Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Southpaw Steel 'n' Twang: Hale's Pleasure Railway
2014-07-06 | kritika


Számtalan balkezes gitárost találunk a blues- és a rockzenei világban, közülük Albert King, Jimi Hendrix, Tommy Iommi és Kurt Cobain neve talán mindenki számára ismerősen cseng. A gitáron balkézzel játszók táborát erősíti a hazánkban szinte teljesen ismeretlen, ám az északi országokban komoly elismertségnek örvendő finn Ville Leppanen. Jómagam Micke Björklöffel való közös munkái révén ismertem meg a Lefty becenévre hallgató muzsikust, aki JP Mönkkönennel (basszusgitár) és Tero Mikkonennel (dob) karöltve 2010-ben Southpaw Steel 'n' Twang néven zenekart hozott létre. A trió bemutatkozó lemezén található dalok a blues, jazz és a bluegrass elemeit viselik magukon, de a Dark C című számban a progresszív zene is tetten érhető. A Steel 'n' Twang a capella előadását leszámítva csakis instrumentális szerzeményeket hallunk, melyekben Leppanen gitárjátéka (lap, pedal steel, elektromos, akusztikus és bariton) dominál. Két dalban (Bayou, Feather Wheather) vendégzenészként Jukka Haikonen Lowrey orgonán játszik, szinte észrevétlenül, csupán a hangulat kedvéért. Ígéretes kezdet, talán nem csak a saját nevemben mondhatom: kíváncsian várjuk a folytatást!

Bafe’s Factory, 2014

hoati


Blues Fesztivál a gyulai várban
2014-07-02 | koncertajánló


Ebben az évben kilencedik alkalommal rendezik meg a Vár Blues Fesztivált a Gyulai Várszínház szervezésében. A gyulai vár reneszánsz udvarán felállított várszínpad kitűnő akusztikájú, így mindig nagy élmény itt meghallgatni a blues műfaj legjelesebbjeit itthonról és külföldről. A 2014. július 20-án tartandó fesztivál idei külföldi sztárvendégei az olasz Luca Giordano Band és az Egyesült Államokból érkező Sax Gordon szaxofonos, a hazai színeket pedig a Magyar Atom, a Pribojszki Mátyás Band és a Kéknyúl Hammond Band képviseli.

A Luca Giordano Band az egyik legjobb blues zenekar Itáliában. Erről a gyulai fesztiválközönség tavaly már meggyőződhetett, amikor az azóta tragikusan elhunyt, Eric ’Guitar’ Davis-szel adtak egy feledhetetlen koncertet. Luca Giordano gitáros éveket töltött Chicagóban, ahol magába szívta a blues játékmódjának gyökereit. Gitárjátéka, éneke a blues lényegét mutatja be, és ebben segítik kitűnő zenésztársai is. Idén az olasz együttes sztárvendége a kiváló amerikai szaxofonos, Sax Gordon. Az őrületes show-kat csináló muzsikus minden alkalommal feltüzeli a közönséget. Gordon stílusa szerencsésen ötvözi az R&B-t, a blues mélységét, a rock vadságát és a gyönyörű balladákat. A Kaliforniából származó művész pályafutása során olyan neves blues muzsikusokkal lépett fel és készített lemezeket, mint Luther ’Guitar Junior’ Johnson, Jimmy Witherspoon, Champion Jack Dupree és John Hammond. Négy önálló albumot jelentett meg eddig saját zenekarával. Várhatóan nagy sikert fog aratni a Vár Blues Fesztiválon az olasz együttes szólistájaként.
Tátrai Tibor a mai gitárosok legjobbika. Játékával évtizedek óta megörvendezteti a hallgatókat sok népszerű együttes szólistájaként. Fiatal korában Radics Béla volt rá nagy hatással, akitől sokat tanult. Tizenhét éves volt, amikor elhívták a Kárpátiába játszani. Ezt a Juventus zenekar, majd a legendás Syrius együttes követte. Innen a Minibe vezetett az útja, majd Horváth Charlie zenekarához, az Olympiához csatlakozott. Játszott a Generálban, az Új Skopióban és a Hobo Blues Bandben. Ezután főleg saját formációiban lépett fel: a Tátrai Bandben, a Magyar Atomban, a Boom Boomban és a Latin Duó zenekarban. A Békés megyei városban a kitűnő zenészekből álló Magyar Atommal láthatják az érdeklődők.
Pribojszki Mátyás az egyik legjobb szájharmonikás Európában, ahol mintegy harminc országban lépett fel együtteseivel. Jelenlegi csapatával, a Pribojszki Mátyás Bandel újrapozícionálta a szájharmonikát megmutatva, hogy ez az intim szólóhangszer a blues műfaján túl is nyújt zenei felfedezéseket, új ízeket. A Békéscsabáról indult muzsikus nem csak aktuális zenekaraival koncertezik, de nagyon sok magyar neves előadó lemezén, koncertjein is hallható egyedi játéka. Fellépésein a legnagyobb világsztárokkal is játszott már, olyanokkal, mint Charlie Musselwhite, Bob Margolin, Duke Robillard és Mike Sponza. Az utóbbi években a megújult Pribojszki Mátyás Bandel lép fel, amelyben Szász Ferenc gitározik, Kovács Erik zongorázik, Molnár Dániel dobol és Eckert Ervin basszusgitározik.
A Kéknyúl Hammond Bandet a hazai és nemzetközi fronton egyaránt elismert billentyűs, Premecz Mátyás alapította 2008-ban, hogy izgalmasan kiaknázza a közel félszázados Hammond orgonájában rejlő könnyűzenei lehetőségeket. Először instrumentális zenéket játszottak, később csatlakozott hozzájuk Andy Hefler énekes. Bár a Kéknyúl hangzása ma is a Hammond orgonára épül, a hangszer kevésbé van előtérben. Céljuk egy olyan vokális-instrumentális hangzás elérése, amelyben minden zenész megtalálhatja a maga terét. Az együttes nem csak a budapesti klubélet kedvence évek óta, hanem valamennyi hazai fesztiválra is meghívást kaptak, több sikeres koncertjük volt külföldön is. A kilencedik alkalommal megrendezendő Vár Blues Fesztivál nyitózenekarának eddig két lemeze jelent meg, az első 2010-ben Nahát babám, a második 2014-ben The Wind Plays Me címmel.


