a Nem tűnhetsz el és a Változnék.


Hogyan történik nálatok a dalszerzés, először a szöveg van meg, vagy a zene?
Nálunk a dalszerzés minden esetben a szövegből indul ki, ami legtöbb esetben az én élethelyzeteimet tükrözi. Ezután kerülnek helyükre a dallamok és a harmóniák. A zenekar tagjai ehhez teszik hozzá a saját szólamukat, ritmikájukat.

Vöri a magyar nyelvű dalszövegekről

Lehet-e bluest magyarul hitelesen előadni, vagy nem? Ez a kérdés örökké kérdés marad! Sokak szerint nem, de legalább ugyanennyien vallják az ellenkezőjét. Szerintem igen. De jó magyar szöveget írni bluesra elég nehéz. Jelen esetben nem a mondanivaló megfogalmazásra gondolok, mert tartalmilag egyszerű, hiszen népzenei gyökerekből táplálkozik. A szerelem-csalódás, születés-elmúlás, gazdagság-szegénység, stb. a magyar népzenében is előforduló tartalom. Leginkább a szavak hangsúlyozásában és szótagszámában rejlik a legfőbb nehézség.

Vöri legutolsó dalszövege, a Szilveszter blues
Az ötvenkettedik héten,
az utolsó napon az évben,
béke veled testvér,
ezt is túléltem.
A falak mögül néha,
életjeleket adok,
ez a mese igazi,
túlélő-patkány vagyok.

Telnek-múlnak az évek,
nem fog az átok a méreg.
Várom, hogy a fejekben
kigyúljanak a fények.
Mint bérgyilkosnak a fegyver,
farkasoknak a vér,
úgy hiányzik a rock & roll,
akár egy falat kenyér.

Vigyázz, hogy hova lépsz!
Figyelj oda mit beszélsz!
Füle van a falnak.
A 07 tettre kész.

Futószalagon gyártott sztárok,
gyilkos média hullámok,
virtuális mérgekkel
kábítják a világot.
Rám nincs hatással a dózis,
soha nem vernek át,
a deltakilenc hipnózissal
töltött rakéták.

Vigyázz, hogy hova lépsz!
Figyelj oda mit beszélsz!
Füle van a falnak.
A 07 tettre kész.

Jelenleg börtönbüntetésedet töltöd. Optimális esetben, mikorra várható, hogy szabadulsz? Üzensz esetleg valamit a családtagoknak, barátoknak, zenésztársaknak?
Egyelőre nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni a szabadulásommal kapcsolatban, de amennyiben a későbbiekben még érdekes a kérdés, akkor egy év múlva térjünk rá vissza!
A családommal és a barátaimmal rendszeres kapcsolatot tartok, ezért különösebb üzenetem nincs. Annyit azonban mindenképpen el szeretnék mondani, hogy nagyon köszönöm mindenkinek, aki a jelenlegi helyzetemben is elfogad és szeretettel gondol rám, segít nekem!

hoati


Blues Session Night a Muzikumban
2014-02-22 | koncertajánló


Március 28-ra nagyszabású esttel készül a budapesti Muzikum Klub & Bisztró. A tavaly ősszel indított Blues Session koncertsorozatnak - melyen az elmúlt félév során a műfaj hazai élvonala, valamint neves külföldi zenészek is felléptek már - ez lesz az első úgymond ünnepi jellegű, egész estés koncertprogramja. A Blues Session Nightot a frissen megalakult BlueStone formáció (Radovics ’Kyru’ László - ének, Kőmíves ’Stone’ András - gitár, Nagy Szabolcs - zongora, Tomor Barnabás - basszusgitár, Móré Attila - dobok) nyitja, melyhez néhány dal erejéig a hazai „soulkirálynő”, Tóth Vera csatlakozik. Ezután következik a nemzetközileg is elismert Pribojszki Mátyás Band produkciója, Mike Sponza gitáros, énekes és zeneszerző vendégszereplésével, aki egyedi játékstílusával és gazdag, egyéb műfajokból is építkező zenei készletével, a kilencvenes évek elejétől az európai blues élet egyik meghatározó alakja. A koncert végén természetesen nem maradhat majd el a közös örömzenélés. Jegyek kaphatók március 1-től a Muzikumban, valamint online a Zeneszöveg.hu-n. Belépő: 2000 Ft elővételben, 2500 Ft a koncert napján, a helyszínen.


Új EP-vel jelentkezett a Capriccio zenekar
2014-02-18 | hír


A Capriccio együttes 2000 tavaszán, az egykori újpesti bőrgyár falai között jött létre Bőrgyári Capriccio néven. Többszörös tagcsere után alakult ki a jelenlegi felállás: az énekesi posztot Magyarország egyik legkarakteresebb hangja, Radovics ’Kyru’ László tölti be, Gazdag Viktor és Kecskés András gitározik, a ritmusszekciót Zsoldos Tamás basszusgitáros és Tóth Dénes dobos alkotja. A kizárólag élőben koncertező zenekar, a „hőskorszak” hangulatát felidézve, a blues-rock műfaját tűzte zászlajára. 2003-ban jelentkeztek első ízben önálló lemezzel, melyet az óta három hanganyag követett. A Capriccio a legújabb kiadványát 2014. február 21-én a közelmúltban megnyílt óbudai Old Buda blues és rock klubban (Budapest, III. kerület, Bécsi út 38-42.) mutatja be. A háromszámos EP Hátha Ő az címmel látott napvilágot. Az opuszok zeneszerzője Gazdag Viktor, a szöveg Szabó Leslie munkája. Az album érdekessége, hogy a hangzást színesítendő, vendégzenészt is hívtak: két dalban Gyöngyösi Gábor játszik Hammond orgonán.

hoati


Slovak Blues Top 2014
2014-02-14 | hír


Szlovákia legismertebb blues portálja, a Bluesmusic.sk minden évben kikéri olvasóinak a véleményét több kategória legjobbjaival kapcsolatban. A 2013-as esztendő nyerteseinek névsora a napokban került nyilvánosságra hozva. A jelöltekre Szlovákia mellett leginkább a Cseh Köztársaságból érkeztek szavazatok.



