Duke Robbilard: They Called It Rhythm & Blues
2022-06-14 | kritika
Korunk egyik legjobb bluesgitárosa, Duke Robbilard az ötvenöt éve alapított első zenekarát, a Roomful Of Bluest több mint egy évtizedig vezette, ezután lemezeket készített a Pleasure Kings együttessel. Tagja volt a Muddy Waters zenészeiből összeállt Legendary Blues Bandnek és a Fabulous Thunderbirdsöt is erősítette. Közös felvételeket készített a blues- és a dzsesszzene legjobbjaival, miközben sorozatban jelentek meg saját neve alatt a jobbnál jobb albumai. Harminchetedik szólólemeze ismét a kanadai Stony Plain Recordsnál látott napvilágot. A They Called It Rhythm & Blues című albumon közreműködők mind Robbilard régi barátai, akikkel az évek során már többször zenélt. Az alapzenekart Marty Ballou (basszusgitár), Mark Teixeira (dobok), Bruce Bears (zongora, orgona) és Doug James (bariton- és tenorszaxofon) alkotja, de az együttes tagjának tekinthetjük Chris Cote-ot is. A gitárosnak is kiváló Cote a Blues Bash óta vette át az énekesi feladatok nagy részét Duke-tól, ezen a lemezen hat számban énekel. Vendégből sincs hiány, John Hammond, Kim Wilson, Michelle Willson, Sue Foley, Sugar Ray Norcia, Mike Flanigin, Mark Early, Doug Woolverton és Matt McCabe egytől egyig a bluesműfaj elitjéhez tartoznak. Az album a Here I'm Is című Chuck Higgins klasszikussal indul, majd további feldolgozások következnek többek között Tampa Red, Lil’ Son Jackson, Freddy King, Howlin' Wolf és Zuzu Bollin repertoárjából. A Tell Me Why és a The Things I Forgot To Do eredetileg T-Birds lemezeken kerültek rögzítésre, a szerzőjük Kim Wilson, így nem meglepő, hogy az énekes-szájharmonikás adja elő őket. Az Outta Here és az instrumentális Swingin' For Four Bills Robbilard szerzeménye. A kevesebb néha több, szól a mondás. Ez Duke Robbilard hetvenpercnyi hosszúságú, tizennyolc számos albumára cseppet sem igaz. Messze még az év vége, de már most biztosan kijelenthető, hogy a They Called It Rhythm & Bluesnak helye van az idei év legjobb lemezei közt.Stony Plain Records, 2022.
hoati
(Blue)Stone & Friends koncert a Kobuciban
2022-06-11 | koncertajánló
Blues for Fathers and Sons volt eredetileg a munkacíme ennek az augusztus 23-án megrendezendő koncertnek. Ez részben utalás Muddy Waters-re és részben utalás arra, hogy ezen az estén több generáció áll egyszerre majd színpadra, és ezzel a fellépők nem titkolt célja, hogy a negyvenes, ötvenes éveikbe lévő apák elhozzák a fiaikat erre az eseményre. Merthogy nekik – és a Bluestone zenekar tagjainak is – meghatározó emlékeik vannak a ’80-as és ’90-es évek Hobo Blues Bandjéről, a Ferenczi György és a Herfli Davidsonról és a Rackajam zenekarról. Az óbudai Kobuci Kert adta az eredeti ötletet Kőmíves ’Stone’ András gitáros negyvenedik születésnapi koncertje után 2019 augusztusában, hogy az emlékezetesre sikerült esemény mintájára minden évben szervezzenek blues jamboree-t. A Bluestone zenekar tagjai fúvósszekcióval kiegészülve Földes László Hobo és Ferenczi György vendégszereplésével igyekszik maradandó élményt szerezni minden elkötelezett blues-rajongónak. (Blue)Stone & Friends feat. Hobo és Ferenczi György
2022.08.23. 20.00
Budapest, Kobuci Kert
Közreműködik:
Bluestone & The Horn Section
Vasicsek ’Öcsi’ János (ének), Kőmíves ’Stone’ András (gitár), Tomor Barnabás (basszusgitár), Molnár Dániel (dobok), Nemes Zoltán (billentyűs hangszerek), Almási Attila (harsona), Weisz Gábor (tenor szaxofon, fuvola)
Vendégek:
Földes László Hobo és Ferenczi György
Jegyek kaphatók online a Kobuci jegyrendszerén keresztül, valamint a helyszíni jegypénztárban nyitvatartási időben.
Belépő: 2000 Ft (early bird: 2022.06.15-ig) | 2500 Ft (elővételben) | 3000 Ft (teljes ár, a koncert napján)
hoati
Delbert McClinton – új lemez a 81 éves zenésztől
2022-06-08 | hír
A „Godfather of Americana Music” címmel illetett Delbert McClinton hat évtizede van a zenei pályán. Karrierje során négyszer Grammy-díjjal jutalmazták, 2019-ben pedig megkapta az Americana Lifetime Achievement Award-ot. Új lemeze május 13-án a Hot Shot Records/Thirty Tigers gondozásában látott napvilágot. A tizenhat számot tartalmazó Outdated Emotion gyermekkori zenei hőseit idézi meg. „Mindig is szerettem volna egy albumot készíteni azokból a dalokból, amelyek a legnagyobb hatással voltak rám. Jelentős zene egy másik korból. Létezik egy generáció, talán kettő is, akik nem ismerik ezt a zenét. Az ötletem az volt, hogy megmutassam nekik, milyen volt, és hogyan jutottunk idáig. Hank Williams, Jimmy Reed, Lloyd Price, Ray Charles. Ezek a nóták a fiatalságomba visznek vissza. Jók, ha nem jobbak most, mint akkor, pedig akkor is nagyszerűek voltak. Olyan dalok ezek, amelyeket az embereknek hallaniuk kell” – mondta a lemez kapcsán McClinton. Az albumon a koncertezéstől visszavonult zenész öt saját vagy társszerzővel írt száma is helyet kapott. A felvételekre a nashville-i The Rock House Studio-ban került sor, a produceri feladatokat Kevin McKendree, a stúdió tulajdonosa látta el. A lemez kiadását követően néhány nappal debütált a Jimmy Reed 1956-ban született Ain't That Lovin' You című dalához készített klip.hoati
A holland Harlem Lake az EBC 2022 nyertese
2022-06-05 | hír
A European Blues Challenge a tizedik alkalommal került megrendezésre a hétvégén a svédországi Malmöben. Az eseménynek a Clarion Hotel Malmö Live szálloda és kulturális központ adott otthont. Két nap alatt huszonhárom ország egy-egy zenekara lépett a közönség elé. A fellépőknek húsz perc állt a rendelkezésére, hogy megmutassák, miért van helyük a nemzetközi színpadokon. A dobogós helyekről hatfős zsűri döntött. Az első helyezett a fiatal zenészekből álló holland Harlem Lake lett, ezzel Hollandia másodszor nyerte meg az EBC-t, miután 2018-ban a The Ragtime Rumoursnak is sikerült. A második helyen a svájci Justina Lee Brown, a harmadikon pedig a spanyol Mingo-Sanpa & Bárez Bros. végzett. A European Blues Challenge-et jövőre Lengyelországban, 2024-ben Hollandiában rendezik meg.