Al Cook: Mississippi 1930
2014-06-29 | kritika


A zenei karrierjét ötven éve kezdő Al Cook neve ellenére osztrák muzsikus. Fiatalkorában a csillagászat és a fizika érdekelte, tudós akart lenni, de munkásosztálybeli családja nem engedhette meg, hogy egyetemre menjen. Sokáig gyárban dolgozott, Elvis Presley hatására kezdett el foglalkozni a zenéléssel, ami lehetőséget adott a számára, hogy kitörjön a szürke hétköznapokból. Az Alois Kurt Koch néven született muzsikus friss albumának létrejöttét Son House, Charley Patton, Willie Brown és Louise Johnson 1930. május 28-ai legendás sessionja (Legendary Delta Blues Session) inspirálta. A Mississippi 1930 című lemez két szám kivételével csakis a bécsi zenész szerzeményeit tartalmazza. A dalok, melyeket hallgatva izgalmas időutazást tehetünk arra a helyre, ahol a blues született, a delta-blues legjobb hagyományain alapszanak. Ez nem meglepő, mivel Cook olyan kiváló muzsikusokkal került pályája során kapcsolatba, mint Honeyboy Edwards és Johnny Shines. A kiadványhoz társuló füzet, a dalok közötti átkötő szövegek sokat elárulnak az érdeklődőknek a műfajról. Al Cook sorban tizenötödik lemezét jó szívvel ajánlom rajongóknak és zenészeknek.

Wolf Records, 2014

hoati


Koncertfelvétel a Tűzkerék zenekartól
2014-06-25 | hír


Ma is sokan és sokféleképpen teszik fel a kérdést: milyen zenész is volt Radics Béla? A felvetést érzelemmentesen és adekvát módon nehéz megválaszolni, különösen egy konkrét koncertfelvétel fényében. Annyi bizonyos: aki csak egyszer is látta őt a színpadon, hallotta egyedi, invenciózus játékát, egy életre szóló élménnyel lett gazdagabb. R.B. Kapitány pályája során a legkiválóbb hangszeres muzsikusokat igyekezett maga köré gyűjteni, s mindez a kölcsönösségen alapult: Radics Bélával szívesen játszottak az ország vezető zenészei. Játékát leginkább amatőr felvételek őrizték meg az utókornak. Ezek közé tartozik az iváncsai kultúrházban 1978. június 25-én rögzített Tűzkerék (Radics Béla, Póka Egon és Döme Dezső) koncert is, amely felvétel Radics Béla művészetének egy fontos darabja, a magyar rockzenei örökség része. A koncert először bakeliten jelent meg, de azt az időkorlát miatt meg kellett vágni. Ezúttal a teljes hanganyag látott napvilágot természetesen digitálisan gondosan megtisztítva, hogy a kor minőségi elvárásainak megfelelhessen. A Tűzkerék ’78 című CD a Retro Mediának köszönhetően került piacra.


Gastroblues Fesztivál huszonkettedszer
2014-06-20 | koncertajánló


22. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2014. július 4-6.
Paks

Hazánk egyik legnagyobb múltú fesztiválja immár huszonkettedik alkalommal várja a blues és más színvonalas zenei stílusok kedvelőit a Duna menti városba. Paks az eltelt bő két évtizedben a zenerajongók, a gasztronómia iránt érdeklődők és a borbarátok számára kihagyhatatlan helyszínné, mondhatni kötelező programmá vált július első hétvégéjén.


Az idei fesztivál sem szűkölködik neves hazai és külföldi előadók, zenekarok színpadra állításával. Első ízben látogat Magyarországra a tavaly Nagy-Britanniában az év legjobb blues gitárosának és énekesnőjének választott Chantel McGregor, aki férfiakat is megszégyenítő módon kezeli hangszerét. The Magic of Santana név alatt Carlos Santana zenéjét idézi meg a latin rock mágusának két egykori zenésze, az énekes Alex Ligertwood és a kongás Raul Rekow német muzsikusok segítségével. Tehát Carlos Santana szelleme és zenéje lesz jelen Pakson, nem pedig a személye!
Az amerikai Ford Blues Band az 1970-as évektől a fehér blues egyik legjelentősebb zenekara. A három Ford-fívér közül a gitáros Robben már régóta külön utakon jár. A zenekarvezető-dobos Patrick mellett a szájharmonikás Mark ismét szerepel a csapatban, amelyik hozzánk jön. A Robben Ford helyére lépett német származású Volker Striffler ugyancsak kitűnő gitáros.
A holland Julian Sas éppen 10 évvel ezelőtt a Gastroblues Fesztivál színpadán mutatkozott be a magyar közönségnek, amely rögtön szívébe zárta a barátságos, közvetlen és jókezű gitárost. Julian saját zenekarával érkezik. Műsorához csatlakozik Cliff Moore, aki ugyancsak a közönség kedvence.
Az amerikai Sean Carney 2007-ben elnyerte a memphisi International Blues Challenge-en a legjobb zenekar díjat, valamint Albert King-díjjal is jutalmazták. Ezúttal a magyar T.Rogers zenekarral mutatkozik be a Gastroblues Fesztiválon.
Sokadszorra lép fel a Duna-parti városban az Egyesült Államokban élő, napjainkban a hazai X-Faktor mentoraként tevékenykedő Little G Weevil (Szűcs Gábor), aki a tavalyi évben megnyerte az International Blues Challenge legjobb szóló/duó előadója kategóriát, valamint legfiatalabbként jelölt volt az idei amerikai Blues Music Award díjra akusztikus blues előadó kategóriában.
A hazai előadók közül a Deák Bill Blues Band, valamint Ferenczi György és a Rackajam együttes nem szorul külön bemutatásra. Az utóbbi csapat Pál István „Szalonna” (Paks testvérvárosa, a kárpátaljai Visk szülötte) bandájával közös koncertet ad a helyi evangélikus templomban. Külön figyelmet érdemel a tehetséges muzsikusokból álló, három éves múltra visszatekintő Soulbreakers együttes, amely új énekesnőjével éppen tavaly decemberben az előző évi Gastroblues Fesztivált záró rendezvényen mutatkozott be. Pleszkán Écska édesapja, a nemzetközileg elismert jazz-zongorista Pleszkán Frigyes, akitől nem csak különleges keresztnevet, hanem tehetséget és a zene szeretetét is kapta.
A teljesség igénye nélkül ajánljuk szíves figyelmükbe Petruska Andrást, aki tavaly mutatkozott be a fesztiválon és az idén egy különleges albumot adott ki, amelyben az M4-es metró állomásait öntötte dalba. Az első fesztiválon szerepelt szaxofonos Muck Ferenc ezúttal családi zenekarával lép fel, melyben három iker gyermeke is játszik.
Az előzőekben kedvcsinálóként néhány fellépőt emeltünk ki, de a hagyományokhoz híven az idén is több fellépőt láthatnak a Paksra érkezők, és a hagyományos vasárnapi főzőversenyekre már most lehet készülni! Nem marad el a másfél évtizede megrendezésre kerülő borbarát találkozó sem. A teljes műsort pedig a fesztivál honlapján találhatják meg az érdeklődők: www.gastroblues.hu



Little G Weevil magyarországi fellépései
2014-06-07 | koncertajánló


Little G Weevil, vagyis Szűcs Gábor mesebeli karriert járt be: tíz éve egy szál gitárral, egy bőrönddel és ezerháromszáz dollárral a zsebében költözött az Egyesült Államokba, mosogatott, minden munkát elvállalt, mellette zenélt, második lemeze, a The Teaser 2011-ben már az év tíz legjobb bluesalbuma közé is bekerült, 2013-ban pedig megnyerte az International Blues Challenge nevű versenyt szóló/duó kategóriában, illetve a legjobb gitárosnak járó címet is megkapta. Idén a blues Grammy-díjának számító Blues Music Awards-ra jelölték, ami hatalmas megtiszteltetés, hiszen magyar blueszenész ilyen sokra még soha nem vitte ebben a műfajban. A napokban került nyilvánosságra, hogy egy időre „pihenteti" az egyesült államokbeli életét, és az X-Faktor mentoraként dolgozik majd. A hazai rajongók a nyári hónapokban az alábbi időpontokban és helyeken találkozhatnak vele.