A díjazottak:

The best blues CD
René Lacko: Blind Man

The best blues band
René Lacko & Down Town

The best blues duo
Lubos Bena & Bonzo Radványi

The best blues female singer
Zuzana Suchánková

The best blues male singer
Peter ’Bonzo’ Radványi

The best blues instrumentalist
Erich ’Bobos’ Procházka

The best Slovak blues festival
Hudba v Meste, Skalica

The best Slovak blues club
Hlava 22, Bratislava

The best Slovak blues concert
Dorrey Lin Lyles - Jazz Blues Jamboree, Nové Zámky

International - The best blues act in the Czech Republic
Festival Blues Alive - Sumperk

hoati


Henrik Freischlader: Night Train To Budapest
2014-02-08 | kritika


Henrik Freischlader a 2011-ben megjelent hanganyagával, a Still Frame Replay-jel került a látókörömbe. A hazánkban több alkalommal járt zenész a Joe Bonamassa vendégszereplésével készült CD óta két stúdióalbumot, egy koncertlemezt és egy DVD-t dobott piacra. Legutolsó stúdiólemezének a címe, valamint dalainak, dalötleteinek nagy része is a Magyarországon töltött napok hatására született meg. A Night Train To Budapest egészét ő maga készítette, a billentyűs hangszereket leszámítva, minden hangszert maga játszott fel. Nem teljesen idegen számára ez a munkamódszer, hiszen a 2009-es Recorded by Martin Meinschäfer szintén hasonló módon került rögzítésre. Ahogy az már a tavalyelőtti House In The Woods címet viselő albumon észlelhető volt, az energikus, munkamániás német muzsikus a rockosabb hangzás irányába mozdult el, de természetesen blues, soul és funky hatások is jellemzik a lemezen található, az eddigiekhez képest visszafogottabb, melodikusabb szerzeményeket. Freischlader saját kiadója által megjelentetett, példaértékűen igényes kivitelezésű kiadvány „köszönet rovatát” átböngészve számos honfitársunk nevére bukkanunk, ami egyértelműen jelzi, hogy Henrik a magyarországi látogatásai során nemcsak rajongók sokaságára, hanem önzetlen támogatókra, őszinte barátokra is szert tett.

Cable Car Records, 2013

hoati


Török Ádám: Elrohant idő
2014-01-31 | kritika


Török Ádám, a legendás Mini együttes frontembere 2013 januárjában dupla koncerttel ünnepelte 65. születésnapját, valamint pályafutása 45. évfordulóját. A kirobbanó sikerrel megtartott fellépéseken tudhattuk meg, hogy a Fuvolalovag új lemezt tervez, mely végül tavaly év végén vált kézzelfogható valósággá. Az Elrohant idő című album egyfajta összegzés és visszatekintés, egyben a népzenével és a modern zenei irányzatokkal is kacérkodó stíluskavalkád. A lemezen szerepelnek számok a három éve életre keltett, ős-Miniként aposztrofált, 1971 és 1973 között működő alakulattól, hallhatunk fúvósokkal feljátszott dalokat, és egy instrumentálisan előadott szerzeményt, a Török Ádám és Horváth Misi duó tolmácsolásában. Az immár veterán muzsikus mindig is szeretett fiatal zenészekkel játszani, mivel ilyenkor friss hatások érik. Erre az albumra a blues-rockot játszó Capricciót, az egykori Riddim Colonyból ismert Horváth Boldit, vagyis Szerecsenkirályt, testvérét, az Irie Maffiában billentyűs hangszereken játszó Horváth Gáspárt, és a magyar népzenei alapokat funk, jazz, rock és elektronikus műfaji elemekkel vegyítő Kerekes Bandet hívta meg. A lemezen olyan számtalanszor, számtalan helyen előadott Mini dalok követik egymást, mint az Éjféli találkozás Béla bácsival, Vissza a városba, Szavak, szavak és a Vénuszdal. A Körbezárt a dzsungel az Irie Maffia a Művészetek Palotájában, Török Ádám közreműködésével adott koncertjén került rögzítésre. A nyitószám, a Meghalt szerelem az utóbbi időben alapos vérfrissítésen átesett Capriccio repertoárjának állandó darabja, míg az Elrohant idő a Horváth fivérek közös szerzeménye. Bár az album címe valós igazságtartalommal bír, remélhetőleg még sok hasonlóan kiváló lemezzel ajándékoz meg bennünket Török bácsi.

Kept Alive Records, 2013

hoati


Száztizenöt éve született Sleepy John Estes
2014-01-25 | névjegy


Száztizenöt éve született a gitáros, énekes és dalszerző Sleepy John Estes. A Blues Hall Of Fame tagjai közé beválasztott muzsikus nem volt különösebben jó gitáros, az erőssége a rendkívül kifejező hangja volt. Énekét Big Bill Broonzy a „blues kiabálásának” nevezte.

Sleepy John Estes (eredeti neve: John Adam Estes) 1899. január 25-én Tennessee államban látta meg a napvilágot. Apja bérlőként dolgozott egy farmon, nem messze Ripley-től, ahol Estes világra jött. Hat esztendős korában baseballozás közben megvakult jobb szemére, ezért érdeklődése a zene irányába fordult. Családjával 1910-ben Brownsville-be költözött, ahol hamar nagy népszerűségre tett szert. Ezekben az éveken ismerkedett meg, majd kötött életre szóló barátságot James ’Yank’ Rachell mandolinossal és Hammie Nixon szájharmonikással. Hárman leginkább a ’20-as években játszottak együtt, de felléptek az 1964-es Newport Folk Festivalon is. Estes pályafutása során felvételeket készített a Victor Records, a Bluebird Records, a Decca Records, a Sun Records és a Delmark Records részére. Dalai saját tapasztalatain alapulnak, önnön életéről vagy brownsville-i személyekről szólnak, ezáltal betekintést enged a múlt század első felében élt feketék tragikus sorsába. Legismertebb szerzeményei a Diving Duck Blues, a Milk Cow Blues, a Someday Baby Blues, a Drop Down Mama és a Floating Bridge, melyeket fekete és fehér blues- és rockzenészek sokasága vett fel repertoárjába. Pályájának két kiemelkedő korszaka volt: a ’30-as évek második fele, amikor Chicagóban élt, és a ’60-as évek Bob Koesternek köszönhetően. Ez utóbbi időszakban az American Folk Blues Festival sorozat keretében többször járt az öreg kontinensen, és ünnepelt vendég volt a legendás Ann Arbor Blues Festivalon. Sleepy John Estes-t nyomorúságos, víz és áram nélküli kunyhóban, 1977. június 5-én érte a halál. Fejfáján a Someday Baby Blues című dalból kiragadott idézet (…ain't goin' to worry Poor John's mind anymore) olvasható.