hoati
hoati
Posztumusz lemez Big Jack Johnsontól
2022-06-01 | hír
Big Jack Johnson (1940 – 2011) a blues műfaj egyik legkreatívabb gitárosa és szövegírója volt. Nevét széles körben a hatvanas évek elején a Jelly Roll Kings tagjaként ismerték meg. A trió Rockin' The Juke Joint Down című albumát az Earwig Music Company adta ki, csakúgy, mint Big Jack első szólólemezeit. Készített még albumokat az M.C. Records, a Rooster Blues és a P-Vine Records részére is. Pályafutása során számos díjat és jelölést kapott, szerepelt a Deep Blues címet viselő dokumentumfilmben. Az M.C. Recordsnak köszönhetően májusban posztumusz lemeze jelent meg. A Stripped Down In Memphis dalait Memphisben rögzítették. Öt 1998-ban felvett számban az alabamai Wild Child Butler szájharmonika-játéka hallható, míg a fennmaradóak kiadatlan dalok Big Jack Johnson W.C. Handy-díjjal jutalmazott, Kim Wilson társaságában készített The Memphis Barbecue Sessions című albumáról. Az akusztikus Stripped Down In Memphist Európában a Continental Record Services forgalmazza.hoati
Ismét megrendezik a European Blues Challenge-et
2022-05-28 | hír
2022. június 2-4. között két év kihagyás után ismét megrendezik a European Blues Challenge-et. A Svédországban tartandó rendezvényen hazánkat a Ripoff Raskolnikov Band képviseli.
A European Blues Uniont 2010-ben fesztivál- és koncertszervezők, klubok, bluesmagazinok, újságírók, fotósok, független lemezkiadók, rádióműsor-vezetők és zenészek egy csoportja hozta létre abból a célból, hogy a blueszene Európában reflektorfénybe kerüljön. A cél megvalósulása érdekében 2011 óta megrendezik a European Blues Challenge-et, amit eddig Németországban, Franciaországban, Litvániában, Belgiumban, Olaszországban, Dániában, Norvégiában és Portugáliában tartottak meg, míg idén – két év kényszerű kihagyást követően – a svéd Malmö városa ad otthont neki. A tizedik alkalommal megrendezendő versenyen huszonnégy európai ország egy-egy zenekara indul, hazai színekben a Ripoff Raskolnikov Band méretteti meg magát. Az eseményen szakmai konferenciákat és vásárt is tartanak.
A European Blues Challenge idei fellépői:
június 3: Her Memories (Szlovákia), Reloaded Norway (Norvégia), Marius Dobra Blues Band (Ausztria), Mingo-Sanpa & Bárez Bros. (Spanyolország), Steven Troch Band (Belgium), Ripoff Raskolnikov Band (Magyarország), Jake Green Band (Dánia), Bluzy Threesome (Horvátország), Justina Lee Brown (Svájc), WBand (Csehszlovákia), Muddy What? (Németország), Othello Trio (Románia)
június 4: Ore Island Penitentiary Band (Svédország), Billy Tempesta Blues Trio (Bulgária), Teele Viira & Raul Ukareda Band (Észtország), The Lazytrains (Görögország), The Achievers (Egyesült Királyság), Jessie Lee & The Alchemists (Franciaország), Lumberjacks (Finnország), Ramblin’ South (Luxemburg), Harlem Lake (Hollandia), Peter Storm & The Blues Society (Portugália), Betta Blues Society (Olaszország)
hoati
A European Blues Uniont 2010-ben fesztivál- és koncertszervezők, klubok, bluesmagazinok, újságírók, fotósok, független lemezkiadók, rádióműsor-vezetők és zenészek egy csoportja hozta létre abból a célból, hogy a blueszene Európában reflektorfénybe kerüljön. A cél megvalósulása érdekében 2011 óta megrendezik a European Blues Challenge-et, amit eddig Németországban, Franciaországban, Litvániában, Belgiumban, Olaszországban, Dániában, Norvégiában és Portugáliában tartottak meg, míg idén – két év kényszerű kihagyást követően – a svéd Malmö városa ad otthont neki. A tizedik alkalommal megrendezendő versenyen huszonnégy európai ország egy-egy zenekara indul, hazai színekben a Ripoff Raskolnikov Band méretteti meg magát. Az eseményen szakmai konferenciákat és vásárt is tartanak.
A European Blues Challenge idei fellépői:
június 3: Her Memories (Szlovákia), Reloaded Norway (Norvégia), Marius Dobra Blues Band (Ausztria), Mingo-Sanpa & Bárez Bros. (Spanyolország), Steven Troch Band (Belgium), Ripoff Raskolnikov Band (Magyarország), Jake Green Band (Dánia), Bluzy Threesome (Horvátország), Justina Lee Brown (Svájc), WBand (Csehszlovákia), Muddy What? (Németország), Othello Trio (Románia)
június 4: Ore Island Penitentiary Band (Svédország), Billy Tempesta Blues Trio (Bulgária), Teele Viira & Raul Ukareda Band (Észtország), The Lazytrains (Görögország), The Achievers (Egyesült Királyság), Jessie Lee & The Alchemists (Franciaország), Lumberjacks (Finnország), Ramblin’ South (Luxemburg), Harlem Lake (Hollandia), Peter Storm & The Blues Society (Portugália), Betta Blues Society (Olaszország)
hoati
Jim Dan Dee – új lemez a torontói blues rockerektől
2022-05-25 | hír
A torontói székhelyű Jim Dan Dee nevű formáció 2014-ben jött létre. A zenekart jelenleg a névadó Jim ’Dan Dee’ Stefanuk (gitár, ének), Dwayne Lau (basszusgitár), Shawn Royal (dob) és Jason Sewerynek (szaxofon) alkotja. Bemutatkozó EP-jük Five Stiff Shots címmel 2015-ben, míg az első teljes hosszúságú hanganyaguk 2018-ban látott napvilágot. A power kvartett május közepén jelentette meg második albumát. A Real Blues a New Orleans-i gitáros, Guitar Slim The Things That I Used To Do dalát leszámítva csakis saját szerzeményeiket tartalmazza. A zenekar számára fontosak az élő show-k, a koncertek energiáját akarták visszaadni a lemezen is. Ugyanazokkal az erősítőkkel és hangszerekkel rögzítették a dalokat, amelyeket a színpadon is használnak, hogy az előadásuk és a hangzásuk hiteles maradjon. Az album történeteket tartalmaz, némelyik introspektív, némelyik önéletrajzi ihletésű, némelyik pedig csak figyelemelterelés, a múlt szebb időszakaira vagy a szépreményű jövő ígéretére emlékeztetve. A vezető kislemez a Bleed Me Dry, melyhez videóklip is készült.