Fellépések
június 10.: Biatorbágy, Café Chaplin
június 12.: Dunaújváros - DUDIK Fesztivál
június 13.: Solymár, Apáczai Csere János Művelődési Ház és Könyvtár (zenekarral)
június 18.: Szolnok - 9. Szolnoki Tiszavirág Fesztivál
június 19.: Jászberény – Jászberényi ZagyvaParty Fesztivál (Szabó Tamással)
június 20.: Orfű - Fishing on Orfű
június 21.: Jászberény – Jászberényi ZagyvaParty Fesztivál (zenekarral)
július 02.: Sopron - VOLT Fesztivál
július 04.: Paks - 22. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
július 09.: Budapest - Kobuci Blues Fesztivál (zenekarral)
július 29.: Eger, Zenepavilon
augusztus 02.: Kapolcs - Művészetek Völgye (a Muddy Shoes-zal)

hoati


A Vadászattal indul az első VisegRock Fesztivál
2014-06-04 | koncertajánló


Festői táj, jó levegő, finom vadételek, és nem utolsó sorban fergeteges muzsika várja mindazokat, akik tartalmas kikapcsolódásra vágynak június első szombatján. Az íncsiklandó vadételek és egyéb színvonalas programok mellett terítékre kerül az idén harmincéves, kultikus Hobo Blues Band-alkotás, a Vadászat is.

Egész napos programot kínál az első vadászati, gasztronómiai és zenei találkozó a nemrég birtokba vett visegrádi Rendezvénytéren, 2014. június 7-én. Miután a város sikeresen vett részt „Az ezeréves Visegrád Városközponti fejlesztése” című, Európai Unió által finanszírozott pályázaton, a fejlesztési terv keretében létrehozták az új szabadidős területet. Az átadással megnyílt a lehetőség a város által szervezett időszakos, valamint évente visszatérő rendezvények méltó körülmények között való lebonyolítására. Ennek köszönhetően már az idei évben egymást váltják egymást a kulturális és egyéb események, amelyekkel minden korosztályt igyekeznek elérni.
A Dunakanyar egyik legszebb tájékán egészen a középkorig nyúlnak vissza a vadászati tradíciók - e nemes hagyományt kívánja megidézni, a hagyományteremtő céllal létrehozott VisegRock Fesztivál. A zenei kínálatról és a hangulat megalapozásáról a bólyi Fekete Bárány zenekar mellett a budapesti Rootsters formáció gondoskodik, miközben a vállalkozó kedvű alkalmi szakácsok a vadhúsos bográcsok mellett mérhetik össze „konyhatechnikai” ügyességüket. Várhatóan délután ? 6-ra már kihirdetik a gasztronómiai csörte eredményét: a győztesek körében értékes ajándékok találnak gazdára.
A Tűzkerék xT zenekar a közeli Esztergomból érkezik, magukkal hozva Radics Béla szellemi örökségét, valamint a hetvenes évek rhythm & blues atmoszféráját. Jimi Hendrix és Cream interpretációik mellett saját szerzeményeikből is kaphatunk kóstolót.
1984-ben került a boltokba a Hobo Blues Band nagyhatású, esetenként meghökkentő, mára végérvényesen kultikussá lett konceptalbuma, a Vadászat. Régóta kerestem valamilyen foglalkozást, rítust, eseménysorozatot, ami az emberiség életét kezdettől fogva végigkísérte. Katonák, k…vák, kocsmák, templomok, papok, ripacsok - mint mi -, és vadászok mindig voltak. Vadászat volt, van és lesz is. A helyszín tökéletes. Az erdő. Itt rejtőzködnek hősök, csavargók, üldözöttek, remeték, szerelmesek. A gyönyörű, még létező természet, madarak, lepkék, vadak. Az erdők mesefigurái, a törpék, koboldok, tündérek, óriások, banyák, varázslók. Ebbe a környezetbe és a vadászat rítusába próbáltam belehelyezni mindazt, amit gondoltam és éreztem akkoriban - emlékezett vissza egy interjúban Földes László Hobo a nagy port kavart alkotás születésének körülményeire.
A VisegRock Fesztiválon a dupla HBB lemez zeneanyaga Hobo és Bandája (Földes László, ifj. Tornóczky Ferenc, Póka Egon és Szakadáti Mátyás) előadásban csendül majd fel, méltó emléket állítva a három évtizedes tematikus album megjelenési évfordulójának.
A belépődíjmentes rendezvényre minden érdeklődőt szeretettel vár az első VisegRock Fesztivál!


Koncert egy blueszenészért
2014-05-31 | koncertajánló


A Vöri & The Rockets frontembere jelenleg is könnyű droggal kapcsolatos börtönbüntetését tölti. Június 4-én a budapesti Kobuci Kertben (III. Kerület, Fő tér 1., Zichy-kastély udvara) zenésztársai találkoznak, hogy segítsenek szabadságvesztését töltő társuknak. Az együttes tagjai, Bacsa Gyula, Hevesi Norbert, Adamecz József és Kovács Lajos a zenekar tavaly decemberben megjelent Változnék című albumát szeretnék népszerűsíteni, a lemez utáni bevételből pedig Vöri pénzbírságát fizetnék ki. A koncert 19.30-kor a Ripoff Raskolnikov Band fellépése előtt kezdődik, amelyen az osztrák blues zenész is részt vesz, csakúgy mint a Sonny And His Wild Cows vezetője, Sonny. A Vöri & The Rockets albuma megvásárolható lesz a helyszínen 2000 forintért, illetve megrendelhető az MG Records webshopjából.



Ajánlások a lemezhez

Nemes Nagy Péter:
„Nagy Zoltán ’Vöri’ egy két évtizeddel korábbi duó (The Roots) beltagjaként került látókörömbe, majd ugyanúgy el is tűnt onnan. A most megjelenő zeneanyag bizonyítja, hogy kis hazánkban mennyi rejtett tehetség van. Olyanok, akik nem habkönnyű, bulváros vetélkedők, tehetségkutatók szárnyán akarnak ismertek lenni. Az igényes saját szerzemények rádióbarátok, méltó helyet foglalnak el a legjobb magyar nyelvű blues felvételek között. Mindezt kellemes énekhang és kiváló zenészi teljesítmények erősítik.”