Ajánlott albumok:
The Legend of Sleepy John Estes (Delmark Records, 1962)
Broke and Hungry (Delmark Records, 1963)
Brownsville Blues (Delmark Records, 1969)
First Recordings with Yank Rachell & Noah Lewis (JPS, 1994)

hoati


Blues Session koncertek a Muzikumban
2014-01-20 | koncertajánló


Január elején folytatódott a Blues Session koncertsorozat a fővárosi Muzikum Klub & Bisztróban. Az évnyitó koncertet a Pribojszki Mátyás Band adta. Az egyik legismertebb magyar szájharmonikás vezette csapat műsora a tavaly ősszel megjelent, ugyanitt teltház előtt bemutatott Treat című lemezre épült. A koncertsorozat első negyedévre vonatkozó további fellépőinek a listája a napokban vált teljessé, így azt az alábbiakban közreadjuk.



Tervezett koncertek:
január 24.: Message To Hendrix, vendég: Tátrai Tibor; Hard Chords
január 30.: Ripoff Raskolnikov Band
január 31.: Ferenczi György és a Rackajam, vendég: Gryllus Vilmos
február 7.: Meeting Point
február 14.: Muddy Shoes
február 28.: Soulbreakers, vendég: Tátrai Tibor
március 8.: Magyar Atom
március 13.: Ripoff Raskolnikov Band, Tenderfoot
március 14.: Fekete Jenő és barátai
március 15.: Blues Rádió Budapest, Berta Zsolt
március 20.: Éles Gábor Trió
március 21.: Wastaps, Felkai Jam
március 22.: Török Ádám és a Mini
március 28.: Pribojszki Mátyás Band, vendég: Mike Sponza; Bluestone, vendég: Tóth Vera

hoati



Old Buda néven új rock és blues klub nyílik Óbudán
2014-01-17 | hír


Végre, valahol valaki, vagy valakik gondoltak azon kiérdemesült rock, blues, illetve progresszív muzsikusokra, akik a divattrendek változásai következtében ritkábban jutnak szóhoz, vagyis fellépési lehetőséghez. Török Ádám, a különböző Mini-formációk atyja Óbudán exkluzív rock és blues klubot létesített, ahol a Nagy Generáció máig aktív zenészei mellett a fiatal tehetségek is bemutatkozhatnak. És ami cseppet sem mellékes: a rendezvények belépődíj mentesen látogathatók.

A jobb híján könnyűnek nevezett zenei műfaj lassan ötvenedik évfordulóját üli. Szándékosan említettem „ülést”, hiszen mai, televíziós tehetségkutatókkal terhelt, „torta körüli tolongásos” világunkban aligha van okunk csillagszórók, vagy örömtüzek gyújtására, önfeledt ünneplésre.  Az elmúlt fél évszázadban stílusok jöttek és mentek, együttesek alakultak és bomlottak fel, többen pedig - érdemeik elismerése mellett - nyugdíjba vonultak, azaz felhagytak az aktív muzsikálással, netán az Égi zenekarban folytatták pálya-, illetve vesszőfutásukat.



Azoknak a zenészeknek a száma sem kevés, akik annak idején rózsaszín álmokat szövögetve bábáskodtak a műfaj születésénél, elkeseredett harcokat vívtak a különböző korszakok kultúrbürokratáival, majd a jól végzett munka örömével a lelkükben úgy gondolták, hátradőlhetnek. Ehelyett ma is muzsikálnak. Igaz, többségük meg sem tudna lenni kedvenc hangszere, vagy zenéje nélkül. Még igény is volna rá. Ám a körülmények nem mindig a legkedvezőbbek…
Régi, dédelgetett álma a Mini frontemberének, Török Ádámnak, hogy fellépési lehetőséget, helyszínt biztosítson a Nagy Generáció, ma is élő, aktív zenészeinek, formációinak. Erre legalkalmasabbnak Óbudán, a Bécsi út 38-42. szám alatti hely bizonyult, ahol az igényes zene szerelmesei kulturált környezetben, exkluzív körülmények között a csütörtöki, pénteki és szombati napokon rendszeresen találkozhatnak a rock, a blues és a progresszív műfaj jeles képviselőivel. És ami nagyon fontos: pénztárcakímélő okokból a rendezvények ingyenesek!
Az Old Buda klub 2014. január 23-án, csütörtökön sajtótájékoztatóval indul este 7 órakor. 20 órakor kapunyitás, a színpadon a Capriccio várja az érdeklődőket. Egy órával később egy fergeteges rock & blueslegendák session veszi kezdetét többek között Török Ádám, Tátrai Tibor, Zsoldos Tamás, Németh Károly, Ferenczi György és Gazdag Viktor közreműködésével.
Az elkövetkezendő napokban, hetekben olyan kiváló formációk fognak színpadra lépni az óbudai szórakozóhelyen, mint a Sonny and his Wild Cows, a Tengs-Lengs, a Halper Hendrix Experiment, a Zappa - Syrius emlékzenekar, a The Bluesberry és a Borsodi Blue Trio. Részletes program a klub Facebook oldalán tekinthető meg.