hoatiKoncertfilm a Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackákról
2022-05-19 | hír
A Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák 2020-ban és idén Kínába készült turnézni, amit a Covid 19-világjárvány mindkétszer keresztülhúzott. A zenekar tavaly augusztusban a 17. BuSho Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál megnyitóján adott koncertjét rögzítették, interjúkkal, archív felvételekkel, fotókkal kiegészítették, így egy koncertfilm született. Utazás helyett az Én úgy szeretnék élni című hatvanhét perc hosszúságú filmet kiküldték Kínába, ahol a Pekingi Magyar Intézet jóvoltából számos városba vetítik majd le, de már megtekinthető az egyik legnépszerűbb videómegosztó portálon is.
hoati
Duna-átúszás Chris Farlowe-val – a Mini és a Colosseum koncertje az A38 Hajón
2022-05-14 | kritika
Török Ádámban és bandájában még sohasem csalódtam az utóbbi ötven évben, és reméltem a legjobbakat szerda estére is. A Colosseum nálam a sorban az első, és a legnagyobb volt a késő hatvanas, korai hetvenes évek brit progresszív-rock mágusai közül. Őket élőben először 1995. május 13-án a BS-ben hallhattam. Azt sejtettem, hogy a hetven év körüli mag (Chris Farlowe - Dave ’Clem’ Clempson - Mark Clarke) az új zenészekkel kiegészülve profi műsort fog adni, csak azt nem tudtam, hogy az új anyagaik beilleszkednek-e a stílusukba, és előveszik-e a régi, slágernek nem éppen mondható, de közismert dalaikat a Those Who Are About To Die Salute You, a Valentyne Suite vagy a Daughter Of Time lemezeikről. Érkezéskor a bejáratnál még óvatosan kerülgettem a kirakott vadonatúj albumukat: ki tudja, miket játszanak rajta? De elmúlt a félelmem, amint meghallgattam őket, hiszen a 2022-es lemezük szerves folytatása az ötven évvel ezelőtti zenéjüknek. Eddig nem sok nagy banda kései albumán tapasztaltam ezt.
Török Ádám ezúttal a Supersession nevű társulatával lépett fel az akkor már zömében ötven pluszos korosztályú rajongókkal megtelt hajógyomorban. Középen a mikrofonnál a zenekarvezető állt, a rendezői balon Németh Károly ült a megszokott billentyűi mögött, a Szakcsi Lakatos Béla által elsőként itthon a fúziós jazzben, a funkyban használt, a hetvenes években divatossá vált e-pianójával, mögötte Pfeiler Ferenc dobos, mellette a számomra nagy meglepetést okozó Lukács Peta gitáros. A főnöktől jobbra Fehér Ádám gitáros, távolabb pedig Németh Alajos basszusgitáros helyezkedett el. A Mini zenekarhoz tizenhárom évesen csatlakozó Fehér meglepetésként Kézdy Luca helyett lépett színpadra. A mindössze 3/4 órásra tömörített programban öt dalt hallgathattunk meg. Az első három ballada volt, tipikus Török-szerzemények, így az Asztalhoz leültem, az Apák és fiúk, valamint az instrumentális Körbe-körbe. A két gitáros eltérő stílusban nagyokat rögtönzött a nóták közepén: Peta inkább bluesos, mondhatni brit, Ádi pedig inkább jazzes felhangokkal, a ritkábban virgázó amerikai stílusban. Török bácsi magabiztosan énekelt, és fuvolajátéka sem hagyott semmi kívánnivalót maga után. A negyedik nóta már igencsak lázba hozta a nézőket: a Gőzhajó szaggatott ritmusa feldobta a hangulatot. A záródal ismét egy ballada – ez a Mini igazi műfaja, ez a brandjük –, a Vissza a városba volt. A magyar rocktörténelem egyik legszebb száma könnyeket csalt a szemünkbe. Ritkaság, hogy egy alkotásban ennyire passzoljon a zene és a szöveg egymáshoz, az ereszkedő hangsor drámai módon ösztönözze az énekest, a zenészeket az előadásuk átélésére. Persze a jutalom a mienk lesz: beleborsódzik a hátunk.