Pribojszki Mátyás (Pribojszki Mátyás Band):
"Minőségi, lendületes blues, swing és boogie woogie. Ez a Vöri & The Rockets új lemeze. Ráadásul igazán különleges ízt adnak a sokak által várt, vidám és őszinte magyar nyelvű szövegek."

Szabó Attila (Csík zenekar):
„Ha csak egy dalt kellene választanom erről a lemezről, akkor igencsak nehéz dolgom lenne.  Melyiket ajánljam? Egy jó kis boogie woogie-t, a Levelet kaptam címűt? Vagy a legkiválóbb Sonny Terry - Brownie McGhee hagyományokat idéző It Hurts Me Too-t? Esetleg a finoman funkos Változnékot? Hál’ Istennek nem vagyunk egy dalra korlátozva, így jó szívvel ajánlhatom az egész albumot.”

Retkes Attila, a Gramofon - Klasszikus és Jazz főszerkesztője:
"Előadásuk bizonyítja, hogy a hagyományos blues és boogie woogie korántsem múzeumi tárgy, hanem a 2010-es években is lehet eleven, élő zenei szövet, amit érdemes új tartalommal megtölteni."

Dezsőffy Rajz Katalin szinkronrendező:
„Színvonalas zenei teljesítmény, kellemes stílus, finoman karcos hang, virtuóz gitár. A Vöri & The Rockets a generációm életérzéseit fogalmazza meg, ha őket hallgatom, szinkronba kerülök magammal.”

hoati


Magic Sam: Live At The Avant Garde
2014-05-18 | kritika


Samuel ’Magic Sam’ Maghett 1937-ben született a Mississippi állambeli Grenadában. Otthon készített hangszeren kezdett el gitározni, majd családjával 1950-ben Chicagóba költözött, ahol megkapta első igazi gitárját. Hét évvel később leszerződtette a Cobra Records, részükre az All Your Love és az Easy Baby című szerzeményeket rögzítette először. A ’60-as években a műfaj olyan nagyjaival készített lemezeket, mint Otis Rush és Buddy Guy, de rövid ideig együtt dolgozott Homesick James Williamsonnal is. Bemutatkozó albumát, a West Side Soult 1967-ben a Delmark Records adta ki, melyet ugyanennél a kiadónál egy év múlva a Black Magic követett. Az igazi áttörést az Ann Arbor Blues Fesztiválon való szereplése hozta el számára ’69-ben. Sikerének köszönhetően rengeteg helyre hívták az Egyesült Államokban és Európában is, így szinte sokkolta a bluesvilágot a halála december elsején. Az elmúlt évtizedekben sereg hanganyagot adtak ki tőle, a legutolsó ilyen a Live At The Avant Garde című koncertlemez. A tizenkét számos CD Magic Sam 1968. június 22-én Milwaukee városában található Avant Garde kávézóban adott koncertjét tartalmazza. A felvételeket egy középiskolás diák, Jim Charne rögzítette magnóval. A repertoár Maghett négy saját dala mellett többek között Freddy King, Willie Dixon, Muddy Waters, Otis Rush és B.B. King szerzeményeiből áll. Magic Sam, csakúgy, mint a hozzá hasonlóan a ’30-as években született gitárosok, Otis Rush, Albert King, Freddie King és Buddy Guy, sokat csiszoltak az általuk játszott stíluson, melyben a hosszú, siránkozó hangokat gyors futamokkal váltakoztatták, sziporkázó díszítésekkel és ismételgetett riffekkel operáltak - mindezek a tavaly megjelent albumon jól megfigyelhetők. A hanganyag minőségére nem lehet panaszunk, mi több, felül is múlja korábban szintén a Delmark Records által kiadott koncertlemezek minőségét.

Delmark Records, 2013

hoati


Átadták a Blues Music Awards díjait
2014-05-09 | hír


Tegnap átadták a 35. Blues Music Awards díjait. A memphis-i Cook Convention Centerben ünnepélyes gála keretein belül huszonöt kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét. Az akusztikus előadó kategóriában jelölték Szűcs Gábort, vagyis Little G Weevilt, aki fellépőként is szerepelt az eseményen. A díjátadón végül a papírforma érvényesült, és Doug MacLeod lett a legjobb akusztikus előadó, ahogyan ő kapta a legjobb akusztikus albumért járó trófeát is. A magyar származású Ronnie Earl és John Németh egy-egy díjat vihetett haza.

A díjazottak:

Acoustic Album
Doug MacLeod: There’s A Time

Acoustic Artist
Doug MacLeod

Album Of The Year
Billy Boy Arnold, Charlie Musselwhite, Mark Hummel, Sugar Ray Norcia, James Harman: Remembering Little Walter

B.B. King Entertainer
Buddy Guy

Band
Tedeschi Trucks Band

Best New Artist Debut
Shawn Holt & The Teardrops: Daddy Told Me

Contemporary Blues Album
Trampled Under Foot: Badlands

Contemporary Blues Female Artist
Susan Tedeschi

Contemporary Blues Male Artist
Gary Clark Jr.

DVD
Royal Southern Brotherhood: Songs From The Road (Ruf Records)

Historical Album
Various Artists: The Sun Blues Box (Bear Family Records)

Instrumentalist - Bass
Danielle Schnebelen

Instrumentalist - Drums
Cedric Burnside

Instrumentalist - Guitar
Ronnie Earl

Instrumentalist - Harmonica
Charlie Musselwhite

Instrumentalist - Horn
Eddie Shaw

Koko Taylor Award
Diunna Greenleaf

Pinetop Perkins Piano Player
Victor Wainwright

Rock Blues Album
Tedeschi Trucks Band: Made Up Mind

Song
Lurrie Bell: Blues In My Soul (Lurrie Bell: Blues In My Soul)

Soul Blues Album
Bobby Rush: Down In Louisiana

Soul Blues Female Artist
Irma Thomas

Soul Blues Male Artist
John Németh

Traditional Blues Album
Billy Boy Arnold, Charlie Musselwhite, Mark Hummel, Sugar Ray Norcia, James Harman: Remembering Little Walter

Traditional Blues Male Artist
James Cotton

hoati


Ruben Hoeke Band: Loaded
2014-05-06 | kritika


Ruben Hoeke a holland blues, rock és pop zenei élet jól ismert alakja. Tinédzserként még futballistának készült, arról álmodott, hogy a nemzeti tizenegyben fog szerepelni, azonban álma rögvest szertefoszlott, amint meghallotta a Guns ’n’ Roses Sweet Child O’ Mine dalának gitár intróját - a labdát gitárra cserélte, majd elkezdett gitározni tanulni. Első együttesét 1992-ben Blues On The Road néven hozta létre, melyet több formáció követett. Saját neve alatt futó zenekarát, a Ruben Hoeke Bandet 2004-ben alapította meg. Az együttes aktuális hanganyaga, a korábbi lemezeikhez képest rockosabb Loaded tavaly tavasszal került piacra. Az albumon hallható valamennyi dal zenéjét a rádióműsor-vezetőként, zenei szakíróként is tevékenykedő Hoeke szerezte, míg a dalszövegeket a hazánkban a Dave McHugh Band vendégeként már megfordult Frank van Pardo jegyzi. A Love And Emotion az egyik kincse ennek a lemeznek, de a rádióbarát End Of The Line, és a több mint hét perces ballada, a Soul Of A Man is elvarázsolt. A masteringet Erwin Musperre bízták, aki olyan zenészekkel, zenekarokkal dolgozott együtt többek között, mint Mick Jagger, Elton John, a Bon Jovi, a Def Leppard és a Scorpions. Küllem, tartalom tekintetében egyaránt európai színvonalú anyaggal rukkolt elő a Ruben Hoeke Band, nem véletlen, hogy számos külföldi portál zeng ódákat róla.