Hegedűs István


Eric Clapton: Crossroads Guitar Festival (2013)
2014-01-13 | kritika


Az egykor komoly drog- és alkoholproblémákkal küzdő, de már hosszú ideje a démonait legyőző Eric Clapton tizenöt éve az egyik karibi szigeten hozta létre a leginkább kábítószerfüggők gyógyítására szakosodott rehabilitációs intézetet, a Crossroads Centre-t. "Évekig jártam vissza Antiguára, erre a Kis-Antillákhoz tartozó gyönyörű karibi szigetre. Számomra mindig a menedéket jelentette, a derűs, nyugodt, gyógyító atmoszférájú helyet, ahol még a legkilátástalanabb élethelyzetekből is talpra lehetett állni” - indokolta a többszörös Grammy-díjas zenész, hogy miért éppen Antiguán alapította meg a rehabilitációs központot.
Eric Clapton 2004-ben a nemes kezdeményezés támogatására Crossroads Guitar Festival néven nagyszabású koncertet szervezett a dallasi Cotton Bowlban, ahol bluest, rockot, dzsesszt, countryt, sőt tradicionális indiai zenét játszó fellépő is bekerült a programba. Az egész napos esemény legfontosabb pillanatait nem sokkal később dupla DVD-n, illetve dupla Blu-ray-en megjelentették, amelyek nagy sikerrel keltek el a boltok polcairól, hiszen a kiadvány csak az Egyesült Államokban tízszeres platinalemez lett. A 2004 óta háromévente megismételt fesztivál a 2007-es és 2010-es chicagói helyszín (Toyota Park) után múlt év tavasszal a Madison Square Gardenben került megszervezésre. A világhírű New York-i koncertteremben fellépő vagy kéttucatnyi gitáros közül többen (Robert Cray, B.B. King, John Mayer, Buddy Guy, Jeff Beck) eddig valamennyi alkalommal szerepeltek, de akadtak olyanok is, így például Andy Fairweather Low, Steve Cropper, Blake Mills, Quinn Sullivan és Keith Richards, akik először tették tiszteletüket a húrnyüvők parádéján. A Crossroads fesztiválok legemlékezetesebb pillanatai mindig azok, amikor különböző stílusban játszó gitárosok állnak össze a színpadon egy közös jammelésre. Tavaly a legnagyobb sikert a Slowhand becenevű Clapton és Vince Gill, a John Mayer és Keith Urban, a Taj Mahal és Keb’ Mo’ alkotta párosok aratták. Hasonló felejthetetlen perceket nyújtott a The Allman Brothers Band tagjai, Gregg Allman, Warren Haynes és Derek Trucks által formált akusztikus trió, Neil Young klasszikus szerzeményének, a The Needle And The Damage Done-nak az előadásával.
A legendás, több ezer rajongót vonzó rendezvény múlt esztendei anyaga az eddigiektől eltérően nem csak dupla DVD-n és dupla Blu-ray-en, hanem dupla CD-n is megjelent. Míg az előbbiek közel ötórányi zenét, interjúkat a művészekkel, és színpad mögötti jeleneteket tartalmaznak, addig az utóbbiakon mintegy eszenciaként huszonkilenc dal kapott helyet.
Azoknak, akik további Eric Claptonnal kapcsolatos kiadványra vágynak, ajánlom figyelmükbe az Unplugged című lemez újrakevert, szintén tavaly kiadott változatát. A koncertalbum eredetileg 1992-ben jelent meg, tizenkilenc millió példányszámban kelt el világszerte, és hat Grammy-díjat hozott Claptonnak. A remaszterelt lemezen hat kiadatlan dal található pluszként, illetve betekintés kapunk a próbákba egy külön DVD segítségével.

Rhino / Magneoton, 2013

hoati


Oláh Andor (1966 - 2013)
2014-01-05 | névjegy


Karácsony előtt öt nappal jelent meg az egyik legnépszerűbb közösségi portálon, hogy negyvenhét éves korában elhunyt Oláh Andor szájharmonikás. Perceken belül körbejárt a hihetetlen hír, a döbbenettől meglepődve reagáltak a kommentálók, barátok, ismerősök, zenésztársak és rajongók. Andor élete és alkotóereje teljében, jövőbeli tervek sokaságával lépett át egy másik dimenzióba. Nagyszerű zenész és szervező volt egy személyben. A magyar blues egyik központi alakja, zenekara mellett működtette a Jamboree Guru Produkciós Irodát és a Blues Patika Közhasznú Alapítványt. A Blues Patika Jamboree, a Sziget Fesztivál blues színpada, a bajai Idill Jazz & Blues Napok szervezése, a Blues Patika Életműdíj létrehozása fűződik több más mellett nevéhez. Élénk fantáziáját, eredeti ötleteit nem csak harmonikajátékában, hanem írásaiban és kedvenc hobbijában, a sakkozásban is kamatoztatta. A hangszert, bár ezt kevesen vették észre, „balkezesen”, azaz a többi herflistől eltérően megfordítva használta. Magától kezdett szájharmonikázni, senki nem tanította. Egy interjúban arra a kérdésre, hogyan használja a hangszert, a következőt válaszolta: „Mindenhogyan használom, nincs ilyen vagy olyan. Arra kell törekedni, hogy a hangszert teljes mértékben kihasználjam. A hangkészletét és terjedelmét egyaránt. Valamint a torok adta „effekteket”, de ezek „titkos dolgok…” Játékába becsempészte a magyar és cigány népzene elemeit, így frissítve, megújítva a delta blues ősi hagyományait. Igazi színes egyéniség volt tarka nadrágjaival, extrém öltözködésével. A pörgés és a dzsembori az a két szó, ami Andorral kapcsolatban eszembe jut. Gyors, hadaró beszéde örökre itt cseng a füleimben. Felesége Nikoletta, és két fia, Ábel (hat éves) és Soma (négy éves) nélküle állta körül a karácsonyfát.