Az alig félórás átszerelés után léptek színpadra a világhírű sextett tagjai. Balról jobbra a Dave Greenslade-et váltó Nick Steed billentyűs, az örökifjú Dave ’Clem’ Clempson gitáros, Chris Farlowe énekes, a Dick Heckstall-Smith helyére érkezett Kim Nishikawara szaxofonos, és az elnyűhetetlen öreg rocker, Mark Clarke basszusgitáros. Tengernyi dobja mögött Malcolm Mortimore ült a nemrég elhunyt zenekarvezető, Jon Hiseman után. Visszaérkeztek a legendák: a Colosseum The Return Of A Legend Tourja Budapestre ért végre. Az első hangok után már éreztük, hogy nem lesz itt baj a zenével, azt kapjuk majd, amiért eljöttünk. Egy negyed évszázados hard-rockos szerzeménnyel, a No Pleasin’-nel kezdtek. Már az új albumukról, az idén kiadott Restorationról szólt a Story Of The Blues című Steed-, majd a Need Somebody című Clarke-szerzemény. A Colosseum-sound felismerhető volt, a hangszerelés maradt a jól bevált. Mégis, az elején úgy éreztem, hogy – a dobost ne számítsuk, ő precízen, megfelelő hangerővel, aktivitással hozta a ritmust, talán a negyedórás dobszóló maradt el a Hiseman-i időkből – a két szólista, a billentyűs és a szaxofonos nem nőtt fel az elődökhöz. Öröm volt viszont Chris Farlowe-t, az antisztár kinézetű, alacsony, ősz, kissé pocakos, kissé görbült hátú énekest élőben énekelni hallani. A dalok közti összekötőszövegből megtudtuk, hogy egy valamirevaló bluesmannek nemcsak a Mississippi a folyó, hanem a Duna is, amelyben úszni fog. A Bakerloo Blues Line-ban a karrierjét megalapozó, a Humble Pie-ban világsztárrá avanzsált, majd a Colosseum alapító tagjaként közismert Clem Clempson gitáros-énekes-zeneszerző három odakészített gitárjával mindent eljátszott, amit kellett egy, a Clapton-iskolán nevelkedett guitar hero-nak. Meglepetés volt számomra Mark Clarke, aki a hetvenes években még nem jutott el a zeneszerző és az énekes szerepig, most azonban, a vokálokat és saját számait is kitűnő énekhangon produkálta. Basszusgitározása az utóbbi időben tapasztalt legmagasabb szintű játék volt, amit hallottam. Jack Bruce szerzeményében, a Rope Ladder To The Moonban csúcsteljesítményt nyújtottak a szólisták, ekkor már megtapasztalhattuk Nick és Kim tehetségét, ötletdús játékát is. A Hesitation után, Heckstall-Smith egykori zenekarának, a Graham Bond Organizationnek a Walking In The Park című dala, majd az új lemezen található Clem-nóta, a First In Line következett. A koncert vége felé felhangzottak a nagy „slágerek”, így T-Bone Walker számtalanszor feldolgozott Stormy Monday című bluesa is. Ebben Chris éneke adta meg azt a többletet, ami miatt ez a dal lett a legsikeresebb a maga negyedórájával. Azt, hogy a Valentyne Suite-et is műsorra tűzik, nem gondoltam volna. Nehéz, szinte kortárs zene ez, három tétellel, komolyzenei felkészültséget kívánó zenészi teljesítményekkel. Az eredeti huszonhat perces hosszúságú, ők most húsz percbe sűrítették. Nishikawara mellett egyértelműen Steed volt a darab főszereplője: zongora, szintetizátor, e-piano, Hammond-orgona, (nem eredeti, hanem valamilyen súly- és méretkorlátozott utódja, de a Leslie mögötte már valódi volt), minden megszólalt. Persze a másfél óra után nem engedtük el őket. A ráadásban következett a Lost Angeles, majd egy Jack Bruce-szerzemény, a Theme For An Imaginary Western, a szűnni nem akaró visszatapsolás után pedig az új lemezről az If Only Dreams Were Like This. Clempson nem figyelte az órát, negyedórán keresztül, mint szólista nem engedett senkit sem játszani, hol Deep Purple-, hol Jimi Hendrix-, hol Cream-dalokból idézett fel motívumokat, gyakran összejátszva Markkal. A kétórás buli után a zenészek kiültek a terem szélére az asztalokhoz, hogy aki szeretné, annak megörökítsék a nevüket az előkészített hanghordozókra. Ahogy dukált régen, és jólesik manapság is. Én sem hezitáltam egy percig sem, megvettem az új lemezüket, és a régiekkel együtt szignáltattam őket. Így volt kerek az este, így ez lett koncertlátogató kalandjaim egyik legemlékezetesebb eseménye.
Gróf István
Török Ádám ezúttal a Supersession nevű társulatával lépett fel az akkor már zömében ötven pluszos korosztályú rajongókkal megtelt hajógyomorban. Középen a mikrofonnál a zenekarvezető állt, a rendezői balon Németh Károly ült a megszokott billentyűi mögött, a Szakcsi Lakatos Béla által elsőként itthon a fúziós jazzben, a funkyban használt, a hetvenes években divatossá vált e-pianójával, mögötte Pfeiler Ferenc dobos, mellette a számomra nagy meglepetést okozó Lukács Peta gitáros. A főnöktől jobbra Fehér Ádám gitáros, távolabb pedig Németh Alajos basszusgitáros helyezkedett el. A Mini zenekarhoz tizenhárom évesen csatlakozó Fehér meglepetésként Kézdy Luca helyett lépett színpadra. A mindössze 3/4 órásra tömörített programban öt dalt hallgathattunk meg. Az első három ballada volt, tipikus Török-szerzemények, így az Asztalhoz leültem, az Apák és fiúk, valamint az instrumentális Körbe-körbe. A két gitáros eltérő stílusban nagyokat rögtönzött a nóták közepén: Peta inkább bluesos, mondhatni brit, Ádi pedig inkább jazzes felhangokkal, a ritkábban virgázó amerikai stílusban. Török bácsi magabiztosan énekelt, és fuvolajátéka sem hagyott semmi kívánnivalót maga után. A negyedik nóta már igencsak lázba hozta a nézőket: a Gőzhajó szaggatott ritmusa feldobta a hangulatot. A záródal ismét egy ballada – ez a Mini igazi műfaja, ez a brandjük –, a Vissza a városba volt. A magyar rocktörténelem egyik legszebb száma könnyeket csalt a szemünkbe. Ritkaság, hogy egy alkotásban ennyire passzoljon a zene és a szöveg egymáshoz, az ereszkedő hangsor drámai módon ösztönözze az énekest, a zenészeket az előadásuk átélésére. Persze a jutalom a mienk lesz: beleborsódzik a hátunk.