Dimension Records, 2013

hoati


Jackie 66 - Orszáczky Miklós emlékkoncert
2014-05-03 | koncertajánló


Jackie 66 - Orszáczky Miklós emlékkoncert
Közreműködik: a Zappa - Syrius Emlékzenekar, Pataki László, Tátrai Tibor, Török Ádám és Tóth Vera
2014. május 08.
Budapest, A38 Hajó


Orszáczky Miklós, a legendás Syrius együttes egykori vezetője, minden idők egyik legnagyobb hazai zenésze, a zeneszerző, basszusgitáros géniusz emlékére összeáll a magyarországi zenei szcéna színe-java, hogy születésének 66. évfordulóján felidézzék emlékezetes szerzeményeit egy hatalmas koncert keretében. Jackie ezen a napon lenne 66 éves, a legutolsó fellépéseinek egyikét éppen az A38 Hajón adta, ezért kézenfekvő, hogy az egykori társak és jelenlegi tisztelők itt emlékezzenek meg a nagyszerű zenészről. A műsor két részből áll majd: az elsőben Frank Zappa számai csendülnek fel, azok a darabok, amelyeket Jackievel anno együtt játszottak a legnagyobb fúziós zenészek, míg a második részben Orszáczky ausztráliai tartózkodása alatt írt saját szerzeményei lesznek hallhatók, valamint néhány még Magyarországon jam sessionok alkalmával előadott feldolgozás dal.

Jegyár: 3500 Ft, elővételben 2900 Ft. Jegyek elővételben vásárolhatók az A38 Hajó megújult honlapján (www.a38.hu), illetve személyesen a helyszínen.


Grainne Duffy Budapesten ad koncertet
2014-04-29 | koncertajánló


Az észak-ír határhoz közeli Castleblayney városából származó Grainne Duffy május 2-án először látogat el Budapestre, és ad koncertet a Muzikum Blues Session koncertsorozatában.



Grainne Duffy, aki a blues iránti vonzalmát Peter Greennek köszönheti, pályafutása kezdetén session zenészként tevékenykedett, az önálló szólókarrierjét 2007-ben indította el. Még ugyanebben az évben megjelent bemutatkozó lemeze, az Out Of The Dark, mellyel a 2008-as Glastonbury Fesztiválon hatalmas sikert aratott. Különleges és egyedi hangjának köszönhetően a három esztendeje kiadott, Test Of Time című albumával már a nemzetközi blues világ figyelmét is magára vonta, legújabb kislemeze, a What I Am Supposed To Do pedig idén márciusban került piacra. Az elmúlt években rengeteg koncertet adott Nagy-Britanniában, Nyugat-Európában, érdekes módon Norvégiába megy a legszívesebben, amelyet szinte második otthonának tart, de Thaiföldön is fellépett már a zenekarával. A fővárosi Muzikum Klub & Bisztróba egy hollandiai turnét követően érkezik. Az estet az egy év után ismét színpadra lépő Breaking Blues nevű formáció nyitja.

hoati


John Lyons: Sing Me Another Song
2014-04-25 | kritika


John Lyons egy Michigan állambeli farmon született és nőtt fel, Zürichbe 2001-ben költözött. Pályafutása során fellépett az Egyesült Államok jó pár államában, több száz koncertet adott Svájcban, de Ausztriában és Németországban is bemutatkozott. Debütáló lemezét (Natural Blues) 2007-ben készítette el, melyet három év múlva egy újabb album (Live 2010) követett. Sorban harmadik hanganyagát, a Sing Me Another Songot tavaly tavasszal rögzítette. A felvételek nagy részének feljátszására a Luzern közeli Soundfarm Stúdióban került sor, élve a lehetőséggel, hogy a tulajdonos, Marco Jencarelli rendelkezésére bocsátotta a stúdiót, míg ő Svájc egyik legismertebb blues zenészével, Philip Fankhauserrel turnézott. A tizenkét szám, melyek zenéjét döntően Lyons jegyzi, egyáltalán nem egysíkú vagy unalmas, megtalálható bennük a blues, soul, folk, rock és a pop stílusok jegyei. A lemezen egy „rejtett track”, Tom Waits 1987-ben született szerzeménye, a Way Down In The Hole is helyet kapott. A dalszövegek kerülik a kliséket, a produceri munka lelkiismeretes, a dalok korszerűen, kereken és csiszoltan szólnak. Az album rögzítésében a gitáros-énekes állandó zenekarának tagjai, Gabriel Spahni, Simon Britschgi és Matthew Savnik segédkezett. A Sing Me Another Song sokszínű, fülbemászó szerzemények sorozata, melyeket még sokadszorra is élvezet hallgatni.

Szerzői kiadás, 2013

hoati


Fekete Jenő születésnapi koncert az Almáriumban
2014-04-18 | koncertajánló


Fekete Jenő 2014. április 26-án, szombaton a Muddy Shoes formációval és fantasztikus vendégművészekkel ünnepli 50. születésnapját az Almárium Gasztro Art Bisztróban.



Fekete Jenő a ’80-as évektől kezdve népszerűsíti az amerikai népzene gyökereit, ősi hagyományait rejtő blues zenét. Számtalan formációban játszotta már ezt a több mint száz éves műfajt, az első ismertebb zenekara a Palermo Boogie Gang volt, majd 1997-ben jött a Muddy Shoes, amellyel először a The Real Shuffling Hungarians című albumot adták ki, ezt évekkel később a Cool című lemez követte. A szobrászként végzett Feketét a szakma a legautentikusabb blues zenésznek tartja, aki amellett, hogy zseniális gitáros, kiválóan énekel.
Az itthon és külföldön egyaránt elismert gitáros-énekes 2014. április 24-én tölti be 50. életévét. Ebből az alkalomból a Muddy Shoes nevű együttesével lép fel 2014. április 26-án, 20.00 órától a Budapest VIII. kerület, Horánszky utca 5. szám alatt található Almárium Bisztróban. Az exkluzív születésnapi koncertet az alkalom, a lüktető blues és számos meglepetésvendég teszi felejthetetlenné, zenei csemegék sora hangzik el, kivételes képességű zenészek interpretációjában. Fellépnek: Ripoff Raskolnikov, Ferenczi György, Szabó Tamás, Molnár Gábor ’Medve Úr’, Mohai Tamás, Bacsa Gyula és számos meglepetés vendég.