Életútja

Oláh Andor 1966. április 16-án született. Az általános iskola második osztályától zongorázni tanult másfél éven át. Próbálkozott furulyával, tangóharmonikával, végül a szájharmonikánál kötött ki. Elmondása szerint a rádióban hallott először bluest: ’Harmonica’ Phil Wiggins játéka ragadta meg, akivel később egy drezdai bluesfesztiválon személyesen is találkozott. 1989-ben lett a debreceni Ölveti Blues Band tagja, velük nyugaton utcazenélt, majd idehaza klubokban, fesztiválokon léptek fel. Ekkoriban született Boros Györggyel közös dala, a Pocsolyába léptem. 1990-ben a Takáts Tamás Dirty Blues Bandhez csatlakozott és Debrecenből a fővárosba költözött. Az ország egyik legnépszerűbb bluesegyüttesében élte át a műfaj magyarországi fénykorát.
Közben bejárta az Egyesült Államok blueskocsmáit, helyi, autentikus előadókkal zenélt együtt. Hazatérve megalapította a tizenhárom évig működő Dr. Valter & The Lawbreakerst, amellyel Európa-szerte felléptek, játszották a múlt század '20-as éveinek delta bluesából táplálkozó zenét. A Dr. Valter formáció felbomlása után az amerikai Big Daddy Wilson és a német gitáros Wolfgang Feld társaságában játszott a Mississippi Grave Diggers névre keresztelt zenekarban. Ez a csapat később az ugyancsak amerikai Karen Carroll állandó magyarországi kísérője lett.
2011-ben korábbi zenésztársával, Gál Csaba ’Boogie’-val az ún. „electro nu blues” stílust követő Mississippi Big Beat együttest hívta életre. Egy izgalmas, új, de egyben régi világba vezetett be bennünket a hazai blues színtér lassan már veteránjának számító szájharmonikása. A csapat sajtóanyagából idézve: „A magyar electro szcénából importált zenész producerek összeálltak az alkimistákkal, akik a rap szlengjével, a népzenék nektárjával, a Big Beat ritmusával érkeztek, és jól összekeverték ezeket a blues kormos fazekában, amibe véletlenül beleesett egy kis varázsgomba is, és máris kész a Delta Disco! Oláh Andor és Gál Csaba ’Boogie’ több mint húsz éves koncertező múltjuknak és zenekaraiknak köszönhetően közelebb hozták a közönség számára a blues nálunk addig még ismeretlen, fekete gyökerű alapjait. Utat nyitottak számos hazai fiatal nyomukba lépő bandának, előadónak is. A mostani felállás a bluesban eddig összegyűjtött ismeretek és a mai kornak megfelelő, friss hangzásvilág ötvözetét hozza létre. Az elektronikus zenei háttérről az egyik szerző, Máté Szabi, és Dure hivatottak gondoskodni. Az új tag, Jancsovics Máté dob játékával izgalmasabbá teszi a muzsikát. A Mississippi Big Beat elkezdte és folytatja a blues műfaj modernizálását, a blues alapokat elektronikus alapokkal és effektekkel turbózza fel, és repítik az 1920-as években született nótákat a mai hangzásvilágba.”
Ez az együttes tette közzé Oláh Andor utolsó felvételét is, aki őszi londoni útja alkalmával a Mississippi Big Beat 2014-es fellépéseit szervezte, lemezkiadókkal tárgyalt. Ha lesz is folytatás, az nélküle, de biztosan az Ő szellemében valósul meg. Legyen Neki könnyű a föld!
Búcsúztatására az óbudai temetőben került sor 2014. január 3-án. Utolsó földi útjára a családtagok, rokonok mellett több százan, barátok, ismerősök, zenésztársak, a koncertjeire járó közönség kísérte el.

Szöveg: Nemes Nagy Péter, fotó: Császár Márta (Kifra)


2013 legjobb albumai
2013-12-30 | hír


Ahogy az már lenni szokott, a Blues van szerkesztősége idén év végén is áttekintette a magunk mögött hagyott esztendő lemeztermését, és összeállította a 2013-es év legjobbnak tartott albumainak a listáját.

hoati
1. Buddy Guy: Rhythm & Blues (RCA Records / Silvertone Records)
2. James Cotton: Cotton Mouth Man (Alligator Records)
3. Lurrie Bell: Blues In My Soul (Delmark Records)
4. Doug MacLeod: There's A Time (Reference Recordings)
5. Johnny Rawls: Remembering O.V. (Catfood Records)
6. Little G Weevil: Moving (VizzTone Label Group)
7. John Primer & Bob Corritore: Knockin' Around These Blues (Delta Groove Music)
8. Toronzo Cannon: John The Conquer Root (Delmark Records)
9. Marshall Lawrence: House Call (Szerzői kiadás)
10. Too Slim And The Taildraggers: Blue Heart (Underworld Records)
11. Pribojszki Mátyás Band: Treat (Szerzői kiadás)
12. Hans Theessink: Wishing Well (Blue Groove Records)
13. 4Jacks: Deal With It (EllerSoul Records)
14. Mark Robinson: Have Axe - Will Groove (Blind Chihuahua Records)
15. Király István & G-Jam Project: Melodic Vision (Szerzői kiadás)

 
   

hcs
1. Lurrie Bell: Blues In My Soul (Delmark Records)
2. James Cotton: Cotton Mouth Man (Alligator Records)
3. Little G Weevil: Moving (VizzTone Label Group)
4. Sugaray Rayford: Dangerous (Delta Groove Music)
5. 4Jacks: Deal With It (EllerSoul Records)
6. The Cash Box Kings: Black Toppin’ (Blind Pig Records)
7. Dave Riley And Bob Corritore: Hush Your Fuss! (VizzTone Label Group)
8. Chris James & Patrick Rynn: Barrelhouse Stomp (Earwig Music)
9. Barrelhouse Chuck & Kim Wilson's Blues All-Stars: Driftin' From Town To Town (The Sirens Records)
10. Andy T - Nick Nixon Band: Drink Drank Drunk (Delta Groove Music)
11. Harmonica Shah: Havin' Nothin' Don't Bother Me (Electro-Fi Records)
12. Bryan Lee: Play One For Me (Severn Records)
13. Pribojszki Mátyás Band: Treat (Szerzői kiadás)
14. Walter Trout & His Band: Luther’s Blues (Provogue Records)
15. Watermelon Slim & The Workers: Bull Goose Rooster (NothernBlues Music)