Az alig félórás átszerelés után léptek színpadra a világhírű sextett tagjai. Balról jobbra a Dave Greenslade-et váltó Nick Steed billentyűs, az örökifjú Dave ’Clem’ Clempson gitáros, Chris Farlowe énekes, a Dick Heckstall-Smith helyére érkezett Kim Nishikawara szaxofonos, és az elnyűhetetlen öreg rocker, Mark Clarke basszusgitáros. Tengernyi dobja mögött Malcolm Mortimore ült a nemrég elhunyt zenekarvezető, Jon Hiseman után. Visszaérkeztek a legendák: a Colosseum The Return Of A Legend Tourja Budapestre ért végre. Az első hangok után már éreztük, hogy nem lesz itt baj a zenével, azt kapjuk majd, amiért eljöttünk. Egy negyed évszázados hard-rockos szerzeménnyel, a No Pleasin’-nel kezdtek. Már az új albumukról, az idén kiadott Restorationról szólt a Story Of The Blues című Steed-, majd a Need Somebody című Clarke-szerzemény. A Colosseum-sound felismerhető volt, a hangszerelés maradt a jól bevált. Mégis, az elején úgy éreztem, hogy – a dobost ne számítsuk, ő precízen, megfelelő hangerővel, aktivitással hozta a ritmust, talán a negyedórás dobszóló maradt el a Hiseman-i időkből – a két szólista, a billentyűs és a szaxofonos nem nőtt fel az elődökhöz. Öröm volt viszont Chris Farlowe-t, az antisztár kinézetű, alacsony, ősz, kissé pocakos, kissé görbült hátú énekest élőben énekelni hallani. A dalok közti összekötőszövegből megtudtuk, hogy egy valamirevaló bluesmannek nemcsak a Mississippi a folyó, hanem a Duna is, amelyben úszni fog. A Bakerloo Blues Line-ban a karrierjét megalapozó, a Humble Pie-ban világsztárrá avanzsált, majd a Colosseum alapító tagjaként közismert Clem Clempson gitáros-énekes-zeneszerző három odakészített gitárjával mindent eljátszott, amit kellett egy, a Clapton-iskolán nevelkedett guitar hero-nak. Meglepetés volt számomra Mark Clarke, aki a hetvenes években még nem jutott el a zeneszerző és az énekes szerepig, most azonban, a vokálokat és saját számait is kitűnő énekhangon produkálta. Basszusgitározása az utóbbi időben tapasztalt legmagasabb szintű játék volt, amit hallottam. Jack Bruce szerzeményében, a Rope Ladder To The Moonban csúcsteljesítményt nyújtottak a szólisták, ekkor már megtapasztalhattuk Nick és Kim tehetségét, ötletdús játékát is. A Hesitation után, Heckstall-Smith egykori zenekarának, a Graham Bond Organizationnek a Walking In The Park című dala, majd az új lemezen található Clem-nóta, a First In Line következett. A koncert vége felé felhangzottak a nagy „slágerek”, így T-Bone Walker számtalanszor feldolgozott Stormy Monday című bluesa is. Ebben Chris éneke adta meg azt a többletet, ami miatt ez a dal lett a legsikeresebb a maga negyedórájával. Azt, hogy a Valentyne Suite-et is műsorra tűzik, nem gondoltam volna. Nehéz, szinte kortárs zene ez, három tétellel, komolyzenei felkészültséget kívánó zenészi teljesítményekkel. Az eredeti huszonhat perces hosszúságú, ők most húsz percbe sűrítették. Nishikawara mellett egyértelműen Steed volt a darab főszereplője: zongora, szintetizátor, e-piano, Hammond-orgona, (nem eredeti, hanem valamilyen súly- és méretkorlátozott utódja, de a Leslie mögötte már valódi volt), minden megszólalt. Persze a másfél óra után nem engedtük el őket. A ráadásban következett a Lost Angeles, majd egy Jack Bruce-szerzemény, a Theme For An Imaginary Western, a szűnni nem akaró visszatapsolás után pedig az új lemezről az If Only Dreams Were Like This. Clempson nem figyelte az órát, negyedórán keresztül, mint szólista nem engedett senkit sem játszani, hol Deep Purple-, hol Jimi Hendrix-, hol Cream-dalokból idézett fel motívumokat, gyakran összejátszva Markkal. A kétórás buli után a zenészek kiültek a terem szélére az asztalokhoz, hogy aki szeretné, annak megörökítsék a nevüket az előkészített hanghordozókra. Ahogy dukált régen, és jólesik manapság is. Én sem hezitáltam egy percig sem, megvettem az új lemezüket, és a régiekkel együtt szignáltattam őket. Így volt kerek az este, így ez lett koncertlátogató kalandjaim egyik legemlékezetesebb eseménye.
Gróf István
Mick Pini: Pastoral
2022-05-10 | kritika
Mick Pini tizenöt évesen kezdett el zenélni, a nyolcvanas évek végén Mike Vernon fedezte fel. Ötvenöt éves karrierje során huszonöt albumot rögzített, a neve a nagyközönség számára mégis meglehetősen ismeretlen maradt, miközben kollégái elismerően nyilatkoztak róla: Eric Clapton például őt nevezte Peter Green egyetlen legitim utódjának. Az angliai Leicesterből származó gitáros már jó ideje Németországban él. Utolsó hanganyaga, a négyszámos Pastoral a brit producerrel, Craig Marchall-lal együttműködve készült el. Kettejük kooperációja a tavaly digitálisan kiadott Backtrack című válogatáslemezzel kezdődött. A Pete Feenstra rádiós műsorvezető ötlete nyomán létrejött válogatásra Pini kedvenc saját számai kerültek, melyeket Marshall újrakevert és újramaszterelt. „Craig kortárs megközelítése, innovatív ötletei új és izgalmas irányokba terelték a zenémet” – mondja az együttműködésről Mick. A szintén digitálisan megjelent Pastoral két instrumentális nótát tartalmaz: a címadó dal egy békésebb és nyugodtabb élet képeit idézi meg, amihez az elmúlt években nem nagyon volt szerencsénk, a Just Playin’ pedig a hatvanas évek hangulatát árasztja. A Careless először közel két évtizede Pini Blues Survivor című albumán volt hallható, míg a Spark Marchall szerzeménye. Mick Pini tehetséges festő és fotós is, a kiadvány borítóját ő készítette. Az EP a még az idén megjelenő nagylemezének sokat ígérő előfutára. Érdeklődve várom a folytatást!Szerzői kiadás, 2022.
hoati
Átadták a Blues Music Awards díjakat
2022-05-07 | hír
Május 5-én 43. alkalommal adták át a Blues Music Awards díjait. A memphisi Renasant Convention Centerben ünnepélyes gála keretein belül huszonöt kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét. Az esemény legnagyobb nyertese Tommy Castro volt, aki három díjban részesült, míg Sue Foley és Christone ’Kingfish’ Ingram két-két szobrot vihettek haza. Díjat kapott a júliusban a 30. Nemzetközi Gastroblues Fesztiválra látogató Eric Gales is.