Magyar zenekar az European Blues Challenge-en
2014-04-09 | hír


2014. április 11-12-én immár negyedik alkalommal rendezik meg az European Blues Challenge-et. Az idén Rigában tartandó rendezvényen Magyarországot a T. Rogers képviseli.

Az European Blues Uniont 2010-ben fesztivál- és koncertszervezők, klubok, blues magazinok, újságírók, fotósok, független lemezkiadók, rádióműsor-vezetők és zenészek egy csoportja hozta létre abból a célból, hogy a blues zene Európában reflektorfénybe kerüljön. A közös cél megvalósulása érdekében évről évre megrendezik az European Blues Challenge-et, mely eddig Németországban és Franciaországban került megtartásra, míg idén Litvánia fővárosa, Riga ad otthont neki. Az ez évi versenyen tizennyolc európai ország egy-egy zenekara indul, az EBC történetében elsőként Magyarországot a Gastroblues Fesztiválnak köszönhetően a T. Rogers zenekar képviseli. A koncertek mellett szakmai konferenciákat és vásárt is tartanak, ahol minden résztvevő bemutathatja, hogy mivel foglalkozik.

Az European Blues Challenge idei fellépői:
április 11.: 44 Blues (CRO), Big Creek Slim & The Cockroaches (DK), The Hightones (SE), Lavrix Band (LV), Marco Pandolfi Trio (IT), Mike Seeber Trio (DE), Bomb Lane Band (RU), Ina Forsman & Helge Tallqvist Band (FI), T. Rogers (HU)

április 12.: A Contra Blues (ES), Fred and the Healers (BE), Shake Your Hips (FR), The Bacon Fats (CH), David Migden & The Twisted Roots (UK), The Blues Nation (RO), Pristine (NO), Edi Fenzl Band (AT), The John F. Klaver Band (NL)

A verseny ide kattintva élőben követhető.

hoati


A „Mojo Workings”
2014-04-05 | névjegy


Csak azt mondom, ne menjen a kikötőbe.
Már ha egy ilyen finom úr megfogadja egy ilyen magamfajta semmirekellő szavát, meg is hajolok, így ni. Jó, hogy a missust kint hagyta, teázzon csak a teraszon, nem való ilyen finom nőnek még ez a bár se, pedig, ne foglalkozzon dadogós Perryvel, még mindig ez a legfinomabb hely a városban, azt mondom, ki se mozduljanak a hotelből, nem olyan idők járnak manapság.
A kikötő, meg az az új banda, na persze. Hogyne hallottam volna róla, mindenki erről beszél, de az még magának ne jelentsen semmit, attól még arra figyeljen, amit mondok. Éppen azért beszél mindenki erről a bandáról, mert a kikötőbe még egyszerű fehér embernek sem ajánlatos betenni a lábát, nemhogy zenebonálni, nemhogy bluest. Egyszer játszottak ott fehérek, de az a tengerészgyalogság fúvószenekara volt a Nagy Háború végén, mikor a fiúk hazajöttek Európából, azóta viszont senki, az meg ugye nem ma volt. A válságba tönkrement a hajózás a Mississippin, minden boldogtalan idejön, hogy talán a tengeri hajókra felveszik, vagy lesz valami pakolnivaló. Aztán inni kezdenek, bandákba verődnek, a szesztilalom óta csempésznek is, mert azt mondják, abban még van valami pénz, csak hát éppen azért meg több vér is folyik közben, mint amennyi hordócskát meg üveget át tudnak vinni a vámon, főleg ha Papának nem adnak belőle sápot, ami különösen ártalmas volna az egészségre.
Az az egyetlen pimasz kis gazember élte túl eddig, bár az is csak egyszer próbálta. Állítólag megunta, hogy csak zsebes kis strici a dokkok környékén, tucatból senki, kivéve, hogy fehér. Szóval ő alapította a bandát, amit keres. Állítólag Papa emberei kivitték az északi szeméttelepre, ami tulajdonképpen a mocsár partján van, és mivel korábban ez a kis bolha már megnevette Papát, az öreg személyesen is részt akart venni a kivégzésén. Ennek persze a tökmag nem örült, mivelhogy sok mindent beszéltek a Papáról, hogy nem véletlen uralkodik a New Orleans éjszakáján már negyven éve. Ami pedig, mint tudja, a világ legnagyobb kikötője, és ennek a királya Papa Mandingo. Mert a népek szerint holtakkal cimborál, és értett a varázsláshoz is, joruba pap volt, a mojo mestere, a szigetek varázslói állítólag megválasztották vezetőjüknek, sőt, azt is beszélték, sosem alszik, mert már maga is régen halott. Azon a szeméttelepen végzi a sok sötét disznóságot az olyanokkal, akik nem tartják be az egyébként egyszerű szabályokat. Például, és elsősorban, hogy mindig add meg Papa részét az üzletből.
Tehát ott ült a nagy kövér varázsló egy trónuson, a szeméttelep közepén, és már rángatták is elé a pimasz kis ficsúrt. Ki kéne vágnom a szívedet, kezdett bele Papa, mire a bolha közbevág, kivágom én magamnak, aztán előveszi a szájharmonikáját, és játszani kezd. Tudni kell, hogy két dolog bosszantotta különösen Papát élete során, egyik, ha a szavába vágnak, másik pedig, ha fehérek játsszák a feketék zenéjét, mindig azt mondogatta, ő se árul Bibliát, a fehérek se próbálgassák a bluest, és béke lesz.
Ha mégis kimegy a kikötőbe, hogy felvegye őket, azzal a tölcséres masinájával, persze én megértem. Ha Papának elég jó volt az a szájharmonikázás, hogy a tökmag túlélje az estét, és nemcsak hogy megtartsa az üzletét. Persze több csempészetről szó sem lehetett, csak azt a pár csoffadt kikötői lotyót tarthatta meg, magunk közt szólva, kicsit hirtelen kezűen boronálja az életüket, dehát mit lehet tenni, az a hivatás sem könnyű kenyér. Elég az hozzá, hogy nem csak hogy egy darabban maradt azon az estén, meg az utána következőkön is, hiszen nem piszkálják az embert mások se a kikötőben, ha tudják, hogy Papának tetszik, ahogy zenél, hanem még bandát is alapíthatott. Bár erről nem biztos, hogy szó volt aznap éjjel a szeméttelepen, végül mégis összeállt az a csupa fehérekből álló banda, amire még maga is kíváncsi, pedig látom, ha nem is külföldi, de jó messziről jött.
Nem volt persze tülekedés, sok embert nem talált az új bandájába, akivel bosszanthatta a helyieket, éppen csak kettőt. Úgy gondolta, bár ezt azért tényleg már csak magában, pedig a szájára sose tudott lakatot tenni, hogy ő még Papánál is jobban ért a blueshoz, szóval szigorúan válogatott, elhiheti. Már persze ha azt a dolgot válogatásnak nevezhetjük, hogy egyszer felutazott a folyón valami nagynénjéhez, és a porfészekben, ahol kiszállt, a kocsma tornácán belefutott a másik két bandatagba, akik éppen ott gitározgattak. Körülöttük nagy csomó fekete idénymunkás, mert ilyet még ők se láttak. A zene viszont működött.
Az egyik, aki a szólót vitte, néhány éve nálunk is járt, híres bunyós volt, igazi ír fajú rettenet, miután kezdte elveszíteni a meccseit, a pénzét is a kártyán, hogy teljes legyen a dolog az ivásra is még jobban rákapott, mire ott a tornácon gitározott már filléres senki volt, és éppen a felesége meg az öt gyereke elől szökött meg néhány hete vagy hónapja. Egy német kísérte, nem is gondolná, persze nem olyan, mint akikkel harcoltunk. A családja már régen itt élt Oklahomában, csak hát a válság elvitte a farmjukat, aztán ők is Kaliforniába mentek. Kivéve ezt a bolondot, mert úgyis afféle mérnök volt, soha nem érdekelte a föld, mondjuk ezt meg is értem. Inkább a vidéket járta az aratási idényben és cséplőgépeket szerelt, gondolta, majd ezt csinálhatja tovább. Kaliforniában meg nincsen blues. Mert ez a német, hiába figyelmeztették, meg utálkoztak vele a többi fehér népek, a négerek gépeit is javítgatta. Mert azok cserébe megtanították bluest játszani, amit annyira szeretett. Aztán mikor mindenki tönkrement a vidéken és a banké lett az összes föld, lejött még délebbre, hogy majd itt keres munkát. Kosztért-kvártélyért szerelgette az elromlott gépeket, amiből viszont errefelé sincs sok, meg zenélt, úgy találkozott az írrel is, aztán mikor meglátta őket a tökmag, tudta, hogy meg is van a banda, amivel Papát bosszantani fogja, nem kell tovább keresgélni.
Ennek két éve, azóta járnak csodájára a népek a kikötőben. Általában a Szukaketrecben szoktak játszani, ami, magunk közt szólva, egy kupleráj. A szájharmonikás is ott bérel szobákat a lányainak. meg már ott lakik az ír is, meg a családja, mert az asszony végül csak megtalálta, aztán ideköltözött a gyerekekkel. Meg a német is, aki összeállt egy mulatt lánnyal, aki állítólag Papa unokája, de ezt nem firtatja senki, amúgyis mindegy, mert a kikötői lányok fele Papa unokája, de ebben állítólag van varázslóvér is, én nem tudom.
Egyszer hallottam a zenéjüket, azt mondanám, inkább régi dolgokat játszanak, nem ezt a sok mostanában divatos flancot, már ha érti, mire gondolok. Végülis van az a pénz, amiért elkísérem holnap este a Szukaketrecbe, még a masináját is segítek cipelni, ilyet még úgyse láttak ott a népek. Csak két feltételem van, azt a finom hölgyikét, a maga missusát legalább hagyjuk itt, nem való neki a kikötő, maga meg öltözzön át kissé, mert ebben a selyem mellénykében akkor is ki fogják rabolni, ha velem van, hiába vagyok Papa Mandingo tizennegyedik fia, vagy a tizenharmadik.