Johnny Rawls: Remembering O.V.
2013-12-23 | kritika


Johnny Rawls a ’70-es évek közepétől vezette barátja, egyben mentora, O.V. Wright zenekarát. A déli soul legendás énekese 1980-ban egy memphisi kórházban szívrohamban elhunyt, ennek ellenére egybetartotta az együttest, amellyel a ’90-es évek elejéig olyan előadókat kísértek, mint Little Johnny Taylor, Little Milton és Bobby ’Blue’ Bland. A Mississippi államban született gitáros-énekes első szólóalbumát 1996-ban Here We Go címmel készítette el, azóta egy tucat lemezt adott ki. Legújabb hanganyagával, a Remembering O.V.-vel tiszteletét fejezi ki Wright emléke előtt. A lemezen kilenc O.V.-hez köthető dal található, amik közül három, a Blind, Crippled And Crazy, az Eight Men, Four Women és az Ace Of Spades már elhangzott Rawls korábbi korongjain. Három számban (Into Something (I Can’t Shake Loose), Nickel And A Nail, Blaze Of Glory) Wright pályatársának, korábban a nagynevű Hi Records részére is felvételeket készítő, a Blues Hall Of Fame tagjai közé idén beválasztott Otis Clay-nek az éneke hallható. Kakukktojásként tekinthetünk a Bob Trenchard - Johnny Rawls szerzőpáros dalára, a záró Blaze Of Glory-ra, ugyanis ez az egyetlen friss szerzemény az albumon. „Nem kell jósnak lennem, hogy kijelentsem, Johnny Rawls új lemeze előkelő helyet mondhat magáénak az év végi, év elejei népszerűségi listákon”- írtam Rawls egy korábbi albumával kapcsolatban. Állításomat Bill Wax, a SiriusXM Radio programigazgatójának sugallatára létrejött lemez esetében is fenntartom.

Catfood Records, 2013

hoati


Gondolatok az évadzáró koncert kapcsán
2013-12-16 | hír


A Honfi Imre Olivér, Horváth János és Szabó Tamás alkotta trió, a Mojo Workings december 29-én évadzáró koncertet ad több vendégzenész közreműködésével. A budapesti Muzikum Klub & Bisztróban tartandó fellépés kapcsán osztotta meg velünk gondolatait Szabó Tamás szájharmonikás.

„Itthon soha nem volt, és most sincs könnyű dolguk azon zenekaroknak, akik az akusztikus vagy fél akusztikus duó, illetve trió formációt választják. Többnyire besorolják őket a vendéglátós háttérzene kategóriájába. A fesztiválokon délután négy órakor játszanak, máskor egy nagy koncert utáni levezető produkciónak szánják ezen csapatokat, beültetve a „sarokba”. (A közönség éppen jön, vagy már éppen részegen megy haza.) Sajnos sok duó, trió azért szűnik meg, vagy fásul bele idő előtt, mert nem tud kikerülni a bor- és pálinkafesztiválok spiráljából, mert nem adatik meg néha-néha a nagyszínpadok varázsa. Nincs belső kényszerítő erő megújulni, egy idő után elmarad a megálmodott produkció, és megélhetési zenekarokká válnak. Persze ez nem ilyen egyszerű, hiszen a problémát részint a jelenlegi gazdasági és kulturális helyzet, részint a számtalan rossz beidegződés gerjeszti. Nem beszélve a blues hazai lehetőségeiről, megítéléséről a többi műfaj között. Nyilván idő kell ahhoz is, hogy ne csak Jimi Hendrix, vagy Radics Béla, esetleg a Rolling Stones zenéjében merüljön ki a műfaj „népszerűsége”, ismerete.
A megoldásra várni kell még, de remélem, hogy lassan kialakulnak azon fórumok, és lesznek fesztiválok, ahol a szervezők egy produkció milyenségét nem feltétlen a csinnadrattától, az olcsóságától, vagy „ne adj Isten” a hangerejétől teszik sikeressé, közönségcsalogatóvá, hanem a zene igényességtől, a színpadi produkciótól. Köszönet azon koncertszervezőknek, akik követve a külföldi példákat, megpróbálnak főműsoridőbe tenni egy-egy szólistát, duót, triót, megmutatva a közönségnek, hogy kevés ember is csinálhat jó hangulatot.
Azt gondolom, hogy igazán gazdag volt ez az év a zenekarunknak. Számos helyre eljutottunk mind itthon, mind külföldön. Sok felkérést kaptunk 2014-re is. Idén ugyan nem készítettünk lemezt, viszont forgattunk két klippet, a Cup Of Tea, illetve a Sunrise című számunkból. Hozzátenném, hogy ez utóbbi dal Alexis Kornernek állít emléket. 2014. január 1-én lesz harminc éve, hogy elhunyt a blueszenészek legendás tanítómestere, aki többek között olyan emberek karrierjét segítette, mint Robert Plant, Paul Rodgers, Charlie Watts, Steve Miller és Colin Hodkingson.



A koncertjeinkre rendszeresen járók tudják, hogy többnyire trió felállásban játszunk. Ez az alkalom kivételesen más lesz: csapatunkat több meghívott zenészkollegával egészítjük ki. Sokukkal jó kapcsolatban vagyunk, mert vendégművészként, vagy „háttéremberként” már dolgoztunk együtt. De hívtunk zenészeket, akikkel még soha nem zenéltünk sem színpadon, sem lemezfelvételen. A koncertre felkértük Mazura János tubást, Mezőfi ’Fifi’ István dobost (Muddy Shoes, Jambalaya, Frenk), Gayer Ferenc nagybőgőst (Budapest Ragtime Band, Pleszkán Frigyes Trió) és Nikodém Norbert steel-gitárost. Mindegyikük kiváló muzsikus, a legkülönbözőbb műfajokban bizonyították tehetségüket.

Utószó:
Gyakran megkérdezik tőlem, miért nem játszotok többször, vagy rendszeresen itt-ott? (Főleg a budapesti kocsmákban.) Ilyenkor, gyakran hosszabb litániába kell kezdenem.
Egy zenekar nem attól válik zenekarrá, hogy napról-napra koncertezik, mert az csak rövid időre lehet út a sikerhez, ismertséghez. Ilyenkor a közönség szétforgácsolódik, mert arra helyre fog járni, ami a legolcsóbb, és ahol a hely kisugárzása a legjobb. A napról-napra való megjelenés unalmassá válik a rajongók számára, és egy idő után robotnak tűnik az együttesnek. Mindkét oldal megérzi.
Sajnos sokszor azt látom, hogy a zenekarnak áron alul mennek el zenélni országszerte, csak hogy egy koncerttel több legyen. Tudom, kell a koncert, hiszen a zenészek ebből élnek, de nem gondolom, hogy ez a „helyes út”. Nem az lenne a cél, hogy hakniból-hakniba tegyük meg a „vándormagyart”, hogy el tudjuk mondani majd az év végén, hogy nekünk kétszáz koncertünk volt.
Egy másik gondolat: egy együttes honoráriumában, benne kell, hogy legyen többek között a belefektetett munka, az eltelt évek és a naprakészség. A zenekar oldaláról viszont fontos, hogy a zenekar áldozzon, pénzt, időt arra, hogy mindig produkció maradjon, amire érdemes odafigyelni. Mi is efelé próbálunk tendálni, és remélem, hogy aki rendszeresen megjelenik a koncertjeinken, az nem csak a pohár fenekét látja, hanem azt is, hogy a banda mindig próbál valami pluszt adni.
A december 29-ei bulink ebbe a sorba tartozik, ez a koncert is el fogja varázsolni azt, aki eljön.
Reméljük, hogy minden nehézség ellenére a 2014-es év bőséges lesz koncertekben és más jellegű produkciókban. Kívánjuk, hogy nem csak mi, hanem sok más zenekar, magánzó és előadó is jó évet tudjon majd magáénak.”