A díjazottak:
B.B. King Entertainer Of The Year
Tommy Castro
Album Of The Year
Tommy Castro: A Bluesman Came To Town
Band Of The Year
Tommy Castro & The Painkillers
Song Of The Year
Selwyn Birchwood: I’d Climb Mountains (Selwyn Birchwood: Living In A Burning House)
Best Emerging Artist Album
Rodd Bland And The Members Only Band: Live On Beale Street
Acoustic Blues Album
Eric Bibb: Dear America
Blues Rock Album
Mike Zito: Resurrection
Contemporary Blues Album
Kingfish: 662
Soul Blues Album
Zac Harmon: Long As I Got My Guitar
Traditional Blues Album
Sue Foley: Pinky’s Blues
Acoustic Blues Artist
Keb’ Mo’
Blues Rock Artist
Albert Castiglia
Contemporary Blues Female Artist
Vanessa Collier
Contemporary Blues Male Artist
Christone ’Kingfish’ Ingram
Soul Blues Female Artist
Annika Chambers
Soul Blues Male Artist
Curtis Salgado
Traditional Blues Female Artist
Sue Foley
Traditional Blues Male Artist
Taj Mahal
Instrumentalist – Bass
Danielle Nicole
Instrumentalist – Drums
Tom Hambridge
Instrumentalist – Guitar
Eric Gales
Instrumentalist – Harmonica
Jason Ricci
Instrumentalist – Horn
Jimmy Carpenter
Instrumentalist – Piano
Mike Finnigan
Instrumentalist – Vocals
John Németh
hoati
A díjazottak:
B.B. King Entertainer Of The Year
Tommy Castro
Album Of The Year
Tommy Castro: A Bluesman Came To Town
Band Of The Year
Tommy Castro & The Painkillers
Song Of The Year
Selwyn Birchwood: I’d Climb Mountains (Selwyn Birchwood: Living In A Burning House)
Best Emerging Artist Album
Rodd Bland And The Members Only Band: Live On Beale Street
Acoustic Blues Album
Eric Bibb: Dear America
Blues Rock Album
Mike Zito: Resurrection
Contemporary Blues Album
Kingfish: 662
Soul Blues Album
Zac Harmon: Long As I Got My Guitar
Traditional Blues Album
Sue Foley: Pinky’s Blues
Acoustic Blues Artist
Keb’ Mo’
Blues Rock Artist
Albert Castiglia
Contemporary Blues Female Artist
Vanessa Collier
Contemporary Blues Male Artist
Christone ’Kingfish’ Ingram
Soul Blues Female Artist
Annika Chambers
Soul Blues Male Artist
Curtis Salgado
Traditional Blues Female Artist
Sue Foley
Traditional Blues Male Artist
Taj Mahal
Instrumentalist – Bass
Danielle Nicole
Instrumentalist – Drums
Tom Hambridge
Instrumentalist – Guitar
Eric Gales
Instrumentalist – Harmonica
Jason Ricci
Instrumentalist – Horn
Jimmy Carpenter
Instrumentalist – Piano
Mike Finnigan
Instrumentalist – Vocals
John Németh
hoati
Jack Cannon – jubileumi koncert és lemezbemutató
2022-05-05 | koncertajánló
Fennállásának 15. évfordulóját ünnepli a Jack Cannon, akik idén tavasszal harmadik albumukat jelentetik meg Az idő körbeért… címmel, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A jubileumi koncertet és egyben lemezbemutatót a Muzikum Klubban tartják 2022. május 19-én.A Jack Cannon zenekar (korábban Jack Cannon Blues Band) 2006-ban alakult, akkor még duóként. Később kibővült egy bőgőssel, majd egy dobossal is, így az együttest jelenleg Zoltai György (szájharmonika, ének), Bíró Ádám (gitár), Gyergyádesz Péter (basszusgitár) és Lakatos Attila (dob) alkotja. 2008-ban megnyertek egy hazai tehetségkutatót, a fődíj egy lemezszerződés volt. Az album el is készült, de a kiadó végül nem jelentette meg. Még ugyanebben az évben az első helyen végeztek az egyik legismertebb nemzetközi blues tehetségkutató versenyen, a Blues Aperitiven, amelynek eredményeképp kétszer is felléptek a Blues Alive Fesztiválon. Az elmúlt években hazai és külföldi fesztiválok (Sziget Fesztivál, Harmonica Bridge Festival, Gdynia Blues Festival stb), fellépőhelyek állandó vendégei, Lengyelországban és Csehországban rendszeresen turnéznak.
A zenekar immár harmadik lemeze Az idő körbeért… címmel a napokban jelenik meg. „Zeneileg igyekeztünk sokszínűek lenni, a szövegeket illetően pedig egy pici mondanivaló bele kell, hogy szoruljon még egy blues-rock dalba is. Próbáltunk reflektálni aktualitásokra, lásd a nyitószámot, ami a Covidot és annak utóéletét próbálja leírni, vagy a zárószámot, ami az online időtöltést, az igazi kapcsolatok hiányát piszkálja. De található a lemezen egy western ballada és egy altatódal is, így talán a sokszínűség a szövegekre is elmondható” – mondta az albumról az oldalunknak Lakatos Attila. A tíz magyar nyelvű, saját szerzeményt tartalmazó kiadvány felvételére az Origo Studióban került sor, a hangmérnök Cserny ’Bogi’ Kálmán volt. A lemezen vendégzenészként közreműködött Török Jázmin (ének, vokál), Czutor Anett (vokál), Nagy Ádám (gitár), Tóth András (gitár), Sturmann Pál (gitár) és Horváth Zsolt (billentyűs hangszerek). Ők valamennyien fellépnek május 19-én, a fővárosi Muzikum Klubban tartandó lemezbemutató koncerten, ami egyben a zenekar 15 éves jubileumi koncertje is. A Jack Cannonnak nyáron lesz néhány hazai fellépése, ősszel pedig cseh turnéra indulnak.
hoati
Újra szól a jazz és a blues Érsekújváron!
2022-05-03 | koncertajánló
A Jazz Blues Jamboree kétségtelenül az egyik legnépszerűbb és egyértelműen a legrégebbi zenei fesztivál a szlovákiai Érsekújváron. A Covid-19 miatti járványügyi intézkedések nem tették lehetővé, hogy a rendezvényt az eredeti időpontban, azaz 2021 novemberében megvalósítsák. A zenerajongók azonban nem maradnak le semmiről, hiszen a XVI. Jazz Blues Jamboree a tervezett formában, 2022. május 13-án és 14-én kerül megrendezésre.A nagyszínpadon a fesztivált a The Turtev Brothers (SK) nyitja meg, akiknek a munkássága a régi folk-blues standardok és spirituálék gyökereihez röpíti vissza a közönséget. Arról, hogy a szlovákiai jazz nem szűkölködik fantáziadús alkotásokban, az Altar Trio (SK) győzi meg a látogatókat, a modern szlovák jazz legismertebb személyiségei, Ąuboą ©rámek és Nikolaj Nikitin irányításával. Az est utolsó koncertjét a Djabe (HU) adja. A jazz-fusion formáció a működése alatt három kontinens negyvenkét országában vívta ki a rajongók elismerését.