Az 1931-ben játszódó novella szerzője: Horváth László Imre


Szólólemezzel jelentkezett Horváth Misi
2014-03-31 | beszélgetések


Horváth Misi szájharmonikásként és a Lábatlani Blues Fesztivál főszervezőjeként vált blues körökben országosan ismertté. A közelmúltban megjelent szólóalbumán új oldaláról bemutatkozott be. Erről további információk interjúnkból tudhatók meg.

A napokban jelent meg első szólóalbumod, a Megpróbálok cigi nélkül élni. Zeneileg mire számíthatnak a lemezt megvásárlók?
Arra törekedtem, hogy a lemez hangulatos, modern, pozitív hangvételű legyen, amire szükség van e nehéz világban. Szeretek minden zenét stílustól függetlenül, így az albumon a blues, a funky, a latinos érzések mellett egy kicsit az elvontabb világ is megtalálható. A szövegek nagy részét Aranyodi Zoltán barátom verseskötetéből merítettem, de írtam sajátokat is. Van két instrumentális nóta, a Kelet vadnyugat és a Mexico. Ezeket filmzeneként is el tudnám képzelni.

Zenészek sokaságát hívtad meg a felvételekre. Komoly feladat lehetett megszervezni ezt.
Igen, ez nehéz feladat volt, mivel a stílusok miatt gondolkoznom kellett, hogy kiket hívjak a lemezfelvételre. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak a zenész kollegák. Ezúton is köszönöm nekik önzetlen segítségüket, amiért első szóra mellettem álltak. Kiemelném Pfeff Mártont (Borsodi Blue), a kedvenc basszusgitárosomat, aki a basszust és a dobot játszotta fel. Ő dolgozott a legtöbbet velem. Nagyon sokat köszönhetek Török Ádámnak, aki felkarolt és megtanított arra, hogy alázattal legyek a zenészek és a közönség iránt, saját zenéket írjak, alkossak, és ami nagyon fontos, csakis magyar nyelven. Mindig hallgattam rá, hisz tizenöt év ismeretség után kimerem jelenteni, a legbecsületesebb, legsegítőkészebb veterán zenész, akivel valaha találkoztam a szakmában. Marci és Török bácsi mellett a lemezen szerepelt még többek között Benkő Zsolt, Ulbert Ferenc, Németh Károly, Kovács Erik és Kerekes Blanka.

Horváth Misi
 - lábatlani származású, jelenleg Budapesten él
 - tinédzserként electric boogie- és breaktáncosként elit szállodákban,
   felkapott discókban lépett fel
 - nyolc-kilenc évesen megismerkedet a szájharmonikával, komolyabban húsz
   évesen kezdett el foglalkozni a hangszerrel
 - közreműködött Zámbó Jimmy, a Tunyogi Rock Band, a The Rock Band és a
   Török Ádám és a Mini lemezein
 - jelenleg a Török Ádám és a Mini oszlopos tagja, de rendszeresen fellép
   Fekete Jenővel is

Az albumon jó pár számban a szájharmonika mellett énekelsz és gitáron is játszol, ami sokaknak meglepetést okozhat. Ez utóbbi hangszeren mikor kezdtél el játszani?
Hát igen, talán ez lesz a legnagyobb meglepetés azok számára, akik ismernek. Én sem gondoltam volna, amikor kezembe vettem a gitárt harminckilenc évesen, hogy megvalósítom álmom és saját dalokat tudok majd írni. Belevágtam, eltelt öt év, segítség nélkül napi nyolc-tíz óra gyakorlás meghozta gyümölcsét. Íme, az első albumom! És annyira beindultam, hogy már a következő lemez anyagán dolgozom. Megnyugtatok mindenkit, eszem ágában sincs, hogy gitárhős legyek, ezt jelzi az is, hogy a lemezen sokszor kértem profi barátaimat, hogy néhány kíséretben, szólóban segítsenek, de érzéseimet, dallamaimat rögzíteni tudom, és ez volt a cél.