Howard Glazer: Stepchild Of The Blues
2013-12-14 | kritika


Howard Glazer az új évezred elején tűnt fel Harmonica Shah lemezein, akivel az amerikai autógyártás egykori fellegvárában, Detroitban, egy jam session alkalmával ismerkedett meg. Munkakapcsolatuk két sikeres album, a Deep Detroit és a Tell It To Your Landlord megjelenését követően megszakadt, ezért Glazer létrehozta saját együttesét, a Howard Glazer & the EL34s-t, amiben már nemcsak gitározott, hanem énekelt is. A 2005-től megjelenő lemezeik világszerte jó kritikákat kaptak, dalaikat számtalan rádióállomás játszotta, ezáltal az Egyesült Államok mellett Kanada, Ausztrália, Japán és Európa több országának fesztiváljain, klubjaiban léphettek fel. A Detroitban született Howard Glazer friss hanganyagát saját neve alatt jelentette meg. A Stepchild Of The Blues feljátszásában turnézenekarának tagjai, a basszusgitáros Chris Brown és a dobos Charles David Stuart, valamint Chuck Bartels (basszusgitár) és Larry Marek (orgona) segédkezett. Két számban szerephez jutott Harmonica Shah is, akivel közösen előadott dalok (Gas Pump Blues, Hurtful Feeling) a lemez csúcspontjait jelentik. Az összképet vokalisták, Maggie McCabe és Stephanie Johnson meghívásával tették még színesebbé. Glazer gitárhangzása - és egyben gitárjátéka - egyéni, magán viseli a korai detroiti bandák, az MC5, Stooges, Brownsville Station, és blues gitárosok, Muddy Waters, B.B. King, Johnny Winter és Kim Simmonds hatását. A sikerre ítéltetett albumon található kellőképpen változatos, izgalmas szerzemények valamennyikét az ötvenes éveiben járó muzsikus jegyzi, melyek közül két dal (Liquor Store Legend, Gas Pump Blues) hallható volt már a the EL34s-szal készített Liquor Store Legend című lemezen is.

Lazy Brothers Records, 2013

hoati


Blues újratöltve, avagy megjelent a Vöri & The Rockets bemutatkozó lemeze
2013-12-10 | hír


Hogyan lehet a tradicionális bluest új élettel megtölteni? A Vöri & The Rockets egyéni stílusával, kiváló zenészeivel egy olyan különleges világot teremt, amelyben újfajta értelmezést kap a hagyományos zene.

Tizenöt éve muzsikálnak együtt, ami inkább örömzenélés volt eddig, mint karrierépítés. Ez idő alatt - köszönhetően a zene iránti elhivatottságuknak - képesek voltak többször megújulni. Megalakulásuk óta felléptek szerte az országban, népszerűek voltak a fesztiválokon, és közreműködtek a Csík zenekar 2001-es A kor falára című korongjának címadó dalában.
Repertoárjuk eleinte blues és boogie woogie örökzöldekből állt, amelyeket a banda saját olvasatában adott elő. Mindegy volt, hogy régi vagy új nótákhoz nyúltak, teljesen újszerűvé varázsolták a dalokat. Később magyar slágereket dolgoztak át, és egyre több saját, a zenekar egyedisége által áthatott szerzeményük látott napvilágot. A hangszerelés, a különleges hangzások, a stílusjegyek elegye, a virtuóz gitár, a markáns énekhang mind-mind hozzájárulnak az együttes sajátos stílusához, amely tehetséges zenészek tolmácsolásában egyet jelent a minőséggel.
A csapat 2013-ban elkészítette első albumát. „Lemezünk zenei anyagának összeállításakor az volt a fő szempont, hogy túlnyomórészt saját, magyar nyelvű dalokon keresztül bemutassuk a blues jelentősebb korszakait, stílusjegyeit, és képet adjunk a zenekar több mint egy évtizedes múltjáról” - nyilatkozta Vöri, az együttes frontembere. A Változnék című albumon éppen ezért többféle stílus megtalálható, ami színessé, változatossá teszi a hanganyagot.

De nézzük, mások hogyan vélekednek a novemberben megjelent lemezről!

Nemes Nagy Péter:
„Nagy Zoltán ’Vöri’ egy két évtizeddel korábbi duó (The Roots) beltagjaként került látókörömbe, majd ugyanúgy el is tűnt onnan. A most megjelenő zeneanyag bizonyítja, hogy kis hazánkban mennyi rejtett tehetség van. Olyanok, akik nem habkönnyű, bulváros vetélkedők, tehetségkutatók szárnyán akarnak ismertek lenni. Az igényes saját szerzemények rádióbarátok, méltó helyet foglalnak el a legjobb magyar nyelvű blues felvételek között. Mindezt kellemes énekhang és kiváló zenészi teljesítmények erősítik.”

Pribojszki Mátyás (Pribojszki Mátyás Band):
"Minőségi, lendületes blues, swing és boogie woogie. Ez a Vöri & The Rockets új lemeze. Ráadásul igazán különleges ízt adnak a sokak által várt, vidám és őszinte magyar nyelvű szövegek."

Szabó Attila (Csík zenekar):
„Ha csak egy dalt kellene választanom erről a lemezről, akkor igencsak nehéz dolgom lenne.  Melyiket ajánljam? Egy jó kis boogie woogie-t, a Levelet kaptam címűt? Vagy a legkiválóbb Sonny Terry - Brownie McGhee hagyományokat idéző It Hurts Me Too-t? Esetleg a finoman funkos Változnékot? Hál’ Istennek nem vagyunk egy dalra korlátozva, így jó szívvel ajánlhatom az egész albumot.”