A fesztivál második napján az első fellépő a 2019-ben megrendezett zenekarok versenyének győztese, a 2019. évi Slovakian Blues Challenge nyertese, a Her Memories (SK) lesz. Idén ők fogják képviselni Szlovákiát a European Blues Challenge-en Svédországban. A fiatalokból álló pozsonyi triót a magyar blueszenei színteret a nyolcvanas évek óta formáló Fekete Jenő követi, ezúttal a Blues Rockers kíséretében. A fesztivál záró fellépője a The Youniverse (SK), amely ékesen bizonyítja, hogy a blues építőelem lehet modern zenék számára is.
A főműsor szüneteiben a rendezvény helyszínéül szolgáló Béke mozi előcsarnokában az első nap a Lizi & Marci duó (HU), a második nap a PP Band (SK) gondoskodik a hangulatról.
A XVI. Jazz Blues Jamboree jelképes mentora a gitárosként, zeneszerzőként és producerként is elismert Ike Turner, aki 2021-ben ünnepelte volna a kilencvenedik születésnapját.
hoati
Kiadta harmadik lemezét a belga szájharmonikás
2022-05-01 | hír
A belga Steven Troch pályafutása során számtalan formációban játszott, több mint tíz országban koncertezett, és húszat is meghaladó lemezen szerepelt. Két nemzetközi szájharmonikaverseny győztese, a saját együttesét 2016-ban hozta létre, melynek jelenlegi tagjai: Steven Troch (ének, szájharmonika), Matti De Rijcke (gitár, vokál), Liesbeth Sprangers (basszusgitár, vokál) és Bernd Coene (dob). Bemutatkozó lemeze Nice ’n’ Greasy címmel 2016-ban jelent meg Rusty Zinn, Kid Andersen, June Core, Bob Welsh és Lisa Leuschner Andersen közreműködésével. Az album keverését Kid Andersen végezte a Greaseland Studiosban, csakúgy, mint a legújabb lemezéét. Steven Troch áprilisban kiadott harmadik, The Call című albuma az egyik lábával a 20. században, a másikkal a jelenben áll. A blues továbbra is fontos része, de ahelyett, hogy a jól bevált receptre hagyatkozna, bőségesen meg van szórva más zenei összetevőkkel is. Az anyag nagy része élőben került rögzítésre, vendégzenészként közreműködött Luk Vermeir, Bart Vervaeck, John Halbleib és Luigi De Gaspari. A The Call a Tiny Legs Tim által alapított lemezcég, a Sing My Title gondozásában látott napvilágot.hoati
Új lemez Hurricane Ruth egykori gitárosától
2022-04-29 | hír
David Lumsden blueszene iránti szeretete tízéves korában kezdődött, amikor megkapta első gitárját. Nagy hatást gyakoroltak rá a hatvanas évek brit blueszenekarai, de az igazi mérföldkő, amely megváltoztatta életét, Freddie King Getting Ready című albumának megismerése volt. Hírnevet Hurricane Ruth együttesének tagjaként szerzett, akivel 2011 és 2017 között játszott. A hatvanas évei közepén járó zenész második lemeze Rooted In The Blues címmel jelent meg. Az album három saját dalt és hét klasszikus újragondolt változatát tartalmazza. Lumsdent állandó zenekara, Tim Bahn billentyűs, Gary Davis basszusgitáros és Jim Engel dobos kíséri. A záródal, az Everything Is Broken egy 2021. novemberben rögzített koncertfelvétel, melyben a basszusgitáros fia, Kylan énekel. A lemez a debütáló Hues of Blueshoz hasonlóan magánkiadásban került piacra.hoati
Megjelent Angelique Francis második lemeze
2022-04-26 | hír
Az ottawai származású Angelique Francis hét évesen lépett először színpadra, hat esztendővel később főcímdalt írt az OWN-csatornán (The Oprah Winfrey Network) futó The Gayle King Show számára. Tizennégy éves korára már több hangszeren is kiválóan játszott. Bemutatkozó lemeze kiadását követően négy évvel, idén tavasszal Long River címmel jelent meg a második albuma. A kiadvány címadó dala az Élet folyójáról szól. „Különbözőségeink és személyes történelmünk eltérései ellenére mindannyian együtt úszunk ebben a folyóban. Mindannyian összekapcsolódunk, mindannyiunknak ugyanaz a kezdete, és mindannyiunknak ugyanaz a vége” – mondta a nótáról Francis. Ez az analógia a középpont, amelyre a saját szerzeményekből álló lemez épül. Az érzelmek sokasága, az öröm, a fájdalom, a diadal, a harag, a szerelem, a szégyenérzet és a humor tükröződik vissza a dalokban. Az albumon a multiinstrumentalista énekes Angelique mellett szerephez jutott négy családtagja, valamint Dave Williamson és Ed Lister is. A Storms From My Eyes című első kislemezdalhoz szöveges videó készült. Angelique Francis június elején néhány koncert erejéig az öreg kontinensre utazik, majd június 20-án a torontói Koerner Hallban megrendezésre kerülő 25. Maple Blues Awards díjátadó házigazdája lesz.
Régi kedvenc, új lemezzel – Dan Patlansky Budapesten
2022-04-22 | koncertajánló
Három és fél év után újra Magyarországon ad koncertet Dan Patlansky. A hazai blues-rock közönség által is megkedvelt zenész ezúttal friss, Shelter Of Bones című lemezét mutatja be, tavaszi turnéjának záró állomásán, április 28-án, az újbudai Analog Music Hall színpadán.A dél-afrikai Johannesburgban született Dan Patlansky lemezeket 1999 óta készít, az első nagykiadós szerződését 2004-ben írta alá. A sorban tizedik albuma Shelter Of Bones címmel február 25-én jelent meg. „A világjárvány lehetővé tette számomra, hogy időt szánjak rá, és alaposan átgondoljam, mit szeretnék, hogy a dalok a legjobban átjöjjenek. A hangzásban és a dalszerzésben sok tekintetben megpróbáltam megtartani a korábbi albumok irányát, amelyekről ismertté váltam, de határozottan tettem néhány kanyart útközben. Mindig is úgy tekintettem egy lemezre, mint egy időkapszulára, amely megmutatja, hol tart egy művész az életének egy adott szakaszában” – mesélte Patlansky a lemezről, aki a produceri feladatokat saját maga végezte el. A gitáros számára a Shelter Of Bones egy hároméves időszakot ölel át sok hullámheggyel és hullámvölggyel, és úgy véli, hogy nagyon érdekes utazás volt.