A lemezbemutatót május 10-én a közelmúltban nyílt budapesti Old Buda rock és blues klubban tartod. Ezen az esten több kiegészítő program is lesz. Mik ezek?
Ezt az estet nem lemezbemutatónak tervezem, inkább egy kis ízelítőnek. A probléma az, hogy a kísérőzenekarom nem ér rá aznap, ezért majd egy másik helyen tartom meg a lemezbemutató koncertet. Ettől függetlenül Aranyodi Zoltán első és második verseskötete, valamint a lemezem kapható lesz a helyszínen. Aztán egy fantasztikus fotós, Preisz Tivadar kiállítása is megrendezésre kerül, és fellép még a Harakyru zenekar vendégekkel. Hatalmas buli ígérkezik, érdemes ellátogatni.

Köztudott, hogy te vagy az ötletgazdája, főszervezője a minden nyáron Lábatlanon megrendezett blues fesztiválnak. Tavaly minimális költségvetésből hoztatok létre egy igazán színvonalas estet. Hogy látod, idén is sikerül megrendezni a sokak által várt rendezvényt?
A blues fesztivál idén is sok fejtörést okoz, folyamatos egyeztetések, tárgyalások zajlanak a rendezvénnyel kapcsolatban, ezért még nem tudok mit mondani. Azt sajnálom, hogy a helyi vállalkozók, vállalatok nem támogatják ezt az igazán igényes, ingyenes fesztivált. Az önkormányzat finanszírozza egy részét, de nagyon nehéz a helyzet. Néhányan ígéretekkel hitegetnek a fesztiválok napján, hogy majd jövőre, de én ezeken már csak mosolygok. A dátum július 19-e, szombat. Amint tudok konkrétumokat, beszámolok róla.

Szöveg: hoati, fotó: Császár Márta (Kifra)


Henrik Freischlader lemezbemutató a Gary Moore Emlékesten
2014-03-26 | koncertajánló


Április 3-án a 2014-es Gary Moore Emlékesttel összevonva tartja budapesti lemezbemutató koncertjét Henrik Freischlader. A német gitáros-énekes számára az A38 Hajós állomás lesz a tavaszi turné tetőpontja, hiszen az új album címét is a magyar főváros ihlette - a Night Train To Budapest dalai mellett a korai lemezek rég hallott szerzeményei is előkerülnek majd. Az este folyamán szintén fellép a Run For Power - Gary Moore Emlékzenekar, valamint Gary testvére, Cliff Moore is játszik saját együttese élén.

A Magyarországon is lelkes rajongótáborral bíró nagyszerű német muzsikus, Henrik Freischlader tavaly novemberben jelentette meg legutóbbi stúdiólemezét, melynek már címe is felkeltheti a gitárközpontú zenék hazai szerelmeseinek érdeklődését. Az új album dalait ugyanis Henrik tavaly tavaszi budapesti látogatása ihlette, egész pontosan a fővárosunkba vezető vonatút: ekkor született meg a Night Train To Budapest című lemez ötlete.
A friss hanganyag Freischlader hatodik stúdióalbuma, melyet ezúttal is főként egymaga készített, mindössze Moritz Fuhrhop billentyűs segítségét vette igénybe. A lemez tökéletesen illeszkedik a 2006 óta megjelent, példásan igényes kiadványok sorába, melyeken remekül nyomon követhető az autodidakta „blues polihisztor” zenei fejlődése, és a nagy példaképek hatásai mellett saját stílusának csiszolódása is. A blues, funk és a soul éppúgy jelen van dalaiban, mint az utóbbi két albumon egyre inkább előtérbe kerülő rock, mind hangzásban, mind a dalok szerkezetében.
A Henrik Freischlader Band negyedik éve játszik azonos felállásban, és ahogy azt már bizonyították a korábbi hazai koncertek alkalmával, kétség sem férhet hozzá, hogy a megfelelő zenészekkel vette körül magát az igen szimpatikus gitáros. Björn Krüger dobos, Theofilos Fotiadis basszusgitáros, és a már említett Moritz Fuhrhop billentyűs is egyaránt sokat adnak hozzá az összképhez, és segítik hozzá Henriket, hogy továbbra is az európai blues-rock élet egyik meghatározó előadója lehessen.
A turnézáró budapesti koncert már csak azért is különleges lesz, mert az immár harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Gary Moore Emlékest is ezen a napon lesz megtartva az A38 Hajón, összekötve így a két remek műsort, Gary születésnapjának előestéjén. Henrik Freischlader 2012-ben és 2013-ban is eljött hazánkba, hogy legnagyobb zenei példaképe előtt tisztelegjen, és ez idén sem lesz másképp - minden bizonnyal ő és együttese is kiveszi részét az ír gitáros legenda szerzeményeinek megidézésben.
A program 19.00 órakor kezdődik a már tavaly is bizonyított hazai formáció, a Run For Power - Gary Moore Emlékzenekar műsorával, majd Gary testvére, Cliff Moore veszi át a stafétát. Ezúttal ő is saját együttesével érkezik, de további vendégek is csatlakoznak a műsorhoz az este során. Ezt követően lép színpadra Freischlader és zenekara, akik vendégek közreműködésével szintén eljátszanak néhány Gary Moore számot a ráadásban.

Belépő: elővételben 2900 Ft, a rendezvény napján 3500 Ft. Jegyek kaphatók az A38 Hajón, illetve a www.a38.hu oldalon. Korlátozott darabszámban nyomdai belépők vásárolhatók a budapesti Musicland lemezboltban.


Various Artists: Delmark 60 Years Of Blues
2014-03-21 | kritika


Kedvenc lemezkiadóm, a chicagói Delmark Records tulajdonosa és alapítója Bob Koester, aki büszkén elmondhatja: ő az Egyesült Államok legrégebbi független lemezcégének első embere, egyben övé a chicagói Jazz Record Mart, a világ legnagyobbjának tartott jazzlemez-bolt. Az egyenletesen magas színvonalat nyújtó, a múlékony zenei divatokkal szembeni makacs ellenállást tanúsító, méltán világhírű lemezkiadó ötévente válogatáslemezt ad ki. Tavaly, a hatvanadik születésnap apropóján megjelent Delmark 60 Years Of Blues című album az elmúlt évtizedek Delmark-kiadványaiból válogat, találunk rajta eddig publikálatlan gyöngyszemeket olyan legendás előadóktól, mint Junior Wells, Magic Sam, Little Walter, Big Joe Williams, Detroit Jr., és egy dalt Giles Corey közeljövőben megjelenő szólólemezéről. A tizenhat szerzeményt felvonultató válogatás a leendő gyűjtőnek jó kezdet, a más műfajban utazónak pompás keresztmetszet, de a bluesrajongók részére is kellemes időtöltést nyújt.

Delmark Records, 2013

hoati