Retkes Attila, a Gramofon - Klasszikus és Jazz főszerkesztője:
"Előadásuk bizonyítja, hogy a hagyományos blues és boogie woogie korántsem múzeumi tárgy, hanem a 2010-es években is lehet eleven, élő zenei szövet, amit érdemes új tartalommal megtölteni."

Dezsőffy Rajz Katalin szinkronrendező:
„Színvonalas zenei teljesítmény, kellemes stílus, finoman karcos hang, virtuóz gitár. A Vöri & The Rockets a generációm életérzéseit fogalmazza meg, ha őket hallgatom, szinkronba kerülök magammal.”

A CD egész bevételét az együttes a zenekar frontemberének szánja, aki jelenleg is börtönbüntetését tölti. A zenész barátai és zenésztársai kiállnak Vöriért, segítséget nyújtottak a lemez kiadásához, mert azt arra érdemesnek tartják, és egyben ezzel szeretnék őt támogatni.

Zenekari tagok:
Nagy Zoltán ’Vöri’ - gitár, ének
Bacsa Gyula - billentyűk
Hevesi Norbert - basszusgitár, bőgő
Adamecz József - dob
Kovács Lajos - szájharmonika

Hallgasson bele a lemezbe:
https://www.youtube.com/watch?v=_bgdppd2upI

A zenekar Facebook oldala:
https://www.facebook.com/voriandtherockets

A CD megrendelhető az MG Records webshopjából, vagy megvásárolható az alábbi boltokban.

Rock Café - Hajdúszoboszló, Rákóczi u. 119.
Szerda, csütörtök: 18.00 - 23.00
Péntek, szombat: 18.00 - kifulladásig
www.rockcafeszoboszlo.hu

Roger’s Zenebirodalom - Debrecen, Batthyány u. 22.
Hétköznap: 9.00 - 18.00
Szombat: 9.00 - 13.00
www.zenebirodalom.hu

Periferic Records - Stereo Kft. - Budapest, Bartók Béla út 59.
Hétfő - péntek: 13.00 - 18.00
www.perifericrecords.com

További információk:
voriandtherockets@gmail.com


Blues rádióműsor Borsodi László vezetésével
2013-12-08 | hír


Békéscsabán ősszel elindult a város, egyben a térség egyetlen internetes rádiója, a MiRádiónk. A tematikus műsorok kínálatában a blues is helyet kapott, ugyanis a Classic Blues című műsorban a közkedvelt, nemzetközi szintű zenész, Borsodi László kalauzolja a hallgatókat e több mint száz éves zenei műfaj világában. A minden kedden 21 órától jelentkező adást egyedi hangvétel jellemzi, a műsorvezető a rendelkezésére álló egy óra alatt javarészt kortárs modern blues felvételekből válogat, és a „régi nagyoktól” is inkább a frissebb lemezeket helyezi előtérbe. Az elhangzó műsorokat régi és kevésbé régi történetek, live sessionok és interjúk teszik színessé. A www.miradionk.hu címen elérhető adást minden szombaton 18 órától megismétlik, de lehetőség van valamennyi eddigi műsor hangtárból történő meghallgatására is.

hoati


Ry Cooder and Corridos Famosos: Live In San Francisco
2013-12-06 | kritika


Ry Cooder az amerikai zene egyik sokoldalú egyénisége. Markáns személyiség, és nemcsak azért, mert minden zenét a maga képére alakít, hanem azért is, mert kiszámíthatatlan a zenei érdeklődése, nem tudni, hogy milyen elv szerint válogat az amerikai hagyományból.
Tavalyelőtt két egymást követő este a Corridos Famosos elnevezésű csapattal a Great American Music Hallban adott koncertet, melyet rögzítettek, majd idén megjelentették hetvenpercnyi hanganyag formájában. A hatszoros Grammy-díjas muzsikus már csaknem félszáz lemezt adott ki, az 1977-es Show Time óta azonban nem jött ki élő anyaga. Érdekesség, hogy mindegyik lemez a nagy múltú, elegáns San Francisco-i koncertteremben került rögzítésre, négy szám mindkét albumon fellelhető, és ketten, Flaco Jimenez harmonikás és Terry Evans vokalista Cooderrel ott állt a színpadon 1977-ben és 2011-ben is.
A boltok polcaira Live In San Francisco címmel került hanganyag egy fantasztikus pályafutás tizenkét fontos dalát tartalmazza. A korai bluesos időszakot a Boomer’s Story, a Do Re Mi, a The Dark End Of The Street és a Vigilante Man című szerzemények, míg a közelmúltat az óriási kritikai sikert aratott, a szövegeiben komoly társadalmi problémákkal foglalkozó Pull Up Some Dust And Sit Down két száma, a gospeles beütésű Lord Tell Me Why, és a már-már sramlizenére emlékeztető El Corrido de Jesse James képviseli. Cooder által először a ’70-es évek elején lemezre játszott Do Re Mi és The Dark End Of The Street mellett a School Is Out és a Volver Volver azok a dalok, melyek az egyezőséget jelentik a kettős LP-n kiadott Show Time és az idei CD között. A koncertlemezen elhangzik két szerzemény, a Crazy ‘Bout An Automobile és a Why Don’t You Try Me az 1980-ban megjelent Borderline-ról, valamint a Sam the Sham and the Pharoahs megaslágere, a vérpezsdítő Wooly Bully is. A záró dal a kalandos életű Leadbelly számtalan feldolgozást megért szerzeménye, a Goodnight Irene. A Corridos Famososban a már említett Jimenezen és Evansen kívül, Cooder fia, Joachim dobon, Robert Francis basszusgitáron játszott, Arnold McCuller és Juliette Commagere vokálozott, fúvós hangszereken pedig a tíztagú mexikói La Banda Juvenil működött közre.
Meglepetést igaz nem találtam az albumon, viszont az efféle eklektikus lemezek, no meg Ry Cooder kedvelőinek bizonnyal nem okoz csalódást ez a kellemes atmoszférájú, megannyi hangulatot felvonultató, zenei változatosságot nyújtó korong.

Nonesuch Records, Magneoton / Warner Music, 2013

hoati