Dan Patlansky ez idáig négyszer járt Magyarországon: először Joe Satriani 2015-ös turnéjának budapesti állomásán találkozhatott vele a közönség, utoljára pedig 2018-ban, amikor is a Perfection Kills című albumát mutatta be. Aktuális lemeze nemzetközi turnéjának záró állomása az újbudai Analog Music Hall, ahol április 28-án hallgathatjuk meg a műsorát. A koncert erősen ajánlott a blues/rock műfajok és a gitárcentrikus élőzene kedvelőinek.
A LOTS Music bemutatja:
Dan Patlansky Shelter Of Bones lemezbemutató
2022. április 28.
Budapest, Analog Music Hall
Dan Patlansky - gitár, ének
Tom Swann - basszusgitár
Ben Matthews - dob
Belépő: április 27-ig 5.900 Ft, a koncert napján 6.900 Ft
Jegyek kaphatók a TIXA.HU online rendszerében, valamint személyesen a budapesti Musicland lemezboltban, a HangszerPláza áruházban és a helyszínen.
hoati
Koncertfelvétel a kultikus török zenekartól
2022-04-19 | hír
A török Istanbul Blues Kumpanyası-t Sarp Keskiner és Salih Nazim Peker alapította 1993-ban, olyan hatvanas évek eleji formációk mintájára, mint a John Mayall & the Bluesbreakers és az Alexis Korner Blues Incorporated. Az együttes felállása folyamatosan változott, kísérleti terepet biztosított a korszak szinte minden isztambuli zenészének, akiket valamilyen módon kapcsolatba lehetett hozni a blueszal, gospellel, jazz-zel vagy a szabad improvizációs zenével. Fennállásuk alatt két lemezt készítettek: a Kökler 1996-ban került kiadásra, míg a Sair Zamanlar 1999-ben, mielőtt utolsó turnéjukra indultak volna. A nemzeti színtéren kultikus státusznak örvendő zenekar 2000-ben oszlott fel. A Bone Union Recordsnak köszönhetően március közepén napvilágot látott az együttes 1997-ben az Efes Pilsen Blues Fesztiválon adott koncertje. A digitális formátumban megjelent, Live at Efes Pilsen Blues Festival 1997 című EP történelmi hangdokumentum, egy olyan fiatal, lelkes zenészekből álló bandát mutat be, akik őszintén szerelmesek a fekete zenei elemekbe, miközben élettel teli húszas éveikben járnak.
hoati
David Owen – új lemez a családi tragédia után
2022-04-16 | hír
David Owen a nyolcvanas években kezdte a zenei karrierjét. A kanadai gitáros-énekes amellett, hogy saját koncertjei főszereplője, bemutatkozási lehetőséget kapott többek között Bobby ’Blue’ Bland, Big Bill Morganfield és Sue Foley előtt. A 2015-ben kiadott Livin’ Life című lemezéről Bruce Iglauer, az Alligator Records tulajdonosa is elismerően szólt. Owen zenei pályája 2019 nyarán megszakadt, amikor a rendőrség megjelent az ajtajában, hogy közölje vele, felesége, három gyermekük édesanyja, Suzana hajóbalesetben elhunyt. Jó pár hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy folytatni tudja a zenélést. Új albuma, az Oh Suzana Blues április 15-én látott napvilágot. A lemez címadó szerzeménye és a Stella Marie kifejezetten a felesége haláláról szól. „Ó, Suzana, az időnk olyan gyorsan elszállt, bárcsak lelassíthattam volna, hogy tovább tartson” – énekli David. A producer a többszörösen díjnyertes Colin Linden volt, aki Dominic Davies és Fats Kaplin mellett szintén közreműködött az albumon.hoati
Bob Stroger & The Headcutters: That's My Name
2022-04-12 | kritika
Bob Stroger egy Missouri állambeli farmon született, a húszas évei elején költözött Chicagóba. Autodidakta módon kezdett el gitározni, az első jelentősebb zenekara a The Red Tops volt, melyben bátyja, John dobolt és unokatestvére, Ralph Ramey szájharmonikázott. Idővel a basszusgitárra váltott, csatlakozott Eddie King zenekarához, ahol tizenöt esztendőt töltött. A hetvenes-nyolcvanas években nemzetközi turnékon vett részt Otis Rush-sal, majd session-zenészként olyan nagyságokkal dolgozott, mint Sunnyland Slim, Jimmy Rogers, Louisiana Red, Homesick James és Snooky Pryor. Karrierje nagy részében sidemanként szerepelt, mentora, egyben barátja, Sunnyland Slim biztatta arra, hogy zenekarvezetőként is próbálja ki magát. Első albumát, egy 1998-ban rögzített svájci koncertfelvételt, az In The House – Live At Lucerne Vol.1-et 2002-ben adták ki. Az elmúlt két évtizedben meglehetősen ritkán készített lemezt, a That's My Name csupán a harmadik ez idő alatt. Az album rögzítésére 2019-ben és 2020-ban Brazíliában, a The Headcutters közreműködésével került sor. Az ötvenes évek Chicago-bluesát interpretáló brazil kvartett a fennállása alatt bejárta Brazíliát, Argentínát és az Egyesült Államokat, többek között Mud Morganfield, Eddie C. Campbell és Kim Wilson társaságában adott koncertet. Ismertségük a kilencvenegy éves basszusgitárossal nem újkeletű, több mint egy évtizede találkoztak először. A lemezen javarészt feldolgozások hallhatóak, míg Stroger öt saját dallal képviselteti magát. Ez utóbbiak egy része személyes történetet mesél el. Az albumon vendégzenészként közreműködött Luciano Leaes (zongora, Hammond) és Braion Johnny (szaxofon) is. A keverést Julia A. Miller, a Delmark Records elnök-vezérigazgatója végezte Chicagóban, a Delmark Riverside Studioban. A That's My Name kimondottan jól sikerült, a tradicionális blues szerelmeseinek tetszését garantáltan el fogja elnyeri. Reméljük, hogy Bob Stroger következő lemezére nem kell éveket várnunk!Delmark Records, 2022.
hoati
